Part,  Chapter

  501     3,  VI  |                  rémét akarod-e megszerezni álmaid számára?~… És még egy akadályt
  502     2,  IV  |                 valóság.~Ez volt pedig az ő álmainak netovábbja. Egy olyan fényes
  503     4,  V   |                     az a gondolat, ami az ő álmait háborította mindig. Ő látta,
  504     2,  VII |                  odamentek egy szép aranyos almáriom elé.~– Az az oltár!~– Akkor
  505     2,  I   |                     van a hajó a búzával?~– Almás alatt, a Duna fenekén.~–
  506     1,  XIV |                dereglye haladt a part felé, Almásnak tartva. Az esti fénytől
  507     1,  XIV |                Komáromhoz közel jártak már, Almáson túl. Ezen a tájon olyan
  508     5,  XIII|                    összejövünk.~Akkor éppen almaszüret volt: az egész népség apraja
  509     4,  III |                virradt.~Mihályt most már az álmatlanság kezdte el gyötörni. Nem
  510     2,  V   |          nyugtalanul fekhelyén, és sóhajtoz álmatlanul fél éjen át.~Ez a leánytréfa
  511     3,  III |                tiltva Narcisszának; viszont Almirára nézve a marmoták vannak
  512     1,  VII |                   hajótól a partig folyvást Almiráról és Narcisszáról beszélt
  513     1,  VIII|                    tudok aludni.~– Mit akar Almirával?~– Megvallom igazán, az
  514     4,  IV  |                  álmában.~Egyszer aztán úgy álmodá, hogy az ajtaját csendesen
  515     3,  V   |                      Az önfeledés, az ébren álmodás napja volt az. Olyan álom,
  516     1,  VIII|                 drága kis Tódorkádnak, hadd álmodjék valami szépet az ő kedves
  517     5,  XI  |                     miről fogunk az éjszaka álmodni ennél a háznál!”)~Timéa
  518     2,  III |            hajós-schreiber, akinek még csak álmodnod is őrültség lenne őfelőle.”~„
  519     5,  X   |               boldogságot reményleni. Elébb álmodnom kell róla. Addig is mindennap
  520     1,  XIV |                   neked arra gondolnod?~Mit álmodol ébren és behunyt szemmel
  521     2,  VII |                    is, amiket a nevetők nem álmodtak meg, s nagyon hidegvérrel
  522     4,  IV  |                 saját maga elől elfutni. Az álmok országába. Az jó volna;
  523     5,  III |               kandallóban.~Ő éppen nem volt álmos.~Izgatott lelkének nem kellett
  524     4,  V   |                    akkor mennek aludni téli álmukat, a fák is akkor hullatják
  525     1,  XIII|                 utazik egy Trikalisz Euthym álnév alatt menekülő török khazniár
  526     1,  IX  |                      kihallgatást kérni. Az álnok csaló, ki pénzével megszökött,
  527     5,  IV  |                    hogy nem bírtam moccanni alóla. Hasztalan igyekeztem a
  528     4,  III |                   fülébe, mikor Mihály mély álomba szenderült, hogy „a kis
  529     5,  XI  |                    Azok mind felzavarhatlan álomban alusznak.~Az orvosok megvizsgálják
  530     2,  VIII|         legyilkoltatása!…~A mély, bágyasztó álomból dobpörgés ébreszté fel Athalie-t.~
  531     5,  XI  |                    közé. Csak egy félemlítő álomhorkolás felelt szavaira.~Felráncigálta
  532     1,  X   |                      Timéa! Hiszen Timéának álomitalt adtam; ha fel nem ébreszted
  533     4,  IV  |                  Timéára.~– Timéa! – hebegé álomittasan.~– Én vagyok itt! – monda
  534     5,  XI  |                     a hold beszédét csak az álomjárók – s a szerelem beszédét
  535     3,  III |                   ez a kétnapi út, mint egy álomkép. Még tegnapelőtt Komáromban
  536     2,  I   |              szellem, valami jóslat, valami álomlátás lépett volna elő a sötétből.~
  537     4,  IV  |               Mihály álma még mélyebb lesz. Álomlátásai végigjárnak a múltban, a
  538     3,  VI  |                   Jeleket várt az égtől, az álomlátásból, amik elhatározzák, mit
  539     5,  XI  |            tapogatózva jő előre.~Timéa mély álomlélegzete vezeti el az ágyig.~Tapogatózó
  540     1,  XI  |           ragyogástalanul tekintett elő. Az álomlihegés megszűnt, s Timár érzé,
  541     4,  IV  |                      Hagyj el már!”~Küzd az álommal.~„Hiszen nem vagy te itt!
  542     5,  XI  |                  nem halálos méreg: az csak álompor.~Ez a gondolat nem töltötte
  543     5,  XII |                     altatta el a cselédeket álomporral? az sem volt kideríthető.
  544     1,  VII |                  tudni, mint egy elfeledett álomról, hogy ők okozták azt egymásnak.~
  545     1,  VII |                      s mind a ketten valami álomszerű sejtelmet láttak ki egymás
  546     4,  IV  |                    a halál országába. De az álomvilágba nem lehet erőszakkal bejutni.~
  547     5,  XI  |                 hogy az a megmagyarázhatlan alpes-nehézség, amit keblén visel, ezzel
  548     1,  VI  |                 szép táj fölött, s ismét az alpesek árnya takarta be a mély
  549     1,  VI  |                  válik kétfelé a bérc, s az alpesi völgyborongásból e szakadékon
  550     3,  I   |                  hívő), ők nem futnak át az Alsirát-hídon, nem is esnek le róla a
  551     5,  IV  |                     neki szekrényéből fehér alsóruhákat.~– No mármost el vagyok
  552     5,  XI  |                   akarta ölni.~– De valóban alszik-e? – kérdi az őrnagy.~Tapintsa
  553     5,  IV  |                mégis oly elháríthatatlan!~Ő álszínt játszott. S most minden
  554     4,  III |                    Kis Dódim, kedves Dódim! Alszol-e még? Szeretsz-e még?”~S
  555     1,  VII |                 sincsen soha, azért nyugton alszunk itten. Nálunk cserevásár
  556     2,  IV  |                   fenékig; hanem amint azon általesett, akkor egyszerre megelevenül
  557     5,  I   |                     Hogy tudott ön éppen ma általjönni?~– Ne kínozzon, Athalie!~–
  558     1,  IX  |              Szeretem őket! bennük élek! és általuk élek!~Amit évről évre adnak,
  559     2,  IV  |                      azt látom; ön meg volt általunk sértve, sérelmét feláldozta;
  560     5,  II  |                  van átkozva!~Egyszer azzal áltatá magát, tetsző önhízelgéssel,
  561     5,  XII |                    amit elégettek volna.~Ki altatta el a cselédeket álomporral?
  562     1,  X   |                   itattam vele, hogy mélyen aludjék. Mert ebben az órában nem
  563     1,  IX  |                  ágát, mely alatt annyiszor aludtam boldog álmokat. Vége volt.
  564     1,  XIII|                     éjjel, mikor mindnyájan aludtunk, a hajószemélyzet tudta
  565     2,  VII |                     ily időben még bábálmát alussza, idő előtti ébredésre volt
  566     3,  IV  |                Timár a méhest kérte magának alvóhelyül, oda Teréza asszony friss
  567     4,  II  |            világossá nem kezdte tenni a kis alvószobát.~A hajnalsugárra aztán a
  568     1,  XI  |                     halottal, egy halálosan alvóval, s egy eltemetett titokkal.~
  569     1,  V   |              ellenőrizték-e az inspicienst. Amazok hárman viszont együtt a
  570     3,  VI  |                   hogy ott a La Plata és az Amazon folyók mocsáraiból minden
  571     2,  V   |                 mondjon valami lekötelezőt. Ambícióját találja benne, hogy az ő
  572     1,  VIII|               lábnyomnyira ahhoz a ponthoz, ameddig a kutyát a lánca ereszté,
  573     2,  VI  |                    a legelőn nem járt, mint amekkora én lennék. Hiszen puszta
  574     3,  VI  |                      azt a dupla pisztolyt, amellyel Tódor reálőtt a kunyhóból.
  575     3,  II  |                 azon szerencsétlen órákról, amelyekben egyedül találkoztak össze
  576     2,  IV  |                  hogy az a láda felnyíljék, amelyikbe bele szabad markolni a becsületes
  577     2,  VIII|                   Ugyanarra a kis falócára, amelyiken Zófia asszony mesélt Timéának
  578     5,  I   |                  már elűzheti őt e trónról, amelyről egy nő csak egyszer szállhat
  579     2,  VII |                   szentekre, örökkön örökké Amen. Az egész kórus énekli utána
  580     2,  VI  |                 darab földet át ne engedje; amennyiért rajta hagyják, annyiért
  581     2,  V   |               hiszen szeretik azok egymást, amennyire éppen szükséges), hanem –
  582     3,  VI  |            valószínűleg még annyi összeget, amennyivel Scaramellit kárpótolhatja.
  583     2,  VII |                 egész kórus énekli utána az Ament.~Timéa fázósan borzongott
  584     1,  VII |                 adtak annak a jenkinek, aki Amerikában a pattogtatott kukoricakészítést
  585     3,  IV  |                   lehetne vágatni. Idestova Amerikából kell azt is hozatni. Csak
  586     3,  VIII|                     ezt így találtam ki. Az amerikai gabonapiac árjegyzékében
  587     1,  VII |       kukoricakészítést fölfedezte. Ezek az amerikaiak mindent is kitalálnak! Áldott
  588     3,  VIII|              készítenünk a lisztet, hogy az amerikait legyőzzük. Én a legnehezebb
  589     4,  I   |                      Igenis; maga járta meg Amerikát, maga hagyott ott mindent
  590     1,  VII |                    ön vissza a csónakjához, amerről jött, ott a süppedékes semlyéken
  591     2,  IV  |                     közöttük a felcsillámló ametiszt.~Ez a Csetátye Máre.~S ez
  592     1,  IV  |                     olyan volt az, mint egy amfiteátrum – madártávlatból.~Egyszer
  593     1,  IX  |                   Tízféle nyelven beszél, s amiféle nemzetbelinek kiadja magát,
  594     4,  I   |                   elhagyott földet.~Mindaz, amije ezen a földgömbön volt,
  595     2,  IV  |               tűzhely”, „színpad” a neveik, amiken keresztül kell mennie; még
  596     5,  XIII|              Nagyobb dolog volt ez azoknál, amikről én beszéltem. Az alvó gyermek
  597     1,  V   |                  eltűnt a magasból. A bóra, amily gyorsan hozta, oly gyorsan
  598     1,  VIII|                   ilyen gazdag utazók, mint amilyenek most hálnak itten.~– Én
  599     5,  IV  |                 rézpara-göngyölegek voltak, amilyenekkel a káplároknak fizetik a
  600     2,  IV  |                    olyan bolond ember, mint amilyennek látszol! Ezért szerettelek
  601     5,  V   |              szélzúgás közé. Olyan ordítás, amilyenre csak emberajk képes: kétségbeesés,
  602     3,  II  |              tüntetett Timéa előtt Athalie, amilyenről tudta, hogy azt bántani
  603     1,  XII |                    X-et pingált a deszkára, amilyent csak valaha S-nek olvastak
  604     2,  VII |              gyermekkel olyan hajdivatokat, aminőket soha senki sem viselt, nevetséges,
  605     3,  VI  |                 sziszegés hangjai riaszták, aminőkkel a kígyók fogadják az embert,
  606     3,  I   |                   ezentúl fog követni, mint aminőkön eddig tévedezett.~Hanem
  607     5,  I   |         összeköttetésekre olyan emberekkel, aminőnek ön látszik.~Ezen szavak
  608     2,  V   |                varrjon rá oly pompás hímet, aminőre otthon tanították. Azt mondták,
  609     4,  I   |                   kérdezősködésekre olynemű ámításokkal áll majd elő, amiknek valótlansága
  610     4,  III |                      Mihály!~Ezzel a kegyes ámítással aztán el hagyta magát csendesíteni
  611     2,  VII |                   büntetve lennie.~A gúnyos ámítást egész nap folytatta vele
  612     4,  I   |          kereskedelem után.~Ősztől tavaszig ámította Timéát, tavasztól őszig
  613     1,  IX  |             kényszerülve, hogy azzá legyen, amivé lett?~Pedig egészen még
  614     1,  IX  |                  maga hivatását, hanem csak amolyan helyben ülő kisvárosi kereskedő,
  615     2,  I   |                elébb egy pohár bort?”~Timéa ámolyogva nézte ezen jelenetet, melynek
  616     1,  VI  |             baraboly és a fahéjillatú Sison Amomum; egy csoportban, mint egy
  617     5,  XI  |                     nincsenek elmondva Ovid Amorum Liberében, sem Hafiz énekeiben,
  618     5,  IX  |                    Fogsz borzadni is, fogsz ámulni azokon, amiket hallani fogsz.
  619     3,  V   |                  szeretni kell!”~A szótlan, ámuló gyönyör kivitte őket a szabadba:
  620     3,  III |                     kis levelibékát.~Teréza ámulva fordult Timárhoz.~– Uram,
  621     1,  II  |               kinevettek. Aztán november 23-án egyszerre beállt a hideg,
  622     2,  V   |             ujjaival a cukorból, hiszen nem anaesthetikus dolog az, ha ilyen tiszta
  623     5,  IV  |             olyannal, amilyen van. Ha nincs ananász, jó a krumpli.~A fickó még
  624     4,  IV  |                   zivatarával, de nagyszerű andalgásával; levegője olaszországi,
  625     4,  IV  |                 kedélyt, mely a regevilágba andalít vissza.~A festői hegycsoportok
  626     1,  VIII|                  magány csendes hangjai még andalítóbbá teszik.~Kocsizörej, malomkelepelés,
  627     5,  III |                 Timár oly hosszan el tudott andalogni e csodaszép látvány előtt.~
  628     4,  I   |                 hiába nevezik angyalkának. „Angelosz” eredetiben azt teszi, hogy „
  629     2,  VIII|                 szögleten bekanyarodott az „Angliá”-ba, s eltűnt előle a főőrhely
  630     5,  VIII|                     hogyan osonhasson be az Angliába észrevétetés nélkül. – Az
  631     5,  VIII|                   észrevétetés nélkül. – Az Angliából azután, a barátságos lyciumkerítés
  632     2,  II  |                    mellett, amit Komáromban Angliának neveznek, a kétfejű sasos
  633     3,  VI  |                   portugallok, hollandusok, anglusok meg németek. Most tessék
  634     1,  IV  |                  nézve.~Edzett tengerészek, angolok, törökök, olaszok, kik a
  635   Uto       |           fordították le a legtöbb nyelvre: angolul két kiadásban is megjelent:
  636     5,  XIII|              mezőkön szarv nélküli tehenek, angórakecskék, hosszú fényes fekete szőrű
  637     4,  IV  |                       Timéa, én önnek rossz angyala vagyok, oldjuk fel frigyünket.”~
  638     5,  V   |                pedig adj át a te bosszúálló angyalaidnak. – Én elkárhozom, és elhallgatok!”~
  639     5,  XIII|                  kis szöszke, göndör fürtű, angyalfejű leányka kéredzkedett fel
  640     4,  IV  |                   kebléhez simuló aranyhajú angyalfőt ölelve.~– Ki ez? – szólt
  641     5,  I   |                 egyebet, mint emberfölötti, angyalhoz méltó türelemmel törekedett
  642     3,  VI  |                  lelke harcát.~Timéa ír, az angyali jóságú teremtés, a tiszta,
  643     4,  I   |               küldjön alá az égből, egy kis angyalka képében!~Timár ijedten takarta
  644     4,  IV  |                     Úrnak: „Neked úgyis sok angyalkád van; eressz vissza azokhoz,
  645     4,  III |                  bajod, kedvesem? parányim? angyalkám? Nézz rám a te szép szemeiddel!~
  646     4,  I   |              kisgyermeket nem hiába nevezik angyalkának. „Angelosz” eredetiben azt
  647     4,  I   |                 mosolygó nő azzal a gagyogó angyalkával ölében, mind valóság és
  648     4,  I   |                    piros orcáját. A gyermek angyaltorzképeket csinált a csókok miatt,
  649     2,  V   |                     Athanáz úr dupla porció ánizs-szeszt töltött a feketekávéja közé (
  650     5,  VII |                   Sz. István. Sz. Móric. és Annunziata. rendek. lovagja. a. nagy.
  651     5,  VII |                    Móric-rend s a brazíliai Annunziata-rend jelkeresztjei. A szemfödél
  652     2,  VI  |                   amennyiért rajta hagyják, annyiért tartsa meg; senkivel meg
  653     4,  I   |                 rájött, hogy az még sincsen annyire elrejtve az emberek elől,
  654     3,  VI  |                     is. El fogom fojtani.~– Annyival inkább, mert én sem szándékozom
  655     4,  V   |                  neki. Közelebb éri az édes anyaföld.~Kivezetteté magát Timár
  656     5,  IV  |                   kényre-kegyre. – Még csak anyagi, testi védelemre sem érzi
  657     5,  XI  |               gyermekek számára bosszankodó anyák szoktak főzni – mákhéjakból.”~
  658     2,  VIII|                     az lehetetlen. Ön az én anyámat nem ismeri. Az egy nagyravágyó
  659     5,  IX  |                 Isten, áldd meg jó apát, jó anyát!”~…Minden ki van már fizetve,
  660     5,  XIII|                  meghallják az ilyet otthon anyjaiktól, s az iskolában elbeszélik
  661     5,  XI  |               szeretők azt hiszik, tán ő is anyjánál van, s mulatja magát az
  662     1,  XIII|                   régi barátjához, ki önhöz anyjáról rokon. Az leányának fogadja
  663     5,  XIII|                fogadni, kit a többiek mind „apá”-nak neveznek; a jövevények
  664     5,  XI  |                    marcafánk, töltött csók, apácaposz, tálszámra felhalmozva,
  665     2,  I   |                 romlik az áru.~– Én este az apád lelkének sem írok.~– Itt
  666     3,  I   |                  maradt, egyedül, a hajdani apai háznál, s ugyanabból az
  667     1,  VIII|          asszonyságnak jövendőbeli veje. Az apáink testi-lelki jó barátok voltak;
  668     3,  I   |         mennyországban, akkor az én szegény apámnak is adjon egy kis helyet,
  669     5,  IV  |                   van? – kérdé akkor a basa apámtól. – No jó; ha megmenekülök,
  670     5,  IV  |                   nekem a százezer franknyi apanázs? Nekem, mint mondám, nyugalom
  671   Uto       |                   urak voltak, mink már, az apánkon elkezdve, olyan kis urakká
  672     1,  II  |                   odafagyott a hajóknak, ki Apatinnál, ki Földvárnál, akkor aztán
  673     5,  XI  |                      hal barát, változik az apátúrság!” – viszonza rá a kapus,
  674     3,  VI  |                 megtudta, hogy ez ékszer az apjáé volt; arról rájött, hogy
  675     2,  VII |                  hasonlított a hangja, s az apjáéhoz a szemei).~– Mert így szebb
  676     5,  IV  |                   is megírom, mit tettél az apjával, hogy jutottál anyjának
  677     4,  III |                    az életre térést, gondos ápolás mellett, ha a betegre jól
  678     3,  VIII|                 hogy melletted legyek, hogy ápolhassalak!”~Nem, nem! Attól félt,
  679     4,  IV  |                    is eljöttél utánam, hogy ápolj? Az nagyon szép tőled, Noémi.
  680     4,  V   |               idegenek, bujdosók útjában, s ápolom, táplálom, gyógyítom, aki
  681     5,  XII |                     egyedül; egy orvos, egy ápolónő mindig ott van szobájában
  682     2,  VIII|                      ki engem, árvát, eddig ápolt, és fogadott testvérem,
  683     3,  I   |                 puszta szigeten. Aztán hogy ápolta betegségében a hajón! Nélküle
  684     4,  III |                  nálam nem voltál, akkor őt ápoltad, s én szidtalak érte!~–
  685     3,  IV  |                amiket magam ültettem, magam ápoltam, amikből élek, amik alatt
  686     1,  V   |              tartozik Szent Péter sírja. Az apostol nem tudott tőlök aludni
  687     3,  VI  |                     az erény és jótékonyság apostolának nevez, szerzesz magadnak
  688     1,  I   |                 másik két titáni kőalak két apostoltársa.~S e két fal között foly
  689     1,  VII |                   kutyát, amelyik a vadászt apportírozza: jobb lenne, ha a szalonkát
  690     5,  XIII|            almaszüret volt: az egész népség apraja s az asszonyféle a gyönyörű
  691     4,  I   |                     a sandolin hibája volt.~Áprilban járt az idő, tavasz volt
  692     3,  II  |                     leány!~Künn az utcán az áprilisi zivatar hózáporral fogadta.
  693     5,  X   |                    amin a kolbásztölteléket aprítják. Athalie a nagy átváltozás
  694     1,  VII |             medrében. Ez a szikla tele volt apróbb-nagyobb üregekkel, miket az első
  695     5,  X   |          Zsuzsánna-nap előtt. Timéa ezalatt apródonkint hagyogatta el a gyászt;
  696     2,  IV  |                   kő. De ez a kő mind olyan apróra megtörött darabokból áll,
  697     5,  IV  |                    rá Timár.~– Ej, ej, édes apuska, hát nem ismer ön már rám? –
  698     2,  III |                  plasmák, tűzopálok, keleti aquamarinok sötétkék fénnyel, vörös
  699     2,  V   |                  uszályát, széleit gyönyörű arabeszkekkel, s aztán hozzáfogott azoknak
  700     5,  III |           Szántódról, Zamárdiból, Füredről, Arácsról, Csopakról jött a népség
  701     1,  IV  |                volna becsülni, hány lábnyit áradt körülöttük a Duna a múlt
  702     3,  VI  |                   Duna szertelenül meg volt áradva.~A tavaszutói hóolvadások
  703     3,  I   |                   kétszeresen szerencsétlen araköntös el lett téve egy olyan falszekrénybe,
  704     1,  III |               valami özönvízi szörnyeteg az áramlat közepén. Nagy lapátkereke
  705     4,  V   |                     azzal merőben ellenkező áramlatba ragadták; s most itt áll
  706     4,  IV  |                    őt számodra, mint minden aranyad és gyémántod. Az ő szerelmét
  707     1,  VII |                   Talán ha azokból a minapi aranyakból egypár a zsebében maradt
  708     4,  III |                    szegény hajóst ily kínzó aranyálmokba erőszakolja!~Azután megint
  709     1,  IV  |                   Csak tartsa ön meg a száz aranyát, uram! – hangzék a hajó
  710     1,  IV  |                   mozderőt kiszámítani, ezt arányba helyezni a távollal, az
  711     2,  I   |                  tesz tizenkétezer forintot aranyban, meg ha valamit még a nedves
  712     2,  IV  |                   munkás.~Ezt nevezik tehát aranybányának.~De ne higgyetek a szónak!
  713     2,  VI  |                    hogy „előbb” megtudja az aranybányász, mint üzlettársai, hogy
  714     2,  VI  |                   maga előtt folytonosan az aranybányát.~Sőt néha valóságos nyereséget
  715     5,  VII |                   gránittalapzattal, melyre aranybetűkkel van felvésve az emlékirat: „
  716     2,  VII |                  arany süveg, a vállán nagy aranycsatos hímzett köpönyeg selyemből;
  717     1,  VII |                     azonban néhány év előtt aranyérmet adtak annak a jenkinek,
  718     2,  IV  |                tornya ez. Akik itt törik az aranyért a követ, rongydarócban járnak,
  719     2,  V   |                   sóhajtva: „háromszor”. Az aranyfonál kicsúszott a tű fokából.~
  720     3,  V   |                Noémi odadűlt melléje, s dús aranyfürtű fejét odanyugtatá a férfi
  721     2,  VI  |             mézeskalácsból, piros tojásból, aranyfüstös diókból s különféle cifra
  722     5,  IV  |              asszonyokkal: most, hogy Noémi aranyhaját, kék szemeit megláttam,
  723     3,  V   |                    ragyogva világolt alá az aranyhomályú égről.~S a csába égi kísértet
  724     4,  IV  |                    iszalag odatelepedett az aranykalász helyébe, és senki nem jött
  725     3,  III |               fekete szép szemeivel, amiket aranykarika fog körül. Ő nem fél tőlünk.~
  726     2,  VIII|                   Az a méreg, amit abból az aranykarikából átszítt, félelmetlenné tette
  727     2,  III |             búzaértéket a táskájába rejteni aranyképpen. De hát valóban ennyiért
  728     3,  I   |                    lelkészen nem volt semmi aranyköntös, aranysüveg; nem is hozott
  729     5,  IV  |                   szibarita életmód után az aranykorbeli ruralis élvezetek után vágyom.
  730     4,  III |                   aranyozás a padmalyon? az aranylapra festett táncoló gyermekek?
  731     1,  VI  |                   földig húzza édes terhük. Aranyló, pirosló gyümölccsel rakva
  732     2,  VII |             odalépett vele Athalie-hoz. Egy aranynyíllal kellett azt odatűzni Athalie
  733     2,  IV  |                   bocsátják, nagy hordókban aranyőrlő malmok azt a higannyal összekeverik,
  734     4,  III |                 Noémi, ezek a tervek? Ez az aranyozás a padmalyon? az aranylapra
  735     3,  I   |                   fehérre meszelt falaival, aranyozatlan szószékével, egészen más
  736     1,  VII |           szemérmesség. Dús hajfonadékai az aranyozott diószín ritka pompájában
  737     5,  I   |                  őrnagy egyik kezében tartá aranypaszomántos csákóját, a másikban arany
  738     2,  VII |                      Akkor aztán a pópa egy aranypoharat hoz elő, abban bor van.
  739     3,  VI  |            hozzáfogott, s az a lisztes hajó aranyporral megterhelve fog visszatérni
  740     2,  IV  |                      míg a higany az utolsó aranyporszemet is felveszi magába. Akkor
  741     4,  V   |                     sast, csak ezüstre vagy aranyra legyen nyomtatva? Nem úgy
  742     5,  II  |                   add kezedet, s vonj ki ez aranysírból engem!”~Timár folytatta
  743     3,  I   |                     volt semmi aranyköntös, aranysüveg; nem is hozott az új pár
  744     2,  VI  |                mondtad, uram, eszem azt az „Aranyszájú Szent Jánosi” beszélődet.
  745     5,  IV  |                horgonyt, és indultunk ki az Aranyszarv-öbölbül.”~„És engemet nem vittél
  746     5,  IV  |                erősen megviselték. A gallér aranyszegélyzete kibomladozott, mintha nem
  747     3,  VII |                    bíbor színezetet kap, az aranyszínbe kárminpettyek, a karmazsinpirosba
  748     2,  VI  |               bolond ember, mert bevágja az aranytermő bánya útját, s elveszti
  749     5,  IX  |          lenyomtassák, Dódi fogott egy szép aranyzöld bogárkát, azt ragasztá oda
  750     3,  VIII|                   rente, metallique papírok árapálya, bérlet, albérlet, felesföld,
  751     1,  IV  |                  kormányrúd; és ha csak egy arasznyi mozdulatot tévesztene, ha
  752     1,  VIII|                  pedig teljes ezüstfényével árasztja el a hold, s a magas mályvák
  753     2,  V   |            irgalmatlan latakia-dohányfüstöt árasztva maga körül.~Kacsuka úr Athalie-val
  754     2,  IV  |                     a földre; jövő évre dús aratásnak kell következni. Az idő
  755   Uto       |                 német színpadokon is sikert aratott. De egyéb is van, amiért
  756     3,  VIII|                 Bánátban minden le volt már aratva, csak a tengeri zöldült
  757     1,  II  |                   részére fel van emelve az árboc, s annak a derékkampójára
  758     1,  III |                   gyakorlott szem. Vitorlás árboca van, melyen a vitorla össze
  759     1,  V   |                  sassal húzatott fel a hajó árbocára.~Akkor aztán, hivatalosan
  760     1,  XIV |                     csak a födélzete meg az árbocfa a lelankadt vontatókötéllel
  761     4,  III |              lelkében támadni. Mi van Noémi arcában, ami oly érthetetlen?~Meg
  762     5,  XII |                Gúnyosan nézi végig bíráinak arcait.~De akkor mégis összerezzen,
  763     2,  V   |                 nagyon kevés szavú lett.~Az arcanum jól hatott.~Athalie az egész
  764     5,  XI  |                   Keleti vegyész csalhatlan arcanumai!~Athalie válogat közöttük.~
  765     1,  VII |                  fehér cica volt, mely elég arcátlan volt a végignyúlt hatalmasságon
  766     5,  IV  |                 öltönydarabokat, s műbíráló arcfintorgatással vizsgálta azokat sorba.~–
  767     3,  IV  |                 hajókat épít – szólt lenéző arcfintorulattal Tódor –, nem holmi „Schuper”,
  768     1,  IX  |                   érsekek, a pátriárkák, az archimandriták és az esperesek, hogy itt
  769     5,  IV  |                vegyen magának egyet a görög archipelagusban vagy Kínában. Ha üldözéstől
  770     1,  VII |             gyöngéden fehér pofáját a fehér archoz, szép piros száját azokkal
  771     5,  IV  |                   anyjának gyémántos keretű arcképéhez és a többi drágaságokhoz,
  772     2,  I   |                 előtte ülő szép kisasszonyt arcképezi pasztellrajzban. Már egy
  773     3,  VIII|       márványvonásain; két kézzel kapott az arcképhez, s azt hévvel szorítá ajkaihoz,
  774     3,  VIII|                   egy gyémántos foglalványú arcképpel kínált meg engem, mely nagyon
  775     2,  I   |                 hozzá való taglejtéseket és arckifejezéseket aztán meg éppen nem volt
  776     5,  XIII|                    szépapó azon jellemtartó arckifejezéssel bírt, mely még negyven év
  777     3,  VII |               fegyvere!~Timár megdöbbent ez arckifejezéstől.~– Mikor innen elmentél –
  778     5,  X   |                   balsorsot. Ott ül a fehér arcodon, egymást csókoló fekete
  779     3,  II  |                hazudott szerelmet, mosolygó arcok ragyogását, kik azt nem
  780     5,  VI  |               könnyei csorognak a szeretett arcokra.~– Soha, – soha, – soha!…~
  781     4,  III |                     Óh! Noémi, takard el az arcomat, hogy ne lássam!”~Újra változott
  782     5,  V   |         összecsukódik.~Timár reszketve omol arcra a rengő jégtükör fölött.~
  783     1,  XIV |               behunyt szemmel erről a fehér arcról? Ha olyan szép nem volna
  784     2,  I   |             felvetett élveteg ajkak, rózsás arcszín, szívesen mutogatott fehér
  785     1,  VIII|               szúrón nézett fölfelé, még az arcszíne is elváltozott. A rózsaszín
  786     1,  II  |                    férfi volt, erősen rezes arcszínnel, a két orcáján a pirosság
  787     2,  V   |                      Ilyen erőltetett fehér arcszínt, mikor a nevelőben voltunk,
  788     5,  III |                    Vega, a Hattyú, a korona Arcturus, a Kalászos Szűz és Berenice,
  789     5,  II  |                   már, akit az őrnagy ezért arcul ütött, főbe vágott? Idegen
  790     1,  XIV |                először tükröződött az útban arcvonásain.~– Tőkére mentünk! – kiálta
  791     5,  XIII|                     testalkatú, szép, nemes arcvonású férfi, a negyvenes években.
  792     3,  II  |                őrizve. Ha a mesék százszemű Árgusát fogadta volna ön meg, nem
  793     4,  II  |               hallgatott. Ő kereste a titok Ariadne-fonalát – és nem találta.~Timéával
  794     4,  IV  |              rendkívüli szépség volt. Igazi Ariadne-nyak és -kebel. Mihály szemei
  795     5,  X   |              küldözött szét. Ez már egy kis arisztokrácia; mert ezáltal ki volt mondva
  796     3,  VIII|                      Az amerikai gabonapiac árjegyzékében sehol sem találok olyan
  797     3,  VII |          lecsapolásával. Egész nap levezető árkokat ásott; a két tenyere úgy
  798     1,  VII |                    uram! – sopánkodék a nő, árkon-bokron keresztültörve magát a veszedelem
  799     2,  II  |                  hétig. A kenyérszállításra árlejtő csőd van kihirdetve. Nagy
  800     2,  IV  |                   elég szépen hangzik.~– Az armális majd utána fog önnek küldetni! –
  801     1,  I   |                sziklafal között mély, komor árny borong, s a nappali sötétbe,
  802     1,  VI  |                  fölött, s ismét az alpesek árnya takarta be a mély szakadékot.~–
  803     1,  XI  |                     azt felelé vissza az éj árnyainak: „tehát csak hadd legyek
  804     4,  IV  |                    fényes mezőivel és sötét árnyaival. Egy egész világ, amelyen
  805     1,  XI  |                    hogy elnémítsa a suttogó árnyakat, betette a kabin ablakát.
  806     2,  IV  |            távcsöveken keresztül mély, éles árnyakkal körülgyűrűzött aknáiba letekinthetünk.
  807     5,  I   |                   már az utca.~De egy sötét árnyat vett néha észre, mintha
  808     3,  IV  |                   közeledő kibukkan az utat árnyazó rózsalugasok közül.~Ő az.
  809     3,  I   |                     legelőször e szentséges árnyban találkoznak egyedül, s a
  810     3,  II  |               szegezve. S ön e gyiloknak az árnyékában fogja mégis mindennap a
  811     1,  X   |                    így, s ki futhat ki az ő árnyékából?~Azért fogadd meg énnekem
  812     5,  I   |                   világosságot. A jövőmenők árnyékai rajzolódtak futólag a jeges
  813     3,  II  |               szerencsétlenné tenni, ha egy árnyékát a bűnnek elleshetné e falak
  814     3,  III |               zenéje tartá ébren a leszálló árnyékos éjt. Az eget két, keletről
  815     3,  VIII|                kezét. Arcát mély szomorúság árnyékozá. Szíve olyan nehéz volt. –
  816     2,  VI  |                 megállapítva a kisajátítási árra nézve?”~Ez ám a fő kérdés.~
  817     2,  IV  |                Athalie-nak, hogy bizony nem ártana, ha ő is nyájasabb képeket
  818     1,  IX  |                     mikor a fiú annak a kis ártatlannak parányi kezét kezébe vette,
  819     5,  IV  |                útban valaki hátba lő, mikor ártatlanul ballagsz? Ki keresi, ha
  820     1,  V   |             szépségére büszke.~S a bóra sem árthat nekik itten, mert a kettős
  821     1,  IX  |               Hiszen nem bántok semmit, nem ártok senkinek. Egy darab puszta
  822     1,  III |                rohant előre a part melletti ártorlatban.~A fehér cica a rémülettől
  823     3,  VI  |                     mintegy százezer forint árú vagyont kockáztat.~Nem új
  824     3,  VI  |                   műremekeket nem bocsátott áruba, amik ha a piacra kerülnek,
  825     3,  VI  |              lehetne valami hazai nevezetes árucikknek, amiben iparunk kiállja
  826     2,  IV  |                 polyva, s úgy vesztegeti az áruját, mintha lopta volna. Bizony
  827     4,  I   |                    a bosszús elízetlenedést árulá el. Ezek éppúgy elhitték
  828     3,  VI  |                 folytattam; tele csalással, árulással, s rettegnem kell minden
  829     5,  I   |                     többet tenni. Kérem, ne áruljon el asszonyomnak. Nem rágalmazom
  830     1,  IX  |                 felől, de ezen a vidéken az árulkodást nem ismerik. Az a mesterséges
  831     3,  III |                  vezetőnője valami félelmet árulna el e helyen.~– Önök is oly
  832     1,  VII |                     természetes göndörséget árulnak el, s az egyik hátravetett
  833     2,  VI  |           szentségére esküszöm, hogy el nem árulok senkinek semmit. Csak nekem
  834     2,  VI  |                   pedig azt a patikában nem árulom; aztán meg iszonyú darab
  835     5,  I   |              hallott, az csak mese; de alig árulta el bámuló arcával hiszékenységét,
  836     3,  VI  |                    jóltevőt! Ott már el van árulva, hogy kicsoda.~– Mármost
  837     2,  IV  |                     vízbe fulladt, annak az árváit ő nevelteti fel, s özvegyének
  838     4,  I   |                   hogy a szegény csempésznő árváját felfogadtuk? Az Isten küldte
  839     2,  I   |                 átvenni a készpénzt, ami az árvaleányt illeti, avagy átadjam a
  840     4,  IV  |                   ismét meghalt, a gyermeke árván maradt, s mi magunkhoz fogadtuk.
  841     2,  V   |                 házánál. Ön elsinkófálta az árvának minden vagyonát! Igenis!
  842     2,  VIII|                  bullában – én most a bírói árverésen megvettem ezt a házat és
  843     2,  VIII|                   dobot: „senki többet?” Az árverezésre csődült emberek csoportokba
  844     2,  III |               Másnap Timár csakugyan együtt árverezett az elsüllyedt gabonára a
  845     2,  VIII|                    az udvarra mind. A házat árverezik. A venni kívánók oda tolongnak
  846     2,  III |                amiket a műszeretők egymásra árvereznek, a macskaszemfényű syderitek,
  847     2,  III |                     a tied. Te jóhiszeműleg árvereztél. Te nem tudhattad, hogy
  848     2,  I   |          meghatalmazást holnap reggel, hogy árvereztesd el az egészet egy csomóban.~–
  849     2,  VI  |                   területet, melyet a város árvereztetett, Fabula János uram vehetett
  850     2,  VI  |                jutott eszembe. A város most árverezteti a Vág-Duna melletti régi
  851     2,  II  |                  Nyargalj vissza Almásra, s árverezz magad az elsüllyedt hajó
  852     2,  IV  |                  nyolcezer forintos lovaira árverezzen őhelyette, a lovakat elhozta,
  853     5,  XIII|                    egészen meg van védve az árvizektől, s amellett vízcsatornákkal
  854     3,  II  |            öltözékhez tartozó egész hajdani arzenálját visszakapta Timéától: voltak
  855     2,  IV  |                    lakó nép most is aranyat ás, aranyat tör a kőből.~Rettenetes
  856     1,  I   |               kövületei, a Veterani-barlang ásatag tengerlakó saurusai; a másik
  857     2,  V   |                házasodni, hát menjen sáncot ásatni; itt az a kérdés, hogy Athalie
  858     5,  III |                    homokban farkával lyukat ásni, abba belehúzza magát, s
  859     4,  V   |              Timárnak, s kivette kezéből az ásót, s maga kihantolta előtte
  860     3,  VII |                  Egész nap levezető árkokat ásott; a két tenyere úgy felkérgesedett,
  861     3,  VII |                 este későn a vállára vetett ásóval, kapával visszatért a kis
  862     2,  V   |                   még a világon. Nem az égi aspektusokban, nem is a szeretők szíveiben (
  863     2,  V   |                  vármegyegyűlésen kinevezik assessornak, s ott ül a gézengúz velem
  864     3,  VII |                  arra, hogy egész nap árkot ásson, cölöpöket verjen le, rőzseburkolatokat
  865     1,  II  |                   egyedül egymaga az üldöző Asszán minden zsoldharcosa ellen;
  866     5,  I   |                     megilleti: boldog nővé, asszonnyá teheti őt, ahogy érdemes
  867     4,  I   |                    ügyeikkel a sziget bölcs asszonyához, előadják neki az ügyöket:
  868     4,  IV  |                    miket az elmúlt családok asszonyai ültettek oda; de a falak
  869     3,  IV  |               kutyácskám. Hát hol vannak az asszonyaid? Ugass egyet a kedvemért,
  870     1,  VII |             puskáját; Istennek ajánlá a ház asszonyát, s ment a kutya után.~Almira
  871     2,  I   |                   úgy állt rajta, mintha az asszonyától ajándékba kapottat viselne,
  872     1,  VII |                  mikor a három vendég a ház asszonyával együtt az asztalnál körüladta
  873     3,  VIII|                   Mihály elbámult. Ebben az asszonyban több merészség lakik, mint
  874     3,  II  |                   túl volt Athalie és Zófia asszonyé. Mihály nesztelenül közelített
  875     3,  II  |                  Nem tanították táncolni, s asszonyfejjel már nem akar tanulni. Csak
  876     5,  XIII|                    egész népség apraja s az asszonyféle a gyönyörű aranyszín, bőrbarna,
  877     5,  VIII|                  miatta. Úgy szánom szegény asszonykát, úgy kívánnám neki, hogy
  878     1,  IX  |                    amit egy ember keze, egy asszonykéz is bevégezhet. És aztán
  879     5,  IV  |                    világrészbe, ahonnan az „asszonymérget” idehozták Európába, s beójtották
  880     3,  I   |                asszonynéppel, az az ezernyi asszonynép két óra hosszat meg nem
  881     3,  I   |                  sűrű padnégyszög tömve van asszonynéppel, az az ezernyi asszonynép
  882     4,  I   |                   ah Narcissza, hol hagytad asszonyodat?~Pedig nagyon vigyáznia
  883     2,  V   |                    No hát csak eredj fel az asszonyokhoz, odafenn vannak. Jó mulatást!
  884     4,  II  |                 kell hinni. Azért vannak ők asszonyokra bízva, akik hisznek mindent.
  885     5,  I   |                 tenni. Kérem, ne áruljon el asszonyomnak. Nem rágalmazom őt ön előtt
  886     2,  VII |                   hogy ő csak cseléd; Zófia asszonyról pedig mindenki tudja, hogy
  887     2,  V   |                     ne mondana. Még az öreg asszonyságoknak is szokott udvarolni. No
  888     5,  XII |                    Hívják be Kacsuka Imréné asszonyságot!~Kacsuka Imréné asszony!
  889     2,  II  |                    a világon, legkevésbé az asszonyszív. Én csak azt mondom, hogy
  890     4,  I   |               lehetett őt kikérdezni, ahogy asszonyszokás, a menekülni nem tudót ilyenkor
  891     5,  X   |                    van bizonyítva, hogy jó „asszonytartó” ember, s inkább nőül lehet
  892     2,  IV  |                vannak, s minden vagyonuk az asszonyuk hozománya. A hiányzó húszezer
  893     5,  I   |                vannak, egymásra irigykedők, asszonyukat elárulók. Nem szégyenli
  894     1,  I   |                      s a ráhajló szikla alá ásta magát örök habjaival. Néhol
  895     5,  IV  |         kis-sár-fűvel, az utolsón segítenek ásványos lábvizek. Attól nem félek,
  896     4,  V   |                    kőből; a finom, átlátszó ásványt széthasogatta vékony rétegeire,
  897     3,  III |                Timár utoljára itt járt, egy aszaló lett hozzá toldva, azután
  898     2,  IV  |                különösen az ideiben, a nagy aszály miatt a bánáti föld nem
  899     2,  VIII|                  benne. A falakon térképek, asztalain könyvek és mérnöki eszközök;
  900     3,  IV  |                    Én ültem a török szultán asztalánál is, de olyan szakácsa annak
  901     4,  II  |                   lakot, hű utánzatban, kis asztalát a hímzőkosárral az ablaknál,
  902     5,  VI  |                    mellkendője alatt Mihály asztali kését, s a kés ki van köszörülve
  903     1,  X   |                  volt, s a kettő között egy asztalka. Az egyik ágy függönnyel
  904     1,  X   |                   másikon feküdt Euthym. Az asztalkán állt egy szekrény és két
  905     3,  III |                     estebédet kihozta a kis asztalkára, mely mellett hárman helyet
  906     5,  XI  |            lakomához. Valami pépfélét elébb asztalkendőbe téve vörös borban kellett
  907     1,  IX  |                   Istenem, ez a te terített asztalod! – És a geszt teli volt
  908     5,  XI  |                   ordítva ugrálnának fel az asztaloktól, s kezdenének egy olyan
  909     1,  X   |                  alakban. Egy írást hagytam asztalomon, melyet te tégy el; mert
  910     4,  V   |                     évben összeácsolt, mint asztalos egészen fölszerelte; azután
  911     4,  IV  |                     a gyékényt, előrántotta asztalosműhelyét, odaszorítá a csavar közé
  912     4,  II  |                 Bécsbe. Ott egy egész ács-, asztalosműhelyt összevásárolt, ládákba pakoltatta,
  913     4,  III |                   elkészült. Következett az asztalosmunka. Ezt már egészen egyedül
  914     4,  IV  |                    hogy valaki az új házban asztalosmunkát dolgozik, a gyalu harsog
  915     1,  VII |               egyszer csak felkerekedett az asztaltul, s odakuporodott Noémi mellé
  916     5,  X   |                  szakított virág, a többiek aszú, halavány, száraz rózsacsokrok.~–
  917     3,  VIII|                    szobájába kísérte, Timéa átadá neki íróasztala fiókjának
  918     1,  IX  |                     neki rendesen az ősszel átadandó gabonára, s azért Krisztyán
  919     1,  V   |                 Igazoló papírok?~Azoknak az átadása már aztán nagyobb elővigyázattal
  920     2,  VIII|                    forintnyi hozomány előre átadását, a vőlegény is jogosan föloldva
  921     1,  II  |                    családja karjai közül, s átadja a vesztegintézetnek. Ezért
  922     3,  IV  |                kecskék várják, hogy tejüket átadják a gazdasszonynak; a fejés
  923     2,  I   |                    árvaleányt illeti, avagy átadjam a városi gyámhivatalnak? (
  924     3,  VI  |             vendéglősnek a »Fehér Hajó«-hoz átadni. E szegény becsületes embernek
  925     2,  II  |                Neked pedig egy levelet kell átadnom, amit Orsován adtak a kezembe.~
  926     1,  V   |                   az ő érdeke parancsol. Te átadod a pénzt, s olyan ártatlan
  927     1,  V   |                      Sógor! Ajánlom e levél átadóját különös figyelmedbe. Ez
  928     3,  VI  |                   azt számára. Ha gyámjának átadom akkor, midőn megtaláltam,
  929     4,  III |                    rosszat, Mihály.~– Mikor átadtad neki a csókomat, tudtad,
  930     4,  III |                    kis hazatért angyalt, és átadták az ő örök anyjának, a földnek.~
  931     2,  VIII|                 marad mindannak, amit önnek átadtam; nem kötöttem hozzá semmi
  932     2,  VI  |                várnak nagyszerű táborhellyé átalakítását. S e célból kimerítő tervek
  933     3,  V   |                 mely őt szereti!~Csodálatos átalakulás történt lelkében.~Legelső
  934     3,  III |                gyermeknek, mikor a hajadoni átalakuláson átmegy, vonásai elszélesednek,
  935     5,  X   |                méltó és hozzáillő feleséggé átalakulni.~Csak Kacsuka urat nem csalta
  936     3,  III |                  szépen megnőtt, kifejlett, átalakult. Arcán egészséges pír ragyog
  937     2,  VII |                    az évdíjukat s az irodai átalányt. Ehhez lett utasítva a kérdéses
  938     1,  XI  |                     hanem engeded csendesen átaludni a másvilágra, mi lesz akkor?
  939     2,  III |                    akkor ki voltak fáradva, átázva, fázva víztől, széltől;
  940     1,  V   |                kétfelől sötét sziklák. Néha átcikázik a magasban a zöld fényű
  941     3,  VI  |                    a szél, a csónakja orrán átcsapó hullám hideg zuhannyal csapkodta
  942     1,  XIV |                 vége felé a derült őszi idő átcsapott az esősbe; a leány egészen
  943     2,  IV  |                    kettő kifogott, lovaikat átcserélték, s így csak fele utat tett
  944     1,  VIII|                   egyik oldaláról a másikra átdobta magát, s aztán nyugodtan
  945     1,  VI  |                férfi elkezdi azt a korongon átdugott dorongokkal felcsavarni.~
  946     5,  VIII|                   aztán odaül az asztalhoz, átellenben, felteszi a két könyökét,
  947     5,  III |                 nagy nyílás a trapezium két átellenes szögletét képezi.~Minden
  948     5,  IV  |                    pofával:~– Hát mikor így átélveztük a viszonttalálkozás örömeit,
  949     3,  IV  |           telepítőire. Íme, itt a hivatalos átengedési okmány.~Teréza csak úgy
  950     3,  VII |                   lesz, mire a túlsó partra átérsz – monda Mihálynak gyöngéd
  951     1,  VIII|                    a szűk téren, amit lánca átért, neki-nekirugaszkodva egyszer,
  952     4,  III |                mikor már betegségén egészen átesett.~De még nagyon gyönge volt
  953     3,  IV  |                     Milyen boldog aztán, ha áteshetett rajta, s állát gyöngéden
  954     3,  VI  |             TROPICUS CAPRICORNI~A túlpartra átevezve, egy halásznak átadta csónakját
  955     1,  VII |                   magát, annak a karját úgy átfogja a fogaival, mintha vasbilincsbe
  956     3,  IV  |                    magát Mihály keblére, és átfonta nyakát karjaival.~Tódor
  957     2,  VIII|                    az árverező tömeg között átfurakodni; megvárta, míg vége lesz
  958     3,  VI  |               fejéről a kalap, két golyótul átfúrva, repült le a bokrok közé.
  959     1,  XI  |                    Nem érzett semmit.~Timár átfutott kabinjába, s rögtön sietett
  960     1,  IV  |                     szép fehér cicának.~Már átfutottak szerencsésen a Reszkivál
  961     5,  IV  |                      amit a basától kaptam, áthajóztam egyenesen Amerikába, s a
  962     2,  IV  |                   volt Timár, onnan éjszaka áthajtatott a levetinci uradalom legelső
  963     5,  X   |               engeszteléssel. Visszafordult Athalie-hez, megölelte őt, és megcsókolá.~–
  964     5,  IX  |                   rejteket nem ismeri senki Athalie-n kívül.~– Hát nem elég az?~–
  965     2,  V   |                Timárral elégszer találkozik Athalie-nál.~Dehogy hítta ki párbajra
  966     3,  VIII|             megszálltak, volt mit hallgatna Athalie-től a rossz utak, a rekkenő
  967     1,  X   |                   Timéát elviszed Brazovics Athanázhoz, és megkéred; hogy fogadja
  968     1,  IX  |                  megfelelni, amit Brazovics Athanázzal kötött. Iszonyú, kimondhatatlan
  969     1,  II  |                  mintha reggel óta többször áthangzanék a szélzúgáson s a folyam
  970     1,  XIV |                    a vékony deszka közfalon áthangzik nehéz sóhajtozása. De sírni
  971     2,  I   |                   Pénz! (Ez a szó mégiscsak áthatott a gyapotdugaszon a kalmár
  972     5,  I   |                forró szavak Timéa keblét is áthevíték. Timár sóváran leste a nő
  973     3,  IV  |                   bérlet.~– Én pedig rögtön átírattam a legmagasabb engedélyek
  974     2,  VIII|                    az mind az ön nevére van átírva. Ön szabad, és senkitől
  975     1,  III |                   közel jönne hozzánk, hogy átjöhetne a hajónkra.~Ettől a szerencsétől
  976     2,  V   |                     bizonyos. Mikor a hídon átjön, megfogatom két hajóslegénnyel,
  977     3,  III |                   Duna befagyott, s a jégen átjöttek. Azokra nem szabad vadászni.~
  978     4,  I   |                    kihalni. Egy más világba átjutni, mielőtt ezt az élő földet
  979     1,  X   |                  menekülésemben. Csodamódon átjutottunk a Vaskapu szikláin és örvényein;
  980     5,  XII |                 jobban! Te voltál életemnek átka, – te fehér arcú kísértet! –
  981     3,  IV  |                   hogy a megtaposott férgek átkait feljegyezgesse, s tartogassa
  982     3,  V   |                      akik a megtiport féreg átkával szétfutottak a világba,
  983     5,  III |                  Timár úgy számította ki az átkelési tervét, hogy amint a Monostort
  984     1,  VI  |                 lovaikkal még azon az éjjel átkerültek a magyar partra a szállító
  985     1,  VI  |                legénységet a dereglyéből, s átkiált a partra a vontatókhoz,
  986     5,  V   |             keresztül egy fekete kendő volt átkötve, a másik szem vérszínűen,
  987     3,  IV  |                  napjáig. Nem fog meg az én átkom senkit.~Timár gondolá magában: „
  988     3,  IV  |                 Hogy meri házába fogadni az átkot, mely őtet is megrontja?~
  989     2,  VIII|                     minden ismerősünk szid, átkoz bennünket. Hová leszünk,
  990     3,  IV  |              megsimogatva. – Üres beszéd az átkozódás. Csak régi rossz babonás
  991     3,  IV  |                    kedves! Ne szólj úgy! Ne átkozódjál! Én nem szeretem azt tőled
  992     5,  XI  |                   megszolgáltam.~Kacsuka úr átkozta az ügyetlenségét, s úgy
  993     2,  VIII|                     a szobában, és szidták, átkozták az elhunytat a gyászoló
  994     5,  II  |                     kezét.~Ez a kéz meg van átkozva!~Egyszer azzal áltatá magát,
  995     3,  II  |                emelik a jéghegyeket.~Mihály átkozza a sorsot.~Minden kincseinek
  996     3,  VIII|                       De mindamellett is ne átkozzuk azt az embert! – monda a
  997     4,  I   |                 akkora vargabetűt tegyen az átlanti oceánuson.~Timár a két nő
  998     4,  IV  |               kínzólag hatott, hogy maga is átlátta, ha itt marad vagy megőrül,
  999     1,  V   |                  tiszta nyugat határvonalán átlép.~De ami e széljósló tűzfényben
 1000     1,  V   |                     a három fegyveres férfi átlépett a hajópárkányra.~Az egyik
 1001     4,  IV  |                     könnyen lehetne abba is átlépni az embernek, mint a halál
 1002     2,  I   |                    mielőtt az ajtó küszöbét átlépte volna, visszafordult Timéához,