Part

 1 4 |        amiket nem ellenség vagdalt oda, hanem a saját keze. Az
 2 4 |            tudja kegyelmed? – veté oda gorombán Mike Sára asszony. –
 3 4 |        amely utat az ördög csinált oda kendnek, azt az utat megint
 4 5 |            férfi a székelyek közül oda nem lép a kunok és a székely
 5 5 |            igézet alatt a hirtelen oda tekintőnek úgy rémlhetett,
 6 5 |          kellett volna hozzá, hogy oda szökkenjen a táncolók közé „
 7 5 |            maradtak, mind a hárman oda rohantak, ahol Imola elszórta
 8 6 |        ahol apáink áldoztak, ők is oda sietnek. Minden asszony
 9 6 |   bántottátok meg az Istent. Eredj oda Szilamér fiam: te fogd meg
10 7 |      mintha remegnének.~A sokatevő oda akart menekülni a barlangba.~
11 7 |           Odabenn a halál! Ki ment oda be értük?~Ebben a korban
12 9 |            éppen úgy behallatszott oda a táncugrató igrec, s ahány „
13 10|            le a torony párkányáról oda a lába elé a tört nyelű
14 10|            között vérünket ontani: oda is elmegyünk! Fogadjuk Istenre!
15 11|           fülkéjében.~Opour Kevend oda húzta Kájon horkázt az ajtó
16 11|            leste, hogy mi történik oda elöl.~Látja, hogy Imola
17 12|      Damasek isten! Te Dézs isten! Oda, oda! Zsombor mellé! Alusztok-e?
18 12|         isten! Te Dézs isten! Oda, oda! Zsombor mellé! Alusztok-e?
19 13|        siet benne részt venni, aki oda nem tartozik; ismerve a
20 13|        párducbőr kacagányát ígérte oda, ha meghal. Opour Kevend
21 13|          huszonnégy kopjás rúdhoz. Oda vitték le a hős fegyvereit,
22 13|           aztán a leányok rohantak oda, fejeikről letépett koszorúkat
23 13|           sebbel megrakva érkeznek oda a dicsőültek.~Kalandó, a
24 14|             Bálványosvárból, hanem oda vissza nem lehetett küldözgetni,
25 14|         tetszik! – „De majd elvisz oda az ördög!” – „Dehogy visz!
26 15|          drágalátosa a remete elé, oda arra az alomszalmára, s
27 15|         csábító hízelgéssel tapadt oda hozzá.~– Hát nem azt mondtad-e
28 15|            Csak hadd menjen ő maga oda a remetéhez, ő maga kérje
29 15|     amelyre lepihenteté, mondván: „Oda ne ülj, a tűz elé; mert
30 16|              de csak egy sem vitte oda a korsóját ahhoz a nyomorulthoz,
31 17|   karosszékben, amit Szilamér tolt oda a számára.~A nénémasszony
32 17|            az én ölemben! – vágott oda nagy nyersen Szilamér.~Biz’
33 18|           beleszédül az égbe.~S ha oda beleszédül, mibe kapaszkodjék?~
34 19|            és szakálla.~– Nézzetek oda! – kiálta Imola, a fekvő
35 19|   végzetnek, egyedül ő. Térjen meg oda, ahova vágyott.~(Az elrejtőzöttnek
36 20| aranyabroncsot, rohant fel zokogva oda a tornácra, s levetve magát