Part

 1 3 |          felé, s tartózkodás nélkül mondá:~– Én, özvegy Mike Istvánné,
 2 3 |            én is megesküszöm reá! – mondá Kuthen vezér.~– Nem úgy
 3 3 |            feje.~– Nem fogadom el – mondá határozottan Mike Sára. –
 4 4 |    bizonnyal mind a háromban igaz – mondá Mike Sára asszony.~– De
 5 4 |           még a harmadik igazság! – mondá Opour –, a tisztaság próbája.~
 6 5 |        dárda nyelére támasztva, azt mondá Mike Sárának:~– A mi mostani
 7 7 |        fáklyát.~„Ez a Halál isten”, mondá magában Szilamér; s amint
 8 9 |     széttekintett az egyházban, azt mondá – ez bizony szép lakás az
 9 9 |           ez egészen az én hitem! – mondá magában Szilamér. S egy
10 10|    szentegyházba hívtam társaimat – mondá Andorás, anyjához visszatérve. –
11 11|            mellén a köntösét, s azt mondá a leánynak:~– Ha haragszol,
12 11|               Valóban dicső a nap – mondá Imola. – De dicsőbb az Isten,
13 12|              nagyon nagy kár érte – mondá Rapsonné az első étekfogás
14 13|             félretartott fejjel azt mondá:~– Menj vele.~Ekkor a hajadon
15 13|      odaborult Opour lábához, s azt mondá:~– Add rám áldásodat!~Opour
16 15|      egyszer csak megszólalt, s azt mondá:~– Holnap, ha megfagy a
17 15|         tanuljam meg szó szerint! – mondá Szilamén elbámulva azon,
18 15| szégyenüljön meg az ő kevélysége! – mondá felgerjedten Kőrös apó,
19 15|            táplálékokkal, akkor azt mondá (a tíz ujját hozzá fenve
20 15|        kezdte fogni a kordát, s azt mondá Szilamérnak: „Nem megy az
21 15|       érckebléhez szorítva őt – azt mondá a remetének:~– No, hát csak
22 16|         világ száműzöttei~Imola azt mondá a férjének ezután:~– Kérlek,
23 16|      rosszul esnék, olyan szomorúan mondá ki:~– Nem leszek én már
24 16|             rikácsoló hangon e szót mondá: „Én bélpoklos vagyok!”~
25 16|        Isten velünk; ki ellenünk? – mondá erős hittel az asszony.
26 17|            vagy, pih de rút vagy! – mondá Rapsonné a gyermekre; de
27 17|               Készüljünk az útra! – mondá Szilamérnak, fektéből fölemelkedve,
28 19|            mind igen józan beszéd – mondá az úrnő –, de ha én tinektek
29 19|        bírsz te azzal egymagadban – mondá az oroszlán. – Várj, majd
30 21|          patakba.~– No, nem bánom – mondá Szilamér –, én is odahajtom
31 21|               Persze, hogy csizma – mondá az esperes. – De azért csak