Part

 1 2 |         egy áldomásra a vár alatt: bizony hasznára lesz.~Ez a Kájon
 2 3 |   esküvéssel, hogy az én kötésemet bizony mindenben megtartod. Az
 3 4 |      csodaszép menyecskék valának: bizony, most már a száz esztendőn
 4 4 |           Mikék örök ellenségek, s bizony azzal a szándékkal irányozta
 5 4 | nemzetségemet az ő szokásaik?~– De bizony megrontják! – rikácsolt
 6 4 |   kacagással kiálta közbe.~– Talán bizony fél kend, nénémasszony,
 7 4 |        székely nemzetünket, amiből bizony nagy háborúság lenne! S
 8 5 |         Gondold meg még egyszer.~– Bizony meggondoltam.~– Akkor beszélj.~
 9 5 |     gurigázni az utcán a magyarok. Bizony az lett a vége. S térdig
10 6 |   asszonyféléért Opour fiai.~Pedig bizony itt van az ótűzoltó, újtűzgyújtó
11 6 |            ne vetekedj velem, mert bizony énvelem széles e világ él; –
12 6 |            ne vetekedj velem, mert bizony énvelem áldozatot tesznek;
13 6 |            ne vetekedj velem, mert bizony énvelem lányok dicsekednek!”~
14 8 |     valahány ház, annyi szokás. Én bizony nem tartom olyan rút erkölcsnek,
15 8 |          kiálta fel Rapsonné.~– De bizony igaz. Tenálad is elégették,
16 9 |        egyházfejedelmek megtudnák, bizony tűzre vettetnék az árut
17 9 |          egyházban, azt mondá – ez bizony szép lakás az Isten számára,
18 9 |     haraggal emelte föl a kését, s bizony leszúrja vele az asszonyt,
19 10|        leeresztették.~Ezen az úton bizony a torony lakói maguk is
20 11|              Ha gyűlöltelek volna, bizony megöltelek volna.~– Akkor
21 11|            az Iszla fiammal?~– Azt bizony megölték.~– Megölték! Az
22 12|   körülöttünk sehol a világon, hát bizony csak azt mondjuk: „ha nem
23 12|           hogy ők is lássanak. Nem bizony. Ilyenkor őrizni kell őket
24 12|            újból befonhassa.~– Jaj bizony, szegény Iszla fiú, derék
25 14|      megjegyzést tette rá, hogy:~– Bizony, szerelmes aranyszálam:
26 14|      aluszunk, – aludjál te is…”~S bizony meg lett hallgatva a buzgó
27 14|         szomorúnak látlak.~– Azért bizony ne őszülj meg. Az nyomja
28 14|          hanem remete.~– Remete? A bizony meglehet. De én egy csepp
29 14|           Olvasó.~– Rózsafüzér! Én bizony gubicsnak néztem. – Nohát
30 15|            küldött ide hozzád, aki bizony jó keresztyén. – Ha pogány
31 15|        tanítottak az iskolában, de bizony maga a pásztora sem járt
32 15|        vagy – dohogott Szilamér. – Bizony leversz még a lábamról.
33 15|        három, nekem van négy. Azok bizony heten is elférnek együtt.
34 15|     ködmöne gyapjas béléséhez): „E bizony nagyon jó volt: holnap is
35 15|           tálaiból megértettem, én bizony nem bánom, akár ma keresztyénné
36 15|           lélekkel így szólt:~– Én bizony ráállok. Az én gazdagságom
37 15|           Imola elszörnyedve.~– De bizony akarom, szent asszony! Mert
38 15|            siessünk cserélni!~– De bizony ebből semmi sem lesz! –
39 16|         szó szerint. A mi papjaink bizony nem hirdetik a szurtos szegénység
40 16|         mögé, olvasót forgatni; de bizony felkötik a kardot, páncélt,
41 17|    forrásnál. Óh édes szívecskéim, bizony olyan nehezen eresztelek
42 17|            való lélek lakik benne, bizony azt hihetné felőle, hogy
43 17|          ugrik ki ijedtében.~– Hát bizony, édes nénémasszony, ezek
44 18|            a ti torkotok áldással. Bizony nagyon szánlak benneteket,
45 18|              Óh ti jámbor lázárok: bizony nemhiába rángatjátok az
46 18|              No, hát tudjátok meg. Bizony nagy csapásra vannak az
47 18|           leányának fia született, bizony kiadná a parancsolatot az
48 18|         Mike Andorás megtudná ezt, bizony nem is várná, hogy az anyja
49 18|    Szilamér el-elakadozó szóval.~– Bizony halva ők már. S ki őket
50 19|           aki nem titkolja, hogy ő bizony kész volna a mennyei üdvösséget
51 20|       ellenség: oltárainkat vívja; bizony vezér nélkül mi el nem lehetünk.
52 20|         arany hidat a nap mezejéig bizony jól megvédje. Ha tudtok,
53 20|           a két fia közül az egyik bizony meghal a másik fegyvere