Part

 1 4 |     megismer minden arcot. Tiszteli őt minden ember, mert tudják,
 2 4 |         rend, hogy a család feje az őt megillető kövön helyet foglal,
 3 4 |          hogy én is békében engedem őt seregestől, népestől, minden
 4 7 |           is. Valóban.~– Akkor tedd őt magadévá.~– Hogyan?~– Akár
 5 8 |         cselédjeinek erővel kellett őt betenni a zsöllyeszékébe,
 6 10|           áruló módon cserbenhagyva őt és tudósítás nélkül. Ekkor
 7 10|          egy szóval sem védelmeztem őt. Ugye, hogy egy könnyet
 8 10|          így Mike Sára választhatja őt torlójának. Ha pedig ilyen
 9 10|             a becsületvesztés, hogy őt gyávának mondták ki, ami
10 10|              az anyja kezének kelle őt visszatartóztatni, hogy
11 11|            a leány kezét, odavezeté őt a nyugatnak néző ablakhoz. –
12 11|            a hernyó bábja megismeri őt, s az emberszív ne ismerje?
13 11|            az Isten, a teremtő, aki őt alkotta.~Szilamér magába
14 11|            Nem! Nem! Óh ne káromold őt előttem. Ő a szeretet istene,
15 11|         miatt ez történt! – Megölöm őt! – Megállj, Mike Sára! Ha
16 11|          hogy megölöd! – ösztökélte őt Kájon horkáz.~– Leányra
17 12|          torka körül senki sem meri őt keresni, az én kis váramban.
18 12|             visszafelé szeret, akik őt így megbántották!~*~Nyomban
19 12|             majd fölötted! Vigyétek őt haza! Szilamér ne tudja
20 13|             addig, míg azokon, akik őt megölték, bosszút nem álltak
21 14|           amivel Szilamér ki akarta őt engesztelni.~– De hát mondsza
22 14|         téptek meg.~– Csak te hagyd őt szaladgálni – mondta Gidula
23 14|   zenebonája mellett (egy sem kelti őt fel) kiviszik a temetőbe.
24 14|            van! Miért nem hoztad el őt mindjárt magaddal?~– Hoztam
25 15|          talyigakerék; hanem hítták őt szépen, simán Kőrös apónak.~
26 15|            nagyon tetszett az, hogy őt a remete „szent asszony”-
27 15|    vaskarjával érckebléhez szorítva őt – azt mondá a remetének:~–
28 16|             megijedt e szótól: hogy őt már Szilamér meg sem akarja
29 16|          jövevénytől, hogy mi hozta őt ide?~Az pedig ott ült a
30 16|           sírban, hanem felültettem őt a lovamra a hátam mögé,
31 16|            hátam mögé, s hazahoztam őt magammal.~E szókra nagyot
32 16|         vissza hozzá.~– Hol hagytad őt?~– Odalenn a cselédek tornácában.~–
33 18|            mint suhogó bagoly: mind őt repkedték körül nagy átalkodottan.~–
34 18|            nap nem olyan nap, amely őt engedelmesnek lássa. Megölhetik,
35 19|          szörnyű riadallal fogadták őt már a kapuban, s lováról
36 19|      Bocsáss hozzá, én látni akarom őt!~Azzal félretolta maga elől
37 19|                Ti kényszerítettétek őt az áldozatra!~– Ez a sor! –
38 19|   beleszólok.~– Hiszen nem áldozzuk őt meg! Íme csak hét napig
39 19|          rebegés:~– Ti el akarjátok őt élve temetni!~– Újra fölássuk,
40 19|              ha tud!~– Ti megölitek őt!~– Ő maga önként szánta
41 19|            tegyek semmit arra, hogy őt megmentsem. Én az én Jézus
42 19| kétségbeesett dühével, s el akarták őt ráncigálni a tetemtől.~–
43 19|           gazdájához, hogy segítsen őt kis gazdasszonyának felkölteni.~
44 19|           értett meg. Imola sietett őt betakarni a palástjával,
45 20|         benne, hogy Isten megsegíti őt, megakadályoztatja a testvérek
46 20|          kereszt, s már nem kellett őt támogatni sem a nőnek, sem
47 20|         kötöttem, aki csak aláhúzná őt magával az égből; mert rossz,
48 20|           kezét.~– De te nem hagyod őt az égből leesni! – rebegé
49 21|         Isten! édes fiam – igazíták őt helyre az esperes is, meg
50 22|            jött) király, Bajor Ottó őt választotta ki, akinek támogatásával