Part

 1 1 |         Izsmáel fiainak nevezték őket, más néven meg bolgároknak.
 2 1 |   vezérrel ide be honfoglalni. – Őket még Attila ősapánk hun anyától
 3 1 |   kerültek azok ide be? Ki hozta őket ide? Hogyan látják el őket
 4 1 |       őket ide? Hogyan látják el őket étellel, itallal? – Mit
 5 1 |    varázslat, kényszerítés bírja őket arra, hogy ezt a keserves
 6 2 |         tanyázni. Azért eresszék őket a székelyek szabadon, hagyják
 7 3 |    elrejtőzött halászlegény, aki őket nézte, holdassá lett e látástul
 8 4 |  grófjának, hogy békében engedje őket elvonulni a Honárkán, az
 9 4 |      tejet adtak az éjjel: látta őket, ott volt Darkó juhászom,
10 4 |        Egy halászlegény megleste őket, mikor mint hattyúk meg
11 4 |      utamon keresztül nem hagyom őket vegyegni.~Opour Kevend goromba
12 5 |        ahogy az Isten megalkotta őket; s amilyenek a papnéi, olyan
13 6 |   földből. Ki tudja, hogy hívták őket? Ha szép nő: Tündér Ilona;
14 7 |       azok. De hát ki temette el őket? Ki tűzte a fejük fölé azt
15 7 |   Bizonyosan az a fájdalom hozta őket ide, ami téged. Én találtam
16 7 |       ami téged. Én találtam meg őket itt. Én temettem el őket
17 7 |         őket itt. Én temettem el őket ide. Száz esztendő óta ismeri
18 9 |  bujdosásaik alatt ezek vezették őket, s a vezérek sátorára leszálltak
19 9 |          víg leányok kínálgatják őket méhseres kupával, lótejes
20 9 |    páncélos lovasai feltartották őket mindaddig, amíg a torjai
21 10|          futók; most már benőtte őket az erdő, mióta a várak romban
22 10|         a pokolra sújtotta volna őket!~Mike Sára befogta a fiának
23 11|          minden ember. Hagyjátok őket magokra; amíg kibékülnek.
24 12|          szakállát. De szeretném őket látni!~– Majd máskor, „kis
25 12|     bizony. Ilyenkor őrizni kell őket vénasszony látásától, bakkecske
26 12|          fekszik.~– Ne féltsd te őket a Pokol szomszédságától;
27 12|       imette őrködnek, nem lehet őket álmukban meglepni. Ez régi
28 13|     egymást; nem is választja el őket senki: ez a régi szokás!
29 14|           ahol senki le nem tépi őket. Egy-egy megnyíló völgyoldalban
30 14|           hogy a nép felejtse el őket. Inkább énekelje azok helyett
31 15|         seprűcskével sorba verte őket, énekelve: „Pásztorok, pásztorok
32 15|        az Istenét, mert elhagyta őket, hogy veled maradhasson?~
33 17| dámvadnak: Szilamér nem kergette őket; otthon ült: – azt leste,
34 17|          e jámbor népeket, ápold őket tovább, s vedd át a mennyországhoz
35 18|       nem mer vala, hogy ellökje őket az útból. A fehér kámzsás
36 18|        nagy veszedelem fenyegeti őket. – No, hát tudjátok meg.
37 18|        beereszték, s odabocsátók őket Szilamérhoz, ez mindjárt
38 18|  istenkéz tele marokkal hajítaná őket alá, a világ minden sarkai
39 18| fényesebb az út! De hát mi hozta őket ismét vissza?~Éjfél után
40 18|          Mike Andorás hozta ránk őket. A görögtűz koszorúit nem
41 18|        Bizony halva ők már. S ki őket túlélte, aki megsiratta
42 19|        belül cselekesznek, azért őket ugyan senki nem háborgatja;
43 19|      való visszaemlékezés tartja őket hozzánk. Mi magunk sem érezzük
44 22|         ha nyugton hagyták volna őket. – Hanem hát örökösen bajoskodtak
45 22|      mellett véres fejjel verték őket vissza, s tetemhalmot raktak
46 23|          Béla már kénytelen volt őket az országból kikergetni,