Part

501 15|              gyöngyökből és drágakövekből s „bámbinónak” neveznek: az
502 15|                 az arca, mint a gyermeké, s a tetején természetalkotta
503 15|                 áhítattól ragyogó arcait, s aztán hosszan és sokáig
504 15|              veték magukat a jászol előtt s elaludtak; azután jött egy
505 15|               mire azok mind felugrottak, s ugrándozva danolták ezt: „
506 15|                   szépen meg is fogadott, s elébb csak a hüvelykujját
507 15|             magasra felemelé a keresztet, s kimondá e szót: „Ámen”;
508 15|                   kimondá e szót: „Ámen”; s arra az egész gyülekezet
509 15|          gyermekeket mind legyilkoltatta, s akkor az angyal intésére
510 15|                 oda arra az alomszalmára, s hogy sugdossa annak a fülébe
511 15|                 felkelhetett a térdeiről, s visszamehetett Szilamérhoz.~–
512 15|               hogy – itt megszakadt a nő, s szemérmes szemei tétova
513 15|                  hadd válasszak azt neki, s aztán ne tűz fölé tartva,
514 15|                   hogy veled maradhasson?~S addig-addig simogatta a
515 15|               sudaraikat az égbe emeljék, s az ég madarainak szállást
516 15|                magadnak – szólt Szilamér, s ott hagyta bosszúsan a remetét,
517 15|                  Hanem Imola hátramaradt, s odajárulva a remetéhez,
518 15|                szikra rád talál pattanni, s attól a te taplóköntösöd
519 15|                 taplóköntösöd meggyullad, s akkor aztán lassan izzó
520 15|                   felgerjedten Kőrös apó, s felszedve magát a szalmáról,
521 15|                talál pattanni egy szikra, s tüzes szent lesz belőled.”~
522 15|               kiszedett belőlük a tálból, s nem is sejtette, hogy ő
523 15|               volt: holnap is így legyen. S ha ilyen jó ez a keresztyén
524 15|        szorosabbra kezdte fogni a kordát, s azt mondá Szilamérnak: „
525 15|           szegények között ki nem osztod, s magad olyan szegénnyé nem
526 15|                 jó méhserrel két marokra, s olyat húzott belőle, hogy
527 15|                szerint valót akarna inni, s aztán letéve az orrost a
528 15|                  föl; beülök a te odúdba, s onnan nézem, hogy te mit
529 15|                   falról a fegyverzeteit. S maga is vetegeti le magáról
530 15|               magáról a daliás öltözetét, s ösztökéli a remetét, hogy
531 15|              védelmezni: a népet vezetni, s aki ezt teszi, az bizonyára
532 15|                 ahol jámbor népek laknak, s egyik puszta őrzi a másikat;
533 15|                 van, mint Istent dicsérni s a világról lemondani. Az
534 15|              hüvelyéből kiguvadt kardját, s odarántva magához feleségét
535 15|               odarántva magához feleségét s vaskarjával érckebléhez
536 16|           megsüttetik a vadpávát ünnepre, s böjti napon tormás lével
537 16|            fejükön a szent olajas pilist; s lóra ülve, odaállnak, ahol
538 16|           odaállnak, ahol a zászló lobog, s úgy megvédelmezik az országot
539 16|             szoktak megindulni a vidéken, s azoknak az élén maga jár
540 16|              Egyszer így összejöhetnének, s akkor aztán majd megtudná
541 16|                   csak minden jót remélt, s azért hitt is benne, hogy
542 16|               benne, hogy az megtörténik.~S amiben az ember erősen hisz,
543 16|                   minden bajban megsegít, s egy ökör fülében elfér.
544 16|                 pirites volna meg igazán, s a prépost volna a mese.~–
545 16|                  a nagy medvebőr süvegét, s mintha magának is rosszul
546 16|              láncra kötöttem a kutyáimat, s leültem a mohos kőre delelni.
547 16|                   mintha elaludtam volna, s álomlátás kísértett volna
548 16|              pedig előre szegezve tarták, s e dárdahegyektől meghatározva
549 16|       bársonymennyezetet emeltek rudakon, s az alatt lépdegélt egy selyempalástba
550 16|                  hátrafordította a fejét, s a csuklya alól valami olyan
551 16|              megmerítette azt a patakból, s nagyot ivott, fújt utána: „
552 16|                  le a süveget a fejemről, s a vén banyák hangosan kiabáltak
553 16|               előlépnek végre az íjászok, s szokás szerint annyi nyilat
554 16|                aztán meg arra a kunyhóra, s akkor így szólt:~– Térj
555 16|                völgyből teneked kijönnöd, s az emberek közé visszatérned
556 16|                   elé fel fog állíttatni, s élő jel lesz, mely megszólítja
557 16|                  előszólítá az íródeákot, s mondta fennhangon, hogy
558 16|       letérdepelve; megint felkerekedtek, s ahogy jött a hosszú csapat,
559 16|                  térdére lehajtott fővel, s két kezét összetéve a feje
560 16|               soha életemben nem éreztem. S az a rossz természetem,
561 16|        targallyban meghallotta, fölriadt, s kihúzta az öve mellől a
562 16|                 az öve mellől a kereplőt, s elkezdett vele zakatolni.~–
563 16|               fejét is büszkén felemelte, s aztán kemény, rikácsoló
564 16|                     Én bélpoklos vagyok!”~S azzal felemelte a csuklyát
565 16|                  fogaim összeverődnek rá, s az egész testem egy lúdbőrré
566 16|                   sírját megfertőztették. S vitézül harcoltam.~– S jutalmul
567 16|                    S vitézül harcoltam.~– S jutalmul a bélpoklot hoztad
568 16|                 mi volt a nevem valaha.~– S ki parancsolta azt, hogy
569 16|                senkihez ne tartozzanak.~– S te annak magadat aláveted?~–
570 16|                   a lovamra a hátam mögé, s hazahoztam őt magammal.~
571 16|               szökött fel helyéből Imola, s odavetve magát Szilamér
572 16|                fejét mind a két karjával; s szapora csókjaival halmozó
573 16|                amik valóban megtörténtek, s a szent vidéknek fölséges
574 16|                azokat a regéket hajnalig. S a szemeit le nem vette a
575 16|                szem; Imola azokba nézett, s aztán a szemektől nem látta
576 16|                eleizon”. Imola aludt már, s mégis az ajkai csendesen
577 16|                  vakokat is látókká tesz, s minden szembajt meggyógyít.~
578 16|                   zsírosnak érzi a vizét, s a gőze elkábít. Ez a köszvényt
579 16|                    aminek veres a földje, s a rajta termő növények levele
580 16|            pokolkéreg lehámlott testéről, s az arca előtűnt, nemes,
581 17|          bélpoklost is felvette a lovára, s hazavitte: a Sósmező csodaforrásánál
582 17|               most bélpoklosokra lesni; – s nagy vadászszerencséje volt,
583 17|               próbálva kínzott tagjaikon, s csak éjszakára tértek haza
584 17|               egymásnak hűséget fogadtak, s titkos egyetértés mellett
585 17|              aminőket ottan termesztenek, s amiknek még itt Európában
586 17|                 mester hozta el Ázsiából, s azokban a falvakban nincsen
587 17|                  a maga ápoltjai számára, s most tudta már meg, hogy
588 17|                ellenben a halászattal is, s hordták haza a várba egész
589 17|                  maga is megsokallta már, s azt kezdte hinni, hogy ő
590 17|             tornácba felvezető csarnokot, s rázendíték mindenféle összeolvadó
591 17|            életpárjának Rapsonné asszony, s hogy majd nemsokára elkövetkezik
592 17|          hozzászegődött csúzok és zsábák, s akkor az jönni fog cselédnépestül
593 17|                 gyógylevegőjében fürödni: s annak majd bolond nagy öröme
594 17|                   ezeknek a társaságától, s nem félti a leheletük ragályától
595 17|                  tíz kutyát a karámokból, s azoknak a farkára kötöttek
596 17|               szekere csörtet a nyomában, s elkezdett uszulni világtalan
597 17|                van a két zsindelyre írva, s aztán megint odább eresztették,
598 17|              ugyan fútták pedig a kürtöt; s azután egész csapat lovas
599 17|               Imola meg Szilamér arcában, s amint így az alkonysugár
600 17|                    ki akar rajta repülni, s egy cseppet sem csodálkoztak
601 17|                 jó vastag üvegből készült s ólomkarikákba foglalt táblák
602 17|              arcát, mert megveri a ragya! S gyertya sem ég az asszony
603 17|           kóstolta, szagolta valamennyit, s ítéletet mondott fölöttük:
604 17|                   szövétnek lángja körül, s amit repkedése közben szerencsésen
605 17|                  is sújtott a mankójával; s aztán kezébe ragadva, kitépte
606 17|                   kerültél, nesze neked!” s azzal a darabjait a kandallóba
607 17|                  vánkosokat hoztak utána, s azokkal a hátát meg a lábait
608 17|                  azonnal ökröt süttetett, s vár benneteket a radinára.
609 17|       gyermekágyas asszony nyoszolyájába, s ő megijedne tőle.~Imola
610 17|                    fektéből fölemelkedve, s maga is azon kezdte a készülődést,
611 17|               ahol még az apja parancsol, s a Zsombor öccse ortályoskodik
612 17|                ember olyan jól Szilamért, s nem tudná felőle, hogy milyen
613 17|                 ide az erdőkre kiűzettek, s akiket én aztán egyenkint
614 17|               népeket, ápold őket tovább, s vedd át a mennyországhoz
615 17|               Csoma, Dobroc, Kékkelevény, s most ez idehozza közéjök
616 17|          ijedtségtől úgy ugrált Rapsonné, s úgy hadonászott a két kezével,
617 17|              kezével, mint valami dárdát, s azt a harmadfél fogát rávicsorítva,
618 18|                   a garádics tornáca elé, s ottan végzék esteli ájtatosságukat.
619 18|                 oldalán függő tarsolyából s azokat kiosztá az előtte
620 18|                   a vékony ezüstpénzeket, s úgy nyújtó azokat a szegényeknek,
621 18|                   Bálványosvár kapujának, s betörné erővel, úgy szabadítaná
622 18|                  az angyali hitvestársát; s ha olyan nagyon kívánkoztok
623 18|               egyszerre mind felugráltak, s futottak ki a kapun; neki
624 18|              behintsék előtte a kapualját s a felvonó hidat, amin a
625 18|                rólad soha el ne szálljon!~S azzal hét kavicsot felszedve
626 18|                odahajító azt a háta mögé, s aztán a tevebőr szőnyeggel
627 18|                  háromrét odafont kígyót, s azt a fejénél megfogva,
628 18|               beültették a gyaloghintóba, s aztán ketten kétfelől hajtották
629 18|                  előtt. Amint beereszték, s odabocsátók őket Szilamérhoz,
630 18|               Maga a rabonbán faragta rá.~S ezzel átadott Szilamérnak
631 18|           négyszögletűre volt megfaragva, s aztán mind a négy oldalára
632 18|               hogy ott egy ablak világít, s kérdést tett miatta.~– No
633 18|                  egész vár álomnak eredt, s ott járt fel s alá magában
634 18|             álomnak eredt, s ott járt fel s alá magában egyedül.~A nagy
635 18|           emlékezet felébredt a szívében, s ellopta az álmot a szemeiről.~
636 18|           leáldozott már a hegyek között, s a Szent Anna taván és a
637 18|            kísértettáncukat egyre járják.~S e sok éjjeli hang mind Szilamérhoz
638 18|                   nemzet magáénak foglal, s egymásra ígérget a pártfogásukért: »
639 18|            lassúsággal repül el keletnek, s mikor éppen Bálványosvár
640 18|            csillag eltűnt volna az égről, s csak lassankint tér vissza
641 18|          helyreálló sötétséggel a látása, s akkor veszi észre, hogy
642 18|              napnak rossz álmai volnának, s valahányszor egyik oldaláról
643 18|                  hogy beleszédül az égbe.~S ha oda beleszédül, mibe
644 18|               hang. Arra fölpillantott, – s íme előtte állt az ég csónakából
645 18|                  annak két piros orcáját, s minden csókja után mondott
646 18|                 indulatos daccal Szilamér s úgy szorítá magához gyermekét,
647 18|             akarja szorítani. – „Ma nem!”~S mikor a székely azt mondja,
648 18|               belől.~A délután is elmúlt; s az örömtüzek, miket ilyenkor
649 18|                mintha már ki volna halva.~S még mielőtt leszállt volna
650 18|                   ádáz haragjuk szavától, s mikor összeölelkeztek, egymásba
651 18|                 fénye gyújt bele világot, s olyankor ez az egész világ
652 18|           lobbanástól a sötét égboltozat, s messze mélyen belátni az
653 18|                   az egész hegy várastul, s lángjával meggyújtotta a
654 18|                  mostan fellobog magasra, s fényt vet a tájra. Ni, hogy
655 18|                   veszedelmünkbe megyünk. S mikor a kaput betörték ránk
656 18|                   emelgetnék rúdra tűzve, s ha meg a kardommal csapkodtam
657 18|                      Bizony halva ők már. S ki őket túlélte, aki megsiratta
658 18|                  mellett fölkéri a várat, s tudva, hogy te nem vagy
659 18|              Szilamér. – Felmegyek eléje, s viszem magammal az asszonyom,
660 18|                  az asszonyom, gyermekem! S majd akit legelöl maga előtt
661 18|                   melledző páncélingemről s kardom csapásáról! Készülj
662 18|              buzogányt szedett a markába, s míg az ég villámait ontá,
663 18|                villámgyújtotta szálfához, s maga gyújtogatta meg az
664 19|          falaztatta be a torony kőfalába, s attól fogva megállt a torony,
665 19|                menyecske be lett falazva. S ennélfogva ez a tornyos
666 19|                 Elég az, hogy megtörtént, s most már a tuhudunok egész
667 19|                fogadták őt már a kapuban, s lováról egyenesen pajzsukra
668 19|                való szereket felhordatta, s a maguk helyeire cipelteté,
669 19|              magaddal minden fegyveredet, s harcolj meg vele akár magad
670 19|                  pedig vigasztald anyádat s mondd, hogy imádkozzék:
671 19|                harci készületekre gondol, s ravatalon fekvő apját még
672 19|                   ajtóban, eléje sietett, s palástját szétterjesztve
673 19|             egyházaitokat látogatják már, s a mi áldozatainknál egyre
674 19|                csuhát kell változtatniok, s megtanulni az imádságokat;
675 19|                  mindennapi kenyerünket!” s mi az „Úr imájának” a többi
676 19|                   horkázokét, táltosokét, s mi olyan szépen átvezetjük
677 19|          ördögöket meghagyjuk ördögöknek, s minden rendben lesz.~Imola
678 19|                hogy neki fizessenek érte. S azok a többiek mind rábólintottak.~–
679 19|               bűneit annyiszor meggyónta, s ott fog, ha fölébred, a
680 19|                  hát, amit mi beszéltünk, s húsz évet vénült ennek hallásától.
681 19|                 temetni!~– Újra fölássuk, s akkor támadjon föl, ha tud!~–
682 19|                 hozni az elrejtőzöttet.~– S te azt megtennéd?~– Meg
683 19|                gyilkos gyökerekben lakik, s azt egy pohárba töltve odatennék
684 19|                  a fekvő oroszlán hátára, s odanyúlva Opour Kevend fejéhez,
685 19|              szájából a világzár virágot, s messze elhajítá. (A tetszhalott
686 19|             megragadja végtelen esésében, s emeli fölfelé, hol a csillagtalan
687 19|          csillagtalan semmiség határt ér, s ismét közeledik a véghetetlen
688 19|        gonosztevők kétségbeesett dühével, s el akarták őt ráncigálni
689 19|             megküzdenem a nyomorultakkal!~S az oktalan állat megérté
690 19|              Ordítva ugrott fel fektéből, s megrázta rettenő sörényét,
691 19|                egész összedőlt egyszerre, s a tetem kigurult belőle.~
692 19|                pofáját fennyen fölemelve, s ha valaki közeledni merészelt,
693 19|                    Várj, majd én segítek!~S odament ő is a gazdájához,
694 19|                nagyot kellett vele rúgni, s ezzel az egy rúgással megint
695 19|                 kezdett, mint a lázbeteg, s nagy fogvacogással olyan
696 19|                  betakarni a palástjával, s ölébe vette a fejét; a bolond
697 19|                  fújt neki a szíve tájára s úgy nyihogott, mint valami
698 19|                nehezen felemelte pilláit, s csodálatos fényhagyta szemeivel
699 19|                  Az Isten neve „irgalom”.~S azzal kezével megfogva hosszan
700 20|           világosság küzdött egymással. – S e káprázatban a bálványosvári
701 20|          bálványait az istenek tornyából, s a világ négy része irányában
702 20|             bondavári szövetségkehelynek, s azt megtölték borral félig.~
703 20|                  hagyatékát az ökörbőrön, s azok hárman a kolonc elé
704 20|             aminek üst alakú feneke volt, s három dobütéssel jelt adott
705 20|                  vegyétek kádári pajzsom, s hozzátok ide rajta a megválasztottat,
706 20|            pitymallatra a Bálványosvárba, s első dolga volt a papokkal
707 20|                  vezér a kelyhet kiüríti. S a vérszövetséggel lesz megkötve
708 20|                  őseink, Etelétől kezdve, s a Hetumogerek, a székely
709 20|           Hagyjatok fel a szertartással!”~S mintha még nagyobb súlyt
710 20|                  tuhudunok odatekintének, s dermesztő fagy állta el
711 20|                  az alirumnák királynéja, s oly hatalmas, és mégis jóságos
712 20|                  jóságos egész tekintete. S ennek a vállára támaszkodik
713 20|               ordítással társai válláról, s eldobva kezéből a vezéri
714 20|                   zokogva oda a tornácra, s levetve magát az apja lábaihoz,
715 20|                  átölelé annak a térdeit, s csak azt fuldokolta: „Atyám;
716 20|                össze mind a tornác körül, s csendben lesték az ősz vezér
717 20|              Istene! – Boruljatok térdre!~S e szókkal szétterjeszté
718 20|           rabonbán, mint egy élő kereszt, s már nem kellett őt támogatni
719 20|                  térdre omlott e csodára, s a férfisereg elkezdte azonnal
720 20|                  Nyissátok meg a kapukat, s járuljatok a ti testvéreitek
721 20|                   az ő szokásaik szerint, s tartsák tisztességben.~A „
722 21|                   és bírája húszezreknek, s azonfölül az ő leányának,
723 21|                 azonfölül az ő leányának, s amíg egyik kezével békét
724 21|                 szembejutottak egymással, s amint Imola a kisfia arcáról
725 21|            rabonbáni hivatalát egyszerre, s eldobva zöld ágat, aranycsákányt,
726 21|                  esett az anyja lábaihoz, s aztán Mike Sára is odatérdelt
727 21|                 is odatérdelt le melléje, s úgy siratták el együtt ketten
728 21|                  minden ékesen szólásból, s nem kellett nekik ennél
729 21|              nélkül sietett Mike Andorás, s ahol egybetalálkoztak, átölelték
730 21|                  egymás jobbjába csaptak, s megköték a békét.~Az egész
731 21|                  gyula, meg a garaboncok; s „áldás békességgel” üdvözlék
732 21|              esperes arra is kezet adott; s ekkor aztán szent volt a
733 21|                   szent volt a szövetség, s annak a megpecsételésére
734 21|              lehúzta a csizmát a lábáról, s azt megtöltetve borral,
735 21|                  belőle „magnum áldomás”.~S biz a Szilamér csizmája
736 21|                  közt, békepohár gyanánt, s egy sem ijedt meg attól,
737 21|                   keresztséget elfogadja, s azután mindjárt a szent
738 21|                szent királynak a nevére), s egyúttal törvényes szülöttnek
739 22|                   bevették az egyezséget, s éltek volna aztán szép egyetértésben,
740 22|                   a népség valamennyivel, s valamennyien a királlyal;
741 22|                 mind a négyen a kunokkal, s mind az öten az istentelen
742 22|          civakodtak a mennyország fölött, s amellett elfeledkeztek földi
743 22|                  nagy szivacsot a kezébe, s letörölte valamennyi ákombákot
744 22|                fejjel verték őket vissza, s tetemhalmot raktak a leölt
745 22|            királyi székében megöröködjék, s nem sajnált Budáról lefáradni
746 22|                 koronát is magával vitte, s királyi kezét ajánlá fel
747 22|            vetteté a királyi háztűznézőt, s addig ki nem bocsátó, míg
748 22|                 utána felemelt királynak.~S még azután sok századig
749 22|           tornyáról. Szép zöld a mohától! S nézem a falakat; hallgatom
750 23|             történetem ugyan csak regény, s tehetném azt, hogy arra
751 23|                ismeretlen álomországokat, s aztán szaporítsam én is
752 23|             hagyományt mások felfedeztek, s ezeknek a halmazába beleélve
753 23|                 Mikor a tó magától kiárad s elönti a vidéket, olyan
754 23|                világban túl is van rajta, s éhínség nélkül) Orbán B.
755 23|                   hadjáratából Szíriából, s a Barcaságon letelepíté.
756 23|                  az országból kikergetni, s váraikat lerombolni. – Bővebben
757 23|                 ád neki egy hegy aranyat, s egy völgy ezüstöt; mikor
758 23|                   hogy e kövek megvoltak, s a Maksán tartott presbiteri
759 23|                  olvasni. E. ka. i. a. n. s. u. M. s. u. i. gy. r. o.
760 23|                  E. ka. i. a. n. s. u. M. s. u. i. gy. r. o. e. G. n.
761 23|                  gy. r. o. e. G. n. e. t. s I. z. a. gy. Georgyius Muzsnai,
762 23|             átmérőjű törzsek, ébenfeketék s a kövesülés első szakában
763 23|                városban eloltatott a tűz, s helyette a megszentelt tüzet
764 23|               szűz fiú idézi elő a tüzet; s ehhez kilencféle fa használtatik.”
765 23|              latin nevét nem ismerhették, s bejövetelük helyén van Deés
766 23|           tréfáját, ki a fejét bekötötte, s borbélyt hivatott, panaszolva,
767 23|                  Amit az okos szász úrnak s a kálvinista Csereinek szabad