Part

 1 2 |           állat azon keresztülmegy, a nő hímmé, s a hím nővé változik
 2 2 |            szokta. Egy vízárok állt a nő és férfi vezérek között,
 3 3 |              feszítettre esküsznek.~– No, hát hozzák ide azt a keresztre
 4 4 |              dobütése vetett véget.~– No, hát álljatok ki a próbára! –
 5 4 |           fejét, mintha azt mondaná: „no még itt is”; a szemeit is
 6 4 |         szégyenére a nemzetségének.~– No, de hátra van még a harmadik
 7 5 |         senkinek! – dicsekvék előtte. No, énnekem szebb lesz, kérkedék
 8 6 |             hogy hívták őket? Ha szép nő: Tündér Ilona; ha szakállas:
 9 7 |              nagy halom csontokról.~– No, hát lássuk a szörnyű pofádat!
10 7 |            elveszem, akit szeretek.~– No, hát vedd el, akit szeretsz;
11 8 |            házat, földet, asszonyt.~– No te tarthatod ezt, édes Rapsonné
12 8 |              te őtet. Öreg vagyok már no, magam megvallom – az özönvizet
13 8 |             nem kap a tűzbálvány!~Ejh no! Hiszen hátha nem fia születik
14 8 |               gyorsan elloholni vele.~No, ez kegyetlen bosszút fog
15 12|               legkedvesebb rokona is. No! Ne jöttem legyen üres kézzel.
16 12|        keresztyéneket. Amíg az nagyra nő, azalatt a kun atyafiak
17 12|         fenyeget, hogy „Jeddre ne!”~– No, no! Te! Az a „sisakos Kata”
18 12|               hogy „Jeddre ne!”~– No, no! Te! Az a „sisakos Kata”
19 12|               bátorsága általlépni.~– No, ezt köszönöm neked, édes
20 12| megcsúfolására hintették éppen ide.~– No megállj, te vén gonosztevő!
21 12|               Az én igazi képmásom. – No majd eljön az idő!”~Az elesett
22 14|              feléje nyújtá a kezét, a nő úgy ejtette szerét, hogy
23 14|          virágszál”-t akar mondani.~– No, hát ahol a virágszál terem.
24 14|                aki az Isten embere.~– No, az is nagyon jól van. Azt
25 14|               kívül, el nem mondja.~– No, ez már nagyon helyes. Hát
26 14|                 Pénteken! Te buksi!~– No, hát pénteken – feljön ide
27 14|            vettem tőle; mert igaz. – „No, hát ha élő állat húsát
28 14|       állatnak rendelt viselésre?” – „No jól van: hát küldök egy
29 14|          fedezni van rendeltetve?” – „No, hát küldök vászonruhát.” –
30 15|               megbántsam az Istent?~– No ezzel nem bántod meg: mert
31 15|         visszamehetett Szilamérhoz.~– No, hát meggyóntad a bűneidet? – ,
32 15|        hiszekegyet kell elmondanom.~– No, ez még alig van egy kupával.
33 15|               böjtöt kell tartanom.~– No, abba már nem egyezem bele.
34 15|            mondom meg a harmadikat.~– No, hát befogom a számat. Mi
35 15|               hogy – itt megszakadt a nő, s szemérmes szemei tétova
36 15|          remete imádkozott azalatt.~– No, már látom, hogy milyen
37 15|           lábamról. Hát jól van, jól, no! Csak ne sírj! Csak ne nézz
38 15|              azt mondá a remetének:~– No, hát csak eredj vissza a
39 16|           tovább: „irgalmazz nékünk!”~No még ilyen temetést nem láttam.
40 16|              Mégis el vagyok temetve. Nő, gyermek, jó barát nem jöhet
41 16|              mozdulattal taszítá el a nő kezét magától.~– Ne nyúlj
42 17|                  Szakasztott az apja!~No iszen, volt öröm a háznál!
43 17|               a pogányok nem ismerik. No majd adok én belőle. Hoztam
44 17|               ő erős, egészséges vérű nő volt, nem szokása a kényeskedés;
45 18|          veszedelem fenyegeti őket. – No, hát tudjátok meg. Bizony
46 18|               papnak) a garaboncai.~– No, fiam, mit hoztál? – kérdé
47 18|              s kérdést tett miatta.~– No igen – felelt meg Szilamén –,
48 18|             piros hajnal! – suttogá a nő szerető mosollyal. – Nézd,
49 18|           istenek tornyával együtt.~– No hát ott találjon engem is
50 19|               a belső emberek közt.~– No, azzal jól járnánk, ha ezt
51 19|              azt. A veríték fénylik a nő homlokán; de még az elrejtőzött
52 20|        görnyeteg: az egyik karjával a nő vállaira, másik kezével
53 20|         billogos összedugta a fejét: „No, most jaj lesz nekünk.”~
54 21|           volt, hanem a lefátyolozott nő, ölében a kisgyermekkel,
55 21|     elöljáróképpen a szent patakba.~– No, nem bánom – mondá Szilamér –,
56 21|                meg Sára asszony is.~– No, hát annyival derekabb ember
57 23|             Az ördög ellen befalazott nő. Ipolyinál, 526. l.~193. [