Part

 1 1 |               udvarát Árpád idejében.~E kőbe vésett szövetség azt
 2 1 |          mindezen a süppedő morotván, e sívó homokbuckáson vonul
 3 2 |              fecskeváló hóban, amikor e két hazában lakó madarak
 4 2 |                 Asszony parancsol hát e várban?~– Nem asszony, hanem
 5 3 |              se testében, se lelkében e népet meg ne károsítsátok.
 6 3 |               Székelyföldön járok: ha e szövetséget megszegném,
 7 3 |         fegyver miatt elpusztuljunk.”~E kegyetlen átokmondás alatt
 8 3 |              kettévágva mindenki, aki e szövetséget megszegné!” –
 9 3 |             égjen porrá mindenki, aki e szövetséget megszegné, ahogy
10 3 |          szövetséget megszegné, ahogy e kutya porrá fog égni!”~Ez
11 3 |         jövendőt. Ez az ő tudományuk.~E nagy esküvést megtéve, Kuthen
12 3 |           neked egy szót. Még én soha e világi életemben ilyen asszonnyal
13 3 |               kun papok és garaboncok e szavakra; még a székely
14 3 |             őket nézte, holdassá lett e látástul egész életére.~
15 4 |            gyűlés helyét Körültájnak.~E nyitott boltív bejáratánál
16 4 |               is kicserélte a lelket. E szemek varázslata alatt
17 5 |               az elszörnyedés tört ki e hangokban az új tiszta hit
18 5 |             táncot járni.~Hanem Imola e látványra egyszerre sírva
19 5 |      ércszobor nagyot csendült utána.~E vakmerő oltársértésre a
20 6 |           eljöttek a föld alatti úton e toronyba a táltosok, a gyulák,
21 6 |            mert bizony énvelem széles e világ él; – szőlővirág mondja:
22 6 |             ez a tűz, oly igaz légy!”~E hosszú eláldás alatt a pirító
23 6 |             nagy áldomáshoz készültek e szent nap megünneplésére.
24 7 |             pokol tornácában tűnt el.~E kürthangra azonban egyszerre
25 7 |            meg a zsábák bántanak; itt e barlangban elmúlnak rendén. –
26 8 |    szépségeért.~Rapsonné asszony mind e beszéd alatt a kígyója fejét
27 8 |         özönvizet is megértem; de még e világi életemben olyan asszonnyal
28 9 |              utána a népség háromszor e szókat: „Kirie eleizon!”
29 9 |               beszélt, hogy „akik itt e világon elsők, azok lesznek
30 10|        leányod felvéve „fiúleánynak”.~E szókra Mike Sárának elkezdtek
31 10|             mondtam. Addig eltávozom.~E szókkal Mike Sára asszony
32 10|       Andorást, száz társával együtt, e szomorú helyre bezárták,
33 10|     becsületem! – Azt is visszavívod!~E szavakra Andorás kiszakítá
34 10|            Sokszor hallotta Mike Sára e kondulások hangját a Fergettyűvár
35 10|         becsületünket. Azért, mielőtt e rettentő helyet elhagynók,
36 10|           pogánynál!~*~A Fergettyűvár e naptól kezdve nem forgott
37 11|       rabonbán pedig áldomást tartott e nagy diadalomra a vár udvarán:
38 11|              Ha gyűlölsz, megölhetsz.~E szelíd szavakkal már félig
39 11|       elérhetetlen távol világszélem.~E szívből jött szavakra Imola
40 12|             uralma fölött fog dönteni e harc.~Az előregördülő őrtoronyban
41 13|              a férfiak, akik Zsombort e világi harcaiban követni
42 13|              síp repedésig rivallgott e szertartás közben, amelyhez
43 14|             szálfát döntött keresztül e mély hegyvágányon, ami a
44 14|       megragadja az az isteni csendje e völgynek, amelynek fenekét
45 14|             valamit most is érez, aki e helyre lép: ami nem ebből
46 14|               is volt: ez már ismerte e tárgyban a dörgést, s megnyugtatá
47 14|              bálványom! Hogy jutottál e „világzárhoz”?~Imola azt
48 14|     szeplőtelen szüzet választanak ki e szertartásra, akinek fekete
49 14|            vízzel, míg újra visszatér e világra, s elmondja, hogy
50 14|          isten! Ne öntsd ki haragodat e vakmerő káromkodó fejére! –
51 15|       felemelé a keresztet, s kimondá e szót: „Ámen”; s arra az
52 15|          éppen oly kevéssé, aki végül e szavak helyett: „ite, missa
53 15|          ködmöne gyapjas béléséhez): „E bizony nagyon jó volt: holnap
54 16|       reszketni kezdett, úgy megijedt e szótól: hogy őt már Szilamér
55 16|              előre szegezve tarták, s e dárdahegyektől meghatározva
56 16|         nyíljék a feltámadásig. Innen e szomorú völgyből teneked
57 16|              kemény, rikácsoló hangon e szót mondá: „Én bélpoklos
58 16|               hazahoztam őt magammal.~E szókra nagyot sikoltva szökött
59 16|           nagy hirtelen összeábdáltak e forrás mellékén egy burdét;
60 17|            itthagyom a tekegyelmednek e jámbor népeket, ápold őket
61 18|      kísértettáncukat egyre járják.~S e sok éjjeli hang mind Szilamérhoz
62 18|             hát ott találjon engem is e várban! – rikácsolá Szilamér. –
63 18|           engedelmesen követte férjét e végső halálos tusába, kisgyermekével
64 19|             titkos erővel is fel volt e kapu őrtornya ruházva. Mikor
65 19|              meg a szakálla megőszült e néhány pillanat alatt! Neki
66 19|        világon.~Az első dolga az volt e földön, hogy reszketni kezdett,
67 20|     világosság küzdött egymással. – S e káprázatban a bálványosvári
68 20|     nyomdokába hágjon: aki a vashidat e földi várunkhoz és az arany
69 20|            ereitekből az áldozatvért. E vezéri vérrel összegyűlt
70 20|             Halotti csendesség támadt e látásra. Az asszony szólt
71 20|               választhattok új vezért e napon; mert az elrejtőzött
72 20|                  Boruljatok térdre!~S e szókkal szétterjeszté karjait
73 20|              A nép mind térdre omlott e csodára, s a férfisereg
74 21|          falai háromszor adták vissza e kiáltást: talán nem is a
75 23|               Érzem a szükségét, hogy e regényem bevégeztével az
76 23| összegyűjtöttem mindenünnen, ami csak e korszakra visszavezető mesét,
77 23|               bajjal kapott meg egyet e műkincsből. Az érmészek
78 23|     elhelyezve.~Alig félszázada, hogy e kövek megvoltak, s a Maksán
79 23|           jobbrul balra kell olvasni. E. ka. i. a. n. s. u. M. s.
80 23|              u. M. s. u. i. gy. r. o. e. G. n. e. t. s I. z. a.
81 23|              u. i. gy. r. o. e. G. n. e. t. s I. z. a. gy. Georgyius
82 23|               isten. Ipolyi felemlíti e réz bálványalakokat, de
83 23|               son le laude, la Gloria e l’onore, et ogni benedictione.
84 23|             se confano; et nullo homo e degno de nominar te. Laudato
85 23|         illumina nui per lui, et ello e bello et radiante con grando
86 23|             per sorore aqua, la quale e multe utile et humile et
87 23|            illumini la nocte: et elle e belle et jugundo, et robustissimo