Part

 1 2 |      asszony –, van kardunk, mint neked; van süvegünk, mint neked;
 2 2 |         neked; van süvegünk, mint neked; van szoknyád, mint nekünk.~
 3 3 |      harcot, az ellenségeskedést. Neked kell a kutyára esküdnöd,
 4 3 |           kun vezér – mondanék én neked egy szót. Még én soha e
 5 3 |          énhozzám feleségül. Adok neked kétezer tulkot, tízezer
 6 3 |         kibecsültetik.~– Adnék én neked tízannyi birtokot, tejjel-mézzel
 7 4 |  leányomat a tuhudunok próbáitól. Neked is látom itt egy fiadat,
 8 5 | letelepszik vele! Jóslatot mondok neked, Kuthen vezér! Te derék
 9 5 |             Nem te, húgám. Az nem neked való. A te váradban már
10 7 |           Rapsonné, öreg nénéd. S neked nem szükség a halált megtalálnod,
11 7 |          előtt, akkor majd mondok neked mást, de ahhoz aztán az
12 10|          A törvény szabadságot ád neked a megtorlásra. Válassz magadnak „
13 11|         fészkedbe a madaradat: ma neked szól minden ének! Réten,
14 11|          hozzá? Dajkadalt énekelt neked, mikor elaltatott? Hát én
15 12|           barlang előtt. – Mondok neked egy jóslatot. Holnap vagy
16 12|   medvebőr alatt. – Mondsza csak, neked már tudnod kell, miféle
17 12|       boszorkány?~– Hát megmondom neked, valóban, igazán. Egyetlenegy
18 12|    általlépni.~– No, ezt köszönöm neked, édes néném.~– Szívesen
19 12|    kikergetni? Várj, majd én adok neked jobbat! – Mit szeretsz inkább,
20 13|       Kevend, ilyen hős fiad volt neked: ilyen daliát vesztettél
21 13| bálványosi főtáltos leánya.~– Hát neked mivel maradt a fiam adósod? –
22 14|        magát féltve –, nem szabad neked ilyen nehéz testet emelgetni. –
23 14|          a világot. Majd elmondom neked, hogy miért hívják annak:
24 14|   gondoltam, hogy azokból elhozok neked ide majd egyet. Aztán annak
25 14|            papot, olyant, amilyen neked kéne, közelben nem találsz.
26 14|            Utcu né! Találok én ki neked mindjárt valamit. Itt van
27 14|          kívánod, hát majd küldök neked egy füzér fonatost.” Ezt
28 15|        abba már nem egyezem bele. Neked nem szabad magadtól a táplálékot
29 16|    szomorú történet az, amit most neked el fogok beszélni, nem tudom,
30 17|          Körmömre kerültél, nesze neked!” s azzal a darabjait a
31 18|       megtartottuk. Nem voltunk-e neked édes isteneid? Csak teneked
32 19|       emberek módjára, asszonyom. Neked legjobban meg kell azt értened.
33 21|       szakállát.~– Én megbocsátom neked húgom elrablását.~– És én
34 21|   elrablását.~– És én megbocsátom neked testvérem halálát.~Azzal