bold = Main text
     Part                                           grey = Comment text

1001 12   |                 aki minden hírt meghoz. Az kakastojásból kelt Szent
1002 12   |               vásáron hogyan rabolja el az öccse segélyével a szép
1003 12   |                  Nem úgy hozták a lyánt az anya áldásával.~– Hát csak
1004 12   |             volt – kacagott Rapsonné. – Az volt a jó világ, mikor a
1005 12   |               mikor a durcás menyecskét az urának elébb jó puhára kellett
1006 12   |                 mind tudom én. Ilyenkor az ifjú pár szeret magára maradni;
1007 12   |            nevében, hogy adjátok vissza az elrabolt leányt, akkor nagyon
1008 12   |              senki sem meri őt keresni, az én kis váramban. Nesze!~
1009 12   |                Itt a váram kulcsa. Most az üresen áll. Hordasd bele
1010 12   |                üresen áll. Hordasd bele az új házasok poggyászát, csinálják
1011 12   |                ne mondd azt! Hát ez nem az én munkám volt? A leányszöktetés.
1012 12   |               ragadják el együtt ketten az öccsével?~– Te tanácsoltad
1013 12   |             nyáron hétszer csapott bele az istennyila. Te lettél az
1014 12   |                az istennyila. Te lettél az oka, hogy az Iszla fiamat
1015 12   |                  Te lettél az oka, hogy az Iszla fiamat megölték a
1016 12   |              torjai vásáron.~– Megölték az Iszlát? Ejh, ni. Ezt még
1017 12   |             hogy egyet hát megöltek már az Opour fiúk közül.~– Megölték,
1018 12   |                 ott majd fiú is lesz.~– Az nem az ebek gondja. Olyan
1019 12   |              majd fiú is lesz.~– Az nem az ebek gondja. Olyan fiú,
1020 12   |                 gondja. Olyan fiú, mint az én Iszlám volt, nem születik,
1021 12   |                azután erre következett, az már nem beszélgetés volt,
1022 12   |                ujja hegyén kelés támad. Az inasok nagy hirtelen felhozták
1023 12   |                 nagy hirtelen felhozták az ezüstkondérban a jó borsos
1024 12   |               borsos vetrecét, vederben az új bort, az oroszlán meg
1025 12   |          vetrecét, vederben az új bort, az oroszlán meg a kígyó számára
1026 12   |              meleg tejet, s ahogy aztán az úr a vendégével mártogatott
1027 12   |              állat volt ugyan, de ahhoz az ártatlan fajtához tartozott,
1028 12   |            keszkenős kígyónak” hínak; – az oroszlán pedig tejen és
1029 12   |               kár érte – mondá Rapsonné az első étekfogás után. – Ezt
1030 12   |         étekfogás után. – Ezt a poharat az ő emlékére iszom ki. Mihelyt
1031 12   |                 ahogy te gondolod. Nagy az én furfangom. Most csak
1032 12   |                De majd ha egyszer ennek az asszonynak fia születik,
1033 12   |         gyűlölje a keresztyéneket. Amíg az nagyra nő, azalatt a kun
1034 12   |                neveltemet a torjaiakra. Az lesz a derendócia, mikor
1035 12   |            asszonyom saját unokája megy az öreganyját a ciherre dobatni,
1036 12   |         öreganyját a ciherre dobatni, s az viszi a veres kakast a torjai
1037 12   |             torony tetejére. Hahaha! Ez az én vérbosszúm.~Rapsonné
1038 12   |              ágak mind ellened támadnak az erőszakoskodásért?~– Csak
1039 12   |                itt elég. Fittyet hányok az egész tanácsdombnak. Azt
1040 12   |               Jeddre ne!”~– No, no! Te! Az a „sisakos Kata” hatalmas.~–
1041 12   |             hogy éjszaka be ne jöhessen az embernek a pitvarába a boszorkány?~–
1042 12   |                 és nem segít semmit. Ez az, hogy ha a pitvarajtó küszöbére
1043 12   |                hozzád, hogy itt keresse az elrabolt leányt, három nap,
1044 12   |      összeboronálta, másrészt meg, hogy az Opourokat és a Mikéket ilyen
1045 12   |                 hogy „torlót” bocsásson az Opourok ellen, az elkövetett
1046 12   |             bocsásson az Opourok ellen, az elkövetett sérelmet megbosszulni
1047 12   |            hintve hétféle színű babbal!~Az ő saját ármányát fordíták
1048 12   |                keresztüllépni maga. Ezt az ő megcsúfolására hintették
1049 12   |                 babnak szájadban legyen az íze! Ha nem eresztettél
1050 12   |              íze! Ha nem eresztettél be az ajtódon, majd bejövök az
1051 12   |                az ajtódon, majd bejövök az ablakodon; de azt nem köszönöd
1052 12   |                várában, hanem folytatta az útját hazafelé. Minthogy
1053 12   |          ágytakarót porolt ki pálcával, az meg azt danolta, hogy:~„
1054 12   |        Rapsonnénak kinn kellett tölteni az éjszakát a szekéren, tűz
1055 12   |              hogy álljanak elő, mielőtt az erőhatalmat éreztetné velük.~
1056 12   |             viselt a sisakja mellett, s az oldalán két kardot, annak
1057 12   |            kardot, annak a jeléül, hogy az igazságot egyformán szolgáltatja
1058 12   |               főkötős guzsaly van tűzve az ágya fejéhez.~– Követeli
1059 12   |          leányát hajadonfővel.~– Amikor az én megölt fiamból legény
1060 12   |                 legény lesz, akkor lesz az ő leányából hajadon. Nálam
1061 12   |                 mondásom: most hordd el az irhát!~A tivatulusnak még
1062 12   |            megjelent a kürtfúvató kádár az átjáró vár tornya előtt,
1063 12   |                torló”, felhívja ezennel az Opourok minden ivadékát
1064 12   |           Zsombor szava. Őrá volt bízva az átjáró vár védelme, száz
1065 12   |                fogva aztán megkezdődött az ellenséges csatározás a
1066 12   |               régi szittya szokás volt.~Az újabb hadviselésből pedig
1067 12   |                a vaskapcsos lecsapóhíd, az aljából pedig faltörő kos
1068 12   |               nehéz kövekkel dobáltatni az átjáró várat. De az Opourék
1069 12   |          dobáltatni az átjáró várat. De az Opourék is készen álltak
1070 12   |                 volt tüzesítve, hogy ha az ellenfél megmarkolja, összeégesse
1071 12   |          fölemelt két szárnnyal, mintha az is az ellenségre lecsapni
1072 12   |                 szárnnyal, mintha az is az ellenségre lecsapni készülne;
1073 12   |                gerezdes buzogány lógott az övéről. Ez a harcbevégző.~
1074 12   |                fiúban van megtestesülve az utolsó tusája a keresztyén
1075 12   |           tusája a keresztyén hitnek és az ősvallásnak: két isten uralma
1076 12   |              fölött fog dönteni e harc.~Az előregördülő őrtoronyban
1077 12   |          koszorúkat szórtak a toronyra; az olthatatlan görögtűz (bizánci
1078 12   |        felugrott a hídra, s közé rohant az ellene szegzett dárdasövénynek;
1079 12   |                 igyekezni kellett, hogy az égő fatoronyból az ellenséges
1080 12   |                 hogy az égő fatoronyból az ellenséges vár falára feljussanak.
1081 12   |                míg valamennyit túlbőgte az égő fatorony üvöltő ropogása.
1082 12   |             kényszeríté mind a két félt az udvarba letódulni s ott
1083 12   |         maradtak odafenn a vártoronynak az ormán, hová a láng csak
1084 12   |            repedve; de ami alatta volt, az is vas volt mind a két vitéznél.~
1085 12   |               sem mehetett segítségére. Az egyik várkaput elzárta az
1086 12   |               Az egyik várkaput elzárta az égő vítorony, a másiknak
1087 12   |                 fiamat! – sikoltott itt az anya; amott torkaszakadtából
1088 12   |                 S hogy maga is segítsen az alvó isteneket felverni
1089 12   |            kettő végrohamra szedi össze az erejét.~– Hasztalan csapkodsz
1090 12   |                 Furus vizébe mártott be az anyám, amint megszülettem:
1091 12   |            attól csillagot rúgsz! Eredj az anyádhoz!~Azzal eldobva
1092 12   |             hirtelen mind a két kezével az öblös pajzsát kapva meg,
1093 12   |               oly ádáz rohammal rontott az ellenfélre, hogy az, amint
1094 12   |             rontott az ellenfélre, hogy az, amint a halálos csapásra
1095 12   |    toronypárkányzatról le a várudvarba.~Az volt a rémordítás, ami erre
1096 12   |                 hangja. A „nap” leesett az égből! A legjobb tuhudun
1097 12   |              hármas „hozsánna” kiáltása az egeket veri.~Opour Zsombor
1098 12   |                nap mezején”!~– Térj meg az egy igaz Istenhez! – kiálta
1099 12   |              inkább megszállta a lélek, az égő tornyot keresztülvetett
1100 12   |         betódultak társaik segítségére. Az átelleni kapun, a csapóhídon
1101 12   |                 rohammal visszafoglalja az átjáró várat. Hadd énekeljék
1102 12   |                Hadd énekeljék már abban az új hit-hívők a maguk „Alleluja”-
1103 12   |            maguk „Alleluja”-ját. Ő csak az elesett fia tetemére borult,
1104 12   |               hadd szerelmeskedjék. Oh, az ő szerelmeskedéseért már
1105 12   |                  A legkedvesebbik fiam! Az én igazi képmásom. – No
1106 12   |               képmásom. – No majd eljön az idő!”~Az elesett fiút keserves
1107 12   |                  No majd eljön az idő!”~Az elesett fiút keserves gyászkürtszó
1108 12   |      jajkiáltással vegyes ének hangzott az asszonyok, leányok ajkain,
1109 12   |             ajkain, a várfalakon belül.~Az elfoglalt várban pedig diadalmas,
1110 12   |               közbe-közbe félbeszakítva az esperes és a szerzetes által
1111 12   |       kötözgette drágalátos jó írekkel, az meg csak mosolygott hozzá:
1112 12   |                 vívásához ne kezdjetek. Az átjáró vár a mienk, most
1113 12   |            pedig soká nem szólt, elmúlt az ősz is, a tél is, de biz
1114 12   |                virág is újra kihajtott, az új ágak, a szentelt barkák
1115 12   |        mindezeknél mégis erősebb volt – az anyai szív.~ ~
1116 12(1)|                           A „kedd” volt az ősmagyaroknál a szerencsétlen
1117 12(1)|             péntek, a „heverő” szombat, az „áldozó” vasárnap.
1118 13   |               vezér temetése nagy ünnep az őshit nemzetségénél: otthon
1119 13   |               szertartásainak mivoltát.~Az asszonyok már otthon rákezdik
1120 13   |          mosdatják meg a szent patakban az elesett hős daliát, ők öltöztetik
1121 13   |           sírást és jajgatást! – Hát ez az ő dolguk. – Könnyekkel asszonyok
1122 13   |                 délceg, derék leventék: az ökörnyál havában már egyedül
1123 13   |                Kevend! – ordítják utána az asszonyok.~Ő meg csak hallgat,
1124 13   |            hallgat, és nézi a halottnak az arcát.~Lassankint felgyülekeznek
1125 13   |         fegyvertársai, cimborái: azokat az öltözeteket viselik, amiket
1126 13   |                 útban van arra a tájra.~Az asszonyok rásivalkodnak.~„
1127 13   |         megdicsőült hős kétágú zászlaja az aranynappal. Azután a verem
1128 13   |               lehessen bele szállni.~Ez az első nap, a „virrasztó”.
1129 13   |                 ember, s ennek a napnak az évfordulóján ezután is mindig
1130 13   |              mindig össze fognak gyűlni az elhunyt barátai egy kijelölt „
1131 13   |              kijelölt „torló”-nál; akit az írások „dusinik”-nak neveznek,
1132 13   |                  dusinik”-nak neveznek, az emléktort megülni rengeteg
1133 13   |           második nap a „halottkövető”. Az egész vidékről felgyűltek
1134 13   |             tuhudun hit bujdokló hívei: az elzüllött táltosok, gyulák,
1135 13   |          áldozatokat is tesz még.~Amint az első hajnalsugár kitör a
1136 13   |               hajnal, aranyos hajnal!”, az áldozatdobon hetet zubbantanak
1137 13   |              fel ültéből a földről. Itt az ideje a „búcsúztatónak”.
1138 13   |     búcsúztatónak”. Kivonja görbe kését az öve mellől, s megfogva baljával
1139 13   |             hozzák már a „tokos” lovat. Az elhunyt hős kedvenc paripája,
1140 13   |           bevégzi a hosszú gyászmenetet az asszonyok sokasága.~Delelőre
1141 13   |               ló előtt a rabonbán maga: az apa.~Három kürtrivallás
1142 13   |            cimborák megosztoztak rendre az elhunyt fegyverzetén, ivóeszközein;
1143 13   |                 közül.~– Jöjjön ide, ki az?~Utat nyitottak készséggel
1144 13   |               egész a halottig, s mikor az belépett a nyitott körbe;
1145 13   |              kezével a leányzó fejét.~– Az adósságomat. Amit nekem
1146 13   |               el magával.~– Hosszú lesz az útja!~– Nekem se lesz hosszabb.~–
1147 13   |                    A másvilágig tart!~– Az én szerelmem is.~– Kérdezd
1148 13   |               levette saját fejéről azt az aranyabroncsot, ami azt
1149 13   |               annak a hajára.~– Vidd el az áldásom. Légy hű társa néki.
1150 13   |            áldásom. Légy hű társa néki. Az istenek előtt légy bizonysága,
1151 13   |              Vedd a kösöntyűket meg ezt az iszák aranypénzt, a másvilágon
1152 13   |             falevéllel a sír, hogy csak az ülő alakok meg a paripa
1153 13   |      vőlegényével együtt a nap mezején: az isteneknek tetszik az, ha
1154 13   |          mezején: az isteneknek tetszik az, ha mentül több sebbel megrakva
1155 13   |                  azután a mellén, végre az arcán és homlokán hasított
1156 13   |              mind követte a példáját, s az volt aztán az ordítás, ami
1157 13   |               példáját, s az volt aztán az ordítás, ami ekkor támadt,
1158 13   |              ordítás, ami ekkor támadt, az volt a sírás, ami erre megindult;
1159 13   |               vér omlott minden arcról: az anyák odavitték kis fiaikat,
1160 13   |             késeiket. Így szoktak sírni az ősmagyarok drága halott
1161 13   |               vérük hullásával, – aztán az ellenségével.~Valamennyi
1162 13   |        látszottak ki: a szárnyas sisak, az aranypártás fő: azok is
1163 13   |            sírból, mit a hős keze tart. Az is föld alá vész. Végre
1164 13   |                zászlót lebegtet a szél: az a sírba ásott szálfának
1165 13   |          parázson sütötték. A szíveiket az áldozatállatoknak a nagy
1166 13   |          magasztalva a dicső elhunytat; az asszonyok lakoma közben
1167 13   |             napválasztó csillag feljött az égre, jelezve az éjfélt,
1168 13   |                feljött az égre, jelezve az éjfélt, akkor következett
1169 13   |        költögetni, életre hívogatni: de az csak nem ébredt. Utoljára
1170 13   |               leány felemelte a földről az ifjút, aki mozdulatlan maradt,
1171 13   |              gyásztor mezején, akik ezt az áldomást választották az
1172 13   |                az áldomást választották az utolsónak. – Azokat mind
1173 13(1)|                     A keresztyének neve az ősöknél: – a Jehova-tisztelet
1174 14   |         közepett fekvő kicsi várat. Azt az egész vidéket, belefoglalván
1175 14   |                 Még most is olyan vidék az, hogy naphosszant járhatunk
1176 14   |              összenőtt fölötte. Ezeknek az őserdőknek a földje tán
1177 14   |               ahol a vihar csapást tört az erdőn át, halomra döntögetve
1178 14   |           hegyvágányon, ami a sudarával az egyik, a tövével a másik
1179 14   |                 a másik parton fekszik. Az egész dámvadfalka ezen a
1180 14   |     rengetegeibe.~Egyszer aztán elmarad az erdő, s négyezer lábnyi
1181 14   |                 terjedő lapály állja el az utat, aminek láttára még
1182 14   |              elnevezéssel „Kokojszás”.) Az ember teste végigborzad,
1183 14   |             amiknek a neveit sem ismeri az ember, köztük egy-egy nyomorék
1184 14   |                 rájuk üt bottal. S azon az elijesztő páston alul az
1185 14   |                az elijesztő páston alul az ismeretlen mélység. Aki
1186 14   |               ember, bölény vagy medve, az sohasem jön ki belőle többé.
1187 14   |               oszlik alatta, körülötte, az úszás nem segít, a fű, a
1188 14   |              bozót, a moha összezáródik az elmerülő feje fölött.~Ennek
1189 14   |                széles leveleivel. Mikor az alkonynap visszatükröződik
1190 14   |               Szent Anna tava. Szent tó az ősmagyar pogány elődöknek
1191 14   |                el búcsúra később.~Magát az erős férfit is megragadja
1192 14   |               erős férfit is megragadja az az isteni csendje e völgynek,
1193 14   |                 férfit is megragadja az az isteni csendje e völgynek,
1194 14   |              völgynek, amelynek fenekét az egyetlen tengerszem foglalja
1195 14   |                mintegy keretbe foglalva az egészet.~A parton roppant
1196 14   |            ebből a világból való érzés. Az embert úgy készti valami
1197 14   |               hegytetőn áll Rapsonnénak az a kis Tiburc vára, ahová
1198 14   |          édelgésből áll. Különösen erre az ifjú párra nézve nem.~Mert
1199 14   |           maguknak kellett gondoskodni. Az első szükségekre ugyan elhoztak
1200 14   |           árulják el senkinek.~Odahaza, az anyja várában, Imolának
1201 14   |            csupa kényelem volt a dolga. Az anyjának nagy gazdasága
1202 14   |                 gazdasszony.~Mert ez ám az igazi szeretet! Megelégedve
1203 14   |           családfő tudott lenni: eljárt az erdőkre, s mindennap meghozta
1204 14   |                vagy vadkant; azt azután az Imola gondja volt gazdasszonyi
1205 14   |               bízta-e rá valami áldását az Isten. Találni biz olyant
1206 14   |              csak érteni kell a titkát. Az erdélyi hegylapályokon most
1207 14   |                elkészíteni aztán megint az ő kötelessége volt, nem
1208 14   |                mentében lehet szedni, s az is jó lesz kenyérnek, abraknak.
1209 14   |     kőmedencékbe. Kedvetlen napokon, ha az eső szakadt, Szilamér végezte
1210 14   |               szakadt, Szilamér végezte az elejtett vadak bőreivel
1211 14   |              gyapjúfonásnak, ő maga meg az osztovátához látott; volt
1212 14   |               itten híre sem volt: csak az erdei vadselyem (krepin)
1213 14   |             inget fonhatott, szőhetett, az is volt már neki kettő:
1214 14   |               kandalló elé a kerevetre (az is drága jó pamlag volt;
1215 14   |        medvebundával), amíg a szolgálók az őzderekat a nyárson sütötték,
1216 14   |               őshazába. De valahányszor az itt maradt székely népet
1217 14   |                amint a patkóik tapossák az utat, de mégis eljönnek;
1218 14   |            magyart nem hagyják. Odafenn az égen, ott a hadak útja,
1219 14   |                 égen, ott a hadak útja, az a fényes tejút, az az ő
1220 14   |                útja, az a fényes tejút, az az ő járásuk: Csaba királyfié
1221 14   |             útja, az a fényes tejút, az az ő járásuk: Csaba királyfié
1222 14   |                is fakasztá vele Imolát.~Az pedig már nagy bűn; meg
1223 14   |           azokat a rovásbotokat, amikre az ilyen bolond mesék fel voltak
1224 14   |            Inkább énekelje azok helyett az olyan kegyes verseket: aminő
1225 14   |       galambturbékolásával Szilamérnak: az is gyönyörű dal. Ismeri
1226 14   |         keresztyén. „Óh, mily bámulatos az ifjú magamegtartóztatása,
1227 14   |           emberi törekvéssel leküzdeni, az emberi nem szokása ellenére
1228 14   |                 a bűnösök számát, hanem az égben a szentek számát szaporítsa.
1229 14   |              Gyönyörű legenda ez!~Hanem az ilyen vasfejű pogányon,
1230 14   |                  mint Szilamér, nem fog az ilyen szép példa; ő ostoba
1231 14   |              királynak jelent volna meg az álmában, mikor még herceg
1232 14   |                neveletlen apjává lenni: az lett volna jó nekünk, szegény
1233 14   |              ostoba, buta tuhudun vagy, az is maradsz teljes életedben! –
1234 14   |             törülte le a ruhája ujjával az arcáról a csóknak a nyomát,
1235 14   |                ha énnekem is megjelenne az álmomban a napsugárba öltözött
1236 14   |             mint Imre királyfiból?~Erre az orcátlan példázásra már
1237 14   |          megcsókolni.~Hanem amint aztán az egész ház lepihentével ők
1238 14   |             hogy a saját öt ujját annak az öt ujjával imára kulcsolta,
1239 14   |               be szokott következni, ha az asszony véletlenül akkor
1240 14   |                hogy egy csillag esik le az égből, s lélek lesz belőle,
1241 14   |             égből, s lélek lesz belőle, az keresi a helyét, amit elfoglaljon.~
1242 14   |               helyét, amit elfoglaljon.~Az asszonyt ilyenkor megszállja
1243 14   |                  van vele mit szenvedni az urának: annak de csak egy
1244 14   |               ez annak a rendi.~Egyszer az asszonynak az jutott az
1245 14   |            rendi.~Egyszer az asszonynak az jutott az eszébe, hogy semmi
1246 14   |                 az asszonynak az jutott az eszébe, hogy semmi sem olyan
1247 14   |                minden kezeslábas fusson az erdőkre, macskamézet szedni.~–
1248 14   |         undorító, fejkábító, hogy mikor az ember leszakította azt a
1249 14   |            szagát. (Valami nenufár lesz az.)~De meg is hűlt a vér Gidula
1250 14   |            mikor ezt a virágot meglátta az Imola süvege mellett, amint
1251 14   |             Imola süvege mellett, amint az a kandallós terembe belépett,
1252 14   |          fertelmes a bűzi: halálélesztő az; kivált az ilyen asszonynak,
1253 14   |                 halálélesztő az; kivált az ilyen asszonynak, mint te.~–
1254 14   |              egész gyönyörrel szítta be az illatot, amitől rendes érzékű
1255 14   |               hogy majd erővel elveheti az asszonykájától; de megjárta
1256 14   |                  de megjárta vele; mert az felkapta a két karjánál
1257 14   |            beletette a virágot, kitette az asztal közepére, s aztán
1258 14   |        ravaszsággal, hogy mikor jön meg az ura? Vajon az is rossz illatúnak
1259 14   |             mikor jön meg az ura? Vajon az is rossz illatúnak fogja-e
1260 14   |               illatúnak fogja-e találni az ő virágát?~Nem soká váratott
1261 14   |                 mint a mesebeli sárkány az emberbűzre, elkezdett szimatolni:
1262 14   |            Valami virágot hoztak ide.~– Az ám. Én hoztam azt – csevegé
1263 14   |                  Nagyon szép, galambom; az illata is valami hatalmas;
1264 14   |                virágszál”?~– Mert ennek az a neve: bezárja ezt a világot.
1265 14   |                hogy „elrejtőzés”. Mikor az ősmagyarokat valami nagy
1266 14   |            magának a főrabonbánnak kell az elrejtőzésre magát feláldozni.
1267 14   |          magvából készült írral; amitől az elalszik. És akkor ezt a
1268 14   |                 át a lelke. Ekkor aztán az elrejtőzöttet minden dob
1269 14   |             felbontják a sírt, kihozzák az elrejtőzöttet: kiveszik
1270 14   |            elkezdte súrolni hamuval azt az ezüstkupát, amiben az a
1271 14   |               azt az ezüstkupát, amiben az a virág állt: „mégis érzik
1272 14   |          sohasem is tette azt fel többé az asztalra, nehogy Szilamér
1273 14   |             Azért bizony ne őszülj meg. Az nyomja a lelkemet, hogy
1274 14   |               bűneid?~– Halálos bűneim. Az, hogy téged szeretlek.~–
1275 14   |          tuhudunoknak nincs eszetek. Ha az ember elmondhatja azt, ami
1276 14   |                én azt? Nálunk is szokás az. Sokszor hallottam az apámtól;
1277 14   |            szokás az. Sokszor hallottam az apámtól; mikor éjszaka rossz
1278 14   |             visszaemlékezni; – ilyenkor az apám egész nap böjtöt tartott.
1279 14   |             kőrisfavesszőt, s aztán azt az ürgelyukba bedugta, aztán
1280 14   |               szája köré téve, elmondta az ürgelyukba azt, ami szívét
1281 14   |          hajazod.~– Hiszen, lelkecském, az nálunk éppen olyan szentség
1282 14   |            komoly dolog. A tuhudun azon az eleven lyukon át egyenesen
1283 14   |                valaha megbántott. Ha mi az isteneinkhez könyörgünk,
1284 14   |                isteneinkhez könyörgünk, az nem csúfolódás. Azok is
1285 14   |            aszúvá perzseli a mezőket, s az ég nem ád esőt és harmatot,
1286 14   |            végigsöpörni jégfuvallatával az egész Székelyországot; mikor
1287 14   |                neki érthetően.~– Látod, az minálunk nem úgy van. Nekünk
1288 14   |            minálunk nem úgy van. Nekünk az egyházi embernek kell meggyónnunk
1289 14   |               oldhat fel azok alól: aki az Isten embere.~– No, az is
1290 14   |              aki az Isten embere.~– No, az is nagyon jól van. Azt biz’
1291 14   |                nagyon jól van. Azt biz’ az apám is helyesebben tette
1292 14   |             súgta volna meg a titkát, s az adta volna tovább az „élő
1293 14   |                  s az adta volna tovább az „élő lyukon” át a Föld istennek;
1294 14   |           szentség – magyarázá Imola. – Az egyház embere esküt tesz
1295 14   |               meggyónt titkot senkinek, az Istenen kívül, el nem mondja.~–
1296 14   |           oláhul tud – hanem hiszen hát az ürge is…~De nem mondta tovább:
1297 14   |               képének volt szánva ezért az otromba hasonlatosságért.~–
1298 14   |         Szilamér vállait, természetesen az ölében ülve – az istentelennek. –
1299 14   |          természetesen az ölében ülve – az istentelennek. – Azért nem
1300 14   |                    Azért nem kell nekem az oláh barát, mert a görög
1301 14   |                 a „hóbába” ünnep. Amint az első hó leesik, abból a
1302 14   |              van dolguk…~– …A Karácsony az; a Jézus születése.~– Én
1303 14   |           többen keresztyének, akik azt az ünnepet készülnek megülni.~–
1304 14   |             hozzánk hajlik. Hát ezeknek az ünnepükhöz kellene az a
1305 14   |           ezeknek az ünnepükhöz kellene az a taplós ember.~– Micsoda
1306 14   |               feltűzve egy fakereszt; ő az előtt térdelt, és egy hosszú
1307 14   |                    Óh, te oktondi! Hisz az nem taplós ember; hanem
1308 14   |          remetét sem láttam rajta; mert az egész ember csupa taplóba
1309 14   |                fia, azt felelte, hogy ő az Isten szolgája, s mikor
1310 14   |               itt, azt válaszolta, hogy az Istent imádja, s amellett
1311 14   |        tudatlanság bálványa! Rózsafüzér az! Olvasó.~– Rózsafüzér! Én
1312 14   |           várába, ha a hivatala engedi, az én keresztyén hitű cselédeimmel
1313 14   |          hívásomra, hogy neki csak azon az egy böjtnapon szabad elhagyni
1314 14   |               böjtnapon szabad elhagyni az odúját, amikor semmi ételt
1315 14   |               állatot megöljön, melynek az Úr adott életet?” – Én azt
1316 14   |                 búzát összeőrölje, amit az Úr azért teremtett, hogy
1317 14   |          állatnak a bőrét lehúzza, amit az Úr annak az állatnak rendelt
1318 14   |               lehúzza, amit az Úr annak az állatnak rendelt viselésre?” – „
1319 14   |                ő viseli. – „Mert minden az Úré, és nekünk semmink sincsen
1320 14   |          tetszik! – „De majd elvisz oda az ördög!” – „Dehogy visz!
1321 14   |             malacot, s ahogy én ismerem az ördögöt, inkább azon kap,
1322 14   |            férfiú kiterjeszté a karjait az ég felé és felkiáltott:
1323 14   |            háborgass engem; azért, hogy az Úr megbocsássa ezt a te
1324 14   |                babszemeken, hogy mennyi az a tízezer imádság? Száz
1325 14   |               pogányt szeretsz; mert ez az Isten szolgája bizonyára
1326 14   |                Szilamér ajánlkozásával: az eddigiekből ítélve, reményt
1327 14   |             valahogy, valamiképp megtér az ő pogány tévelygéseiből.
1328 15   |             Kőrös apónak.~Hát biz abban az időben a remete tartotta
1329 15   |     zsindelyhasító, a tutajos, a bális, az olajkáros, a sólyommadarász
1330 15   |           amennyibe neki magának kerül.~Az új holdig nem háborgatta
1331 15   |                 raktak egy nagy hóbábát az udvar közepére: ezt az időt
1332 15   |          hóbábát az udvar közepére: ezt az időt jónak találta Szilamér
1333 15   |             időt jónak találta Szilamér az ő taplóemberének a meglátogatására.~
1334 15   |          meglátogatására.~Ott térdepelt az akkor is a kereszt előtt
1335 15   |              darabig; de hogy nem akart az áhítatosság tagba szakadni,
1336 15   |                  és valamit mondott, de az diákul volt: Szilamér nem
1337 15   |                 hívják, hogy karácsony: az a te mesterséged lesz.~A
1338 15   |       összeábdált fakeresztet hozott ki az odújából: nem kell a karácsony
1339 15   |              tarsolyából Szilamér. Hisz az selyemből volt.~– Hogy gondolod,
1340 15   |         hivalkodó öltözettel megbántsam az Istent?~– No ezzel nem bántod
1341 15   |                  mert ez selyemből van. Az pedig, mint tudod, se állatok
1342 15   |              mennyei adomány, egyenesen az égből száll alá, s az Istent
1343 15   |         egyenesen az égből száll alá, s az Istent tiszteljük vele,
1344 15   |               elé: hiszen olyanabb vagy az erdei manónál”.~Még akkor
1345 15   |             hogy miből készül a selyem.~Az a selyempalást pedig Imolának
1346 15   |                saját kantusa volt, amit az elragadtatása napján a templomjárásra
1347 15   |            viselt. Több selyem sem volt az egész háznál.~Szilamér belerázta
1348 15   |                 hogy „mármost menjünk!”~Az egész úton, fel a Tiburc
1349 15   |               milyen emberlakta hely ez az erdő. Férfi, asszony, gyermek
1350 15   |                 nem laktak, őspéldányai az embernek, amilyenné az Úristen
1351 15   |      őspéldányai az embernek, amilyenné az Úristen teremtette: akiknek
1352 15   |               Ezeknek világolt legelébb az a mennyei láng, mely a magasból
1353 15   |               meg leghamarább, hogy aki az emberek közti szeretetet,
1354 15   |       békességet, egyenlőséget hirdeti, az Isten fia, nem más.~Szilamér
1355 15   |                 Minden jó lélek dicséri az Urat! – S háromszor keresztet
1356 15   |          ajakkal mereszté fölfelé arcát az égre, de nem mozdult odább.~–
1357 15   |                 hóbába áll útjában, ott az udvar közepén. Nem akar
1358 15   |                  Nem akar belépni, amíg az a bálvány ott van.~– Bálvány? –
1359 15   |             vállvonva. – Hiszen ha csak az a baja, mindjárt nem lesz
1360 15   |               mindnyájan követének. Ime az Úr csodát tett érettünk!
1361 15   |       asszonynak első szavára. Nézzétek az orcáját, hogy világít a
1362 15   |               tudta azt régen jól, hogy az ő szerelmesének az orcája
1363 15   |                 hogy az ő szerelmesének az orcája világít; hisz az
1364 15   |                 az orcája világít; hisz az a nap és a hold; – de még
1365 15   |                Imolának nagyon tetszett az, hogy őt a remete „szent
1366 15   |               remetével és a hívekkel – az akolba.~– Az akolba?~– Isa:
1367 15   |                 hívekkel – az akolba.~– Az akolba?~– Isa: az akolba.
1368 15   |             akolba.~– Az akolba?~– Isa: az akolba. Ott ünneplik meg
1369 15   |           karácsonyt, mivelhogy a Jézus az akolban született, jászolba
1370 15   |        karácsonyünnepet. De fel is volt az ékesítve zöld fenyőgallyakkal;
1371 15   |                s „bámbinónak” neveznek: az együgyű székely földnépe
1372 15   |           gyümölcse, aminek olyan piros az arca, mint a gyermeké, s
1373 15   |                 a fagyöngy ajándékozta. Az egészet maga a nép képzelete
1374 15   |              csinált képet nézte, hanem az ezt körülvevő emberek áhítattól
1375 15   |           napkeleti király megjelenése, az előretolt csillaggal, az
1376 15   |                az előretolt csillaggal, az meg egy kivájt kobakban
1377 15   |           folyik, mint a tenger, ihatik az ember!” Azután fenn az eszterhéj
1378 15   |           ihatik az ember!” Azután fenn az eszterhéj alul megzendült
1379 15   |          sarkantyús csizmácskája: Fázik az ő lábacskája.” Arra azután
1380 15   |             dolgok ezek mind!”~Nem ment az Szilamérnak a fejébe, hogy
1381 15   |               van? „Hát haragszik azért az Isten, ha valakinek jó kedve
1382 15   |         szertartás, ami bizonyára annál az együgyű népnél, akit nem
1383 15   |             népnél, akit nem tanítottak az iskolában, de bizony maga
1384 15   |             Imola a pogány férjét; amit az szépen meg is fogadott,
1385 15   |              mind a többi ujjait, végre az egész öklét, hogy a kacagás
1386 15   |          kimondá e szót: „Ámen”; s arra az egész gyülekezet elkezdé
1387 15   |                ez a szamárordítás annak az emlékezetére történik, mikor
1388 15   |                 legyilkoltatta, s akkor az angyal intésére egy szamár
1389 15   |                 hívek karácsony estéjén az „ihá”-t. És hidd el énnekem,
1390 15   |                És hidd el énnekem, hogy az a szamárkiáltás, melyet
1391 15   |           Szilamén elbámulva azon, hogy az ő kis felesége ilyen dolgokat
1392 15   |             pedig a száját sem dugta be az öklével; hanem aztán megvárta,
1393 15   |          megvárta, míg a remete kiosztó az úrvacsoráját a hívek között:
1394 15   |                 legyen mindannyi között az utolsó; mivelhogy a világban
1395 15   |             torjai egyházban megértette az esperes beszédéből Szilamér:
1396 15   |             szívvel, miként térdepel le az ő drágalátosa a remete elé,
1397 15   |      drágalátosa a remete elé, oda arra az alomszalmára, s hogy sugdossa
1398 15   |              Talán nem is mind bűn volt az? – Hát aztán miféle vezeklést
1399 15   |             Többféléket – súgá szelíden az asszony. – Legelőször is
1400 15   |             helyett halat kell ennem.~– Az már más. És így én hetenkint
1401 15   |                hát befogom a számat. Mi az a harmadik fogadalom? –
1402 15   |                 a harmadik fogadalom? – Az, hogy – itt megszakadt a
1403 15   |            jobban szeretett téged, mint az anyját, jobban, mint az
1404 15   |                 az anyját, jobban, mint az Istenét, mert elhagyta őket,
1405 15   |             Hátha a ti isteneiteket meg az enyéimet össze lehetne hozni
1406 15   |           hétnek illendőn áldozni. Hisz az a torjai barát maga is elismerte
1407 15   |                 barát maga is elismerte az imádságában, hogy az én
1408 15   |          elismerte az imádságában, hogy az én isteneim mind jó istenek. –
1409 15   |             nyájas meghívást.~– Itt van az én helyem: az akol szalmáján,
1410 15   |                   Itt van az én helyem: az akol szalmáján, ahol az
1411 15   |                 az akol szalmáján, ahol az én idvezítőm született.
1412 15   |                 is adott rá szabadságot az Úr senkinek, hogy az erdő
1413 15   |        szabadságot az Úr senkinek, hogy az erdő fáit kivágja és tűzre
1414 15   |           rendeltettek, hogy sudaraikat az égbe emeljék, s az ég madarainak
1415 15   |           sudaraikat az égbe emeljék, s az ég madarainak szállást adjanak.
1416 15   |             bosszúsan a remetét, de még az aklot is.~Hanem Imola hátramaradt,
1417 15   |                atya. Tudd meg azt, hogy az én férjem kegyetlen egy
1418 15   |            kínjaid közepette megátkozod az égben lakókat. Ebben akart
1419 15   |              Akkor hát szégyenüljön meg az ő kevélysége! – mondá felgerjedten
1420 15   |            remetét magával.~Óh, be nagy az asszonyi állat ravaszsága!
1421 15   |         asszonyi állat ravaszsága! Amit az ura minden hízelkedéssel
1422 15   |                 A jámbor remete azonban az egész ebéd alatt nem vett
1423 15   |              többet beszélt Szilamérnak az ó- és újszövetségből, amely
1424 15   |                legyek.”~Hanem a remete (az ilyen szent emberek szokása
1425 15   |            mondá Szilamérnak: „Nem megy az oly könnyen! Mert azt mondja
1426 15   |                könnyen! Mert azt mondja az írás, hogy könnyebb egy
1427 15   |             akarna inni, s aztán letéve az orrost a helyére, egész
1428 15   |             szólt:~– Én bizony ráállok. Az én gazdagságom egy rengeteg
1429 15   |               szegények között. Te vagy az magad, Kőrös apó, mint mindenki
1430 15   |          kiáltozá Imola; megakadályozva az ajánlott öltönycserét. –
1431 15   |                 öltönycserét. – Kikérem az ilyen tréfát!~– Ha tréfa
1432 15   |               tréfa ez a dolog, úgy nem az én tréfám – viszonzá Szilamér. –
1433 15   |               Egynek valakinek kell ezt az országot védelmezni: a népet
1434 15   |               vezetni, s aki ezt teszi, az bizonyára úr, vezér, hatalmas.
1435 15   |          másikat; de nem lehet megállni az én hazámban, ahol mind a
1436 15   |                 s a világról lemondani. Az nem bocsáthat meg az ellenségének,
1437 15   |         lemondani. Az nem bocsáthat meg az ellenségének, hanem azon
1438 15   |              Itt a kard, paripa: de még az asszony is, aki, ha győztesen
1439 15   |           Satanas! Távozz tőlem, Sátán! Az én országom nem ebből a
1440 15   |             való! Mert énnekem nem kell az olyan mennyország, amelyikért
1441 15   |         mennyország, amelyikért cserébe az én jó hazámat, az én Székelyországomat
1442 15   |               cserébe az én jó hazámat, az én Székelyországomat kellene
1443 16   |                 ne varrj te hímet erről az együgyű remetéről a mi egyházi
1444 16   |          egyházi nagyjainkra, se azokat az ő mondásait ne vedd olyan
1445 16   |                tör a hazára, elbújnának az oltár háta mögé, olvasót
1446 16   |              lobog, s úgy megvédelmezik az országot karddal minden
1447 16   |            fogok látni; mert efféle ide az erdőbe nem jön.~Imola azután
1448 16   |                 mennybéli hatalom tenne az ő urának a megtérítésére
1449 16   |             csodát; nem kíván ő azokból az igen nagyokból, aminők a
1450 16   |    kalandozásaiban bukkanna rá valahogy az udvarhelyi prépostra, akinek
1451 16   |            udvarhelyi prépostra, akinek az egész megjelenése, de még
1452 16   |              megjelenése, de még inkább az ékesen szólása Szilamérnak
1453 16   |        véletlenül egymásra bukkannának. Az pedig nem is volna valami
1454 16   |         megindulni a vidéken, s azoknak az élén maga jár a prépost
1455 16   |               mint a taplógúnyás remete az odúban.~Imola egy ilyen
1456 16   |               azért hitt is benne, hogy az megtörténik.~S amiben az
1457 16   |                az megtörténik.~S amiben az ember erősen hisz, hát az
1458 16   |               az ember erősen hisz, hát az be is szokott teljesülni.
1459 16   |                 láttam már, hogy milyen az az udvarhelyi főhorkáz.~–
1460 16   |              láttam már, hogy milyen az az udvarhelyi főhorkáz.~– A
1461 16   |                  Ejh! Nem piritus, hisz az nincs a világon: az csak
1462 16   |                hisz az nincs a világon: az csak mese, hogy piritus
1463 16   |                nagy keservesen odavágta az, asztalra a nagy medvebőr
1464 16   |           elmondom hosszan; – de ne ülj az ölembe, ne is igen ölelgess;
1465 16   |                  Majd ennek is megtudod az okát.~Imola reszketni kezdett,
1466 16   |               férje arcára.~Szilamérnak az arcába lógott az üstöke,
1467 16   |            Szilamérnak az arcába lógott az üstöke, mint a szomorúnyír
1468 16   |                 Nagyon szomorú történet az, amit most neked el fogok
1469 16   |         zsolozsma hangja révedezett fel az erdő sűrűjéből, mely egyre
1470 16   |                 hogy ne vonítsanak; még az oktalan állat is meg volt
1471 16   |             ijesztő, félelmetes volt ez az ének. És azután, amint egyre
1472 16   |              lassankint előtűntek maguk az éneklők: gyermekek vörös
1473 16   |        eltakarta a csuklya. Ezek voltak az éneklők. Nyomukban egy csapat
1474 16   |            tolakodott előre, akik közül az elöl menők a dárdáik hegyét
1475 16   |                 egy emberi alak, akinek az egész termetét egy hosszú
1476 16   |           kámzsája a fejére volt húzva.~Az ember tántorgott, alig bírták
1477 16   |   bársonymennyezetet emeltek rudakon, s az alatt lépdegélt egy selyempalástba
1478 16   |              patakja keresztülcsergedez az úton, az a sárga csuhás
1479 16   |             keresztülcsergedez az úton, az a sárga csuhás emberalak
1480 16   |               visszatiltották a víztől. Az emberalak hátrafordította
1481 16   |             rimánkodó hangra megszólalt az a fénybe öltözött alak a
1482 16   |               volt a kezében egy korsó, az mind megmerítette azt a
1483 16   |          megkínálja vele: „Nesze, igyál az én korsómból, ha magadnak
1484 16   |               meg, hadd beszéljek vele.~Az egész csapat olyan mérgesen
1485 16   |           utánaballagtam keves távolból az éneklő gyászmenetnek, a
1486 16   |          arcával kifelé fordulva. Ekkor az énekesek rákezdték a halotti
1487 16   |              halotti dalukat; énekeltek az angyalokról, akik a halottat
1488 16   |                elmondták fölötte, hogy „az Úr adjon neki örök nyugodalmat!” –
1489 16   |               hogy majd előlépnek végre az íjászok, s szokás szerint
1490 16   |                De azt nem tették. Hanem az ének végeztével az a fényes
1491 16   |                Hanem az ének végeztével az a fényes öltözetű főpap
1492 16   |            völgyből teneked kijönnöd, s az emberek közé visszatérned
1493 16   |              nem szabad semmi halottnak az ő sírját elhagyni, hogy
1494 16   |                 ő sírját elhagyni, hogy az élőket rémítse. Tiltva van
1495 16   |            széléig elmenned. Tiltva van az úton járókat megszólítanod;
1496 16   |              számodra két edényt, egyet az ételnek, másikat pedig az
1497 16   |               az ételnek, másikat pedig az italnak. Könyörületes emberek
1498 16   |            számodra meg fogják tölteni. Az Úr lelke lészen veled. Csókold
1499 16   |            Akkor aztán a pap előszólítá az íródeákot, s mondta fennhangon,
1500 16   |                pamaccsal: „Itt nyugszik az Úrban a névtelen, meghalt