Part,  Chapter

16074     5,  II  |                 tódul fel az egyenlítőtől a sarkvidékig, s a sarkvidéktől jéghegyek
16075     5,  II  |             egyenlítőtől a sarkvidékig, s a sarkvidéktől jéghegyek úsznak alá az
16076     3,  IV  |                 Teréza asszony dolga; füvet sarlózni a tejelőknek Noémi kötelessége.
16077     5,  I   |                   ez egy kalandor. Egy este sarokba szorítottuk ezt az embert.
16078     2,  VIII|                    ár, s ez az ár tele volt sárral, iszappal – gyalázattal.~
16079     2,  VIII|                    tisztátalan alakokkal. A sártól csak addig fél az ember,
16080     1,  VI  |                 ráért vadkacsákat lődözni a sás közt.~A csónakot vízbe ereszteté,
16081     1,  IX  |                   azt viseltük. Gyékényből, sásból méhköpűket fontam, vadméhrajokat
16082     2,  VIII|                      vértavak, hideg békák, sáskafelhők, kőeső, dögvész, fekélyek,
16083     2,  VIII|                      vértavak, hideg békák, sáskasereg, kőeső, dögvész, fekélyek!~„
16084     2,  VII |                     két kezének minden ujja saskörömmé görbült, összeszorított
16085     1,  V   |               fehér-vörös zászló egy fekete sassal húzatott fel a hajó árbocára.~
16086     4,  V   |                      te is imádod a kétfejű sast, csak ezüstre vagy aranyra
16087     1,  IX  |               leoldottam. Ez jó lesz nekünk sátornak, takarónak, talán majd téli
16088     3,  VII |                  szigeten. Nekik nem voltak sátoros ünnepeik, ők nem számították
16089     5,  III |                   napján a temetőben. Ott a Saturnus, a Vega, a Hattyú, a korona
16090     1,  I   |          Veterani-barlang ásatag tengerlakó saurusai; a másik istenről beszélnek
16091     4,  IV  |                    még gőzhajó sincs ott; a savanyúvíz-forrás oszlopcsarnoka látogatatlanul
16092     3,  VII |                 barnul, vagy sárga és piros sávokat vesz föl; a barna alapszín
16093     1,  V   |                  visszatérve a sárga-fekete sávos csónakon a Szkelához.~A
16094     3,  VI  |           tartózkodott. Az egész vállalat a Scaramelli-cég neve alatt indult meg. Timárnak
16095     3,  VI  |             levélben értekezett a megbízott Scaramelli-céggel.~Egy napon aztán levelet
16096     3,  VI  |                 Pannonia« födözetén, mint a Scaramelli-ház brazíliai ügynöke. Hálás
16097     3,  VI  |                 önnek kedve ezt visszavinni Scaramelliékhez? Nekem igazán vannak velük
16098     3,  IV  |         szükségesnek elárulni, hogy signore Scaramellinál ő is éppen egy tengeri hajót
16099     3,  IV  |                     Micsoda, mondék signore Scaramellinek; minek mennénk mi Brazíliába,
16100     3,  VI  |                  annyi összeget, amennyivel Scaramellit kárpótolhatja. Mire ön Triesztbe
16101     3,  VIII|                  amidőn önnek a szerződését Scaramellivel kellett előkeresnem íróasztalából.~
16102     3,  IV  |        arcfintorulattal Tódor –, nem holmi „Schuper”, nem burdzsellákat készít…
16103     3,  IV  |                     wenn ich nich irre, ein schwarzes Camisol”.~Az, aki a part
16104     1,  II  |                 hova félreállni. Kétfelől a Scylla és Charybdis.~Timár Mihály
16105     5,  IV  |                   véres törést, mely hegedő sebbé mérgesült el.~– Ezt is tőled
16106     5,  I   |                dárda, még ki is rántották a sebből a beleakadt szigonyvéget.~–
16107     5,  IV  |                   beszélek többet előtted a sebeimről: – ebcsont beforr! Kegyelmesebb
16108     5,  XII |           súlyosabban gyötri, mint a kapott sebek.~Retteg Athalie sorsa miatt.~
16109     1,  I   |                    óránként tíz mértföldnyi sebességgel rohan, s a szűk folyamágakat
16110     5,  XI  |               tenyerét metélte össze, addig sebesült jobbjával ellenfele hajába
16111     5,  IV  |                 füvek teremnek, amik minden sebet begyógyítanak. Diószegi
16112     5,  IV  |                 előtte, az is tele utálatos sebhelyekkel, és azokat is az ő keze
16113     5,  XII |                    vonalat, a gyilkos vágás sebhelyét. Ez az ő emléke.~És akkor
16114     5,  XI  |               lecsúszó kard csak a homlokát sebzé végig a halántékáig.~Ekkor
16115     1,  IX  |                      a kövér levelű szakák (sedum) közé, ábrándos kék szemeivel
16116     2,  VII |                     Ez ellen nem volt semmi segedelem!~A bizonyosra várt százezer
16117     5,  I   |                     ön magának közülünk két segédet, én is kettőt, s elvégezzük
16118     2,  V   |                  évenkénti nyolcezer forint segéllyel váltaná fel azt, s a tőke
16119     1,  V   |                   pénzügyőr, akik fegyveres segélyül vannak, s egyúttal ellenőrzik
16120     3,  III |                  odaugrott hozzá.~– Majd én segítek bevinni, hisz az nehéz lesz.~
16121     1,  VIII|                leányod boldogságára. Te nem segítesz engem előre, hogy jó állást
16122     1,  XII |                Berkics, meg te Jaksics, még segítettetek is nekem a koporsófödélre
16123     4,  I   |                     hévvel Noémi. – Hát nem segíthetek-e én neki? Azt hiszitek, hogy
16124     5,  X   |                   hadd próbáljam fel.~– Nem segíthetnék én?…~Timéának az akkori
16125     5,  I   |                  előtt minden ajtót. Valami segítő kéz kinyitogatott előtte
16126     4,  I   |                     házat felépíteni, senki segítsége nélkül; ahogy a székelyek,
16127     2,  I   |               mintha késekkel hasogatnák, s segítségért kiáltana.~– Jaj, maga az,
16128     3,  VI  |                     nem kéri többé az Isten segítségét. Most már akart menni. Noémi
16129     2,  IV  |                     és hol? és kinél? és mi segítséggel, és mi oknál fogva, és mi
16130     5,  X   |                 divat mellett szüksége volt segítségre.~– Ah! ön ahhoz nem ért.
16131     3,  III |                 adnak valami dolgot, amiben segítsek. Amíg dolgot adnak, addig
16132     5,  IV  |                    pusztán pénzzel énrajtam segítve nincs. Ilyen bélyegzett
16133     5,  XI  |                   És nincsen ebbe a szobába sehonnan másvalami titkos bejárás?~–
16134     1,  X   |                    galatai hídon megtámadta Sejk Szatsi dervis, és halállal
16135     3,  VIII|                      tud-e mindent ez a nő? sejt-e valamit? vagy semmit sem?
16136     2,  IV  |                mégis hitetlen volt.~Azt jól sejté, hogy Timár busásabb osztalékot
16137     2,  III |                    érted is az összefüggést sejtelmeid között; de hisz akkor, mikor
16138     1,  VII |                     ketten valami álomszerű sejtelmet láttak ki egymás szemeiből.
16139     4,  IV  |              szavain, hogy valami változást sejtenek őrajta magán; hallja, hogy
16140     3,  I   |               parancsol!”~Mihály most kezdé sejteni, hogy minő rossz diadalt
16141     3,  VIII|                    volna Timéa, azt kellett sejtenie, hogy a nő mindennap így
16142     5,  XIII|                  volna őt oda valami titkos sejtés… Az ő sírköve s a sziget
16143     3,  I   |                 amiből Timéának az a gyenge sejtése támad, hogy őtet most talán
16144     2,  V   |                    ne legyen otthon. Azt is sejteti vele Zófia asszony, hogy
16145     2,  IV  |                   Timár akkor is engedé már sejtetni, hogy milyen talentum lakik
16146     1,  X   |                  senki ki nem kerülheti. Te sejtetted már, hogy én menekülő vagyok,
16147     1,  IX  |                    itt és amott? Azt én nem sejthetem. Hogy azt a keserűséget,
16148     2,  VI  |               neveznek; homokdomb. Innen is sejtheti mindenki, hogy nem valami
16149     1,  IV  |              Reszkivál kataraktáit megelőző sekélyen is. Ez a leggonoszabb hely,
16150     1,  VI  |                   és korhatag fatörmelék, a sekélyesebb zátony zöld és barna héjú
16151     4,  V   |              sámsoni.~A ministráns fiú és a sekrestyés, kik idáig kísérték, odakinn
16152     4,  V   |                    rövid úton. Beszólítom a sekrestyést meg a templomszolgát, félrelöketem
16153     2,  II  |                    ha itt-ott egy-egy csomó selejtesebb lesz a többi között, azt
16154     2,  VI  |                     a Csetátye Máréban, nem Selmec alatt, nem Vöröspatakon.~
16155     4,  I   |              micsoda pénzbe kerül egy ilyen selyem- és csipkefogyasztó szép
16156     2,  VII |                aranycsatos hímzett köpönyeg selyemből; kezében egy nagy kapcsos
16157     4,  IV  |                     nagy óra zenélőművel; a selyemfüggönyök földig eresztve. A nehéz,
16158     2,  I   |                      És mikor Timéa a finom selyemharisnyát lefordította, s a szobrász
16159     5,  IV  |                   borosta, aztán egy fekete selyemkendő keresztülkötve a fél homlokon,
16160     3,  III |                 Feje körül köté tarka török selyemkendőjét, ami olyan kedves keretül
16161     5,  IV  |              felhúzta a homlokáról a fekete selyemköteléket, mely alatt egy hosszú sebhely
16162     1,  IX  |                  ültettem. Gyapotnövényt és selyemkrepint vetettem a szikla déli oldala
16163     4,  I   |                díszben jelent meg, sötétkék selyemposztó kurta dolmány volt rajta,
16164     2,  V   |         felöltözteté divatból kiment rikító selyemruháiba; hát még, mikor azt a nagy
16165     4,  III |               varrótű van tűzve, belefűzött selyemszállal.~– Ah! te már varrsz is?
16166     2,  VII |                 násznagyok leveszik róluk a selyemterítőt, amivel le voltak takarva
16167     1,  VI  |                 csengettyűkék csoportjai, a selyemtermő krepin fényes gubanctokja,
16168     5,  VIII|                  édes, olyan hízelkedő, úgy selypít, mikor vele beszél, olyan
16169     3,  II  |                    kényeztető gyöngédséggel selypített, mikor Timéával beszélt: „
16170     5,  X   |                    s elkezdett hízelegve és selypítve beszélni.~– Óh! kedves sép
16171     3,  IV  |               magamnak tartom, és fegyveres semlegességben maradva, nézem, hogy mit
16172     1,  VII |              amerről jött, ott a süppedékes semlyéken meg a tüskés bozótokon keresztül
16173     2,  V   |       kisasszonyokhoz is eljár látogatóba a semmiházi. Ez a Timár! Ez a hajós-schreiber!
16174     3,  IV  |              diffamált gyűrűt, miután Noémi semmiképpen sem engedte az ujjára felvonni,
16175     2,  VIII|                     félek. Hiszen nincs már semmim, amit elvegyenek tőlem.~–
16176     1,  VIII|                   aranyat! No, ez is jobb a semminél. Ne félj, Noémi! Mikor nőül
16177     2,  VIII|                visszalépésre nem fogadni el semminemű mentséget.~A hollók pedig
16178     2,  IV  |                űzött, mint egy fejedelem, a semmirekellő! Kérem, nyolcezer forintos
16179     1,  IV  |                 Csak a gyermek nem félt még semmitől.~Most egy öbölszerű sziklakör
16180     5,  I   |                     nem tartozunk egymásnak semmivel! Hogy meg tudja vetni, utálni,
16181     4,  IV  |               hagyta el szobáját, nem szólt senkihez, s aztán elült napestig
16182     3,  III |                      De hiszen szegényeknek senkijük sincsen, csak ők ketten
16183     3,  III |                   amikkel tele van a simára sepert porond a ház körül, mind
16184     5,  VIII|                 felöltözteti a porolófát, a seprőnyelet ijesztő alakoknak, odaállítja
16185     3,  II  |                 erővel vette ki a kezéből a seprőt, mikor szobáját takarítani
16186     3,  II  |                 kezéből; s aztán nekiállt a seprű nyelével ütni a székeket
16187     3,  II  |                  hogy verte a földhöz azt a seprűt, amit Timéától nem engedett
16188     1,  IX  |                  jóízű étel van, és fiatal, serdülő leány, kit ő szeret azzal
16189     1,  V   |                  lakos. Ismerni fogja ott a seregellátási osztálynál működő főnököt,
16190     5,  III |                 nyomán a halak ez idő tájon seregestül össze szoktak gyűlni, kivágnak
16191     1,  IV  |         megjelenésével a pihenő halak tarka seregét.~Timéa elbámult a víz alatt
16192     5,  X   |           hívatlanul, sőt kötelességszerűen sereglenek a megtisztelt névünneplő
16193     2,  VII |                  hét vármegyében.~A násznép seregleni kezdett már a lakodalmas
16194     5,  I   |                   aki karddal egyenlítse ki sérelmeit. Ott a bíró, ott a törvény!”~
16195     3,  II  |                    sz” betűt. „Sép Timéa!” „Serelmem Timéa.” „Sívem Timéa!”~Arra
16196     2,  IV  |                   meg volt általunk sértve, sérelmét feláldozta; tapasztalni
16197     5,  IV  |                   szigetét. – Kegyelmes úr! Serenissime!~A kalandor a felvont puskával
16198     5,  XI  |                eltaszítja magától a puncsos serleget, s azzal az ütéssel leveri
16199     3,  V   |             szatymára; ő maga porozta fel a serpenyőket; még akkor a gyutacsot nem
16200     5,  IV  |                  felhúzta, a rövidre vágott serték úgy álltak az ég felé, mint
16201     1,  III |                     Éppen elég, hogy a hajó sértetlenül elmehessen veszedelmes pokolgépe
16202     5,  I   |                      ki hogy Timéa arcát ne sértse tekintetével, valami más
16203     3,  II  |                   kocsin és velem. Egyedüli sétája a sziget, s ott én mindig
16204     2,  II  |             lehetett az idő, mikor a városi sétakert mellett, amit Komáromban
16205     5,  IV  |              távozik el Sztambulból, mintha sétakocsizásra menne, s majd aztán álutakon
16206     4,  IV  |                     látogatatlanul áll, s a sétányon a platánlevelek zörögnek
16207     5,  X   |                     beilleszti azt a pompás sèvres-i porcelánvázába, s aztán
16208     1,  III |                   fordulj meg! ki a partra! sicc! szaladj!”, de a kétségbeesett
16209     3,  IV  |                 aminek ez volt a refrénje: „Sie trägt, wenn ich nich irre,
16210     4,  III |                    téged akar megölni vele. Siessünk innen!”~De a sietésnek ott
16211     1,  VII |                 szíves készségét, s azonnal sietek vissza a hajóra, utasaimat
16212     2,  IV  |                 mérföldre. Dupla fuvarbér a sietésért.~A fuvaros értette a többit.~
16213     3,  III |                Mihályt meglátta, kettőzteté sietését, messziről ráismert a hajdani
16214     4,  III |                 vele. Siessünk innen!”~De a sietésnek ott volt az akadálya; a
16215     3,  II  |                      a nőt is, s aki bizony sietne mind a kettőt szerencsétlenné
16216     2,  II  |                    nem érek rá, mert rögtön sietnem kell a biztosító társasághoz,
16217     1,  IV  |                  már most vízmentes vagyok. Sietnünk kell.~Ez utóbbi szót súgva
16218     2,  I   |               borravaló lévén neki ígérve a sietségért.~Mihály leemelte a leányt
16219     3,  VI  |                     hogy heteken át micsoda sietséges munkát végzetett Timár,
16220     1,  XI  |                     kávéfőző gépével; lázas sietséggel erős feketekávét főzött;
16221     2,  I   |                vászonkendővel.~Brazovics úr sietségtől lihegve tört be az asszonyok
16222     1,  II  |                novemberben beáll a fagy. Én siettem is haza a hajómmal; akkor
16223     1,  V   |                     üldözött hőse az, aki a siettetett szabadulásért marokkal szórja
16224     3,  I   |                   csalás, ez erőszak.~Timár siettetni akarta az összekelést. Nála
16225     5,  XII |                    történt.~Most már azután siettetnie kell az összekelést az őrnaggyal;
16226     1,  II  |                    Mihály napja van; ha nem sietünk, itt kap bennünket a november,
16227     4,  I   |                  sandolin, mint a viza, úgy sikamlott a víz fölött, s ha oly gyorsan
16228     3,  VIII|                     téve; sőt e vállalat jó sikerétől egy nevezetes iparág felemelése
16229     5,  II  |                      És mindennek a roppant sikernek mi az alapja?~Egy titok,
16230   Uto       |                      s német színpadokon is sikert aratott. De egyéb is van,
16231     1,  XII |                     még rám fogják, hogy én sikkasztottam el. Most nekem erről adjatok
16232     5,  IV  |                    ügyelne. Mikor a gyermek sikoltani kezdett, a cudar dög egyszerre
16233     3,  III |                    fütyöl.~Egyszerre nagyot sikoltott Noémi, s ideges rémülettel
16234     2,  I   |          tökéletesen megértette, hogy miért sikoltoz oly hangosan Zófia asszony.
16235     5,  XII |               mélyen, hogy sem Zófi asszony sikoltozásaira, sem a későbbi lármára nem
16236     2,  I   |                     érvényesíteni akarta, a sikoltozásig fel kellett azt fokoznia.
16237     2,  I   |                  asszony!”~Az ordításnak és sikoltozásnak az a haszna lett Timárra
16238     2,  VIII|                    meglátta Athalie-t, nagy sikoltozásra fakadt, és nyakába borult.~–
16239     2,  VII |                   konyha felé.~– Igen ám! – sikoltozék Zófia asszony – a leányom
16240     2,  VII |               odakünn. No de hisz ez mindig sikoltozik, mikor csendesen beszél
16241     2,  VII |                vissza hírt mondani.~Athalie sikoltozni hallja Zófia asszonyt odakünn.
16242     2,  VII |                   Mit csinálsz, te leány? – sikoltozott rá Zófia asszony. – Abbahagyod
16243     3,  III |                  arany táblái mosolyogtak a síkon, s a halmokat mintha rózsaszínű
16244     1,  VI  |                     felszél, amint a magyar síkság nyílni kezd, oly erővel
16245     3,  VI  |                     szúnyogfelhő elborítá a síkságot, melyen Tímárnak át kellett
16246     3,  VI  |                     felhőszámra lecsapnak a síkságra, s jaj akkor minden baromnak,
16247     3,  VI  |                     szép ifjút, mert az egy silány ember; téged imád, mert
16248     1,  IV  |              gyönyörű vas hadihajója is, a „Silistria”, mely Belgrád alá volt
16249     3,  III |               jószágom!~S gyöngéden arcához simogatá a kis levelibékát.~Teréza
16250     2,  I   |                 zsíros tenyereivel nyájasan simogatva ennek haját.~– Hát az én
16251     3,  I   |                    Egy szobor, mely hajlik, simul, enged, de nem él. Néz,
16252     4,  IV  |                   fél karjával egy kebléhez simuló aranyhajú angyalfőt ölelve.~–
16253     4,  IV  |                 kérdezé Timéa férje keblére simulva.~– Nagyon beteg voltam.~–
16254     2,  VIII|               ábrákat az asztalon, mintha a sinusok és cosinusok feladványaiból
16255     5,  III |                 élet.~A szomszéd falvakból, Siófokból, Szántódról, Zamárdiból,
16256   Uto       |                    gőzösön Balaton-Füredről Siófokig.~A feleútban kegyetlen nagy
16257     5,  VII |               azonnal leutazott személyesen Siófokra, s jelen volt a hivatalos
16258     2,  VII |                  mikor azt látta, hogy ez a sipkájába töltött népies csemegét
16259     5,  VIII|                aztán főtt kukoricát evett a sipkájából? Mikor annak a bohó leánynak
16260     1,  IV  |                 csóválta, s aztán letolta a sipkájáról a csuklyát, hogy jobban
16261     2,  VII |               délután. Adjon nekem is ide a sipkámba egy marokkal, én is szeretem.~
16262     3,  IV  |                   hittek se nevetésének, se sírásának.~– No de gyerünk be innen,
16263     4,  I   |                   nyelvén beszélni. Biz azt sírásnak nevezik. Szerencse, hogy
16264     3,  VIII|                gyermek futott oda hozzá, és sírással, kacagással vegyült hangon
16265     5,  VII |               fenntartója. egyház. oszlopa. siratják. mind. kik. ismerték. gyászolja.
16266     5,  IX  |                     Noémi úgy zokogott, úgy siratta Timéát…~És azután elmondta
16267     4,  IV  |                kísérteted lett belőle, ki a sírból jár fel élő arccal, hogy
16268     5,  XIII|                épület van már; a Levetinczy sírbolt helyén erődítvényeket hánytak
16269     1,  V   |                 megszólítá a hajóbiztost:~– Sírboltban járunk-e?~– Nem – monda
16270     5,  VII |                    a kísérők visszatérnek a sírboltlépcsőn, Athalie leveti magát a
16271     5,  VII |                     múlva elkészül a pompás síremlék, gránittalapzattal, melyre
16272     4,  III |                    egészségének árt majd. A sírhalom helyett sima virágágyat
16273     5,  V   |                    magának egyet e rengeteg sírhegyek közül: „Ott fogok én majd
16274     3,  VI  |                   mondták, nesze egy garas, sírj érte egyet: megtettem. Nem
16275     1,  V   |           apostolnak nevezik azt, aki még a sírjában is jót tesz másokkal? –
16276     4,  III |                   mintha valami halottnak a sírján termett volna.~Noémi fölkelt
16277     1,  XII |                     A korallok majd benövik sírját.~Hanem a dunai hajón meghalt
16278     4,  I   |                 eszméje támadt a halott fák sírkertjében.~Rögtön sietett vissza a
16279     5,  XIII|                  valami titkos sejtés… Az ő sírköve s a sziget téveteg sziklája
16280     1,  IV  |                   az Isten irgalma őrzi, ha sírkövét meg nem találja ott alant
16281     5,  V   |                mintha elkárhozott szellemek sírnának földi emlékeikért, s mikor
16282     5,  IX  |                     Mihály!…~Egyik angyal a sírod fölött, másik angyal az
16283     4,  V   |                   öröme van, belébotoljék a síromba, s elszomorodjék.”~S Timár
16284     4,  V   |         gondolkozott, hogy most már ezzel a sírral őelőtte is be van zárva
16285     5,  II  |                    a thymiánvirágot tépni a sírról: ez Noémi. Az élve eltemetett
16286     5,  VI  |                     idegeit. Holofernesnek, Siserának jó lett volna azt tudni,
16287     1,  VI  |                   baraboly és a fahéjillatú Sison Amomum; egy csoportban,
16288     2,  VIII|                    szóra elkezdett hangosan sivalkodni, s térdre borulva Timéa
16289     2,  VIII|         kétségbeejtő élet egész vigasztalan sivatagával. Az apa koldussá tette gyermekét,
16290     3,  II  |                  Timéa!” „Serelmem Timéa.” „Sívem Timéa!”~Arra nem volt rávehető,
16291     1,  VII |                trovanti”-knak (lelencek), a skandinávok ázárnak neveznek, messze
16292     5,  III |                    az ég egyre világosul; a skarlát, az arany az égen megkétszereződik
16293     5,  I   |          következése, hogy Zófi asszony egy skatulyát hozott az őrnagytól a szentképnek,
16294     2,  III |                     az orosz cár az Unkiars Skellesz-i békekötéskor küldött Sztambulba.
16295     3,  I   |                    s azt mondta, hogy ezt a skrupulózus dolgot az egyetemes egyházi
16296     1,  XII |                     Igyunk együtt egy pohár sligovicát.~Az megtörtént akadály nélkül.~–
16297     2,  III |                 kövei brilliantok, zafírok, smaragdok; – karperecek opállal, türkizzel
16298     1,  VIII|                     jobban, a zafírt vagy a smaragdot?~Erre aztán nevetett magamagának
16299     1,  V   |                 derült ég nem kéknek, hanem smaragdzöldnek látszott. Alant aztán hegy,
16300     4,  IV  |                    elkezd az zajlani, színe smaragdzöldre változik egész a végtelen
16301     4,  V   |                     kálvinista, lutheránus, socinianus, unitus, disunitus vagy
16302     1,  II  |                    evezők által hajtatva. A sócsempészetnek volt ott divatja. Az állam
16303     1,  III |                     süllyedünk el, s minket sodor le az örvény a mélységbe,
16304     5,  III |                     vickándó tömege magával sodorja.~A halászok pedig odafenn
16305     1,  IV  |                 Timéa, hiszen a szeme előtt sodorta őt le a hajó orráról a hullám.~
16306     1,  IV  |             hajóroncsokkal, miket az örvény sodra felhányt a víz színére.
16307     1,  VI  |          növénytörmelékkel hordja meg a víz sodroma; másutt a tórongy zöld szőnyeget
16308     2,  VII |                   kímélték a forró vasat, a sodronytekercset, a papillot-kat, a kefét,
16309     1,  VIII|                  tartanának fáklyatáncot, a sömlyéklakó lidérctűz ugrál a reves
16310     2,  I   |                      szokjék a konyhához, a söpréshez, a mosáshoz, vasaláshoz:
16311     4,  IV  |               jutott, egyszerre csak a fény sörénye elkezdett kétfelé válni.
16312     2,  I   |                álomlátás lépett volna elő a sötétből.~Amint Kacsuka úr hátratekinte
16313     1,  VI  |                    alant a Duna tükre egyre sötétebb lesz; s hogy a zord panorámát
16314     4,  II  |                    úgy kacagott belül lelke sötétében.~„Keresheted azt! Sohasem
16315     1,  XII |                     amíg tökéletesen be nem sötétedik, akkor vessenek horgonyt.~
16316     5,  X   |              ablakaira, már akkor azok mind sötétek voltak. Ő volt az utolsó
16317     1,  XI  |                    szempillák, s a két szem sötéten, ragyogástalanul tekintett
16318     4,  IV  |                 megvakulás sötétsége; ilyen sötétet már csak álmában „lát” az
16319     2,  VIII|                főőrhely lámpája is, s a fák sötétjében találta magát.~Az orgonabokrok
16320     4,  IV  |                   Füreden más vendég, aki a sötétkedélyű ember magányvágyát megháborítsa.
16321     1,  II  |                     hattyú tolla. De szemei sötétkékek. Két hosszú, vékonyan rajzolt
16322     5,  V   |                   panoráma felét eltakarja, sötétségbe burkolva a tihanyi tájképet,
16323     4,  IV  |               alatti mélység s a megvakulás sötétsége; ilyen sötétet már csak
16324     5,  X   |                 beleláttak Athalie lelkének sötétségeibe. – Ő tudta, hogy mivel adósa
16325     2,  VIII|                    dögvész, fekélyek!~„Sűrű sötétséggel ég, föld befedetett.”~„Végre
16326     4,  IV  |                     És azután leste, hogyan sötétül el szobája lassankint; az
16327     3,  III |                  fogadták, Zombor körül már sötétzöld bársonnyal volt bevonva
16328     3,  III |                  törpe alanyból mesterséges sövényeket alakított a műértő kéz;
16329     2,  I   |          spirituosumoktól, szemöldei kiálló sövényt képeztek mindig véres kiülő
16330     1,  X   |                  rabszolgája gyilkolta le a Sofia-mecsetben. Magát a szultánt a galatai
16331     1,  V   |                   Abba pedig az volt írva:~„Sógor! Ajánlom e levél átadóját
16332     2,  IV  |                   fel egy papot, ki neki se sógora, se komája, még csak nem
16333     2,  VII |                   bizony kukoricát majszol? Soh’se restellje. Jó az vasárnap
16334     3,  I   |             szerelmet? – eseng a férj epedő sóhajjal.~Még egyszer e tekintet!
16335     5,  III |                    nappal, hanem éjszaka. A sóhajt, mely az égre szállna, elnyeli
16336     3,  I   |             magyarázni.~– Óh, te gyermek! – sóhajtá Timár, felállva neje mellől.
16337     4,  V   |                 gyümölcskufárnő nem győzött sóhajtani, hogy már csak ideje volna
16338     5,  XI  |                   kardvas oda, ahonnan ez a sóhajtás jött.~De a csapás nem volt
16339     1,  VIII|            nyugalmat, s az éj hangjai nehéz sóhajtásaikkal szaporodnak.~Az egyik szobából
16340     3,  II  |                  minden gondolatját, minden sóhajtását, minden könnyhullatását,
16341     1,  IX  |                   már, uram, azt a keserves sóhajtást, – ami önt aludni nem engedé
16342     3,  III |                   nagyot sóhajtott.~– Miért sóhajtottál olyan nagyot? – kérdezé
16343     2,  V   |                   nyugtalanul fekhelyén, és sóhajtoz álmatlanul fél éjen át.~
16344     1,  XIV |                    közfalon áthangzik nehéz sóhajtozása. De sírni nem hallotta soha.~
16345     5,  III |             zsákmány osztályozásához, egész sokadalom támadt körülöttük.~Ha lement
16346     5,  IV  |                     az asszonyoknak, nem is sokallnád értük. Azok nem is akarnak
16347     2,  VII |                     mind a ketten. A tenger sokaság ott a templomban ezt mind
16348     1,  II  |                  partig ha elhatna is az, a sokszerű visszhang úgy összezavarja
16349     2,  VII |                      a menyasszonyi bokréta sokszínű rózsákból volt összeállítva.
16350     5,  IV  |                   achátszelence, csupa merő solitair gyémántokkal tele!”~„Nem
16351     5,  I   |                    vagy a bölcs üzér, ki a „soll” rubrikába hidegvérrel jegyzi
16352     3,  III |                  Almira!” – kiálta az utána sompolygó kutyának – fogd ezt a táskát,
16353     5,  IV  |                     hozzáfogtam a „terrenum sondirozásához”. Egyszer kicsináltam, hogy
16354     5,  XI  |                  körömfaladék, felszeletelt sonkák konca, nyulak eleje, fácánok
16355     5,  IV  |                    a kívánságát, adott neki sonkát, kenyeret és bort.~A vendég
16356     1,  VII |                    jó barát.~– Jaj, uram! – sopánkodék a nő, árkon-bokron keresztültörve
16357     3,  VIII|                  meglátta Timárt, elkezdett sopánkodni (a halászok nem káromkodnak
16358     2,  VIII|                 Athalie, lerázva a nyakáról sopánkodó anyját. – Nézz ki inkább
16359     3,  III |                  élet? Mi célja van a napok sorának még azután?~Szántani, vetni,
16360     2,  VIII|               udvari szobák felé, amiknek a sorát bezárta a konyha.~Zófia
16361     5,  IV  |                kötözve? Menjünk rendében és sorjában. A dolog így lesz: te egy
16362     5,  II  |                    közöttük volt.”~Timárt e sorok olvasása után egyszerre
16363     5,  IX  |             lemásolandó levelet, s a komoly sorokat szépen leírta a gyermek
16364     5,  II  |                  tízet vernek a városban, a sorompók le vannak már eresztve a
16365     4,  IV  |              nyitott ablakánál, s távcsővel sorra járta a végtelen űr fénylő
16366     1,  V   |                    s aztán megint ugyanez a sorrend szorosan felhúzatik, s mindaz
16367     5,  X   |             látszott, hogy megnyugodott már sorsában; elfogadta Fabula uram jegygyűrűjét.
16368     4,  IV  |                    nemes, önfeláldozó lélek sorsáért tette magát felelőssé. Szerencsétlenné
16369     1,  VII |              megérzé, hogy ők valaha egymás sorsának rejtelmes intézői lesznek,
16370     2,  I   |                     Timéa meg volt elégedve sorsával.~Mint magára hagyott gyermek,
16371     2,  I   |                      No igenis. Őt alacsony sorsból emelte föl magához Athanáz
16372     4,  I   |                    fenekén a rég elfeledett sorsjegy, s ő csak három hónappal
16373     3,  VI  |                   helyre akarod-e lekötni a sorsodat? Akárhonnan eltávozol, a
16374     3,  I   |                     neje leszek önnek. Ez a sorsom. Ön velem annyi jót tett,
16375     3,  II  |               jéghegyeket.~Mihály átkozza a sorsot.~Minden kincseinek árán
16376     2,  III |                   így kívántad-e magad is a sorstul?”~„No hát így történt.”~„
16377     2,  VIII|                nagyon szegények vagyunk, de sorsunk fordulhat még jobbra. Atyámnak
16378     5,  IV  |                    123-ik tolvaj volt. Ezen sorszám alatt jönnek a kormányzók
16379     1,  II  |             vaktában, s söpri el maga előtt sorszámra az útba akadó malmokat,
16380     5,  III |              elriasztja előlünk a többit.~– Sose csináljon már több tüzet! –
16381     3,  IV  |                    a kormányt készítik, s a sourgum-tree fát, amiből az evezőlapátok
16382     1,  V   |                 minden zsákja tömve volt is sóval, kávéval, török dohánnyal,
16383     2,  IV  |                     száraz kallóba kerül, a soványabb a nedves kallóba; azt lisztté
16384     5,  I   |                  keblét is áthevíték. Timár sóváran leste a nő lelki küzdelmét.
16385     5,  IV  |               Tízmillió reis! Azok a tolvaj spanyolok félkrajcárokban beszélnek,
16386     5,  XI  |          cukorsüteményekkel, mandulahajtás, spanyolszél, krisztuslába, marcafánk,
16387     1,  V   |                   felejti el a nevét. Olyan spanyoltánc forma neve van. Csak vigye
16388     3,  VIII|                    könnyű áru, usance búza, speditőrköltség, calo, manco, tara, hajóteher,
16389     2,  II  |                    aztán láttam, hogy csupa spekulációból áll a világ, s minden országos
16390     2,  V   |                 zavart csinált Brazovics úr spekulációiban, úgy megrontotta legbiztosabb
16391     3,  IV  |                   mosolyogjon. Ilyen merész spekulációknak még ő sem hallotta hírét.~–
16392     2,  II  |                     tudományomnak. Az ám: a spekulációnak. A legelső tervemet, melyet
16393     2,  VI  |                hajtó szőlőkbe vert pénzük a spekulálóknak másfélszer föleszi magát
16394     2,  III |                  labrador, a karmazsinpiros spinel, antik remek vésművek, korall,
16395     2,  I   |                     burnóttól és változatos spirituosumoktól, szemöldei kiálló sövényt
16396     2,  VI  |                    ennek az embernek valami spiritusa van.~Annálfogva cselekedett
16397     4,  IV  |             legbetegebb.~Mert a lépkóros, a spleenes embernek a hipochondriája
16398     4,  IV  |                   érintése éget és gyógyít; spongyája hólyagot húz a bőrön, s
16399     2,  IV  |                    az belekergeti a geheime Staatskanzleibe; a vigyázatlan ember lassankint
16400     2,  VII |                  Hallotta ön valaha hírét a Staatsrathnak?~– Nem én soha.~– Magam
16401     2,  V   |                     minden látogató, hogy a stafírungot készítik.)~Kacsuka úr most
16402     2,  IV  |                 pedig a Hofkammer hivatalos stampigliája tökéletesen meggyőzték afelől,
16403     4,  I   |        vadembereinek osztálya.~Status extra statum!~Melynek határainál elszakadnak
16404     4,  I   |                     vadembereinek osztálya.~Status extra statum!~Melynek határainál
16405     1,  VI  |                   latin betűk.~Mikor a nagy Sterbec hegytető a szerb parton
16406     2,  VI  |                     neki egy kalickát, tele stigliccel meg vörösbeggyel, az iskolás
16407     2,  V   |                 szegletből. – Van nekem egy stilétes botom. Azóta vettem, hogy
16408     1,  XII |              Gunerovácon”; a másik, hogy ő „Stiriopica Nyego”, lakik „Medvelincen”.~
16409     1,  XIII|               Karakaszalovicsnak, a másikat Stiriopicának csúfolják. A hajóterhet
16410     4,  I   |                   nagyságos úr nagyon sokat strapacírozza magát. Az nem ér semmit.
16411     3,  IV  |                    s azt mondá:~– Pierre de Strass; testvérek között is megér
16412     2,  VII |                    látogatást várni, leányt strázsálni, német társalgást hallgatni,
16413     2,  II  |                    belebotlasz valakibe, ne studírozd sokáig a dolgot, mert ha
16414     4,  I   |                    asszonyt elvette! s mind succedált neki! Pedig hát százötven
16415     2,  V   |                   egy bökle, egy babaj, egy sügér, egy garda, egy őn, egy
16416     5,  III |                    csuka kígyóként kúszik a sügérek, kárászok bizsergő tömege
16417     5,  III |                    vastag hája volt, mint a süldőnek; gyönyörű arany színű, s
16418     3,  VIII|                 Nagyon akadozva beszélt, és sületlenségeket. Valami úgy csiklandá belül,
16419     5,  III |               szoktak ott lenni. A fogas, a süllő, a harcsa elhagyja mély
16420     5,  III |             szorított szép fehér fogasokat, süllőket; hanem a fogaskirály nem
16421     5,  III |                  Pestre csak a fogast meg a süllőt viszik, amit drágán megfizetnek;
16422     1,  XIV |                elkezdett az elejénél lefelé süllyedni.~Mentésre gondolni sem lehetett.
16423     3,  I   |                    a vízbe, hogy vitte ki a süllyedő hajóból, hogy ment vissza
16424     1,  III |                megvédelmeznünk; különben mi süllyedünk el, s minket sodor le az
16425     3,  VI  |                emberestől a tenger fenekére süllyesztette, annak fognál még csak szörnyen
16426     2,  VIII|                     hogy semmi gyalázat nem süllyeszthet alább. Nincs semmi vesztenivalóm
16427     1,  II  |                  hajóval, egyszerre el lesz süllyesztve mind a kettő.~A ladik a
16428     5,  XI  |               macska ne lopózzék be a drága sültek közé, azzal Athalie után
16429     3,  III |                    vidd be a házba.~– Holmi sültféle van benne! – jegyzé meg
16430     3,  IV  |                   szagolt a lába elé vetett sülthöz, amíg egyszer Narcissza
16431     3,  VIII|                  öregúr csintalan célzással sürgeté egymást, hogy ideje lesz
16432     4,  I   |                    neki valamit. Elütötte a sürgetőbb kíváncsiságot azzal, hogy
16433     5,  XI  |                 kizsinórozva a mellényük.~A sürgős munka késő tizenegy óráig
16434     5,  IV  |              behajigálta a kandallóba, azok süstörögve lobogtak fel, lángot vetve
16435     2,  III |               többet, vagy egy doboz cukros sütemény? Hiszen gyermek.”~„Azután
16436     5,  XI  |                 elviszik megnyalni, amire a sütemények önnyomatú képmása odasült,
16437     2,  II  |                  lisztet azonnal prófuntnak sütik. Három hét alatt elfogyott
16438     1,  IX  |                    partoldalban teknősbékák sütkéreztek, a fák oldalait csigák lepték
16439     5,  V   |               óriási jégtükröt. A jégmezőre sütő jégnap…~„Jövök, jövök! –
16440     5,  XI  |        valamennyinél. Büszke rá, hogy olyan sütő-főzőt nem találni messze földön,
16441     2,  VII |                 ellen való vétek azt vassal sütögetni, viasszal feldudorítani.
16442     4,  I   |                     csinos fiatal hölgyalak sütött-főzött, a szobában pedig, hol a
16443     5,  IV  |                   tüzes vassal a lapockámra sütötték az akasztófa bélyegét.~A
16444     5,  IV  |                 szemet szemért!” Eredj oda, süttesd a hátadra te is az akasztófa-jegyet,
16445     2,  III |                     édes és keserű kenyeret süttetni. A sors másra fordította
16446     2,  VII |                 pópa, a fején van egy arany süveg, a vállán nagy aranycsatos
16447     4,  IV  |                    egy szót is. Elhajította süvegét, leveté köpenyét, felsőkabátját,
16448     1,  II  |                 kaftánjával, gömbölyű veres süvegével. A figyelmes szemlélőnek
16449     1,  VII |              elhagyta. Abban a percben nagy süvítéssel húz végig a levegőn két
16450     5,  V   |                sudarai fölött végigrohan; a süvöltő vihadarban, mely a jéglapokon
16451     3,  II  |                  lakni, az érzelmes jó szív sugallatán kívül még egyébre is hallgathatott
16452     2,  VIII|               áldozatra készség minden szép sugára egyesült ez arcon.~„Háromszor…
16453     5,  III |                 Egyszerre szétlövelli a nap sugárait, amint a barna ködök közül
16454     3,  V   |                     vétek nincsen: egy szem sugarától megittasodni.~Csakhogy ez
16455     4,  I   |               tiszteletet parancsoló bűvkör sugározza körül.~Timár nem tudott
16456     4,  II  |                 Noémi örömtől, boldogságtól sugárzó arca tekintett ki.~– Mihályom! –
16457     5,  I   |                Timéának.~De Timár még ezt a súgást is meghallá. Az a fülke
16458     2,  V   |                      Kacsuka úr Athalie-val sugdosott egy kis asztal mellett ülve,
16459     3,  I   |                      És most sem, midőn azt súgják fülébe: „kedvesem!”~Egy
16460     2,  VI  |                  súgólyukból valami darabot súgna a színészeknek.~– Bizony,
16461     2,  VI  |                  már, úgy beszélt, mintha a súgólyukból valami darabot súgna a színészeknek.~–
16462     2,  VI  |          összeállított „mátkatálat”; a nagy suhanc híres madarász volt, az
16463     4,  IV  |                léptek. – Ágyfüggönye halkan suhog; valaki odahajol föléje.
16464     5,  V   |                 rázza a fegyvert, s öklével sújt Timár felé, s mutatóujjával
16465     5,  IV  |                 megalázott fejére.~A vádnak sújtó pontjai hiszen egyenkint
16466     5,  IV  |                   Barra do Rio de Grande do Sul öblében időztünk, kiütött
16467     4,  IV  |                     nagyságában balhelyzete súlyát.~Hisz ő Timéát imádja!~És
16468     1,  IX  |                    tudok is élni vadmézzel, sulyommal és harmatkásával, s ha Noémit
16469     5,  XII |               gyógyul.~A lelki rázkódás még súlyosabban gyötri, mint a kapott sebek.~
16470     4,  III |                lefelé haladt, idegbántalmai súlyosodtak. Noémit szólítá, ki a másik
16471     5,  XI  |                   tallérral még egyszer oly súlyossá növekedett.~Amint kiért
16472     1,  XIV |                 tizenegyezer arany volt, az súlyra nézve nem több hatvanhat
16473     1,  VIII|                     a kutyának válaszolt:~– Sunyj le, Almira!~A jövevény otthonias
16474     5,  VII |             küldöttségek által, a dunántúli superintendens tartotta az egyházi szónoklatot,
16475     4,  V   |              mennyezetes nyoszolya kirakott superlátjával művészi ízlést árult el.
16476     5,  III |                     rajta, amint a két part sűrűn fekvő falvaiból átvonulnak,
16477     3,  VIII|                 szólt Timéa.~– Igen, igen – susogá Mihály.~– Különben az is
16478     2,  VIII|              meghallják, s a könyvek tovább susogják:~– Ha ön dacolt énmiattam
16479     4,  III |               mindig, mintha minden falevél susogna, zúgna, beszélne a fülébe,
16480     4,  II  |              ablakban könyökölve s az alvók suttogásait hallgatva, míg a hajnal
16481     1,  IX  |             közelebb hajolva Timárhoz, hogy suttogásig lenyomott hangját hallhatóvá
16482     5,  XI  |                   valaha e szentséges szent suttogásokból, az nem fogja azokat profanálni; –
16483     4,  IV  |                       szólt Timár egyszerre suttogássá lenyomott kiáltó hangon.~
16484     3,  I   |                 Timéa! – szól hozzá hízelgő suttogással. – Tudod-e, hogy te az én
16485     5,  XI  |             rikongatást; Athalie csak azt a suttogást hallja…~És neki is van valami
16486     2,  VII |             templomban ezt mind nézi, s úgy suttogják az emberek: „Jaj, de drágalátos
16487     3,  I   |                      még csak szomszédjához suttogni sem fordul. Rettenetes szertartás!
16488     3,  VIII|               szeretne ön egy utazást tenni Svájcba, Olaszországba? Ahhoz ez
16489     4,  II  |               amelynek kertjében egy csinos svájci modorú mulatólak volt. Tudta,
16490     3,  II  |                    magával utazni. Bejárták Svájcot, Olaszországot. Úgy jöttek
16491     2,  III |               árvereznek, a macskaszemfényű syderitek, kameának faragott plasmák,
16492     1,  II  |                    a hírlapokból, hogy majd Syrában, majd Brussában, majd Perában
16493     3,  VI  |                     egy merészebb, nagyobb, szabadabb pálya is volna egy magyar
16494     5,  XII |                      vagy talán azért, hogy szabadabban mondhassa el azt, ami most
16495     5,  XIII|                 Noéminek híttak, annak volt szabadalma a komoly beszédeket bámulva
16496     5,  XI  |                    A vőlegény tovább megy a szabadalmas kutatással menyasszonya
16497     5,  XIII|            állapotja.~A két országtól adott szabadalom, mely e folt földecskét
16498     4,  I   |                     estélyeken is, hol igen szabadelvű hölgytársaság kitűnő kedvvel
16499     3,  VI  |                orgyilkos! Ön meg akar engem szabadítani önmagamtól. Engedjen lábainál
16500     2,  VIII|                  hogy semmi hatalom meg nem szabadítja őt többé.~Az oszlopos ház
16501     2,  VII |             gyermekkel együtt, odáig, hogy „szabadíts meg a gonosztól”. Mert bizonyára
16502     5,  IV  |                    kezdtem könyörögni, hogy szabadítson meg. Noémi megszánt, el
16503     2,  IV  |                   Az első lépéssel fel volt szabadítva a kedélyében rejlő furfang.~
16504     2,  IV  |              Hasztalan volt Timárnak minden szabadkozása, hogy ő még az éjjel vissza
16505     4,  I   |              katonai fegyelem, a fenéken ős szabadság. A lakosság feladata érthetetlen;
16506     5,  XIII|                      hanem a szépapó a maga szabadságára hagy mindenkit, hogy azokkal,
16507     4,  II  |                     a szerb és a cernagorca szabadsághősök ügynöke, s azontúl semmi
16508     1,  IX  |                  éhen-szomjan bujdosó, de a szabadságot a kövér szolgálatért fel
16509     1,  V   |                   hőse az, aki a siettetett szabadulásért marokkal szórja a pénzt?
16510     3,  VI  |                    keresztül. Attól meg nem szabadulsz semmi áron, semmi áldozattal.
16511     1,  VIII|             gondolatja az, hogy ez egy kém! Szabályos vonások, nagy fekete szemek,
16512     1,  VI  |               holdra terjedő, nem sorba, de szabályosan csoportokba ültetett gyümölcsfákkal,
16513     4,  I   |                 végvidéke. Kedvező tér. Egy szabályozatlan ősfolyam, bozótos szigeteivel,
16514     2,  VII |                Brazovics úr alig várhatta a szabályszerű látogatási órát, még valamivel
16515     2,  I   |                   szemekkel; akkori katonai szabályzat szerint egész arca simára
16516     4,  IV  |                  fürdést rövidebbre kellett szabni; hanem a hosszú éjszakáknak
16517     2,  VII |                     hogy kis menyasszony.~A szabó is hazahozta a menyasszonyi
16518     2,  VII |              menyasszonyi ruhán, most már a szabónál van az, aki azt bizonyosan
16519     2,  IV  |                   búzavetésnek aztán határt szabtak. De elég volt ez az idénre.
16520     2,  V   |              szoknyaujjak voltak olyan bőre szabva, hogy azokat széles abroncsok
16521     1,  VI  |               előtűnik egy barlang, melynek szádához mellvédek vannak ragasztva;
16522     3,  IV  |                    vissza. Hadd csókolom le szádról ezeket a rossz szavakat.~
16523     3,  IV  |                     aux rats” fát, aminek a szagát a patkányok ki nem állhatják,
16524     3,  VI  |                akkor, ki haragjában erdőket szaggatott ki gyökereikből; a hátára
16525     2,  III |                érdemes volt ágyúnaszádokat, szagláló kémeket utána futtatni a
16526     5,  IV  |                    énnekem semmiféle nemzet szaglászó kopói nem járhatnak. Azután
16527     1,  XI  |                   odatartá a leánynak, hogy szagolja. Timéa ébredezett, mert
16528     4,  III |                  Mihály elvette a rózsát, s szagolni kezdé.~– Milyen különös! –
16529     3,  IV  |                Almira.~Almira pedig oda sem szagolt a lába elé vetett sülthöz,
16530     5,  XI  |                 főzni – mákhéjakból.”~Ilyen szagot érzett rajta.~S úgy megundorodott
16531     5,  V   |                    feljebb, mintha villámok száguldanának oda alant a vizekben, bűbájos
16532     3,  I   |                   pedig: a Ladhána, Hotáma, Száir, Szakár, Jahim és Al-Haviját
16533     3,  III |                szárnyai állnak ki a varangy szájából. No ugye, hogy nem megutálni
16534     1,  II  |                 rágdohány-csomaszt kivéve a szájábul –, én azt hiszem, hogy ez
16535     1,  IV  |                     a távcsövét, s a tülköt szájához illesztve, rövid taszító
16536     5,  III |                    halála.~Mindenféle alakú szájak és fejek bukdácsolnak fel
16537     5,  III |                  szákkal lapátolja ki a lék szájára tolt eleven tömeget, kihányva
16538     1,  II  |           népénekesek danái, vagy a hajósok szájhagyományai. Egy kővé vált könyvtár
16539     1,  V   |                 nagy cserépkanta az, akkora szájjal, hogy mindenféle ököl beleférjen.~
16540     5,  V   |                  bámult maga elé; a nyitott szájon ki- s bejárt a hullám.~A
16541     3,  IV  |                     asztalánál is, de olyan szakácsa annak sincs, mint te vagy.~
16542     1,  VII |                     aki a tűzhelynél a nagy szakácsművészettel foglalkozott, szikár termetű,
16543     5,  VIII|                  lehet irányomban. Mindig a szakácsnénak fogja pártját ellenemben.
16544     3,  II  |                    a leányával, s a hűséges szakácsnőnek egy bizalmas órában megmutogatá
16545     2,  VII |              asszony még a szobaleányt és a szakácsnőt is elbocsátotta sétálni,
16546     5,  XI  |                      Nem engedett sem cifra szakácsot, sem cukrászt hívatni a
16547     5,  IV  |                     karján pedig egy jókora szakadás fehér cérnával volt összevarrva.
16548     2,  IV  |                    ott már. Egy-egy tátongó szakadék végighasítja a falat, s
16549     1,  VI  |                   alpesi völgyborongásból e szakadékon át egy virányos táj dereng
16550     1,  VI  |                    északi oldala meredek és szakadékos, roppant, ős vénségű fűzfákkal
16551     1,  VI  |                     árnya takarta be a mély szakadékot.~– Úgy képzelem – szólt
16552     3,  VIII|                    megkérdezhetné: de miben szakadhatott ki ennek a kabátnak a könyöke?
16553     5,  V   |                  mintha ezernyi hárfa húrja szakadna szét ott alant, míg a zöngés
16554     3,  II  |                   csombókra akadt zsinórnak szakadni kellett, szétbontott haj
16555     3,  VIII|                    venné Mihály öltözetének szakadozott voltát; a nők tudnak látni,
16556     5,  IV  |                egypár gomb le volt róla már szakadva. A jobb karján pedig egy
16557     1,  IX  |                  mohvirágok, a kövér levelű szakák (sedum) közé, ábrándos kék
16558     3,  IV  |           hunyorgasson; mert az az átkozott szakáll-tarló, mint ezer lelkiismeretszúrás,
16559     5,  III |             lékünket, s ott halászik a maga szakállára, lesi a felvetődő halat,
16560     5,  IV  |         kipányváztak, volt egy öreg, tüskés szakállú érdemes férfiú szintén levasalva.
16561     3,  I   |                     Ladhána, Hotáma, Száir, Szakár, Jahim és Al-Haviját fokozatosan
16562     2,  VI  |                    hozzá az erődítés minden szakaszához, akkor fölösleges lesz egyszerre
16563     3,  VIII|                    a kalauz mellé a nyitott szakaszba. Azontúl mindig ott maradt.~
16564     5,  XIII|                 Magam is műkedvelő vagyok e szakban. Üres időm volt, elkísértem
16565     4,  IV  |                    arra, aki nem tudományos szakértelemből vizsgálja az eget, búvárkodja
16566     2,  II  |                   nézve felterjesztettem, a szakértők remekműnek mondták, hanem
16567     3,  IV  |                   sok bolond indus nevet! – szakítá félbe Teréza asszony. –
16568     1,  I   |                     sajátszerű emberi művek szakítják félbe a természet nagyszerű
16569     2,  VII |                    milyen az az esküvő. Hol szakította félbe az a bohó Kacsuka?
16570     5,  IV  |                   el fogom szakítani. El is szakítottam szerencsésen, három más
16571     1,  VIII|                      Te csúf dög. Hau, hau! Szakítsd el azt a láncot, no! Gyere
16572     5,  III |                    éppen tele volt a merítő szákja hallal, amint egy roppant
16573     5,  III |                 halászmesterrel nagy merítő szákkal lapátolja ki a lék szájára