Part

 1 2 |               Mit bámulsz úgy rajtunk? – szólt a parancsoló asszony –,
 2 3 |                  egymás közt, a jövevény szólt előbb:~– Az én nevem Kuthen
 3 3 |                szövetséget megszegné!” – szólt a vezér, kilépve a gödörből.~
 4 3 |               így egymás kezét tartjuk – szólt a kun vezér – mondanék én
 5 3 |                  Az én kötésem pedig így szólt: „Az én népemet se testében,
 6 4 |          asszonyokká!~– Igazad legyen! – szólt felcsattanó hangon Mike
 7 4 |                Hát lássuk a másodikat! – szólt Opour – vajon csakolyan
 8 4 |                     Csináld ezt utána! – szólt Opour Imolához, ismét odadobva
 9 5 |            dárdáját fenyegetésre emelve, szólt:~– A kutyák ordíthatnak;
10 5 |                  Engedd meg főrabonbán – szólt az ifjú –, hogy szót emelhessek
11 5 |        gyülekezetet, egyszerre aztán így szólt:~– Halljátok, székelyek!
12 10|                  kívánok.~A főkirálybíró szólt.~– Erős az igazságod. A
13 10|        tanácsában erre a névre.~– Igaz – szólt a székelyek grófja, az öreg –,
14 10|       visszatartani a könnyeit.~– Igaz – szólt –, hogy a fiam, egyetlen
15 10|                bírája vagyok.~Úgy van! – szólt az ősz gróf. – El lett ítélve
16 10|          csendesen utána mondták. Azután szólt hozzájuk egyszerű, keresetlen
17 11|            letette az öléből Imolát, így szólt hozzá:~– Nézz körül: ez
18 11| bálványistenedtől.~– Az én istenemtől? – szólt búsan Szilamén s azzal megfogva
19 11|                  Szilamér magába szállva szólt elkomorodottan:~– Én nem
20 12|                    Azt én is úgy tudom – szólt magamegadással Rapsonné. –
21 12|              Sára asszony pedig soká nem szólt, elmúlt az ősz is, a tél
22 13|                kívánsz, szegény lyány? – szólt reszketeg hangon a rabonbán,
23 13|                 előre vagy hátra: a zene szólt hozzá kísérteties zsongással. –
24 15|            bálvány ott van.~– Bálvány? – szólt Szilamér vállvonva. – Hiszen
25 15|                 akkor maradsz magadnak – szólt Szilamér, s ott hagyta bosszúsan
26 15|               egész nyugodt lélekkel így szólt:~– Én bizony ráállok. Az
27 16|                  a kunyhóra, s akkor így szólt:~– Térj meg te boldogtalan
28 19|                Elhiszem, hogy úgy lesz – szólt Imola szilárdul. – De az
29 20|                      Menjetek vezérek! – szólt erre a kádár – vegyétek
30 20|             támadt e látásra. Az asszony szólt bátran:~– Ti nem választhattok