Part

 1 2 |           barcasági havasok fölött, mintha tornyaikkal lefelé csüngnének
 2 2 |          egész égbolt, s úgy égett, mintha tűzlángba volna borulva.
 3 2 |          hullottak alá a csillagok, mintha a Göncöl szekere, a Fiastyúk,
 4 2 |       Feketeügy lapályán, olyan az, mintha egy óriási hangyabolyt rúgott
 5 3 |         arca; nem volt még idősebb, mintha két menyasszony korát együvé
 6 4 |        szakasztott mása az apjának, mintha csak a száján köpte volna
 7 4 |            fordította neki a fejét, mintha azt mondaná: „no még itt
 8 5 |             a kutyák is üvöltöttek, mintha ők is tiltakoznának ez ajánlat
 9 5 |       sértett szemérem érzetétől, s mintha ő szégyenlené legjobban
10 5 |  könnycseppben jobban elsüllyed az, mintha az Arál-tó közepébe volna
11 5 |          tekintőnek úgy rémlhetett, mintha előtte állna ismét az a
12 5 |             tört egykor cseréppé –, mintha valóban birtokában volna
13 6 |   támaszkodva, lehorgasztott fővel; mintha az egész tűzáldozatot, a
14 7 |      heverőkre, maga is ott maradt, mintha csak nyíllal lőtték volna
15 7 |        düledező sziklák romhalmaza: mintha egy bedőlt tűzhányó volna.
16 7 |              s olyan jajszó hallik, mintha elkárhozott lélek nyögne
17 7 |            jár martalékot orozni, s mintha tudná, hogy itt a halál
18 7 |       légtől olyan libegést kapnak, mintha remegnének.~A sokatevő oda
19 7 |           ezt az erőt?~– Azt érzem, mintha magam teremteném magamat
20 7 |             világban, úgy tetszett, mintha mindennek más színe volna,
21 8 |          gallérjából: úgy tetszett, mintha az is segítene sikongatni.
22 9 |            olyan bírságot fizetett, mintha egy lófő székelyt ölt volna
23 9 |     megpillantá a leány, egyszerre, mintha nyíllal lőtték volna szíven,
24 10|          torony, úgy tetszett neki, mintha most meg visszafelé forogna
25 10|             a szegélyét csókolgatá, mintha azt hinné, hogy annak az
26 11|          azok között egy hegedű is, mintha az is táborjáró szerszám
27 11|           bíborpofájú fellegecskék, mintha mennyei karok volnának,
28 12|        Azért mégis úgy tette magát, mintha csodálkoznék rajta, mikor
29 12|             fölemelt két szárnnyal, mintha az is az ellenségre lecsapni
30 12|            zsarátnakzápor közepett, mintha a pokol bejárata előtt vívnának
31 13|         alatt roppant vermet ásnak, mintha egész házat akarnának bele
32 13|            sírdombra szerteszéjjel, mintha csatában elesett halottak
33 13|            Azután jöttek a leányok, mintha menyasszonyok keresnék a
34 14|        szittyóval benőtt zsombikok, mintha ezernyi sírhalom volna egy
35 14|             behintve, olyanok azok, mintha ablakai volnának egy föld
36 14|     visszatükröződik rajtuk, olyan, mintha aranytányérok volnának zöld
37 15|          két szemét. Olyan volt ez, mintha egy más világba nyíló ablakon
38 15|            maradt is benne, nem is: mintha életében utoljára még egyszer
39 15|         között, jobbat nem tehetek, mintha tégedet, a kincseim legdrágábbját,
40 16|       végképpen vesd ki a fejedből, mintha a keresztyén papok, mikor
41 16|            nagy medvebőr süvegét, s mintha magának is rosszul esnék,
42 16|      visszagondolok rá, úgy rémlik, mintha elaludtam volna, s álomlátás
43 16|           ümmögtek egyszer-egyszer, mintha kérdezgetnék az új jövevénytől,
44 17|   istenektől megszállott magányban, mintha ez volna örök maradásuk.
45 17|          arcról: még a nap maga is, mintha szintén megijedt volna a
46 17|     eresztelek el benneteket innen, mintha a saját édes gyermekeim
47 17|            helyezze el magát benne: mintha ágyban volna; még alhatik
48 17|         oldalam! Ez a gonosz zsába! Mintha késsel hasogatnák. Mintha
49 17|           Mintha késsel hasogatnák. Mintha tüzes harapófogóval csikorgatnák.
50 17|          hadonászott a két kezével, mintha a szent Vida-tánc rohanta
51 18|             a ti pártfogó gazdátok; mintha nem is tuhudun volna, de
52 18|             a meredek hegyoldalnak, mintha egymást űznék; nem válogatva
53 18|  Szilamérnak úgy jött ez az izenet, mintha jeges vízzel öntötték volna
54 18|        tornya úgy ragyogott messze, mintha egy eget támogató tűzoszlop
55 18|        búgások támadnak a völgyből, mintha a föld maga álmában beszélne;
56 18|         ordítás kardala rivall fel, mintha pokol kürtőin kiszabadult
57 18|         zuhatagainak éjjeli zenéje, mintha tündérkezek vernének ezerhúrú
58 18|      pillanatban aláfutott egy-egy. Mintha mind megannyi súlyos szemrehányás
59 18|          szerte, egy gócból eredve, mintha egy istenkéz tele marokkal
60 18| ragyogásukban az égbámuló szemeibe, mintha mind azt mondanák: „Téged
61 18|        robaj támad jöttére odafenn, mintha ezernyi kelevézt vernének
62 18|    szertepattan, olyan robbanással, mintha az ég kárpitja hasadt volna
63 18|       elvakult szemnek úgy tetszik, mintha egyszerre minden csillag
64 18|         egyszer-egyszer az ég alja; mintha a lenyugodott napnak rossz
65 18|           feltámadni látja az égen, mintha minden emberi bánatnak enyhítője,
66 18|         volt az egész Bálványosvár, mintha már ki volna halva.~S még
67 18|           felhők; olyan az alakjuk, mintha égtaposó óriások nyomulnának
68 18|       omlottak, sűrű sötétség lesz, mintha éjjel volna, csak a villám
69 18|         sápadtfehér lesz a fényben, mintha csak halottak birodalma
70 18|        emelni, az olyan nehéz volt, mintha hordót emelgetnék rúdra
71 18|         feléjük, az meg olyan volt, mintha nyakla szalmaszállal ütögetnék
72 19|    kifáradva tekinte az oroszlánra, mintha panaszkodnék neki a szemeivel.~–
73 20|             fel a szertartással!”~S mintha még nagyobb súlyt akarna
74 20|        Valóban olyan volt a hangja, mintha nem emberi ajkról, de valahonnan
75 21|          ölébe azt a kis porontyot, mintha neki hozták volna. Imola
76 23|             abba a gyanúba keverni, mintha én is nekiszabadítottam
77 23|        szirén alakját úgy utánozza, mintha szobrász idomította volna. –