Part, Chapter
1 1, II | felakad valami zátonyon, s akkor el van veszve emberestül,
2 1, II | egy zsámolyos emelvényre, akkor megkapják az evezőrudat,
3 1, II | siettem is haza a hajómmal; akkor is a Szent Borbálán voltam.
4 1, II | Apatinnál, ki Földvárnál, akkor aztán én nevettem. – Jézus
5 1, II | hajó orra felé fordulva, s akkor ő is meglátta azt, amire
6 1, II | kormányosra:~– Egy malom!~– Akkor megvert bennünket a Jézus!~
7 1, III | kell fogózni csáklyákkal, s akkor aztán a ladikról adni a
8 1, III | kötélből; ott mély a víz.~Akkor parancsot adott Timár a
9 1, III | gondolat! – mondák a hajósok. – Akkor éppen keresztbe fog feküdni
10 1, III | kötelet; hanem a kormányos akkor a háta mögé mutatott. S
11 1, IV | előle azt a másik hajót.~Akkor hirtelen letette a távcsövét,
12 1, IV | a lováról, van oka rá, s akkor nagy lármával, ostorpattogással
13 1, IV | műveletet.~A nehéz hajót akkor semmi sem hajtja; sem gőz,
14 1, IV | hullámok közé veszni látta, akkor kétségbe volt esve, akkor
15 1, IV | akkor kétségbe volt esve, akkor nem tudta könnyeit visszatartóztatni,
16 1, IV | kálvinista, mikor a vízen van, akkor imádkozik, de alig várhatja,
17 1, V | ebből a kezedhez ragad, akkor részese vagy mindannak,
18 1, V | húzatott fel a hajó árbocára.~Akkor aztán, hivatalosan el levén
19 1, VI | sáncfalakról. A hajóstülök csak akkor adott jelt, mikor már az
20 1, VI | körül. Pedig meghallaná akkor a szép Rozgonyi Cicelle
21 1, VI | lovakról, és behúzzák a hajóba.~Akkor a vontatókötél végére rákötik
22 1, VI | mikor a kötél véget ér, akkor kivetik a horgonyt a dereglyéből,
23 1, VI | visszatérnek a hajóhoz.~Akkor aztán felveszik az első
24 1, VI | elérte a kivetett horgonyt, akkor ismét a másik vasmacskát
25 1, VI | derékfákat erdőszámra; akkor azzal a jéggel, sziklával,
26 1, VII | ne lövöldözzön ám, mert akkor Almira lefogja. A lövésért
27 1, VII | veszi fel, mikor elpirul, s akkor aztán a homloka is elpirul.
28 1, VII | körüladta egymásnak a tálat, akkor a macskaasztalhoz kerül
29 1, VIII| az nem akart hallgatni; akkor aztán megfogta az egyik
30 1, VIII| odújában a nagy vándorbércnek.~Akkor aztán ő is megfordította
31 1, VIII| ha Noémit elveszem, hát akkor nem fizethetsz ki aszalt
32 1, VIII| szót szólok ott, ahol kell, akkor tudod, hogy semmivé vagy
33 1, VIII| Hogy ha ki nem elégítem, akkor ő csak egy szót szól felőlünk,
34 1, VIII| egy szót szól felőlünk, s akkor mi veszve vagyunk?~– Hallottam.~–
35 1, VIII| s e sárkunyhónak itten, akkor nem fogja ön azt mondani,
36 1, IX | ember, aki most itt volt. Akkor ez tizenhárom éves volt;
37 1, IX | búzára szerződést köthetett. Akkor nekijött egy esős nyár,
38 1, IX | rá – szólt bele Timár –, akkor voltam kezdő kereskedőbiztos.~–
39 1, IX | itthágy.~De hát mire való akkor a pénz a világon, ha ilyen
40 1, IX | között volt férjem is.~S akkor előjött Brazovics Athanáz,
41 1, IX | jótállókkal.~De hát mire való akkor a vallás, a hit, a keresztyének
42 1, IX | ütötték.~De hát mire való akkor a törvény, az emberi társaság,
43 1, IX | hatalmukban.~De hát mire valók akkor a császárok, a miniszterek,
44 1, IX | mielőlünk!~De hát mire való akkor a férfi a világon, ha nagy
45 1, IX | gödörbe.~De hát mire való akkor a pap a világon, ha ilyen
46 1, IX | volt még szabad járnom.~Akkor leültem a Duna-partra, s
47 1, IX | fölött, míg visszatérek”. Akkor újra áteveztem a nagy szigetre.
48 1, IX | takaróztunk mind a hárman, s akkor ébredtünk fel, mikor a madarak
49 1, IX | gyümölcsfáim elkezdtek teremni, ah! akkor már gazdag voltam. S e sziget
50 1, IX | társaságot elhagytuk.~Ő akkor tizenhárom éves gyermek
51 1, X | Aztán megfojtották őket. Akkor üldözőbe vétettek azok,
52 1, X | óriásai hátunk mögött voltak, akkor egy utamba akadt szalmaszálon
53 1, XI | átaludni a másvilágra, mi lesz akkor? Az áruló már följelenté
54 1, XI | keze alatt erősebben ver.~Akkor visszahúzta kezét.~Az erős
55 1, XI | is kihullott kezéből, s akkor ágyára veté magát a leány,
56 1, XII | mind eladtam régen. (Pedig akkor is ott csépeltek még az
57 1, XII | hogy azt a határt elveri akkor a jégeső, mint a tízparancsolat.
58 1, XII | volt a homloka, de arca még akkor is fehér. Nem volt öntudatánál.
59 1, XII | tökéletesen be nem sötétedik, akkor vessenek horgonyt.~Pedig
60 1, XII | Mikor egy órányira haladtak, akkor előjött a kabinból. A leány
61 1, XII | pamaccsal.~– No jól van. Akkor elviszlek benneteket magammal
62 1, XIII| parasztok belelökik a vízbe, s akkor adnak egy bizonyítványt,
63 1, XIV | mondaná: holnap visszajövök, akkor majd megértesz.~A kormányos
64 1, XIV | fekszik a Duna fenekén, s akkor aztán megint együtt lesznek.~
65 1, XIV | ki lélegzetvétel nélkül.~Akkor aztán nagyot sóhajtott,
66 1, XIV | megmondta neki görögül.~És akkor Timéa ránézett hosszan,
67 2, I | be a szobába.~Mert éppen akkor olvasta odalenn a kávéházban,
68 2, I | arca, mikor halavány volt, akkor rézvörös volt, és mikor
69 2, I | volt, és mikor piros volt, akkor kék volt; borotvált szakálla
70 2, I | beszélni hallotta az ember, akkor tökéletesen megértette,
71 2, I | árverési meghatalmazást.~Hanem akkor aztán, mikor ezt megkapta
72 2, I | török édeskéjével. De már akkor Timár nem állt többé az
73 2, II | marad tízezer forintban. Akkor van tízezer mérő búzád.
74 2, II | nélkül quitteltél vele. Akkor dupla vámot ígérsz az almási,
75 2, III | nem sikerül a vállalat, akkor igazán koldussá van téve.~
76 2, III | hosszat dolgoztak, de már akkor ki voltak fáradva, átázva,
77 2, III | meg vele legelőször is, s akkor aztán saját vérével még
78 2, III | tiszta búza ömlött ki belőle. Akkor végighasítá az egész zsákot;
79 2, III | sejtelmeid között; de hisz akkor, mikor a hajóterhet megvetted,
80 2, III | rosszat a sors megakadályozta, akkor okvetlenül jó az, amit előidézett.”~„
81 2, III | milliót is megszerezted, akkor odaléphetsz a szegény leányhoz,
82 2, IV | falakon a tűz nyomai. Még akkor lőpor nem volt, a sziklákat
83 2, IV | aranyporszemet is felveszi magába. Akkor a higanyt nagy szarvasbőr
84 2, IV | voltak a barátkozásban, akkor előhozta neki a dolgot nagy
85 2, IV | forintért mérőjét. Azt biz én akkor nem osztottam szét garasos
86 2, IV | ki is nyomatja az esetet, akkor nyakon csípi a Hof-Censurstelle;
87 2, IV | hanem amint azon általesett, akkor egyszerre megelevenül benne
88 2, IV | is tud kitalálni.~Timár akkor is engedé már sejtetni,
89 2, IV | Pancsovánál; csakhogy ez még akkor egy más ember érdekében
90 2, IV | a kegyelmes úr. Ezt csak akkor tudta meg, mikor palotájába
91 2, IV | szerény ember, ő azt csak akkor fogná tenni, ha magasabb
92 2, IV | hét forint lesz az ára, akkor majd odadom. Hazudsz, nem
93 2, IV | háromemeletes gabonatár kapui, akkor azt mondták Timárnak, hogy
94 2, IV | összeszorítania; de csak akkor vették észre, mikor már
95 2, IV | tartani főüzletét? (Bárha akkor fontos kereskedelmi piac
96 2, V | mindkettő egymáshoz. Hát akkor a szegény magyar katonatiszthez
97 2, V | tehetnek, amit akarnak.~És akkor, amikor ezt megígérte Brazovics
98 2, VI | tunique-t is lehúzni róla, mert akkor megapprehendál.~S ebben
99 2, VI | erődítés minden szakaszához, akkor fölösleges lesz egyszerre
100 2, VI | monostori kisajátítás elmarad, akkor majd csak húsz év múlva
101 2, VII | almáriom elé.~– Az az oltár!~– Akkor egy rossz gyerek észrevett,
102 2, VII | letérdelnek az oltár zsámolyára. Akkor aztán megkérdi a vőlegénytől
103 2, VII | fázósan borzongott össze.~– Akkor azután a pap előveszi egy
104 2, VII | a „Goszpodi Pomiluj”-t. Akkor a pópa kezébe veszi az egyik
105 2, VII | Nagyon szép! Az igen szép!~– Akkor azután a diakónus elkezd
106 2, VII | oltárt. Mikor az megvan, akkor a násznagyok leveszik róluk
107 2, VII | a tovább mondandókhoz.~– Akkor aztán a pópa egy aranypoharat
108 2, VII | kapitány nyájasan –; hát akkor én is itt maradok a konyhában.~–
109 2, VII | hogy „Goszpodi Pomiluj!” Akkor a pópa felolvassa az evangéliumot,
110 2, VII | új házaspár feje fölött. Akkor azután a pópa átveszi a
111 2, VII | mindjárt széttépi ezt a leányt!~Akkor aztán elnevette magát.~Gúnyos
112 2, VII | menyasszonyi virágbokrétát is. Még akkor a kamélia nem volt ismeretes:
113 2, VII | erődítmények telkei pedig csak akkor, ha az az első elkészül;
114 2, VII | virágedényekkel, nászajándékokkal, akkor tért egyszerre magához,
115 2, VII | menyasszonyi bokrétával kezében, akkor villant át szívén, hogy
116 2, VII | várhatsz még öt esztendeig, s akkor majd férjhez mehetsz, ha
117 2, VIII| követelték vissza kölcsöneiket.~S akkor az egész kártyavár összeomlott.~
118 2, VIII| betáblázva semmi fekvő birtokra.~Akkor aztán jöttek mindennap a
119 2, VIII| s mikor az el lesz adva, akkor az eddigi lakók mehetnek,
120 2, VIII| különféle mérgekben.~És akkor tudta meg magáról, hogy
121 2, VIII| könyvekbe, még a padlóba is, s akkor is kesereg, mikor már nem
122 2, VIII| akit örökölni fogunk, s akkor ismét gazdagok leszünk.
123 2, VIII| szegény, koldussá tett leány, akkor a kapitánynak elég oka van
124 2, VIII| vőlegénye hideg tekintetéből.~És akkor valami villant át agyán.
125 2, VIII| Belgrádig elmenjen vele, akkor azután látni fogja, hogy
126 2, VIII| ágyban, a szívébe verné, akkor aztán otthon volnának mind
127 2, VIII| nem alszik ott.~Athalie akkor tért magához, mikor hálószobájába
128 2, VIII| keresne bennünket ilyenkor?~Akkor aztán Athalie leült a konyhapadra.
129 2, VIII| telebeszélték a fejét! S ha akkor Timár egyszerre azt mondaná
130 2, VIII| mondaná bosszúból: „no hát akkor maradj magadnak, se a ház,
131 3, I | minden bizonnyal úgy lesz.~– Akkor én meg fogom kérni Levetinczy
132 3, I | leszünk a mennyországban, akkor az én szegény apámnak is
133 3, I | szent szertartás. Timéa akkor került először protestáns
134 3, I | végigénekli az egész zsoltárt.~És akkor elhallgat minden ember;
135 3, I | az ő kötelességeiket, s akkor a keresztanya ismét visszavezeti
136 3, I | felavatott hajadont a padjába, akkor minden ember feláll és imádkozik;
137 3, I | arca nem változik el sem akkor, midőn éji öltönye válláról
138 3, I | válláról lecsúszik, sem akkor, midőn azt mondják neki,
139 3, I | vonni e jéghideg alakot, akkor meg lesz törve a varázs;
140 3, I | lesz törve a varázs; de akkor még nagyobb reszketés fogja
141 3, II | ábrándjairól beszéljen, akkor minden csepp vére azt mondta
142 3, II | szerencsétlen lesz, ha elszegényül, akkor közelebb fog jutni nejéhez.
143 3, II | hétig távol van a várostól, akkor ő egy hétig nem hagyja el
144 3, II | is hallgathatott volna: akkor sem gondolhatott volna ki
145 3, II | ruhaujja akadt a kilincsbe, akkor fogcsikorgatva rántott egyet
146 3, II | kínszenvedésekről. S csak akkor érte utol az álom, mikor
147 3, II | De előre mondom, hogy ön akkor nagyon szerencsétlen lesz,
148 3, III | szerethetné-e őt egy asszony még akkor is, ha földhözragadt szegény
149 3, III | szeretni!”~De hát mire való akkor az élet? Mi célja van a
150 3, III | a félelmes szörnyeteget, akkor aztán közrekapják ketten
151 3, III | egyszer hanyatt fordítják, s akkor aztán mind a hárman meg
152 3, III | arc, amelyen öröm sugárzik akkor, ha őt jönni látja.~– Milyen
153 3, III | meg Mihály.~– Az-é? Hát akkor jól vigyázz rá, Almira,
154 3, III | hagynál engem, te rossz leány!~Akkor aztán Noémi átkarolta az
155 3, III | addig itt maradok.~– Óh! akkor itt marad ön egy hétig –
156 3, III | madár siet a fészkére, s akkor legbeszédesebb; közbe a
157 3, III | vízből; ha szárazságot érez, akkor lemegy a vízbe.~– Ah! –
158 3, III | Én viszem haza.~– De hát akkor szorítsa össze a markát,
159 3, III | elragadtatva a méla tájképtől.~– De akkor lássa ön majd meg – szólt
160 3, III | vérű állatot?~Így bámult akkor is a lehanyatló holdba,
161 3, III | Majd holnap visszajövök, akkor megértesz!”~
162 3, IV | bennünket végképpen koldusokká, akkor azt gondoltam, hogy ennek
163 3, IV | szószólóm férje előtt. És akkor amaz asszony megfogta a
164 3, IV | embert nagyon megtámadom, akkor mindig az következik, hogy
165 3, IV | bír oly erős karakterrel). Akkor aztán megharagudott Almira,
166 3, IV | mi van itt, Almira?”, akkor kiemelkedék vigyorgó arcával
167 3, IV | elől, s Krisztyán Tódor akkor vette észre, hogy még egy
168 3, IV | s nem szólt neki semmit.~Akkor aztán Noémihez fordult Tódor,
169 3, IV | kaphatni még.~Végre jóllakott. Akkor aztán rátért a dolognak
170 3, IV | ki lesz innen pusztítva, akkor magunk úgysem maradunk itten,
171 3, IV | tizenhat esztendős lesz, akkor belőlünk egy pár legyen.
172 3, IV | volnál férfi a világon, még akkor sem választana férjeül.~–
173 3, V | amelybe midőn eljutott, akkor látta, hogy e paradicsom
174 3, V | holdvilágról sötét fekhelyére tért, akkor elővette az, aki nem alszik
175 3, V | porozta fel a serpenyőket; még akkor a gyutacsot nem ismerték.~
176 3, VI | valahol egy gátat elszakít, s akkor meg-megváltoztatja kanyarulását,
177 3, VI | másik. Vajon szeretne-e akkor?~… És hátha csakugyan halálosan
178 3, VI | számára. Ha gyámjának átadom akkor, midőn megtaláltam, most
179 3, VI | nem jövök el hozzá?~… Nem akkor ölöm-e meg, ha tőle örökre
180 3, VI | orgyilkos lövései voltak, akkor önnek nagy okai vannak velem
181 3, VI | sértett lovag lövései voltak, akkor tudnia kell önnek, hogy
182 3, VI | bűnös lesz, szökni fog, s akkor is meg van halva rád nézve,
183 3, VI | egyéb.~Timár ezt a kulcsot akkor feledte íróasztala fiókjában,
184 3, VI | fiókjában azt a kulcsot, akkor meglehet, hogy kutatott
185 3, VI | tenni!… És ha kutatott, akkor talált ott valamit, amit
186 3, VI | megtalálta férje fiókjában, akkor megtudott mindent. Megismerte
187 3, VI | Ha kíváncsi volt Timéa, akkor mindent tud, – s akkor megveti
188 3, VI | akkor mindent tud, – s akkor megveti férjét.~S nem azt
189 3, VI | lecsapnak a síkságra, s jaj akkor minden baromnak, melyet
190 3, VI | lökéssel a hullám közé.~Akkor azután elkapta az ár, és
191 3, VI | Duna rettenetes úr volt akkor, ki haragjában erdőket szaggatott
192 3, VI | midőn maga előtt látja, akkor egyszerre kitörő indulattal
193 3, VI | midőn megnémulnak is, még akkor is mondják, hogy „te, te,
194 3, VII | úgy kereste Timár arcát, akkor nagyot sóhajtott: „mennyire
195 3, VII | aztán Noémival találkozott, akkor megint elfelejtett mindent,
196 3, VII | körös-körül van a világon, akkor csak szeretett, csak boldog
197 3, VII | elővonta a fegyvert.~És akkor elsápadt.~Ráismert Tódor
198 3, VIII| nagy útról érkezett volna, akkor fogja behívni a tiszttartót.~
199 3, VIII| betoppant a szobába.~És akkor rajta volt a sor, hogy megrémüljön.~
200 3, VIII| készen voltak az étkezéssel, akkor Timéa ismét felkérte Timárt,
201 3, VIII| végiggondolt ezen a munkán Timár, akkor meggyőződött róla, hogy
202 3, VIII| Timéa titkát fölfedezte, akkor mostani magaviselete férje
203 3, VIII| míg össze nem roskad, s akkor sem panaszkodik senkinek.~
204 3, VIII| volt e fiókot is kihúzni, akkor ő is meglátta az ékszereket.
205 3, VIII| ékszereket. Ha meglátta, akkor egyre bizonyosan ráismert
206 3, VIII| Az anyja képe lehet. És akkor tudni fog mindent.~Tudni
207 3, VIII| gyanúval töltötte el lelkét, akkor mit jelent az az önfeláldozó
208 3, VIII| ékszerről a férj arcára vissza, akkor ez azt fogja olvashatni
209 3, VIII| sötétség vesz téged körül?”~És akkor Timár el van veszve…~De
210 4, I | valaki királyi tanácsos, már akkor nem tagadhatjuk meg tőle
211 4, I | hajósok ezüstben jártak akkor. A felköszöntőket szokás
212 4, I | kibeszél, amit elgondolt: akkor ő egy cseppet se igyék abból!
213 4, I | hagyhatta szó nélkül.~– Akkor az asszonyt illeti meg minden
214 4, I | talált, s mikor itthon nincs, akkor boldog.~Mit adott volna
215 4, I | patriarchát. Először elveszi Leát, akkor beleszeret Rachelbe, azt
216 4, I | keresztül; mikor a parthoz ért, akkor világosan látta Mihály,
217 4, I | szemeit, nagy kék szemeit, s akkor egy percig odabámult a férfi
218 4, I | beszédet is.~Megéhezett.~Akkor aztán azt mondta Noémi Mihálynak,
219 4, I | mennének, sem tehetnéd. – Hisz akkor megtudnák, hogy ki vagy,
220 4, I | kettőre lehetett tenni, akkor már szüksége volt Noémi
221 4, I | fűrészelni, s mikor a nap delel, akkor kihozzák számukra a szilkében
222 4, I | s ha egyszer lefeküdt, akkor nem lehetett őt kikérdezni,
223 4, I | munkájában pihenést tart, akkor meg tollkését veszi elő,
224 4, I | távol lenni kényszeríti, akkor lát teljes tudományával
225 4, II | Mihály Komáromba visszatért, akkor hozzáfogott, hogy a télen
226 4, II | derék, mennyire meglepő, akkor attól azt fogja hallani: „
227 4, II | amit hallott tőle, ami akkor szívéig sérté, mintha nem
228 4, II | Athalie érti.~És ha ezt érti, akkor Mihályt nem érti. Ezen ember
229 4, II | családfői kötelességeket?~Akkor aztán sietett, nem is haza,
230 4, II | jegenyésbe, ott lerakatta. Akkor azután odahívta a halászokat,
231 4, III | ölébe veszi, s vele játszik, akkor meg kell őrülnie annak,
232 4, III | szólította el műhelyéből. Akkor aztán megtért a kunyhóhoz,
233 4, III | nagyon jó kedvében volt akkor, pajkos kézzel megfogta
234 4, III | kivette a fogai közül, s akkor aztán nagyhamar eldobta
235 4, III | közelít rá. Azon a vidéken akkor nagyon dühöngött a hagymáz:
236 4, III | önkívületbe jut: miket fog ő akkor kibeszélni ezen nők előtt,
237 4, III | suttogá Noémi.~De már akkor nem tudta, hogy mit akar.~
238 4, III | aranyhalom közül!”~Keze akkor is Noémi kezében volt, s
239 4, III | fekszik itt ezen az ágyon?”~Akkor olyan rettegés fogta elő,
240 4, III | enyhült az agy forrósága, akkor azt mondá Noéminak:~„Óh,
241 4, III | tizenharmadik napon eléri válságát, akkor fordul meg vagy életre,
242 4, III | Mikor meghallá a szavát, akkor otthagyta a gyermeket, és
243 4, III | mikor ébredezni kezdett, akkor neszt adott Noéminak, hogy
244 4, III | Noémi mutatta, hogy örül.~Akkor aztán Mihály azt kérdezé
245 4, III | ébren leszek, meg ő is, akkor hozd ide, hadd lássam.~–
246 4, III | alszik.~… Óh, hiszen éppen akkor fogta be Noémi a szemeit
247 4, III | De még nagyon gyönge volt akkor is; alig volt jártányi ereje.~
248 4, III | Milyen nagynak kell lenni akkor ennek a szeretetnek?!~Mikor
249 4, III | magát szegény teremtés, akkor mosolyogva tekinte fel Timárra,
250 4, III | Mikor nálam nem voltál, akkor őt ápoltad, s én szidtalak
251 4, III | mikor szemembe mosolyogtál, akkor az istenanya hét tőre volt
252 4, III | ezt most ültették oda.~És akkor aztán meg volt nyugodva,
253 4, IV | valahová menni kell.” S akkor aztán arra a gondolatra
254 4, IV | se víz, se hang, se szín: akkor az a hely azoknak a számára
255 4, IV | özveggyé találna lenni, akkor nem állna boldogsága előtt
256 4, IV | tavasztól őszig keresztülment. Akkor életerős, vidám tekintetű
257 4, IV | levetkőzött és ágyba feküdt, akkor meg egyszerre kiment minden
258 4, IV | tette volna.~Timár aztán akkor, mikor lefeküdt, nem tudott
259 4, IV | melletti völgyek egyikében; ezt akkor szerezte, mikor évek előtt
260 4, IV | lett volna a dolgod.~Majd akkor a nő megismerte volna benned
261 4, IV | rábírhatja, hogy haljon meg vele, akkor ketten együtt.~Óh! Noémi
262 4, IV | fogott be a gyorsparaszt. Már akkor messze volt Komáromtól.
263 4, IV | mikor felnyitotta a szemeit, akkor is hangzott a gyaluharsogás
264 4, V | királynénak!~Dódi (a második) már akkor négyéves volt, mikor ez
265 4, V | vetődött. Noémi és Timéa még akkor gyermekek voltak; most Noémi
266 4, V | találna halni, mi lenne akkor Noémiból?~Hogy hagyná akkor
267 4, V | akkor Noémiból?~Hogy hagyná akkor itt, mint szokta, egész
268 4, V | biztatja, ki segíti meg akkor őket?~Mindig kerülte ezt
269 4, V | ájultan esett le a földre.~Akkor fölélesztették. Harmadnap
270 4, V | visszajött a kofa gyümölcsért. Akkor már Mihály és Noémi nem
271 4, V | egyszer történt meg a világon. Akkor még nem volt se pap, se
272 4, V | teremtett poklot és ördögöt, akkor elhiszem.~– Óh! te istenkáromló
273 4, V | drágaságom, életem világa, akkor el hagytam őt venni egy
274 4, V | vénasszonyok nyara«. A bogarak is akkor mennek aludni téli álmukat,
275 4, V | aludni téli álmukat, a fák is akkor hullatják le leveleiket.”~
276 5, I | elköltöztek fészkeikről.~Akkor határozta el rá magát, hogy
277 5, I | Hanem a parton Noémi várt akkor. Most pedig csak Timéához
278 5, I | azt mondaná: „már lehet!” Akkor visszatérne ide.~– Én tegyem
279 5, I | akiben meg vagy alázva, akkor ön a legelső vas után fog
280 5, I | teszek, ahogy ön mondja.~– Akkor hallgasson rám – monda Athalie,
281 5, I | úr ezt a házat építette, akkor ez a szoba, mely most Timéáé,
282 5, I | mindig tárva állana is, akkor sem jutna eszébe senkinek,
283 5, I | fejét meg kell nyomni, s akkor abból egy toll kiugrik;
284 5, I | mozaikdarabja félrefordítható, s akkor a támadt résen keresztül
285 5, I | asztal áldásai alatt, s akkor engemet küldött hallgatózni
286 5, I | indoknál fogva elvált tőle, akkor magához emelheti Noémit,
287 5, I | mérge szívéig hatott volna, akkor annál a gondolatnál állapodnék
288 5, I | kardomat a bal kezével, akkor aztán megharagudtam, s olyat
289 5, I | egy igaz lehet szavaiból, akkor minden igaz lehet. Ezért
290 5, I | meg? Mert ha az lehető, akkor nem tarthat vissza semmi
291 5, I | szenved, hogy ön nem boldog, akkor nem volnék férfi, ha bátorságom
292 5, I | szobába áttekintett: már akkor nem látta maga előtt a mártírt;
293 5, I | a földön fekve hagy, s akkor jött oda, hogy fölvegyen,
294 5, I | lenne, én el nem hagynám őt akkor sem. Akkor éppen nem. És
295 5, I | nem hagynám őt akkor sem. Akkor éppen nem. És ha gyalázat
296 5, I | nyugalmát visszanyerhesse. Akkor aztán ismét halk, szelíd
297 5, II | elkövetett bűn ne legyen tudva. Akkor aztán ami következik belőle,
298 5, II | az első kis Dódi meghalt, akkor megtudta, hogy mi volt az
299 5, II | tengerentúli kelettel. Azt ő akkor zsebébe tette; egészen más
300 5, II | egészen más gondolatok főttek akkor agyában. Most előkereste
301 5, II | Mikor ajtaját becsukja, akkor eszébe jut, hogy nem gyújtott-e
302 5, II | eltűnik, s egészen sötét lesz. Akkor indul neki az éjszakának.
303 5, II | sem lappang nyomában.~Csak akkor érzi keblét könnyebbülve,
304 5, III | köd ereszkedett alá. Még akkor csak vékony átlátszó párázat,
305 5, III | kitartania, s partot érne, akkor megint mást gondol, s eltér
306 5, III | folytassa az előrehaladást, mert akkor szemközt kell lenni a szőnyi
307 5, III | hogy majd ha megvirrad, akkor csak megtudja a napról,
308 5, III | léket talált volna a jégen, akkor a víz folyásáról is megtudhatta
309 5, III | mindig nem talált partot.~Akkor egy pillanatra ritkulni
310 5, III | tíz lépésnyire ért hozzá, akkor látta, hogy az egy malom.~
311 5, III | megvárták, míg a jég megáll, akkor kiszöktek a malomból, s
312 5, III | szélét harántosan feltolja, s akkor a fölemelt jég alatt üresség
313 5, III | eső öreg lékhez viszik, s akkor a két végét szétbontva,
314 5, III | újra lebukott a víz alá, s akkor kezdődött aztán a küzdelme
315 5, III | léghólyagja megreped, s akkor megszűnt élni.~Ennek az
316 5, III | fogaskirály. Mikor felbontották, akkor is két szép nagy fogast
317 5, III | behordásával a raktárba.~Akkor aztán a jókedvű népség is
318 5, III | kocsisnak.~Az öreg halász még akkor is ott volt.~– Menjen már
319 5, IV | hogy el voltam lágyulva akkor, akár egy szivacs! Édesapámnak
320 5, IV | majd lopni fogok belőle, akkor megfogatsz, becsukatsz?
321 5, IV | róla.~– No, ez is megvolt. Akkor odavittek a nyakamnál fogva
322 5, IV | iszonyúan, s azt mondá: „Igen!”~„Akkor én vagyok a te fiad, Tódor!
323 5, IV | vele e tárgy fölött tovább. Akkor aztán ő kérdezte:~„De hát
324 5, IV | ogradinai szigetnél ráakadtam; akkor egy vargabetűvel eléje kerültem
325 5, IV | be Timár.”~„S az a Timár akkor szegény ember volt?” kérdezé
326 5, IV | rajta.~„Fiad van? – kérdé akkor a basa apámtól. – No jó;
327 5, IV | az egyetlen leányomat, s akkor minden vagyonom a családban
328 5, IV | Teringettét, ha én azt akkor tudtam volna, hogy az a
329 5, IV | hogy visszatértem hozzá. Akkor átadta a zsákot a mesterséges
330 5, IV | hát fellármázza az őröket. Akkor lefűrészeltük éjszaka a
331 5, IV | szabad látogatást tennem; akkor úrnőjére utalt, attól függ
332 5, IV | apjától lopott ékszert!… Akkor a többi is a te kezedbe
333 5, IV | mert egy helyen voltak. Akkor nem tagadhatsz semmit… És
334 5, IV | találjalak. Te pedig már akkor eljöttél onnan. Én nem találtam
335 5, IV | vasvilla-szemeket vetni? Akkor csavargónak nevezett, s
336 5, IV | bajod ez, hanem az enyém; akkor ez a leány egy akkora pofont
337 5, IV | mindjárt rád kerül a sor, s akkor beszélhetsz még sokat is;
338 5, IV | karomat, lerántott a földre, s akkor leszorított, hogy nem bírtam
339 5, IV | csináljak én most teveled?”, akkor egészen le volt vetkőzve
340 5, IV | szeretőd kutyája által; akkor aztán – osztozzunk meg a
341 5, IV | szokásokkal akárhol elcsípnek, s akkor mit ér nekem a százezer
342 5, IV | rendeltetésük helyére. S akkor azután neked nincs többé
343 5, V | végigmegy a kapuig.~A hold akkor jön fel a somogyi partok
344 5, V | üldözésével kétségbe fogja ejteni, akkor bizonyosan Noémi is utána
345 5, V | rianás széléhez közel, s akkor végképpen eltűnt a jég alá
346 5, V | eltűnt a jég alá a fő, s akkor egy halott kéz görcsösen
347 5, VI | megöl mind a kettőnket?~– Akkor mind a ketten a mennyországba
348 5, VI | se állatok, se madarak? – Akkor én inkább idelenn maradok
349 5, VI | egyszer visszajövök s majd akkor megmondom neked, hogy ki
350 5, VII | előjönnek a berekből a lékre, akkor ő a puskával kimegy, és
351 5, VIII| a gyászévet, mert hiszen akkor kezdődött özvegysége. Ez
352 5, VIII| mikor az őrnagy úr, még akkor csak hadnagy úr, betoppant.
353 5, VIII| menni, akit ő gondol, hát ő akkor egy napig sem maradna ennél
354 5, VIII| mint én! Nem azért, mintha akkor én is elmennék a leányommal,
355 5, VIII| leányommal, nem én, mert én akkor is Timéával maradnék. És
356 5, VIII| Timéa lenne szegény, én még akkor is Timéával maradnék. Mert
357 5, VIII| pamukkal, hogy alhassam tőle; akkor meg kapta magát, s a reszelt
358 5, VIII| mikor szemben van Timéával, akkor meg olyan édes, olyan hízelkedő,
359 5, VIII| gondolok. Hej, de megnyugodnám akkor magam is! Én Timéánál maradnék.
360 5, VIII| végighallgatá a mondottakat, s akkor így szólt Zófi asszonynak:~–
361 5, VIII| Hej, de megváltozott hát akkor annak az úrnak a természete! –
362 5, VIII| Athalie pedig dúsgazdaggá, akkor is Timéával maradnék? Pedig
363 5, IX | védte saját szíve ellen: ah! akkor Noémi úgy zokogott, úgy
364 5, IX | lelke ábrándjai által, ah, akkor úgy vigasztalta őt Noémi
365 5, IX | nagy jégsír nyílását, ah, akkor Noémi oly erőszakkal ölelte
366 5, IX | azt a másik leányt: óh! akkor az Isten őrizzen attól a
367 5, IX | hisz írásomat megismerné, s akkor ő nem lehet az én özvegyem,
368 5, X | télit tartotta fel, mert akkor férje is otthon volt. A
369 5, X | volt híva, fél tízig várt; akkor ment oda.~Mikor az előszobában
370 5, X | az asztalon végignézett – akkor aztán értett mindent, s
371 5, X | tizedik lenni közöttük? Akkor mind együtt lesznek, akiket
372 5, X | Levetinczy-ház ablakaira, már akkor azok mind sötétek voltak.
373 5, X | Mihály kínált neki, s amit az akkor visszautasított.~Zófi asszony
374 5, X | méreggé vált szerelem; de még akkor is szerelem.~Hanem Kacsuka
375 5, X | talán Athalie sem gondolt akkor arra, hogy minő vérfagylaló
376 5, XI | késő tizenegy óráig eltart; akkor aztán, mikor már aminek
377 5, XI | emlékül; Athalie azon ült akkor, mikor a fehér arcú leány
378 5, XI | elhitetik vele, hogy imádják.~Akkor egy gyermek vetődik a házhoz.
379 5, XI | az előszobába kijött, már akkor Athalie is ott volt.~A hálószobából
380 5, XI | nyomott Athalie markába.~Csak akkor riadt aztán fel, mikor megismeré
381 5, XI | az úrnő egyedül maradt; akkor a szobaleány bement hozzá
382 5, XI | kiáltani. Csak hallgat, s akkor meg úgy érzi, mintha megsüketült
383 5, XI | kesztyűket húz fel rajuk.~Akkor levetkőzik, s hálóöltönyét
384 5, XI | jő a szemekre az előálom; akkor van itt az ideje!… Pedig
385 5, XI | felsóhajt:~„Óh! édes Istenem…”~Akkor lecsap a kardvas oda, ahonnan
386 5, XI | hogy azok egy nő hajfürtei.~Akkor aztán tudta, hogy ki az.~
387 5, XI | mélyednének egyszerre a kezébe.~Akkor felkacag a leány, ledobja
388 5, XII | lopózhatott-e valaki a szobába akkor, mikor ő eltávozott?~Hiszen
389 5, XII | Timéa számára.~Timéa már akkor elhagyta az ágyat, s karszékben
390 5, XII | végig bíráinak arcait.~De akkor mégis összerezzen, mikor
391 5, XII | sebhelyét. Ez az ő emléke.~És akkor is gyönyörtől dagad büszke,
392 5, XII | felel: igent vagy nemet.~Akkor az elnök Athalie-hoz fordul.~–
393 5, XII | titkot most valaki megírta, akkor Levetinczy Timár Mihály
394 5, XII | nem halhatott meg másnap. Akkor Levetinczy Timár Mihály
395 5, XIII| Ábéce-tanuló gyermek voltam akkor, mikor annak a gazdag úrnak
396 5, XIII| ön, ha este összejövünk.~Akkor éppen almaszüret volt: az
397 5, XIII| harcolunk senki ellen.”~Éppen akkor nagy romlás volt nálunk
|