Part

  1 1 |              embert állítottak fegyverbe, s azoknak fele lovas volt.
  2 1 |          seregestől. Fegyveréről, lováról s egy hónapra való eleségről
  3 1 |                   ütötte bele a szarvait, s amíg azt öklelte, addig
  4 1 |           dandárai; ha otthagyta a várat, s mélyebbre hatolt, akkor
  5 1 |            lehúzzák a süppeteg homok alá, s ha valakit ottkap az öreg
  6 1 |              hegye látszik ki a buckából. S aztán amerre csak szem lát,
  7 1 |                 párduc is tanyázik benne, s a fertelmes sokatevő; ahogy
  8 1 |             egyszerű, óriás rakású kőfal, s azon belül van egy torony,
  9 1 |               idomban; nem középen karcsú s alól-fölül széles, mint
 10 1 |               kiöblösödő, mint egy korsó, s aztán teteje is van, mint
 11 1 |          ablakokon tűz világít keresztül.~S ez a kerek torony éjjel-nappal
 12 1 |                Kökösig, Zágontól Zalánig, s aztán be a bodzai völgybe,
 13 1 |                aztán be a bodzai völgybe, s a Fekete-Ügy helységeire.
 14 1 |                  lehet adni Bodza várába, s a hatalmas központi sasfészekbe,
 15 1 |                  jeleket rovásra faragja, s a várnagynak átadja. Ha
 16 1 |            tudatja a körülfekvő várakkal, s elébb, mint a támadó megjelent
 17 1 |                 Aldobolyon a Vecel-tetőn, s Bikfalvánál a „Csigaváron”.
 18 1 |                 kútig mindenhez van esze. S a nyilak és kővető gépek
 19 1 |                keskeny, derékban domború, s aztán nem áll egy helyben,
 20 1 |                    aki ezeknek parancsol, s kik azok, akik engedelmeskednek?~
 21 2 |              embert és lovat összemartak, s megint odább futottak. A
 22 2 |                táncolni éjszaka karéjban, s reggelre ott, ahol táncoltak,
 23 2 |               kigyulladt az egész égbolt, s úgy égett, mintha tűzlángba
 24 2 |                ijafia csordájával együtt, s belebukott az Istentavába,
 25 2 |                  a fegyverbe hívó kürtök, s a föld népe hazatakarodott
 26 2 |                   ellátták kőhalmazokkal, s a lármafákat felállították
 27 2 |              Sepsi, Csík és Háromszékben, s kihirdették, hogy idegen
 28 2 |                 akinek a hét nemzetségét, s az abból származott huszonegy
 29 2 |          kőpajzsait az öt alaptörvénnyel, s a hét vezér kókuszdió serlegét,
 30 2 |                bálványait elhozta magával s azokat imádja –, amíg össze
 31 2 |                      amíg össze nem töri.~S most ezek jönnek egész nemzetségestül,
 32 2 |              nederesek hajtják a csordát, s előtte-utána száguldoznak
 33 2 |              ördögidézéshez hasonlítanak; s azoknak az értelmét csak
 34 2 |                  meglátja, rohan beléjük, s viszi magával a hozzánőtt
 35 2 |                elfeküsznek: a bivalyoknak s a beléjük kapaszkodó emberrajnak
 36 2 |                már a róna közepéig tolta, s a dereka még nem jött elő
 37 2 |                   tejelő borjas teheneket s a csikós kancákat: azoknak
 38 2 |              csavart szarvú juhok nyájait s a szarvaslábú rőt sertések
 39 2 |           ostoraikkal, hegyes dárdáikkal; s a marhával együtt terelik
 40 2 |                 vonul el a hegyek fölött, s az alkonyodó napnál fényes
 41 2 |                  a mesemondta aranytálba, s a vándornép mind ezen a
 42 2 |                keresztülmegy, a nő hímmé, s a hím nővé változik át.
 43 2 |                  Attila turulos zászlója, s körüle azok a vitézek, akiknek
 44 2 |                 berzeng a kopjahegyektől, s feketéllik a süvegektől;
 45 2 |                  Székelyföldön keresztül, s ha a két nemzet egymásnak
 46 2 |                  értene, azt tolmácsolná, s a szokásaikat is egymással
 47 2 |                   ez a vakondtúrás itten, s azt gondolta, hogy majd
 48 2 |             lőhetnek rá a vár bástyáiról, s ha egyszer aztán túl lesz
 49 2 |                 állhat majd a kert felől, s ő szabja meg az átkelési
 50 2 |              hajítógéppel röpítettek alá, s amint a kun lovasság közé
 51 2 |                kun lovasság közé leesett, s cserepekre törött, egyszerre
 52 2 |              nekiesett a lovasok arcának, s fullánkjával összecsípte-marta,
 53 2 |           fullánkjával összecsípte-marta, s védekezni hiába ellene.
 54 2 |                lovak lábaira tekergőzött, s azokat összemarta úgy, hogy
 55 2 |                 legjobb leszállni a lórul s békeüdvözléssel járulni
 56 2 |                 csapóhidat leeresztették, s előjött belőle a vár parancsolója,
 57 2 |                 asszony viseli a süveget, s sort ül a tanácsban.~– Bolond
 58 2 | keresztrefeszített hitét a Székelyföldre, s olyan tornyos házat épített
 59 3 |             levette a válláról a kürtjét, s megmerítve azt a sáncárok
 60 3 |                  marok porondot vett föl, s azt a tenyerén fölemelve,
 61 3 |                     válaszolt rá az úrnő, s azzal egy intésére lebocsátották
 62 3 |            dobogót a vízárkon keresztben; s akkor négy felövedzett asszony
 63 3 |                várba zászlólobogtatással, s akkor ott benn megkondult
 64 3 |                  harang a kis kápolnában, s arra a várkapun kijött az
 65 3 |             egyébiránt rézből volt az is, s szükség esetén azzal is
 66 3 |             jobbját felemelte az ég felé, s tartózkodás nélkül mondá:~–
 67 3 |                 boldogságos Szűz Máriára, s égnek minden szenteire,
 68 3 |                 vezér; kivonta a kardját, s kinyújtott karjával feltartá
 69 3 |         megsuhintá a kardját a levegőben, s úgy csapott le azzal a széttartott
 70 3 |                   szurokfenyő gallyakkal, s a kettévágott ebet máglyára
 71 3 |                   foltok szoktak maradni, s ők azokból majd megjósolják
 72 3 |                 híd közepén találkozónak, s ott kezet nyújtottak egymásnak,
 73 3 |                   vasmarkának szorítását, s asszonyi szelídséggel felelt
 74 3 |          bálványodat az én Jézusom mellé.~S ezzel visszaszorítá a kun
 75 3 |                  Bizonnyal így mondtad.~– S te erre esküdtél. Azt pedig
 76 3 |                istenhez, a Damasek úrhoz, s a rejtett szent berkekben
 77 3 |                   szakadárok fellázadnak, s az igazhívőket megrémítik.
 78 3 |             lejövünk a mi elöljáróinkkal, s együtt megtartjuk a körültájt:
 79 3 |                 lakást megunták a banyák, s a vad férfiak nyakába ülve,
 80 3 |                    ruháikat száraztották; s megszedték a ciherről az
 81 3 |                holdvilágnál ott fürödtek, s fürdés után, a vízből kikelve,
 82 4 |                   magasban összeborulnak, s oly mennyezetet képeznek,
 83 4 |                húzza be az egész kupolát, s illatával az egész rónát
 84 4 |               hagyva gyülekezési helynek, s azt is még hosszú időn át „
 85 4 |                   kútja főfájást gyógyít, s aki iszik belőle, csomót
 86 4 |            vidéken megszólalnak a kürtök, s minden oldalról érkeznek
 87 4 |          egyenesen áll, mint a fenyőszál, s nem is támaszkodik az aranycsákányára;
 88 4 |               olyan fehér, mint az ezüst, s sűrű hótiszta haja befonatlan
 89 4 |       késedelmeskedni; mert messze lakik, s öreg asszony már. Még akkor
 90 4 |                  esztendőn régen túl van. S csak zselyeszékben tud idáig
 91 4 |            zselyeszékben tud idáig jönni, s mikor leültetik a helyére,
 92 4 |            dominikánus baráttal miséztet, s egész nap imádkozik és kuruzsol.
 93 4 |                áldozatról el nem maradna, s a gyülekezetben mindig övé
 94 4 |                   ő még az ősvallás híve, s Bálványosvárban a Damaseket
 95 4 |      Bálványosvárban a Damaseket imádják, s a forrásnál áldoznak; de
 96 4 |              balról levő legszélső kövön, s közte és a szomszédja közt
 97 4 |              kotródnak előle szerteszét – s mikor leül, zsámolyul használja
 98 4 |                  halottat elsiratott már. S aztán minden sebhely egy
 99 4 |                asszonyfélével, hogy „adom s veszem”.~Végre jelenté a
100 4 |                    mint a többi legények, s odaállt az anyja mellé.~–
101 4 |             hatalma szálljon a leányágra, s akit fiúleánynak neveznek,
102 4 |                   Kevend a fiával együtt, s a megrúgott oroszlán is
103 4 |          asszonyokból tettetek férfiakat, s a férfiak lettek asszonyokká!~–
104 4 |               lépdegélt fel az oltárkőre, s ott a két nehéz kőpajzst,
105 4 |          márványvértet egymásra fektette, s úgy egyszerre emelte fel
106 4 |                egy kecskegödölyét hozott, s azt átvette tőle a rabonbán.~
107 4 |               hirtelen fölemelte a fejét, s megrázta a serényét, veszedelmes
108 4 |               eléje a reszkető áldozatot, s az oroszlán lenyomta azt
109 4 |              puzdrájából egy nyílvesszőt, s odalépve az oroszlánhoz
110 4 |                 az oroszlánhoz rárivallt, s lábával nagyot dobbantva,
111 4 |          nyílvesszővel a nagy fenevadnak, s ugyanabban a percben a másik
112 4 |                  a talpa alól a gödölyét, s magasra fölemelve tartá.
113 4 |            sugárzó nagy égvirágszemeivel, s attól a nézéstől az oroszlán
114 4 |                még a fülét is hátrahúzta; s mikor a leánynak a varázstevő
115 4 |                   fordult, mint a macska, s játszani kezdett. – S mikor
116 4 |             macska, s játszani kezdett. – S mikor aztán a leány kezébe
117 4 |                 és Mikék örök ellenségek, s bizony azzal a szándékkal
118 4 |              hevér az olvasztott ezüstöt, s odahelyezé az oltárkőre.~
119 4 |                 kezét az olvadt ezüstben, s azalatt nem az ő arcán folyt
120 4 |              magáét, hanem közibe vágott, s akkor aztán semmi gát az
121 4 |                  összeszedték a harmatot, s zsákba dugták; a kútágasba
122 4 |              elbújt faodúba, de kihúzták, s csak úgy kegyelmeztek meg
123 4 |                   hosszú fekete kígyóját, s azt farkánál fogva kibocsátá
124 4 |                   is beszélj ész szerint, s ne légy minden lében kanál.
125 4 |               törvényben, hogy nincsenek. S a törvény: törvény. Hogy
126 4 |              vénasszonyokat félrecsapják, s a kis porontyaikat is azoknak
127 4 |               üstre, amit útban találtak, s ha megfúrták a nyírfát,
128 4 |                    Ha éjjel van, aludjék, s ne leskelődjék a kunok szép
129 4 |                mikor azok a vízre járnak, s ne bámulja a holdat: hiszen
130 4 |                  abban egy ember hegedül, s ha annak a hegedűjéről egy
131 4 |              bizony nagy háborúság lenne! S ha a székely a fejedelmek
132 4 |                   atyafiak idehívassanak, s adják elő, mi az ő bálványáldozatuk!
133 4 |               kürtök, behívogatva a népet s felszólítva a kunok követségeit
134 4 |                 pedig felmásztak a fákra, s egész csoportostul elhelyezkedve
135 5 |                 aranyos kantusban jártak, s a fejedelem körül levő mindenféle
136 5 |                   hét kürtös fújt riadót, s a bokolabrás üdvözlő szókat
137 5 |         kutyaugatás sem maradt el belőle, s amilyen nehéz volna elhatározni,
138 5 |                azért gyöngyökkel átfűzve, s a bajusza két végét egy-egy
139 5 |                 csinálnak neki ülőhelyet, s mikor arra elhelyezték,
140 5 |             székely tanácsfők elé dobban, s ezüst nyelű kopjájára támaszkodva
141 5 |                  dárdát. Azután körülnéz, s megtalálva, akit keres,
142 5 |          tiszteletből felállt a helyéről, s úgy beszélt a vezérhez.~–
143 5 |               estek, mint az itt lakozók: s tűztől, víztől eltiltattok.~(
144 5 |              Kuthen hátrafordítá a fejét, s dárdáját fenyegetésre emelve,
145 5 |                tilinkó- és tárogatófúvók: s hangicsálták azokat a méla
146 5 |                  hegedűsök oldalt álltak, s arra a felnyílt sátorból
147 5 |                 az Isten megalkotta őket; s amilyenek a papnéi, olyan
148 5 |              megtették a maguk istenének, s elnevezték Bábolnának.~A
149 5 |               sértett szemérem érzetétől, s mintha ő szégyenlené legjobban
150 5 |               hajával eltakarta az arcát, s odaveté magát az anyja keblére.~–
151 5 |                kacagott fel Opour Kevend, s vele együtt nevetett két
152 5 |                   fölötte áll a férfinak! S jaj volna a székely nemzetnek,
153 5 |             láttára sírva nem fakadnának, s el nem dugnák az arcaikat.~
154 5 |               odafordult Kuthen vezérhez, s keserűen kifakadt ily szókkal~–
155 5 |                  magyaroknak és magadnak, s a te dicső fejeddel gurigázni
156 5 |               fognak az utcán a magyarok, s gázolni fogtok egymás vérében.
157 5 |                   fertelmes bálványisten!~S oly nagy volt az elkeseredés
158 5 |                   azt tehetetlen kezéből, s a saját lábát ütötte meg
159 5 |              dörgi az egész lármazsivajt, s egy délceg férfi a székelyek
160 5 |                   eltakarja a kunok elől, s aztán beszélt csendesen
161 5 |                   történeteket is ismeri. S úgy folyik a szájából a
162 5 |        gondolkozott, leráncolt homlokkal, s szemenként megnézte az egész
163 5 |              keresztyénnél és őshitűnél – s egyúttal a kun népnek az
164 5 |               nyakából a kétujjú zekéjét; s azt ezzel a székely jelszóval: „
165 5 |       székelyekben, de még a kunokban is, s erre a bátorításra minden
166 5 |           előtörének a székely asszonyok, s valamennyien egy akkoriban
167 5 |                 hasra a bálvány lábaihoz, s a szekerének a kerekeit
168 5 |               intett a kísérő vitézeinek, s azok négyen kezénél-lábánál
169 5 |              felkapták Thatha fejedelmet, s hogy ne ordítson olyan nagyon,
170 5 |                 aztán megszűnt átkozódni, s engedte magát a szekerébe
171 5 |                  főzte már azt a fejében, s egészen igazat adott annak
172 5 |                 hazátlanná, földönfutóvá, s lelkében megrezzent annak
173 5 |                  útján, a Rapsonné útján, s mikor Deés alá megérkezett,
174 5 |              máglyát rakatott nyergekből, s azon a vén Thathát, valamennyi
175 5 |                  tevéket is agyonüttette, s együtt elsíroltatá Thatha
176 5 |                    Bizony az lett a vége. S térdig gázolt a két testvérnemzet
177 5 |                    egymástól elfoglalták, s meghódoltak előtte, hordozták
178 5 |                   szégyenli magát előtte, s azt mondja az istennőnek: „
179 5 |               takard el meztelenségedet!” S azzal megszűnt isten lenni.~–
180 5 |            kigömbölyödtek a mosolygástól, s az igézet alatt a hirtelen
181 5 |                 újra felforrott szívében, s csiklandani kezdte alvó
182 5 |            táncolók közé „hopp hírével!”, s rákezdje a „szép asszonyok”
183 5 |             Minden íze apróra reszketett, s őrjöngő mosolygásra nyíltak
184 5 |            csivatag sarjúhajtást tört le, s annak a leveleit maga előtt
185 5 |                 ellen gerjedt a lelkében. S nagyon őrizkedett mindenki
186 5 |                   maradt az eltávozásnál. S mikor egyedül maradtak,
187 5 |             meghalok! – sóhajtá Szilamér.~S elvitte magával mindenik
188 6 |              keresztyén vallás uralmának. S a királyok és a vajdák nem
189 6 |              alatti folyosón jártak ebbe, s napvilág nem érte a benne
190 6 |                  le az ócska csillagokat, s újakat gyújtanak meg helyettük;
191 6 |              mindenütt a tavalyi tüzeket, s új tüzet gyújtanak Bálványos
192 6 |                négy emeletét a toronynak, s kezeikkel érintik a négy
193 6 |                   vált. Fejsze nem fogja, s szikrát ad az acélütésre.
194 6 |              menyasszonyának mátkatálban, s a javasasszonyok azoknak
195 6 |                 felhordja Bálványosvárba, s ott egész gyűjtemény szaporodik
196 6 |              ótűzoltó, újtűzgyújtó ünnep, s olyankor az ifjú leventékre
197 6 |                szemmel lesi kinn a mezőn, s reggel, mikor a Bálványosvár
198 6 |              fazekaikban hozott parazsat, s azt a gyula, egy illatos
199 6 |            bámulták az ünnepélyes munkát, s rettegve lesték a sikert:
200 6 |                  legyen, aki azt lefesti, s tündér legyen, akinek a
201 6 |                    akihez a szíve hajlik, s aztán átszöki a lobogó tüzet;
202 6 |               tűzbe, hogy jobban lobogjon s éneklik hozzá a virágok
203 6 |                   az izzó parázshalomhoz, s átnyújtja a billogosnak.~
204 6 |                  kis mezítelen porontyot, s aztán az izzó tűz fölé tartva,
205 6 |      megtüzesítette a hegyét a parázsban, s akkor azzal egy félhold
206 6 |             rohamában a máglyák parazsát, s ami élő tűz még marad a
207 6 |             parázsát is az áldozattűznek, s a kormával bajuszt festenek
208 6 |                 ifjú legények gyújtották; s most már aztán ők kezdték
209 7 |                   mindennap ott látták. – S mikor a hullakeselyű lecsapott
210 7 |             pemétfű látszik itthon lenni, s a sírok és romok két virága,
211 7 |                nyirok az egész környéket. S a bejárat előtt reszketni
212 7 |              hadirend, úgy állnak előtte: s a sötét erdőmélyből tűzvilágú
213 7 |           tűzvilágú szemek izzanak eléje, s olyan jajszó hallik, mintha
214 7 |              éjjel jár martalékot orozni, s mintha tudná, hogy itt a
215 7 |            iszonyú fogait elvicsorította, s aztán többet nem mozdult.~
216 7 |               gyors, mint a buzogányütés. S aztán megszűnik minden szenvedés.
217 7 |           bejáratának! Az egész kapubolt, s messze körülötte a széles
218 7 |                 Ez az egyetlen virág itt.~S sorban a fal mellett kőhalmok
219 7 |           Bálványosvárban, merre tűnt el, s tudják meg: ne várják többet
220 7 |                kékes lég ebben a fényben.~S nemcsak a tűz jött elő a
221 7 |                   mondá magában Szilamér; s amint az arcát meglátta,
222 7 |               Hanem Rapsonné, öreg nénéd. S neked nem szükség a halált
223 7 |             kijött a barlangból Rapsonné, s leszállt a lábtókról, amik
224 7 |                fia szétnézett a világban, s nem talált egy leányt, mely
225 7 |                   vedd kezedbe a fáklyát, s lépkedj be a barlang közepéig;
226 7 |                   Akarom – mondó Szilamér s a lábtókkal bement a pokol
227 7 |               vagyok, ő pedig keresztyén. S én el nem hagyhatom apám
228 7 |                 nem hagyhatom apám hitét, s ő el nem hagyja az anyja
229 7 |                  epednék. Tudom, hol van, s mégsem találom meg.~– Hát
230 7 |           asszonyt leveszem én a lábáról, s tied lesz a szép Imola,
231 7 |               képet mutatnak, mint eddig, s az égen futó felhőknek ábrázatja
232 7 |              lábainál heverő holt állatok s a sorba felkupacolt kő sírhalmok
233 7 |                  sziklaodúból a kígyóját, s a dereka körül övezve; amit
234 7 |                 szeretsz; de ne halj meg!~S az első dolga az volt a
235 7 |                   meggyújtatta a kohóban, s annak a legelső dolga az
236 8 |                   is kettőt vitt magával, s váltogatva hol az egyikbe,
237 8 |                  rigolyáját országszerte, s ahová betért, előre hozták
238 8 |                  a kígyó azzal jóllakott, s aztán elpihent az asszonya
239 8 |            kenőccsel íralta be a tagjait, s misére menés előtt mindenféle
240 8 |                 egészen magukra maradtak, s leültek egymás mellé a kerevetre,
241 8 |                    sólymot, vadászkutyát: s azon felül száz lizimakusaranyat.~
242 8 |                hallgatta végig a susogót, s azután egész szelíd, ártatlan
243 8 |                isten keresztfia volna is, s valamennyi csillag Szent
244 8 |                szépen megmaradnak együtt, s közösen bírnak házat, földet,
245 8 |         áldozattűzön, a Tűzisten nevében, s aztán a késével összesütögesse,
246 8 |                 tömjénnel és fenyőmaggal, s kifüstölé vele a szobát.~
247 8 |                  szelet kenyeret hamuval, s azt odadobta Rapsonné lábához.~
248 8 |                 betenni a zsöllyeszékébe, s nagy gyorsan elloholni vele.~
249 9 |                   ki mindenféle kövekből, s a belseje is gyönyörűen
250 9 |                 kapósak voltak ez időben, s szekereiket két országra
251 9 |                  a folyó másik oldaláról, s vásár lévén, minden ember
252 9 |                   azt árulta, amit akart, s annak adta, aki megvette.~
253 9 |         folytatták. Eljártak a vásárokra, s árulták a népnek a hajdani
254 9 |             bajuszos emberfőt ábrázolnak, s bot végére felhúzhatók:
255 9 |                 azért „Kokós”-nak hívják, s minden háznál tartják; a
256 9 |                 alatt ezek vezették őket, s a vezérek sátorára leszálltak
257 9 |                  az „asszony” is elmarad, s lesz belőle „cifra” – „cefre” – „
258 9 |                    tilinkósok, hegedűsök, s azoknak a hangicsálása odacsődíti
259 9 |               összeütögetve a kardjaikat, s kiabálva hozzá: „Vasat!
260 9 |             Boldogasszony havának hívják, s meg kell ismerkedni az új
261 9 |         becseréltette a régi pénzt újjal, s akkor egy dénárt lehúzott
262 9 |                 az ember a tavalyi pénzt: s a székely inkább feleszeli,
263 9 |             székely mindig írástudó volt, s legrégibb időktől fogva
264 9 |                   kereket, lóherelevelet, s ha pedig tetten kapott tolvajt
265 9 |                   a tuhudun hitű székely, s azoknak az eszelője maga
266 9 |                ami törvénytől tiltva van, s ott táncolta karikába állított
267 9 |                   oda a táncugrató igrec, s ahány „Úr vagyon teveled”
268 9 |                  a végén kiáltotta a pap, s utána a népség háromszor
269 9 |             tanult se görögül, se diákul, s egyáltalában sokkal jobban
270 9 |              megtanulta a magyar nyelvet, s az imádságokat és az ószövetséget
271 9 |                 íratott gyönge irhabőrre, s azokat szétosztatta a maga
272 9 |             esperes ment fel a szószékbe, s tartott egy kegyes szónoklatot
273 9 |             megváltó Jézus teste és vére, s aztán széttördelve a kenyeret,
274 9 |                sorba járt a hívek között, s mindenkinek adott a kenyérből
275 9 |         megkeresztelt egypár újszülöttet, s ezzel megáldá és elbocsátó
276 9 |                 annak az égbolt a teteje, s élő forrás mellett van az
277 9 |                   mondá magában Szilamér. S egy nagyot gondolt: „ha
278 9 |                    nem bánom, töltsd reá: s akkor mindjárt össze is
279 9 |                  a másvilágon az utolsók, s akik itt szolgálnak, azok
280 9 |                szolgáljak a csatlósomnak, s az meg énnekem parancsoljon
281 9 |               ellenség, aki hazámra tört, s kit én lesújtottam, ott
282 9 |                ezt a kárhozatos tanácsot, s ő azt megfogadta. S nem
283 9 |             tanácsot, s ő azt megfogadta. S nem térítették meg föltett
284 9 |          tisztesfűpemetét használt hozzá; s arra aztán megindult a népség,
285 9 |              odaugrott az asszonyok közé, s gyorsan, mint a prédáját
286 9 |                hiúz, átnyalábolta Imolát, s odarántotta magához az anya
287 9 |              meglátott egyszerre az égen, s azzal kiszakítva magát a
288 9 |         felocsulva, dühösen ordított fel, s széttúrva maga elől az útját
289 9 |               utánalebegő befont üstökét, s annál fogva visszarántotta.
290 9 |              hátra visszatartóztatójához, s kirántotta öve mellől hosszú
291 9 |              haraggal emelte föl a kését, s bizony leszúrja vele az
292 9 |                 az még csak egyet lépett, s már a másik lépésnél odaát
293 9 |      templomajtóban lerakott fokosaikhoz; s akkor aztán nem volt más
294 9 |                   egyet fordult a sarkán, s hanyatt esett. De nem eshetett
295 9 |                  felfogta a fél karjával, s azzal kirántva az oldaláról
296 9 |                 leányt az ölébe fektette, s azzal elvágtatott!~– Rohanjatok
297 10|                 Ez a torony közös birtok, s egyenlő számú helyőrséget
298 10|               rész Iszla körül lézengett, s azokat a torjaiak szétugrasztották.
299 10|                  mellvédjét felcsatolták, s a paripáját felnyergelték.~
300 10|                 jelt az átjáró toronynak, s akkor az ottlevők bezárják
301 10|              előtt lecsapódott a vaskapu, s éppen akkor dobták le a
302 10|                   lovagjait Torja várába, s azután jelt adatott a Fergettyűvárból
303 10|             erőszakkal az oldalam mellől, s magával vitte Bálványos
304 10|                csak úgy nevetett magában, s a gallérja mögül kikandikáló
305 10|            hajadont? Itt van az ellenség! S én a háborút megkezdtem
306 10|              hadammal Bálványosvár ellen, s viszem rájuk a faltörő tornyaimat!
307 10|                leányrablás főbenjáró bűn, s ha azt egy hatalmas várúr
308 10|               megvan, a háború jelen van, s ezzel a Mike Andorás ítéletének
309 10|                   akkor a háború elmarad, s nem kell mind a huszonkét
310 10|                 rajta egy vastag kötelet, s a kötélen felhúzták a széles,
311 10|               azután odafenn kiürítették, s megint leeresztették.~Ezen
312 10|                 fogva az egész fatornyot, s furfangos mesterséggel vizet
313 10|               száz ölnyi mélységű kútból, s még egy malomkereket is
314 10|                 néha ver föl egy kürtszó, s lesni a kiáltó szót a messzeségből.~
315 10|                  szomorú helyre bezárták, s azóta más emberhang nem
316 10|         szentírást a maga gyülekezetének, s sátoros ünnepeken úrvacsoráját
317 10|                 magát anyja karjai közül, s egy pörölyt ragadva kezébe,
318 10|             hangját a Fergettyűvár felől, s nem tudta kitalálni az okát.~–
319 10|                   a kiáltás „Ámen! Ámen!” S valamennyi férfi kivonván
320 10|                  mellől, az anyja mellől, s erőszakkal vitték Bálványos
321 10|                   le a szószékről Andorás s olyan bőszült dühvel rohant
322 11|          feleségét, egyiket a másik után, s mi panaszuk volt rá? Boldogok
323 11|               fölriadt a leány aléltából, s amint a szemeit kinyitotta,
324 11|               mellől az éles kétélű tört, s szilaj mozdulattal emelte
325 11|            széttárta a mellén a köntösét, s azt mondá a leánynak:~–
326 11|             bűvös-bájos tűzkisugárzással, s ettől a varázstól lelankadt
327 11|               szorosabban ölelte magához, s a párducbőr kacagányával
328 11|                cifrára ki voltak faragva, s a falakat mindenütt diófa
329 11|             szárnyaival hat singet átérő. S hogy eleven állatokban se
330 11|              ötven ember is körülülhette, s erre az asztalra volt letéve
331 11|              házat hatfelé elrekesztenek, s külön él, tesz, vesz férj
332 11|                   Amíg ezt meg nem töröd, s velem meg nem osztod, addig
333 11|                   között a kivont kardom, s egy tekintettel is én meg
334 11|                      szólt búsan Szilamén s azzal megfogva a leány kezét,
335 11|                hernyó bábja megismeri őt, s az emberszív ne ismerje?
336 11|                   legvirágzóbb városokat, s aztán hoztak magukkal haza
337 11|                   országban: a bélpoklot; s elhozták magukkal a „német
338 11|                  pirulva süté le szemeit, s kezét az ifjú fejére tette.~–
339 11|              mikor látom lemenni a napot, s úgy vágynám ott lenni, ahol
340 11|                vagy az én holdam ezentúl, s ahol a te arcod lenyugszik,
341 11|              leány búcsút vesz valamitől, s szemérmetességében azt vallja,
342 11|                véve? Azt én is megteszem. S ha mégsem akartad elhagyni
343 11|               Imola felszökött az öléből, s szemérmes ijedtséggel tiltó
344 11|                  a lábam, a szájam végez; s akkor rám nézve rabság,
345 11|                   meg; minek esküdném rá? S ki esküdtetne meg? Az én
346 11|         felnyitott egy kis faliszekrényt, s annak a rejtekéből elővett
347 11|        Szilamérnak. Maga is evett belőle, s aztán a szétmorzsált darabjait
348 11|                odaszórta a galamboknak. – S aztán, mikor ez megvolt,
349 11|              akkor leült a guzsaly mellé, s elkezdett a finom lenből
350 11|                   mennyei karok volnának, s az ég átlátszó aranyában
351 11|             hattyú, maga is repülő arany, s túlvilági dalt zeng alá
352 11|            Hadúrra! Gyermekért gyermeket.~S ezzel kidöntve az örömfát
353 11|          kirántotta a kését Opour Kevend, s rohant be a fia házába,
354 11|                 Imola megtöri a kenyeret, s Szilamérnak nyújtja a felét. –
355 11|        kivonszolta magával Kájon horkázt, s megparancsolta neki, hogy
356 11|               szendergessék az ébredőket, s ébresszék az aluvókat.~A
357 11|                 aminek „pártamag” a neve, s körültáncolva a boricatáncot,
358 12|               makrai tanácsdombra hívták, s azt Opour megint nagy megbántásnak
359 12|                   ha az ő várát kikerüli, s másutt száll meg. Amiatt
360 12|                    hogy összeperlekedtek, s átokkal, szitokkal váltak
361 12|               asszonyt hozott a házhoz.~– S engem meg sem hívtatok a
362 12|                   váradban a „tivatulus”, s követelni fogja tőletek
363 12|                   a Damasek istennek sem, s nagy csoda volna, ha tenálad
364 12|              annak a karját gutaütés éri, s ha a hajába kap, minden
365 12|           dézsában a párolgó meleg tejet, s ahogy aztán az úr a vendégével
366 12|                valami titkot kicsaljanak, s egyik a másikat újból befonhassa.~–
367 12|             fölállítják a régi oltárokat, s egyszerre csak kitör a tűz
368 12|             öreganyját a ciherre dobatni, s az viszi a veres kakast
369 12|                  éjjel nem fog elalhatni, s másnap szedi a sátorfáját
370 12|                 másnap szedi a sátorfáját s visszaeblábol. Gyakorlottam
371 12|          elkövetett sérelmet megbosszulni s a leányt visszavenni! Hadd
372 12|                várba Opour Kevend lakába, s a pitvaron át akart haladni,
373 12|                maga előtt a felvonóhidat, s minden kürtölésre sem jött
374 12|                 viselt a sisakja mellett, s az oldalán két kardot, annak
375 12|                  átjáró vár tornya előtt, s hírül adá háromszor elordítva,
376 12|           királlyal a Szentföldön jártak, s a keresztes hadak és a bizánciak
377 12|         megmarkolja, összeégesse a kezét. S nekik meg kerékre járó nyílhajítóik
378 12|        keresztülröpíték a fatorony falán, s hosszú láncot eresztettek
379 12|                   a nehéz kövek a falakon s a torony oldalain: egy-egy
380 12|                   a torony két szögletét, s a láng sebesen futott fel
381 12|                   Ropó! – kiálta Andorás; s arra a csörömpölő láncok
382 12|                Andorás felugrott a hídra, s közé rohant az ellene szegzett
383 12|                   hadiszekerce csattanása s a lesújtó pallos csendülése,
384 12|                 félt az udvarba letódulni s ott folytatni a dulakodást;
385 12|                 csak néha-néha nyalt fel, s megjelentek, mikor a füstgomolyt
386 12|                    A kemény tuhudun Bögöz s a buzgó keresztyén Tamásd
387 12|                 társa védetlenül találta, s Zsombornak a pajzsa végig
388 12|                  volt húzva a csapóhídja, s túl rajta mély árok. Csak
389 12|                szent kürtöket, táltosok!” S hogy maga is segítsen az
390 12|                kézre fogta a szekercéjét, s egész hátrahajolt vele egy
391 12|                  kardot dobta el kezéből, s hirtelen mind a két kezével
392 12|               taszítástól hanyatt bukott, s alázuhant a magas toronypárkányzatról
393 12|                     kiálta alá Andorás –, s testvérek leszünk együtt
394 12|                fehér palástot a válláról, s odatűzé azt lobogónak a
395 12|                zászlót a tűz leperzselte, s kitűzte a diadaljelt a torony
396 12|               aládönték a hegyszakadékba, s arra a kinyitott kapun betódultak
397 12|                  azt csókolta, ölelgette, s beszélt hozzá magasztaló,
398 12|            szállíták haza Bálványosvárba, s egész éjjel jajkiáltással
399 12|               rajta a szörnyű harci bárd, s kenegette, kötözgette drágalátos
400 13|                  győzik a jajveszékelést, s úgy tudnak sírni, mint a
401 13|                  vesztettél el örökre.” – S aztán rákezdik a sírást
402 13|              oroszlánja fejére nyugtatva, s hallgatja, hogy a hegedősök
403 13|      fegyvertusája legjobban összetépett, s jönnek üdvözölni a néma
404 13|               csak sert kap minden ember, s ennek a napnak az évfordulóján
405 13|          megharsan a horkázok kürtfúvása, s a „bú-leányok” éneke rázendül: „
406 13|                görbe kését az öve mellől, s megfogva baljával a bal
407 13|                    azt lenyiszálja tőben, s aztán odateszi a fia kezébe.
408 13|                zászlós kopjához erősítik, s aztán megindul a menet a
409 13|               búcsúszót a halott nevében, s felszólítja a hős barátját,
410 13|           megálltak a halottas paripával, s a kádárok nagy kört csináltak
411 13|                   előtt egész a halottig, s mikor az belépett a nyitott
412 13|                 körbe; mindenki ráismert, s a nevét mormogta:~– A „Kalandó
413 13|                 főtáltos elfordítá arcát, s félretartott fejjel azt
414 13|                  odaborult Opour lábához, s azt mondá:~– Add rám áldásodat!~
415 13|      aranyabroncsot, ami azt körülövezte, s a leány fejére tette. Aztán
416 13|              vállát a két fehér karjával, s a fülébe súgott. Édes szók
417 13|             menyasszonyával a sírterembe, s ott a mént erősen hozzákötötték
418 13|            feljöttek a horkázok a sírból, s arra aztán a leányok rohantak
419 13|             fejeikről letépett koszorúkat s diófaágakat szórva a vőlegényre
420 13|               nyilat vont ki puzdrájából, s azt tegzére fektette. A
421 13|                  a paripa szügyébe döfte, s egyszerre valamennyi táltos
422 13|                      kiálta Opour Kevend, s görbe kése hegyével elébb
423 13|                homlokán hasított sebeket, s úgy sírt – vércseppeket –
424 13|                  mind követte a példáját, s az volt aztán az ordítás,
425 13|                   lovakat szétdarabolták, s megannyi máglyarakás mellett
426 13|               rudakra. Azok ott maradnak, s tudatják a késő korral,
427 13|                ittak, egymásra köszöntve, s minden felköszöntőben magasztalva
428 13|                  maradt, mint egy halott, s elkezdett vele körben lejteni.
429 13|                  körbe a nagy sírhalomra, s még egy réteg földet hordanak
430 14|            Egyszer aztán elmarad az erdő, s négyezer lábnyi magasban
431 14|                   valaki rájuk üt bottal. S azon az elijesztő páston
432 14|               hegytetőre felkapaszkodunk, s onnan tekintünk rá vissza,
433 14|                  folyvást őserdők között, s amint egyszer megnyílik
434 14|             anyjának nagy gazdasága volt, s a háromszéki róna már akkor
435 14|                   a szűkölködés közepett, s elfeledtetni magával és
436 14|                 lenni: eljárt az erdőkre, s mindennap meghozta a háztartáshoz
437 14|              leánycseléd képes elhajtani, s még dalol is hozzá egész
438 14|            patakok mentében lehet szedni, s az is jó lesz kenyérnek,
439 14|            felgyűjtötte a lépes vadmézet, s áfonya levével drágalátos
440 14|                   illatos havasi szénából s letakarva gyapjúpokrócokkal,
441 14|              falról a héthúrú timboráját, s andalgó dalokat vert rajta,
442 14|                  annak hevétől. Mert nagy s csaknem emberi természet
443 14|                 álmában megjelent előtte, s annak tette ezt a fogadalmat.~
444 14|               maradsz teljes életedben! – s aztán mérgesen törülte le
445 14|              napsugárba öltözött asszony, s aztán énbelőlem is olyan
446 14|                   aludjék, mint Szilamér. S mikor aztán a férj álmában
447 14|                  ujjával imára kulcsolta, s aztán így fohászkodott fel: „
448 14|               aluszunk, – aludjál te is…”~S bizony meg lett hallgatva
449 14|                 csillag esik le az égből, s lélek lesz belőle, az keresi
450 14|                   órában más a kívánsága, s senki azt neki a kedvére
451 14|             ismerte e tárgyban a dörgést, s megnyugtatá Szilamért, hogy
452 14|              gyomrodat, ha megkínál vele, s mondd, hogy jó volt.~Természetes,
453 14|                  de a szirmai gömbölyűek, s a kelyhe mélyén a porhon
454 14|                  süvege mellől a virágot, s egész gyönyörrel szítta
455 14|                   sikoltozta Gidula nénő, s azt hitte, hogy majd erővel
456 14|            felkapta a két karjánál fogva, s úgy kidobta a szobából,
457 14|               kitette az asztal közepére, s aztán várt, asszonyi ravaszsággal,
458 14|               hoztam azt – csevegé Imola, s álnok tettetéssel jó kedvet
459 14|         tettetéssel jó kedvet mosolygott, s kapta a virágját a kupával
460 14|          Szilamérhoz; a térdére ült vele, s nyájas becézéssel hízelkedék
461 14|                   kétségek között vannak, s nincs, aki tanácsot adjon,
462 14|              odateszik a nyitott szájába: s azzal be van zárva előtte
463 14|              szájából a világzár virágot, s akkor aztán addig dörzsölik
464 14|                 újra visszatér e világra, s elmondja, hogy mi tanácsot
465 14|                illat! – rebegé borzongva, s erővel tuszkolta ki onnan
466 14|        felgyürkőzve, egy szalmacsutakkal, s elkezdte súrolni hamuval
467 14|                 azt, ami nyomja a lelkét, s aztán vezeklést tart érte:
468 14|           feleségei közül megjelent neki, s szemére hányt bizonyosan
469 14|                vágott egy kőrisfavesszőt, s aztán azt az ürgelyukba
470 14|                 azt, ami szívét terhelés: s aztán végre egy cövekkel
471 14|            cövekkel bezárta azt a lyukat, s akkor aztán egészen helyreállt
472 14|            Szilamérnak a pogány üstökeit, s még egy szelíd pofont is
473 14|                 mondja el a lelke terhét, s aztán szépen kéri, hogy
474 14|                aszúvá perzseli a mezőket, s az ég nem ád esőt és harmatot,
475 14|               aztán kiengesztelte szépen, s ő is megmagyarázta neki
476 14|                 súgta volna meg a titkát, s az adta volna tovább az „
477 14|           mérgelődék (nagy méltán) Imola, s a két öklével ütögette Szilamér
478 14|                  hogy közelget már a tél, s ilyenkor vannak a népeknek
479 14|              nekik szemet, szájat, orrot, s azokat azután körültáncolják,
480 14|              ünnepet készülnek megülni.~– S te ezt nem ellenzed?~– De
481 14|                 hogy ő az Isten szolgája, s mikor azt kérdeztem tőle,
482 14|                    hogy az Istent imádja, s amellett folyvást szedegette
483 14|               eredtem a kegyes férfiúval, s azon kezdtem, hogy nem lenne-e
484 14|                    de ő megrázta a fejét, s azt kérdezte tőlem haragosan: „
485 14|                    Adok neki egy malacot, s ahogy én ismerem az ördögöt,
486 14|                   fogok imádkozni érted”, s azzal mindjárt odatérdelt
487 14|               odatérdelt a fakereszt elé, s rákezdte, folytatta: nem
488 14|                 végzi. Akkor érte megyek, s elhozom ide magammal. Annak
489 14|                  egyedül a mennyországot, s ebben a dologban tökéletes.~
490 15|                pihenést a mennyországnak, s hallgass ide énrám. A feleségem
491 15|               remete felállt a térdeiről, s megcsókolva a keresztfát,
492 15|             egyenesen az égből száll alá, s az Istent tiszteljük vele,
493 15|           belerázta a remetét a palástba, s azt mondta neki, hogy „mármost
494 15|            mennyországba vezető nyomokat, s mikor már azt hitte a remete,
495 15|                  egyszer csak megszólalt, s azt mondá:~– Holnap, ha
496 15|                   a szakállát, haragosan, s nem is igen halkan dörmögé:~– „
497 15|                láng, mely a magasból jön, s mégis a legalsókat lepi
498 15|                  lélek dicséri az Urat! – S háromszor keresztet vetett
499 15|                  keresztet vetett magára. S aztán magasra emelte a keresztet,
500 15|                Azzal odament a hóbábához, s nekifeszítve a fél vállát,