Part,  Chapter

17074     1,  XI  |                     Az üvegcsében levő illó szesszel elkezdé az alvó halántékait
17075     3,  VII |                   háladatos kedély volt az, szeszély, követelés nélkül. Nem ismert
17076     2,  VIII|                    szerezte Athalie, bizarr szeszélyből. E kincs birtokában dacos
17077     3,  VII |                   most ez asszony könnyelmű szeszélyében ezt az egész vagyont szélnek
17078     1,  VI  |                  mely nyílt folyosót képez, szeszélyesen dirib-darab fákból összetákolt
17079     1,  I   |                    megszoruló légnyomás oly szeszélyessé válik, mint egy nagy város
17080     3,  IV  |              veranda előtt fekszik, hanem a szeszfőzde ajtaját őrzi.~– Mi van ott,
17081     3,  IV  |                 azután nem is jött vissza a szeszfőzdébe, csak mikor a kosara megtelt
17082     3,  IV  |                vannak az asszonyok? Talán a szeszfőzdében?~Tódor oda is elment, benézett;
17083     3,  IV  |                aztán mikor ki akart jönni a szeszfőzdéből, úgy találta, hogy el van
17084     1,  V   |                 izzó felhőkárpit egy helyen szétbomlott, azon keresztül a derült
17085     2,  I   |                hajfonadékait ügyes kezekkel szétbontá, s aztán a szétbontott sűrű
17086     5,  III |                     nyugodtan látnak hálóik szétbontásához a mennydörgő jég hátán;
17087     2,  VII |              hajfonadékokat, egy perc alatt szétbontotta egész frizuráját, s azzal
17088     5,  III |                 viszik, s akkor a két végét szétbontva, rákötik azokat két hosszú
17089     2,  VII |                  egy szellőre vár, mely azt szétfújja, csak egy felhőre, mely
17090     2,  V   |                  egy sem törött el, de mind szétgurult.~Zófia asszony sárkánykígyóvá
17091     2,  III |                  azokra a búzát kiöntötték, széthárították. Timár azalatt alkudozott
17092     4,  V   |                     finom, átlátszó ásványt széthasogatta vékony rétegeire, s azután
17093     2,  VII |                  építtetett belőle; másszor széthúzatta kétfelől, szárnyformára,
17094     5,  X   |                  meghívók előtte egy héttel szétküldettek.~A másik nevének a napjára
17095     5,  III |                   két igazi égen.~Egyszerre szétlövelli a nap sugárait, amint a
17096     1,  VI  |                   amint a mérges penészport szétlövellte egyszerre; ennek a gyökere
17097     1,  VII |             elvezettetem önt. Almira!~Timár szétnézett, hogy melyik zugából a háznak,
17098     3,  III |             koszorúzott lombjai egy helyütt szétnyílnak, s meglátszik a kis szigeti
17099     1,  V   |                    marokra fogva, s kihúzza szétnyílva.~Azután az inspiciens dugja
17100     5,  III |                 tiszta ezüstfehér az egész, szétnyitott torkában két sor éles fog,
17101     3,  III |                szólt Timár, tenyereit félig szétnyitva. – Hát lehet ennél kedvesebb
17102     1,  VII |               óriási izmos állat; aki amint szétnyúlt a veranda előtt, termetével
17103     4,  III |                    pozdorjává. A liszt mind szétömlik. Az egész világ fehér lesz
17104     5,  II  |                   kincseit a sötét kabinban szétomlani?~Csak ő maga – és a hold.
17105     2,  III |            végighasítá az egész zsákot; s a szétomló búza közül egy hosszúkás
17106     2,  IV  |                   az egész ázott hajóterhet szétosztotta a molnároknak, a földészeknek,
17107     2,  IV  |           katonáknak?~Mihály nevetett, majd szétprüsszentette a szájába vett bort.~– Hát
17108     3,  III |                 tartanak föléjük, mérgükben szétpukkadnak: ez mind paraszt rágalom.
17109     1,  IV  |                   farkasa, a mázsányi csuka szétriasztja megjelenésével a pihenő
17110     3,  II  |                 akarta elveszteni a pénzét, szétrobbantotta a bankot. A pénz özönlött
17111     1,  III |                minket hány ki majd a partra szétszaggatva.~Timéa ránézett a szemeiben
17112     3,  VIII|              émelyeg, láza van, a feje majd szétszakad; hát még Timéának mit kell
17113     1,  V   |                    amint a kettős sziklafal széttágult, a sötét boltozat is eltűnt
17114     4,  IV  |                     melankólia betege pedig széttárja keblét a viharnak, s födetlen
17115     1,  IX  |         felsőruháikat fölemelik, két kézzel szétterjesztve, körülforognak a bozótban,
17116     4,  IV  |                     fénymag homályosodni és szétterülni kezdett. A Jupiter holdja
17117     1,  VI  |                  pöfeteg; amint Timár egyet szétütött a lapátjával, abból mintha
17118     5,  IV  |               állapotban. Elöl az orraiknál szétvált a varrás, s a meztelen lábujjakat
17119     5,  IV  |                  néz ki.~S azután két lábát szétvetve a karjait mellén összefonva,
17120     3,  VII |                     vagyont szélnek szórja, szétzilálja, csapodár kedvtelésben férjét,
17121     2,  VII |                    asszony mögé, s elkezdte szétzilált hajzatát egyszerű hármas
17122     5,  V   |         Megfojthatta volna, a puska agyával szétzúzhatta volna fejét; ha már sajnálta
17123     5,  V   |                 puska csövét, mielőtt fejét szétzúzná véle.~S amint a hullámhoz
17124     1,  IX  |                     asszonyt és gyermeket s szétzúzni saját szívét?~S még mindig
17125     2,  VII |                    nem fogja estében, fejét szétzúzza a márvány mozaik asztalon.~
17126     5,  XI  |                     csak a virágok értik, a szférák beszédét csak a csillagok,
17127     5,  V   |                   életpályája olyan, mint a szfinx rejtélye, amint ki van találva,
17128     1,  II  |               körüli férfi, s török dohányt szí csibukból. Keleties vonások;
17129     5,  IV  |                     életre van szükségem. A szibarita életmód után az aranykorbeli
17130     5,  IV  |                    menjen Rómába, Nápolyba, Szicíliába, adja ki magát márkinak,
17131     2,  VIII|                     lett; minden ismerősünk szid, átkoz bennünket. Hová leszünk,
17132     5,  II  |                     az égető örök napot, és szidalmazni a háborgó örök tengert,
17133     4,  III |                      Noémi tűrte szelíden a szidást.~És aztán, mikor Mihály
17134     2,  II  |                    is! – Vagy jobb szereted szidni a világot a szatócsbolt
17135     4,  III |                      akkor őt ápoltad, s én szidtalak érte!~– Nem szóltál semmi
17136     5,  XIII|                    zsivaj hangzott az egész szigetben.~Mikor aztán az őszi nap
17137     5,  VI  |                  ezüsterdőt csinált a senki szigetéből. A tartós köd minden gallyra
17138     5,  IV  |                 akarok beállni a te rongyos szigetedre? Nekem kell valaki abban
17139     5,  XIII|              nyugszik; olyan közel a „senki szigetéhez”, mintha vonzotta volna
17140     4,  I   |            szabályozatlan ősfolyam, bozótos szigeteivel, annak a két partja nagy
17141     1,  VII |        vaseszközöket.~– Mint az ausztráliai szigeteken.~– Éppen úgy.~– Jól van,
17142     1,  I   |                 magát örök habjaival. Néhol szigeteket rakott le a legyőzhetlen
17143     5,  XIII|                     füst azt mondta: „Az én szigetem nem tartozik oda!”~Beszéltem
17144     5,  XIII|            füstfelleg azt mondta rá: „Az én szigetemen nem fizetnek adót!”~Elmondtam
17145     1,  IX  |                  évre adnak, azért eljönnek szigetemre a szomszéd falvakból, a
17146     1,  VI  |             csendben történt, az új-orsovai szigeterődben hangzottak a török őrszemek
17147     3,  VI  |         mészégetőnek akartam eladni a senki szigetéről a fákat, hogy pénzt kapjak.
17148     1,  IV  |                     meglátták, a perigradai szigetig, ahol a Duna két ágra válik.
17149     1,  VII |                  azzal szakadt vége, hogy a szigetlakó nő futva jött oda a lövés
17150     4,  I   |                 ragyogni, pénzt halmozni. A szigetlakókat őrizte addig az ég, ha tetszett
17151     5,  IV  |                     a dolgot.~„Az ogradinai szigetnél ráakadtam; akkor egy vargabetűvel
17152     1,  I   |          sziklafalakat korbácsolja, ahogy a szigetoltárokra harsogva rohan, ahogy az
17153     3,  VI  |                 leányról, akit ott látott a szigetparton utoljára, karját egy fatörzsre
17154     3,  III |                    vele. Paradicsom volna a szigetünk, ha Noémi úgy nem félt volna
17155     3,  IV  |                ilyenek százával vannak a mi szigetünkön.~– Az én diófáim?~– A cascarillánál
17156     4,  IV  |              közelmúlt hőskor várromjaival; Szigliget, Csobánc várkertjeiben még
17157     1,  II  |                   olyan közel járna, hogy a szigonyt a hátába dobhatnám. Jézus
17158     5,  I   |              rántották a sebből a beleakadt szigonyvéget.~– De uram – folytatá Timéa
17159     4,  V   |               becsületesség, emberszeretet, szigor, önfeláldozás; rendkívüli,
17160     2,  IV  |                  látszó feladás miatt egész szigorával lépett fel nemcsak énellenem,
17161     3,  III |                  madarat.~Teréza mama bölcs szigorral feddé a lyánt.~– Te tudod,
17162     1,  II  |                      S e rendszabályok igen szigorúak. Mikor Brussában kiüt a
17163     3,  VI  |                   hosszú bozóton, fegyverét szíjánál fogva vállára akasztva.~…
17164     2,  III |          világossága mellett!~Egész füzérek szíjra húzott gyűrűkből, miknek
17165     1,  VII |            szakácsművészettel foglalkozott, szikár termetű, barna, erős, ideges
17166     1,  IV  |                   hosszában egy oly keskeny sziklaárok vágva, hogy egy hajó éppen
17167     1,  II  |              hajónak változatos sorsa van e sziklacsatornában: küzdenie kell a féloldalt
17168     1,  IV  |                     hajóval a romániai part sziklacsatornájába.~Ezt az utóbbi csatornát
17169     1,  IV  |                ellenár, s a vízfenék hegyes sziklacsúcsokkal van tele.~Timéa a mellvédről
17170     2,  IV  |                     egyik oldalán e szörnyű szikladómnak van egy félredűlt kapunyílás;
17171     1,  I   |                     végighömpölyög, ahogy a sziklafalakat korbácsolja, ahogy a szigetoltárokra
17172     1,  VI  |                Traján táblája az, a meredek sziklafalba vágva, két szárnyas angyal
17173     1,  I   |                    a kőlépcsőkön, mik egyik sziklafaltól a másikig nyúlnak keresztül.~
17174     1,  V   |                    Fenn, a háromezer lábnyi sziklafokon is felül, a bérci sasok
17175     5,  V   |                burkolva a tihanyi tájképet, sziklafokos félszigetével, komor templomával,
17176     1,  VI  |                     következik ismét egy új sziklafolyosó, mely a Dunát ötszáztíz
17177     2,  IV  |                 bejár belőle.~Az eltemetett sziklafolyosókban most is találnak római emlékeket.
17178     1,  I   |             összeszorítva száznegyven ölnyi sziklagátba, hah, mily haraggal tör
17179     1,  X   |            Csodamódon átjutottunk a Vaskapu szikláin és örvényein; vakmerően
17180     1,  V   |                    Szent Borbála, a Vaskapu szikláit s a török ágyúnaszádot;
17181     1,  II  |                barlangjának, a meder minden sziklájának, szigetének, forgatagának
17182     5,  III |                   az a Memnon-szobrok zengő sziklájára, csakhogy ez nem hagyja
17183     1,  II  |               világtörténet könyvei, vagy a sziklákba vágott betűk, vagy népénekesek
17184     1,  IV  |                  jutottak. A hajósok puskás szikláknak nevezik azokat, talán azért,
17185     1,  IV  |                semmitől.~Most egy öbölszerű sziklakör közepébe jutottak. A hajósok
17186     1,  I   |                 álló torlaszt, s a széttört sziklákon keresztülomlik tajtékozva,
17187     1,  XIV |                   kilyukasztja a fenekét.~A szikláktól, a zátonyoktól megőrizheti
17188     1,  III |                    s újra fölkereste vele a sziklalakó marmotákat. Euthym átölelte
17189     1,  IX  |            Gondoskodtam a rossz időkről is. Sziklám pinceodújában és szellős
17190     1,  I   |                     ezüst sugár omlik alá a sziklamartról. Ezeren és ezeren elhaladnak
17191     1,  IV  |           megszokták, remegve közelítenek e sziklameder felé még most is.~Itt ezen
17192     1,  V   |              Vaskapu öblén felül a két part sziklameredélye százölnyi szűk torkolatba
17193     1,  IX  |                  batyummal visszakerültem a sziklaodúhoz, a bejárat előtt egy nagy
17194     1,  VI  |                    a Duna közepén felmeredő sziklaóriások, a zuhatagképző treszkováci
17195     1,  II  |          Klisszuráig mind a két part minden sziklaormának, barlangjának, a meder minden
17196     1,  III |                    Timéához.~Az a Perigrada sziklaormot nézte a távcsővel.~– Add
17197     1,  IV  |                   egész hosszában folytonos sziklapad zárja el a nagy Dunától,
17198     1,  I   |                    csatornát vágott a meder sziklapadjaiban, melyen nagyobb hajók járhatnak,
17199     1,  II  |                     hajó vagy felfut valami sziklapadra; vagy belesikamlik a forgóba,
17200     1,  II  |                 szerb parthoz közel meredek sziklapadról rohan alá, a másik ágának
17201     1,  VI  |                     egész történet az a két sziklapart, két nemzet története, kiket
17202     1,  I   |                ifjul, hullámai szökellnek a sziklás meder felett, egy-egy roppant
17203     1,  V   |              egyszer aztán kijutott a sötét sziklasírból.~S amint a kettős sziklafal
17204     1,  II  |                 közepén, hanem igyekezett a sziklasziget nyugati ormát elérni.~A
17205     1,  IV  |             gyorsabban hajtani.~A Perigrada sziklaszigetet két ágban folyja körül a
17206     1,  III |                  malmot közelebb vontatta a sziklaszigethez, s távolabb a hajó útjától.~–
17207     3,  IV  |                  nem sok idejük van onnan a sziklatetőről a holdvilágba bámulni s
17208     1,  IV  |                  válik. Ennek a szigetnek a sziklatömegei eltakarták előle az egész
17209     1,  IV  |        fénytörésében oly közel látszottak a sziklatömegek, szép eleven tarka színeikkel,
17210     2,  IV  |                    a hold körhegyeit utánzó sziklaüreg nem a természet munkája:
17211     1,  VI  |           erdőszámra; akkor azzal a jéggel, sziklával, faderékkal vegyes özönvízi
17212     1,  V   |                  csattanással, amint a szűk sziklaverem csak egy akkordot képes
17213     5,  II  |                 hamvadó levélpapíron fénylő szikrák mint rémgondolatok járnak
17214     5,  IV  |                     a derekát.~Timár szemei szikrákat szórtak.~– Csak maradj ülve,
17215     1,  V   |                     a vontatók, s ahányszor szikrát vet az acél, értik már a
17216     2,  IV  |                     úr szemei különös módon szikráztak. Mintha most már veresebbek
17217     5,  III |                  jégtűkkel volna tele, amik szikrázva gomolyognak össze egy szemvakító
17218     3,  IV  |                      szólt Timár csendesen, szilárdan. – És egyúttal fölkértem
17219     1,  VII |              embernek, hogy a sok lehullott szilvát agyon ne gázolja.~A fehér
17220     1,  VIII|                    nem fizethetsz ki aszalt szilvával. Te rossz anya vagy. Nem
17221     5,  VI  |                öléből, s nyakát felnyújtva, szimatolni kezdett; nyugtalanul szűkölt,
17222     1,  VII |                    maradt a sarkából, egyre szimatolt, és közbe nagyokat rázott
17223     5,  IV  |                     mint az őrnagy, s így a szimmetria helyre lett ütve.~Timár
17224     5,  X   |               fényes selyem; utóbb a szürke színbe fehér kockák vegyültek;
17225   Uto       |                 között a tulajdonjog miatt. Színdarabot is írtam belőle, s ez az
17226     4,  III |                  arca egészen ki volt kelve színéből, alakjából.~– Valami bajom
17227     1,  IV  |            sziklatömegek, szép eleven tarka színeikkel, zöld, sárga, vörös kődarabok,
17228     1,  V   |                      mik sárga, vörös, zöld színekben váltakoznak, s legfelső
17229     1,  IV  |                 örvény sodra felhányt a víz színére. Ezek az elmerült malom
17230     4,  IV  |               meggyújtott mécs még pislog a színes ernyő mögött: – a kihúzó
17231     2,  VI  |          súgólyukból valami darabot súgna a színészeknek.~– Bizony, nagyuram, magam
17232     1,  V   |                  egymáson keresztül, minden színezeteiben a tűznek és vérnek, s ahogy
17233     3,  VII |                alapszín napos oldalán bíbor színezetet kap, az aranyszínbe kárminpettyek,
17234     5,  IV  |                  barátság: aztán eljártam a színházba. Ott megláttam azt a gyönyörű
17235     3,  III |               pofájába.~Timár rögtön a vész színhelyén termett, s szokott lélekjelenlétével
17236     1,  VII |           keresztültörve magát a veszedelem színhelyére. – Elfeledtem önnek megmondani,
17237     5,  III |                     a vágott lékhez levegőt színi; ilyenkor családi ünnepjük
17238     5,  XIII|                    siettek megnézni a véres színjátékot, hol egy ilyen szép fej
17239     2,  VII |                     Athalie pedig kegyetlen színleléssel piperézte az örömét rejteni
17240     2,  IV  |                 megjelenhessen. Azt kellett színlelnie, hogy ő szerencsés vállalkozó.~
17241   Uto       |                    belőle, s ez az egyetlen színművem, mely húsz éven át fenntartotta
17242     2,  IV  |          csalogatják; „csapda”, „tűzhely”, „színpad” a neveik, amiken keresztül
17243     5,  IV  |               parancsára, hanem csak valami színpadi látvány kedvéért lett volna
17244   Uto       |                 fenntartotta magát, s német színpadokon is sikert aratott. De egyéb
17245     3,  VIII|                     egész szekrény mahagóni színre festett vasból készült,
17246     5,  XI  |                 cukor még? Nesze, cukor!” S színültig rakja poharát cukorral.
17247     2,  III |                    gyöngyházfényű adulár, a színváltoztató labrador, a karmazsinpiros
17248     1,  II  |             malájinak a sárga. Semmi idegen színvegyülettől nem háborított fehérség.
17249     1,  X   |                   Vaffát efendi elküldetett Szíriába, s útközben a drúzok agyonverték;
17250     3,  III |                     kihímezve ibolyakékkel, szironták arannyal; az arany napsugár
17251     1,  IV  |                    csoport meg nem nevezett szirt árulja el magát szerteszéjjel
17252     1,  VII |              geologok „erraticus” (téveteg) szirteknek, az olaszok „trovanti”-knak (
17253     1,  IV  |                    maradjon.~És e veszélyes szirtfenekű tavon keresztül mégis van
17254     1,  II  |          veszedelemmel jár. Északnak számos szirtfok rejlik a víz tükre alatt,
17255     1,  IV  |                 békeszerető bölcs politikus szirthegye olyan élesen ki nem vágta
17256     1,  III |                    öngyilkos munkát, hogy a szirthez csapja magát.~– Mondtam,
17257     2,  VIII|                    ha akar, és én nem fogok szisszenni.~Kacsuka úr e szenvedélyes
17258     3,  VI  |                   ott meg olyan borzadályos sziszegés hangjai riaszták, aminőkkel
17259     2,  IV  |                  irányelv.~Hanem ennek a jó szisztémának is volt egy ellensége, egy
17260     2,  IV  |                   lisztté törik, rostálják, szitálják; egész Veres-patak hosszában
17261     5,  V   |                    a tű hegye, vágott alá a szitáló hókristály. A felhő maga
17262     2,  I   |                    másik magas hangon annyi szitkot-mocskot vertek árva fejéhez, hogy
17263     2,  VIII|               között szörnyűködés, kacagás, szitkozódás zűrzavaros zsibaja támad;
17264     5,  IV  |                     közé, de egyenesen csúf szitkozódásai miatt elhatároztam, hogy
17265     4,  V   |                     a föld, s elnyeli ezt a szitkozódót, mint Dáthánt és Abirámot.
17266     5,  I   |                   sikoltozó szava hangzott, szitkozódva, hogy ki oltotta el a lépcsőházban
17267     3,  I   |             kapitánynak könnyelmű udvarlása szította féltékenységét. Ez mind
17268     1,  IV  |                 Fabula János, s egy rövidet szítt a butykosból. – Mi lénungja
17269     5,  IV  |                    lágyulva akkor, akár egy szivacs! Édesapámnak fogadtalak,
17270     4,  III |                  Timárra, mint a napsugár a szivárványból.~– S te el tudtad ezt előttem
17271     4,  I   |                     órán át elbámulta e kék szivárványokat Mihály, mikor a gyermeket
17272     3,  IV  |                 rövid idő múlva a víz színe szivárványos lesz az olajtól, amit a
17273     2,  VII |                   vallási misztérium, félig szívbeli talány, s egész alakja remegett
17274     3,  V   |                     melyben mindenki egymás szívdobbanásainak beszédét hallhatá.~Teréza
17275     3,  II  |                     keble fölé, s számlálta szívdobbanásait. Nyugodtan, rendesen vert
17276     5,  III |                  nem érez. Sem hideget, sem szívdobbanást, sem kül-, sem belvilágot.
17277     1,  XIV |                   Melyikre? Valamennyire. A szívdobogására-e, vagy a kiszámítására? Mindenikre.~
17278     3,  II  |                Borbála kajütjében oly nehéz szívdobogások között keltett életre egykor.
17279     4,  III |                   istenanya hét tőre volt a szívedbe verve! – Óh! Noémi, mennyire
17280     5,  XII |              Mármost élj ezzel a döféssel a szívedben tovább!~
17281     5,  XII |                  lecsapna a fejemre, adok a szívednek egy tőrdöfést, ami soha
17282     2,  V   |            aspektusokban, nem is a szeretők szíveiben (mert hiszen szeretik azok
17283     5,  I   |                    ki neki esküdt férje, ki szíveik között áll.~Az őrnagy folytatá,
17284     2,  II  |                     szorítva a tiszttel, ki szívélyesen sietett oda hozzá.~– Hát
17285     3,  II  |                  sehol; és ennek én örülök, szívemből örülök.~A hölgy lángoló
17286     5,  I   |                 tőrdöfés halálos volt az én szívemen. Ezzel a gyógyíthatatlan
17287     1,  IX  |                  szegény férjem egy éjszaka szíven keresztüllőtte magát.~Nem
17288     2,  VII |                   kezében, akkor villant át szívén, hogy hisz ez a vőlegény.~
17289     5,  XIII|       Odaérkeztünkkor Deodát azzal a nyájas szívességgel fogadott bennünket, amivel
17290     5,  VIII|                    urat találom. Köszönöm a szívességit: hát hiszen, hogy el ne
17291     4,  IV  |              csalódások, a tört remények, a szívfájdalmak, a testi szenvedések, a
17292     1,  XI  |                  szegény halandó életvesztő szívfájdalmakat kap. Az üvegcsében levő
17293     1,  XI  |              ujjaival a szeszt az alvó alak szívgödrébe, s hogy ment legyen minden
17294     5,  II  |                    gyertyát fog gyújtani. A szívháborgásnak van egy csillapító szere.
17295     3,  II  |                     álarca alatt sérté őket szívig. Hisz ők nem voltak boldogok.
17296     1,  XII |             eltemetettből, aki mind magához szívja az esőt és a harmatot.”~
17297     2,  V   |                 Putifárné istent dicsérő és szívnemesítő történeteit fennhangon.
17298     5,  XI  |                méreg, amit még szívébe kell szívnia, hogy el legyen készülve.~
17299     5,  II  |               rémektől, vadállatoktól! Mily szívnyomást kell éreznie, ha távol kedvesére
17300     5,  IV  |                 karszékbe, s közbe a fogait szívogatta cuppanós hanggal, mint aki
17301     1,  III |                   hogy vékony testalkatának szívós izmai vannak.~A horgony
17302     2,  III |              ennyiért üldözték volna őt oly szívósan? Érdemes volt ezért szökni,
17303     4,  II  |            rózsaszüretről. Pedig bizonyosan szívszakadva vártak reá! De hát először
17304     4,  IV  |                     harc, nincs csók, nincs szívverés, nincs születés, nincs halál: –
17305     4,  IV  |                 Mihály a hozzáérő alaknak a szívverését hallhatja.~„Milyen halkan
17306     2,  VIII|       viszálykodásom volt nekem az anyámmal szívviszonyom miatt. Ő egy született baronesse,
17307     1,  V   |               sárga-fekete sávos csónakon a Szkelához.~A Szent Borbála haladhatott
17308     1,  V   |           megtisztultan, éppen úgy, ahogy a Szkelánál szükséges minden adott pénzt
17309     5,  XI  |                ékesíti a filozófia. Mienk a szkepszisz, önöké a pietász. Imádkozzék
17310     3,  IV  |                   kell azt is hozatni. Csak Szlavóniában kaphatni még.~Végre jóllakott.
17311     1,  II  |                  kettős kabineten, mely két szobácskából áll, jobbra-balra nyíló
17312     3,  VIII|                     engedd, hogy ott háljak szobádban, hogy melletted legyek,
17313     5,  I   |                     járó üreg egész addig a szobáig vezet, mely most Timéa belső
17314     5,  I   |                    hivatalosan lefoglalták, szobáit lezárolták, ezen a rejteken
17315     5,  II  |                   vigyázva nyitogatta fel a szobájához vezető ajtókat. A ház többi
17316     3,  II  |      szolgálatkészen világított Mihálynak a szobájáig, ott letette a viasztekercset
17317     4,  IV  |                   mögé, hol a kis lak másik szobájának ablaka volt.~Ez a szoba
17318     2,  VIII|                      s úgy jöttek az udvari szobák felé, amiknek a sorát bezárta
17319     2,  I   |                     az úri szobákban, nem a szobaleányéban. Athalie-nak segít a toalettjénél;
17320     2,  V   |                    még a lépcsőn levilágító szobaleánynak is ne mondjon valami lekötelezőt.
17321     2,  VII |          konyhalócáról. Zófia asszony még a szobaleányt és a szakácsnőt is elbocsátotta
17322     2,  I   |                 közbesikoltott:~– Itt az én szobámat be nem tintázzátok! Itt
17323     5,  IX  |                  méla gondolat volt ebben a szóban: írja meg a kis Dódi Timéának,
17324     5,  I   |             kereskedők és termelők. Annak a szobának a lépcső felőli falában
17325     1,  VII |                  uram! Nézzen ide, két szűk szobánk van; egyben magunk húzódunk
17326     2,  VIII|               jöttek. Az árverezés szobáról szobára ment. Elkezdték az utcai
17327     2,  VIII|               közelebb jöttek. Az árverezés szobáról szobára ment. Elkezdték
17328     5,  XII |                 Athalie látja ezt az arcot, szoborfehéren, mint valaha, és e fehér
17329     1,  II  |                     nyúlánk alak és komoly, szoborszerű arc, tökéletes antik vonásokkal,
17330     1,  I   |                   mikben a képzelem szentek szobrait látja, s e templom csarnoka
17331     3,  I   |                   egy mártírnőt? a szentkép szobrát a pálmaággal és a töviskoszorúval?
17332     4,  IV  |                     erősen körülrakva szent szobrokkal.~Az első építtető örökösei
17333     5,  XIII|           Magyarország Ausztriával egy „és” szócska segélyével összekötve.~Nagy
17334     3,  VI  |                 mondta neki azt a rövid kis szócskát: „te!”, mikor olyan nagyon
17335     4,  IV  |                     s a két csillagrém éles szöget képző két külön parabolában
17336     2,  VII |                   égetni.~Zófia asszony egy szögletből nézte azt nagy kárörömmel.~–
17337     2,  VIII|            Könnyebben érezte magát, mikor a szögleten bekanyarodott az „Angliá”-
17338     5,  I   |                   hajlik, a belső fal pedig szögletet képez. Ebbe az üregbe a
17339     5,  III |                     trapezium két átellenes szögletét képezi.~Minden jéglapot,
17340     2,  VIII|                    a közeledőre: ki vagy?~A szögletháznak oszlopos folyosója van a
17341   Uto       |                 látni a Nemzeti Színházban, szögletpáholyában. Jótékonyságáról beszélt
17342     1,  I   |                szilaj hőssé ifjul, hullámai szökellnek a sziklás meder felett,
17343     5,  IV  |                  porkolábot, aki észrevette szökésünket, mielőtt kiálthatott volna,
17344     5,  III |                      Senki sem kergeti; nem szökhetik el. A lomhább halak egész
17345     1,  X   |              vagyonommal.~A tenger felé nem szökhettem, mert ott az új kerekes
17346     3,  VIII|             megnyert nagy pénzt, hogy el ne szökjék tőle, s ez meri folytatni
17347     5,  IV  |                      Pedig hiszen én úgysem szököm el tőled, ne félj!~Timár
17348     2,  IV  |                  revocált, rehabilitált, és szökve szökött Komáromból; Timárt
17349     5,  I   |                     ide.~– Én tegyem azt? – szörnyedt fel eliszonyodva Timár.~
17350     3,  III |                    azután pedig úgy vágta a szörnyet a parthoz, hogy rögtön elterült,
17351     3,  III |                     hanyatt fekve kalimpázó szörnyeteghez, hogy az az egyik ollójával
17352     3,  II  |                 Semmi tápszer annak az éhes szörnyetegnek, aki martalékát keresi.~
17353     1,  II  |                 mire a templomba ment vele, szörnyethalt; de mivel minden esztendőben
17354     2,  VIII|                   mond. Arra a tömeg között szörnyűködés, kacagás, szitkozódás zűrzavaros
17355     5,  XIII|                      meg Deodáttal; egy kis szöszke, göndör fürtű, angyalfejű
17356     5,  V   |               öltönymaradványait, a kiégett szövet alakja hamvában is megmaradt.
17357     1,  IX  |                     mellé; termékéből durva szövetet készítettem fűzfa szövőszéken,
17358     5,  VI  |                     van. Noémi meggyújtja a szövétneket, előveszi kerekes guzsalyát,
17359     4,  I   |              hallgatás, s nincs az a titkos szövetség, mely erősebben fűzné mesteréhez
17360     3,  III |                    a kertészeknek a legfőbb szövetségese. Ön tudja azt, hogy olyan
17361     4,  V   |                     helyzetében azt a török szövetű tarka gyapotszőnyeget vonta
17362     1,  II  |                 pirosság vékony hajszálerek szövevényében fejezte ki magát, miktől
17363     5,  XIII|            aranyhaja közé most már ezüst is szövődött, de szemei még most is egy
17364     1,  IX  |                  szövetet készítettem fűzfa szövőszéken, s azt viseltük. Gyékényből,
17365     3,  I   |                     ki van-e engesztelve?~A szofizmára nem gondolt Timár. Hogy
17366     3,  III |                történtek azóta itten!~Noémi szófogadó leány volt; ellenmondás
17367     4,  I   |                megtalálta azt, s aztán mint szoká, egyedül megindult a nádas
17368     1,  II  |                   János, megtartva azt a jó szokását, hogy a kellő meggondolás
17369     1,  VII |              asszonya, jó vagy rossz magyar szokásból, ki akart tenni magáért
17370     5,  IV  |              bélyegzett embert, ilyen rossz szokásokkal akárhol elcsípnek, s akkor
17371     1,  I   |              kelepcékbe; visszafordulni nem szokásuk, mindig előbbre haladnak
17372     2,  V   |           leánytréfa sikerült.~Másnap Timéa szokatlanul komoly volt, a gyermeteg
17373     2,  I   |                     módjára kell szoktatni; szokjék a konyhához, a söpréshez,
17374     2,  IV  |                    hát megint itt vagy? – e szókkal fogadá őt a főtisztelendő
17375     5,  I   |                     indulatai torzíták el e szóknál.~Azután csüggedten rogyott
17376     5,  X   |                  kell rá, hogy hozzá tudjak szokni az örömhöz. Az nem megy
17377     1,  VII |                   korszakában, fehér ing és szoknya rajta, a felső szoknyájának
17378     5,  IV  |                    Valóságos tengeri kalóz, szoknyában. Ajh, de szeretnék egy olyan
17379     1,  VII |                   és szoknya rajta, a felső szoknyájának szélét felfogva tartja,
17380     2,  V   |                  hanem a vállra kötötték. A szoknyaujjak voltak olyan bőre szabva,
17381     2,  II  |                 volna a prófunt íze, mint a szokotté, a másodikon egy kicsit
17382     4,  III |                     szóért rá vetni.~Másnap szokottnál korábban elhagyta a tanyát
17383     4,  V   |                    semmi gondom sem volt.~– Szoktál böjtöt tartani?~– Egyszer
17384     5,  XI  |                    s még egy suttogó szó.~– Szoktál-e imádkozni, kedvesem?~– Soha.~–
17385     2,  I   |                   felesége szolgálónak volt szoktatva, mint kisasszonynak. De
17386     2,  VIII|                     mikor aztán meg kellett szólalnia, olyan reszketés fogta elő,
17387     5,  I   |                  küzdött nő és férfi.~Timéa szólalt meg elébb:~– Uram! Ön egy
17388     4,  III |                   vállalatokat, mik világra szólanak, miknek eredményétől nagy
17389     5,  I   |              bátorságom nem lenne önhöz így szólani: „Asszonyom, van még egy
17390     4,  V   |                 elvisz: a szívem beteg. Nem szólásmód ez tőlem. Halálos baj ez.
17391     5,  II  |                    voltál az úrnő, ő volt a szolga. A te vagyonoddal tette
17392     2,  VIII|                  zörgetésre előjött a tiszt szolgája, s kinyitá az ajtót.~– Itthon
17393     5,  XI  |                fehér arca varázslatával egy szolgájából az úri családnak hatalmas
17394     2,  IV  |                    következik, hogy az apám szolgájához menjek férjhez”. Érthette
17395     2,  VII |                    megkoronázlak ezen Isten szolgájának asszonyává.”~– Nagyon szép!
17396     2,  VII |                hozzá: „Én tégedet, Istennek szolgáját megkoronázlak ezen Isten
17397     2,  IV  |             jótékonyság a népre nézve, s jó szolgálat a kormány előtt, aki abban
17398     2,  IV  |                    sietett Timárnak azonnal szolgálatára lenni, s amit más hetekig
17399     1,  IX  |                    de a szabadságot a kövér szolgálatért fel nem cserélő, a jótékonyságot,
17400     1,  XIII|                    rá.~– Ön a hajóbiztos?~– Szolgálatjára önnek.~– E hajón utazik
17401     2,  I   |                  jutott. Gyanútalan volt és szolgálatkész. A török leányok sorsa ez.~
17402     3,  II  |               meggyújtá a viasztekercset, s szolgálatkészen világított Mihálynak a szobájáig,
17403     5,  X   |             irányában pedig egész a cselédi szolgálatkészségig vitte Athalie az alázatosságot.
17404     1,  X   |                     való. Sokszor tettem jó szolgálatokat ennek az embernek, s most
17405     4,  I   |       nemzetgazdászati téren hazájának tett szolgálatokért.~Hogy nevetett az a gúnyolódó
17406     5,  IV  |                 hozzáláttam teljes erővel a szolgálattételhez; – elloptam a pénztáradból
17407     4,  IV  |                 ürügy alatt, hogy elég neki szolgálattételre a házra felügyelő vincellér.
17408     1,  VIII|                      ki csak saját érdekeit szolgálja.~Almira dühösen ugatott
17409     3,  V   |                szereti mint szegény, másnak szolgáló hajóbiztost, érdektelenül,
17410     3,  II  |                   neki, hogy ő nem alázatos szolgálója, hanem védördöge ennek a
17411     2,  VII |                    megkoronázlak ezen Isten szolgálójának urává!” Azután pedig veszi
17412     2,  VII |            bocsátotta ki a cselédekhez, s a szolgálóknak meg volt hagyva, hogy mikor
17413     5,  II  |                   magasztalá őt a feleség!~„Szolgálóleányból úrnővé tett engem.”~Nem
17414     5,  I   |                   földönfutóvá lettem, mint szolgálóleányt kezével, vagyonával megajándékozott,
17415     2,  I   |                  sokkal jobb, ha a felesége szolgálónak volt szoktatva, mint kisasszonynak.
17416     5,  X   |                    a mellékszobákban.~Azt a szolgálós modort, amit affektált,
17417     1,  X   |                   egyik ország kormánya sem szolgáltatja ki a másiknak politikai
17418     5,  I   |                      E nőnek igazságot kell szolgáltatni hűségéért s szerelméért,
17419     1,  IX  |             vendégeknek, mihez pörkölt málé szolgáltatta a kávét, s lépesméz a cukrot.
17420     4,  V   |                nagyon csendes álom. Meg van szolgálva. Egész nap a szívem dobogását
17421     2,  V   |                  szegény gyermekből, és nem szólhatott neki. Mit is mondhatott
17422     3,  IV  |                 szólj. Ez előtt az úr előtt szólhatsz, ő már mindent tud.~– Hogy
17423     4,  I   |              akaszták, s „nagyságos úr”-nak szólíták: „te ezt két asszonynak
17424     5,  IX  |                     Timéának semmit. Te nem szólíthatod meg ezt az asszonyt.~– Jól
17425     1,  V   |          találtatott; hasonló feszes hangon szólítja fel a tisztítót, hogy nyilatkozzék
17426     1,  VII |                kinek szóltak.~Azt, hogy kit szólítottak, mindjárt megtudhatta, mert
17427     5,  XIII|              családot; s egyenkint neveiken szólítva, sorba csókolják őket.~Ez
17428     5,  XII |             alispánt és vőlegényét, hogy ne szóljanak erről senkinek, tartsák
17429     4,  I   |                  tetszett, mintha madár sem szólna már a szigeten.~Mikor a
17430     1,  XIII|                      amiről bizonyítványaim szólnak, itt ez az első írás, tessék
17431     2,  VI  |                Valami közönséges bort termő szőlő pedig úrfelének nem való,
17432     2,  IV  |             rabszolga szabadon bocsátásáról szóló tabula ceramicát, melynek
17433     2,  VI  |               szüret előtt lefoglalózzák? A szőlőárfolyam végre ott állt meg, hogy
17434     2,  VII |              haszontalan, keresetlen parlag szőlőföldekbe lett belepocsékolva, amik
17435     2,  VI  |           szőlősgazdákat, hogy ki adja el a szőlőjét? Vette tőlük, ahogy adták,
17436     4,  IV  |                  melankolikusabb látvány.~A szőlők, miket máskor szüret táján
17437     2,  VI  |                     semmi hasznot nem hajtó szőlőkbe vert pénzük a spekulálóknak
17438     2,  VI  |                 Jöttek a versenytársak is a szőlőkért árverezni; a szegény monostori
17439     2,  VI  |                  szintén.~Egyszer elkezdett szőlőket vásárolni a Monostoron.~
17440     1,  V   |             Cserna-völgy. A két part hegyei szőlőkkel, gyümölcsligetekkel fedve
17441     5,  XIII|                  maga teendőjét, s utánalát szólongatás nélkül, és öröme van abban,
17442     2,  VI  |                 Új-Szőnybe, s járta sorba a szőlősgazdákat, hogy ki adja el a szőlőjét?
17443     4,  IV  |                 miket máskor szüret táján a szőlőszedők vidám zaja vesz föl, magukra
17444     1,  VI  |                   be van futtatva dél felől szőlővel, aminek ezernyi piros és
17445     4,  V   |                   harmadik összetekergőzött szőlővenyigéket mutatott leskelődő gyíkokkal,
17446     1,  VII |                  azután meg azt, hogy kinek szóltak.~Azt, hogy kit szólítottak,
17447     4,  III |                    én szidtalak érte!~– Nem szóltál semmi rosszat, Mihály.~–
17448     2,  IV  |                 sárga por. Azt viszi minden szombaton beváltani Gyula-Fehérvárra
17449     5,  I   |           bosszúvágy, az irigység pokolbeli szomja epeszté. A gyalázatot, a
17450     5,  XII |                       Nem haltál meg, de én szomjamat kielégítettem, s mármost
17451     4,  III |                   már meleg. Hát meg akarsz szomjan ölni?~Noémi tűrte szelíden
17452     5,  IV  |                  harapnivalót, mert éhes és szomjas vagyok, s még igen sok érdekes
17453     4,  I   |                   üldözött, kifáradt ember, szomjtól, éhségtől tikkadtan: ő nem
17454     4,  V   |              mellékszobában van leányom; ne szomorítsd meg.~– A lányod, ugye? Aztán
17455     4,  III |                   hogy te ne járj oda hozzá szomorkodni.~Pedig Timár azért csak
17456     4,  III |                    éjjel megásta a sírt egy szomorúfűzfa tövében.~– Eredj ki te is
17457     4,  III |                    ődöngött. Elment ahhoz a szomorúfűzfához, leszakított egy félig nyílt
17458     5,  I   |                  éve már azt hittem, hogy a szomorújátéknak vége. S ez engem megijesztett.
17459     3,  VIII|                     Timéa kezét. Arcát mély szomorúság árnyékozá. Szíve olyan nehéz
17460     3,  II  |                    se útban, se örömben, se szomorúságban. A szíve el volt temetve.~
17461     1,  VI  |           vártoronynak, három kisebb torony szomszédjában, miket párkányzatos bástyafal
17462     3,  I   |                   nyitja a száját, még csak szomszédjához suttogni sem fordul. Rettenetes
17463     1,  II  |               leányarc tekint ki, s ezáltal szomszédjává lesz Szent Borbálának.~Mintha
17464     1,  V   |                 partjáról egymást felkereső szomszédországi lakosok.~A Szent Borbála
17465     5,  XIII|                     a nők török szőnyegeket szőnek és festenek, hímeznek, csipkét
17466     4,  I   |                     uram is mint a hajóscéh szónoka. Rangjához illő díszben
17467     5,  XIII|                  belekiáltott a pap ájtatos szónoklata közepébe: „hazudsz!”, s
17468     3,  VIII|                   rágyújtott egy ünnepélyes szónoklatra, melynek folyamában felmagasztalá
17469     5,  I   |             lépcsőrácsot, még a falszekrény szőnyegajtóját is.~Legkisebb nesz nélkül
17470     5,  XI  |              tusakodtak a sötétben, a padló szőnyege tompította dobogásaik zaját.~
17471     5,  XIII|                  ács és molnár; a nők török szőnyegeket szőnek és festenek, hímeznek,
17472     4,  V   |               Istenben, hogy éjente ezzel a szőnyeggel takarózom; pedig tudva van,
17473     1,  XI  |                  maga elé bámult mereven.~A szőnyegtakaró ölébe lecsúszott, s az éji
17474     1,  XI  |                     azzal odavonta a perzsa szőnyegtakarót, mit a leány álmában lehajított
17475     5,  III |                   végtelenbe.~Későn indulva Szőnyről, csak másnap éjszaka jutott
17476     4,  IV  |                aztán megtörténik vele, hogy szórakozottságában olyan dolgokat tesz, mond,
17477     1,  II  |                    is egy idegent, vagy egy szőrből, gyapjúból, kenderből készült
17478     5,  IV  |                    az ég felé, mint a majom szőre.~„Hogy hítták azt a basát?”
17479     5,  II  |                    oly hűségesnek, okosnak, szorgalmasnak mutatta magát, hogy a legnagyobb
17480     1,  IX  |                     évek, mik minden emberi szorgalmat meghiúsítanak, jöhet késői
17481     1,  XII |                    homlokára s lábszáraira, szorgalmatosan felváltva azokat, mikor
17482     3,  VIII|                     önfeláldozó hűség, az a szorgalom, az a féltékenység a férj
17483     3,  V   |                    egy cseléd. Akinek olyan szorgos dolga van, nem lophatja
17484     2,  V   |                  csókol a hölgyeknek, kezet szorít a férfiakkal, és igyekezik
17485     2,  IV  |             mindenki előtt nagy tüntetéssel szoríta vele kezet.~– Barátom! Most
17486     4,  IV  |                  gyönyörű kebel, – hogy egy szorításával acélmarkomnak beléd fojthatnám
17487     3,  III |               Mihálynak, s ez érezé a forró szorítást, minőt még nő kezétől soha
17488     5,  XIII|                 megöleltek.~Velünk is kezet szorítottak mind a ketten, s azután
17489     5,  I   |                  kalandor. Egy este sarokba szorítottuk ezt az embert. Meg kellett
17490     1,  II  |                   nevettem. – Jézus segíts! Szorítsd azt a lapátot, héééj!~A
17491     1,  VIII|                  nézve azt, hogy vele kezet szorítson az egyszeri találkozás öröme
17492     1,  IV  |                    álló kisebb sziget által szoríttatik össze. Ennek a neve Reszkivál. (
17493     5,  X   |                     a feketét a hamuszín, a szőrkelmét a fényes selyem; utóbb a
17494     3,  VIII|                     pletykázni.~Timár olyan szorongást érzett, mikor házába lépett.
17495     4,  V   |        szolgálattevő markos legényt.~Teréza szorongatott helyzetében azt a török
17496     4,  II  |                    garast sem; csak a kezét szorongatták meg: „zbogom!”~Ő ott maradt
17497     4,  IV  |                  kiszabadulni. A balsors, a szorongattatás, a kétségbeesés, a lélekküzdelem,
17498     2,  VI  |                aztán csak ki hagyta magából szorongattatni, hogy hát igen. El van határozva
17499     1,  I   |                másutt megtorlik a kanyarodó szoros bércfalánál, s a ráhajló
17500     1,  V   |                    megint ugyanez a sorrend szorosan felhúzatik, s mindaz együtt
17501     5,  I   |                    az az ember Levetinczyre szórt, minden cím benne volt abban,
17502     5,  IV  |                      Timár szemei szikrákat szórtak.~– Csak maradj ülve, pajtás:
17503     5,  XIII|         angórakecskék, hosszú fényes fekete szőrű lámák.~Az egész szigeten
17504     3,  VI  |                maradt, a kecskék, juhok oda szorultak fel.~Most hallhatja Almira
17505     1,  IX  |                   emberek kegyelemfalatjára szorulva, megcsalatva, meglopatva
17506     5,  V   |                 mint a polyva, a szélbe van szórva.~Ő futni hagyja azt az embert,
17507     3,  I   |             prédikációnak vége van.~Timéa a szószék melletti első sorban ül
17508     1,  IX  |             Mózesről, akiről a könyvek és a szószékek és a harangok és az énekek
17509     3,  I   |              meszelt falaival, aranyozatlan szószékével, egészen más hatást gyakorolt
17510     5,  XIII|                     melletti karzatról. Ő a szószékhez közeli padsor elején ült:
17511     3,  I   |             elhallgat minden ember; a magas szószékre fellépdel a lelkész, és
17512     3,  IV  |                      szánjon meg, és legyen szószólóm férje előtt. És akkor amaz
17513     3,  V   |                mondani, hogy „te”? Egyetlen szótag az. Nem tudod kimondani?
17514     4,  I   |            megszeret. És találgatta az első szótagokat, amiket az új ember ajka
17515     2,  VIII|                egészen a lábáig, érthetlen, szótagolatlan kiabálással.~Timár letörlé
17516     1,  XII |                  ott állt a háta mögött, és szótagolta, amit ír.~– No, fess rá
17517     3,  VII |                    a ruhákat, amiket ő maga szőtt, maga varrt Mihály számára,
17518     2,  V   |               nyilatkozatra bírni. Az ilyen szótul az ember megijed: forogni
17519     1,  VIII|                 voltam mindent hallani, ami szóváltás önök között oda alant végbement.~–
17520     3,  II  |                    Nincsenek közöttük heves szóváltások; semmi civódás. Még csak
17521     3,  VI  |                 kedélyére, mint az ébresztő szózat a mámorálomban alvóra. Ez
17522     2,  III |                    beszédét, s azt a titkos szózatot, ami odabenn dobog – és
17523     3,  IV  |                  voladort, amibe nem esik a szú, meg a maou fát, amit nem
17524   Uto       |                     volt közös eredetünk: a Szűcsökéből.~Szűcs Lajosné még a hetvenes
17525     5,  I   |                    Neked nem a bosszúra van szükséged, hanem botrányra. Előrohansz
17526     3,  IV  |                     elhallgatott. Nem tartá szükségesnek elárulni, hogy signore Scaramellinál
17527     3,  VI  |             ügyvédjével vagy biztosával, ha szükségét látja, s ahol intézkedni
17528     3,  I   |                   okoskodáson alapul, tehát szükségképpen kell a hajadonnak egy ideig
17529     1,  IX  |                     kettőig is, bennünket a szükségtől megszabadítson. – Tehát
17530     1,  IV  |                   Fabula János.~– De hát mi szükségünk volt nekünk megkísérlenünk,
17531     4,  IV  |                      nincs szívverés, nincs születés, nincs halál: – csak a semmi
17532     3,  VI  |                     meg, hol járok!”~Ezen a születésnapján túl nem tudott imádkozni
17533     5,  VII |             városban, amilyen nem fog itten születni tán soha több: jóltevője
17534     3,  VI  |                    Fordulj vissza. – Te nem születtél rossz embernek: azzá mérgesítettek
17535     2,  VI  |                  bölcsesség következményeit szülik magukból. Azért ugyan ostobaságok
17536     2,  VIII|                    képzelet zsarnokká tette szülői és szeretője irányában.
17537     3,  IV  |                   hogy szegény megboldogult szülőink bennünket még hajdan eljegyeztek,
17538     4,  IV  |             öntudatlanul eltávozni házától, szülővárosától.~Aztán reggel valamennyi
17539     3,  II  |                 rajta, fülébe súgva: „Miért szültél a világra!”~Hah! milyen
17540     1,  VI  |                    szél éjfél után rendesen szünetet szokott tartani, használni
17541     5,  I   |                szerencsétlen gazdagságot, s szüntesse meg két ember szenvedését,
17542     5,  XI  |                    cukrot is tesz bele, úgy szürcsöli; ami felséges. Inas, házmester
17543     2,  II  |                amint egy csésze feketekávét szürcsölt.~– Át vagyok ázva, fázva,
17544     4,  V   |                hosszabb lett a szakálla, és szürkével volt már erősen vegyülve;
17545     1,  VI  |                  valami hálával tartozik.~A szürkület Ogradina táján találta a
17546     4,  I   |                   megvirradjon, felkelt már szürkületkor, fegyverét, vadásztáskáját
17547     3,  VI  |                     sorssal.~Mikor a hajnal szürkülni kezdett, az éjszaka fenevadai
17548     1,  IV  |               akinek évi fizetése jár, elég szűken, s akire nézve mindegy,
17549     2,  VIII|       kötelezettségei alul. Az emberek elég szűklelkűek ilyen visszalépésre nem
17550     3,  III |                      Almira kétségbeesetten szűköl, míg kinn a parton le tudja
17551     5,  VI  |             szimatolni kezdett; nyugtalanul szűkölt, nyihogott, s körmeivel
17552     3,  III |              bedugott lábát, s három lábon, szűkölve, nyihogva ugrál ki a vízből,
17553     1,  V   |               nyugodt körrepülése látszik a szűkre szorított égen, melynek
17554     1,  I   |                   mindig előbbre haladnak a szűkülő fogdában; míg a legvégén
17555     2,  III |                 jogon a te kincseid, mint a szultáné, a khazniáré, meg a Dunáé.”~„
17556     4,  IV  |                 zsarnok lenni, lettél volna szultánja a nőnek, kit rabul megvettél,
17557     1,  XIV |              visszakerül, nem marad abból a szultánnak egy pipa dohányra való.~
17558     2,  III |                hihetőleg elrabolta azokat a szultántól.”~„A Duna elrabolta mind
17559     4,  IV  |               kigyógyítható: ha a testi baj szűnik, a lélek sem szenved többé.
17560     4,  I   |                  sírjon addig, míg a favágó szunnyad…~S este együtt mennek haza;
17561     3,  VI  |                     a szabadban találnak.~A szúnyogfelhő elborítá a síkságot, melyen
17562     4,  III |                     Nem jöhet be, kedvesem, szúnyogháló van az ablakon.~– Úgy? Hát
17563     4,  V   |                 pótolja az üveget? Eleintén szúnyoghálót feszített ki a rámákba;
17564     3,  VI  |                 áhítatos szót.~„A galambóci szúnyogok jőnek!”~Azok az ördög teremtményei,
17565     3,  VIII|              Levetincen, ahol paraszton meg szúnyogon kívül más élő állat nincsen;
17566     3,  III |                   Beszélt neki az égszínkék szurinámi békáról, minőt a porosz
17567     1,  VI  |                hegyes tőreikkel összevissza szurkálták ruháin keresztül, egyszerre
17568     1,  VIII|            kicsücsöríté; szemeivel dacosan, szúrón nézett fölfelé, még az arcszíne
17569     1,  V   |                  két pénzügyőr felplántálja szuronyait a puska végére. Még most
17570     1,  V   |                  fegyveres ember ült; kettő szuronyos puskával; azonkívül a két
17571     2,  VI  |                     üzletvilágban ez szemet szúrt. Mit akar ez ott? Ott valami
17572     1,  V   |                ötven aranyból, amit annak a szurtos granicsárnak kell kihalászni
17573     5,  I   |              szentkép arca megmozdult, és a szűzfehérség rózsákkal párosult.~A fehér