Part, Chapter
1 1, II | timonállványról, s nem tetszik neki.~– Pedig jobb volna – hadarja
2 1, II | erőködött; de nem kellett neki segítség. Megjutalmazta
3 1, II | melyet az imént adott át neki, hogy jobban megláthassa
4 1, III | szaladgált. Timéa integetett neki kendőjével, mikor hajójuk
5 1, III | ennek az örvénynek vitte neki az elszabadult malmot.~Amíg
6 1, III | hogy talán Timéa is fog neki mondani valamit.~Timéa azt
7 1, IV | adta a távcsövet, s mutatta neki a háta mögött, hogy hová
8 1, IV | percnyi ilyen munka több neki az egész napi húzásnál.~
9 1, IV | száraz öltönyt! – tanácsolá neki Euthym.~– Nagy pazarlás
10 1, IV | őket.~Pedig hát mi köze neki ezekhez? Miért így törnie
11 1, V | dugja.~Óh! nem kell azt neki a tüzes ég fényénél megnézni,
12 1, V | hajóbiztossal, s azt mondá neki:~– Ön komáromi lakos. Ismerni
13 1, V | Kacsuka urat. Igen! Adja át neki ezt a levelet, ha hazaér.
14 1, VI | gyermekszív ösztöne megsúgta neki, hogy ő ennek az embernek
15 1, VI | vízi növényzet megmondta neki mindig, hogy hol jár. Ahol
16 1, VII | egyiket, s odanyújtotta neki a másik lábát, játsszék
17 1, VII | fogába, hogy nem kellett neki több belőle, csak az első
18 1, VII | kiterítve a bőre a szobában. Azt neki egy perc volt megfojtani.
19 1, VII | az urat a partra! – mondá neki a nő; mire a megszólított
20 1, VII | barátnőjének, magyarázta neki, hogy hisz ez vadászat!
21 1, VII | tette, hogy kezet csókoljon neki; hanem amint Euthymhoz ért,
22 1, VII | s ismét fennhangon mondá neki:~– Mármost eredj; vedd át
23 1, VII | olyan természetesen jött neki. Eddig is sokat nézegetett
24 1, VII | gyügyögtetését, hogy hízeleg neki vissza, s mikor Noémi híja
25 1, VII | egy jó kis pofont adott neki a fejére, mire a felriadt
26 1, VII | tekinte Noémire, azt sem bírta neki mondani, hogy „köszönd meg
27 1, VIII| mintha egy csípcsókot akarna neki adni a két ujjával, amitől
28 1, VIII| jövevény pedig azt mondá neki:~– Ah! be megszépültél azóta!~
29 1, VIII| nő nyugodt hangon felelt neki:~– Én nem hiszem, hogy tégedet
30 1, VIII| vejedet.~– Noémi, add oda neki fejed alól a vánkost. Nesze!
31 1, VIII| ingerkedett vele. Tetszett neki, hogy egy állatot bosszanthat,
32 1, VIII| fintorgatni. Orrokat csinált neki, nyelvét öltögette rá, szeme
33 1, IX | gazdagok; de tehetősek. Neki volt hivatala, szép háza,
34 1, IX | összeházasítjuk. S én úgy örültem neki, mikor a fiú annak a kis
35 1, IX | összeg pénzeket előlegezett neki rendesen az ősszel átadandó
36 1, IX | kötelezve volt ugyanazt neki a megállapított árban hajóira
37 1, IX | követelt. S az írás jogot adott neki hozzá. Kértük, könyörögtünk
38 1, IX | olvasni, írni; én beszéltem neki Istenről, Jézusról, Mózesről,
39 1, IX | magyar partra. Mi dolga van neki itt és amott? Azt én nem
40 1, IX | Azzal fenyeget, hogy ha neki nem adunk és meg nem teszünk
41 1, IX | számára, mit az megköszönt neki, s megígérte, hogy azt Noémi
42 1, X | keresztül is úgy tetszék neki, mintha szomszédjai valami
43 1, X | ebben az órában nem szabad neki ébren lenni. Ne szólj közbe.
44 1, X | hogy a szultán kívánatára neki a findzsában mérget kell
45 1, X | ez annak testvére. Add át neki a pénzt, fordítsa a gyermek
46 1, X | gyermek javára. És add át neki a hajóterhet, és kérd meg,
47 1, X | őt is. Pedig nem akarom. Neki élni kell. Ugye fogadod
48 1, XI | az atyja meghalt! – monda neki Timár, s a leány arca, alakja
49 1, XII | hogy miért nem adtam meg neki a kellő végtisztességet;
50 1, XII | parton.~Az esperes kiadta neki a bizonyítványt a temetés
51 1, XIII| most, mikor azt mondják neki, hogy az apja ott fekszik
52 1, XIII| hogy meghalt.~– No az baj neki; de nem nekünk. Ha meghalt,
53 1, XIV | ábrándozásáról.~Hagyott neki az atyja ezer arany készpénzt
54 1, XIV | elmosolyodott, mikor Timár odanyújtá neki a megmentett szekrénykét.
55 1, XIV | háromszor”?~Mihály megmondta neki görögül.~És akkor Timéa
56 2, I | piacig, nagy borravaló lévén neki ígérve a sietségért.~Mihály
57 2, I | parasztszekérből, s mondá neki, hogy itthon vannak.~Azzal
58 2, I | rossz papuccsal kellett neki hajlamait kielégítve látni.
59 2, I | arcát.~Azután ismét mondott neki valamit Timár, mire a leány
60 2, I | aztán a szemével intett neki, hogy itt mások is vannak.~–
61 2, I | baj nélkül! Adtatok-e már neki egy pohár bort? Zófia, szaladj
62 2, I | Timár nyugodtan felelt neki:~– Önnek a hajója ugyan
63 2, I | kedves mosolygással nyújtva neki az ajándékot, mit számára
64 2, I | csemegével. Az meg azt mondá neki, hogy rosszak a fogai, nem
65 2, I | ujjaira.~Azután megmutatá neki Athalie az arcképet, melyet
66 2, I | lázadásba; azért kellett neki megszökni. Hej, de nagy
67 2, II | azt mondja rá, hogy isten neki; már benne vagyunk! Azt
68 2, II | valamit adjon annak, aki neki megszerzi. Ez, amióta a
69 2, II | tízezer forintot fordítasz neki vissza. Máskülönben annyi
70 2, III | Timárra a vételt, s átadta neki az egész hajóterhet mint
71 2, III | lábaihoz, s azt mondanád neki: íme ez a tied, most hoztam
72 2, III | szegény leányhoz, s azt mondod neki: legyen ez mind a tied –
73 2, III | beszélt.~És mind azt beszélte neki, hogy „itt a szerencse a
74 2, IV | mennie; még ekkor sem hisznek neki, higany közé bocsátják,
75 2, IV | barátkozásban, akkor előhozta neki a dolgot nagy mulatságosan.~–
76 2, IV | kenyér kisül Timárra, jaj neki örökre.~De nem sült ám ki
77 2, IV | Eredj, eredj! – mondá neki Brazovics, s utána gondolá:
78 2, IV | átlátszó kedély, s nem kell neki többé tanító; tud már mindent;
79 2, IV | ember érdekében történt; neki semmi haszna nem kínálkozott
80 2, IV | vállalatán nyeré azokat.~Neki ürügy, cím, látszat kellett
81 2, IV | holdankint egy forintot fizettek neki.~– No igen. Hiszen őneki
82 2, IV | fedezzen fel egy papot, ki neki se sógora, se komája, még
83 2, IV | odahívatta a bírót.~Elmondta neki, hogy ő az uradalom új bérlője,
84 2, IV | Ez mind jó volna, mondák neki, a szántással csak elkészülnének,
85 2, IV | levelet?~Timár aztán mondott neki egy mesét, mintha nyomtatásból
86 2, IV | terhe annyi pénzében volt neki, mint másnak három.~Tőle
87 2, IV | lenyomhatta a gabona árát, ahogy neki tetszett.~A Brazovics-kávéházban
88 2, V | háromszáz mázsa halat húztak ki neki a kenesei foknál. Hisz ez
89 2, V | viszonyától. Milyen jó volna neki, ha Brazovics úr beleveszne,
90 2, V | Egy gazdag ember, akit neki már azért is gyűlölnie kellene,
91 2, V | pajtását, hogy képes volna neki megbocsátani, ha az menyasszonyát
92 2, V | bárcsak napaasszonya lehetne neki egyszer, s aztán laknának
93 2, V | járt Timéával nagyon. Van neki, akiből bolondot űzzön.~
94 2, V | rá nézve.~Athalie odaadja neki viselni saját ruháit, amik
95 2, V | nőneme: a felötlő tetszett neki. Úgy megörült, mikor Athalie
96 2, V | komolyan veszi, hogy tetszik neki az, ha őt kisasszonynak
97 2, V | virágcsokrokat nyújtanak neki összeválogatott, de nem
98 2, V | ezt a gyereket. Kezdjen el neki udvarolni. Az sok mulatságra
99 2, V | Azt még sohasem mondta neki senki, hogy szép fehér keze
100 2, V | udvarlási szándékból mondta neki azt a kapitány, csakhogy
101 2, V | embernek, aki azt mondja neki: de szép fehér kezei vannak!~
102 2, V | lelkiismeret-mardosás nélkül mondjon neki szépeket.~Kacsuka úr nem
103 2, V | elaludni attól a szótól, amit neki mondott, hogy forog nyugtalanul
104 2, V | hozzászoktatva. Rettenetes munka volt neki az absztrakt, érthetetlen
105 2, V | gyermekből, és nem szólhatott neki. Mit is mondhatott volna?
106 2, V | találtak ki számára. Elmondták neki, hogy ki van tűzve már a
107 2, V | legjobban.~Hát aztán odaadták neki Athalie menyasszonyruháját,
108 2, V | hadmérnök sáncait; tett neki kedvezőbb ajánlatokat: minek
109 2, V | ilyen vitéz.~– Uram – monda neki nyugodt hangon –, énnekem
110 2, VI | elárulta valaki. Ne engedjük neki oda egészen a kövér falatot.
111 2, VI | pillanatra.~No hát meg hagyta neki nézni azt is Kacsuka úr.~
112 2, VI | Kacsuka úr el is mondta volna neki, ha már ennyit elmondott;
113 2, VI | Jánost.~– János! – monda neki – kend öreg legény már,
114 2, VI | rajta, ami röptében beillett neki szárnynak.~„Tízezer! Húszezer!
115 2, VI | végre Timár ekként szedett neki rendbe:~– Jól van, János.
116 2, VI | menyecske leánya hozott neki egy tál felséges mézédes
117 2, VI | madarász volt, az hozott neki egy kalickát, tele stigliccel
118 2, VI | iskolás gyerek pedig hozott neki egy verses köszöntőt. Egész
119 2, VI | Egész nap ott hálálkodtak neki, s este későn mind a hatan
120 2, VI | Brazovics úr – mit fognak neki hozni és énekelni, ha megtudják,
121 2, VII | De jobban megijedt Timéa; neki nem kellett semmit elrejteni.~–
122 2, VII | beszédet.~– Azt magyaráztam neki, hogy milyen az a keresztelés.
123 2, VII | viszik, s azután sírni kell neki is. No, ne félj no, nem
124 2, VII | gyermek nem tudta azt, hogy ez neki mind rosszul illik.~Kacsuka
125 2, VII | tréfát?~Nem! Egészen meg kell neki lakolnia; azért, hogy olyan
126 2, VII | hogy olyan ostoba, meg kell neki büntetve lennie.~A gúnyos
127 2, VII | ilyenkor nyalánkodni szabad. Neki böjtölni kellett! Este jókor
128 2, VII | tévedését, hogy megmondta volna neki: „Nem ez az imádság, hanem
129 2, VII | ablakán, s azt kiáltotta be neki az üvegen át „jó éjszaka”
130 2, VII | kesztyűs kezével, azt mondá neki mosolyogva:~– Már mai nap,
131 2, VIII| hogy szemeivel mondja el neki, miért jött ide. Vajon nem
132 2, VIII| jegygyűrű hiányzott, s ezt súgá neki, nehogy a falak meghallják,
133 2, VIII| előtte az ajtót.~Úgy tetszett neki, mintha a kapitány, azután,
134 2, VIII| azt az egyet hagyták meg neki, s ment – valakit keresni.
135 2, VIII| csak nem is sír. Persze, neki könnyű. Elmehet szolgálni,
136 2, VIII| állhat masamódnénak. Még örül neki, hogy innen megszabadul,
137 2, VIII| míg odabenn azt mondják neki, hogy „tessék!”, s csak
138 2, VIII| soha. És most mindent odaád neki, amit a szív óhajt.~Mindent?
139 2, VIII| önhöz.~Mihály megragadá a neki nyújtott kezet, nem egy
140 2, VIII| atyja nászhozományul ígért neki, én megadom. Legyenek egymással
141 3, I | főkurátorné mellett, ki neki keresztanyja fog lenni:
142 3, I | Ezt a nevet választották neki a keresztszülők.~Azután
143 3, I | Mihálynak, amit Timéa regélt el neki felőle.~Timár elhitte, hogy
144 3, I | akkor, midőn azt mondják neki, hogy atyja meghalt.~És
145 3, II | vetette, hogy másról beszéljen neki, mint a női kötelességekről;
146 3, II | Azt képzelte.~Nem sikerült neki az elszegényedés. A szerencse
147 3, II | kilincs törött bele, s az neki jólesett. Tört edények,
148 3, II | világra!”~Hah! milyen jólesett neki, ha egy kutyát megrúghatott,
149 3, II | volt!~És milyen jólesett neki, ha Timéának hírt hordhatott,
150 3, II | aludni ment; nem kellett neki, hogy segítsen valaki a
151 3, II | Ennek örült. Ezen elaludt.~Neki tudnia kellett azt jól,
152 3, II | nyájas mosolygást viszonozna neki, ha csak egy levelét elolvasná:
153 3, II | férjet. Hiszen megmondta már neki, hogy ő nem alázatos szolgálója,
154 3, II | ajtó előtt, és azt mondja neki:~„Tehát maradjon ön magára
155 3, III | boldogtalan.~De hát miért kell neki boldogtalannak lenni?~Hát
156 3, III | nincs semmi baj?”~Felel neki arra a kutya mindenfélét,
157 3, III | tetézve állt. Noémi annak állt neki, hogy majd két fülénél fogva
158 3, III | Teréza szemrehányást tett neki.~– Hát te meg akarnál halni?
159 3, III | tenni, amit az anyja mondott neki. Feje körül köté tarka török
160 3, III | anyjára, Teréza a fejével inte neki, amivel azt mondta, hogy „
161 3, III | ajtót is; kedves emlék volt neki e félvadont újra láthatni.
162 3, III | vízpartra, és magyarázza neki, milyen elmés állatok azok
163 3, III | rendkívüliségeik vannak. Beszélt neki az égszínkék szurinámi békáról,
164 3, III | Eltesszük üvegbe, majd fogunk neki legyeket, s ő nekünk időt
165 3, III | fenekére, s nem kellett neki se légy, se énekszó; Noémi
166 3, III | énekszó; Noémi pedig örült neki, hogy eszerint tartós jó
167 3, III | s hogy pénzt nem tudok neki adni, elvisz mézet, viaszkot,
168 3, III | aztán eladja. Én odaadom neki, csakhogy meneküljek tőle.~–
169 3, IV | asszony friss szénából vetett neki fekhelyet, Noémi igazította
170 3, IV | feje alját, nem is kellett neki sok ringatás. Amint letette
171 3, IV | rózsákról. Nem azt beszélte neki a rózsákról, hogy azok milyen
172 3, IV | kinevette volna, hanem elmondta neki, amit utazásaiban tapasztalt
173 3, IV | arcát meg a kezeit; jólesett neki, hogy összepiszkolhatta
174 3, IV | vállat vont, s nem szólt neki semmit.~Akkor aztán Noémihez
175 3, IV | a dolgot.~Teréza felelt neki.~– Én is értem. Valahányszor
176 3, IV | kell menyasszonyi készlet neki is. Ezt joga van tőled követelni.
177 3, IV | nyugalmat. Sok pénzébe került neki az a zsák diós és aszalt
178 3, V | anyám, maga mondta azt, hogy neki nincs senkije, miért ne
179 3, V | szívdobogás pedig azt mondta neki: nézz a szemébe! Hiszen
180 3, V | három napig azt hitte, hogy neki is szabad boldognak lenni
181 3, V | Ilyen hamar! – súgá Noémi.~– Neki sok dolga van! – szólt Teréza
182 3, V | utána.~Teréza maga előhozta neki fegyverét, táskáját, amit
183 3, V | Mihálynak a szíve!~Mikor átadta neki a leány a fegyvert, azt
184 3, V | égvilágú szemeivel, s azt mondá neki édesen könyörgő hangon:~–
185 3, V | a gyermeket, s azt súgá neki:~– Mért nem mondod: „vissza
186 3, V | ingatta fejét, és nem tudta neki azt mondani, hogy „te”.~–
187 3, VI | csónakázni fáradságos mulatság, s neki most nem az a kedélyállapota
188 3, VI | nem tudja meg azt soha, neki nem fog az fájni. Hiszen
189 3, VI | meg akartál ölni! – monda neki Mihály. – Szerencsétlen
190 3, VI | Isten önnel! – monda neki Timár, s azzal otthagyta
191 3, VI | szívének, hogy mért nem mondta neki azt a rövid kis szócskát: „
192 3, VI | közül hatvan áldozatul esik neki. Hátha ez is közöttük lesz?”~„
193 3, VI | szerint; egyúttal visszaküldte neki íróasztala kulcsát, hogy
194 3, VI | Hanem arra mégis szolgált neki az a pisztoly, hogy fatalizmusában
195 3, VII | asszonyok is segíteni akartak neki e fáradságos munkában, de
196 3, VII | s senki sem mondta volna neki itten, hogy ne menjen el;
197 3, VII | sokkal kevesebbet akartak neki adni cserébe, mint más évben.
198 3, VII | háborgatni kezdték. Olyan volt neki ez a tudósítás, mint a nyugalomra
199 3, VII | visszaemlékezzék.~Erre nem tudott neki szavakkal felelni.~Megvesztegette
200 3, VIII| sietett, s kezét nyújtá neki szótlanul.~Ez a fehér arc
201 3, VIII| karjába ölté, s azt mondá neki:~– Menjünk reggelizni.~Az
202 3, VIII| feleségétől, az meg tudta volna neki mondani. Én ezt így találtam
203 3, VIII| felelt Timéa.~– Ne higgyen ön neki. Amióta Levetincen vagyunk,
204 3, VIII| eltagadott gyötrelmek miatt.~Neki kerülnie kellett nászágyát…~
205 3, VIII| szobájába kísérte, Timéa átadá neki íróasztala fiókjának kulcsát.~
206 3, VIII| kacagással vegyült hangon mondá neki:~– Nézd, nézd! Az én anyám!
207 3, VIII| a szívdobogás azt mondá neki: „ne lopj!”~Most már rablás
208 4, I | azzal faggatja, hogy hát neki van-e már valami ismerősnője
209 4, I | nincs egész Bécsben, könnyű neki hű férjnek lenni. Fösvény
210 4, I | főfájásban szenved, azt akarja neki mondani: lásd, Noémi főfájása
211 4, I | és máskor meg ne engedje neki, hogy akkora vargabetűt
212 4, I | úri vendégét, s sietett neki legelőször is az érdemrendéhez
213 4, I | királyt. Hány felesége volt neki? Hat. Mind egyszerre. Az
214 4, I | Mind egyszerre. Az sem volt neki elég; elválasztotta Mikhált
215 4, I | elvette! s mind succedált neki! Pedig hát százötven zsoltáron
216 4, I | temetetlen is maradhattak; neki fél évig másutt volt dolga:
217 4, I | tette kezét, s azt mondá neki:~– Egy szegény csempésznek
218 4, I | csúszott oda hozzá. Nem szólt neki semmit, csak a kezét szorítá
219 4, I | menjen ki a szobából, mert neki nem szabad megtudnia, hogy
220 4, I | első játékait, leszakított neki egy-egy virágot, ami után
221 4, I | jelentenek azok? És hagyta neki a bajuszát tépni. És dalolta
222 4, I | bajuszát tépni. És dalolta neki a dajkaéneket, mikor elaltatá.~
223 4, I | örömével. Napok kellettek neki hozzá, míg elhitte, hogy
224 4, I | nevét.~A nők egy nevet adtak neki: Adeodat (Istenadta), több
225 4, I | neve nincs. Hát te mit adsz neki?”~Egy nap, mikor így töprengve
226 4, I | Dódi arcát; mintha mondaná neki: „hallod ezt?”~Mihály Teréza
227 4, I | Hát nem segíthetek-e én neki? Azt hiszitek, hogy nekem
228 4, I | Mihály. De nem mesélte el neki aztán, hogy mi módon lett
229 4, I | saját magáról beszélt volna neki valamit. Elütötte a sürgetőbb
230 4, I | bölcs asszonyához, előadják neki az ügyöket: s amit az mond
231 4, I | vele óra hosszant, és danol neki altató dajkadalt:~„Az én
232 4, I | el kell hagynia. Hiszen neki is kenyérkeresete után kell
233 4, I | nagy államsorsjátékban is neki kellett megkapnia az első
234 4, I | már a pénz, olyan sok van neki.~Mit is kezdjen vele?~Azt
235 4, II | hazaérkezett. Ez alkalmat adott neki arra, hogy egypár híres
236 4, II | vagy fekete kenyeret ád neki, amit napszámmal keresett
237 4, II | sérté, mintha nem fájna neki többé Athalie gúnymosolygása.
238 4, II | volt Athalie bejegyezve, s neki is naponkint háromszor kellett
239 4, II | hát először meg kellett neki csinálni azt, hogy „köd
240 4, II | kaphatta a gyermeket, azt mondá neki:~– Most már aztán itt maradok,
241 4, III | a világot, s megmaradna neki Noémi.~És Noémi kincs!~A
242 4, III | gondoskodik; munkájában segít neki fáradhatlan kézzel. Mindig
243 4, III | vetni Mihálynak, s segített neki a levetkőzésnél. Aggódva
244 4, III | kezeit, s azt tanácsolá neki, hogy csak takarózzék be
245 4, III | a friss víz?~Noémi adott neki vizet. Azért megint megharagudott:
246 4, III | szeretne enni.~Noémi sietett neki előhozni; készen volt tartva.
247 4, III | Dódi beteg, s hazudozni neki a gyermekről mindenféle
248 4, III | az Istennel!)~– Vidd oda neki tőlem ezt a csókot.~S Noémi
249 4, III | csókot.~S Noémi elvitte neki a búcsúcsókot.~Megint egy
250 4, III | örök álomra!~És nem volt neki szabad a fájdalmát elárulnia.
251 4, III | varrom.”)~És aztán azt mondá neki:~– Magamnak varrok ingfodrot.~
252 4, III | visszatérőtől.~Noémi nem tudott neki felelni, csak odaborult
253 4, III | A maga álmából küldött neki a gyermek.~Másnap reggel
254 4, III | Dódit a szabadba; nem jó neki a szobában lenni mindig.
255 4, III | szalagokkal.~– Az nagyon jól illik neki. Jól be van takarva?~– Igen
256 4, III | negédesen, mosolyogva nyújtá oda neki – azt a fehér rózsát.~Mihály
257 4, III | Nincsen. A kertben csináltunk neki egy kis lakást.~Nem is hazudott –
258 4, III | jártányi ereje.~Noémi segített neki a felöltözésnél. Az ő vállára
259 4, III | Mihály.~– Mikor átadtad neki a csókomat, tudtad, hogy
260 4, III | bele. Azért nem is emeltem neki halmot, sem fejfát nem tettem
261 4, III | kutatta, amit nem akartak neki megmondani. Egyszer aztán
262 4, IV | elértette a gúnyos jókívánságot. Neki élni kell azért, hogy Timéa
263 4, IV | padmalyon mind azt mondják neki: „Mit jössz te ide? Nem
264 4, IV | Timéa aztán jó éjt kívánt neki, s eltávozott, anélkül,
265 4, IV | legnagyobb nyugalommal felelt neki:~– Aggódtam ön miatt; féltem,
266 4, IV | fürdőkre, hogy a hullám adja neki vissza, amit a szárazföld
267 4, IV | Ekkor aztán azt tanácsolták neki, hogy válasszon valami olyan
268 4, IV | jutott, hogy hiszen van neki egy kis nyári kastélya a
269 4, IV | azon ürügy alatt, hogy elég neki szolgálattételre a házra
270 4, IV | untalan azt súgta, hogy neki mégis oda kell menni a semmi
271 4, IV | mentett meg, vissza van az neki adva.~A második vádnak is
272 4, IV | emberhez, és azt mondanod neki: „Barátom, ifjúkori bajtársam,
273 4, IV | eléje lépj, és azt mondd neki: „Timéa, én önnek rossz
274 4, IV | tudja, hogy mégis ott kell neki lakni.~Ez égvizsgálás alatt
275 4, IV | alszik ön, Teréza? – monda neki Timár.~– Egyedül.~– Noémi
276 4, V | hogy azt megint visszaadja neki, s azzal ellopja háladatosságát.~
277 4, V | lopva.~És minden sikerült neki.~De vajon meddig tart ez
278 4, V | hogy semmi meg nem ártott neki. Ahelyett hogy vénült volna,
279 4, V | aztán a sors azt mondta neki: „megállj!”.~Nem is a sors
280 4, V | állt: nem térhetett félre neki.~Teréza igazat mondott.
281 4, V | okolták. Teréza azt mondá neki, hogy szokott baj ez nőknél,
282 4, V | hogy azzal, aki most jön, neki éppen nem lesz jó találkoznia,
283 4, V | megcsókolá a kezét, s azt mondá neki: „Anyám!”~Teréza halkan
284 4, V | eltakarják. Koporsó nem kell neki. Közelebb éri az édes anyaföld.~
285 4, V | is be van zárva a világ. Neki is készülni kell az útra.
286 5, I | házába belépett, úgy tetszett neki, mintha láttára Timéa megijedt
287 5, I | volt most…~Timár nem akarta neki azt mondani: „még majd örökre
288 5, I | asszony maga mondta el azt neki, s a szentkép szemei könnyeztek
289 5, I | ez üzletéhez tartozott. Neki sok dolga volt ügyfelekkel,
290 5, I | az úton. Levelet hozott neki, melynek vevényét alá kellett
291 5, I | emelheti Noémit, megadhatja neki azt a rangot, mely őt megilleti:
292 5, I | bánni. – Hallja ön, mondám neki, én nem hiszem, és itt mi
293 5, I | őrnagyhoz, és kezét nyújtá neki:~– Köszönöm!~És Timár újra
294 5, I | védi azt a másik férfit, ki neki esküdt férje, ki szíveik
295 5, I | kémlelt, s aztán úgy tetszék neki, mintha az az ember minden
296 5, I | haladékot sem engedtünk neki. A párbaj megkezdődött.
297 5, I | gyűlölöm? Én, aki mindenemet neki köszönöm, s aki nászhozományul
298 5, I | örök tisztelettel tartoznám neki. Ha földönfutóvá lenne,
299 5, II | Szerelme, boldogsága van neki a világ rejtett zugában,
300 5, II | Isten áldja meg, ki megadta neki azt a boldogságot, melytől
301 5, II | szigeten, ahonnan nem lehet neki eljönni Timéa nagylelkűsége
302 5, II | városból.~Valami azt súgja neki, hogy ez elől az ember elől
303 5, II | atyai gondoskodást hazudtál neki, elküldted háromezer mértföldnyi
304 5, II | sötét lesz. Akkor indul neki az éjszakának. Míg előszobáján,
305 5, III | széttekintett, úgy tetszett neki, mintha jobbra a távolban
306 5, III | leány. „El innen!” kiált neki; a hajó a zuhatagba rohan
307 5, III | neme az öngyilkosságnak. De neki még tennivalója van ezen
308 5, III | elmerengéséből. Azok magyarázták meg neki, hogy ennek a támadt résnek
309 5, III | kivolt.” Még azt is megírta neki, hogy egy szép parasztmenyecske
310 5, III | már több tüzet! – monda neki Mihály. – Majd kivigyázok
311 5, IV | tárcáját, s azt is odaveté neki.~Az országkerülő elkapta
312 5, IV | szalonképes.~Timár adott neki szekrényéből fehér alsóruhákat.~–
313 5, IV | bőrűekbe, hát okvetlen el kell neki pusztulni. Vagy eldöglik,
314 5, IV | nézni, hogy ellentmondjon neki.~Az a felülkerült gonosztevő
315 5, IV | Rábámulok, s azt mondom neki spanyolul: „Señor! Nekem
316 5, IV | teljesítette a kívánságát, adott neki sonkát, kenyeret és bort.~
317 5, IV | életem okozójához. Mondám neki, hogy elvertem tízmillió
318 5, IV | öregem megjegyzése. Mondám neki, hogy az nem lopja a pénzét,
319 5, IV | a Timárral?”~Elbeszéltem neki a dolgot.~„Ismertem ezt
320 5, IV | Csorbadzsiból?”~Elmondtam neki a dolgot.~„Az ogradinai
321 5, IV | Odamentem a basához, fölfedeztem neki a titkot, hogy ő is benne
322 5, IV | helyen leszünk. „Hja, mondtam neki, én szeretném tudni, hogy
323 5, IV | No jó; ha megmenekülök, neki adom az egyetlen leányomat,
324 5, IV | magát.~Timár nem mondott neki ellent.~– És mármost beszéljünk
325 5, IV | apját megölte, tehát kellett neki mellette szerető. Nehogy
326 5, IV | a zártszéken. Udvaroltam neki, szívesen vette. Kértem,
327 5, IV | Tehát te ajándékba adtad neki, Ali Csorbadzsi leányának
328 5, IV | megmozdul rá. Ezt nem is késtem neki megmondani. Ekkor aztán
329 5, IV | akartam vele. Azt mondtam neki, hogy illik-e a vőlegényére
330 5, IV | házából. Én azt mondtam neki, hogy elmegyek, de ekkor
331 5, IV | bőrét. Bosszúsan szólt oda neki:~– Végezze ön. Nem akarok
332 5, IV | többi drágaságokhoz, miket neki ajándékoztál. De neki egyúttal
333 5, IV | miket neki ajándékoztál. De neki egyúttal még többet is megírtam.
334 5, IV | rajta elkövetsz. Beszélek neki Noémiról és Dódiról. – Nos,
335 5, IV | amit én magam viszek el neki. Ezóta az a csúf fekete
336 5, IV | elbúcsúzol tőle: elmondod neki, hogy el nem veheted, mert
337 5, IV | emlékezni fog. De megírod neki, hogy sorsáról tisztességesen
338 5, IV | gúnnyal nevetett rá.~– Leszek neki apja; nagyon jó apja fogok
339 5, V | valaha Dódit?~Nincs, nincs neki az egész világon hová menekülni!
340 5, V | után bámulva.~Úgy tetszett neki, mintha az maga után hívná!~
341 5, VII | felől, hanem azt nem tudták neki előadni. Ujjai hiányzottak
342 5, VIII| asszonykát, úgy kívánnám neki, hogy szánná el magát valami
343 5, VIII| papirossercegésre. S ha könyörgök neki, még kiölti rám a nyelvét.
344 5, VIII| megkéri. S most éppen volna neki egy szerencséje. Biz az
345 5, VIII| tudná, hogy mit kellene most neki tennie!~Ezt a hosszú magánbeszédet
346 5, VIII| gazdája tudja, hogy mit kell neki tenni. Ha Levetinczyné asszony
347 5, VIII| volt gazdája sietett volna neki kezét nyújtani. Most azonban
348 5, VIII| nem tudja, hogy mit kell neki tennie, majd tudni fogja
349 5, IX | padlóra írja; diktálják neki a betűket: „Írj egy L-et,
350 5, IX | megtalált kincseket.~Elmondá neki, mily végtelen gazdag ember,
351 5, IX | Timéát…~És azután elmondta neki Mihály, miket kellett szenvednie
352 5, IX | paradicsomod üdvözültje.~– Megírom neki én.~– Nem! Nem! Nem! A te
353 5, IX | tetőled egy betűt sem szabad neki kapni. Azok már az én drágaságaim.
354 5, IX | sötét violaszín tintát adott neki a levélíráshoz: fekete málnalevélből
355 5, X | rózsáim!…~Timéa nem tiltotta neki, hogy ismételve megcsókolja
356 5, X | adni, amit Mihály kínált neki, s amit az akkor visszautasított.~
357 5, X | ha tudja! Ugye, de nincs neki. No, én meg nem tudnék csókolni
358 5, X | városban! Minden ember köszön neki az utcán. A papok is megsüvegelik.
359 5, X | Minden este teát főzött neki, amit Zófi asszony nagyon
360 5, X | okát, ha a háziak kedveznek neki, s gyanakodással fizet érte.~„
361 5, X | megcsinálni. Azért vagyok most neki olyan kedves mama. Azért
362 5, X | megmondta. Ennyit szánt neki Mihály is. Ő meg akarja
363 5, X | Timéa miatt, és nem meri azt neki megmondani.~Csak egy nap
364 5, X | Zsuzsánna napján is szabad neki üdvözölnie Timéát.~A névnapot
365 5, X | porcelánvázába, s aztán azt súgja neki:~– És mármost én is fogok
366 5, XI | azt a suttogást hallja…~És neki is van valami dolga erre
367 5, XI | kérdéseket tesz, mik csak neki vannak megengedve.~– Ön
368 5, XI | melyet Timár ajándékozott neki egykor újév napján, a „férjhezmenendő
369 5, XI | világított a folyosón. Azt mondta neki, hogy menjen aludni, ő egyedül
370 5, XI | kelnek.~Azok mohón estek neki a puncsnak meg a cukornak,
371 5, XII | tisztességes házasság vár; s Timéa neki jóltevője, ki gazdag nászhozományáról
372 5, XII | olvasmányon. Olyan jólesik az most neki!~– Minő furcsa pecsét ez! –
373 5, XII | emberi igazság nem engedi el neki azt a kínos jelenetet, hogy
374 5, XIII| a kincseken, miket Timár neki hagyott, nem volt áldás.
375 5, XIII| értékesíthessem, s beszéltem neki a világban történtekről.~
376 5, XIII| történtekről.~Elmondtam neki a hazai eseményeket, hogyan
377 5, XIII| tartozik oda!”~Beszéltem neki a terhekről, amik bennünket
378 5, XIII| fizetnek adót!”~Elmondtam neki, mily óriási harcok folytak
379 5, XIII| Azután megmagyaráztam neki, minő keserves tusákat küzdenek
380 5, XIII| miniszter.”~És végül elmondtam neki, hogy milyen hatalmas lesz
381 5, XIII| született ön?~Megmondtam neki.~– Mi az ön mestersége vagy
382 5, XIII| mestersége vagy hivatala?~Mondtam neki, hogy regényíró vagyok.~–
|