bold = Main text
     Part                                           grey = Comment text

1501 16   |                  meghalt a világban, él az Istenben”. Úgy állíták fel
1502 16   |       eltávozott. Én ott maradtam, amíg az éneklés hangja elveszett
1503 16   |      elcsendesült már, csak a békák ott az állóvízben ümmögtek egyszer-egyszer,
1504 16   |    egyszer-egyszer, mintha kérdezgetnék az új jövevénytől, hogy mi
1505 16   |      jövevénytől, hogy mi hozta őt ide?~Az pedig ott ült a kunyhó küszöbén,
1506 16   |               Mellette volt a két edény az étellel, azokhoz nem nyúlt.~
1507 16   |                életemben nem éreztem. S az a rossz természetem, hogy
1508 16   |               elfutnék előle. Odamentem az emberhez, hogy megszólítsam.~
1509 16   |                hogy megszólítsam.~Amint az lépteim recsegését a targallyban
1510 16   |        meghallotta, fölriadt, s kihúzta az öve mellől a kereplőt, s
1511 16   |              voltál? Hazádat árultad el az ellenségnek? Istent sértetted
1512 16   |              azzal felemelte a csuklyát az arcáról.~Nem mondom el előtted,
1513 16   |              mondom el előtted, mi volt az, amit láttam! Asszonynak
1514 16   |              fogaim összeverődnek rá, s az egész testem egy lúdbőrré
1515 16   |                 a hitetlenek ellen; kik az idvezítő sírját megfertőztették.
1516 16   |         magaddal?~– Isten akaratja volt az.~– Elhiszem, hogy az volt.
1517 16   |               volt az.~– Elhiszem, hogy az volt. De hát az emberek
1518 16   |          Elhiszem, hogy az volt. De hát az emberek ezért kitaszítanak
1519 16   |                így legyen?~– A törvény: az írás.~– Miféle törvény?
1520 16   |              Miféle írás? Én is ismerem az ország minden törvényeit;
1521 16   |        végzéseiben meg kell nyugodnunk. Az parancsolja, hogy a bélpoklosok
1522 16   |              haszna emelném föl fejemet az Úr ellen? Várom halálomtól
1523 16   |                 még egyszer aláhangzott az eltávozó ájtatos csapat
1524 16   |                 Nem! Nem! Nem! Én annak az Istennek, akinek ilyen a
1525 16   |           szeretet Istenéről többet! Én az ő nyomdokába nem lépek soha!~
1526 16   |              bélpoklost nem hagytam ott az élő sírban, hanem felültettem
1527 16   |             lettél Krisztus követőjévé. Az ő nyomdokaiba találtak bele
1528 16   |                  Amit most cselekedtél, az a keresztyén vallás.~Szilamérnak
1529 16   |           vallás.~Szilamérnak ragyogott az arca.~– De hát nem félsz
1530 16   |           ellenünk? – mondá erős hittel az asszony. Szilamér kebléhez
1531 16   |               levente volt.~– Bizonyára az volt. De hát hová tegyem?~–
1532 16   |                van. Három nagy medvebőr az ágyunkon. Egyet neki adhatnánk:~–
1533 16   |             elém; nem látom meg, milyen az arca? Mindig csak a te arcodat
1534 16   |           Áldott légy ezért a szóért!~– Az vagyok már régen! Megállj
1535 16   |               megmondhatom, hogy melyik az a forrás? Az a virág, amit
1536 16   |                hogy melyik az a forrás? Az a virág, amit te a minap
1537 16   |            keletnek folyik.~– Úgy! úgy! Az egyik a Zsombor patakja,
1538 16   |               rettenetes arcról, melyre az istenkép fölé egy pokolbeli
1539 16   |             aztán a szemektől nem látta az arcot.~Mikor a kakas elsőt
1540 16   |               akkor mind álomra tértek. Az álom csendjében Szilamér
1541 16   |                Imola aludt már, s mégis az ajkai csendesen utána susogták: „
1542 16   |                a hangja messziről, mint az álmában horkoló óriásé.
1543 16   |           Sósmező”.~Ennek a közepén van az a forrás, aminek a martját
1544 16   |                 békák hirdetik brekegve az idő változását.~Ez volt
1545 16   |        pokolkéreg lehámlott testéről, s az arca előtűnt, nemes, büszke
1546 16   |                büszke vonásaival; ahogy az valaha Isten kezéből kikerült;
1547 16   |                 volt, akár egy leánynak az arca, amit soha nem lopott
1548 16   |                amit soha nem lopott meg az égető napsugár.~
1549 17   |       fecskefészekben~Amilyen nagy volt az öröme Szilamérnak afölött,
1550 17   |          szertartással hozták ide, mint az előbbit: a kunyhó már akkor
1551 17   |             kunyhó már akkor üres volt, az ételes fazékban pedig a
1552 17   |            zöldült: ebből világos, hogy az élve eltemetett már nem
1553 17   |          számára egy másik burdét, ahol az mosakodjék.~És azután hétről
1554 17   |                A megmentett nyomorultak az egész napot odakinn töltötték,
1555 17   |                 volt többé szabad; mert az egyszer halottá mondott
1556 17   |         halálbüntetés alatt tiltva volt az emberi társaságba még valaha
1557 17   |           semmit sem tudott. – De tudta az Úristen.~A bélpoklos szerzet
1558 17   |            ember.)~Viszont Szilamér meg az egyébfajta élelmiszerekről
1559 17   |            tudta már meg, hogy mit tesz az, hogy „oszd szét a gazdagságodat
1560 17   |                azt kezdte hinni, hogy ő az adósa a lázároknak, nem
1561 17   |           lakott, ott megtanulta azokat az ájtatos zsolozsmákat, amiknek
1562 17   |             majd nemsokára elkövetkezik az idő, amikor az öreg asszonyságnak
1563 17   |             elkövetkezik az idő, amikor az öreg asszonyságnak a tagjait
1564 17   |               csúzok és zsábák, s akkor az jönni fog cselédnépestül
1565 17   |            félti a leheletük ragályától az ő Imolájának a százszor
1566 17   |        barázdáit; hanem pártolja tovább az ő ápoltjait; még buzgóbban,
1567 17   |               is nyerte érte a jutalmát az égtől; mert úgy a nyár közepe
1568 17   |               angyalkát küldött le neki az égből az Úr, amilyenek csak
1569 17   |                küldött le neki az égből az Úr, amilyenek csak tele
1570 17   |              pofácskával fújják odafenn az aranytrombitát. – Aztán
1571 17   |                 fiú volt! – Szakasztott az apja!~No iszen, volt öröm
1572 17   |                  akkor aztán elbocsáták az ebeket, jót húzva rájuk
1573 17   |                 ebeket, jót húzva rájuk az ostorral. Amint aztán a
1574 17   |              csörömpölni, azt gondolta, az ördögök szekere csörtet
1575 17   |               Így hordták azok aztán el az örömhírt hetedhét országba!
1576 17   |             Sára asszonyom is. Csakhogy az izenetnek a kelet helyét,
1577 17   |                   azt leste, mit beszél az „ember”?~Hetednap estéjén – (
1578 17   |             ágyáig, egészen bearanyozta az anya és gyermek orcáját:
1579 17   |             gyermek orcáját: olyan volt az, mint a kinyílt rózsa a
1580 17   |         Szilamér egészen el volt veszve az ő nézésükben. Se látott,
1581 17   |                 Régi játszótársak abból az időből, amikor még neki
1582 17   |           Szilamér arcában, s amint így az alkonysugár az egyik arcra,
1583 17   |                amint így az alkonysugár az egyik arcra, az meg a másikra,
1584 17   |             alkonysugár az egyik arcra, az meg a másikra, a másik meg
1585 17   |               Rapsonné asszonyt, amikor az már ott állt az Imola nyoszolyája
1586 17   |                  amikor az már ott állt az Imola nyoszolyája fejénél
1587 17   |                 patyolatkendőkkel, mert az esteli harmattól nagyon
1588 17   |                a hegy orma mögé: Imola, az ösztön borzongásával takarta
1589 17   |                  mit csináltok?” rohant az ablaknak; még azt hitték,
1590 17   |            Azonban csak be akarta tenni az ablakszárnyakat, amik jó
1591 17   |           szabad meglátni a napsugárnak az újszülött arcát, mert megveri
1592 17   |                 ragya! S gyertya sem ég az asszony ágya mellett! Micsoda
1593 17   |                 Óh, milyen élhetetlenek az ilyen fiatal házasok! Vasat
1594 17   |               házasok! Vasat nem szabad az asszony közelébe hozni:
1595 17   |         Fordítsd meg Szilamér öcsém azt az ágyat, fejjel legyen az
1596 17   |                 az ágyat, fejjel legyen az ablak felé asszony, gyermek.
1597 17   |               amit Rapsonné parancsolt: Az ágyat is megfordítá, az
1598 17   |                 Az ágyat is megfordítá, az égő gyertyát is odahelyezte
1599 17   |                odahelyezte melléje arra az asztalkára, amin mindenféle
1600 17   |               Imola számára; de amikkel az elfelejte élni. Rapsonné
1601 17   |         fölöttük: ez jó, ez sem árt, ez az ezeraranyos fű, ez a szívkinyitó,
1602 17   |                 gondoltál, hogy kinyisd az ablakot naplemente után?
1603 17   |                ablakot naplemente után? Az kell, hogy bejöjjön a büdi
1604 17   |                 a tiedet, mert különben az övét a tűzbe dobod. Ilyenkor
1605 17   |                legjobban a boszorkányok az újszülött gyermekek körül,
1606 17   |              boszorkány!~Mind a ketten, az apa is, az anya is egyszerre
1607 17   |               Mind a ketten, az apa is, az anya is egyszerre a nénémasszonyra
1608 17   |           amellett édeskésen mosolygott az anyja szemébe. – Így kell
1609 17   |       kisgyermekre, hogy „jaj de szép”, az megigézi: az olyan ellen
1610 17   |              jaj de szép”, az megigézi: az olyan ellen ki kell köpni.
1611 17   |                köpni. Rút gyermek vagy!~Az aztán eldugta az arcát olyan
1612 17   |          gyermek vagy!~Az aztán eldugta az arcát olyan helyre, ahol
1613 17   |                 hozzátok. Útba ejtettem az édesapátokat: annak is elmondtam,
1614 17   |                 a kisgyermekét féltette az éjszakai úttól.~– De hát
1615 17   |                  ilyenkor nyáron hosszú az esthajnal, drága szép holdvilág
1616 17   |             mint a csillag hamva. Aztán az apátok megígérte, hogy fele
1617 17   |            hátán a ti pereputtyotokkal. Az is megeshetnék, hogy az
1618 17   |                 Az is megeshetnék, hogy az én kígyóm éjszaka el találna
1619 17   |            máris megijedt.~– Készüljünk az útra! – mondá Szilamérnak,
1620 17   |                a puha pólyába.~– Hiszen az asszonyka a kisgyermekével
1621 17   |   kisgyermekével igen jól fog utazhatni az én gyaloghintómban; az egyik
1622 17   |        utazhatni az én gyaloghintómban; az egyik zsellyémet odaadom
1623 17   |                    Jobb helye lesz neki az én ölemben! – vágott oda
1624 17   |                 kissé elkedvetlenítette az, hogy ilyen rögtön el kell
1625 17   |              Bálványos várába, ahol még az apja parancsol, s a Zsombor
1626 17   |            szíve úgy húzott ide azokhoz az emberekhez, akik megszabadítójuknak
1627 17   |               hogy még jobban siettesse az útra készülésüket, elővette
1628 17   |         elővette a legsikeresebb módját az elriasztásnak, elkezdett
1629 17   |              van a zabos tarisznya? Hol az ezer virágos égett vizem?
1630 17   |              Eközben megszólal ott lenn az udvaron a szokott estéli
1631 17   |           hozzád, én Uram!~Hallgasd meg az én szavam!…”~Rapsonné asszonyom
1632 17   |                bedugult a jajgatás erre az énekhangra: „Hát ez micsoda
1633 17   |      virginálnak itten?”~Ha nem ismerné az ember olyan jól Szilamért,
1634 17   |                látszó dolgokat, amiktől az, akinek mondva vannak, a
1635 17   |            maguk módja szerint dicsérik az ő Istenüket, nem egyebek,
1636 17   |                a világi társaságból ide az erdőkre kiűzettek, s akiket
1637 17   |            bélpoklosokkal töltötted meg az én kastélyomat? Óh, te Isten
1638 17   |                 kölykeddel együtt ebben az elátkozott várban; hogy
1639 17   |     fecskefészket, ahogy te elfoglaltad az én váram. Tied lehet már
1640 17   |                váram. Tied lehet már ez az egész erdőm, szaladgálhatsz
1641 17   |              leánycselédnek úgy kellett az asszonyukat a karjaikra
1642 17   |             léptei megfertőztettek.~Még az ajtóból is visszafordult,
1643 17   |       válogatott pogánynevekkel; amiken az utoljára már nevetett. Íme
1644 17   |              utoljára már nevetett. Íme az a jutalma tehát már megvolt
1645 17   |                 erdőknek, ahol ilyenkor az igaz, hogy nagyon szépen
1646 18   |                                         Az el nem oltott tűz a kandallóban~
1647 18   |                  ha el nem állták volna az útját a bélpoklosok; de
1648 18   |                 vala, hogy ellökje őket az útból. A fehér kámzsás csuha
1649 18   |             bélpoklosnak meg van tiltva az arcát vagy a kezét világi
1650 18   |            alamizsnát adok; vegyétek el az Isten nevében.~Azzal kilenc
1651 18   |              kilenc ezüstdénárt vőn elő az oldalán függő tarsolyából
1652 18   |            tarsolyából s azokat kiosztá az előtte térdeplő nyomorultak
1653 18   |                dugott kézzel nyúlhattak az alamizsna után. Innen maradt
1654 18   |        alamizsna után. Innen maradt fel az a közmondás: majd megtanítalak
1655 18   |             bizony nemhiába rángatjátok az angyalok kantusát a ti hálálkodástokkal;
1656 18   |                helyre hozott benneteket az örd … vagy mit mondok, Szent
1657 18   |              volna; hát még a felesége, az igazi keresztyén asszony:
1658 18   |             Bizony nagy csapásra vannak az ő fejük fölé emelkedve igen
1659 18   |              Szent Lőrinc napja, ma van az éjjele. Amikor, tudjátok,
1660 18   |           Lőrinc tüzes könnyei hullanak az égből. Szent Lőrinc könnyei
1661 18   |                 ünnepet jelenti. Holnap az Opour Szilamérnak is fel
1662 18   |             átterelni, és ami fő dolog, az újszülött fiát a tűzön felavattatni.
1663 18   |       gyermekcse csak félig keresztyén: az anyja után; az apja felől
1664 18   |              keresztyén: az anyja után; az apja felől pedig pogány.
1665 18   |                a harcban, hogy ha ennek az asszonynak fiúgyermeke születik:
1666 18   |           fiúgyermeke születik: ő annak az arcát a tűzfelavatáskor
1667 18   |           bizony kiadná a parancsolatot az Andorás fiának, aki az átjáróvárban
1668 18   |    parancsolatot az Andorás fiának, aki az átjáróvárban lesi már nyugtalan,
1669 18   |              kezéből, kárhozat torkából az ő kicsiny unokáját. Azonban
1670 18   |               bizony nem is várná, hogy az anyja parancsoljon neki;
1671 18   |              erővel, úgy szabadítaná ki az áldott szent húgát, meg
1672 18   |           áldott szent húgát, meg annak az ártatlan gyermekét. Ha tehát
1673 18   |           jóltevő gazdátokat, meg annak az angyali hitvestársát; s
1674 18   |              ezt a hírt Mike Andorásnak az átjáróvárba, amiben tudósok
1675 18   |               aranypénzt kaptok!~De már az utolsó szavakat nem hallották
1676 18   |            egymást űznék; nem válogatva az utat, hanem ugrálva szikláról
1677 18   |             ugrálva szikláról sziklára; az elátkozott halál tornácán
1678 18   |                  amerre a legegyenesebb az út az átjáróvár és a Bara
1679 18   |            amerre a legegyenesebb az út az átjáróvár és a Bara mezeje
1680 18   |                ebből haddelhadd! Holnap az Opourék meg a Mikéék egymásnak
1681 18   |          egymásnak a vérét fogják inni! Az lesz a derendócia! Fel nem
1682 18   |               volna éjszakára még azért az ördögért sem, akinek kötelessége „
1683 18   |           dolgotokra! Nem ismeritek már az ostoromat?~Azzal leoldva
1684 18   |              pávafark legyezőkkel előle az éjszaka rémeit, amik az
1685 18   |                 az éjszaka rémeit, amik az éjjel későn utazókra leskelődnek.
1686 18   |        leskelődnek. Úgy ment késő éjjel az útjára.~*~Bizonyára a vén
1687 18   |         szavakkal meghagyott, megérezte az azt.~Alig távozott el csörtető
1688 18   |               fiam, mit hoztál? – kérdé az egyiktől.~– Én semmit sem
1689 18   |               megtudhatá, hogy atyjának az akaratja szerint holnap
1690 18   |     Bálványosvárban a tűzhalomnál, hogy az új tűz fölött magzatát igaz
1691 18   |                 Szilamérnak úgy jött ez az izenet, mintha jeges vízzel
1692 18   |                katlanból, tűzhelyből?~– Az én tüzem mind itt van –
1693 18   |             levő kandallónak a tüze nem az övé volt, hanem az asszonyáé.
1694 18   |             tüze nem az övé volt, hanem az asszonyáé. Azt csak nem
1695 18   |              fekvő asszonyom mellett.~– Az pedig szükséges, hogy ott
1696 18   |                különben nem gyullad meg az új tűz.~– Bolond nélkül
1697 18   |             Szilamérnak el ne fecsegjék az öccsei halálát.~Azok elloholtak
1698 18   |        felhalmozva, mikor bementek vele az erdők sötétjébe, azt hihette,
1699 18   |                  kisfiához, megcsókolta az arcaikat: „Aludjatok csendesen”.~
1700 18   |                vár lonkájára, mikor már az egész vár álomnak eredt,
1701 18   |         felébredt a szívében, s ellopta az álmot a szemeiről.~A nap
1702 18   |       kiemelkedő hatalmas ormokat; maga az istenek tornya úgy ragyogott
1703 18   |                 Lassankint elhalványult az is, mindjobban borongva
1704 18   |                 a ködös sötétségbe, még az aranynap képe a torony tetején
1705 18   |           tetején is fekete lett végre.~Az elsötétülő égen megjelentek
1706 18   |               halkan a csillagok, előbb az örege, majd az apraja is.
1707 18   |         csillagok, előbb az örege, majd az apraja is. Az ősmagyar világban
1708 18   |               örege, majd az apraja is. Az ősmagyar világban mindannyinak
1709 18   |           ismerték. Egész tudomány volt az. A keresztyének naptárában
1710 18   |                 égen. Azokra tanították az apák a gyermekeket.~Szilamér
1711 18   |              kőpárkányra ülve nézegette az ismerős csillagzatok jöttét
1712 18   |        csillagzatok jöttét és lementét. Az egész égboltozat megelevenedett
1713 18   |             mint egy járatos tartomány.~Az egész vár aludt már; de
1714 18   |              saját neszei vannak.~Mikor az utolsó emberfújta hang is
1715 18   |       csillagüdvözlő tárogatódal, akkor az éj maga kezd el beszélgetni
1716 18   |               keletkeznek itt-ott, hogy az ember szíve majd megesik
1717 18   |               felverő farkascsorda lesz az. A csörtetés elhangzik a
1718 18   |                  amihez a Mohos bürüjén az éji lobogványok, a tüzes
1719 18   |                mint a másik!« Aki midőn az egyik népének orcáját mutatja,
1720 18   |                  Látod, én nem sajnálom az én csillagaimat leszórni
1721 18   |                én csillagaimat leszórni az égből, és te megtagadsz
1722 18   |               Ki cselekszi ezt odafenn?~Az ismerős állócsillagok pedig
1723 18   |                 színváltó ragyogásukban az égbámuló szemeibe, mintha
1724 18   |              megindul egy tüzes sárkány az égbolt mennyezetén fenn:
1725 18   |               olyan robbanással, mintha az ég kárpitja hasadt volna
1726 18   |               hagyott, még soká világít az elfeketült égen. A fénytől
1727 18   |             minden csillag eltűnt volna az égről, s csak lassankint
1728 18   |           sokkal fényesebb most, miként az imént volt. – Csaba vezér
1729 18   |          patkónyomaiktól lett fényesebb az út! De hát mi hozta őket
1730 18   |            megmegvillan egyszer-egyszer az ég alja; mintha a lenyugodott
1731 18   |             másikra fordul, felpirkadna az ég széle.~Szilamér azt érzé,
1732 18   |         csillagok közé, hogy beleszédül az égbe.~S ha oda beleszédül,
1733 18   |           csillagzatot feltámadni látja az égen, mintha minden emberi
1734 18   |               volna.~Mikor Szilamér ezt az ezüstcsónakot ott látta
1735 18   |                  eszébe jutott egy kép.~Az a kép, amit a torjai szentegyházban
1736 18   |                 Egy felséges asszonynak az alakja, aki egy mosolygó
1737 18   |                 mosolygó gyermeket tart az ölében, lábaival a fogyó
1738 18   |            körül.~Nézte, nézte soká azt az ezüst ívet ott az égen;
1739 18   |              soká azt az ezüst ívet ott az égen; ha nem jelennék-e
1740 18   |               képe, aki világosságot ad az emberek szívébe, hogy megértsék,
1741 18   |          megértsék, mi különbség vagyon az egy igaz Isten, a minden
1742 18   |            Isten, a minden népek atyja, az örökkön élő, és az ős istenek
1743 18   |               atyja, az örökkön élő, és az ős istenek között, akik
1744 18   |                 ős istenek között, akik az ő népükkel együtt elmúlnak?
1745 18   |              lezáródtak, rájuk nehezült az álom.~Csendes és jótékony
1746 18   |             kürtök rivallásai sem: csak az ébreszté föl, mikor egyszer
1747 18   |      fölpillantott, – s íme előtte állt az ég csónakából alászállt
1748 18   |               aranyos dicsfénnyel, mint az oltárképen.~De ez nem az
1749 18   |                az oltárképen.~De ez nem az égi alak volt, hanem a saját
1750 18   |              felkeltünk. Készen vagyunk az útra.~– Micsoda útra? –
1751 18   |                csókja után mondott neki az égtől szakadt emberke valami
1752 18   |             Bálványosvárba? Kész minden az útra – sürgölé Imola.~–
1753 18   |                 föld összeszakadjon is, az a nap nem olyan nap, amely
1754 18   |              tűzön fölavatni!~      ~Ez az egy szó pedig végzet lett
1755 18   |                lett Bálványos várára és az egész őshit vallására nézve.~
1756 18   |                 sem lett kioltva a tűz.~Az pedig régi hit, hogy ha
1757 18   |                maradt is a régi tűzből, az új tüzet nem bírják lángra
1758 18   |            látszani; de csak nem támadt az elő. A nap is delelőn volt
1759 18   |             pedig akkorra égni kell már az új tűznek: de még mindig
1760 18   |                 nagyon búsul, megszánta az ő tuhudun hitét. Hisz ennek
1761 18   |            ennek éppen olyan szívnyomás az, mint őneki volt az, hogy
1762 18   |          szívnyomás az, mint őneki volt az, hogy nem gyónhatott meg.~
1763 18   |          köszönni. Hanem késő volt már. Az új tűz csak nem lobbant
1764 18   |                  A délután is elmúlt; s az örömtüzek, miket ilyenkor
1765 18   |           kergették egymást. Olyan volt az egész Bálványosvár, mintha
1766 18   |                a gomolygó felhők; olyan az alakjuk, mintha égtaposó
1767 18   |            egymásra sújtanak, felharsog az égbolt ádáz haragjuk szavától,
1768 18   |             bele világot, s olyankor ez az egész világ sápadtfehér
1769 18   |             egyik hegylánctól a másikig az ég harsonái. Ezek itten
1770 18   |                 s messze mélyen belátni az égbe, egész fel a nap mezejére,
1771 18   |               honszerző, Kupa és Gyula: az utolsó hősök, Thonuzóba
1772 18   |              Thonuzóba hős feleségével, az őshit vértanúi, Zsombor
1773 18   |           pillanatig tart megjelenésük. Az égi csatacsillag lecsapott
1774 18   |            földre, hogy megrendült belé az egész hegy várastul, s lángjával
1775 18   |            legmagasabb szálfát a tetőn: az mostan fellobog magasra,
1776 18   |        keresztül. Régi jó hadnagya volt az, Koppánd.~– Mi hírt hozasz? –
1777 18   |              kedvesebb volna. Ma reggel az új tűz nem gyulladt meg:
1778 18   |               nem gyulladt meg: ez volt az első átok. Elfordult a tuhudunoktól
1779 18   |                Elfordult a tuhudunoktól az Isten. És azalatt, amíg
1780 18   |              meg a kénköves aknát, hogy az ostromlók odafulladjanak,
1781 18   |                 tornáca felé szabad még az út.~– Kivertek benneteket
1782 18   |             rajtunk – lihegé Koppánd. – Az Isten elfordulása is beteggé
1783 18   |                 a keresztyének, legelöl az ostromló hadak közt kilenc
1784 18   |         férgeitől szörnyen elrútítva.~– Az én bélpoklosaim!~– A pokol
1785 18   |                  elveszett a fegyvernek az éle a kezünkben: ha a buzogányomat
1786 18   |                 akartam feléjük emelni, az olyan nehéz volt, mintha
1787 18   |           kardommal csapkodtam feléjük, az meg olyan volt, mintha nyakla
1788 18   |               de ki küzd halottakkal?~– Az én bélpoklosaim! – hörgé
1789 18   |         koponyáját. – Megátkozott engem az a gonosz tündér. Ah, miért
1790 18   |        példájával fellelkesíteni.~– Hát az öcséim? Hát Zsombor? Hát
1791 18   |         Szilamér. Rég otthon vannak már az ő ükeiknél az örök napos
1792 18   |                vannak már az ő ükeiknél az örök napos mezőkön. Iszla
1793 18   |                Mike Andorással harcolva az átjáróvár lonkáján: el is
1794 18   |       vérkönnyeivel, hős apád, Kevend – az most ott fekszik a ravatalon!~–
1795 18   |              vége. Hátra a legrosszabb. Az, hogy tűz nélkül maradtunk (
1796 18   |                tűzhelyünk, szívünk is); az, hogy megverettünk, az,
1797 18   |                  az, hogy megverettünk, az, hogy ellenségünk bírja
1798 18   |                bírja már a külvárunkat, az, hogy két testvéred el van
1799 18   |           testvéred el van már temetve, az, hogy ősz apád is ravatalon
1800 18   |                átok. Annak a betetőzője az, hogy te nem vagy köztünk.
1801 18   |                rontatja Bálványos várát az istenek tornyával együtt.~–
1802 18   |                eléje, s viszem magammal az asszonyom, gyermekem! S
1803 18   |                 csapásáról! Készülj hát az útra, asszony! Feleségem.
1804 18   |               Villámlik a felhő, harsog az égdörgés! Így kel az utolsó
1805 18   |             harsog az égdörgés! Így kel az utolsó tuhudun az útra.
1806 18   |               Így kel az utolsó tuhudun az útra. Ottan ég a szálfa!
1807 18   |               tűz gyújtá meg. Itten van az új tűz! Fáklyákat gyújtsatok
1808 18   |        gyújtsatok nála! Viszem magammal az ég lángját Bálványos várába!
1809 18   |         harsogással énekelni, amik mind az ős bálványistenek magasztalásáról
1810 18   |                szedett a markába, s míg az ég villámait ontá, míg a
1811 18   |                  s maga gyújtogatta meg az istenadta tűznél a szurokfáklyákat,
1812 18   |            harcra fellelkesíté.~Ez volt az utolsó fellobbanása az ősi
1813 18   |             volt az utolsó fellobbanása az ősi tűznek.~Imola szótlanul
1814 18   |         kisgyermekével együtt.~Nagy erő az Isten szeretete, de még
1815 19   |                                         Az elrejtőzött~Bálványos várának
1816 19   |        maradékai laktak. Ez a külső vár az utolsó pogány vezér, Gyula
1817 19   |                  amikor a magyar király az őshit mellett fellázadt
1818 19   |          vezetett keresztül, úgyhogy ha az ostromló ellenség a hidat
1819 19   |          kőművesmester rosszul rakta le az alapköveket; de aki igazlelkű
1820 19   |                 de aki igazlelkű ember, az bizonnyal tudni fogja, hogy
1821 19   |          bizonnyal tudni fogja, hogy ez az ördögök ravaszsága volt,
1822 19   |                addig incselkednek, amíg az áldozatjukat meg nem kapják.
1823 19   |           fülkét jelöli a falban, ahová az áldozatul hozott menyecske
1824 19   |               tornyos kapu nemcsak hogy az ördögöknek ellenállott,
1825 19   |                 A lehetetlenséggel volt az határos. Sokan azt állítják,
1826 19   |             találtak, azt mondták, hogy az előrohanó bélpoklosokat
1827 19   |              pedig tudták azt jól, hogy az új tűz ki nem gyulladása
1828 19   |                ki nem gyulladása okozta az egész veszedelmet. Elég
1829 19   |                 egész veszedelmet. Elég az, hogy megtörtént, s most
1830 19   |                  mint a bálványosváriak az első két hírmondót, akik
1831 19   |                első két hírmondót, akik az égből esett tűzzel megérkezének
1832 19   |                Tiburc vára felől. Erről az egy oldalról volt még csupán
1833 19   |               magukkal be a várudvarra.~Az ifjú vezér aztán egyszerre
1834 19   |   malomkerekeket ácsoltatott össze, mik az ostromlókat eltaposni szánvák,
1835 19   |                kigyulladó örömtüzekről; az okát is megértette velük
1836 19   |                 hármas kürtszó után ezt az üzenetet rivallá le a magasból:~–
1837 19   |              szavamat, te Mike Andorás. Az én ifjú uram: bálványosi
1838 19   |                 akár egész hadinépeddel az ő népe ellen. Addig pedig
1839 19   |                halott! Van annak ideje!~Az első nap úgyis csak az asszonyok
1840 19   |                  Az első nap úgyis csak az asszonyok dolga a halottat
1841 19   |           állítva; két alabárdos őrizte az ajtót, hegyével lefelé fordított
1842 19   |             közül éppen Kájon horkáznak az arca volt előtte ismerős,
1843 19   |           horkáz, amint Imolát meglátta az ajtóban, eléje sietett,
1844 19   |             Holnap is halott lesz.~– És az örökkévalóságban?~– Talán.~–
1845 19   |          odasietett a ravatalhoz. Annak az aljánál hevert egy barna
1846 19   |              Arra felhágott.~– Vigyázz, az oroszlánra lépsz!~Már akkor
1847 19   |              lépsz!~Már akkor rálépett.~Az oroszlán felemelte a fejét,
1848 19   |                 Ti kényszerítettétek őt az áldozatra!~– Ez a sor! –
1849 19   |            Mikor a földön nincs tanács: az égbe kell érte menni. Ez
1850 19   |                égbe kell érte menni. Ez az ősi szokás. A legvénebb
1851 19   |              legvénebb vezért illeti ez az út. Hadúr elé csak ő mehet
1852 19   |                komondor kutyával, de én az apósomat, az én férjem atyját
1853 19   |            kutyával, de én az apósomat, az én férjem atyját megáldoztatni
1854 19   |                 napig a sírban fekszik, az soha többet nem látja ezt
1855 19   |         legjobban meg kell azt értened. Az őshit világának vége van
1856 19   |                 világának vége van már. Az utolsó láng csak pislog,
1857 19   |          mondunk. Mi haszna rugódoznunk az ösztön ellen? A nagy népek
1858 19   |        megerősített várukból; a tuhudun az ős istenek oltáraiért nem
1859 19   |             ezek a tisztes férfiak mind az én szájammal beszélnek.
1860 19   |                vagy olyan prépost, mint az udvarhelyi? Nekem is van
1861 19   |                a palástját, egyszeriben az vagyok. A kádár lehetne „
1862 19   |             változtatniok, s megtanulni az imádságokat; a garaboncok
1863 19   |           mindennapi kenyerünket!” s mi az „Úr imájának” a többi részét
1864 19   |         hozzátok, hogy észre sem veszi. Az ő ősi ünnepeit átváltoztatjuk
1865 19   |               Damasek istenből Jehovát, az ördögöket meghagyjuk ördögöknek,
1866 19   |              Imola undorodva fordítá el az arcát ettől az istenekre
1867 19   |               fordítá el az arcát ettől az istenekre alkudozó pogánytól,
1868 19   |               igen józan beszéd – mondá az úrnő –, de ha én tinektek
1869 19   |                 hogy ezt így elmondanám az én uramnak, a vezérnek magának
1870 19   |              Engem lófarkra köttetne! – Az kellene csak, hogy ezt Opour
1871 19   |                Imola eliszonyodva nézte az elrejtőzött rabonbán arcát.
1872 19   |                kínzó ármányt, amit ezek az emberek ellene elkövettek,
1873 19   |                egész rettenetességében; az a tudat, hogy egész életének
1874 19   |                 vak emberrel; hogy azok az istenek, akiket ő keres,
1875 19   |                 lemenni a hideg földbe, az ürgék közé, akiknek bűneit
1876 19   |      sötétséggel. Mi a pokol, ha nem ez az? A rémület, az iszonyat,
1877 19   |                ha nem ez az? A rémület, az iszonyat, mely tagjainak
1878 19   |            elébb csak szürke volt, mint az acél, most fehér lett, mint
1879 19   |             acél, most fehér lett, mint az ezüst; haja és szakálla.~–
1880 19   |                meg oda, ahova vágyott.~(Az elrejtőzöttnek a homlokán
1881 19   |             maga önként szánta el magát az áldozatra!~– Ti pogányok!~–
1882 19   |         názáretbeli királyért?~Imolának az arcát a harag pírja futotta
1883 19   |               hogyan lehet életre hozni az elrejtőzöttet.~– S te azt
1884 19   |                akit Istennek ajánlottál az imént. Ha az egész világon
1885 19   |                 ajánlottál az imént. Ha az egész világon minden mérget
1886 19   |            vennél magadnak, mint ha ezt az embert, aki itt előtted
1887 19   |              mert nem rosszabb ellenség az ördög az angyalra nézve,
1888 19   |              rosszabb ellenség az ördög az angyalra nézve, mint az
1889 19   |                 az angyalra nézve, mint az a tuhudun apa, akinek két
1890 19   |           megölték a keresztyének, arra az asszonyra nézve, aki miatt
1891 19   |             szólt Imola szilárdul. – De az én hitem, a Krisztus vallása,
1892 19   |              sem gyermekem életét annak az árán, hogy egy embert tudtommal,
1893 19   |                  hogy őt megmentsem. Én az én Jézus Krisztusomat követem.~
1894 19   |               cinkosok mind odarohantak az asszonyhoz, a tetten kapott
1895 19   |         megküzdenem a nyomorultakkal!~S az oktalan állat megérté a
1896 19   |                 a ravatal padjára, hogy az egész összedőlt egyszerre,
1897 19   |                 Imola és a tetszhalott.~Az oroszlán pedig nagy kevélyen
1898 19   |              pedig nagy kevélyen odaült az ajtó küszöbére; királyi
1899 19   |           fénylik a nő homlokán; de még az elrejtőzött arcára nem tért
1900 19   |                 Imola kifáradva tekinte az oroszlánra, mintha panaszkodnék
1901 19   |               azzal egymagadban – mondá az oroszlán. – Várj, majd én
1902 19   |                lábnak a talpát elkezdte az oroszlán ráspolynyelvével
1903 19   |             kellett vele rúgni, s ezzel az egy rúgással megint itthon
1904 19   |                 termett ezen a világon.~Az első dolga az volt e földön,
1905 19   |                a világon.~Az első dolga az volt e földön, hogy reszketni
1906 19   |              valami kutya.~Voltak abban az időben ilyen csodálatos
1907 19   |            Imola megsimogatta a kezével az ősz rabonbán homlokát, aki
1908 19   |              Most tudom már igaz nevét. Az Isten neve „irgalom”.~S
1909 19   |         lecsüngő ősz üstökét, odanyújtó az Imola kezébe: „Bontsd ki
1910 20   |               még egyre rémledeztek fel az éjszakában. A holdkaréj
1911 20   |                 választásra: esküllőre.~Az udvar közepére felállíták
1912 20   |               udvar közepére felállíták az eskütétel koloncát: melléje
1913 20   |                a négy éltető bálványait az istenek tornyából, s a világ
1914 20   |                 a Zandirhám kőpajzsait, az alaptörvényekkel, a harmadik
1915 20   |                a Csaba vezér hagyatékát az ökörbőrön, s azok hárman
1916 20   |           félkaréjban voltak felállítva az igrecesek, hangicsáló szereikkel,
1917 20   |       hangicsáló szereikkel, azokon túl az éneklő leányok, tölgyfa
1918 20   |               csapatban volt felállítva az udvarban; úgy, hogy a nyolcszegletű
1919 20   |                maradt, minden csapatnak az elején ott állt a vezér;
1920 20   |        őscsaládból való tuhudun, akinek az eredetét fel kellett vinni
1921 20   |           vashidat e földi várunkhoz és az arany hidat a nap mezejéig
1922 20   |                emelve a pajzst, amelyen az új vezér állt, miként egy
1923 20   |             miként egy bálvány. Kezében az aranycsákány, homlokán az
1924 20   |               az aranycsákány, homlokán az aranyabroncs.~A pirkadó
1925 20   |                pirkadó égtől veres volt az aranynap képe is mellén;
1926 20   |         aranynap képe is mellén; de még az arca is, úgy állt ott a
1927 20   |          kürtölők pofaszakadásig fújták az üdvözlőt.~És ugyanakkor
1928 20   |                 sírt!”~Mike Andorás még az éjjel gyors lovast futtatott
1929 20   |               lovast futtatott Torjára, az anyjához és az espereshez.
1930 20   |                 Torjára, az anyjához és az espereshez. Az anyjához
1931 20   |              anyjához és az espereshez. Az anyjához azzal az izenettel,
1932 20   |           espereshez. Az anyjához azzal az izenettel, hogy holnap a
1933 20   |             hogy holnap a két fia közül az egyik bizony meghal a másik
1934 20   |                  imádkozzék a lelkéért; az esperest pedig arra kérte,
1935 20   |               gyóntatást, felmentést és az utolsó szentséget végezni.~
1936 20   |                 bálványosváriak felett; az egyik keze tele volt fegyverrel:
1937 20   |       nyilatokkal megnyitott ereitekből az áldozatvért. E vezéri vérrel
1938 20   |              szer, hogy senki közületek az ős törvényeket, az ős isteneket
1939 20   |            közületek az ős törvényeket, az ős isteneket soha el nem
1940 20   |                 nap és csillagok járnak az égen, el nem árulja. Így
1941 20   |                  Így tegyetek ti is. Ez az ősmagyar vérszövetség szere!~
1942 20   |             köttetett meg; mert mielőtt az első a saját nyilával felszakította
1943 20   |            felszakította volna a karján az eret, egy erős női hang
1944 20   |                bőgéssel ordította utána az oroszlán a maga szózatát.
1945 20   |               oroszlán a maga szózatát. Az elbámuló tuhudunok odatekintének,
1946 20   |         szíveiket attól a látványtól. – Az emelt tornácon egy délceg
1947 20   |               nem így, ahogy most: hisz az egy istennő! Tán a Furuzsina
1948 20   |                a Furuzsina tündér, vagy az alirumnák királynéja, s
1949 20   |           parancsoló; alakja görnyeteg: az egyik karjával a nő vállaira,
1950 20   |                 vállaira, másik kezével az oroszlán felemelt fejére
1951 20   |            csendesség támadt e látásra. Az asszony szólt bátran:~–
1952 20   |                 új vezért e napon; mert az elrejtőzött agg vezér visszatért
1953 20   |          aranycsákányt, lekapva fejéről az aranyabroncsot, rohant fel
1954 20   |               tornácra, s levetve magát az apja lábaihoz, átölelé annak
1955 20   |            kezét.~– Tedd vissza fejedre az aranyabroncsot, és vezesd
1956 20   |             vezesd a népet. Én már csak az utat mutatom, merre vidd. –
1957 20   |                körül, s csendben lesték az ősz vezér szavait.~Valóban
1958 20   |            nektek: nincsen harc, háború az istenek között. Azok ott
1959 20   |               egymásra ismernek odafenn az égben; csak itt lenn a földön
1960 20   |            Hagyd a testvérharcot; hagyd az oltárokat, amiknél vér folyik:
1961 20   |                földi tűz helyett fogadd az ég tüzét. Imádd istenedül
1962 20   |           szókkal szétterjeszté karjait az ősz rabonbán, mint egy élő
1963 20   |              támogatni sem a nőnek, sem az oroszlánnak.~A nép mind
1964 20   |           izente ezt! Csodatétel által. Az „elrejtőzés” nagy csodája
1965 20   |         elrejtőzés” nagy csodája által.~Az ősz rabonbán tovább beszélt.~–
1966 20   |         kibékítésére. Ő közbenjáró lesz az én népem és az ő anyjának
1967 20   |          közbenjáró lesz az én népem és az ő anyjának a népe között.
1968 20   |                  ne hagyja elpusztulni; az én horkázomat, táltosomat,
1969 20   |                 kádáromat becsüljék meg az ő szokásaik szerint, s tartsák
1970 20   |              hatalmas anyádnak – rebegé az öreg, Imola fejét keblére
1971 20   |                csak aláhúzná őt magával az égből; mert rossz, tudatlan
1972 20   |              reá érdemetlen.~Úgy szidta az előtte térdepelő fiát: ez
1973 20   |            kezét.~– De te nem hagyod őt az égből leesni! – rebegé az
1974 20   |               az égből leesni! – rebegé az öreg. Teneked erőd van!
1975 20   |               aludtam.~Hosszú álom volt az: ni, hogy megőszültem! Azzal
1976 20   |                 is.~Imola is odaroskadt az ősz apa lábaihoz. Kevend
1977 20   |       megkeserítenéd!~Lám! Hisz itt még az átok is áldássá fogamzik.~
1978 21   |              erdőhátak és völgyek fölé. Az első napsugárra egyszerre
1979 21   |       várkapuból; de aki előjött rajta, az nem a bajvívó dalia volt,
1980 21   |             rend szerint még nem volt ő az urának megesküdött felesége,
1981 21   |              két hárs mögül eléje jött, az sem a másik bajvívó levente
1982 21   |               zöld hársfaágat, másikban az aranycsákányt tartva, mint
1983 21   |               húszezreknek, s azonfölül az ő leányának, s amíg egyik
1984 21   |                 másikkal ítéletet hozni az ő hivatala.~De amint szembejutottak
1985 21   |            mindent a kezéből, úgy kapta az ölébe azt a kis porontyot,
1986 21   |               volna. Imola térdre esett az anyja lábaihoz, s aztán
1987 21   |           siratták el együtt ketten azt az örömmagzatot. Mind a kettő
1988 21   |              többet értettek azok ebből az örömsírásból és ölelkezésből,
1989 21   |            csaptak, s megköték a békét.~Az egész nép idekinn rákiáltá,
1990 21   |             keresztyén táborból előjött az esperes, a barát, még Kőrös
1991 21   |           papokat. Kájon horkáz jelenté az esperesnek, hogy a bálványosi
1992 21   |                 áttérni a Jézus hitére: az ősz rabonbán, Kevend óhajtja,
1993 21   |               fiam – igazíták őt helyre az esperes is, meg Sára asszony
1994 21   |               istenné lett. Megismertem az útját, megszerettem: követem. –
1995 21   |      megszerettem: követem. – Hanem azt az egyet engedjétek meg nekem,
1996 21   |              engedjétek meg nekem, hogy az öreg Istent, akit ti Jehovának,
1997 21   |           ezután is magyarok Istenének!~Az esperes jó ember volt, egybe
1998 21   |                 talál többet; hanem azt az újtűzgyújtó ünnepet hagyjátok
1999 21   |              fel: „Pilátus égetés!” ’sz az is szent volt, benne van
2000 21   |             volt, benne van a crédóban.~Az esperes arra is kezet adott;