Part

 1 1 |    Kakassarkon forgó rézvár”.~De hát mi forgatja ezt a kakassarok
 2 3 |       magamról nem mondhatok. Amíg a mi földünkön jártok, minden
 3 3 |           orsópénzeitekért cserébe a mi országunkban járó pénzt
 4 3 |             fel. A ti csakánjaitok a mi rabonbánjainkkal tűzzék
 5 3 |               hogy a ti kakasaitok a mi tyúkjaink közé ne keveredjenek;
 6 3 |             ne keveredjenek; viszont mi is vigyázni fogunk az erkölcsre.
 7 3 |            hajnalban a Tanácsdombra; mi is lejövünk a mi elöljáróinkkal,
 8 3 |       Tanácsdombra; mi is lejövünk a mi elöljáróinkkal, s együtt
 9 4 |        kiáltá közbe indulatosan~– De mi nem vagyunk többé tuhudunok,
10 4 |     közöttünk, hogy ha a kunok itt a mi székely földünkön az ő áldozataikat
11 4 |             ide nem kerül. Azonban a mi tisztünk afölött igazságot
12 4 |          idehívassanak, s adják elő, mi az ő bálványáldozatuk! Ha
13 4 |    Gondoljátok meg, hogy a kun nép a mi vérünk: egy ükeink voltak
14 5 |             asszonyhoz.~– Te hívtál, mi megjelentünk a Körültájban.
15 5 |        vagyok, nem tudom megmondani, mi az igazság, mi a bolondság.
16 5 |           megmondani, mi az igazság, mi a bolondság. Láttam a világban
17 5 |              mondá Mike Sárának:~– A mi mostani istenünk a Bábolna
18 5 |             isten aztán velünk jött: mi imádjuk.~– Nem ismerem.~–
19 5 |            Megértettem eddig, hogy a mi istenünk, a Bábolna isten,
20 6 |          hideg, holt szénné átválik. Mi lenne az emberből, ha isten
21 6 |      hajadonokat, nem is tudja, hogy mi az a szép leány. Nem is
22 7 |             Itt van a pokol tornáca.~Mi leheli fel azt a haláladó
23 7 |                 Tán az enyimet is?~– Mi a te fájdalmad?~– Ha én
24 7 |           járok.~– Tudod-e már, hogy mi bajod?~– Tudom: szeretek.~–
25 7 |              áttért már a Jehovához. Mi is más világban élünk, azok
26 8 |              asszony az erős ifjút a mi szent üdvözítő keresztyén
27 8 |              ezt a „keresztet”: ez a mi vallásunk; közepett az a „
28 8 |           hozzá, megtudni tőle, hogy mi kimenetele lett a susogónak?~
29 9 |         lakás az Isten számára, de a mi száldokfa köröndünk mégiscsak
30 9 |           minden teremtményeiddel. A mi testvérünkkel a »nappal«,
31 9 |            jelképed, Uram!”~– Nohát, mi is éppen ezt valljuk – dörmögé
32 9 |               Légy áldva, óh uram, a mi asszonynénénkkel, a holddal
33 9 |     asszonynénénkkel, a holddal és a mi húgainkkal, a csillagokkal
34 9 |               Légy áldva, óh uram, a mi süvünkkel, a széllel együtt,
35 9 |             időt hozza! Légy áldva a mi ángyikánkkal, a vízzel együtt,
36 9 |              és tiszta. Légy áldva a mi urambátyánkkal, a tűzzel
37 9 |            éjszakát megvilágítod: óh mi szép, óh mi vidám, óh mi
38 9 |         megvilágítod: óh mi szép, óh mi vidám, óh mi erős és hatalmas
39 9 |             mi szép, óh mi vidám, óh mi erős és hatalmas ő! Légy
40 9 |               Légy áldva, óh uram, a mi asszonyanyánkkal, a földdel
41 9 |       harangozó, az elbeszélte, hogy mi történt.~Amint Imola bemenekült
42 10|              mint aki lerontja ezt a mi bástyánkat; aki pogány,
43 10|       Benjámin törzsét kiirtották! – Mi volt a halálos vétkük?~–
44 11|              egyiket a másik után, s mi panaszuk volt rá? Boldogok
45 11|           Jól van hát! – Nem vagyunk mi bálványimádók, nem borulunk
46 11|          bálványimádók, nem borulunk mi arcra, nem csókolgatjuk
47 11|             olcsó volt a buzogány.~– Mi történt az Iszla fiammal?~–
48 11|             mellé, onnan leste, hogy mi történik oda elöl.~Látja,
49 12|             tort ülünk. Majd eljön a mi időnk is! Addig hadd örüljön,
50 12|             átjáró vár a mienk, most mi állunk a kert felől. Imola
51 13|             Zsombor íme elköltözik a mi édesanyánk, Föld isten ölébe:
52 13|              betemetni.~– Nohát most mi sirassuk el a halottat,
53 14|           meg kérésem: – hogy amikor mi aluszunk, – aludjál te is…”~
54 14|           hogy miért hívják annak: A mi vallásunkban van egy nagy
55 14|            világra, s elmondja, hogy mi tanácsot hozott a nap mezejéről,
56 14|             a kandalló tüzébe.~– Óh, mi szörnyű illat! – rebegé
57 14|            vasfejű tuhudun! Hát te a mi gyónási szentségünket a
58 14|         akiket valaha megbántott. Ha mi az isteneinkhez könyörgünk,
59 15|           mozdult odább.~– Hát ennek mi baja, hogy nem akar előbbre
60 15|            No, hát befogom a számat. Mi az a harmadik fogadalom? –
61 16|         erről az együgyű remetéről a mi egyházi nagyjainkra, se
62 16|            vedd olyan szó szerint. A mi papjaink bizony nem hirdetik
63 16|            világi vitézek. Ilyenek a mi igazi papjaink.~– Csakhogy
64 16|            elképedt, elhalványult.~– Mi történt veled?~– Majd elmondom
65 16|              a nesz, hogy megtudjam, mi lesz ebből?~A lovamat kantáron
66 16|              az új jövevénytől, hogy mi hozta őt ide?~Az pedig ott
67 16|               Nem mondom el előtted, mi volt az, amit láttam! Asszonynak
68 16|         csoma? – kérdém tőle, aminek mi itt Székelyországban csak
69 16|            mondja meg senkinek, hogy mi volt a nevem valaha.~– S
70 16|            annak magadat aláveted?~– Mi haszna emelném föl fejemet
71 17|            ott elfogták, elolvasták, mi van a két zsindelyre írva,
72 18|             a másiknak hátat fordít. Mi egyedül csak a magyarok
73 18|              fényesebb az út! De hát mi hozta őket ismét vissza?~
74 18|             szívébe, hogy megértsék, mi különbség vagyon az egy
75 18|           szerető mosollyal. – Nézd, mi már felkeltünk. Készen vagyunk
76 18|         hadnagya volt az, Koppánd.~– Mi hírt hozasz? – kérdezé Szilamér
77 19|        világít, nem melegít többé. A mi fánknak a gyökerei elrothadtak,
78 19| visszaemlékezés tartja őket hozzánk. Mi magunk sem érezzük már,
79 19|           érezzük már, amit mondunk. Mi haszna rugódoznunk az ösztön
80 19|    egyházaitokat látogatják már, s a mi áldozatainknál egyre gyérül
81 19|             nép. A világ nagy folyó, mi azt vissza nem fordíthatjuk.
82 19|        jobbak. „Adjátok meg nekünk a mi mindennapi kenyerünket!”
83 19|           mindennapi kenyerünket!” s mi az „Úr imájának” a többi
84 19|         Szerezzétek meg magatoknak a mi emberségünket, horkázokét,
85 19|            horkázokét, táltosokét, s mi olyan szépen átvezetjük
86 19|             tele kiáltó sötétséggel. Mi a pokol, ha nem ez az? A
87 19|                 Ő hallotta hát, amit mi beszéltünk, s húsz évet
88 20|           vívja; bizony vezér nélkül mi el nem lehetünk. Válasszunk
89 20|        megvédje. Ha tudtok, ismertek mi közöttünk ilyet, kiáltsátok
90 20|        népeit bosszúra nem küldik. A mi ős istenünk egy a Jehovával:
91 20|           engem kiragadtál. Tudod-e, mi voltam? Megláncolt rab voltam: –
92 21|            nekünk: úgy kívánja azt a mi szívünk! Senkit sem bántunk
93 22|              kell még mondanom, hogy mi történt továbbat Bálványos
94 23|           arra a kérdésre, hogy „hát mi volt ez?”~Regény a magyar