Part

  1 1 |                 negyedik százada járta, hogy a magyar nép Árpád alatt
  2 1 |            bolgároknak. Annyi bizonyos, hogy pogányok voltak. Még a pápa
  3 1 |            vésett szövetség azt mondja, hogy a székely nemzet soha senkinek
  4 1 |           viselnek, ez annak az emléke, hogy az asszonyaik a férfiakkal
  5 1 |            Rétynek került a betörő had, hogy a sziklavárakat kikerülje,
  6 1 |               eltemeti fövényfelhőivel, hogy csak a dárdája hegye látszik
  7 1 |              emberjárhatlan országokon, hogy szabadon legyen tartva a
  8 1 |        Fekete-Ügy helységeire. Valamint hogy aztán ennek a toronynak
  9 1 |              balról megint visszatér: – hogy jelt adjanak valakinek a
 10 1 |          itallal? – Mit véthettek ezek, hogy ilyen elkárhozottak robotjára
 11 1 |           kényszerítés bírja őket arra, hogy ezt a keserves erőlködést
 12 2 |                       A vándorló nemzet~Hogy valami nagy változás készül
 13 2 |              úgy kiáradt a víz magától, hogy minden rétet elöntött: a
 14 2 |             amik olyan vakmerők voltak, hogy még az embereket is megtámadták
 15 2 |   Fergettyűvárból az a hír repült szét, hogy Bodza meg Ojtoz felől nagy
 16 2 |            Háromszékben, s kihirdették, hogy idegen népek jönnek, minden
 17 2 |            rabonbánok és főkirálybírók, hogy a kunok nemzetségei szándékoznak
 18 2 |             engedelmével: nem is azért, hogy Erdélyben maradjanak, hanem
 19 2 |             Erdélyben maradjanak, hanem hogy tovább költözzenek be Magyarországba,
 20 2 |             ellenben vigyázzanak rájuk, hogy útközben el ne pusztítsák
 21 2 |                a vallása is csak olyan, hogy amely országot meglakott,
 22 2 |               Azt pedig mindenki tudja, hogy a szivárványon nem jó keresztülmenni;
 23 2 |               kellett szedni az erejét, hogy ezt a kelletlen vendégsereget
 24 2 |          tanácsolá neki Kájon „horkáz”, hogy maradjon meg egy áldomásra
 25 2 |             eléje küldött a kun népnek, hogy lenne kalauzolója a Székelyföldön
 26 2 |      vakondtúrás itten, s azt gondolta, hogy majd ő most a maga előhadával
 27 2 |                s azokat összemarta úgy, hogy a megdühödt állatok egymást
 28 2 |                az a veszedelme is volt, hogy viseletében a török szokást
 29 2 |              marta. Ez csak intés volt, hogy „lassan a testtel”.~Kuthen
 30 2 |               testtel”.~Kuthen átlátta, hogy legjobb leszállni a lórul
 31 2 |               fegyveresek sima arcáról, hogy azok nők.~– Mit bámulsz
 32 2 |                 székelyek közt a férfi, hogy még az asszonyoknak is jut
 33 2 |              mondó neki Kájon horkáz –, hogy a fekete süveget a székely
 34 2 |                is úgy hátra szorította, hogy most csak egy kuckóban kuporog.
 35 3 |          népeknél ez volt a bizonysága, hogy békés szándékkal jönnek,
 36 3 |                garaboncok. Kívánságunk, hogy minket és népünket és minden
 37 3 |                volt szüksége tolmácsra, hogy megértse a kun vezér beszédét:
 38 3 |              azután gondotok legyen rá, hogy a ti kakasaitok a mi tyúkjaink
 39 3 |            különbség csak az volt nála, hogy amíg a székely hadnagyok
 40 3 |                 égnek minden szenteire, hogy amely kötést a mai napon
 41 3 |          tartozik? Kájon felvilágosítá, hogy az csak az ősvallás híveinél
 42 3 |                 Kuthen vezér azt hitte, hogy az ő esze még nagyobb.~–
 43 3 |               gödör meg volt ásva, úgy, hogy egy embernek derékig ért,
 44 3 |               esküszöm a négy éltetőre, hogy ami szövetséget ma a székely
 45 3 |            azzal a széttartott kutyára, hogy azt derékban kettészelte.
 46 3 |           csakán! De három okom van rá, hogy megköszönjem, el ne fogadjam.~–
 47 3 |                Igazak-e?~– Az egyik az, hogy mint igaz székely asszony,
 48 3 |          megismernél!~– A második okom, hogy ha feleséged lennék, vagy
 49 3 |              Nálunk pedig az a törvény, hogy amely székely asszony idegenhez
 50 3 |                 harmadik okom pedig az, hogy te bálványimádó vagy, én
 51 3 |                 híve.~– Megengedném én, hogy te a keresztre feszítettnek
 52 3 |                 De én nem engedném meg, hogy te odaállítsd a te bálványodat
 53 3 |                kezét Mike Sára asszony, hogy csak úgy ropogott bele.
 54 3 |               ropogott bele. Tudja meg, hogy ha az ő keze vas, ezé meg
 55 3 |       megesküdtél rá a nagy esküvéssel, hogy az én kötésemet bizony mindenben
 56 3 |          esküdtél. Azt pedig jól tudod, hogy az én népem az új vallás
 57 3 |              múlt el egy emberöltő idő, hogy keresztyén királyunk itt
 58 3 |         papjaidnak és bokolabrásaidnak, hogy amíg a Székelyföldön keresztülmennek,
 59 3 |                 a lobogó tüzek mellett, hogy az odatévedt pásztorlegényt,
 60 4 |    terjedelmessé vastagodott az idővel, hogy a két fa közei csak ablakoknak
 61 4 |                  megtudnák a gyűrűiből, hogy csak egy esztendő hiányzik
 62 4 |                 oly élesek még most is, hogy a félsötétben is megismer
 63 4 |              minden ember, mert tudják, hogy igazságos. Két horkáz cipeli
 64 4 |            Domonkosok őse. – Az a rend, hogy a család feje az őt megillető
 65 4 |                egyikről mindenki tudja, hogy az a fiúleány Veneturné
 66 4 |      megfosztott attól a tisztességtől, hogy a törzsét itten képviselje.
 67 4 |          ördögöt is úgy elbolondította, hogy kívánságára kőutat épített
 68 4 |            Régen volt ez már. De azért, hogy Rapsonné asszony fiatal
 69 4 |                csináltatta azt az utat, hogy Kolozsvárra bejárhasson
 70 4 |       késedelmét megértheti, aki tudja, hogy neki az Olt átjáratait kell
 71 4 |         kíséretében jő fel majd.~Hanem, hogy Opour Kevend rabonbán uram
 72 4 |                  Mindenki tudja felőle, hogy ő még az ősvallás híve,
 73 4 |          szomszédja olyan nagyon annak, hogy messze esik tőle, mert a
 74 4 |                 gyönyörűsége van abban, hogy ő egy oroszlánt vezethet
 75 4 |                elég marcona volna arra, hogy a rátekintőben feltámassza
 76 4 |                 bánt az asszonyfélével, hogy „adom s veszem”.~Végre jelenté
 77 4 |                Végre jelenté a kürtszó, hogy a huszonkettedik „ág” is
 78 4 |              alakra: mert aki meglátja, hogy a keble azt a bőrpáncélt
 79 4 |                a keble azt a bőrpáncélt hogy feszíti széjjel, még eszét
 80 4 |            törvényét, abból megértheti, hogy ha egyike a székely ágnak
 81 4 |                nem ismerték. Tudva van, hogy a bágyi lakodalomban Sándour
 82 4 |                 apáink erősítették meg, hogy aki az áldozathelyre bejön,
 83 4 |            oroszlán nőstényének, azért, hogy sörénye nincs, az mégis
 84 4 |                 az öreg; – hát a leány, hogy mondja ezt?~Imola szép csendesen
 85 4 |              meg sem látszott az arcán, hogy ez erejébe került, meg sem
 86 4 |              mikor a fogadást elmondta, hogy a keble szorul; még csak
 87 4 |           ordított dühében; de az igaz, hogy Opour maga is visszatartotta
 88 4 |                keze hozzáért a fejéhez, hogy azt megsimogassa: az oroszlán
 89 4 |                alatt elfeledte Szilamér hogy az Opourok és Mikék örök
 90 4 |                hegyét az oroszlán felé, hogy ha az Imolát meg találja
 91 4 |               volt a tisztaság próbája, hogy a bizonyító ezekkel a szavakkal: „
 92 4 |               valami bűbájos mesterség, hogy voltak sokan, akik ebben
 93 4 |                dalia azon gondolkozott, hogy ha Imolának összeég a keze,
 94 4 |              kimondá a tanács ítéletét, hogy Opour Iszla levente és Mike
 95 4 |   megparancsolta a székelyek grófjának, hogy békében engedje őket elvonulni
 96 4 |                  Kuthen fejedelemfival, hogy én is békében engedem őt
 97 4 |                kérdés támadt közöttünk, hogy ha a kunok itt a mi székely
 98 4 |                 a szó, abbeli kínjában, hogy egy másik asszony annyi
 99 4 |              úgy kegyelmeztek meg neki, hogy megígérte, hogy sót hoz
100 4 |               meg neki, hogy megígérte, hogy sót hoz nekik. Éjjel sót
101 4 |              nyakát a pásztorlegénynek, hogy most is oldalt áll a feje.
102 4 |                 fél kend, nénémasszony, hogy amely utat az ördög csinált
103 4 |         kutyákra, medvékre van szükség, hogy az áldozatmén belein osztozzanak.
104 4 |                 kérdezte itt azt senki, hogy vannak-e boszorkányaik a
105 4 |          királyunk kimondta törvényben, hogy nincsenek. S a törvény:
106 4 |        nincsenek. S a törvény: törvény. Hogy a te juhászod látott sok
107 4 |                 kunoknak az a szokásuk, hogy a vénasszonyokat félrecsapják,
108 4 |     vénasszony-pört meg a gyereksírást. Hogy ezek a férfiak nyakában
109 4 |           hiszen hallhatta az anyjától, hogy nem jó a holdba nézni, mert
110 4 |                afölött igazságot tenni, hogy a kun jövevényeknek a bálványáldozata
111 4 |           székely bánja! Azért igazság, hogy Mike Sára asszony kívánsága
112 4 |              tőle; ha titokban tehetik, hogy senkit se háborítanak vele:
113 4 |                 rajta! Gondoljátok meg, hogy a kun nép a mi vérünk: egy
114 4 |                 akkor az volt a szokás, hogy a nem harcra való nép elfoglalta
115 5 |              csak lefelé lehet látniok, hogy asszonyra ne nézhessenek:
116 5 |                nehéz volna elhatározni, hogy a székely tanácsfők szelindekjei
117 5 |         éppolyan bajos lenne kimondani, hogy a székelyek elfogadó zajában
118 5 |             visszatetszett az a szokás, hogy Kuthen előtte jött a fejedelemnek,
119 5 |                 volt. Úgy illett volna, hogy a fiú az apját gyámolítsa,
120 5 |        Áldozatot nem azért hozok nekik, hogy segítsenek, hanem azért,
121 5 |                segítsenek, hanem azért, hogy ne bántsanak. Ha tinektek
122 5 |        bejáratát elállta, utat nyitott, hogy a bálványisten előbbre kerülhessen.
123 5 |           garabonc emelte rudakon, úgy, hogy az előre tolt sátor egészen
124 5 |              kiveri onnan. Íme most is, hogy dobognak a lábaikkal egynémely
125 5 |                 Mylitta, vagy ki tudja, hogy hítták annál a népnél, aki
126 5 |              még sírva fakad! Hát ugye, hogy nem mindenben egyenlő a
127 5 |                az, aki arra kényszerít, hogy országról országra bujdokoljatok,
128 5 |                 országra bujdokoljatok, hogy minden ellenségnek üldözöttei
129 5 |                a magyar: kívánnom kell, hogy boldog légy népeddel együtt
130 5 |        elkeseredés az asszony szívében, hogy indulatát nem bírva türtőztetni,
131 5 |            megsújtá a Bábolna bálványt, hogy az ércszobor nagyot csendült
132 5 |           király is olyan haragba jött, hogy a buzogányával meg akarta
133 5 |           főrabonbán – szólt az ifjú –, hogy szót emelhessek a gyülekezetben.~–
134 5 |              tanácsban. Meggondoltad-e, hogy mit akarsz szólni?~– Meggondoltam.~–
135 5 |                egymásra téve, úgy állt, hogy a két nőt termetével eltakarja
136 5 |               hagyva él még a történet, hogy itt két testvér élt, két
137 5 |             folyik a szájából a beszéd, hogy hegedűvel lehetne kísérni.
138 5 |                 tartva.~Várta mindenki, hogy mit szól erre Kuthen.~Soká
139 5 |           székelyek! Megértettem eddig, hogy a mi istenünk, a Bábolna
140 5 |                  szer mellett, anélkül, hogy áldozatot tennék a magam
141 5 |       keresztülvonulni a Székelyföldön, hogy a zálogban hagyott bálványistenüket
142 5 |                 a Bábolna bálvány felé, hogy ez az istennő nyakába kerülve,
143 5 |                 szekérvontató leányait, hogy nem volt azokon többé semmi
144 5 |          kerekeit ölelte át, ordítozva, hogy ő nem engedi azt magától
145 5 |          felkapták Thatha fejedelmet, s hogy ne ordítson olyan nagyon,
146 5 |          térítette-e arra a gondolatra, hogy a Bábolna istennőt elhagyja
147 5 |               aki azzal fenyegette meg, hogy az a bálvány teszi az ő
148 5 |                 erre? Annyi tudni való, hogy soha Kuthen vezér a makrai
149 5 |              volt ez a vándor népeknél, hogy a megvénhedett fejedelmet
150 5 |                mondott felgerjedésében, hogy a fejével fognak gurigázni
151 5 |              kevés kellett volna hozzá, hogy oda szökkenjen a táncolók
152 5 |                elhinté, annak a jeléül, hogy minden indulatot elszór
153 5 |         hintettekből, mert megeshetnék, hogy az elhajítónak valami indulatát
154 6 |              falai. Úgy volt az építve, hogy örökké tartson. A „Magyar
155 6 |               nem mertek arra gondolni, hogy Bálványos várát ostrom alá
156 6 |                 egy asszony. Meglátjuk, hogy történhetett az.~Még romjaiban
157 6 |             vannak a balitái. Nagy kár, hogy a fő-fő ereklye, a szerecsendiókehely,
158 6 |                föl a földből. Ki tudja, hogy hívták őket? Ha szép nő:
159 6 |              neki; a székely úgy hívja, hogy „Furuzsina”; a magyarnál „
160 6 |              Délibába”.~Annyi bizonyos, hogy a szerelem istennője volt
161 6 |              Opour Kevend a gyulától. – Hogy nem tudja a két fiú a tüzet
162 6 |             kenyér, se kard. Milyen jó, hogy újra megtért hozzánk!~Amint
163 6 |              hajadonokat, nem is tudja, hogy mi az a szép leány. Nem
164 6 |                 füvet dobálnak a tűzbe, hogy jobban lobogjon s éneklik
165 6 |            törvényei erősen megtiltják, hogy az újszülött gyermekeket
166 6 |           derendócia között úgy eltűnt, hogy észre sem vették. – Azt
167 7 |       beoktattak, az mind jól is tudta, hogy annak a rettenetes vidéknek
168 7 |                csak olyan vakmerő volt, hogy a pokol tornácát megtapodta,
169 7 |           emlékeznek egy olyan esetről, hogy a föld alattiakkal dacoló
170 7 |           horkázok azt verték a fejébe, hogy itt van a halál birodalma: –
171 7 |                 orozni, s mintha tudná, hogy itt a halál tartománya:
172 7 |     Bálványosvárban meghallották volna, hogy Szilamér merre jár. Mindenütt
173 7 |          taszította az Ármány hátulról, hogy lépjen a barlangba.~Elszánta
174 7 |             egyszer megfútta a kürtjét, hogy hallják meg Bálványosvárban,
175 7 |            arcát meglátta, azt gondolá, hogy milyen nagyon hasonlít ennek
176 7 |               szerette volna azt tudni, hogy a halál férfi: miért asszony?
177 7 |                megtalálnod Rapsonnét.~– Hogy jössz elő te a pokol tornácából?~–
178 7 |               kísérteni?~– Mondtam már, hogy ez élethosszító hely. Csodatévő
179 7 |           világon járok.~– Tudod-e már, hogy mi bajod?~– Tudom: szeretek.~–
180 7 |               lenni.~– Én azt is tudom, hogy kit szeretsz. Azt is tudom,
181 7 |                 szeretsz. Azt is tudom, hogy szeretve vagy.~– De ő nem
182 7 |                 majd kisusogjuk szépen, hogy mit jövendöl a balitád.
183 7 |                azt mondja Sára asszony, hogy ott kinn a szűröm az ajtó
184 7 |                sírhalmok tudatják vele, hogy ez a halál tartománya.~–
185 7 |                vegyülő haraggal.~– Azt, hogy vagy meghalok, vagy elveszem,
186 7 |                vén tuhudun rabonbánnak, hogy az új tüzet meggyújtatta
187 8 |      Gyanakodott minden ételre, italra, hogy megrontják vele. Azért is
188 8 |           magával a kígyóját mindenüvé, hogy az itallal, amit eléje hoznak,
189 8 |             Azért jön előre a „susogó”, hogy ha aztán elmarad a „háztűznézés”,
190 8 |                  amiből az következett, hogy ilyen egymáshoz illő pár
191 8 |               világon. Azután elmondta, hogy a legény mennyire szerelmes:
192 8 |              Erre mifelénk az a szokás, hogy a vőlegény azt is ád a menyasszonyának.~
193 8 |               Hiszen tudod, édes mézem, hogy a kérő legény tuhudun hiten
194 8 |             tudom. Éppen ez a nagy baj. Hogy házasítsunk össze egy galambot
195 8 |              Már micsoda rend az ottan, hogy ha a legnagyobb fiú megházasodik,
196 8 |            tartom olyan rút erkölcsnek, hogy a tuhudunoknál, ha van egy
197 8 |              sőt inkább nyugasztalónak, hogy a testvérek ilyen szép szeretetben
198 8 |                 Mike Sára mondott neki, hogy fiatal korában milyen nagy
199 8 |                azon panaszkodott volna, hogy neki sok van a jóból.~Ezért
200 8 |                 nem azért megy férjhez, hogy ha neki gyermeke születik
201 8 |              égetik meg a tüzes vassal, hogy mint a pogány őrpaták, meg
202 8 |              vele: csak azt cselekedte, hogy a kandallóból egy vaslapátnyi
203 8 |               nagy jelvényes megbántás, hogy ennek a megtorlására már
204 8 |               cselédjeit felsikongatva, hogy hozzák rögtön a gyaloghintaját;
205 8 |           Visszafutott vele a tornácba, hogy még azt is a szeme közé
206 8 |               amint Mike Sára meglátta, hogy visszajön, hirtelen kapott
207 8 |                szóval; hanem azt tette, hogy meghintett egy szelet kenyeret
208 8 |                tündér olyan dühbe jött, hogy elvesztette a hangját, csak
209 8 |          hangját, csak úgy rángatózott, hogy a cselédjeinek erővel kellett
210 8 |             hazatértében fogadást tett, hogy még száz esztendeig fog
211 8 |               száz esztendeig fog élni, hogy a Mike családnak minden
212 8 |          oda-megy hozzá, megtudni tőle, hogy mi kimenetele lett a susogónak?~
213 9 |               arról is meg lehet tudni, hogy a székesegyházak mind a
214 9 |         szövöttest” pedig úgy ismerték, hogy az soha el nem szakad; a
215 9 |                 okos gondolatja támadt, hogy minden esztendőben becseréltette
216 9 |             vigyázni kellett a vásáron, hogy rá ne hagyja magára sózni
217 9 |          előfordul. (Mert tudnunk kell, hogy a székely mindig írástudó
218 9 |                igazságot akként osztja, hogy az eladott ökörnek, lónak
219 9 |                 volt ugyan parancsolva, hogy amíg a szentmisének vége
220 9 |            azért is meg akarta mutatni, hogy dacból is meg meri tenni,
221 9 |              egyház előtti lonkán, úgy, hogy amint az egyházból kihangzott
222 9 |        aranykelyhet, elmondta a népnek, hogy ez a megváltó Jézus teste
223 9 |            bejönni, sőt kívánatos volt, hogy jönnének be ide a megtérés
224 9 |           szónoklásával. Arról beszélt, hogy „akik itt e világon elsők,
225 9 |          rabonbánfiú fejébe.~– Micsoda? Hogy én ott szolgáljak a csatlósomnak,
226 9 |         ahelyett is én elvállaljam azt, hogy minden dicsőség a gyávákra
227 9 |                  Hát az se legyen igaz, hogy amely ellenséget én vitézi
228 9 |                 még arról is lemondjak, hogy a másvilágra a Göncöl szekerén
229 9 |            szent helyre Opour Szilamér, hogy magát megtéríttesse; hanem
230 9 |                 istentelen gondolattal, hogy azt a leányt, akinek utána
231 9 |               az, de nem tehetett róla, hogy olyan nagyon szerette azt
232 9 |               Összebeszélt az öccsével, hogy mikor a leány a templomból
233 9 |          öklével megtámadója homlokára, hogy az minden csillagot meglátott
234 9 |                Iszlának a feje lágyára, hogy az még csak egyet lépett,
235 9 |               volt más jelszó, mint az, hogy „csak a fejét, hogy meg
236 9 |                 az, hogy „csak a fejét, hogy meg ne sántuljon!” A dulakodás
237 9 |            jutott eszébe széttekinteni, hogy hát a leánya hová lett.~
238 9 |             lett.~Mondták, akik látták, hogy a szentegyházba futott vissza.
239 9 |               harangozó, az elbeszélte, hogy mi történt.~Amint Imola
240 9 |                 annyit látott a zugból, hogy a lovag a sekrestye ajtaján
241 9 |                Sára asszony, elfeledve, hogy az itten Isten háza, ahol
242 10|                és az Opour család, úgy, hogy a két várból egymáshoz átjárni
243 10|                eleve gondoskodtak róla, hogy Opour Kevend közepső fia,
244 10|            székelyek grófja, az öreg –, hogy teneked „volt” egy fiad,
245 10|             könnyeit.~– Igaz – szólt –, hogy a fiam, egyetlen fiam, Andorás
246 10|                 a csapatját, azt hitte, hogy bölcs dolgot cselekszik,
247 10|             rosszabb a temetőnél. Ugye, hogy egy szóval sem védelmeztem
248 10|               sem védelmeztem őt. Ugye, hogy egy könnyet sem ejtettem
249 10|                 a nyilamat. Nem tudtam, hogy anyja vagyok, csak azt,
250 10|                 anyja vagyok, csak azt, hogy bírája vagyok.~Úgy van! –
251 10|            legnagyobb oka a vigyázásra, hogy megjelentse, mikor tör be
252 10|    összeverekedtetni olyan igen nagyon; hogy akkor a fia mindjárt kiszabadult
253 10|                az lett az elhatározása, hogy adassék hát meg Mike Sárának
254 10|                 is tekintetbe vétetett, hogy Mike Sára asszony íme most
255 10|                téve, azért helyeslendő, hogy a fia visszaadassék neki:
256 10|               Mike Sára csak azt várta, hogy az ítéletet kimondják, azonnal
257 10|            Ennek pedig az volt a módja, hogy a Fergettyűvár egyik ablakából
258 10|          lehetett éjjel-nappal ellátni, hogy azok egy egész szót kiadtak;
259 10|             lelkének a becsületvesztés, hogy őt gyávának mondták ki,
260 10|             mindennapi imádsága. Csoda, hogy meg nem háborodott a szenvedésben.~
261 10|        szaporodtak.~Három éve múlt már, hogy Mike Andorást, száz társával
262 10|             szószék: akkora terem volt, hogy mind elfértek benne. Ő maga
263 10|            Abból állt a papi tudománya, hogy elmondta a hívek előtt az
264 10|          angyalát, az én édes szülőmet, hogy hozza el számunkra legnagyobb
265 10|           Andorás.~– Ámde jól tudjátok, hogy ítéletünk egyik háborútól
266 10|           botlunk. Szabadságunk ára az, hogy visszavívjuk a porba ejtett
267 10|           faragtak, könnyeink áztattak: hogy nem kérdezzük, ki az ellenség.
268 10|                 leheletig. – Úgy jöhet, hogy tengersokaságú tatárhadra
269 10|          tatárhadra megyünk, úgy jöhet, hogy ormótlan óriásokkal kell
270 10|         óriásokkal kell megverekednünk, hogy a mesebeli „fanyövők”, „
271 10|               bátran nekivágunk; lehet, hogy a királyok elküldenek bennünket
272 10|              Parancsolta a nagy tanács, hogy egy ki legyen törölve a
273 10|              dühvel rohant az oltárnak, hogy azt kelle vélni, még tán
274 10|             kelle őt visszatartóztatni, hogy kardjával meg ne sújtsa
275 10|            előtte egyébért valaha, mint hogy őrizze meg drága jó anyámat,
276 10|              befogta a fiának a száját, hogy ne jöhessen ki több ilyen
277 10|           csókolgatá, mintha azt hinné, hogy annak az érintése meggyógyítja
278 11|          elrejtőzve lesben; a gyászhír, hogy Iszla halva maradt a lonkán,
279 11|               kedve, mikor meghallotta, hogy a dölyfös Mike Sára egyetlen
280 11|           László király azt a törvényt, hogy a nőrablónak nem szabad
281 11|                  az első tette az volt, hogy kirántotta elrablója öve
282 11|           kacagányával eltakarta fejét, hogy ne szégyenkedjék, mikor
283 11|          amiknek cifrázata oly sokféle, hogy két egyformát benne nem
284 11|         szárnyaival hat singet átérő. S hogy eleven állatokban se szűkölködjék
285 11|              páros galamb turbékolt. De hogy a fődolgot majd el ne felejtsük,
286 11|              egy hosszú asztal, akkora, hogy ötven ember is körülülhette,
287 11|                kalács, amit úgy hívnak, hogy „hazai kenyér”. – „Hazai”
288 11|               úgy, mint a mai világban: hogy egy házat hatfelé elrekesztenek,
289 11|                mátkakenyér. Ez rád vár, hogy megtörjed. Amíg ezt meg
290 11|               nap! Nem imádtatja magát, hogy jöjjön fel; feljön kérés
291 11|           amennyit megértek. Tudom azt, hogy akit ti Istennek neveztek,
292 11|      megparancsolta Endre királyunknak, hogy menjen el egész hadsereggel
293 11|                 el az útba eső népeken, hogy fajtalankodtak az idegen
294 11|              idegen népek asszonyaival, hogy égették föl a legvirágzóbb
295 11|             hiszem – rebegé Szilamér –, hogy a jó embernek jó az istene,
296 11|                 ahol a föld szélét éri, hogy egyszer átölelhetném; vagy
297 11|            szeretnék akkor ottan lenni, hogy az orcáját megcsókolhatnám.
298 11|          szemérmetességében azt vallja, hogy valakitől.~– Óh, én az édesanyámat
299 11|                 az édesanyámat siratom, hogy meg kellett tőle válnom.~–
300 11|            nézve rabság, kötelesség. De hogy a szívem szeresse azt, akit
301 11|             horkáznak semmi köze ahhoz, hogy én feleséget veszek; nem
302 11|              nem kérdi azt tőlük senki, hogy megengedik-e. A „nap” meg
303 11|                  A „nap” meg látja jól, hogy íme a kezedet a kezemben
304 11|                 Imola meghajtá a fejét, hogy elfogadja a tisztes családi
305 11|          ereszteni.~Nem is tudta pedig, hogy ez az ősszékelyeknél a menyegzői
306 11|                ajtó mellé, onnan leste, hogy mi történik oda elöl.~Látja,
307 11|               történik oda elöl.~Látja, hogy Imola megtöri a kenyeret,
308 11|               nyújtja a felét. – Látta, hogy megeteti a galambokat. –
309 11|         megeteti a galambokat. – Látta, hogy leül a guzsaly mellé fonalat
310 11|           visszahúzódva.~– Megesküdtél, hogy megölöd! – ösztökélte őt
311 11|                  s megparancsolta neki, hogy rejtse el magát a papok
312 11|                elhelyezte az ablak alá, hogy csendesen andalgó hangicsálásaikkal
313 11|               Kevend gondoskodott róla, hogy semmi rémhír meg ne háborítsa
314 12|            látogatásnak az lett a vége, hogy összeperlekedtek, s átokkal,
315 12|                 a tanácsot Szilamérnak, hogy a szentmihálynapi torjai
316 12|                    Nem is azt kívántam, hogy ők is lássanak. Nem bizony.
317 12|              mikor még olyan időm volt, hogy szerettem a világtól elrejtőzni.
318 12|              tőletek a törvény nevében, hogy adjátok vissza az elrabolt
319 12|                    Majd azt mondtam rá, hogy „köszönöm”, amit pedig sohasem
320 12|                De hát elfogadom. Tudom, hogy valami rossz lesz belőle,
321 12|              nem teszesz valamit azért, hogy abból jó származzék.~– Ejh,
322 12|           Szilamérnak a Pokol torkánál, hogy ha nem adják a leányt, ragadják
323 12|           istennyila. Te lettél az oka, hogy az Iszla fiamat megölték
324 12|               gonosz vén tündérasszony, hogy egyet hát megöltek már az
325 12|                 kölyökért? Mondtam már, hogy nem is a te fiad, mert váltott
326 12|               mert Kevend úr tudta jól, hogy aki egy rossz tündérre ráteszi
327 12|          kibékültek, csak azért tették, hogy azalatt egymásból valami
328 12|        billogossal a tűzönfelavatáskor, hogy abba soha leány bele nem
329 12|            ember lesz. Úgy nevelem fel, hogy halálba gyűlölje a keresztyéneket.
330 12|              kacagott rajta, elfeledte, hogy hisz ő is keresztyén volna.~–
331 12|                hát attól nem tartasz-e, hogy a székely ágak mind ellened
332 12|             mondom annak, aki fenyeget, hogy „Jeddre ne!”~– No, no! Te!
333 12|                 Hanem éjjel, megvallom, hogy félek tőle. Valahányszor
334 12|             éjszaka, mindig azt hiszem, hogy ő jön, a gonosz boszorkány;
335 12|         babonával lehet megakadályozni, hogy éjszaka be ne jöhessen az
336 12|                nem segít semmit. Ez az, hogy ha a pitvarajtó küszöbére
337 12|           tivatulust ide küldik hozzád, hogy itt keresse az elrabolt
338 12|                 tovább, egyrészt azért, hogy a szép Imolát a Szilamérral
339 12|           összeboronálta, másrészt meg, hogy az Opourokat és a Mikéket
340 12|            keverhette.~Alig is várható, hogy siethessen vissza azzal
341 12|              tanácsdombról Bálványosra, hogy íme szabadságot adott ám
342 12|          székely tanács a Mike Sárának, hogy „torlót” bocsásson az Opourok
343 12|               volt onnan, azt gondolta, hogy megszáll éjszakára a Tiburc
344 12|           pálcával, az meg azt danolta, hogy:~„Ott kinn tágasabb~Itt
345 12|               ítéletével előre küldött, hogy elébb a törvény tekintélyével
346 12|              szólítsa fel a vétkezőket, hogy álljanak elő, mielőtt az
347 12|                 kardot, annak a jeléül, hogy az igazságot egyformán szolgáltatja
348 12|                adá háromszor elordítva, hogy Mike Andorás levente, mint
349 12|              bástyákon, annak a jeléül, hogy ébren vannak, imette őrködnek,
350 12|                vasa meg volt tüzesítve, hogy ha az ellenfél megmarkolja,
351 12|              eresztettek a kőfalon alá, hogy azzal a faltörő kost elfogják,
352 12|              alatt szent fogadást tett, hogy ha kiszabadul, a templomos
353 12|                 érezte, előre sejtette, hogy ebben a két hős fiúban van
354 12|              gördült már a kőtoronyhoz, hogy a faltörő kos elkezdhette
355 12|                ugyan igyekezni kellett, hogy az égő fatoronyból az ellenséges
356 12|            rohantak volna fel hozzájuk, hogy mellettük harcoljanak! Hogy
357 12|             hogy mellettük harcoljanak! Hogy szerette volna Mike Sára
358 12|         lecsapott annak a mellvértjére. Hogy odaadta volna Opour Kevend
359 12|             saját karját is Zsombornak, hogy súlyosabb legyen fegyverének
360 12|            szent kürtöket, táltosok!” S hogy maga is segítsen az alvó
361 12|         rohammal rontott az ellenfélre, hogy az, amint a halálos csapásra
362 12|                tusát, csak azon voltak, hogy elesett vezérük holttestét
363 12|                rabonbán sem gondolt rá, hogy új rohammal visszafoglalja
364 12|                  Szilamér ne tudja meg, hogy halotti tort ülünk. Majd
365 12|            várban. Azokat úgy elrejték, hogy nem lehet kitudni. Várjatok,
366 12|            Várjatok, míg én nem mondom, hogy támadni kell! Hadd üljék
367 12|                 mégsem mondta a fiának, hogy „előre”. Pedig hatalmas
368 13|                 nyugtatva, s hallgatja, hogy a hegedősök mit énekelnek.~„
369 13|               veremnek meneteles marad, hogy le lehessen bele szállni.~
370 13|             felszólítja a hős barátját, hogy jöjjön a követésére.~Mindenki
371 13|                kürtrivallás adott jelt, hogy csend legyen, hogy Kájon
372 13|                jelt, hogy csend legyen, hogy Kájon horkáz szavát meg
373 13|          adósságomat. Amit nekem ígért. Hogy vigyen el magával.~– Hosszú
374 13|          istenek előtt légy bizonysága, hogy milyen igaz, milyen hűséges
375 13|               másvilágon is tudják meg, hogy úr volt és vezér volt.~Azzal
376 13|                  zöld falevéllel a sír, hogy csak az ülő alakok meg a
377 13|          tartott paripákat a sír körül, hogy azoknak a vére odaomlott
378 13|            anyák odavitték kis fiaikat, hogy a férfiak azoknak a homlokához
379 13|               alig bírta féken tartani, hogy a vérző hullákra ne rohanjon.~
380 13|                 tudatják a késő korral, hogy ott egy hős vezér fekszik.~
381 13|             napmezejére.~      ~De kár, hogy bölcs törvényhozóink keményen
382 14|                 most is olyan vidék az, hogy naphosszant járhatunk benne,
383 14|               nyaktörő utakon, anélkül, hogy csak egy kunyhóra is bukkannánk
384 14|            többé. Mikor már észreveszi, hogy süpped alatta a sömlyék,
385 14|                 úgy készti valami arra, hogy sírjon: ki tudná miért!~
386 14|             legboldogabbnak.~– Tudod-e, hogy én akkor szerettelek meg,
387 14|                Anna taváról?~– Tudod-e, hogy azt a száldokfalevelet,
388 14|             Mert nem kell ám azt hinni, hogy hajdanában olyan könnyű
389 14|               nem lehetett küldözgetni, hogy meg ne tudják a bálványosi
390 14|                 meg a fiatal menyecske, hogy milyen a jó gazdasszony.~
391 14|          magával és azzal, akit szeret, hogy itt szűkölködés van. Nincs!
392 14|                Imola azt is felfedezte, hogy a fákra felfutó „dinka”
393 14|              adott annyi növénygyapjút, hogy abból Imola saját magának
394 14|            tudta ezt énekelni Szilamér, hogy még könnyekre is fakasztá
395 14|               mesék fel voltak faragva, hogy a nép felejtse el őket.
396 14|               ifjú nejével úgy él vala, hogy ne a földön a bűnösök számát,
397 14|              buta megjegyzést tette rá, hogy:~– Bizony, szerelmes aranyszálam:
398 14|             Imolának más felelése, mint hogy hátat fordítson Szilamérnak: „
399 14|                 Imola vigyázott magára, hogy el ne aludjék, mint Szilamér.
400 14|                a nő úgy ejtette szerét, hogy a saját öt ujját annak az
401 14|                  szíveld meg kérésem: – hogy amikor mi aluszunk, – aludjál
402 14|                  Ilyenkor, azt mondják, hogy egy csillag esik le az égből,
403 14|                meg nem látja, azon sír, hogy már elhagyta. Szilamérnak
404 14|                s megnyugtatá Szilamért, hogy csak hagyjon mindent úgy,
405 14|         asszonynak az jutott az eszébe, hogy semmi sem olyan jó eledel
406 14|                 megkínál vele, s mondd, hogy jó volt.~Természetes, hogy
407 14|              hogy jó volt.~Természetes, hogy mind rossz volt, amit a
408 14|                 Gidula nénő –, ő tudja, hogy mit keres.~Egyszer aztán
409 14|          émelyítő, undorító, fejkábító, hogy mikor az ember leszakította
410 14|              Jaj, te aranyos bálványom! Hogy jutottál e „világzárhoz”?~
411 14|          világzárhoz”?~Imola azt hitte, hogy Gidula, mint afféle agg
412 14|                  De már azt nem hagyom, hogy még meg is szagold: én a
413 14|               Gidula nénő, s azt hitte, hogy majd erővel elveheti az
414 14|                 úgy kidobta a szobából, hogy a lába sem érte a földet. –
415 14|                  asszonyi ravaszsággal, hogy mikor jön meg az ura? Vajon
416 14|               bölcs férfiú volt; tudta, hogy ha azt mondja, hogy ez a
417 14|              tudta, hogy ha azt mondja, hogy ez a virág büdös, a fejéhez
418 14|            hatalmas; de hát tudod-e te, hogy ez a híres-nevezetes bűbájos
419 14|           világot. Majd elmondom neked, hogy miért hívják annak: A mi
420 14|                 jó kedvből; úgy hívják, hogy „elrejtőzés”. Mikor az ősmagyarokat
421 14|        visszatér e világra, s elmondja, hogy mi tanácsot hozott a nap
422 14|               annyira nagyon csendesen, hogy végre Szilamér szólította
423 14|              meg. Az nyomja a lelkemet, hogy olyan régen nem gyónhattam
424 14|           bűneid?~– Halálos bűneim. Az, hogy téged szeretlek.~– Hisz
425 14|              megharagudott ezért Imola, hogy meg-megtépázta, két marokra
426 14|                 egész szelíden kérdené, hogy „de hát mármost én ezt mivel
427 14|            terhét, s aztán szépen kéri, hogy ne bocsássa hozzá éjszaka
428 14|              megbántást.~Imola átlátta, hogy ok nélkül haragudott: Szilamér
429 14|               hát bizonyosan félt tőle, hogy a horkáz másnak is elfecsegi
430 14|            egyház embere esküt tesz rá, hogy a meggyónt titkot senkinek,
431 14|              csak meggondolta a dolgot, hogy hiszen Szilamér nem rosszakaratból
432 14|                   Hát én azt gondoltam, hogy azokból elhozok neked ide
433 14|             minden bűnödet; igaz ugyan, hogy nem fogja megérteni, mert
434 14|             kell neki kerítenem. Tudod, hogy közelget már a tél, s ilyenkor
435 14|              nyárba!” Hát én úgy tudom, hogy a keresztyéneknek is van
436 14|                    Én csak onnan tudom, hogy a cselédségünk között vannak
437 14|            rajta; mikor megszólítottam, hogy ki fia, azt felelte, hogy
438 14|               hogy ki fia, azt felelte, hogy ő az Isten szolgája, s mikor
439 14|               mikor azt kérdeztem tőle, hogy mit csinál itt, azt válaszolta,
440 14|             csinál itt, azt válaszolta, hogy az Istent imádja, s amellett
441 14|              férfiúval, s azon kezdtem, hogy nem lenne-e kegyes felereszkedni
442 14|                 De már erre azt mondta, hogy nagyon szívesen megteszi,
443 14|                Azt felelte a hívásomra, hogy neki csak azon az egy böjtnapon
444 14|          vargánya. – Én azt ajánlottam, hogy majd küldök neki egy oldal
445 14|           szabadságot halandó embernek, hogy egy állatot megöljön, melynek
446 14|                     Én azt feleltem rá, hogy nekem a Rapsonné adott szabadságot,
447 14|             Rapsonné adott szabadságot, hogy a vadjaiban annyit megölhetek,
448 14|             tetszik. Erre ő azt mondta, hogy „bolond tuhudun” vagyok.
449 14|           szabadságot halandó embernek, hogy a búzát összeőrölje, amit
450 14|             amit az Úr azért teremtett, hogy elhullván a földbe, kicsírázzék?” – „
451 14|               ami arra van rendeltetve, hogy elmúljék: vargányát, csiperkést,
452 14|                legalább azt engedd meg, hogy valami más gúnyát küldjek
453 14|           szabadságot halandó embernek, hogy élő állatnak a bőrét lehúzza,
454 14|           szabadságot halandó embernek, hogy más állatról lenyírja a
455 14|               Ez ellen meg azt vetette, hogy nagy istentelenség a kendert
456 14|             Végezetre nagyon ajánlotta, hogy térjek meg a pogány hitemből;
457 14|             Amire én azt feleltem neki, hogy biz’ én nem megyek, mert
458 14|                 háborgass engem; azért, hogy az Úr megbocsássa ezt a
459 14|              kiszámítottam babszemeken, hogy mennyi az a tízezer imádság?
460 14|          bűnödet; – azt a nagy bűnödet, hogy egy ilyen vétektarisznya
461 14|            reményt kezdett venni hozzá, hogy ha egy ilyen kegyes férfiúval
462 15|           Szilamér várt egy darabig; de hogy nem akart az áhítatosság
463 15|             pogány volna, azt mondanám, hogy nincs jobb asszony nálánál
464 15|          keresztyén, ő maga azt mondja, hogy nyakig ül a vétekben: terád
465 15|               ül a vétekben: terád vár, hogy húzd ki; mert más meg nem
466 15|               is mártottak; úgy hívják, hogy karácsony: az a te mesterséged
467 15|               Hisz az selyemből volt.~– Hogy gondolod, hogy én egy ilyen
468 15|        selyemből volt.~– Hogy gondolod, hogy én egy ilyen hivalkodó öltözettel
469 15|            aligha azt nem mondta volna, hogy „ilyen taplóbőrben csak
470 15|             akkor nem tudták Európában, hogy miből készül a selyem.~Az
471 15|            palástba, s azt mondta neki, hogy „mármost menjünk!”~Az egész
472 15|                 már azt hitte a remete, hogy jól megporhanyította a kemény
473 15|                 nagyot bámult rá:~– Hát hogy tudhassa a bölény, hogy
474 15|                 hogy tudhassa a bölény, hogy holnap karácsony napja van?~
475 15|              akkor lehetett észrevenni, hogy milyen emberlakta hely ez
476 15|             ezek érzik meg leghamarább, hogy aki az emberek közti szeretetet,
477 15|             odább.~– Hát ennek mi baja, hogy nem akar előbbre kerülni? –
478 15|                 kidönté azt a helyéből, hogy menten háromfelé gurult.~–
479 15|           szavára. Nézzétek az orcáját, hogy világít a dicsőség ragyájától!
480 15|           Szilamér tudta azt régen jól, hogy az ő szerelmesének az orcája
481 15|                melegít is. Ahhoz pedig, hogy azt a hóbábát feldöntse,
482 15|            Imolának nagyon tetszett az, hogy őt a remete „szent asszony”-
483 15|              asszony”-nak nevezte. – És hogy őneki olyan nagy hatalma
484 15|               köszönte meg Szilamérnak, hogy elhozta magával a várába
485 15|            bátorkodott menni; megkérte, hogy ő is menjen be együtt a
486 15|                az Szilamérnak a fejébe, hogy ő miért ne nevessen, mikor
487 15|           ujjait, végre az egész öklét, hogy a kacagás ki ne törjön rajta,
488 15|                  t. És hidd el énnekem, hogy az a szamárkiáltás, melyet
489 15|                Szilamén elbámulva azon, hogy az ő kis felesége ilyen
490 15|     meggyóntatása.~Imolának úgy illett, hogy ő legyen mindannyi között
491 15|                 arra az alomszalmára, s hogy sugdossa annak a fülébe
492 15|                 azt értsd a böjt alatt, hogy hús helyett halat kell ennem.~–
493 15|               harmadik fogadalom? – Az, hogy – itt megszakadt a nő, s
494 15|                 szót, ami kimondható: – hogy azt, tudod, aki nincs még
495 15|                    Hogyne tudnám?~– Hát hogy azt keresztyén hitben fogom
496 15|        mondtad-e százszor, de ezerszer, hogy nincs olyan kívánságom,
497 15|       lehetetlent kívánnál. Teszem azt, hogy ugorjam át a napból a holdba.~–
498 15|               nagyot kívánok. Csak azt, hogy ha lesz egyszer valaki,
499 15|            Istenét, mert elhagyta őket, hogy veled maradhasson?~S addig-addig
500 15|               azalatt.~– No, már látom, hogy milyen nagy ravasz asszony