Part,  Chapter

12567     5,  X   |                    aki üldöz, s elvész, aki megszabadít. Nem vagy oka, hogy úgy
12568     3,  V   |                  anyját örök aggodalmaiktól megszabadítá; ki ezt a kis paradicsomot
12569     2,  VII |                   mint Timéa gyönyörű haját megszabadítani a ráerőszakolt furcsaságoktól,
12570     3,  VI  |                  érzés egy elveszett embert megszabadíthatni!~Megmenteni az ellenséget,
12571     1,  IV  |                   nekik jutalmul, ha Timárt megszabadítják. „Száz arany a jutalma annak,
12572     2,  VIII|                     az ember volt annyiszor megszabadítója. Ez mindig olyan jó volt
12573     3,  VI  |                    te most, hogy egy embert megszabadítottál, hanem hogy egy embertől
12574     4,  IV  |                     milyen tehertől volna ő megszabadítva. A szörnyű rábeszéléstől!~
12575     3,  VI  |                     hanem hogy egy embertől megszabadultál! És ha annak fogod hírét
12576     2,  VI  |                    Ma volt kinn a bizottság megszabni a földek értékét, amik az
12577     1,  II  |                      annak a vontatott vagy megszaggatott, ijesztő vagy biztató üvöltéséből
12578     1,  IV  |                    az ütést, vágtat előre a megszakadásig. Öt percnyi ilyen munka
12579     3,  VI  |               összeköttetései.~– Voltak, de megszakadtak.~– Elszökött ön, vagy elkergették?~–
12580     1,  I   |                  tarkítják.~Egyszer-egyszer megszakítja a végtelen, a szédületes
12581     3,  VIII|               mindig ott maradt.~Ha valahol megszálltak, volt mit hallgatna Athalie-től
12582     3,  IV  |                fogok a nőnek: az megért, az megszán. Karomra vettem gyermekemet,
12583     3,  III |              életadó virágaim!~A kis házikó megszaporodott azóta, hogy Timár utoljára
12584     5,  I   |          beesteledett.~A sötét utcák lámpái megszaporodtak már. Levetinczy úr saját
12585     2,  VII |                    megáldva, mint Izsák, és megszaporodva, mint Jákob!” Azután a menyasszonyhoz
12586     5,  II  |                  hol téged megcsal, esküjét megszegi, hűségedet kigúnyolja!~„
12587     2,  I   |                   két dühös ember egyszerre megszelídül és elhallgat, nem bántja
12588     2,  V   |             egyszerre széppé tette. Sok arc megszépül, ha a szenvedély átlobog
12589     3,  III |                  önt – szól a leány.~– Mint megszépült ön azóta! – szól Timár,
12590     1,  VIII|                    azt mondá neki:~– Ah! be megszépültél azóta!~A leány a kutyának
12591     4,  I   |                    szájába akar tenni, amit megszeret. És találgatta az első szótagokat,
12592     3,  III |                   már fele út a gyűlölés és megszeretés között.~– Csak olyan rútul
12593     2,  VIII|                    ismerős, a megszokott, a megszeretett tárgyakat, miket még tegnap
12594     3,  III |                  hogy az emberrel a világot megszerettesse. Aztán nemcsak gyönyörűséget
12595     3,  VI  |                   lopva, hízelkedve kellett megszereznem; nem adta kezét nekem soha
12596     2,  III |              második, a harmadik milliót is megszerezted, akkor odaléphetsz a szegény
12597     3,  VI  |                lángeszű ember. Hát én önnek megszerzem azt az állomást, ahol tehetségeit
12598     2,  II  |               valamit adjon annak, aki neki megszerzi. Ez, amióta a világ áll,
12599     3,  VIII|                 hogy jutottál hozzá? Azt a „megszerzőnek” csak a harmadik ivadéka
12600     1,  IX  |                 valamit!~Nem sok időre apja megszökése után ő is kiment Törökországba.
12601     2,  I   |               lázadásba; azért kellett neki megszökni. Hej, de nagy bolond voltál,
12602     2,  VIII|                   egymás után az ismerős, a megszokott, a megszeretett tárgyakat,
12603     5,  VI  |                növekedett, önerejében bízni megszoktatott. A világi kényeskedés nem
12604     2,  VIII|          következtek be, s Athalie sem volt megszólalásra bírható, kénytelen volt
12605     3,  IV  |                  szája hallgat, a szíve fog megszólalni.~– Mármost uram, Krisztyán
12606     5,  IV  |                       Mit kíván ön?~– Ahán, megszólalsz már! Furcsa volna ugye,
12607     3,  III |                    ők azt nekünk nagyon jól megszolgálják. Hallja ön, hogy énekelnek?~
12608     5,  XI  |                     legyen az enyim; hiszen megszolgáltam.~Kacsuka úr átkozta az ügyetlenségét,
12609     2,  IV  |                    Az arany: király! nagyon megszolgáltatja magát. A szikla maga „süket
12610     4,  IV  |                  volt, hogy senki nem merte megszólítani. Hallgatva költék el az
12611     4,  I   |                fehér cicát meglátja, szinte megszólítja: ah Narcissza, hol hagytad
12612     5,  IV  |                    felelt rá az öreg.~Ekkor megszólítom törökül:~„Effendim. Nem
12613     1,  VIII|                 hátrahúzott fejjel nézett a megszólítóra. Olyan csúnya arcot tudott
12614     1,  VII |                     mondá neki a nő; mire a megszólított valamit mormogott Timárnak
12615     2,  I   |                 volt. Nem kell azért senkit megszólni.~Nem is emberszólásképpen,
12616     1,  IX  |               örököm. Özvegyi jogom ez. Ott megszoptattam kisgyermekemet, s azután
12617     4,  I   |                      és eléje sietett kezét megszorítani. S még azután ő kérdezé,
12618     1,  IX  |                     még ide! – monda Timár, megszorítva Teréza kezét.~Aztán eltávoztak
12619     1,  III |                   hajósoknak mind egyenkint megszorongatta a kezeit Euthym. Timárt
12620     1,  I   |                   ellene; de a kettő között megszoruló légnyomás oly szeszélyessé
12621     2,  VII |                fonatba idomítani.~A dac már megszületett szívében. Kezdett nem félni.
12622     2,  V   |            becsületes emberré lenne általa. Megszűnnék az ellenségeskedés, a versenyzés;
12623     3,  IV  |                     egy bogara, mely ha azt megszúrja, ökölnyi nagyságú bozontok
12624     5,  X   |                   egyik hajtűvel érzékenyen megszúrta Timéa fejét.~– „Ah, te ügyetlen!” –
12625     1,  XII |                     bizonyítványt a temetés megtagadásáról; hanem erre meg aztán a
12626     3,  I   |                     s ő azt nekem nem fogja megtagadhatni, ugye?~Az esperes úr szörnyen
12627     5,  IV  |                  ütve.~Timár arca nem bírta megtagadni valami derengését az örömnek.~–
12628     3,  VIII|             gyarapítá, magától minden élvet megtagadott; fiatal, szép alakját elrejté
12629     5,  II  |                     Amíg nálunk látszólagos megtakarításból apró tőkéket hevertetett,
12630     3,  VI  |                  régi adósságaira, s azokat megtakarított pénzéből fizeti.~Milyen
12631     3,  IV  |                      s amit kettőnk számára megtakarítottam, azt elcipelted, eladtad.
12632     3,  III |               lábasjószág elhullott; a kész megtakarítotthoz kellett volna nyúlnunk,
12633     2,  VIII|                 ketten. Őt is kivégeznék, s megtalálná a kijárást a világból.~Ah!
12634     5,  III |                    az elhagyott partot újra megtalálni; de már azzal a józan ésszel
12635     5,  IX  |                     a hajó elsüllyedését, a megtalált kincseket.~Elmondá neki,
12636     3,  V   |                     keblére rohanni s azt a megtámadás ellen megvédeni?~Azt gondolta-e:
12637     3,  IV  |                     én ezt az embert nagyon megtámadom, akkor mindig az következik,
12638     5,  XI  |         kiszabadítsa hajzatát: most már ő a megtámadott, most már ő van megrémülve.~
12639     1,  X   |                    szultánt a galatai hídon megtámadta Sejk Szatsi dervis, és halállal
12640     5,  III |                   egy szép parasztmenyecske megtáncoltatta a jégen.~Ilyen vidám leveleket
12641     1,  IX  |                   nem tudom. A szükség majd megtanít rá.~Egy csónakom maradt
12642     4,  V   |                 hogy maga fogja őt mindenre megtanítani. Olvasni, írni, aztán úszni,
12643     3,  IV  |                  tréfákkal, mert majd én is megtanítom neked, hogy mire jó még
12644     5,  IX  |                 volt másfél év alatt. Dódit megtanította írni.~Gyönyörűségteljes
12645     4,  I   |                legelső szót, amit a gyermek megtanul kimondani. Mint illesztgeti
12646     4,  I   |                    Mihály megérte hát, hogy megtanulja, mi sorsa van a favágónak
12647     4,  II  |                      azt azért tettem, hogy megtanuljam, hogyan kell egy ismeretlen
12648     5,  XI  |                     imakönyvét.~– Jó. Önért megtanulok imádkozni.~Az őrnagy aztán
12649     1,  IV  |                     válnék: a paraszt hajós megtanulta azt a tapasztalatból.~Attól
12650     4,  III |                  Teréza asszony odasietett, megtapintá homlokát, kezeit, s azt
12651     5,  XI  |               tábori orvos is odalép, az is megtapintja Athalie üterét.~Nyugodtan
12652     5,  IV  |                   van egymással.~A kalandor megtapogatta a bal szemére kötött selyemkendőt.
12653     5,  IV  |                 hordszékig. Még útközben is megtapogattam kezemmel a zsák tartalmát,
12654     3,  IV  |                  gondja az Istennek, hogy a megtaposott férgek átkait feljegyezgesse,
12655     1,  VII |               bizony valamennyi kecskegidót megtartana, soha egyet le nem engedne
12656     1,  V   |                   tartott. Felét is bízvást megtarthatná az egész összegnek, ki ellenőrzi
12657     1,  VII |                     az ő kedvencét; egészen megtartja magának, meg is csókolgatja;
12658     4,  I   |                 dühöngő pártfeleket, s azok megtartják a kezébe letett békeszövetséget.~
12659     5,  I   |                   ezt a tört kardot emlékül megtartom. Valahányszor rátekintek,
12660     1,  II  |                        felelt Fabula János, megtartva azt a jó szokását, hogy
12661     2,  I   |                 hisz azt még mulatságból is megteheti. És nem fog a cselédszobában
12662     5,  IV  |                   akartad. Egypárszor ugyan megtehettem volna azt is a kedvedért,
12663     1,  VI  |        keresztültörve a hajós kalapkarimája megtelik azzal az apró növénymaggal,
12664     3,  VI  |                   aztán rávette magát, hogy megtér okos embernek, dolgai, üzletei
12665     3,  V   |                    egy másik világot látott megteremtve azokban, tele gyönyörrel,
12666     1,  XII |                 dacosan léptek eléje.~– Azt megterheltük kővel, s a halottal együtt
12667     3,  III |                    a verandán az estebédhez megteríté, egész batrachológiai értekezést
12668     2,  IV  |              behajthatlan bérletösszegét is megtéríteni.~A kegyelmes úr kettőt peccentett
12669     2,  VIII|                     a zsemlyeszeletkéket, s megterített a konyhaasztalon a két úrnő
12670     3,  VI  |                     tündöklő mártírarcot, s megtérítik őt újra.~Valami súlyos van
12671     3,  VI  |                   várt titkos jeleket, amik megtérítsék. Most már azokra sem ügyelt;
12672     2,  V   |                  lehetett volna venni, hogy megtérjen, s tanuljon valamit, s hogy
12673     4,  III |                     műhelyéből. Akkor aztán megtért a kunyhóhoz, hol ízletes
12674     2,  II  |                  valakit Almásra az árverés megtételére, azután szaladhatok a disznókereskedőkhöz
12675     3,  VI  |                     garas, sírj érte egyet: megtettem. Nem hiszik már, ha igazán
12676     3,  V   |                    vagy mindazoknál, akik a megtiport féreg átkával szétfutottak
12677     4,  I   |               látott az egész üzlet után.~– Megtisztelem és elismerem őnagysága méltó
12678     5,  X   |              kötelességszerűen sereglenek a megtisztelt névünneplő házához, ahol
12679     4,  I   |                     Fabula uramat is e nagy megtiszteltetés érte.~Fabula uram igen őszinte,
12680     3,  VI  |                    sárba esett gyöngyszemet megtisztítani. – Az őskeresztyének korszakába
12681     1,  V   |                  őre onnan veszi azt ki már megtisztultan, éppen úgy, ahogy a Szkelánál
12682     3,  VIII|                által megkezdett vállalatot, megtízszerezve.~– Én azt hittem, hogy ön
12683     2,  VII |                  gyöngéjén, hogy azt azután megtódítsa.~– Hjaj, te Timéa – kezdé
12684     1,  XIV |                olyan gazdag úrleány arcával megtölteni minden gondolatját?~Ha mégis
12685     3,  V   |                 monda Mihály.~– Jó lesz, ha megtölti ön – unszolá Teréza –, mégpedig
12686     5,  II  |                   sírban, mely arannyal van megtöltve, a sír fejénél egy márvány,
12687     5,  IV  |                folytatá az elbeszélést.~„Én megtömtem a bőrzsákot, s kihoztam
12688     2,  VIII|                 kárhozatot, mint büszkesége megtörését, fordult el Timártól, s
12689     3,  II  |                      hogy női kötelességeit megtöri.~De nem talál a gyűlöletre
12690     1,  IV  |                  talán azért, mert a bennük megtörő hullám hangja hasonlít a
12691     2,  IV  |                   ez a kő mind olyan apróra megtörött darabokból áll, hogy legnagyobb
12692     4,  III |                    Aki lábadozó életerejét, megtört kedélyét fel tudta még tartani
12693     2,  V   |               legbiztosabb számításait, úgy megtörte a gabonapiacon, úgy kitúrta
12694     1,  IX  |                  emberi társaság, ha szabad megtörténni annak, hogy valakit a koldustarisznyáig
12695     2,  V   |                      Így kellett ezt a kést megtörülgetni, he? Ki törte le ennek az
12696     2,  IV  |                    abban az egy évben, vagy megtoldja azt még százezerrel? vagy
12697     2,  III |                ígérgetett a munkásoknak, ha megtoldják a napot. Ami búza még éjszaka
12698     2,  IV  |                    tartja, hogy nincs ideje megtorlási processzusokban ide-oda
12699     2,  V   |                     a tető? Azok nevetnek a megtréfált gyermek fölött, ki oly sietve
12700     5,  III |                    Hanem a harangok ezúttal megtréfálták. Még beljebb küldték a Duna
12701     2,  VI  |                   még valamit jó lett volna megtudakolnia Kacsuka úrtól; s azt a valamit
12702     5,  II  |                  szökni Amerikába. Timéa is megtudná ezt.~Timéa!~Óh! milyen nehéz
12703     4,  I   |                  sem tehetnéd. – Hisz akkor megtudnák, hogy ki vagy, s megvetnének
12704     4,  I   |              szobából, mert neki nem szabad megtudnia, hogy a szegény csempésznő
12705     4,  IV  |                    talált menekülést.~Mikor megtudtad, hogy nem szeret a nő, mert
12706     5,  XIII|                 hivatással, hogy amit maguk megtudtak, siessenek azonnal minél
12707     5,  XI  |                csengetett a kapusnak, arról megtudták, hogy az úrnő egyedül maradt;
12708     5,  IV  |                  akinek elmondd, amit rólam megtudtál. A legelső tréfa az lesz,
12709     2,  IV  |                 lőpor nem volt, a sziklákat megtüzesíték, s aztán ecettel locsolták
12710     5,  X   |                    szokást hozta be, hogy a megünnepelt családi névnapok estélyeire
12711     2,  IV  |                    meg találja tudni, ugyan megütheted a talpadat érette. Utánamegy
12712     4,  III |               szóval, meg is csókolta azt a megütött kis kezet; de a gyermek
12713     5,  X   |                    ez arc, melyet vesszővel megütöttek. Minő öldöklő szemek! Minő
12714     1,  VII |                     csak egy embert szokott megugatni az eb! – dörmögé a nő. –
12715     5,  XI  |                  szagot érzett rajta.~S úgy megundorodott tőle, hogy nem bírta a poharat
12716     4,  III |                 amit a tetszelgés oly hamar megunottá tesz; ez minden kedélyváltozatnál
12717     3,  VI  |                 feláldozol, s ha holnapután meguntad, nagylelkűen megjutalmazod,
12718     5,  IV  |                  menni Komáromból, mert már meguntam, hogy hazavárjalak. Megállj,
12719     3,  III |                 szájából. No ugye, hogy nem megutálni való állat ez a mi jó barátunk
12720     4,  IV  |                     föld alatti mélység s a megvakulás sötétsége; ilyen sötétet
12721     5,  XI  |                tagjait. Úgy tetszik, mintha megvakult és megmerevedett volna.
12722     5,  X   |                    a kisujját mozdítsa, hát megválasztják „kamarásnak”, s te kamarásné
12723     5,  X   |               rosszul esnék attól egyszerre megválnia, mintha lassan akarná magát
12724     1,  VII |                    nő lehet az, aki szavait megválogatva, ily tisztes modorban adja
12725     4,  V   |                    Én már rövid napok múlva megválok ettől a világtól, s még
12726     2,  VIII|                   porrá lett reményeim újra megvalósultához elvezessen. Életpályám,
12727     5,  XIII|              jelvénybe, úgyhogy a mi urunk, megváltónk orcáján kétfelől ott maradtak
12728     1,  V   |                     együtt. Ennek sem mutat megváltozást az arca a korsóba menetel
12729     1,  IV  |                     pedig egyszerre sebesen megváltoztatja irányát, s orrával az északi
12730     3,  VI  |                 Noémi szeret engem. Ezt már megváltoztatni nem lehet. Szeret azóta,
12731     1,  III |             Trikalisz Euthym ott látott, az megváltoztatta a szándékát.~Az Al-Duna
12732     4,  I   |               vissza a kunyhóhoz.~– Teréza, megvannak-e még az ácsszerszámok, amiket
12733     5,  IV  |                 tudta megmondani senki. Jó, megvárlak, míg hazajössz. S hogy az
12734     3,  IV  |              goromba vagy. Jól van hát, no. Megvárom itten, míg előjönnek az
12735     5,  III |                 mikor a jég elragadta; azok megvárták, míg a jég megáll, akkor
12736     5,  VI  |                    a kezét a kis baltámmal. Megvédelmezlek én téged, Almira.~Az okos
12737     1,  VIII|                     hogy másnak a gondja őt megvédelmezni. Noémi csitította az ebet,
12738     1,  III |                     a magunk életét kellett megvédelmeznünk; különben mi süllyedünk
12739     3,  V   |                    s azt a megtámadás ellen megvédeni?~Azt gondolta-e: hisz e
12740     1,  X   |                    házamat Galatában, abból megveheti; de azért mégis azt fogják
12741     2,  VIII|                    aki e házban egyedül nem megvehető, nekem pedig egyedüli kincs
12742     5,  XI  |                     iparkodott táborkart, s megvendégeli őket azzal a sok drágasággal,
12743     2,  VI  |                   János. – Hiszen ha én azt megvenném, soha akkora kétszarvú állat
12744     3,  II  |                   kincseinek árán nem képes megvenni saját neje szerelmét. Még
12745     2,  I   |                   éppen ilyenek lesznek, ha megvénül!)~Ha aztán Brazovics urat
12746     4,  III |                     ott. Ne nézz rá, Noémi. Megver a szemével. Valaha övé volt
12747     2,  IV  |                     alul, hogy Timár vállát megveregesse vele.~– No, hallja ön, ez
12748     2,  V   |                     a lelkét egész életére. Megveri önöket az Isten! És most
12749     3,  III |                      ha ennek árvacsalánnal megverik a hátát, úgy bömböl, mint
12750     5,  VI  |                     azt a rossz embert majd megverné?~– A rossz ember elfutna
12751     1,  II  |           kormányosra:~– Egy malom!~– Akkor megvert bennünket a Jézus!~Egy dunai
12752     3,  III |                      mint az ökör. És aztán megverte árvacsalánnal azt a szegény
12753     5,  IV  |                ahelyett most nekem itt kell megveszekednem a büdös tengervízen. És
12754     2,  VI  |                 pénz most az enyim! Megyek. Megveszem a zsidó templomot.~(S nehogy
12755     2,  I   |                 vetőmagnak valami áron csak megveszik, a hajót úgyis ki kell üríttetni.
12756     5,  XI  |                  táncot, hogy az ördög maga megveszne nevettében; a szép menyasszony
12757     3,  VII |                     neki szavakkal felelni.~Megvesztegette a gyümölcskufárokat, hogy
12758     2,  IV  |                azután a katonai hatóságokat megvesztegettetéssel gyanúsítani. Hisz ők annak
12759     2,  IV  |                     most már gazdag úr, nem megvetendő parti; többet ér három katonatisztnél,
12760     3,  VIII|                     mögött? az elhallgatott megvetés-e vagy a feláldozott, eltemetett
12761     5,  X   |                    ő balsorsa? Koldus lett, megvetésbe, gyalázatba süllyedt, vőlegényétől
12762     4,  V   |                Minden becsületes embereknek megvetése.~– Hideget okoz-e az nekem
12763     3,  VIII|                  Egy fennkölt léleknek mély megvetését egy porban csúszó ember
12764     1,  VIII|                  hogy ön mitőlünk gyanúval, megvetéssel távozik. Ezzel a gyanúval
12765     5,  I   |                osztoztam a ragyogásában. Ha megvetné az egész világ, én örök
12766     5,  IX  |                  férfi iránt, s ha te engem megvetnél őmiatta, mint az a férfi
12767     4,  I   |                  megtudnák, hogy ki vagy, s megvetnének érte. – Ezek csak itt lehetnek
12768     4,  IV  |                   volna, hogy azt gyűlölni, megvetni, pénzzel kifizetni lehetne!
12769     5,  I   |                 eliszonyodva Timár.~Athalie megvetően nézett végig rajta.~– Azt
12770     4,  V   |                     takarva, ágyát ott lenn megvetve illatos diófalevelekből.~
12771     4,  IV  |                  Pedig Noémi tudta volna őt megvigasztalni; csak egy szavába került
12772     4,  I   |                   álmában.~Alig várta, hogy megvirradjon, felkelt már szürkületkor,
12773     5,  II  |                      Hát nem fog-e már soha megvirradni?~Ő maga is úgy érezte magát
12774     5,  IX  |                    is múlt azalatt, egészen megvirradt, midőn Mihály elvégzé élte
12775     4,  IV  |                      a hosszú út még jobban megviselte.~Timéa megrettent tőle,
12776     5,  IV  |                    a zivatarok ugyan erősen megviselték. A gallér aranyszegélyzete
12777     5,  XI  |                     kézi gyertyatartóját, s megvizsgálja az ajtókat, ha jól vannak-e
12778     5,  XI  |                álomban alusznak.~Az orvosok megvizsgálják őket. Egy sem tetteti az
12779     1,  XIII|                   búzával, ahogy ez Orsován megvizsgáltatott hivatalosan, amiről bizonyítványaim
12780     1,  V   |               Azután minden zeget-zugot jól megvizsgálva, ahol nem lehet semmi gyanús
12781     2,  VII |                  főtt kukorica most is csak megvolna, csupán a cselédpajtás hiányzik
12782     5,  III |                    tudja, hogy egy irányban megy-e. Egy jégtorlasz, melyet
12783     5,  XII |                     UTOLSÓ TŐRDÖFÉS~Komárom megye levéltárában egyike a legérdekesebb
12784     5,  VII |               koporsót városi szenátorok és megyei táblabírák emelték a gyászszekérig.
12785     5,  VIII|                  jól; olyan szép háza van a Megyercsi utcán, mint akárkinek. Aztán
12786     2,  I   |                     meg újra.~Timéa belépte megzavarja a művészi foglalkozást.~
12787     3,  VI  |              hazatért, s Athalie szavai úgy megzavarták agyát. Tehát semmi egyéb,
12788     5,  I   |            csendesen, mindaddig, míg valaki megzörgetné az ablakát, s azt mondaná: „
12789     3,  III |                    hideg nyár megrontotta a méheket; baromfi, lábasjószág elhullott;
12790     5,  XIII|                 elsőrendű árucikk. A sziget méhese messziről olyannak látszik,
12791     3,  IV  |                    nyugodni mennek.~Timár a méhest kérte magának alvóhelyül,
12792     5,  IV  |                türelmetlen. Talán aludni is mehetnék már?~E szónál ismét kezébe
12793     1,  II  |                  karokkal.~Mire fognak ezek mehetni? Egy ladikkal egy malom
12794     1,  IX  |                viseltük. Gyékényből, sásból méhköpűket fontam, vadméhrajokat gyűjtöttem
12795     3,  I   |                     értelme a Mekkát mutató Mehráb táblának, őket nem kötelezik
12796     2,  VII |                    hadfelszerelésével akart mejelenni. Erre a napra messze földről
12797     3,  I   |          Bejrám-ünnep; ők nem zarándokolnak Mekkába a Kábához, nem csókolják
12798     3,  I   |                    számukra nincs értelme a Mekkát mutató Mehráb táblának,
12799     1,  XIV |               megfagyasztotta szívét.~Vajon mekkora melegségnek kellene annak
12800     1,  VIII|                   helyükön, hogy meglássam, mekkorát nőtt már a menyasszonyom.
12801     1,  VI  |                 megint hangzott a hajótülök melankolikus üvöltése a reggeli csendben.~
12802     4,  IV  |                     jégverte vidéknél nincs melankolikusabb látvány.~A szőlők, miket
12803     2,  V   |                modorából; valami gondolkodó mélaság látszott meg arcán, s egyszerre
12804     1,  VIII|                   Csodálatos csend, melynek mélaságát az éjjel és a magány csendes
12805     5,  III |                    csodaszép látvány előtt.~Mélázásából a közelgő halászok verték
12806     5,  VI  |                 hajtva fejét, a mécsvilágba mélázott.~Az a rettenetes ember,
12807     5,  IX  |                    Dódit, s aztán hosszasan mélázva tekinte Mihályra. Idő kell
12808     3,  VI  |                   Nagy csend volt a rekkenő melegben.~– Most újra két lövés!
12809     2,  I   |                  sem a villámoktól nem lett melegebb. Fehér maradt az, mintha
12810     3,  I   |                   és Al-Haviját fokozatosan melegebbek. Ettől a nőknek mind nincs
12811     1,  XIV |       megfagyasztotta szívét.~Vajon mekkora melegségnek kellene annak lenni, mely
12812     4,  IV  |                     a lelket elkomorítja. A mell felszabadul, az étvágy kegyetlenül
12813     3,  II  |                     tíz krajcárért egy üveg mellboglárt, azt tűzte fel.~Timéa aztán
12814     5,  IV  |                 tövist a körmeid alá?~Timár melle nyugtalanul zihált.~– No
12815     1,  X   |                  haldokló görcsösen szorítá melléhez Timár kezét; a halálküzdelem
12816     2,  II  |                   Hogyne volna bánatpénzed? Mellékeld a nyugtádat a Brazovicsnál
12817     2,  II  |           bánatpénzem, amit az ajánlatomhoz mellékeljek, sem tőkém, amin annyi gabonát,
12818     5,  I   |            Mihálynak zord útja volt. A Duna mellékén már havazott, s egész hétbe
12819     3,  VI  |                 határozatát.~A lisztkivitel mellékes volt már; fő dolog volt
12820     3,  VI  |                   jószágokat bérelni, s úgy mellékesen, nobel passzióból, megszorult
12821     1,  X   |             munkával volnának elfoglalva. A mellékkabinból, melyet csak egy deszkafal
12822     5,  XI  |                      úri mulatság.~A konyha mellékszobái, a pincék, az éléskamrák
12823     5,  X   |                   vidám dúdolása hangzott a mellékszobákban.~Azt a szolgálós modort,
12824     4,  III |                   arany. Mind itt fekszik a mellemen. Vegyétek le rólam. Ah!
12825     5,  VII |               hímezve. Ismétlőórája ott van mellénye zsebében; azon egész neve
12826     5,  XI  |                  szalonnával kizsinórozva a mellényük.~A sürgős munka késő tizenegy
12827     5,  IV  |              megtalálta Timár óráját, azt a mellényzsebébe tette, s inggombját az ingelőbe
12828     4,  I   |            tenyérnyi széles ezüstlánc verte mellét, melynek közepén az összefoglaló
12829     3,  VIII|                  ott háljak szobádban, hogy melletted legyek, hogy ápolhassalak!”~
12830     4,  III |                    eltakarta az arcát Noémi mellkendőjébe.~A gyerek aztán egész éjjel
12831     4,  I   |                   medaillonra Julius Caesar mellképét verte ki a komáromi ezüstműves.
12832     5,  IV  |                   hogy ha meg akarok szökni mellőle, hát fellármázza az őröket.
12833     1,  XI  |                  olyan volt, mint egy antik mellszobor.~– Timéa! – szólítá őt Timár,
12834     1,  IV  |          sziklacsúcsokkal van tele.~Timéa a mellvédről kihajolva nézett alá a vízbe.
12835     1,  IV  |                karjánál fogva, elszakítja a mellvédtől, s betaszítja a kajütbe,
12836     5,  V   |                    vizekben, bűbájos kábító melódiát keltve a hangadó hullámban;
12837     2,  IV  |                 szörnyen sopánkodott azon a méltatlanságon, ami Miska barátját érte.
12838     2,  IV  |                      Legelőször is egy nagy méltatlanságot, ami nagy kellemetlenkedést
12839     5,  I   |                   fehér, mint máskor. Hideg méltósággal int az őrnagynak, hogy foglaljon
12840     2,  VIII|                 komolyság, mely arcának női méltóságot adott. Ama végzetes menyegzői
12841     1,  VII |                 elfogta a tért. A fekete őr méltóztatott úgy tenni, mint aki alszik,
12842     1,  VI  |                óriási szikla; annak van egy mélyedése; ott áll bizonyosan a tűzhely,
12843     1,  III |                  rétes alakú körforgó ölnyi mélyedéssel tűnik ki a hullám közül.
12844     1,  VI  |               kanyarulatai opálszín ködökbe mélyednek el. Az egyik meredek fal
12845     5,  XI  |                 érzi, mintha egy sas körmei mélyednének egyszerre a kezébe.~Akkor
12846     2,  IV  |                  kitekintve látunk az alant mélyedő völgyből kiemelkedni egy
12847     2,  IV  |                    Hiszen már megvan.~Timár mélyeket pislantott, mint mikor már
12848     2,  VIII|              menyegzőnap előtti éjszakán, s melyért őt úgy kinevette. Annak
12849     3,  VIII|                     tett: az üzlet titkaiba mélyeszté női lelkét, melynek csak
12850     1,  XII |                    írást, hogy ti tettétek. Melyiketek tud írni?~Persze, hogy egyik
12851     1,  V   |              asszony perlekedett azon, hogy melyiknek az országához tartozik Szent
12852     1,  XIV |                válaszokat kapna kérdéseire. Melyikre? Valamennyire. A szívdobogására-e,
12853     3,  III |                részre osztá. Az egyik része mélykék volt, a másik opálszínű.
12854     2,  IV  |                     alant még egyszer olyan mélyre terjed az, mint amennyit
12855     1,  III |                 minket sodor le az örvény a mélységbe, s minket hány ki majd a
12856     1,  V   |            üvegboltozat tűnik fel a halotti mélységből. S a sziklák tömege odább
12857     5,  X   |       összeszorított ajkak! Mily feneketlen mélysége az örvénylő indulatnak ez
12858     3,  II  |                      és nem érezhet a szíve mélységében olyan titkos érzést, amit
12859     2,  IV  |               végighasítja a falat, s alant mélységes üregben vész el. S az egyik
12860     1,  III |                   Ez örvény százhúsz lábnyi mélységet vájt a sziklában, s amit
12861     5,  XI  |                  csak a csillagok, az egyik Memnon-szobor beszédét csak a társzobor,
12862     5,  III |                   hárfáról; emlékeztet az a Memnon-szobrok zengő sziklájára, csakhogy
12863     5,  II  |                  illusztráció volna ahhoz a mendemondához, amiből ama párbaj eredt.
12864     5,  I   |                    meghallgasson egy városi mendemondát, mely azt kürtölé, hogy
12865     4,  I   |                 talált a sziget fűzfabokrai menedékében kikötve, amit senki sem
12866     5,  III |                valahonnan elszakította téli menedékéből, vagy ott lepte a láncon
12867     2,  V   |                annak venni Athalie-t; nincs menekülése.~Kacsuka kapitány régi vőlegénye
12868     1,  X   |                     utast, elősegítél gyors menekülésemben. Csodamódon átjutottunk
12869     4,  IV  |                harmadik vád alul nem talált menekülést.~Mikor megtudtad, hogy nem
12870     1,  I   |                     kamrába”, ahonnan nincs menekülésük.~S e fenséges helynek hangja
12871     5,  IV  |                 fogsz lenni ezentúl. És nem menekülhetsz a senki szigetére sem, mert
12872     3,  V   |                   vagy őrültté fogsz lenni! Menekülj innen!”~Az üldöző szó nem
12873     3,  III |                   Én odaadom neki, csakhogy meneküljek tőle.~– Az idén még nem
12874     3,  II  |              rémkiáltással: „süllyed a ház! meneküljünk!” fusson vele ki e házból,
12875     5,  III |                   szorítja őket, nincs hova menekülniök. Kiugrani nem lehet, mert
12876     3,  VI  |                  veled, a szeretetben. Hogy menekülsz meg tőle? Vagy te ölöd meg,
12877     1,  IX  |                     felőli fogalom egészen. Menekültem a batyuval saját hajlékomból.
12878     1,  X   |                     üldözni, mint politikai menekültet; hanem mint tolvajt. Nincs
12879     1,  X   |                     ki a másiknak politikai menekültjét. Csakhogy engem nem úgy
12880     3,  V   |                Egyszer csak megállt a leány menés közben. Mihály is megállt
12881     5,  VII |                   végeláthatatlan népség. A menet végigvonult a városon, valamennyi
12882     1,  V   |              megváltozást az arca a korsóba menetel s a korsóból kijövet alatt.~
12883     2,  I   |                szolgálók vasárnap templomba menetelkor a zsebkendőiket megrózsavizezik.~
12884     3,  V   |                     a nyomorultaknak utolsó menhelyére. Rosszabb vagy mindazoknál,
12885     4,  IV  |                     hanem oda kellett volna menned ahhoz a harmadik emberhez,
12886     1,  VII |                     hát jöjjön be! Ki az?~– Mennék, de a kutya itt fekszik
12887     4,  III |                   égre, s két kezét a magas menny felé terjesztve, rebegé:~–
12888     1,  II  |                 messzeségre elküld, s ami a mennydörgésből is kiválik. Valami különös,
12889     5,  III |                   beszél, zeng lábai alatt. Mennydörgést és citerapengést hall összekeverve.
12890     5,  III |                     hálóik szétbontásához a mennydörgő jég hátán; s a távolban
12891     3,  I   |                     Az első kihirdetéstől a mennyegzőig két hetet kellett elvárni,
12892     4,  V   |                     neked mutatni az utat a mennyek országába, s te önkényt
12893     2,  IV  |               gyorsaság minőségét a fizetés mennyisége határozta meg.~Timár két
12894     3,  I   |                    hogy ha együtt leszünk a mennyországban, akkor az én szegény apámnak
12895     4,  V   |                     feltámadást? Hiszed-e a mennyországot?~– Nem hiszem. Nem is kívánom.
12896     1,  II  |                nagyobb hajóknak. Jövőnek és menőnek itt ezen a helyen összetalálkozni
12897     5,  X   |                      s aztán az ezüstláncos mentéjét felölti! Ugye, hát pödörje
12898     3,  IV  |                terem Brazíliában, miért nem mentél oda?~– Hja! Éppen ez a felséges
12899     3,  VI  |               ismerem életed történetét, én mentelek. Neked szép tehetségeid
12900     1,  I   |                  össze, nyílt öbleikkel víz mentének fordulva. Ezek a vizafogók.
12901     1,  XIV |                  elejénél lefelé süllyedni.~Mentésre gondolni sem lehetett. Az
12902     3,  I   |                 Szent Borbálán jöttek, hogy mentette meg a hajótöréstől, a törökök
12903     1,  X   |           mondanivalóm van.~Magamat meg nem menthetem többé, de azáltal, hogy
12904     3,  III |                  semmi körülmény között nem menthető, ha egy fiatal leány azt
12905     4,  IV  |                     A második vádnak is van mentsége.~Ő szerelemből vette el
12906     3,  V   |               ítélőbírák előtt; nem gondolt mentségére alázattal meghajtott fejének;
12907     2,  VIII|                    nem fogadni el semminemű mentséget.~A hollók pedig egyre jöttek
12908     2,  VIII|                   nem tartották golyómentes mentségnek azt a praktikus indokolást,
12909     5,  VIII|                    hogy hírt hordjak, Isten mentsen, az nekem nem szokásom.
12910     5,  XIII|             öregének csókja éri, miként egy menyasszonyé.~S mind a kettőnek arcán
12911     3,  I   |                   fel egy visszatérő halott menyasszonyért?~„Tenni fogom, amit ön parancsol!”~
12912     5,  X   |                Timéának: „Jer, tűzd fejemre menyasszonyfátyolomat”. És talán Athalie sem gondolt
12913     2,  VII |        megszaporodva, mint Jákob!” Azután a menyasszonyhoz fordul, s azt mondja: „Légy
12914     3,  IV  |                 sohase tessék kacagni, szép menyasszonykám! – S azzal hozzáfogott a
12915     5,  X   |                nézve az, ami a hajadonnak a menyasszonykoszorú.~Az őrnagy pedig sokáig
12916     5,  X   |                      hogy jól áll-e rajta a menyasszonyöltöny, ahol most.~Timéa a szép
12917     2,  VIII|              rámástól vagy ráma nélkül, s a menyasszonyruha a menyasszony nélkül.~És
12918     2,  VII |                   Ah! minő szép fog lenni a menyasszonyruhában. Talán még arra is gondolt,
12919     2,  V   |                 aztán odaadták neki Athalie menyasszonyruháját, hogy varrjon rá oly pompás
12920     2,  VII |                  Aztán leveteték Timéával a menyasszonyruhát.~– Most már én próbálom
12921     2,  VII |                megkérdi a vőlegénytől meg a menyasszonytól, hogy szeretik-e egymást.~–
12922     3,  I   |                     I. AZ ALABÁSTROM SZOBOR MENYEGZŐJE~Timár túl boldog volt, hogy
12923     5,  XI  |                   téged meghívlak a holnapi menyegzőmre; hanem te meg ezért oszd
12924     2,  VIII|                     mondott el félelmében a menyegzőnap előtti éjszakán, s melyért
12925     3,  II  |                   annak az arcát se lássa a menyegzőnapig. Azt nem is kérdezik tőle:
12926     5,  XI  |                   ennél a háznál?~A holnapi menyegzőre készülnek.~A budoárban a
12927     2,  VII |                     Az utolsó napon, mely a menyegzőt megelőzte, azt mondá Athalie
12928     4,  II  |             tanácsolták, hogy Timéa a telet Meránban töltse.~Mihály maga kísérte
12929     4,  IV  |                     mellett; ma már éppen a meredély szélén áll, s a görgeteg
12930     1,  VI  |              panorámát befejezze, az északi meredélyen előtűnik egy barlang, melynek
12931     2,  IV  |                 kőszál egyenesen függ alá a meredélyről, mintha minden percben leszakadni
12932     5,  III |               állott, mik ferdén, egyenesen meredeztek elő; azok között bukdácsolva,
12933     1,  VI  |                   az osztrovai szigeten túl merednek föl egy hegytetőn Ráma várromjai.
12934     4,  IV  |                fénykévéje, s két irány felé meredt szét.~Ekkor a Jupiternek
12935     1,  X   |                 szemei üvegfényben ragyogva meredtek elő.)~– Ah! ezt majd elfeledém,
12936     1,  III |      végigszaladgálni, sírva, nyivákolva, s méregetve a tért a hajó és a malom
12937     5,  X   |                  Hogy a nő gyűlölete csak a méreggé vált szerelem; de még akkor
12938     4,  IV  |               borral, mint Mithridat volt a méreggel: nem tudja magát megölni
12939     1,  IX  |                  egy gyermek és egy eb. Nem merem azt fájdalomnak nevezni:
12940     5,  IV  |              véletlen szó felriasztja tompa merengéséből, a nyitott erkélyről visszatér
12941     2,  VIII|                 sírba elvezet.~Elnézi magát merengve a tükörben. Milyen szép!
12942     3,  VI  |                  összekapargatni? Hátha egy merészebb, nagyobb, szabadabb pálya
12943     4,  IV  |                   rá hatást. A nagy csillag merészkedett az ő urától, a naptól elvitatni
12944     5,  XI  |                 ajtót.~Zófi asszony azzal a merészséggel, melyet a nagy rémület szokott
12945     1,  XIV |                   nagy, sötét szemeit utána mereszté, amint a hullám alatt eltűnt,
12946     2,  VIII|                     el ragyogó szépségét, a merev szemek ónkarikáikkal, a
12947     1,  XI  |                kávét lenyelni.~Addig csak a merevség ellenállásával volt küzdelme;
12948     5,  III |             megcsalni?~Pedig az az ének két mérföldnyire is elhallik a sima jégen;
12949     2,  IV  |                     forint borravaló minden mérföldre. Dupla fuvarbér a sietésért.~
12950     2,  VIII|                   és válogatott a különféle mérgekben.~És akkor tudta meg magáról,
12951     5,  XI  |                    beletömte a szelencébe a mérgeket. Csak egyet hagyott kinn.
12952     5,  XII |                 rejtek még mást is előád: a mérgekkel tölt szelencét s Athalie
12953     2,  V   |             Brazovics úr pedig napról napra mérgesebb lett, mikor a feketekávéját
12954     3,  VI  |              születtél rossz embernek: azzá mérgesítettek el. Én ismerem életed történetét,
12955     5,  IV  |                   törést, mely hegedő sebbé mérgesült el.~– Ezt is tőled kapott
12956     5,  VIII|                világon rajtam kívül, akin a mérgét kiönthesse, engem üldöz
12957     3,  III |                  ólálkodik körülöttem, hogy mérgével lefecskendjen. Az a rossz
12958     5,  XIII|                    halálra ítélte hétszeres mérgezési kísérlet s kiszámított orgyilkos
12959     5,  XI  |                  vér kell!~Valakit meg kell mérgeznie. De az saját maga. Azt a
12960     1,  VIII|                 hogy vajon az az… ember nem mérgezte-e őt meg, hogy úgy elhallgatott
12961     3,  III |                     pókot tartanak föléjük, mérgükben szétpukkadnak: ez mind paraszt
12962     2,  VII |                   igazságosztó kéz tart, és méri rajta a boldogságot és a
12963     3,  II  |                    Timéától: voltak thübet, merino, gros de Neaples ruhái szekrényszámra,
12964     5,  II  |                    jótékonysági rovatok nem merítik ki a várakozáson fölüli
12965     2,  V   |                    egyszer a restauráció, s merje odahozni a pofáját, felbiztatok
12966     2,  VII |                    volt előtte, hogy ellent merjen valaki mondani! És méghozzá
12967     2,  II  |                 végén egy rendes kereskedői mérlegben ki tudná mutatni, hogy nyer-e
12968     2,  VI  |                  úgy, hogy az átok és áldás mérlegének egyenlősítése után még mindig
12969     3,  VIII|                kezéből.~A nagy kereskedelmi mérlegkönyv állt előtte, abban dolgozott.~
12970     2,  VII |                 csepp könny alányomta azt a mérlegserpenyőt, melyet egy igazságosztó
12971     5,  III |                   Timár, nagyot sóhajtva.~– Mernék rá fogadni – mondta Galambos –,
12972     5,  IV  |                      kedves barátom, én nem mernélek felkérni, hogy töltsd meg
12973     2,  VIII|              térképek, asztalain könyvek és mérnöki eszközök; rideg katonás
12974     2,  II  |                 valami magánérdek mozgat. A mérnökkarnál végeztem tanulmányaimat,
12975     2,  V   |               erősítve Komárom vára, hogy a mérnöktisztnek egész nap Athalie kisasszonnyal
12976     4,  V   |                   nagyságú kísértetek azzal merőben ellenkező áramlatba ragadták;
12977     2,  IV  |                   potom áron, egy forintért mérőjét. Azt biz én akkor nem osztottam
12978     2,  III |               árakat ígértek: néhány garast mérőnként. Timár megunta a garasozást,
12979     1,  II  |                  jön”.~Egy tíz-tizenkétezer mérős tölgyfa hajó; mint látszik,
12980     5,  III |                     utána: senki sem látta, merről jött.~A vendéglőben megevett
12981     1,  V   |                tisztítónak ötven – ami elég mérsékelt díj.~Mikor az inspiciens
12982     5,  XIII|                  fenn a változatlanságot. A mérsékletes élet, a jó kedély tartja
12983     3,  VI  |                azokat, kik szerettek, és el merték fogadni a boldogságot?~Két
12984     5,  VII |             találtak.~Az egész a legnagyobb mértékben feloszlásnak indult már,
12985     3,  VIII|              hajóteher, tonnasúly, külföldi mértékek és pénznemek rettenetes
12986     4,  III |                       Féltettelek.~– Te nem mertél könnyezni, hogy meg ne lássam,
12987     5,  XII |                    mersz azzal, amit én meg mertem tenni!”~– Erről nem kérdezősködtünk
12988     5,  III |                    ágyúdörejhez hasonlít, s mértföldekre elhangzik.~S a halászok
12989     4,  I   |               megjárta Brazíliát, háromezer mértföldet tett a tengeren. Hány tengeri
12990     5,  III |                     zöld, ezüst színű hátak merülnek fel egymást törtetve, s
12991     3,  IV  |                     tündér a rózsatengerből merülök fel. Hahaha!~Azután Noémihez
12992     4,  III |                  nagy! Még ehhez a kincshez mérve is nagy. „Egy ifjú nő egy
12993     5,  IV  |           legrosszabb esetben ki fogja a te mesédet elhinni, te ágrólszakadt,
12994     4,  I   |                 aztán Timár is mosolygott a meséhez, titokrejtegető arccal.~
12995     4,  I   |                    jött Fabula uramnak ez a meséje. Szokása a magyar köznépnek
12996     4,  I   |                 éppúgy elhitték Fabula uram meséjét, mint ahogy ő maga szentül
12997     5,  IV  |            hiúzszemeivel. – Mármost majd én mesélek neked valamit. Én ismertem
12998     5,  II  |                     kinek zsiványkalandokat meséltek.~Nem volt maradása szobájában
12999     4,  I   |               világban; de odáig nem ment a mesemondásban soha, hogy saját magáról
13000     1,  IV  |                    kedve Timárnak ezúttal a mesemondáshoz; mert még jóformán ki sem
13001     3,  I   |             vagyonért; hogy tartotta tündér mesemondással, mikor a veszélyes helyeken
13002     2,  VII |                      Hjaj, te Timéa – kezdé mesemondó ájtatossággal –, az nagyon
13003     3,  VIII|                 talán bűnös út vezette őt a mesés gazdagsághoz, mely által
13004     5,  XIII|                    roppant birtok épp olyan mesésen elpusztult a keze alatt,
13005     1,  II  |                  Mihály szemügyre vette azt messzelátójával, s aztán visszakiáltott
13006     5,  X   |             mindenki tud.~– Ah! az végtelen messzeség.~– Ne ijedjen meg. Van nyáron
13007     4,  IV  |                    iránt. Lelke és szemei a messzeséget járták.~A hosszú ősz is
13008     4,  IV  |                   változik egész a végtelen messzeségig olyankor, s a méla zöld
13009     5,  III |                  halászlevet, amihez csak a mestere ért.~Egy roppant, akónyi
13010     4,  I   |             szövetség, mely erősebben fűzné mesteréhez a tanítványokat, mint ezeket
13011     4,  I   |               Zaránd vidékéről híres faragó mestereket, akik azokat a gyönyörű
13012     4,  V   |                    De micsoda? úr? paraszt? mesterember? hajóslegény? vagy dugárus?~–
13013     5,  XII |                  Brazovics Athalja.~Ez a nő mesterileg védte magát.~Mindent tagadott,
13014     4,  II  |                  esztergályozott versenyt a mesterrel.~A faragómestert azután,
13015     5,  XIII|                 Megmondtam neki.~– Mi az ön mestersége vagy hivatala?~Mondtam neki,
13016     2,  II  |                   azt hittem, hogy tintával meszelik a várfalakat!” – Nevetett
13017     3,  I   |                    egyszerű épület, fehérre meszelt falaival, aranyozatlan szószékével,
13018     1,  VII |                rokontalan szikla; egy darab mészkő a dolomitsziklák völgyében,
13019     3,  VIII|                   férje elé. Consol, rente, metallique papírok árapálya, bérlet,
13020     3,  III |                 határon; ha emelkedtek is a metallique-ok.~De talált mégis az érkezett
13021     5,  XI  |                    az éles kardvas tenyerét metélte össze, addig sebesült jobbjával
13022     1,  VI  |                 növényvilág boszorkánya, a „métely torzsa”, alakja olyan, mint
13023     3,  III |                hágcsót faragott a zöld hátú meteorológ számára; akit egy széles
13024     3,  VI  |                      Egy vastag fűzhusángot metszett magának a csalitban, ez
13025     2,  III |                     kinyitotta, saját kezét metszette meg vele legelőször is,
13026     2,  IV  |                   hogy „ôte toi, que je m’y mette.”~Szabadon fordítva: „eredj
13027     1,  IX  |                    s az első évben már volt méz és viaszk csereárum. Molnárok,
13028     2,  VII |                     nyoszolyólányok azalatt mézben főtt búzát hintenek reájuk.
13029     1,  IX  |                   Vad gyümölcs, erdei méhek méze, földimogyoró, teknősbéka,
13030     2,  VI  |                hozott neki egy tál felséges mézédes csíramálét; az eladó leánya
13031     1,  VI  |                   jövésre, az is csodálatos mezei virágokból összegyűjtve,
13032     1,  II  |                     e rács tele van aggatva mezeivirág-koszorúkkal, közepén gömbölyű piros
13033     2,  VI  |             csíramálét; az eladó leánya egy mézeskalácsból, piros tojásból, aranyfüstös
13034     4,  IV  |                  mély körszikláival, fényes mezőivel és sötét árnyaival. Egy
13035     1,  IX  |                    annak, aki gondoskodik a mezők madarairól! Vad gyümölcs,
13036     3,  III |                  frissen hullott hó lepte a mezőket, s az erdők még kopárak
13037     5,  XIII|                     ritka példányai. A buja mezőkön szarv nélküli tehenek, angórakecskék,
13038     1,  I   |                  kilátogatni a szép virágos mezőkre s csendesen keleplő malmokkal
13039     4,  V   |              pázsittal újra. Legyen a többi mezővel egyenlő. Én úgy kívánom.
13040     5,  IV  |                   És a lelke is éppen olyan meztelenül állt előtte, az is tele
13041     1,  VI  |              nefelejcs s az orvosi nadálytő mézterhes piros virága. Nem csoda,
13042   Uto       |                 zivatart.~– Csak fenntartja mibennünk az erejét az ősi Szűcs vér –
13043   Uto       |                  New York-iban mint „Modern Midas”. (Az a Midás, akinek a
13044     1,  VI  |             felhozni.~– Most negyven éve, a miéink e barlangot véres harcban
13045     1,  IX  |                     föld alá.~Óh a föld alá mielőlünk!~De hát mire való akkor
13046     4,  I   |               házakat, mint egy skatulya; a miénk diófából lesz; fejedelmi
13047     5,  VIII|                 amit magának csináltatott a migrén ellen, ahelyett, hogy a
13048     3,  VI  |                    Ez a gondolat határozott Mihálynál: fölfelé induljon-e vagy
13049     1,  IV  |              egymással a Golubacska mare és mika vadgalamb lakta odúival;
13050     1,  VI  |            katlanszerű lyukak vannak vájva, mikbe a közeledő léptek hangjára
13051     4,  I   |                    neki elég; elválasztotta Mikhált Paltieltől, még azt is elvette;
13052     5,  IV  |               azokkal a borzasztó sebekkel, mikkel fejétől bokájáig meg volt
13053     3,  I   |               beszél igen okos dolgokat, de miknél mind igézetesebben hangzik
13054     3,  III |                   nélkül megölelte Mihályt, miközben szemébe tűnt a dobasz tarisznya. – „
13055     3,  II  |                    útra távozik, megmondja, mikorra várják, és aztán a mondott
13056     1,  II  |            népmondája vagy zsiványkalandja, mikről beszélnek a világtörténet
13057     1,  II  |             szövevényében fejezte ki magát, miktől a szeme fehére is recés
13058     1,  II  |                     Mirkó védelmezte a szép Milievát.~A Duna nyugati kanyarodásánál
13059     1,  II  |                  hős Mirkó kedvesével, a hű Milievával a Ljubigája szikla tetejére
13060     4,  V   |                      S az ezüst szemfödélen milliárd gyémántként ragyogott a
13061     5,  III |             ötszegek s minden alakú prizmák milliárdjaiból volna egy óriási mozaikká
13062     3,  VI  |                 ilyenformán egyik nyomorult milliócskát a másik után koldusmódra
13063     5,  IV  |                  Akár magam.”~„Mostan pedig milliói vannak?”~„Azokból voltam
13064     4,  V   |              világot.~Ellopta Timéától apja millióját, azután ellopta tőle szíve
13065     5,  XI  |              családnak hatalmas ellenséget, milliomost, s csinál a menyasszony
13066     2,  VI  |                    becsületes ember; de egy milliónál az ötvenezer forint, s hozza
13067     2,  VI  |            kiszámítva. A költség ugyanannyi millióra.~A terv létesítése minden