Part,  Chapter

 1     3,  VI|          vőlegényt? Az egy agyafúrt kalandor, akinél egy bajjal több
 2     5,  I |          kezdett jönni, hogy ez egy kalandor. Egy este sarokba szorítottuk
 3     5,  IV|         gályarabságtól – folytatá a kalandor. – Sehogy sem tudtam megbékülni
 4     5,  IV|        számadásunk van egymással.~A kalandor megtapogatta a bal szemére
 5     5,  IV|        itthon vagyunk! – folytatá a kalandor, kegyetlen mosolygással
 6     5,  IV|             barátom! – csitítá őt a kalandor. – Ez a fegyver meg van
 7     5,  IV|        rontást követett el rajta.~A kalandor tudja ezt jól. Már nem is
 8     5,  IV| gondolkozott a feleleten.~– Igen.~A kalandor nevetett.~– Nekem nem kell
 9     5,  IV|             kezébe vette a puskát a kalandor, s a székbe leülve, úgy
10     5,  IV|        Kegyelmes úr! Serenissime!~A kalandor a felvont puskával a kezében
11     5,  IX|       rettenetes éjszakát, melyen a kalandor megjelent puszta kastélyában,
12     5,  IX|             megkapta szabadságát. A kalandor az én öltönyeimet viselte,