Part,  Chapter

 3009     4,  IV  |                Fabula János uram is horkolt édesdeden hátraszegett fejjel egy
 3010     2,  II  |                    Az első héten egy kicsit édesebb volna a prófunt íze, mint
 3011     2,  I   |                  meg kellene kínálnia török édeskéjével. De már akkor Timár nem
 3012     2,  V   |                 gyűlöli Timárt, s azért oly édeskés arccal fogadja, mintha azt
 3013     2,  I   |               rosszak a fogai, nem eheti az édességet. Ekkor aztán egészen elszomorodva
 3014     1,  X   |                agyonverték; Pertev basát az edrenei kormányzó, Emin basa ebédre
 3015     1,  X   |              levágott feje üdvözölte. Mikor Edrenét meglátogatta a szultán,
 3016     3,  VIII|                   kellett magának szereznie efelől.~Még egy hazugságot kellett
 3017     1,  X   |                    szultán titkárja, Vaffát efendi elküldetett Szíriába, s
 3018     2,  VIII|                     kitelik az ilyen szó az efféle bolond leánytól, akinek
 3019     5,  XIII|                     Én nem bírtam elrejteni efölötti csodálkozásomat. Hol tanulta
 3020     1,  V   |              egyszerre elsötétült az a szűk égboltozat odafenn a két összehajlani
 3021     2,  I   |                     bizony adjon hálákat az egeknek, ha ilyen jó sorba juthatott.~
 3022     3,  III |          vadászatnak korlátai is vannak. Az egér éjszakai vadászatra való,
 3023     5,  III |              megszabadítsa?~Van.~A malomban egerek is voltak, mikor a jég elragadta;
 3024     1,  II  |                   el van veszve emberestül, egerestül.~Hanem ennek a két embernek
 3025     2,  IV  |                     velük, mint a macska az egérrel. Úgy lenyomhatta a gabona
 3026     3,  I   |                   esküvő. – Hiszen Timéa az egészből nem értett meg egyebet,
 3027     5,  IV  |                   Dél-Amerikában megrongált egészségemnek annyira kívánatos. A kedves
 3028     4,  III |                 fölötte búslakodni, s azzal egészségének árt majd. A sírhalom helyett
 3029     4,  I   |                   Timéát, hogy ne rontsa az egészségét az üzlet vezetésével; azt
 3030     1,  V   |                    hogy nyilatkozzék a hajó egészségi ügyeiről.~A tisztító hivatalos
 3031     5,  IV  |                     kíváncsisággal nézte az égetett bélyegnyomot a nyomorult
 3032     3,  II  |                  lelkének, mikor egy lyukat égethetett a konyhában, vagy egy olajpecsétet
 3033     2,  VII |             közelítve, mintha el akarná azt égetni.~Zófia asszony egy szögletből
 3034     1,  XI  |                feketekávét főzött; össze is égette a kezeit vele, s mikor az
 3035     4,  V   |                     a boszorkányokat, s úgy égették meg az egész keresztyén
 3036     1,  IV  |                   keresztdorongjára be volt égetve nagy betűkkel a Szent Borbála
 3037     5,  III |                 felé eső, tehát a rózsaszín éggel érintkező fele azúrkék marad.~
 3038     5,  II  |               legveszélyesebb betegség a mi éghajlatunkban. Mi rögtön elfogattuk őt,
 3039     4,  II  |                    állapodtak meg, hogy itt éghajlatváltoztatásra lesz szükség, s tanácsolták,
 3040     1,  I   |                     s háromezer lábnyira az éghez; az a messze kiálló szikla
 3041     5,  XII |                     fölött, tanúnak híva az égieket és a földalattiakat:~– Esküszöm!
 3042     2,  III |                     borostyánkő, s pietra d’Egittóból. Fejedelmi gyűjtemény! Egy
 3043     4,  III |               veszélyes beteg volt; hála az égnek, már túl van rajta; de betegsége
 3044     3,  IV  |                     egyszerre „felcsapom az égót”. Hát hallgass csak ide!
 3045     4,  III |                      hogy valami hallatlan, égrekiáltó csalást kövessen el ellenük.~
 3046     3,  V   |                világolt alá az aranyhomályú égről.~S a csába égi kísértet
 3047     4,  I   |                  lelkében Mihály gondolatja egszerre megfogamzott. – Kimegyünk
 3048     3,  V   |                  azokkal a lelket kicserélő égvilágú szemeivel, s azt mondá neki
 3049     4,  IV  |                     ott kell neki lakni.~Ez égvizsgálás alatt azon rendkívüli szerencsében
 3050     2,  VI  |                     garas nyereséggel beéri égy forint után, az derék, becsületes
 3051     2,  VII |                    előtte, bele sem kóstolt egybe is. Pedig láthatta Athalie-ról,
 3052     2,  IV  |                  dühös jelenetek folytak az egybegyűlt gabonakereskedők között.
 3053     2,  V   |                    fogast, hogy azt a német egye meg? Átkozott veszekedett
 3054     2,  I   |                    gyűrődöttnek lenni; s ha egyébbel nem, legalább egy pár rossz
 3055     2,  V   |                      amit otthagyott, hanem egyébért is.~A teremben nem volt
 3056     3,  IV  |                   nem burdzsellákat készít… Egyébiránt signore Scaramelli a neve.~
 3057     3,  II  |                   szív sugallatán kívül még egyébre is hallgathatott volna:
 3058     3,  VI  |                    Az okos ember nem tudott egyébről gondolkozni, mint arról
 3059     4,  IV  |              csillagászok évkönyveiben mint egyedülálló van följegyezve.~Egyike
 3060     3,  III |                  nyugalom van itt, andalító egyedüllét.~A paradicsom gyümölcsfái
 3061     3,  VIII|                     hogy ő már megőszült az egyedüllétben. Pedig dehogy őszült meg;
 3062     2,  VII |                   ingerelték, hogy titokban egyék a számára félretett jókból;
 3063     1,  VII |               utánuk a cserevásár megfelelő egyenértékét zsákokban, saraglyára téve.~
 3064     3,  VI  |               halmazához, s elkezdte azokat egyenként felbontogatni.~Az lett belőle,
 3065     5,  II  |                     jéghegyek úsznak alá az egyenlítőig: Timár arra gondolt, hogy
 3066     5,  II  |                 meleg folyamár tódul fel az egyenlítőtől a sarkvidékig, s a sarkvidéktől
 3067     5,  I   |                 vagy te katona, aki karddal egyenlítse ki sérelmeit. Ott a bíró,
 3068     2,  VI  |                    átok és áldás mérlegének egyenlősítése után még mindig maradjon
 3069     2,  VIII|                amiben a szegény és a gazdag egyenlővé lesz. Athalie és Timéa egyforma
 3070     5,  I   |               néhányszor a színházban, zöld egyenruha, arany és vörös hajtókával.~–
 3071     2,  VIII|                  női látogatást; ibolyaszín egyenruháján fölül három gomb a katonai
 3072     2,  V   |                találja benne, hogy az ő kék egyenruhájának láttára minden leányszív
 3073     5,  IV  |                   katonatisztekkel, akiknél egyenruhámnál fogva rögtön kész volt a
 3074     5,  VII |              zászlóikkal, a magyar és német egyenruhás polgárság, fegyverben, letakart
 3075     4,  III |                   kincs!~A nőiségből mindaz egyesülve van benne, ami kedves, és
 3076     4,  V   |                     volna, azután várakozva egyet-egyet dobban, megint sebesen rákezdi,
 3077     5,  IV  |                 kell önnek adnom, hogy majd egyet-mást, amit meg fog ön látni,
 3078     4,  IV  |                     arra gondolt, hogy csak egyetlenegyszer lehetnél birtokomban te
 3079     3,  III |              szerelmem. Nem, téged soha. Te egyetlenem!~– No hát minek tréfálsz
 3080     5,  VIII|           beszéltünk! Hanem annak már éppen egyezeregyszáz esztendeje, s azóta sok
 3081     5,  I   |                 mind a két félnek bele kell egyezni: akár igaz, akár nem.~De
 3082     5,  IV  |               ráállt erre az alkura. „Abban egyeztünk meg, monda az öreg, hogy
 3083     5,  VIII|                    kiosont a sasos kapun, s egyfélét sem vásárolt a piacon, hanem
 3084     1,  IX  |                szakadatlanul tizenhat hétig egyfolytában mindennap. Minden gabona
 3085     3,  VIII|               Rio-Janeiróból, s mindannyian egyhangúlag elismerik az ön főügynökének,
 3086     1,  XI  |                      a szökevény kincseinek egyharmada törvény szerint a tied lenne.
 3087     5,  II  |                    meglehet, hogy amit amaz egyházfejedelem bullái ki nem vinnének,
 3088     5,  VII |               egyházi pompával. Mind a négy egyházkerület képviselve volt küldöttségek
 3089     2,  IV  |                     aranyat csináltatott az egyháznak. Kapuja mindig nyitva volt
 3090     3,  I   |                  itt nem elég, mint a görög egyháznál, a látás és hallás, hanem
 3091     2,  IV  |                 levelet elolvasá, nem tudta egyhirtelen, hogy szemeinek ne higgyen-e,
 3092     5,  VII |                     óta volt a vizek alatt.~Egyidejűleg megtalálták a füredi révben
 3093     2,  IV  |                egymásnak, s aszerint, amint egyik-másik a fejőstehenet maga felé
 3094     2,  IV  |                   terén.~Képzeljük magunkat egyikébe azoknak az óriási hegyüregeknek,
 3095     4,  IV  |                    Balaton melletti völgyek egyikében; ezt akkor szerezte, mikor
 3096     5,  V   |                    Timár ezt kereste.~Mikor egyikéhez e vészt jelző szalmacsutakoknak
 3097     5,  XIII|               legjobban szeret, az asztalok egyikénél helyet foglaljon, s ott
 3098     5,  X   |                   levél ez! – mond Athalie, egyikét az érkezett leveleknek kezébe
 3099     4,  IV  |                    kettő között? Vagy ha az egyiknek odaadhatná minden kincseit,
 3100     4,  IV  |                 egyiket sem tudja elhagyni, egyiktől sem tudja magát elszakítani.~
 3101     4,  IV  |                    bajtársam, kettőnk közül egyikünknek ezen a világon nincs helye;
 3102     4,  IV  |               utazni, – híresztelés szerint Egyiptomba, – voltaképpen pedig a senki
 3103     4,  I   |                hazugságot fog mondani, hogy Egyiptomban vagy Oroszországban volt.~
 3104     3,  VIII|                    ismét márványhideg lett, egykedvűen tekintett az ölébe halmozott
 3105     3,  VIII|                     láttára is a régi hideg egykedvűségében marad, ha feddő, sötét szemei
 3106     1,  V   |                  lávatömegek hömpölyögnének egymáson keresztül, minden színezeteiben
 3107     5,  VII |                     vihar közepett, kétszer egymásután.~Hogy ilyen véletlenül kellett
 3108     2,  VIII|                  valami tizenkét öltözetet, egynehány szalvétát és ezüstkanalat
 3109     5,  VII |                    kimegy, és meglő közülök egynéhányat.~Most már arra is emlékeztek
 3110     1,  VIII|                     vele kezet szorítson az egyszeri találkozás öröme fejében.
 3111     5,  XI  |                  ATHALJA~A névnap előestéje egyszersmind a menyegző előestéje is
 3112     1,  IX  |                 azért azt hitte, hogy ennél egyszerűbb tudomány nincsen. Tavasszal
 3113     2,  VIII|                     eszközök; rideg katonás egyszerűség lepi meg a belépőt, s azonfelül
 3114     3,  VI  |                   se fiskális, se vicispán. Egyszóval ez most megint valami hallatlan
 3115     3,  V   |            szétfutottak a világba, s akiket egytől egyig utolért az átok. Te
 3116     3,  V   |                     gyönyörteljes, ábrándos együttlét után a csábító holdvilágról
 3117     5,  VIII|              kiállni tovább a leányommal az együttlételt. Nem szép ugyan, hogy egy
 3118     2,  VII |                  van az államon eret vágni, egyvalaki lehessen, aki a saját érdeke
 3119     2,  IV  |                haszonbért, mert nincs miből egzekválni; bérlőnek, albérlőknek feleségeik
 3120     5,  I   |                 könnyeztek a hír hallatára. Eh, mit? Hisz ön eretnek, aki
 3121     1,  VIII|                  Noémi! Mikor nőül veszlek, ehelyett harminc aranyat nyomó karperecet
 3122     3,  IV  |                ellenségét sem bocsátotta el éhen.~Krisztyán Tódornak divatos
 3123     1,  IX  |            vezéréről, Mózesről, a pusztában éhen-szomjan bujdosó, de a szabadságot
 3124     5,  II  |                 lenézett mint szerencsétlen éhenkórászt, aki felszedegeti az élelmezési
 3125     2,  I   |                   hogy rosszak a fogai, nem eheti az édességet. Ekkor aztán
 3126     1,  VII |                eledel. Az ember igen jóízűt ehetik belőle, anélkül, hogy valaha
 3127     1,  VII |                   át a jégen; a kecskéinkre éhezett. Ott van kiterítve a bőre
 3128     4,  IV  |                  arcára és termetére voltak éhezve.~Az ilyen kedélybeteg emberek
 3129     3,  VIII|                    Józsefnek, ki a népet az éhhaláltól megmenté, és Mózesnek, ki
 3130     1,  IX  |                   gabona lerothadt a lábán; éhínség állt be a Kánaánnak csúfolt
 3131     2,  IV  |                  szónak! Nem aranybánya; az éhség tornya ez. Akik itt törik
 3132     4,  I   |                   kifáradt ember, szomjtól, éhségtől tikkadtan: ő nem kérdi tőle,
 3133     4,  IV  |                     úgy ki tudja fejezni az éhszomjat a női bájak iránt.~S Athalie
 3134     3,  IV  |                  trägt, wenn ich nich irre, ein schwarzes Camisol”.~Az,
 3135     3,  V   |               hagyta magát elaltatni. Egész éje nyugtalan volt. A hajnal
 3136     4,  IV  |                   csillagokban; Timár egész éjeken át ott ült szobája nyitott
 3137     4,  IV  |              refraktort hozatott magának, s éjféleken túl elnézegette az ég csodáit,
 3138     1,  XII |                    lefeküdtek aludni.~Hanem éjféltájon hallá, mintha valami tompa
 3139     5,  VIII|                   Szegény Timéának azóta se éjjele, se nappala. Én azt hiszem,
 3140     4,  III |                     tizennegyedik nap egész éjjelén ébren virrasztott Noémi
 3141     1,  VIII|                  ezüstszárnyú, pávaszemröpű éjpillangók csoportjai rajongják körül.~
 3142     1,  X   |                     ismét ez a sóhaj a múlt éjről: „óh Allah!”~Végre halk
 3143     3,  VI  |                taszította előre. Az indulat éjsarka és délsarka s az akarat
 3144     5,  II  |                  örök tél rá nézve, az örök éjsarki tél.~És e szerencsétlen
 3145     5,  III |                    neszt nem vehetett ki az éjszakában. Kétségtelen volt, hogy
 3146     5,  XII |               háziakon?~Az őrnagy volt késő éjszakáig Timéánál.~Nem lopózhatott-e
 3147     4,  IV  |              kellett szabni; hanem a hosszú éjszakáknak is megvoltak a saját méla
 3148     5,  II  |                   lesz. Akkor indul neki az éjszakának. Míg előszobáján, míg folyosóján
 3149     1,  XIV |                 róla többet, mint azt, hogy éjszakánként a vékony deszka közfalon
 3150     4,  IV  |                titkait; az elől tegyétek el éjszakánkint az éles kést meg a pisztolyt,
 3151     5,  II  |                     aki nem fél úgy a sötét éjszakától és az ismeretlen jéghídtól,
 3152     4,  IV  |                  lakásán, – ágya mellett az éjszekrény, azon a kínai antik bronz
 3153     3,  VIII|                      azalatt ez a gyönge nő éjt-napot áldozott, hogy roppant üzletének
 3154     2,  IV  |                     meggondolatlan szavakat ejteget el; még majd talán ki is
 3155     5,  V   |                  üldözésével kétségbe fogja ejteni, akkor bizonyosan Noémi
 3156     5,  IV  |                     egy tisztelettelen szót ejtettem, s a kapott leckét meg fogom
 3157     3,  II  |            konyhában, vagy egy olajpecsétet ejthetett a lámpaelkészítésnél. Tudta,
 3158     2,  V   |                rásikoltott: „vigyázz, el ne ejts valamit!” csakugyan kiejtette
 3159     1,  XIV |                   hogy saját magát kétségbe ejtse, s elszoktassa hiú ábrándozásáról.~
 3160     2,  V   |                valahogy azokból egyet le ne ejtsen. Minélfogva aztán, amint
 3161     3,  II  |                   Timéával beszélt: „s”-nek ejtve az „sz” betűt. „Sép Timéa!” „
 3162     5,  VII |             posztóval bevont s a címerekkel ékesített templomban. A pápai főtanoda
 3163     5,  XI  |                     kedves Timéa, a nőt nem ékesíti a filozófia. Mienk a szkepszisz,
 3164     2,  IV  |                   rögtön nekiakasztották az ekét az ugarnak, s elkezdték
 3165     2,  VII |                 nevetséges, furcsa, felötlő ékítményeket, és ezeknek létrehozásában
 3166     1,  II  |                   magas vízállás mellett, s ekkora szélnyomás alatt.~Timár
 3167     2,  VIII|               voltak bízva: árvák vagyonát, eklézsia alapítványtőkéit, kórházak
 3168     3,  I   |                 mohamedán nők nem tagjai az eklézsiának; jelen sem szabad lenniök
 3169     4,  I   |         megengedheti magának, hogy mikor az ékszerárus-boltba megy újévi ajándékot vásárolni,
 3170     1,  XIV |             világban tízezer aranyat. Talán ékszerei is vannak, s így a leány
 3171     3,  II  |           bosszankodik ezért. – Visszakapta ékszereit is, amik ezreket értek;
 3172     3,  VIII|                tanácsos piacra vinni. Ilyen ékszereknek ismerőik vannak; egész tudomány
 3173     3,  VIII|                     dobogó szívvel húzta ki ékszeres fiókját, melyben azok a
 3174     3,  VIII|               Scutariban voltam, egy örmény ékszerész egy gyémántos foglalványú
 3175     2,  III |             halommal, s azokba foglaltan az ékszerészet ritkaságai, amiket a műszeretők
 3176     3,  VIII|                   közülök: arra a gyémántos ékszerre, melybe az ő arcához annyira
 3177     3,  VIII|                szemei szárazon villannak az ékszerről a férj arcára vissza, akkor
 3178     3,  VIII|                 tengeri zöldült még, meg az éktelen hosszú nádasok. Az egész
 3179     5,  XII |               szörnyű vágás összeforrt hege éktelenít. Ez is Athalie menyegzői
 3180     5,  IV  |           elfáradtam, s messziről jövök. Az ekvipázsom cserbenhagyott, s egy részét
 3181     1,  V   |            legjobban a lomha felhők között, el-elbújva meg kivilágítva.~Az inspiciens
 3182     5,  I   |                 észre, mintha előtte futna, el-eltűnve a félhomályban, s végre
 3183     1,  IX  |                    kockajáték, mikor valaki elad valamit, ami még nincs is
 3184     3,  VI  |                   ahhoz, ahol annyi lisztet eladjunk.~– Az is meglesz. Kis hajókra
 3185     3,  IV  |                   ezeket mind kivágatod, és eladod Scaramelli úrnak? – szólt
 3186     1,  VIII|                     nincs. Tudod, hogy amit eladok, cserébe adom, pénzt nem
 3187     3,  IV  |            megtakarítottam, azt elcipelted, eladtad. Odaadtam, az Isten áldjon
 3188     1,  XII |                  termés volt, s azt is mind eladtam régen. (Pedig akkor is ott
 3189     1,  IX  |         visszatérítjük. Felét jószágainknak eladtuk volna, s abból kitelhetett
 3190     3,  IV  |                     magasan járt a nap. Jól elalhatott. A méhek teljes munkájukban
 3191     1,  III |                malom a járható csatornán, s elállja a hajó útját, a kötél pedig
 3192     5,  IV  |                      Nekem csak szemem-szám elállt erre a szóra. Olyan sápadt
 3193     5,  I   |            elmenekülni; de nem bocsátottam. Elálltam az útját. – Ön katona, kard
 3194     4,  I   |                   neki a dajkaéneket, mikor elaltatá.~Egészen mást érzett Noémi
 3195     3,  IV  |                   feje alá téve, azt édesen elaltatja.~– Ön mind járt azokon a
 3196     3,  V   |                 üldöző szó nem hagyta magát elaltatni. Egész éje nyugtalan volt.
 3197     4,  I   |                   ér, mint Buda vára…”~S ha elaltatta, ha meggyógyította, micsoda
 3198     1,  IX  |                    kisgyermekemet, s azután elaltattam, és lefektettem a szénába,
 3199     1,  VIII|                küzdelem után legnehezebb az elalvás; az egymást felváltó képek
 3200     4,  III |              hízelgő szavakat, hogy Mihályt elámítsa velük: „Kis Dódim, kedves
 3201     3,  VI  |                     legyen.~Krisztyán Tódor elámult e szókra. De már annyira
 3202     5,  X   |                      Hol? – kérdé az őrnagy elámulva.~– Itt az étteremben; már
 3203     5,  IX  |                őhozzá. Arannyal, gyémánttal elárasztottam őt; de tetőled egy betűt
 3204     3,  VIII|              könnyel. Ez érzelem volt, mely elárulá magát. Timéa arca elkezdett
 3205     5,  II  |                    ne legyen egy ember, aki elárulhatja Timéának Noémit, és Noéminek
 3206     4,  I   |                   lakik. Mikor Timéa szemei elárulják, hogy főfájásban szenved,
 3207     4,  I   |                    a nyáron a nagyságos úr? Eláruljam?~Timár ájító zsibbadást
 3208     5,  I   |                     irigykedők, asszonyukat elárulók. Nem szégyenli ön még magát,
 3209     4,  I   |               tudjuk ezt jól. Én nem bánom. Elárultam a nagyságos asszonynak a
 3210     2,  VI  |                  dolgot mível, amiért sokan elátkozzák, ugyanakkor egy másik olyant
 3211     4,  IV  |                      csak Timár maga maradt elázatlan.~A lélekkór úgy van a borral,
 3212     4,  IV  |                     ha reggel felé teljesen eláztam, s öntudaton kívül leszek,
 3213     2,  VII |                     ő menyasszonyi köntöse.~Elbámulásában, nyitva feledt szemei, ajkai
 3214     4,  I   |                   Óh! mennyi hosszú órán át elbámulta e kék szivárványokat Mihály,
 3215     5,  IX  |               csókjai, könnyei feleltek.~Az elbeszélés sokáig tartott, a rövid
 3216     5,  I   |                      kik egy indulatfeszítő elbeszélésbe vannak elmélyedve. Ez a
 3217     1,  II  |                   is lehetett az apró regék elbeszélésére az ismeretterjesztési vágynál?
 3218     5,  IV  |                  irgalmat…~Apám folytatá az elbeszélést.~„Én megtömtem a bőrzsákot,
 3219     2,  IV  |                 fogta a magáéba, s reggelig elbeszélgettek ilyenformán. Timáron meg
 3220     1,  VI  |                    oly jéghidegen nézett az elbeszélőre, hogy annak félbeszakadt
 3221     5,  IV  |                     nevetve hozzá.~– Látod, elbillogoztak a számodra, mintha csikód
 3222     2,  VII |              szobaleányt és a szakácsnőt is elbocsátotta sétálni, hogy egyedül maradhasson
 3223     5,  X   |                     szerettelenül lett tőle elbocsátva. És Timéa nem tudja azt,
 3224     2,  V   |                     egy tizenöt éves leányt elbolondítani.~Az még mindent elhisz,
 3225     5,  XIII|                   pompás houdamok, fejeiket elborító tollbokrétáikkal, a hófehér
 3226     3,  VI  |                   Osztrova-szigetet egészen elborította az ár, a fák között foly
 3227     5,  IV  |                 mozdereje alatt tántorogna, elbotlott a legelső lépcsőben, s úgy
 3228     5,  IV  |                 szigetre. A levélben szépen elbúcsúzol tőle: elmondod neki, hogy
 3229     4,  I   |                     nő ezzel a fájó szívvel elbujdosik annak a közeléből, aki miatt
 3230     5,  XIII|                 talán nem is halt meg, csak elbujdosott; a nép azt hitte erősen,
 3231     3,  III |                  belopózni, a gerendák közé elbújik, s éjjel kegyetlenül énekel;
 3232     1,  IX  |                    jól járt vele, ha veszt, elbukik.~Ő folyvást nyert, s azért
 3233     2,  VIII|                   azt már mind, s ezen való elbúsulását csak Athalie fölötti keserve
 3234     3,  V   |                    összeesküdött, hogy őket elbűvölje, a kelő érzelem kiegészíté
 3235     1,  XI  |                     nyúlt hozzá, mintha egy elbűvölt tündéralakot tapintana,
 3236     2,  VI  |                  utóbbi mondat valami rossz élc volt Fabula Jánostól, meg
 3237     3,  VIII|            céltáblául.~A két jókedvű öregúr élcelése, adomázása megnevetteté
 3238     3,  VIII|                    Athalie iránt, emiatt az élces tiszttartó gúnynyilainak
 3239     3,  IV  |                számára megtakarítottam, azt elcipelted, eladtad. Odaadtam, az Isten
 3240     2,  I   |                   voltatok bizonyosan mind! Elcsaplak benneteket mind! A kormányost
 3241     5,  IV  |                 fogta fel a dolgot, s engem elcsípetett, a gaz törvénybírák elé
 3242     5,  IV  |             Pancsovánál készen vártuk, hogy elcsípjük; hanem a hajó basa nélkül
 3243     2,  IV  |                  keresteti. Te akarod magad elcsípni. Egy szemet sem adok. Tud
 3244     2,  I   |                 csókot, amin a leány nagyon elcsodálkozott.~– Derék gyerek vagy, Mihály,
 3245     4,  I   |                 egész vállig, hogy karjával eldicsekedhessék. Szép, gömbölyű Diána-kar
 3246     5,  I   |                asszonyom, hogy itt ön előtt eldicsekedjem egy hőstettel, mely önre
 3247     5,  XII |                   veríték tör ki; egyszerre eldobja a levelet magától, s mint
 3248     4,  III |                     s akkor aztán nagyhamar eldobta a kezéből. A pipa bizony
 3249     4,  IV  |                     lelkei, akik erőszakkal eldobták maguktól a testet, hogy
 3250     5,  IV  |                   kell neki pusztulni. Vagy eldöglik, vagy zsivány lesz belőle;
 3251     2,  IV  |          Polizeihofstelle védelmezte, végre eldönté ellene az ügyet a Staatskanzlei,
 3252   Uto       |              bárókkal folytatott perében az eldöntésre. Egyszer megkérdeztem a
 3253     3,  VI  |                    jött jeladás!~Ez a levél eldönti lelke harcát.~Timéa ír,
 3254     5,  XI  |                  ott aludtak mind szanaszét eldülöngélve: a kocsis a lócán hanyatt,
 3255     2,  VII |                  bújtatott lábait ide-amoda eldugdossa; Kacsuka úr megígérte, hogy
 3256     2,  VIII|                     Becsukja a szelencét, s eldugja újra. Nem képes ő azon mérgek
 3257     5,  IV  |                   Nem tudtál magadnak egyet eldugni belőlük?” mondám az öregnek.~„
 3258     5,  XI  |                  bókolással húzódott hátra, eldugva kezét a kapott tallérral
 3259     1,  VI  |                buzogányos száraira, ahol az elecs (butomus) szép, ernyős virágai
 3260     2,  III |             nyereségen kapkodj: mást hozott eléd. Tehát amidőn a rosszat
 3261     1,  IX  |                aszalt gomba volt mindennapi eledelem. Áldassék Isten, ki a maga
 3262     1,  VII |           emberemnek van szüksége háromnapi eledelre.~– Ne nyúljon ön a tárcájához,
 3263     1,  IX  |                Kértük, könyörögtünk előtte: elégedjék meg kisebb nyereséggel;
 3264     4,  I   |                    volt bámulni, mintha nem elégelné meg a bámulat rendes okait,
 3265     5,  IV  |                 hiszen vannak férfi szentek elegen, szidja azokat; de egy hölgyet
 3266     5,  II  |                    a gyertya fölé tartja, s elégeti. Azután elfújja a gyertyát.~
 3267     5,  V   |               kandalló még tartogatta annak elégett öltönymaradványait, a kiégett
 3268     5,  XII |                   valami öltöny hamva, amit elégettek volna.~Ki altatta el a cselédeket
 3269     1,  VIII|                 fenyegetett? Hogy ha ki nem elégítem, akkor ő csak egy szót szól
 3270     2,  VII |                 amit a gyermeken ki kellett elégítenie.~Csak két nap volt még hátra
 3271     1,  IX  |           tartóztassák le és hozzák vissza; elégítse ő ki azt, ki ellene követeléssel
 3272     1,  IX  |                Minden követelését ki akarta elégíttetni a kelepcébe jutott jótállókkal.~
 3273     2,  VIII|           Brazovics-ház hitelezői ki vannak elégítve mind. Mától fogva ön e ház
 3274     4,  I   |               Fabula uram pedig nem találta elégnek a jó kívánságot, még gyakorlati
 3275     3,  III |              eleséget; egy kétcsövű puskát, elégséges lőszert; senki sem fogja
 3276     2,  V   |                 spékeli fel; pedig Timárral elégszer találkozik Athalie-nál.~
 3277     2,  VIII|             rendbeszedés alkalmával nemcsak elégtelen volt az összes vagyona az
 3278     5,  IV  |             tisztelője vagyok. De bosszú és elégtétel után vágytam. „No hát megmutatom,
 3279     5,  XII |                      Hanem aztán rejthetlen elégültség árulja el magát vonásain,
 3280     2,  III |                      s mintha beszélgetésbe elegyednék a halandó emberrel.~„Kié
 3281     3,  VI  |                   közé még egy magyarnak is elegyedni. És méghozzá lisztet vinni
 3282     1,  XIV |                   ellenében, s elkezdett az elejénél lefelé süllyedni.~Mentésre
 3283     2,  V   |                   pillanatban, amidőn Timéa elejté a poharakat, katonai ügyességgel
 3284     2,  V   |                   komoly öreg Athanáz úr is elejtett néha egy olyan példálózást,
 3285     3,  VI  |                Kegyelem! – rebegé az ember, elejtve kezéből a fegyvert s mind
 3286     1,  III |                     ha ott marmoták laknak, elélhet úri módon.~Csakhogy a fehér
 3287     2,  IV  |                 Hogy mennyit nyert Timár az élelmezésen? azt nem tudhatni, hanem
 3288     1,  VI  |              jelentkezett. Elfogyott minden élelmiszer. A kiindulásnál Galacról
 3289     1,  VII |                     a szél odább ereszt. Az élelmiszereink pedig elfogytak, s annálfogva
 3290     1,  II  |                     a tülökhanggal jelzi az elemek ordítása közepett a vontatók
 3291     3,  VI  |                  babonás volt; az égtől, az elemektől várt titkos jeleket, amik
 3292     3,  VI  |                      Pedig az égi jelek, az elementumok nagyon is siettek őt baljóslataikkal
 3293     2,  V   |                    dohányra, s olyan ötödik elementumot csinált maga körül füstből,
 3294     5,  III |               tartja őket elzárva az idegen elemtől, de nem annak lakóitól,
 3295     5,  X   |               adósságokat nem szokta a sors elengedni.~Vajon? Te szép, fehér arcú
 3296     2,  V   |                   egy esztendei tanfolyamot elengedtek volna a tanpályájából.)~–
 3297     5,  I   |                  kardot Timéa, szemei annál élénkebb ragyogásra nyíltak; egyszer
 3298     4,  IV  |                  tengerszem volt: már az is elenyészett; az út mellett puszta templom
 3299     1,  VI  |                  egy sötét nádasban látszik elenyészni, melynek egy foltján emelkedik
 3300     3,  IV  |                   nappali kísértetét örökre elenyészteté.~Noémi két kezét szívére
 3301     4,  III |              visszajön, itt ezen a szigeten eleregesse. Ne eresszétek ide! Ne hagyjátok
 3302     1,  VII |                    Almira nevét; mire aztán elereszté gallérját a furcsa jó barát.~–
 3303     2,  VII |                   barátnéihoz. A cselédeket eleresztettem a templomba; csak magunk
 3304     1,  III |               malomhoz, hogy egy hajítással elérheté, egy hosszú tekercset fogott
 3305     4,  III |                   Pedig azt igen egyszerűen elérhetné. Csak nem kellene innen
 3306     5,  V   |                csodaszép, a gazdag úrleányt elérhetni, volt balsorsának alapja.
 3307     4,  III |                 szerint tizenharmadik napon eléri válságát, akkor fordul meg
 3308     1,  II  |                  sziklasziget nyugati ormát elérni.~A folyam olyan hullámokat
 3309     3,  III |                     Osztrova-sziget farkáig elért; ott aztán marokra kapta
 3310     3,  IV  |                   meg már a könnyhullatásig elérzékenyedett Krisztyán Tódor, hanem ez
 3311     2,  I   |                   vagyonának.~E szóra ismét elérzékenyült Brazovics úr, mindkét kezével
 3312     4,  I   |                     üdülten odább bocsátja, eleséggel megrakva iszákját.~Sok ember
 3313     2,  V   |                     világ; mire észreveszi, elesett, s hová esett? bele a szent
 3314     5,  XI  |                  mellékszobái, a pincék, az éléskamrák mind rakva vannak már elkészített
 3315     5,  VI  |                     a kés ki van köszörülve élesre! Éjszakára pedig az ajtót
 3316     3,  VI  |                   lépett.~Timár egész éjjel éleszté a tüzet, s a hosszú rőzsekaró
 3317     5,  XI  |                     ajkai közt a kardnak az élét. Érzi, hogy ki van az fenve.~
 3318     3,  V   |                 előle? Jó-e az, vagy rossz? Élet-e az, vagy halál? Mi jő mögötte?
 3319     1,  IX  |                    világból, és férjemet az életből. Nem akarok pénzt látni
 3320     4,  IV  |                    Ebből az ő szerencsétlen életéből nincs más kijárás.~Maga
 3321     1,  XI  |                      Nem, te nem loptál még életedben soha semmit: ez a csók pedig
 3322     3,  VI  |                     az fenyegetni fog egész életeden keresztül. Attól meg nem
 3323     3,  VI  |                többé. Kétfelé kell osztanod életedet. Hazugsággal töltened meg
 3324     3,  VI  |                Megmenteni az ellenséget, ki életedre tört. Visszaadni őt az életnek,
 3325     2,  VI  |                  ingyen, azt is látom; soha életemben annyi pénzt nem kerestem
 3326     4,  III |                    ment többé.~Aki lábadozó életerejét, megtört kedélyét fel tudta
 3327     4,  IV  |                  őszig keresztülment. Akkor életerős, vidám tekintetű jelenség
 3328     1,  III |                   magunk hajóját s a magunk életét kellett megvédelmeznünk;
 3329     1,  XIV |               jajszó felkiáltójele vagy egy élethossziglan való gondolatjel – az elsüllyedt
 3330     5,  XIII|                    miatt. A király kegyelme élethosszú fogságra változtatta e büntetést.~
 3331     1,  VII |              harmincas évek elejét vallotta életkorául. Viselete nem olyan, mint
 3332     4,  V   |             keresmény! Lelkületének alapja, életlevegője volt az őszinteség, becsületesség,
 3333     5,  IV  |                  van szükségem. A szibarita életmód után az aranykorbeli ruralis
 3334     5,  XIII|                   szenvedélynek való, hanem életmódnak is.~Ami legkedvesebben lepett
 3335     1,  II  |                  Szent Borbála szűzi alakja életnagyságban lefestve; rózsaszínű köntösben,
 3336     3,  VI  |                     utadba fog állni, mikor életpályádon fölfelé törekszel. Az titkaidnak
 3337     5,  X   |                 nagyon meg volt elégedve az életpályáknak ilyetén találkozásával. „
 3338     2,  VIII|                 megvalósultához elvezessen. Életpályám, melyen előmenetelemet várom,
 3339     1,  III |                    visszaadá arcának eltűnt életszínét.~Timár, amint olyan közel
 3340     5,  XI  |           ágrólszakadt, nevetséges váz; egy élettelen kísértet; egy hideg béka!
 3341     4,  III |              utat-módot, hogy ettől a másik élettől el tudja szakítani magát,
 3342     3,  V   |                  csalódás hamuvá tette várt életüdvét.~S most itt szemébe mondják,
 3343     5,  XI  |                     azt monda, hogy egy sem életveszélyes; a nő csak el van ájulva.~
 3344     1,  XI  |               érintésétől a szegény halandó életvesztő szívfájdalmakat kap. Az
 3345     5,  III |               kivágtak, oda támasztanak fel élével a lyuk elé, hogy a jégen
 3346     5,  XI  |                  sereg ajkán egyszerre csak elfagyna szó: minden ember zöldnek
 3347     2,  I   |                      ülj a térdemre szépen, elfáradtál, ugye? Parancsolt nekem
 3348     5,  IV  |             egymással nyugodtan. Átkozottul elfáradtam, s messziről jövök. Az ekvipázsom
 3349     4,  II  |                 hazudja a boldogságot? Vagy elfásult már? Vagy erőszakolni akarja
 3350     3,  V   |                     helyett. Megfagyasztva, elfásulva, meg nem értve, az élet
 3351     1,  VI  |                Duna-ág öblébe, ahol jobbról elfedi egy hosszú, kietlen sziget,
 3352     2,  VIII|               önfeledtté tette a boldogság: elfeledé, hogy kereskedőnek nem szabad
 3353     5,  IX  |                  szigetet nekünk adtad; már elfeledéd?~– Igaz; hisz oly régen
 3354     1,  X   |               meredtek elő.)~– Ah! ezt majd elfeledém, Timéa! Hiszen Timéának
 3355     4,  III |               emlegetnék három évig, azután elfeledné a világ, ő is a világot,
 3356     4,  IV  |                    tudtak az orvosok, ennek elfeledtek utánajárni: – azt, hogy
 3357     3,  V   |                  elfelejtik. Amíg majd ő is elfelejté, hogy három napig azt hitte,
 3358     3,  VI  |                   mire végigolvasott egyet, elfelejtette, hogy mi volt az elején.~
 3359     5,  XII |              szörnyek laknak ott!…~És Timéa elfelejti, hogy kezei össze vannak
 3360     5,  X   |                   haragudjál, kedves Tálim; elfelejtkeztem magamról. Megbocsátasz,
 3361     2,  V   |              idegenszerű kiejtéssel, s néha elferdíti vagy rosszul alkalmazza
 3362     5,  XI  |             kávéskalánnal megízlelt belőle, elfintorította az orrát.~„Ennek a puncsnak
 3363     2,  IV  |                     szép fehér takaró aztán elfödte a kincseiket minden pusztító
 3364     2,  V   |             fellegvárba. Mindig volt valami elfogadható ürügye, amivel a házasságot
 3365     3,  I   |                 okosabb, rationabilisabb és elfogadhatóbb dogmák azok, amiket ezentúl
 3366     3,  V   |                     félelem a boldogságtól. Elfogadja-e azt, vagy fusson előle?
 3367     4,  I   |                 gyémántokat adnak, s azokat elfogadják? Vagy vannak emberek a világon,
 3368     5,  X   |             keresztül kellett mennie.~Timéa elfogadó-szobájában várt reá. S ehhez a vidám
 3369     3,  VI  |                    élete, ha te e szerelmet elfogadod? Nem válhatsz meg tőle soha
 3370     5,  IX  |                   elhoztam a lelkemet, s te elfogadtad azt. – Most már ki van egyenlítve
 3371     2,  II  |                forintodról. Az biztosítékul elfogadtatik. Azután megmondom, hogy
 3372     2,  VII |              minisztertanács által egészben elfogadtatott, a kisajátítások el vannak
 3373     2,  II  |                     hanem azért nem az lett elfogadva, hanem tudtomra adatott,
 3374     3,  I   |              hajótöréstől, a törökök általi elfogatástól; hogy esett miatta a vízbe,
 3375     2,  IV  |                  maga elé idézni, liferánst elfogatni, kriminál-inquirálni, és
 3376     5,  II  |                   éghajlatunkban. Mi rögtön elfogattuk őt, azonban az ellopott
 3377     2,  VIII|                        Ne tegye. Az őrjárat elfoghatná szegényt, közkatona nem
 3378     1,  IX  |                földünket, utolsó falatunkat elfoglalták, lepecsételték, dobra ütötték.~
 3379     5,  II  |          gyűszűvirág kivonatainál: a prózai elfoglaltság.~Akinek sok dolga van, annak
 3380     5,  I   |                   éppen a bárgyú filiszteri elfoglaltságot! – mindez tanulmányom volt
 3381     4,  IV  |                   mikor egyedül voltam, úgy elfogott valami nehéz gondolat; kivált
 3382     1,  IX  |                   jött azokért senki. Talán elfogták, meg is ölték azokat, akik
 3383     1,  IV  |                   lassul, a mozderő hatását elfogyasztá az ellenár, s a vízfenék
 3384     5,  III |                 Timár úr is bámulatos sokat elfogyasztott.~S ahol jó bor foly, és
 3385     1,  VII |                     Az élelmiszereink pedig elfogytak, s annálfogva kénytelen
 3386     5,  IV  |                 vállán, s nem bírta szemeit elfordítani róla.~– No, ez is megvolt.
 3387     5,  IV  |                   szemernyit… Hahaha!~Timár elfordította arcát a világosságtól.~–
 3388     1,  VI  |              eltakarva száját a burnusszal, elfordult tőle, bement a kajütbe,
 3389     3,  VI  |                    azon kezdi, hogy házától elfut. Máskor meg egész nap bezárkózott
 3390     5,  VI  |                   megverné?~– A rossz ember elfutna őelőle.~– De hát mikor jön
 3391     4,  IV  |                    nem kellett volna gyáván elfutnod, hanem oda kellett volna
 3392     5,  IV  |                  csókoltatni.~Timár szemeit elfutotta a könny.~– Én tehát itt
 3393     3,  VI  |                   lába; a lovak a szekérrel elfutottak a világba.~Ha adott volna
 3394     5,  I   |                    megvárta, míg más eltép, elgázol, a földön fekve hagy, s
 3395     4,  III |                     eszméleténél volt, hogy elgondolja, mi lesz abból, ha ő most
 3396     2,  I   |                  szalonképes öltözetben, ha elgondoljuk, hogy milyen vízen-sáron
 3397     2,  II  |                   meggondolom – szólt Timár elgondolkozva.~– Te! Lásd, azzal a szegény
 3398     4,  I   |                ember mindent kibeszél, amit elgondolt: akkor ő egy cseppet se
 3399     5,  I   |                venni. Egyszer ő maga nagyon elgyöngült az asztal áldásai alatt,
 3400     2,  VIII|                tette gyermekét, s a szerető elhagyá menyasszonyát.~Athalie ágyából
 3401     5,  X   |           gyalázatba süllyedt, vőlegényétől elhagyatott, kicsúfoltatott?~Nem a te
 3402     1,  IX  |                 ilyen nyomorult ember lett.~Elhagyatva, kilöketve a világba, a
 3403     3,  I   |               ürügyet talált, hogy a szobát elhagyhassa, s őhelyette azután Zófia
 3404     4,  IV  |                     közül egyiket sem tudja elhagyni, egyiktől sem tudja magát
 3405     1,  IX  |               világot, az emberi társaságot elhagytuk.~Ő akkor tizenhárom éves
 3406     4,  I   |                földgömbön volt, ott van már elhagyva, s nem is érzi már a szédületet,
 3407     4,  IV  |                    szólt Timár egy szót is. Elhajította süvegét, leveté köpenyét,
 3408     5,  XII |                  Szent György-kép a falon,” elhal ajkán a szó, szemei vadul
 3409     2,  VIII|                      ha az „Anglia” mellett elhalad. Nem irtózik ő most azoktól.
 3410     1,  I   |             sziklamartról. Ezeren és ezeren elhaladnak e völgy előtt, s mindenki
 3411     1,  XIV |            vontatóknak: „megállj!”~Timár is elhalaványodott és megmeredve állt egy percig.
 3412     5,  V   |           angyalaidnak. – Én elkárhozom, és elhallgatok!”~Letérdelt.~A Balaton élő
 3413     5,  III |                     megrendítő jégropogást; elhallgatta, hogy milyen közel történt
 3414     5,  III |                    ének két mérföldnyire is elhallik a sima jégen; s a parti
 3415     3,  II  |                 termettek az ő számára írt.~Elhalmozá ifjú nejét mindazzal, amin
 3416     4,  IV  |                 gyöngédsége, amivel Mihályt elhalmozta, nem bírta őt búskomor kedélyéből
 3417     2,  IV  |                  fakunyhókban laknak, korán elhalnak; a világ legszegényebb emberei
 3418     2,  V   |           megfogadtam az ön szerencsétlenül elhalt barátjának és rokonának,
 3419     3,  III |                      arca hol elpirult, hol elhalványult.~– No, nézzen ön ide! –
 3420     5,  III |                    hasonlít, s mértföldekre elhangzik.~S a halászok nyugodtan
 3421     5,  IV  |                    is.~Naptól rezesült arc, elhanyagolt szakállal, leborotvált bajusz
 3422     2,  III |              lefoglalná a gyámapja, az majd elharácsolná, elsikkasztaná kilenctized
 3423     1,  XII |                 szentelt földbe eltemessék, elharangozzák; azt nem szabad csak úgy
 3424     3,  VI  |                     egy akadályt hogy fogsz elhárítani az utadból: a megvetett
 3425     5,  IV  |                     összességében mégis oly elháríthatatlan!~Ő álszínt játszott. S most
 3426     4,  IV  |                     messze volt Komáromtól. Elhatározását mi sem változtatá meg.~Késő
 3427     3,  VI  |              kereskedelmi hajót. De a gyors elhatározásnak mégiscsak Noémi volt az
 3428     4,  IV  |                arcán azt a rejtegetett mély elhatározást, csak Timéa kérdezé tőle
 3429     3,  VI  |              rábukkant egy rőzsekunyhóra, s elhatározta, hogy ott megmarad éjszakára.
 3430     2,  VIII|                      Én várni fogok, míg ön elhatározza magát. Eljövök holnap, vagy
 3431     3,  VI  |                égtől, az álomlátásból, amik elhatározzák, mit tegyen. – Óh, az álomlátások
 3432     3,  II  |                  Hanem azután mást gondolt.~Elhatárzá, hogy ott fog maradni Komáromban,
 3433     1,  II  |          vesztegetni. A hajóról a partig ha elhatna is az, a sokszerű visszhang
 3434     4,  III |                    nő, ki szeretni nem tud, elhervad szeme láttára.~Ő pedig éli
 3435     5,  XI  |                    vágytársnőjét szenvedni, elhervadni látja. S az az egy ember,
 3436     3,  VI  |                  neveit, akik szenvedtek és elhervadtak, a másik pedig bal felől
 3437     5,  V   |                  találva, meghal az…~Hogyan élhessen tovább, fölfedezve a világ
 3438     4,  IV  |                pedig testtel bíró állat nem élhet, és így ember sem lakhatik
 3439     4,  I   |                kiáltják róla magasztalói. – Élhetetlen ember! – dörmögik ócsárlói.~
 3440     2,  VIII|                   maga kényére jut, s vígan élheti világát! No, no! Majd megemlegetsz
 3441     4,  III |             szakítani magát, milyen békében élhetne itten.~Pedig azt igen egyszerűen
 3442     4,  IV  |                  örökkön örökké első bűnét, elhibázott életének első végzetteljes
 3443     2,  V   |                     vettem. (S hogy valóban elhiggyék, ki is húzta a cukornádból
 3444     1,  V   |                     többiben is búza van, s elhihető, hogy a többi is mind olyan
 3445     2,  IV  |                 zabot akartok venni tőlünk, elhíresztelitek, hogy a kormány minden lovát
 3446     1,  IV  |                      hogy mese. Hanem azért elhiszek mindent, amit kendtől hallottam,
 3447     3,  II  |                gyűlölhetné inkább nejét. Ha elhitethetné szívével, hogy az mást szeret,
 3448     5,  XI  |                     csúfolják a hízelgők, s elhitetik vele, hogy imádják.~Akkor
 3449     2,  IV  |                mindig megcsaltok bennünket, elhitetitek, hogy bő termés volt odafenn,
 3450     4,  I   |        elízetlenedést árulá el. Ezek éppúgy elhitték Fabula uram meséjét, mint
 3451     2,  IV  |                     hajóbiztosa barátságát, elhívta magához estélyekre, miken
 3452     2,  V   |           megbocsátani, ha az menyasszonyát elhódítaná a kezéről.~Athalie lenézi
 3453     5,  I   |                 salakja felszínre került, s elhomályosította lelke világát.~A szégyen,
 3454     5,  I   |              rejteken keresztül sok mindent elhordhattam volna a szobákból. De én
 3455     1,  V   |                   gyűjteni, s messze földre elhordják.~– Tehát apostolnak nevezik
 3456     1,  I   |                 nevezett föld! Másunnan meg elhordta a kikezdett szigetet bokraival,
 3457     1,  IX  |                    volt az a gyönyörhöz. Az elhozott ponyvával takaróztunk mind
 3458     1,  XII |                     igazolhassam magamat az elhunyt rokonai előtt, hogy miért
 3459     2,  VIII|                     és szidták, átkozták az elhunytat a gyászoló hölgyek hallatára,
 3460     1,  II  |                  felső Dunán tizenkét ló is elhúzza, de itt és a szél ellen
 3461     4,  III |             elhervad szeme láttára.~Ő pedig éli a boldog napokat ott, ahol
 3462     5,  II  |                várni, míg a lovakat etetik, elindul gyalog előre az országúton.
 3463     4,  IV  |                  gyökere alatt akar aludni?~Elindulása napján nagy dáridót csapott.~
 3464     1,  XIII|        végigkaparászni az egész Dunát, akár elinduljak keresni két gazembert, akik
 3465     3,  IV  |                     azok ide?~– Ha az ember elindulna gyalog, harminc nap alatt
 3466     3,  VI  |                     többé!” – monda Timár. „Elindultam, odamegyek”. A kunyhó ajtaja
 3467     5,  II  |              veendők voltak, vagy személyes elintézést igényeltek Timár részéről.
 3468     5,  I   |                miket csak személyesen lehet elintézni. – Erre a válaszra én arra
 3469     1,  V   |                  Nagyon rendszeresen van az elintézve: egyik hivatalbeli ember
 3470     3,  IV  |                 engedjék által; a hűbériség elismeréseül a magyar kormánynak évenként
 3471     5,  I   |                   híre, esze, világi állása elismert nagyság mind. Aki azonfelül
 3472     5,  I   |                 tegyem azt? – szörnyedt fel eliszonyodva Timár.~Athalie megvetően
 3473     5,  XIII|                    megelégedve, hogy a szép elítélt kegyelmet kapott. Csak a
 3474     5,  IV  |            állíttatott, s ezek a gézengúzok elítéltek engem ezért az ifjúkori
 3475     4,  I   |                      Athalie arca a bosszús elízetlenedést árulá el. Ezek éppúgy elhitték
 3476     5,  XII |                    ruháit ellopta!… Mármost élj ezzel a döféssel a szívedben
 3477     2,  VI  |                  nyissunk tért e sajátságos eljárás magyarázatának.~Az egész
 3478     5,  I   |                    együtt. Ez az okos ember eljárása. Nem vagy te katona, aki
 3479     1,  V   |           valamennyien egymást.~E hivatalos eljárásért rendes illetmény az inspiciens
 3480     4,  I   |                    kiveszi Noémi kezéből, s eljárkál vele óra hosszant, és danol
 3481     3,  III |                 arra ösztönzé, hogy egészen élje bele magát ezeknek a szigetlakóknak
 3482     3,  I   |                    boldog volt, hogy Timéát eljegyezheté.~A leány tündéri szépsége
 3483     3,  I   |             hitvallású keresztyén atyánkfia eljegyzette magának hitvestársul néhai
 3484     5,  IV  |                látni; rájuk adod áldásodat, éljenek egymással boldogul.~– Mit?
 3485     2,  II  |                     dolgod van; hanem azért eljöhetsz hozzám egy félórára, ha
 3486     5,  I   |                    tudni, amit tudni akart. Eljön-e?~– Itt leszek.~– Szokott
 3487     5,  II  |                      ahonnan nem lehet neki eljönni Timéa nagylelkűsége miatt?
 3488     2,  IV  |                    őexcellenciájának. Te is eljössz velem, ugye? elviszesz odáig?
 3489     1,  XIV |                  viszi majd lefelé, míg oda eljut, ahol az atyja fekszik a
 3490     3,  II  |                   közös előszobán keresztül eljuthatott Timéa hálószobájába.~Neje
 3491     5,  IV  |               tennél el láb alul: a levelek eljutnak rendeltetésük helyére. S
 3492     5,  IV  |              málhával együtt akadálytalanul eljutok Máltáig, ott bevárom Ali
 3493     1,  X   |         körszakállamat levágtam, s álutakon eljutottam Galacig. Ott lehetetlen
 3494     3,  V   |                  kéjjel, földi üdvösséggel.~Elkábítá ez a mámorító előérzet.~
 3495     2,  V   |                    volt a gyermek fejét így elkábítani azzal, hogy ő már menyasszony.~
 3496     4,  I   |                  szerencsétlen szenvedélyét elkábítsa.~Ha a nő képes erre, hogyne
 3497     5,  XI  |                   mind mákonyitallal vannak elkábítva.~Ki van még ennél a háznál?
 3498     5,  III |                   veszi észre, hogy őtet is elkapja egy kackiás menyecske, beviszi
 3499     5,  IV  |                     ezt is Timárnak kellett elkapni előlem, akinek szüksége
 3500     5,  V   |               bosszúálló angyalaidnak. – Én elkárhozom, és elhallgatok!”~Letérdelt.~
 3501     5,  I   |                     Igen. Eleget arra, hogy elkárhozzunk mind a hárman; én is, ő
 3502     1,  IX  |                     csárdában minden pénzét elkártyázta, s tőlem akart valamit zsarolni.
 3503     2,  I   |                 behajtott pénzzel, beissza, elkártyázza, hogy tudja rábízni?~Timár
 3504     5,  XII |                     már csak magának; ajkai elkékülnek, homlokán veríték tör ki;
 3505     2,  VIII|                  szederjesre vált, és ajkai elkékültek; zöldes, ónfakó, epés szín
 3506     3,  VI  |          megszakadtak.~– Elszökött ön, vagy elkergették?~– Az előbbi.~– Rábízott
 3507     3,  III |                    ligetet, s azon túl volt elkerítve a füves rét, hol kecskék
 3508     1,  II  |                    gyerek! Csak ezt a követ elkerüljük szerencsésen.~– Aztán majd
 3509     1,  VI  |               sziget déli oldalára lehessen elkerülni.~Vontatni oda nem lehet: