Part

 1 1 |     székely nemzet emberül. Minden ember katona volt: még az asszonyok
 2 1 |      hónapra való eleségről minden ember maga tartozott gondoskodni. –
 3 2 |           keresztülmenni; mert ami ember, állat azon keresztülmegy,
 4 4 |       mindig a régit tartják. Öreg ember már: három tatárjárást megért,
 5 4 |          arcot. Tiszteli őt minden ember, mert tudják, hogy igazságos.
 6 4 |          de a két szemének a tüzét ember legyen, aki kiállja. Nem
 7 4 |         tartsuk meg a törvényt. Az ember esendő. Ilyen idős hajadonnak
 8 4 |  visszahőkölt előle ijedten, és se ember, se állat nem mert Rapsonnéhoz
 9 4 |       belein osztozzanak. Itt most ember tanácskozik, ésszel, nem
10 4 |       holdba nézni, mert abban egy ember hegedül, s ha annak a hegedűjéről
11 5 |           vagy, hős, vitéz és igaz ember, néped rokonom, mint a magyar:
12 5 |           nem-e, amit mondott? Azt ember nem tudhatja. A szívekbe
13 6 |            faragott gyámkővel, egy ember betölti azt. Föld alatti
14 6 |            adta. Csodálatos, félig ember, félig hal alakú kő az:
15 6 |         olyan az, mint egy kétfejű ember, térdén guggolva. Mind a
16 6 |       ereklyéket rejti, amiket már ember hozott létre, Itt őrzik
17 6 |         oly kemény legyen.~Nagyobb ember légy apádnál,~Ne sírj otthon
18 6 |       fölött kapálózó ártatlan kis ember, aki ezekből mind semmit
19 7 |        nyílt meg ez az üreg, amibe ember ha belépett, többé vissza
20 7 |            emelkedik magasabbra az ember fejénél; aki lábtókon jön
21 9 |   oldaláról, s vásár lévén, minden ember azt árulta, amit akart,
22 9 |         különben nem ismeri meg az ember az évszámot a pénzen: azt
23 9 |          ne hagyja magára sózni az ember a tavalyi pénzt: s a székely
24 10|       aminek a bodonjában huszonöt ember járta az örök lépcsőket,
25 11|             Vígan legyen ma minden ember. Hagyjátok őket magokra;
26 11|         asztal, akkora, hogy ötven ember is körülülhette, s erre
27 12|        csúf a pofája, abból mérges ember lesz. Úgy nevelem fel, hogy
28 13|        iszik; csak sert kap minden ember, s ennek a napnak az évfordulóján
29 13|        farkaséhséggel nyúlt minden ember a lakomához: a sült lóhús
30 14| dámvadaknak a verőfényes pázsiton. Ember közeledtére felkerekednek,
31 14|      elnevezéssel „Kokojszás”.) Az ember teste végigborzad, mikor
32 14|     amiknek a neveit sem ismeri az ember, köztük egy-egy nyomorék
33 14|      süppedő ingoványba beletéved, ember, bölény vagy medve, az sohasem
34 14|      kísérték; egész nap barangolt ember nem járta szörnyű vidékeken;
35 14|           virágot, amilyenre kevés ember bukkant valaha; mert ez
36 14|           fejkábító, hogy mikor az ember leszakította azt a csodaritkaságú
37 14|      illatot, amitől rendes érzékű ember kékre-zöldre vált volna.~–
38 14|  tuhudunoknak nincs eszetek. Ha az ember elmondhatja azt, ami nyomja
39 14|          valamit. Itt van a taplós ember!~– Taplós ember? Hát ez
40 14|           a taplós ember!~– Taplós ember? Hát ez miféle csoda?~–
41 14|     ünnepükhöz kellene az a taplós ember.~– Micsoda taplós ember?~–
42 14|            ember.~– Micsoda taplós ember?~– Hát én nem tudom. Én
43 14|       voltak feltűzve. Ez a taplós ember.~– Óh, te oktondi! Hisz
44 14|        oktondi! Hisz az nem taplós ember; hanem remete.~– Remete?
45 14|        láttam rajta; mert az egész ember csupa taplóba volt öltözködve,
46 15|            a remete a leggazdagabb ember után vett fel, nem egészen
47 15|       istendicséretben telhetetlen ember; engedj már egy kis pihenést
48 15|           mint a tenger, ihatik az ember!” Azután fenn az eszterhéj
49 15|        férjem kegyetlen egy pogány ember. Nem egyébért hívogatott
50 15|           a tanáccsal, hogy minden ember legyen egyforma szegény,
51 16|           megtörténik.~S amiben az ember erősen hisz, hát az be is
52 16|            a fejére volt húzva.~Az ember tántorgott, alig bírták
53 16|          vagy kerékre, hogy minden ember lássa.~A sárga ruhás a kunyhó
54 16|            Térj meg te boldogtalan ember a halottak közé. Nyugodjál
55 16|         meg? Felelj!~Erre a halott ember felegyenesedett ültéből
56 17|          falvakban nincsen szegény ember.)~Viszont Szilamér meg az
57 17|          azt leste, mit beszél az „ember”?~Hetednap estéjén – (szép
58 17|          itten?”~Ha nem ismerné az ember olyan jól Szilamért, s nem
59 18|          arcát vagy a kezét világi ember előtt valaha feltakarni.~–
60 18|       keletkeznek itt-ott, hogy az ember szíve majd megesik rajtuk;
61 18|  ezüstcsónak, a fogyó hold.~Minden ember szíve érez valami magyarázhatlan
62 19|      alapköveket; de aki igazlelkű ember, az bizonnyal tudni fogja,
63 19|            sugárfényét sem üdvözlé ember annál nagyobb riadallal,
64 19|           állhatta tovább a halott ember dicsőségét, nagyot kellett
65 20|          istenhez, a nap mezejére. Ember nem tudhatja, visszabocsátják-e
66 21|        Jézus Krisztust, mert derék ember volt.~– Isten! Isten! édes
67 21|          No, hát annyival derekabb ember volt, hogy úgy vitte a földi
68 21|           Istenének!~Az esperes jó ember volt, egybe ráállt, hanem
69 23|              lap. Félig hal, félig ember alakú bálvány. A Kalandos