Part

  1 4 |        felelt.~– Ez az én leányom: Imola.~– Mit keres egy leány az
  2 4 |            leány, hogy mondja ezt?~Imola szép csendesen odajárult
  3 4 |            fenevad elé a gödölyét.~Imola még el sem sápadt. Odalépegetett
  4 4 |         egy rövid káromkodásig, de Imola egy üdvözlégy Máriáig tartotta
  5 4 |        Opour Iszla levente és Mike Imola fiúleány helyet foglalhatnak
  6 5 |         teljes táncot járni.~Hanem Imola e látványra egyszerre sírva
  7 5 |        látni. – Vajontén csakugyan Imola könnyrefakadása térítette-e
  8 5 |      magával vinné el.~Hanem amint Imola elszórta maga elé a hársfaleveleket,
  9 5 |          hárman oda rohantak, ahol Imola elszórta a hársleveleket.
 10 7 |        Bízd reám a szíved titkát. „Imola” a neve, ugye? Hatalmas
 11 7 |        lábáról, s tied lesz a szép Imola, tied lesz még Torja vára,
 12 7 |      rettegned soha, ha egyszer az Imola a tied lesz. Nohát menjek;
 13 8 |       azután meg Mikéné családját: Imola leányát, amiből az következett,
 14 9 |           találták meg a földön.~– Imola! Imola leányom! – kiáltozá
 15 9 |    találták meg a földön.~– Imola! Imola leányom! – kiáltozá az édesanyja,
 16 9 |             hogy mi történt.~Amint Imola bemenekült a szentegyházba,
 17 9 |            érte! Egyetlen leányom, Imola leányom nem hagyom pogányok
 18 10|           Az én leányom volt, a te Imola húgod.~Erre a szóra vad
 19 11|        Valóban dicső a nap – mondá Imola. – De dicsőbb az Isten,
 20 11|            E szívből jött szavakra Imola könnyre fakadt.~– De hát
 21 11|           is csitítgatott?~De erre Imola felszökött az öléből, s
 22 11|         férjüknek igazi asszonyai!~Imola meghajtá a fejét, hogy elfogadja
 23 11|          az átváltoztatott alakra.~Imola pedig odament az asztalhoz,
 24 11|     történik oda elöl.~Látja, hogy Imola megtöri a kenyeret, s Szilamérnak
 25 12|            mi állunk a kert felől. Imola és elrablója úgy sincsenek
 26 14|        vagy vadkant; azt azután az Imola gondja volt gazdasszonyi
 27 14|            is hozzá egész éjjel. – Imola azt is felfedezte, hogy
 28 14|           a szűcs- és tímármunkát; Imola pedig nekiállította cselédjeit
 29 14|          növénygyapjút, hogy abból Imola saját magának inget fonhatott,
 30 14|          legendája. Azt meg azután Imola énekelte el a maga csengő
 31 14|       nekünk, szegény magyaroknak.~Imola jót is húzott neki a tenyerével
 32 14|  lepihentével ők is alunni mentek, Imola vigyázott magára, hogy el
 33 14|       vette a nyakába a nagy erdőt Imola. Nem fél ő a vadaktól: volt
 34 14|        hozott haza a barangolásból Imola egy gyönyörűséges ritka
 35 14|          ezt a virágot meglátta az Imola süvege mellett, amint az
 36 14|          jutottál e „világzárhoz”?~Imola azt hitte, hogy Gidula,
 37 14|         fűszerszám a szaga – monda Imola, levéve a süvege mellől
 38 14|           volt dobva a nehéz test.~Imola aztán dúlt-fúlt! Keresett
 39 14|   gyermekeknek való mulatság; mert Imola olyant kívánt ma reggel.~
 40 14|            Én hoztam azt – csevegé Imola, s álnok tettetéssel jó
 41 14|            csendesen viselte magát Imola, annyira nagyon csendesen,
 42 14|             be megharagudott ezért Imola, hogy meg-megtépázta, két
 43 14|            nem tűrik a megbántást.~Imola átlátta, hogy ok nélkül
 44 14|   gyónástitok szentség – magyarázá Imola. – Az egyház embere esküt
 45 14|           mérgelődék (nagy méltán) Imola, s a két öklével ütögette
 46 14|        ebben a dologban tökéletes.~Imola egészen meg volt elégedve
 47 15|   elszörnyedve hőkölt hátra, mikor Imola ajándékát kivette a tarsolyából
 48 15|      beszéd volt. – Ezt bizonyosan Imola rágta a szájába Szilamérnak;
 49 15|         kérdené Szilamér Imolától.~Imola kitalálta a titkot.~– Bizonyosan
 50 15|       taszigálta oldalba könyökkel Imola, a fülébe dörmögve: „ne
 51 15|       veszteg maradj! – inté előre Imola a pogány férjét; amit az
 52 15|   szamárordítást „ihá, ihá, ihá!”2~Imola átölelte szelíden a férje
 53 15|         vezeklést; mely után aztán Imola felkelhetett a térdeiről,
 54 15|          nekem is hozzászólóm van.~Imola csábító hízelgéssel tapadt
 55 15|          kiegyezhetem a remetével.~Imola el tudta titkolni a belső
 56 15|          de még az aklot is.~Hanem Imola hátramaradt, s odajárulva
 57 15|            szombatja lévén, ebédre Imola csupa mákos csíkot és csíkos
 58 15|            egy férfi? – kiálta fel Imola elszörnyedve.~– De bizony
 59 15|         semmi sem lesz! – kiáltozá Imola; megakadályozva az ajánlott
 60 16|                A világ száműzöttei~Imola azt mondá a férjének ezután:~–
 61 16|      efféle ide az erdőbe nem jön.~Imola azután a vezeklésül rászabott
 62 16|      taplógúnyás remete az odúban.~Imola egy ilyen véletlen találkozástól
 63 16|          Jézusodnak követője soha.~Imola csak elképedt, elhalványult.~–
 64 16|         ennek is megtudod az okát.~Imola reszketni kezdett, úgy megijedt
 65 16|            volt a prépost – remegé Imola.~– Tudom. – Utána jött egy
 66 16|         nyomdokába nem lépek soha!~Imola reszketve húzta össze magát,
 67 16|      sikoltva szökött fel helyéből Imola, s odavetve magát Szilamér
 68 16|     felhozta magával a bélpoklost. Imola addig puha fekhelyet készített
 69 16|         beszélt, mint egy apostol. Imola elhallgatta volna azokat
 70 16|        szép, lélekkel teljes szem; Imola azokba nézett, s aztán a
 71 16|          eleizon, Kriste eleizon”. Imola aludt már, s mégis az ajkai
 72 16|          elindultak mind a hárman: Imola, Szilamér és a bélpoklos,
 73 16|             ahol a világzár terem. Imola volt a vezető.~A Szent Anna
 74 17| gazdagságodat a szegények között!” Imola pedig szőtte a számukra
 75 17|  végigsütött a nyitott ablakon át, Imola ágyáig, egészen bearanyozta
 76 17|          gyermekben gyönyörködött, Imola meg Szilamér arcában, s
 77 17|          amikor az már ott állt az Imola nyoszolyája fejénél és megszólalt.
 78 17|            magát a hegy orma mögé: Imola, az ösztön borzongásával
 79 17|           jó Gidula nénő készített Imola számára; de amikkel az elfelejte
 80 17|      akarja a kis porontyát látni.~Imola és Szilamér nagy szemekkel
 81 17|          kitegye a szűrüket innen? Imola nem magáért aggódott: ő
 82 17| nyoszolyájába, s ő megijedne tőle.~Imola máris megijedt.~– Készüljünk
 83 18|    holttestére, akik mind a ketten Imola miatt estek el a harcban,
 84 18|           minden az útra – sürgölé Imola.~– Ma nem! – kiálta indulatos
 85 18|            magához gyermekét, hogy Imola megijedt tőle: azt hitte,
 86 18|       bálványosvári tűzáldozathoz. Imola kandallójában sem lett kioltva
 87 18|        sápatag ég alján elpihenve.~Imola kitalálta, Szilamér min
 88 18|            Utánam, aki még szeret!~Imola bámulva látta a rögtöni
 89 18|        fellobbanása az ősi tűznek.~Imola szótlanul és engedelmesen
 90 19|          kádárjával:~– Ott leszek!~Imola nem is csodálkozott rajta,
 91 19|      visszatette a fejét a földre.~Imola meglátta rémülete tárgyát.
 92 19|          el van rejtőzve! – lihegé Imola iszonyattal.~– Te mondád! –
 93 19|        mármost igazán haragba jött Imola.~– Hallod-e, Kájon horkáz!
 94 19|           nem akar harcolni többé.~Imola ámult és bámult. Hisz ezek
 95 19|             s minden rendben lesz.~Imola undorodva fordítá el az
 96 19|          De hátha hallotta is már?~Imola eliszonyodva nézte az elrejtőzött
 97 19|             Nézzetek oda! – kiálta Imola, a fekvő alakra mutatva.~
 98 19|        törtek elő: hideg veríték.)~Imola elszörnyedve rebegés:~–
 99 19|    Elhiszem, hogy úgy lesz – szólt Imola szilárdul. – De az én hitem,
100 19|         tetemtől.~– Hahó! – kiálta Imola, haragra bőszülten. – Ébredj
101 19|       múlva nem volt ott más, csak Imola és a tetszhalott.~Az oroszlán
102 19|       nagyon jól bezárta a szívét.~Imola kifáradva tekinte az oroszlánra,
103 19|        amiket maga sem értett meg. Imola sietett őt betakarni a palástjával,
104 19|       oroszlánja, míg odafulladt.1~Imola megsimogatta a kezével az
105 19|          ősz üstökét, odanyújtó az Imola kezébe: „Bontsd ki ezt!”~
106 20|         ősz apját, fáratag fejével Imola vállára hajoltan; leugrott
107 20|         anyádnak – rebegé az öreg, Imola fejét keblére vonva –, hogy
108 20|           váltsd meg majd őtet is.~Imola is odaroskadt az ősz apa
109 21|  szembejutottak egymással, s amint Imola a kisfia arcáról feltakarta
110 21|          mintha neki hozták volna. Imola térdre esett az anyja lábaihoz,