Part,  Chapter

13568     2,  IV  |                    volt pedig az ő álmainak netovábbja. Egy olyan fényes keresztet
13569     4,  I   |                   az új ligetben barátságos neutrális államra talál.~Timár előre
13570     5,  X   |                   hivatalos okmányokon mint névaláírást, s ezt tartotta fel mint
13571     1,  II  |                 vált könyvtár az; a sziklák nevei a kifelé fordított könyvek
13572     5,  XIII|                  nagy családot; s egyenkint neveiken szólítva, sorba csókolják
13573     5,  XI  |             Felráncigálta az egyes alvókat, neveiket kiáltá füleikbe; azok visszaestek
13574     1,  XII |                   vetették.~– Írjátok alá a neveiteket. S ki hol lakik? Hogy ha
13575     5,  IV  |                   egy hölgyet megsérteni jó nevelésben részesült embertől nem gentlemanhez
13576     3,  III |                   bizony. Narcissza nem oly neveletlen.~Teréza asszony aztán megcsókolgatta
13577     4,  III |              mielőtt asszony lett volna? Ki neveli fel majd a kis Dódit? Mi
13578     3,  IV  |          balzsamrózsa; magas, kétöles fának nevelik ott, aminek ágait egész
13579     2,  I   |                 valakit olyan kisasszonynak neveljenek, mint Athalie. Zófia asszony
13580     5,  IV  |            teremtést, aki a puszta szigeten nevelkedett a számomra. Még ezt is Timárnak
13581     5,  XIII|                 dohányt tenyészteni, barmot nevelni; belőlük telik ki ács és
13582     2,  VIII|                      engedje ön, hogy az én nevelőanyám, ki engem, árvát, eddig
13583     2,  V   |                     fehér arcszínt, mikor a nevelőben voltunk, akárhány leány
13584     5,  VII |                     bekecse; inggombjai s a névelőbetűk az ingbe hímezve. Ismétlőórája
13585     3,  V   |                     Nem voltak-e a vadonban nevelt gyermeknek fogalmai arról,
13586     2,  IV  |                  fulladt, annak az árváit ő nevelteti fel, s özvegyének évdíjt
13587     4,  I   |               nevezetes embert fogsz belőle neveltetni? – De nem adják oda ezek
13588     3,  II  |                  szülők leánya úgy volt már nevelve odahaza, hogy aki nőül fogja
13589     1,  VII |                  vissza, s mikor Noémi híja nevénél: Narcissza, még csak rá
13590     2,  VII |                   ajkát harapta, hogy el ne nevesse magát.~Athalie pedig kegyetlen
13591     3,  VIII|                   úgy csiklandá belül, hogy nevessen fel hangosan, s mondja ezt
13592     3,  VIII|                    az érdeme itt mellettem. Nevessünk egy nagyot!”~Az ebéd fölött
13593     5,  X   |                  hányadán van Kacsuka úr. A névestélyen nemhogy vendégek volnának,
13594     5,  X   |                   volt öltözve.~Gyászol, és névestélyét üli. Fekete ruha, aranyos
13595     3,  IV  |                 jelenlevőket; nem hittek se nevetésének, se sírásának.~– No de gyerünk
13596     2,  V   |                    alig tudta visszafojtani nevetését. Élvezetet talált benne,
13597     2,  I   |           székeikről (már akik ti. ültek) a nevetésvágytól. S amellett az a jó szokása
13598     2,  II  |              nevetnek rajta. – Hát miért ne nevetnék én is? – Nevess te is! –
13599     5,  IV  |                mondta azt, hogy még most is nevetnem kell rajta.~„Fiad van? –
13600     3,  VII |               mosolyog az emberre, mint egy nevető gyermekarc.~Timár segített
13601     2,  VII |                 olyan dolgokat is, amiket a nevetők nem álmodtak meg, s nagyon
13602     5,  IV  |               mozgékony fejbőre volt, csupa nevetség volt nézni, mikor alá s
13603     5,  I   |                   küldésével, ami határos a nevetségessel, az önnel való beszélhetést,
13604     2,  II  |                fedezni hihessem.~Kacsuka úr nevette azt a dolgot.~– Jaj, Miska,
13605     5,  XI  |                     az ördög maga megveszne nevettében; a szép menyasszony arca
13606     1,  XII |                  hogy egymás szeme közé nem nevettek.~Azzal kitétette őket Mihály
13607     1,  II  |                  Földvárnál, akkor aztán én nevettem. – Jézus segíts! Szorítsd
13608     5,  XIII|                     füvészi és rovargyűjtői nevezetesség volt nemcsak hazánkban,
13609     1,  VI  |                    kérdezősködve a két part nevezetességei felől. A gyermekszív ösztöne
13610     4,  II  |                ismét összehívatta az orvosi nevezetességeket, hogy Timéa egészsége fölött
13611     5,  III |                   egy fej. Méltán királynak nevezhető abban a tóban, ahol nincs
13612     1,  IX  |           bosszantani, hogy menyasszonyának nevezi. Noémi gyűlöli őt. Pedig
13613     5,  X   |                 rendesen a kapusnál átadott névjegyével szokott viszonozni. Az estélyre
13614     5,  XI  |                               XI. ATHALJA~A névnap előestéje egyszersmind a
13615     4,  IV  |                   bérház tulajdonosa leánya névnapján nagy dáridót csapott, sütöttek,
13616     5,  X   |                  hogy a megünnepelt családi névnapok estélyeire nyomtatott meghívókat
13617     5,  X   |               napját.~Vidéki városainkban a névnapokat meg szokták ünnepelni. Rokonok,
13618     5,  X   |                    Mondjuk, hogy majd igazi névnapomon, amit mindenki tud.~– Ah!
13619     5,  X   |                   neki üdvözölnie Timéát.~A névnapot megelőző napon pedig özönlenek
13620     4,  IV  |                    hangra ébredt fel, nem a névre.~Mihály még mindig az álom
13621     4,  III |                szokott a királynéknak másik nevük is lenni?”~„Első Noémi:
13622     5,  X   |                    sereglenek a megtisztelt névünneplő házához, ahol kész vendégség
13623     2,  VIII|                   Athalie ágyából fölkelve, nézegeté a fölnyitott szelencét,
13624     1,  II  |                     volna, ha az orrunk elé nézegetnénk, nem hátrafelé!” dörmögé
13625     2,  VIII|                    maradt, elővette azt, és nézegette a benne levő kincseket.~
13626     3,  IV  |                     semlegességben maradva, nézem, hogy mit csinál.~Tódor
13627     4,  III |                   szemsugárban. Egy gyermek nézése, aki már megtanult a haláltól
13628     4,  I   |                 tekintett; talányoldás volt nézésében, s a talány Noémi arca volt.
13629     2,  IV  |                     ez öntől igen praktikus nézet. Ön azt tartja, hogy nincs
13630     5,  IV  |                hajóhadtulajdonos. Az öregem nézete e tárgyban javíthatatlan
13631     5,  IV  |                     öregemet nem bírom jobb nézetekre vezérelni, nem vitatkoztam
13632     1,  XIV |                   regényességre, hogy ezt a nézetet elfogadja; bár a hajóbiztos
13633     2,  VIII|                   látnak, és a szép Athalie nézhet fel az égre, és kérdezheti,
13634     5,  I   |                   ön megsemmisüljön, én nem nézhetem azt hidegvérrel, hogy önt
13635     2,  V   |                  kellett senkinek a szemébe néznie.~És azért is jó volt, hogy
13636     4,  IV  |          Leánykoromban a növeldében sokszor néztük ezt távcsővel, csupa üregekből
13637     2,  VIII|                   ablakunkból, mert sohasem nézünk ki innen többet. Bárcsak
13638     4,  V   |                     hogy nem vagyok pogány; nézzed: e gyapotszőnyeg, mellyel
13639     4,  V   |                   belevezethette kedveseit. Nézzétek, ez mind az én kezeim munkája.
13640     2,  VIII|                    most már mehetünk innen. Nézzünk ki utoljára az ablakunkból,
13641     3,  IV  |              refrénje: „Sie trägt, wenn ich nich irre, ein schwarzes Camisol”.~
13642     4,  IV  |             visszatérnek oda, ahhoz az alvó nőalakhoz. Többször álmodja azt, hogy
13643     4,  III |                  leskelődik ránk. Egy irigy nőarc van ott. Ne nézz rá, Noémi.
13644     3,  VI  |                  bérelni, s úgy mellékesen, nobel passzióból, megszorult mágnás
13645     5,  XI  |                     Egy kis hiúság is van a nőben. Hogy kezei és karjai fehérek
13646     3,  VI  |                 ahova nem hívtad! Mi lesz a nőből, mi lesz a családból, melyhez
13647     5,  XI  |              cselédei hol vannak éjjel?~– A nőcselédek a konyha melletti szobában,
13648     3,  IV  |                     nem adom, ha mindjárt a Noé bárkáját kellene is azokból
13649     5,  IV  |          megbocsátana is, nem bocsátana meg Noémiért. A törvényszék vizsgálatot
13650     1,  VIII|                   valami szépet az ő kedves Noémijáról.~– Én nem vethetek ágyat
13651     3,  IV  |                brilliánt. Ez lesz az én kis Noémimnak a jegygyűrűje. Itt van ni.~
13652     3,  IV  |                   El is hoztam az én kedves Noémimnek, amit ígértem. Nos, mit
13653     1,  VII |                      s zavarodottan tekinte Noémire, azt sem bírta neki mondani,
13654     5,  IX  |                  hoztam el Noéminek semmit. Noémitől sem adok Timéának semmit.
13655     3,  IV  |                 neked is kell valamit adnod Noémivel, hogy rangjához illően léphessen
13656     3,  VIII|                     jóltevőjét. Megtette őt Noénak, ki a bárkát építteté, Józsefnek,
13657     5,  II  |         szerencséjétől.~Gazdagsága folyvást növekedőben. Kezd terméketlenül heverni
13658     4,  IV  |                   Teréza. – Leánykoromban a növeldében sokszor néztük ezt távcsővel,
13659     2,  V   |         feketekávéja közé (ami a bátorságot növeli), azt saját szobájába vitette,
13660     2,  III |                     szaporítani, még többre növelni, s majd mikor ezeknek alapján
13661     4,  I   |                szabad őt meglátni. Szakállt növelt ugyan, mi arcát elváltoztatá,
13662     4,  I   |                  számba sem vesz; ami ismét növelte a világ bámulatát. Ennek
13663     2,  VII |                    baj, új cipőkbe is, amik növelték azt az óhajtását, hogy bárcsak
13664     1,  VI  |              csoportban, mint egy különvált növényarisztokrácia, büszkélkednek a fekete
13665     1,  VI  |                      Ha a csónakos útmutató növényeit nem érti, úgy belebódulhat
13666     1,  VI  |        kalapkarimája megtelik azzal az apró növénymaggal, mely a szegények eledele,
13667     1,  VI  |                  mély víz van, ott a talajt növénytörmelékkel hordja meg a víz sodroma;
13668     1,  VI  |           ősnövényzet burjánzott elő, gyors növéssel, minő az újvilági természet
13669     5,  VI  |                kezében veszedelmes a vas!~A nőfarkas meg fogja tudni védelmezni
13670     5,  XIII|                  bűnbánatlan.~Mikor a többi nőfoglyok a templomba mennek vasárnaponkint,
13671     1,  II  |               hangja is hozzá való, csaknem nőies, mikor halkan beszél.~A
13672     3,  II  |                 leány arcáról eltűnt minden nőiség. Az álcázott alázatosság
13673     4,  III |                    Noémi.~És Noémi kincs!~A nőiségből mindaz egyesülve van benne,
13674     1,  VIII|                     váromladékokkal, idegen nőkkel, fekete kutyákkal, fehér
13675     4,  V   |                   neki, hogy szokott baj ez nőknél, kik a fiatalság korából
13676     5,  X   |                     férfitől és irigyelve a nőktől? És attól a perctől kezdve,
13677     2,  II  |                Valami kéz tolta előre. Fata nolentem trahunt. (A nem akarót húzza
13678     3,  I   |                      Tudod-e, hogy te az én nőm vagy?~Timéa szemébe néz,
13679     3,  VI  |                  nőül vettem? Nem imádtam-e nőmet? Nem lettem-e kétségbeejtve
13680     5,  IV  |                  Noéminek, aki őt törvényes nőmmé tehetem, aki becsületét
13681     1,  VII |                  vagyunk.~(Még ugyan az egy nőnél több embert nem látott Timár;
13682     2,  V   |              piperével, mint minden vad nép nőneme: a felötlő tetszett neki.
13683     5,  IV  |                     ismerve felőlem, hogy a nőnemnek feltétlen tisztelője vagyok.
13684     3,  IV  |                 török meggyfának a szára!~– Nono, Teréza mama, én nem tréfálok.
13685     5,  IV  |             Átkozott! – kiálta fel Timár.~– Nonono, barátom! Egyszerre csak
13686     2,  IV  |                    nem vagyok, még a primae nonus megsértése miatt sincs okom
13687     5,  I   |                  azt tudnám meg, ami minden nőre nézve a legérzékenyebb,
13688     2,  VIII|                lovagi szavát adni, hogy nem nősül meg.~Ezt olvasá ki Athalie
13689     2,  V   |                    hogy ő csak azon esetben nősülhet, ha feleségének hozománya
13690     3,  IV  |                 férfihang kezdett egy német nótára, aminek ez volt a refrénje: „
13691     3,  III |                   jegenyés fái oly vastagra nőttek már, hogy két ember át nem
13692     1,  VII |                     mentében; biz az be van nőve fűvel, mert kevés ember
13693     5,  I   |                   mely őt megilleti: boldog nővé, asszonnyá teheti őt, ahogy
13694     5,  XI  |                      Az egy előszobába, hol nővendégeim felső öltönyeiket le szokták
13695     4,  II  |                   az üdvrivalgó irigység.~A nővendégek azt mondták, hogy ilyen
13696   Uto       |                     született: nagyanyámnak nővére volt: – férje után lett
13697     5,  IV  |                    izmaimat a csontig. Ez a Numero IV-ik emlék tetőled. Egy
13698     5,  IV  |                   Nro 133 között. Ennek még numerusa sincs.”~– Az öreg dühös
13699     5,  IV  |                     már rám? – szólt gúnyos nyájaskodással az idegen.~– Krisztyán! –
13700     5,  X   |                   Zófi asszony ennek a nagy nyájasságnak is kitalálta az okát. Az
13701     4,  IV  |                 birtokomban te szép hófehér nyak, te bársonysima gyönyörű
13702     3,  VI  |               szerencséjére vadásztáskája a nyakában volt, amikor a szekérről
13703     2,  IV  |                 hangzik utána: „törjön ki a nyakad!” Ennek a háznak is az ő
13704     2,  III |                búzástól. Kockáztattad, hogy nyakadon vesz, s lesz belőle rothadt
13705     5,  XI  |                 hálóköntösének fodrai egész nyakáig bogombolva, haja hímzett
13706     5,  IV  |                  megvolt. Akkor odavittek a nyakamnál fogva a gályára, s egy tízfontos
13707     2,  VIII|                    szólt Athalie, lerázva a nyakáról sopánkodó anyját. – Nézz
13708     1,  IX  |                 ölébe kuporodott, hajlékony nyakával kebléhez törlészkedve.~–
13709     1,  VIII|                     pantallon, vörös gyapot nyakkendő, vörös török fez volt a
13710     2,  III |                     nagyságú szemekből, egy nyaklánc csupa gyémánt-solitairekből,
13711     2,  IV  |                   nyomatja az esetet, akkor nyakon csípi a Hof-Censurstelle;
13712     2,  VI  |                   most ott vásárol telkeket nyakra-főre, ennek már elárulta valaki.
13713     3,  VIII|     versenytársaknak tódult utánunk, s most nyakrafőre őrletik a lisztet, és tömik
13714     1,  II  |                     védelmezte ott menedéke nyaktörő feljárását egyedül egymaga
13715     4,  IV  |                Mihály szemei e szép hófehér nyaktól meg nem tudtak válni, úgyhogy
13716     4,  IV  |              honnlétét, siettek hozzá egész nyaláb értesítésekkel; mindenre
13717     1,  XIV |                 vegye fel gyorsan öltönyét, nyalábolja fel azt a ládikót ott az
13718     1,  XIV |                     földre esett az le. Azt nyalábra fogta, s igyekezett az ellenkező
13719     5,  XIII|                végig szidták, s ujjaikkal a nyálat hányták feléje; ő pedig
13720     3,  V   |                 hull, az állatok, mik kezét nyalják, az ajk, mely a szív titkát
13721     5,  III |                    szól. A nádtüzek mellett nyalka párok rikkontgatva járják
13722     5,  VIII|                 paraszt? fiatal-e vagy vén? nyalka-e vagy ripacsos? Egyszerre
13723     1,  IX  |                   farkát csóválva és száját nyalogatva, mintha mondaná: én már
13724     1,  VI  |                kietlen sziget, melyet csupa nyár- és fűzfa látszik belepni;
13725     4,  V   |                   hínak, hogy »vénasszonyok nyara«. A bogarak is akkor mennek
13726     5,  III |                     tetején meglátszik az ő nyaralója; egyenesen annak veszi az
13727     4,  V   |                  vénült volna, fiatalodott. Nyaranta sok kézmunkával volt elfoglalva.~
13728     4,  I   |                 belőled ilyen nagy úr, hogy nyaratszaka elmaradhatsz a munkádtól,
13729     5,  III |                  van halakkal. A potyka úgy nyargal azon, mint a cickány. Senki
13730     2,  II  |                megmondom, hogy mit csinálj. Nyargalj vissza Almásra, s árverezz
13731     1,  XIV |           végigfuttatni, kémeket, futárokat nyargaltatni a nyomába? Hiszen ami egy
13732     4,  IV  |               előtte, mereven állva, mintha nyársat nyelt volna, olyankor úgy
13733     5,  VIII|                     mögé, hogy engem majd a nyavalya tör ki, mikor benyitok.
13734     1,  III |                 hagyott fehér macskát.~Az a nyavalyás, most, hogy egy emberlakta
13735     5,  XI  |                     kétségbeesés, őrjöngés, nyavalyatörés, tűzvész, gyalázat, hazajáró
13736     1,  III |              festett zsindelytetőn, s onnan nyávogott kétségbeesett hangon.~Timár,
13737     1,  XII |                   másik, hogy ő „Stiriopica Nyego”, lakik „Medvelincen”.~S
13738     4,  I   |                  hogy az öreg fűrésznek két nyele van; azzal ön egymaga nem
13739     3,  II  |                    s aztán nekiállt a seprű nyelével ütni a székeket és pamlagokat;
13740     5,  III |                    gyomrában, amiket nemrég nyelhetett le. Olyan vastag hája volt,
13741     4,  IV  |               mereven állva, mintha nyársat nyelt volna, olyankor úgy csiklandja
13742     2,  IV  |                    szót értett a társalgási nyelvből.~Most már Zófia asszony
13743     4,  V   |               istenkáromló asszony! Tüzet a nyelvedre! Hát még az ördögöt is el
13744     3,  VIII|                    tűrt, fáradt, tanult; új nyelveket sajátított el, levelezett,
13745     4,  V   |                     össze tudsz darálni, te nyelves asszony. Nem kérdezem én
13746     1,  VIII|                    aztán nyakába ugrott, és nyelvével végignyalta az orcáját;
13747     3,  VIII|                   idegen nyelvet megtanulni nyelvmester nélkül; – és mindezt a férjétől
13748   Uto       |                    fordították le a legtöbb nyelvre: angolul két kiadásban is
13749     3,  VIII|                 késő éjfélig angol, spanyol nyelvtant magolni, hogy az angol,
13750     2,  IV  |                 emelni, s tréfásan, akadozó nyelvvel válaszolt:~– Hát tudja az
13751     2,  II  |            mérlegben ki tudná mutatni, hogy nyer-e vagy vesztett az összes
13752     2,  IV  |                     azt hitte, a vállalatán nyeré azokat.~Neki ürügy, cím,
13753     2,  II  |              illetőknek” harmincezer forint nyeremény-osztalékot.~– Azt én több oknál fogva
13754     4,  I   |                   kellett megkapnia az első nyereményt. Valahol ott hevert a fiókja
13755     2,  VI  |                   nem is kockáztatott soha. Nyereségéből azoknak is bő részt juttatott,
13756     2,  II  |                    hetvenezer forint tiszta nyereséged marad legalább a vállalaton.
13757     2,  V   |               egymás hátára abban a képzelt nyereségek, behajthatlan követelések
13758     2,  VIII|                    tartozásokkal és képzelt nyereségekkel, hogy a rendbeszedés alkalmával
13759     2,  III |                katona rovására nyomorúságos nyereségen kapkodj: mást hozott eléd.
13760     2,  II  |                   taplót árulni két krajcár nyereségért naponkint? Én már megjöttem
13761     1,  II  |               legkevésbé volt megelégedve a nyereségével, az az állam volt, mely
13762     3,  VI  |                   most a lisztiparra, nem a nyereségre és veszteségre, hanem arra
13763     5,  III |                potom áron adják. Még így is nyereségük van. Ezzel az egy húzással
13764     2,  IV  |                     nagyon sokat mégis hogy nyerhetett?~Brazovics úr azóta, hogy
13765     4,  I   |                    várt meghallgattatást is nyerhetne!”~Fabula uram pedig nem
13766     3,  IV  |              rózsafaj, amiből a rózsaolajat nyerik: ez a balzsamrózsa; magas,
13767     2,  VIII|                      hogy kérésemre választ nyerjek. Ön úrnője marad mindannak,
13768     1,  IX  |                    van szó, hogy kevesebbet nyerjen. Hajthatatlan volt. Minden
13769     2,  IV  |               meghatározni, hogy félmilliót nyerjen-e abban az egy évben, vagy
13770     5,  XIII|            megtérésre inték, hogy kegyelmet nyerjenek, azoknak megmondta:~„Engem
13771     2,  IV  |                neked fényes elégtételt kell nyerned. Képzeld, még engem is gyanúsítottak,
13772     3,  III |             elvastagodnak, tömör kifejezést nyernek, míg más arc ugyanazon idő
13773     2,  V   |             produkálni, aki krétát evett és nyers pörkölt kávét.~Athalie Timárhoz
13774     5,  VI  |               kezdett; nyugtalanul szűkölt, nyihogott, s körmeivel kaparta a földet;
13775     3,  III |                    s három lábon, szűkölve, nyihogva ugrál ki a vízből, a negyedik
13776     1,  VIII|                vissza; a kutya nyöszörgött, nyikorgott a kínpadra feszített fülei
13777     5,  V   |                  nyári kastély szélvitorlái nyikorogtak, mintha elkárhozott szellemek
13778     1,  II  |                     nyugton, amíg ez a szél nyikorogtatja faházaik ereszeit. Hajó
13779     1,  III |                   Jaj a járműnek, amelyik e nyilak irányába beletéved: az óriási
13780     4,  I   |                  egyszerre a körmei hegyéig nyilallt az ijedtség. Tudná ez az
13781     5,  XI  |                  elől, s visszafut a rejtek nyílásához, s csendesen behúzza maga
13782     2,  III |                   Felvágta a zsák kötőjét a nyílásnál; – mélyen belemarkolt; szép
13783     3,  VI  |                  égi jel, ha kellett isteni nyilatkozat: ez már az volt. A megáradt
13784     3,  III |                   ön azóta! – szól Timár, s nyilatkozatában éppoly természetes a gyöngédség,
13785     5,  XII |               Állhatatosan megmarad annál a nyilatkozatánál, hogy nem emlékezik semmire,
13786     2,  V   |                  mód az ilyen gyáva legényt nyilatkozatra bírni. Az ilyen szótul az
13787     2,  V   |                  olyan szemérmetes. Nem mer nyilatkozni, hogy hajdani főnöke kisasszonyáig
13788     1,  II  |                 pestist), azonnal kevertnek nyilatkoztatja, s mihelyt Orsovára értek,
13789     1,  V   |              szólítja fel a tisztítót, hogy nyilatkozzék a hajó egészségi ügyeiről.~
13790     4,  I   |                      hogy a tél elmúljék, s nyíljék a tavasz.~No természetesen,
13791     1,  III |                 szemközt irányzott meghajló nyíllal. Jaj a járműnek, amelyik
13792     1,  IV  |                  két sziget okozta szoroson nyílsebességgel rohan át a folyam; e szoroson
13793     5,  I   |                   annál élénkebb ragyogásra nyíltak; egyszer aztán annyira vitte
13794     1,  XI  |                     emelkedett, ajkai félig nyílva, szemei lezárva, arcán a
13795     1,  II  |                   tárgy azonnal pestisesnek nyilváníttatik hivatalosan, s aki azokhoz
13796     1,  X   |            miniszterek; nem volt az üldözés nyilvános. A gyanús országnagyok eltűntek
13797     4,  II  |                     a gyertyánfa állványon, nyírágakból összetákolt karosszékét
13798     5,  IX  |               Mihályhoz, és leült melléje a nyírfából tákolt lócára, kezét Mihály
13799     2,  IV  |                  főtisztelendőségedet, hogy nyissa meg számunkra magtárát.
13800     2,  VI  |                 Timár tanácsolta.~S mármost nyissunk tért e sajátságos eljárás
13801     2,  VIII|                     tessék!”, s csak azután nyit ajtót csendesen, s belép,
13802     3,  VIII|                     hogy mely ponton kell a nyitást félbehagyni. Timéának meg
13803     4,  V   |                     fakilincsekkel zárható, nyitható, miután azt előre kimondta
13804     2,  VIII|     konyhafelszerelés van hátra; oda be sem nyitnak. Az előszobában ráütik a
13805     3,  I   |              falszekrénybe, amelyet sohasem nyitogat senki. Azt onnan sohasem
13806     5,  II  |                 Mint a tolvaj, oly vigyázva nyitogatta fel a szobájához vezető
13807     5,  XI  |               költse ön fel a cselédeket, s nyittassa ki az ajtót.~Zófi asszony
13808     1,  III |                    végigszaladgálni, sírva, nyivákolva, s méregetve a tért a hajó
13809     1,  VI  |                    Ahol a víz színén a nagy nymféa-levelek libegnek zöldesfehér teljes
13810     5,  IV  |                   itt maradjak?~– Maradj! – nyögé a kínzott ember.~– Ahán,
13811     2,  VIII|              megkülönböztetni hangján, mi a nyögés, mi a szó.~– Uram! Míg boldog
13812     5,  VI  |                     zsámolyról, s odament a nyögő ebhez.~– Kedves Almira,
13813     5,  VI  |           elkárhozott lélek!~– Almira, mért nyögsz oly nagyon?~A szegény haldokló
13814     1,  VIII|             elhallgatott, csupán hideglelős nyöszörgését lehetett hallani még sokáig.~
13815     1,  VIII|                    húzta őt vissza; a kutya nyöszörgött, nyikorgott a kínpadra feszített
13816     2,  I   |              elsüllyedt járművet, s már fél nyolcra Timár Komáromban volt Timéával.
13817     1,  VI  |                    mi története van annak a nyolcszegű vártoronynak, három kisebb
13818     1,  XIV |                    futárokat nyargaltatni a nyomába? Hiszen ami egy szegény
13819     5,  II  |                 szemközt, senki sem lappang nyomában.~Csak akkor érzi keblét
13820     1,  IX  |                    másik azt, hogy nem jött nyomára soha. Némelyek azt mondják
13821     4,  IV  |                  csak egy rossz álom; – egy nyomás a pisztoly ravaszán, s megvan
13822     5,  I   |                    kézről gömbölyű fogantyú nyomására nyílik fel. S mikor kinyílik,
13823     1,  II  |                 akik ütemre eveznek; minden nyomásnál egyszerre felugranak helyeikről,
13824     2,  V   |                     forgatásával igyekezett nyomatékossá tenni.~Azután kiitta a kávémaradékot,
13825     2,  IV  |                    el; még majd talán ki is nyomatja az esetet, akkor nyakon
13826     2,  IV  |            következő napról, hogy Brazovics nyomban fel fogja adni ezt az egész
13827     1,  V   |                    teher netán a más lelkét nyomja. Ne tarts meg belőle semmit.~
13828     5,  XIII|                   terhekről, amik bennünket nyomnak.~A füstfelleg azt mondta
13829     5,  I   |                annak a kulcs fejét meg kell nyomni, s akkor abból egy toll
13830     1,  VIII|                    ehelyett harminc aranyat nyomó karperecet veszek neked
13831     5,  III |                  vékony hóesésben.~Ezeket a nyomokat észrevette Timár. Az emlősök
13832     1,  X   |                  bizonnyal. Senki nem bírta nyomomat kiszaglászni, egyedül ő.
13833     5,  IV  |                   félek, hogy te üldözőimet nyomomba igazítsd. Annál több eszed
13834     1,  IX  |                   Nem akarta látni családja nyomorát, hitvese könnyeit, gyermeke
13835     3,  V   |                 gyászt, kárhozatot hozasz a nyomorultaknak utolsó menhelyére. Rosszabb
13836     2,  VIII|           káromkodott. Milyen jó álma van a nyomorultnak.~Hanem amint házuk ajtajához
13837     4,  III |                    ezt a tekintetet.~„Annyi nyomorulton, szenvedőn, haldoklón tudtál
13838     2,  II  |                 megy az minálunk másképpen. Nyomorúság itt úgy akarni kereskedni,
13839     3,  VI  |                  soha, s minden veszélyben, nyomorúságban, amin küzdelmes életében
13840     2,  III |                     szegény katona rovására nyomorúságos nyereségen kapkodj: mást
13841     3,  IV  |                    anyám, ne beszélj így!~– Nyomorúságra jutottak hát? A szemétre
13842     1,  VI  |               haladnak izzasztó fáradsággal nyomot nyom után, víz ellenében,
13843     5,  VII |                   jól felismerhető rajtuk a nyomtatás, s belsejében a gyöngyös
13844     2,  IV  |              mondott neki egy mesét, mintha nyomtatásból olvasta volna. Hogy ő elhagyta
13845     1,  XII |                  erre meg aztán a cséplő és nyomtató parasztok fogtak neszt.~„
13846     1,  IV  |                     lovakat. A hajó sebesen nyomul a víz ellenében.~A tülök
13847     2,  III |                   fekete festékkel a zsákra nyomva.~Mégis okosabb lett volna
13848     4,  V   |                    tarkítani; a mennyezetes nyoszolya kirakott superlátjával művészi
13849     4,  V   |                  félrelöketem velük innen a nyoszolyádat veled együtt, s bemegyek
13850     4,  V   |                     mer hozzányúlni ehhez a nyoszolyához?~De már erre a kérdésre
13851     4,  V   |                    egyedül volt a szobában. Nyoszolyáját odavoná keresztbe a benyíló
13852     3,  I   |                  meg a hintók hosszú sora a nyoszolyókkal, násznagyokkal, a vőfélyekkel,
13853     2,  VII |                 nekik inniok. A vőfélyek és nyoszolyólányok azalatt mézben főtt búzát
13854     4,  II  |                   kihangzik; egy-egy rövid, nyüzsgő nyöszörgés, minő az ébredező
13855     3,  I   |                  kincseit, odavolt lelkének nyugalma; minden fényes siker után,
13856     5,  III |                 biztosítva volt ez éjszakai nyugalmának megháboríthatlansága felől.~
13857     3,  VI  |                   Milyen szomorú éj! Akinek nyugalmas házai vannak, kényelmes
13858     3,  VI  |               fáradok… miért? Hogy másoknak nyugalmuk legyen, mikor lefekszenek,
13859     2,  VIII|                     természet. Maga is szűk nyugdíjából él, és nem szeret senkit.
13860     5,  I   |                    város, hogy abba még egy nyughatatlan férj sem képes behatolni,
13861     1,  X   |                  rabszolgája kezétől bizton nyughatnék. A sztambuli kajmakám nemrég
13862     1,  IX  |                    vetve. Ez szegény férjem nyughelye volt egykor. Jogos örököm.
13863     3,  I   |                     s hogy keresett számára nyughelyet egy puszta szigeten. Aztán
13864     2,  IV  |                      Lopni és lopni hagyni.~Nyugodalmas, békeszerető irányelv.~Hanem
13865     4,  III |                     És akkor aztán meg volt nyugodva, mint aki mindent elvégzett,
13866     5,  XI  |                 italnak szokott lenni, amit nyűgös gyermekek számára bosszankodó
13867     4,  IV  |                   tanács szerint válogatja; nyűgösködik az orvosok nyakán, s titokban
13868     3,  IV  |                    amikből élek, amik alatt nyugszom. Eredj, szégyelld magadat.
13869     3,  VII |                  idő óta?~Most már nem volt nyugta; az üzlet, a birtok gondolatai
13870     1,  V   |                     az átadott összegekről.~Nyugtából, ellennyugtából aztán megtudja
13871     2,  II  |                    bánatpénzed? Mellékeld a nyugtádat a Brazovicsnál letett tízezer
13872     2,  VII |                    kérdezősködtek; de annál nyugtalanabbul várta mindenki Brazovics
13873     4,  V   |                megnyugszom benne. Semmi sem nyugtalanít. Noéminek van már, akit
13874     4,  V   |                 Noémi rád nézve kicsoda. Mi nyugtalaníthatna engem? Meghalhatok anélkül,
13875     4,  IV  |               tudtak válni, úgyhogy Athalie nyugtalanítva érezé magát e kecseinek
13876     3,  VI  |                   feledte a kulcsot. Nehogy nyugtalankodjék miatta, utána küldöm. Isten
13877     5,  XI  |                 Athalie, ébren vagy? – szól nyugtalankodva.~Nem hall választ.~Hallgatózik;
13878     2,  VII |                     a vőlegény nem látszott nyugtalannak.~De hová is lehetett Brazovics
13879     3,  III |              indulat, a bánat és az öröm, a nyugtalanság és a béke idomítja át a
13880     3,  VI  |                  elárult valami nem szokott nyugtalanságot; egymással ellenkező rendeleteket
13881     5,  IV  |                  leszek az oka. Különben is nyugtasd meg magadat. Az én bajom
13882     2,  VII |                     Óra hosszat nem találta nyugtát fekhelyén; félelmek, amik
13883     1,  IX  |                     helyen?~Timár tenyerébe nyugtatá fejét, úgy bámult maga elé.~–
13884     5,  XII |                 vele a sorsnak. – Nem volna nyugtom a másvilágon, ha ezt meg
13885     1,  IV  |               Piatra Kalugera fölött a Duna nyugvót képez, ott azon a helyen,
13886     5,  IX  |              betűkkel írt névnapi köszöntőt nyújt át az anyjának.~Nagyobb
13887     2,  V   |              udvarlók óriási virágcsokrokat nyújtanak neki összeválogatott, de
13888     4,  III |                  arany. Megfulladok. Noémi, nyújtsd kezedet; húzz ki ez iszonyú
13889     5,  XI  |                  felszeletelt sonkák konca, nyulak eleje, fácánok hátulja,
13890     1,  I   |                egyik sziklafaltól a másikig nyúlnak keresztül.~Néhol már legyőzte
13891     3,  III |              megtakarítotthoz kellett volna nyúlnunk, ha ki nem segített volna
13892     2,  VIII|                   kőeső, dögvész, fekélyek, nyúló, tapadó, ólomnehéz sötétség,
13893     1,  IX  |                   hogy hurcolja ki a városi nyúzó a hullahordó szekéren, s
13894     5,  X   |                   tudnék csókolni egy ilyen nyúzott pofájú embert, akinek bajusza,
13895     5,  IX  |                     Írj egy L-et, aztán egy Ó-t, olvasd össze!” Milyet bámul
13896     4,  V   |                   nagy szenvedéseiért éppen őáltala, és hogy mindazon nagy botlásainak,
13897     3,  V   |                   hoz eléje a pusztában. Az oázon megtalálja azt, amit hasztalan
13898     3,  V   |                  maga felől, a véletlen egy oázt hoz eléje a pusztában. Az
13899     5,  IX  |               Nagyobb mű ez, mint Kleopátra obeliszkje, teleírva hieroglifokkal.~
13900     2,  IV  |                egyéb, mint kő. Kolosszok és obeliszkok, gúlák és kockák. Egy-egy
13901     2,  IV  |                     s ott egy úr, aki magát Oberstfinanzgeheimrathnak címezte, azt adá tudtára,
13902     1,  XII |                   Pancsovára, s majd ott az óbester előtt élőszóval tanúskodhattok
13903     5,  II  |                    a hajótörés rá nézve.~Az óceánban egy meleg folyamár tódul
13904     5,  II  |                őrültség volt tőle egy ilyen óceánt fogadni be a keblébe.~És
13905     4,  I   |                vargabetűt tegyen az átlanti oceánuson.~Timár a két nő arcára nézett.
13906     4,  I   |                Élhetetlen ember! – dörmögik ócsárlói.~Ő pedig hallgat, és – Noémira
13907     2,  IV  |                    is tudom, hogyan kell az ocsút tiszta búza helyett megőröltetni;
13908     2,  VIII|             hízelgett soha. És most mindent odaád neki, amit a szív óhajt.~
13909     1,  XIII|                  vett magának, hogy teneked odaadhassa az egész életet!”~És aztán
13910     4,  IV  |                 között? Vagy ha az egyiknek odaadhatná minden kincseit, a másiknak
13911     2,  VIII|                  tartsam, hanem azért, hogy odaadjam annak, aki e házban egyedül
13912     4,  III |                 szomorúan –, egy pipáért is odaadnád; pedig az csak cserépből
13913     3,  VI  |                     Nem vétettem senkinek”. Odaadod-e e nyugalmat cserébe álmatlan
13914     2,  IV  |                    feldűlnek. Azokból egyet odaadott Timár kezébe, másikat fogta
13915     2,  V   |               háremben legjobban.~Hát aztán odaadták neki Athalie menyasszonyruháját,
13916     3,  IV  |                    azt elcipelted, eladtad. Odaadtam, az Isten áldjon meg érte.
13917     2,  IV  |                 után, ha tovább űzik-fűzik, odaajándékoz és megbocsát a kormánynak.
13918     5,  VIII|        férfilátogatót. Napjában százszor is odaáll Levetinczy úr nagy arcképe
13919     5,  VIII|              seprőnyelet ijesztő alakoknak, odaállítja az ajtó mögé, hogy engem
13920     4,  II  |                     segítettek hát a bajon? Odaállt mellé maga Timár faragólegénynek,
13921     5,  XI  |                   elaludt.~S amint elaludt, odaálmodta magát vissza a cselédszobába.
13922     4,  I   |                 szemeit, s akkor egy percig odabámult a férfi szemei közé, mintha
13923     2,  VII |                    csak cseléd.~Tehát Timéa odabújt Zófia asszony mellé a kis
13924     3,  III |                  rák csimpajkozik, keményen odacsípve ollójánál fogva. Almira
13925     5,  IV  |                      hogy minden kincseinek odadja egy negyedrészét, ha egyszer
13926     5,  X   |                    kis Dódi levele volt az.~Odadobták a többi közé.~De ím az őrnagy
13927     1,  VII |                   fölemeli Timéa arcához, s odadörzsölgeti gyöngéden fehér pofáját
13928     5,  XI  |                    Aztán megcsókolja. Végre odadugja vánkosa alá. Azzal szokott
13929     5,  IV  |                    is csak valami! – szólt, odadugva a tárcát a bekecs zsebébe. –
13930     3,  V   |                 levendulabokrok közé; Noémi odadűlt melléje, s dús aranyfürtű
13931     5,  III |               forgáccsá törve, s a malomház odaékelve egy jégsánc közé, melynek
13932     4,  I   |                  együtt a huszonöt év előtt odaépített határőrkunyhók is hátul
13933     3,  VI  |                     mind megdohosodik, mire odaér. Másodszor: nem veszi azt
13934     5,  IV  |            legnagyobb bizalmát ruházta rám. Odaeresztett a kincstárába, egyedül,
13935     3,  VIII|                számára; mert ami öltözetben odaérkezett, az még a hűsebb időszaknak
13936     5,  III |                léknél, s amint a pózna vége odaérkezik, megint odább tolja azt
13937     5,  III |                     kábító hatása alatt.~Az odaérkező halászok zavarták fel néma
13938     5,  XIII|                     a telepet megmutogatni.~Odaérkeztünkkor Deodát azzal a nyájas szívességgel
13939     3,  VI  |                     pisztolyát a földről, s odaerőteté azt Mihály kezébe. – Tulajdon
13940     1,  V   |                    volt.~A csónak nemsokára odaért a hajóhoz, s a három fegyveres
13941     4,  III |                   gyermek ágyacskája mellé, odaérteté ajkát ajkához, s suttogva
13942     5,  XI  |                  asszony; de Athalie erővel odaérteti ajkaihoz a párolgó poharat,
13943     3,  IV  |                     okmány.~Teréza csak úgy odaesett Mihály lábaihoz szótlanul.
13944     1,  II  |              egyszerre beállt a hideg, fele odafagyott a hajóknak, ki Apatinnál,
13945     1,  II  |                     bennünket a november, s odafagyunk valahol az útban.~– S hogyan
13946     3,  III |                   esze, hogy a nagy fejével odafurakodjék közéjük, s természetes válaszfalat
13947     2,  VI  |                  azon gondolkozom már, hogy odahagyom a vizet, s valami földi
13948     5,  XIII|                 Volt egyszer egy ember, aki odahagyta a világot, amelyben bámulták,
13949     4,  IV  |            Ágyfüggönye halkan suhog; valaki odahajol föléje. Egy női arc.~– Te
13950     4,  IV  |                   álmodó lelkében.~Szeretne odahajolni hozzá, hogy megölelje, megcsókolja,
13951     4,  I   |             kecskebőrre lefektetve, maga is odaheveredett mellé, s nézte annak első
13952     4,  II  |                     lerakatta. Akkor azután odahívta a halászokat, s azt mondá
13953     2,  V   |              egyszer a restauráció, s merje odahozni a pofáját, felbiztatok egy
13954     4,  III |               széken; éjszakára a hárságyat odahúzta az ő fekhelye mellé, s ott
13955     2,  VII |                 utolsó órájára.~Timéa éppen odaillett Zófia asszony mellé a lócára.
13956     1,  III |                      mint a mókusok.~Euthym odairányzá a távcsövet az alulról jövő
13957     1,  XII |                    a hadnagy.~Az egyik tanú odaírta, hogy ő „Karakaszalovics
13958     2,  II  |                Athalie kisasszonyt, amíg én odajártam! – kezdé Timár.~– Tudja
13959     5,  IV  |                  gyermek jószívű, megszánt, odajött, átölelte Almira nyakát
13960     2,  VI  |                     este későn mind a hatan odajöttek az ablaka alá énekelni: „
13961     5,  XI  |                leveri az éji szekrényről az odakészített vizespoharat, az egész vizet
13962     5,  III |                     halászmester a távolból odakiált Timárra:~– Most mindjárt
13963     5,  XIII|                     közepébe: „hazudsz!”, s odaköpött az oltár elé.~Többször volt
13964     3,  VI  |                megyek.~– Nem is szándékozom odaküldeni Fabula uramat; oda más ember
13965     4,  IV  |                   rajtuk semmi.~Azok vannak odaküldve a semmibe.~Ott nem bántja
13966     1,  VIII|                  oldjalak fel.~A nagy állat odalapult úrnője ölébe, s csendesen
13967     5,  XI  |                    adtak!~A tábori orvos is odalép, az is megtapintja Athalie
13968     2,  III |              milliót is megszerezted, akkor odaléphetsz a szegény leányhoz, s azt
13969     2,  VII |                   egyszer.~– Nem? – kérdezé odalépve Timéa elé, s dühtől kikelt
13970     5,  XI  |                    mezítláb, egy hálóingben odalopózik a háta mögé, s azt súgja
13971     2,  VII |                     meg őszintén a leány –, odalopóztam, mikor egy olyan esküvő
13972     5,  XI  |                   ágyban.~Fölkel remegve, s odamegy Athalie ágyához. Az ágy
13973     2,  IV  |                  Bizony torkon ragadnák, ha odamenne közéjük.~De sohasem megy.~
13974     3,  IV  |              tengeren.~– S miért kell önnek odamenni?~– Üzlet miatt, meg hogy
13975     2,  VII |                  vőlegény meg a menyasszony odamentek egy szép aranyos almáriom
13976     3,  IV  |              szerződés kezdete volt írva, s odamutatott a másik oldalon levő keletre. –
13977     3,  VIII|                 tudnak látni, anélkül, hogy odanéznének.~– Örülök, hogy megjött
13978     4,  III |                     Mihály karját, és fejét odanyugtatva vállára.~Szép, meleg nyári
13979     3,  III |                  Timár, kezében felejtve az odanyújtott kis kezet.~– Mi önt nagyon
13980     1,  VII |                visszarántotta az egyiket, s odanyújtotta neki a másik lábát, játsszék
13981     1,  IX  |                   szeretlek többet!~S azzal odaölelé mind a két karjával kebléhez
13982     4,  III |                     végeszakadatlan.~Mihály odaölelte őt magához, és hagyta sírni.~
13983     5,  XI  |                    az lének maradt; más meg odapörkölődött a rézmintához, nem lehetett
13984     5,  I   |                  födélt, s kivette abból az odarejtett levelet.~– Önnek a levele
13985     3,  VI  |                  közelítő előtt, s midőn az odarohan eléje, midőn maga előtt
13986     5,  I   |             legázolta Szent György angyalt, odarohanjon közéjük, mielőtt Timéának
13987     4,  IV  |             megőrült. Óh! dehogy őrült meg! Odarohant a diófából épített házhoz,
13988     4,  I   |                     és megvárta, hogy Timár odasiessen.~A bölcsőben feküdt egy
13989     3,  IV  |                        No mi az? – kérdé az odasiető anya.~– A rózsa közt… –
13990     5,  XI  |                sütemények önnyomatú képmása odasült, s büszkék rá, hogy ők elébb
13991     4,  IV  |                hozta őket közelebb.~Athalie odasúgott Mihály fülébe:~– Az istenért,
13992     3,  III |                 legelésző állatok a leányt, odaszaladtak eléje, s valami üdvözlést
13993     2,  V   |                  idáig verem a testébe, ni! Odaszegezem vele a falhoz, mint a bőregeret,
13994     3,  IV  |                    őtet is megrontja?~Noémi odaszökött anyjához, s mindkét kezével
13995     1,  IX  |                   és öngyilkossá. Kendőmmel odaszorítám keblemhez kisgyermekemet,
13996     2,  IV  |                 melynek két viaszlapja közé odaszorítva volt még a rabszolga kedvesének
13997     3,  III |                    volt Mihály, sötétben is odatalál.~… Vajon mit csinál most
13998     5,  IV  |            rendszabályait. Felkel, a puskát odatámasztja a kandallóhoz, s félvállról
13999     5,  XI  |                 kell kimérve lenni…~Athalie odatartja közel hozzá a fejét, úgy
14000     4,  IV  |                    lapu, bojtorján, iszalag odatelepedett az aranykalász helyébe,
14001     5,  VIII|                  Éjjel meg nem hagy aludni. Odateszi a szemembe a gyertyát, s
14002     4,  III |                   hagymáz ragályos. Gyakran odatette a fejét Mihály vánkosára,
14003     1,  VII |                   macska áll rajta, fejével odatörleszkedve a leány arcához.~A leány
14004     2,  VII |                    aranynyíllal kellett azt odatűzni Athalie kontyán keresztül.~
14005     3,  III |              fülénél fogva fölemeli.~Mihály odaugrott hozzá.~– Majd én segítek
14006     2,  V   |                   át hozzá.~A nagy tintahal odaúszott eléje a füsttengeren keresztül,
14007     4,  I   |                      s Mihály minden órában odavágja a tuskóba a fejszét, s fut
14008     3,  III |                       kérdezé Timár.~Teréza odavágott a szemével Noémi szemébe.~–
14009     1,  IV  |                 keresztülcsap a hajó orrán, odavágva az ablak üvegtábláihoz zöld
14010     2,  VII |             bizonyosra várt százezer forint odavan; de oda még azonkívül a
14011     5,  VI  |                 Mihály, Noémi, Dódi.~Almira odavánszorog kedves gazdájához, fölemeli
14012     5,  IV  |              látvány kedvéért lett volna az odavarrva. A posztó zöld színe a vállakon
14013     5,  IV  |                  tízfontos vassal a lábamat odavasalták a gályapadhoz. Nézd csak,
14014     4,  III |                   barátkozni, hogy kincseit odavesse a világnak; a víz fenekéről
14015     3,  III |                    hogy megfogja a kezét, s odavezesse a vízpartra, és magyarázza
14016     4,  III |              felkelhetek, mihelyt járhatok, odavezetnek hozzá, ugye?~– Oda, Mihály!~
14017     5,  V   |                     somogyi partok mögül, s odavilágít a kastély falára. Egy sötét
14018     5,  IX  |                karjába akasztva.~A telehold odavilágított a lugas levelei közül reájuk:
14019     2,  III |                 kincset, ahogy megtaláltad, odavinnéd, letennéd a lábaihoz, s
14020     5,  IV  |                    No, ez is megvolt. Akkor odavittek a nyakamnál fogva a gályára,
14021     3,  I   |                    Ali Csorbadzsi kincseit, odavolt lelkének nyugalma; minden
14022     4,  V   |                    a szobában. Nyoszolyáját odavoná keresztbe a benyíló ajtaja
14023     1,  X   |                 suttogá még egyszer, Timárt odavonva magához, s aztán a halálgörcs
14024     4,  III |                  volt szabad.~Azután tovább ődöngött. Elment ahhoz a szomorúfűzfához,
14025     1,  VII |                rakott, a másik a kőből vájt odúba vezetett. Ez az utóbbi volt
14026     1,  IX  |                     annak természet alkotta odúira. A legnagyobb odvában szénahalmaz
14027     1,  IV  |                     és mika vadgalamb lakta odúival; ott nyúlik ki előrehajolva
14028     1,  VIII|               együtt a bodzafa tövében levő odújába, s onnan elő nem jött többet,
14029     1,  IX  |                alkotta odúira. A legnagyobb odvában szénahalmaz volt ágynak
14030     1,  IX  |                      s sokat emlegetett egy odvas sziklát, melyben zivatar
14031     1,  VI  |                   kitért a járatlan Duna-ág öblébe, ahol jobbról elfedi egy
14032     5,  IV  |                     do Rio de Grande do Sul öblében időztünk, kiütött a hajónkon
14033     1,  I   |                 alakban mennek össze, nyílt öbleikkel víz mentének fordulva. Ezek
14034     5,  XII |                  még a poharak is ki voltak öblítve, amikből a cselédek ittak,
14035     1,  IV  |                csatornába befutni, hanem az öböl medencéjéből, kivált nagy
14036     5,  III |                     nagy tömeggel jönnek az öbölbe. A még jobb jel pedig az,
14037     1,  IV  |                 félt még semmitől.~Most egy öbölszerű sziklakör közepébe jutottak.
14038     2,  IV  |                     iránt.~– Ülj le, kedves öcsém! (Eddig még székkel sem
14039     3,  II  |                    s a leány összeszorított ökle mintha egy láthatlan tőrt
14040     5,  XI  |                pokoli hőség lobog át erein. Öklébe szorítja azt.~Végighúzza
14041     5,  I   |                 forogtak, és összeszorított öklei fenyegetőztek.~Ki tudja,
14042     5,  IV  |                     ajándékba kapta…”~Timár ökleit szorítá össze tehetlen dühében.~–
14043     3,  VIII|                     bosszúállásra szorított öklökkel. (Mindez az övé lehetett
14044     1,  V   |                    szájjal, hogy mindenféle ököl beleférjen.~Ez a felveendő
14045     3,  IV  |                      mely ha azt megszúrja, ökölnyi nagyságú bozontok nőnek
14046     4,  IV  |               Mihály keze görcsösen szorult ökölre Noémi két kezében. Mondá
14047     3,  III |                  Aztán azt mondta, hogy ezt ökörbékának híják; ha ennek árvacsalánnal
14048     5,  III |                csendesen végighaladnak négy ökörrel. Itt már ember és állat
14049     5,  X   |                      a másik a város minden ökreinek és lovainak teljhatalmú
14050     1,  IV  |              felvonták az új alattságot, az ökröket hozzákötötték: nem telt
14051     1,  IV  |                     elfér benne; de már itt ökrökkel lehet csak a hajót vontatni,
14052     3,  VI  |               felvontatjuk Károlyvárig. Ott ökrösszekerekre rakjuk, s elszállítjuk Triesztbe.
14053     1,  IX  |                     mikor én a kisleányomat ölben hordoztam, azt mondá: ezeket
14054     3,  VII |                     És aztán szenvedélyesen öleié mind a két karjával magához
14055     5,  VII |                   egy nő, ki egy hamvvedert ölel át karjaival. – Mindenki
14056     5,  XI  |                  sárkány.)~Most egy gyöngéd ölelés következik – s még egy suttogó
14057     3,  IV  |                    az hirtelen félresiklott ölelése elől, s Krisztyán Tódor
14058     2,  I   |                 magának megmagyarázni.~Hogy öleli, csókolja egy percben fogadott
14059     5,  XII |                  kínozni fog a legboldogabb ölelkezés közben is! – Most én esküszöm! –
14060     3,  III |                     összejönnek, megint úgy ölelkeznek, csókolóznak, mint akik
14061     4,  IV  |                     nincs helye; szeretlek, ölellek, hanem mármost jerünk ki
14062     5,  VI  |                neked. Tedd ide a fejedet az ölembe, aztán nézz rám szépen.
14063     1,  X   |                olcsó. Az egyik fél ezerével öleti le azokat, akik nem értenek
14064     3,  VI  |                   kell az életemet. Meg nem ölhetem önt, mert azt nem veszi
14065     2,  V   |                     én azt, hogy valaki más ölje meg ezt a fickót! – szólt
14066     2,  VIII|                   az eszemet, és nem bánom. Öljön meg, ha akar, és én nem
14067     1,  IX  |                   rá; nála nélkül a félelem ölne meg e magányban. Mikor batyummal