Part

501 15|               elismerte az imádságában, hogy az én isteneim mind jó istenek. –
502 15|                    Nohát én sem mondom, hogy a tieitek nem azok. Majd
503 15|             székely tuhudun azt mondja, hogy kész alkudni, akkor már
504 15|            remetéhez, ő maga kérje fel, hogy hágjon fel velük a palotába,
505 15|             szabadságot az Úr senkinek, hogy az erdő fáit kivágja és
506 15|                 amik arra rendeltettek, hogy sudaraikat az égbe emeljék,
507 15|               szent atya. Tudd meg azt, hogy az én férjem kegyetlen egy
508 15|             palotába, hanem csak azért, hogy majd ottan egy szikra rád
509 15|              elbámult, amidőn meglátta, hogy íme hozza ám a felesége
510 15|              tálból, s nem is sejtette, hogy ő mostan – böjtölt, amíg
511 15|               egy-egy kövér ikrás csík, hogy fenn nem akadt a szálkáival
512 15|              szerint) amint észrevette, hogy nagyon engedelmes tanítványra
513 15|                Mert azt mondja az írás, hogy könnyebb egy tevének általbújni
514 15|                  s olyat húzott belőle, hogy maradt is benne, nem is:
515 15|               te odúdba, s onnan nézem, hogy te mit csinálsz.~Most aztán
516 15|                aztán Imolán volt a sor, hogy ezt tréfának vegye és nevessen
517 15|                aztán, amikor azt látta, hogy Szilamér nem tréfál, hanem
518 15|                  s ösztökéli a remetét, hogy ő is serénykedjék azon módon,
519 15|         taplóruháit.~– Csak nem akarod, hogy itt előttem ruhát cseréljen
520 15|            hatalmas. Azzal a tanáccsal, hogy minden ember legyen egyforma
521 15|           ellenségének, hanem azon kell hogy legyen, hogy a hazájára
522 15|            hanem azon kell hogy legyen, hogy a hazájára törő pusztítónak
523 16|                 csak legfeljebb annyit, hogy bárcsak egyszer Szilamér
524 16|            aztán majd megtudná Szilamén hogy a prépost egészen másforma
525 16|                  s azért hitt is benne, hogy az megtörténik.~S amiben
526 16|          Szilamér:~– Nohát, láttam már, hogy milyen az az udvarhelyi
527 16|                a világon: az csak mese, hogy piritus van; olyan parányi „
528 16|                Én pedig jobb szeretném, hogy ha a pirites volna meg igazán,
529 16|                  úgy megijedt e szótól: hogy őt már Szilamér meg sem
530 16|                alig bírtam elcsitítani, hogy ne vonítsanak; még az oktalan
531 16|              csuhás emberalak lehajolt, hogy a markába vizet merítsen:
532 16|                nyöszörgés hangzott elő, hogy még a lovam is horkolt,
533 16|               beszélt: „Emlékezzél reá, hogy teneked meg van tiltva olyan
534 16|          korsóját ahhoz a nyomorulthoz, hogy megkínálja vele: „Nesze,
535 16|              csoszogott, nyakon fogtam, hogy álljon meg, hadd beszéljek
536 16|         temetést nem láttam. Azt tudom, hogy nálunk őshitűeknél szokás
537 16|              búcsúzó útra a sírjáig; de hogy egy halott gyalog menjen
538 16|              hallottam.~Bántott a nesz, hogy megtudjam, mi lesz ebből?~
539 16|             amíg egy helyen azt láttam, hogy megállnak. Ott áll sűrű
540 16|         falevéllel, rothadó haraszttal, hogy csak a beleugráló békák
541 16|         cuppanásáról lehetett megtudni, hogy ott víz van. Ebből már szabad
542 16|            sehová. – Azt kezdtem hinni, hogy ez valami gonosztevő, akit
543 16|             álló bitófára vagy kerékre, hogy minden ember lássa.~A sárga
544 16|           hatszor is elmondták fölötte, hogy „az Úr adjon neki örök nyugodalmat!” –
545 16|                 nyugodalmat!” – Vártam, hogy majd előlépnek végre az
546 16|             amennyi elég egy halottnak, hogy elmenjen vele a másvilágra.
547 16|              megszentelünk és bezárunk, hogy meg ne nyíljék a feltámadásig.
548 16|         halottnak az ő sírját elhagyni, hogy az élőket rémítse. Tiltva
549 16|                 kereplővel adsz hangot, hogy észrevegyenek – és kikerülhessenek.
550 16|               megszólítja a vándorokat, hogy alamizsnát adva, fussanak
551 16|         íródeákot, s mondta fennhangon, hogy mit írjon fel a sírkereszt
552 16|         kérdezgetnék az új jövevénytől, hogy mi hozta őt ide?~Az pedig
553 16|                 az a rossz természetem, hogy amitől megrémülök, annak
554 16|             annak nekimegyek, ahelyett, hogy elfutnék előle. Odamentem
555 16|                  Odamentem az emberhez, hogy megszólítsam.~Amint az lépteim
556 16|            felegyenesedett ültéből úgy, hogy egy délceg daliának látszott
557 16|           akaratja volt az.~– Elhiszem, hogy az volt. De hát az emberek
558 16|                sem mondja meg senkinek, hogy mi volt a nevem valaha.~–
559 16|                   S ki parancsolta azt, hogy ez így legyen?~– A törvény:
560 16|             nyugodnunk. Az parancsolja, hogy a bélpoklosok a világtól
561 16|                 majd vele. Pedig lehet, hogy előkelő levente volt.~–
562 16|               golyhó! Hát te nem tudod, hogy én; ha idegen férfi jön
563 16|            Drága jó anyámtól hallottam, hogy itt valahol a Szent Anna
564 16|                  Akkor én megmondhatom, hogy melyik az a forrás? Az a
565 17|              öröme Szilamérnak afölött, hogy azt a nyomorult bélpoklost
566 17|                 zöldült: ebből világos, hogy az élve eltemetett már nem
567 17|          helyette másikat.~Úgy látszik, hogy ez a kunyhó csak olyan átjáróház
568 17|          Szilamér megérte pogány fővel, hogy egy új rendnek a perjelévé
569 17|            élnek abból a Székelyföldön, hogy kerti veteményeket termesztenek,
570 17|          számára, s most tudta már meg, hogy mit tesz az, hogy „oszd
571 17|              már meg, hogy mit tesz az, hogy „oszd szét a gazdagságodat
572 17|                számukra a gyapjúkelmét, hogy tiszta fehér ruhában járhassanak
573 17|       hemzsegtek a Mohos kopotyúi; úgy, hogy Szilamér maga is megsokallta
574 17|                már, s azt kezdte hinni, hogy ő az adósa a lázároknak,
575 17|            hangokon a „de profundis”-t, hogy csupa gyönyörűség volt hallgatni.~
576 17|                  még maga Szilamér sem, hogy ezt a Tiburc várát csak
577 17|        életpárjának Rapsonné asszony, s hogy majd nemsokára elkövetkezik
578 17|            öröme lesz, amikor megtudja, hogy kilenc bélpoklossal van
579 17|           rakatott Szilamér a dombokon, hogy a szomszéd országba ellátszott
580 17|          hiresztelé hetedhét országnak, hogy őneki fia született, mely
581 17|           másfelől székely írásjeggyel, hogy milyen öröm esett Opour
582 17|         téglázóvassal, amint azt látja, hogy nem ég a gyertya a betegágyas
583 17|                 be tudatlan nép. De jó, hogy idevetődtem hozzájuk! Még
584 17|                De ugyan hová gondoltál, hogy kinyisd az ablakot naplemente
585 17|               naplemente után? Az kell, hogy bejöjjön a büdi boszorkány,
586 17|                 kandallóban a tűz fölé, hogy adja vissza a tiedet, mert
587 17|              azt mondja a kisgyermekre, hogy „jaj de szép”, az megigézi:
588 17|                 ennek ugyancsak örülök, hogy így beteljesült minden kívánságtok.
589 17|       édesapátokat: annak is elmondtam, hogy milyen nagy ünnep van a
590 17|                Nagyon lelkemre kötötte, hogy csak siettesselek benneteket.
591 17|              azért jött ide látogatóba, hogy rögtön kitegye a szűrüket
592 17|              Aztán az apátok megígérte, hogy fele úton elétek jön Bálványos
593 17|    pereputtyotokkal. Az is megeshetnék, hogy az én kígyóm éjszaka el
594 17|              azon kezdte a készülődést, hogy a kisgyermekét bekötözze
595 17|             kissé elkedvetlenítette az, hogy ilyen rögtön el kell neki
596 17|      ortályoskodik vele (még nem tudta, hogy meghalt). És még valami
597 17|          köszönet neki.~Rapsonné pedig, hogy még jobban siettesse az
598 17|                ez a kínzás, azt hiszem, hogy nem érem a reggelt! Leányok!
599 17|          Szilamért, s nem tudná felőle, hogy milyen tiszta, őszinte,
600 17|              bizony azt hihetné felőle, hogy aligha nem járult a feleletéhez
601 17|                 a feleségem azt mondta, hogy ez olyan cselekedet volt,
602 17|              mind a két lába egyszerre, hogy mint a kurta kígyó, úgy
603 17|             közéjök még a Bélpoklot is, hogy kilegyen a hetes szám! –
604 17|                Szilamér odalépett felé, hogy megengesztelje; de Rapsonné
605 17|             ebben az elátkozott várban; hogy szakadjon rád, mikor legvígabban
606 17|          ravaszsággal a Tiburc váramat, hogy soha bele ne jöhessek többet.
607 17|            erdőm, szaladgálhatsz benne: hogy kergessen meg a bolygó lidérc,
608 17|                 bélpoklosok ápolásáért, hogy nem kellett éjnek éjszakáján
609 17|                  ahol ilyenkor az igaz, hogy nagyon szépen énekelnek;
610 18|           hozzájuk nyúlni nem mer vala, hogy ellökje őket az útból. A
611 18|             mégpedig olyan elmés módon, hogy a mankójának a vége el levén
612 18|                ti kantusaitokat. Tudom, hogy tűzbe-vízbe mennétek érettük,
613 18|                érettük, ha megtudnátok, hogy valami nagy veszedelem fenyegeti
614 18|               miatt estek el a harcban, hogy ha ennek az asszonynak fiúgyermeke
615 18|                 billogos tüzes késével, hogy abba soha asszony bele ne
616 18|               nem tudja; mert ha tudná, hogy a leányának fia született,
617 18|        átjáróvárban lesi már nyugtalan, hogy mikor üssön rajtuk a bálványosvári
618 18|               bálványosvári pogányokon, hogy rohanja meg a várukat, ragadja
619 18|               ezt, bizony nem is várná, hogy az anyja parancsoljon neki;
620 18|          megjelenni. De elébb megvárta, hogy sós hamuval, büdöskővirággal
621 18|               szere. A gyula elküldött, hogy vigyük fel vaskondérban
622 18|      összességéből Szilamén megtudhatá, hogy atyjának az akaratja szerint
623 18|          Bálványosvárban a tűzhalomnál, hogy az új tűz fölött magzatát
624 18|                annyiban igazat mondott, hogy a felesége szobájában levő
625 18|               De a garabonc észrevette, hogy ott egy ablak világít, s
626 18|          mellett.~– Az pedig szükséges, hogy ott égjen – helyeslé a garabonc.~
627 18|          garaboncoknak meg volt hagyva, hogy Szilamérnak el ne fecsegjék
628 18|                 azt hihette, aki látta, hogy két manó visz izzó gömböt
629 18|             hangok keletkeznek itt-ott, hogy az ember szíve majd megesik
630 18|               vernének ezerhúrú hárfát, hogy legyen zenehang, amihez
631 18|            látása, s akkor veszi észre, hogy a „Hadak útja” (a Tejút)
632 18|                valaki a csillagok közé, hogy beleszédül az égbe.~S ha
633 18|     világosságot ad az emberek szívébe, hogy megértsék, mi különbség
634 18|              szorítá magához gyermekét, hogy Imola megijedt tőle: azt
635 18|             mikor a székely azt mondja, hogy „ma nem!”, akkor ég föld
636 18|                 tűz.~Az pedig régi hit, hogy ha a „hívek” közül csak
637 18|          ormairól. Szilamér csak leste, hogy mikor gomolyodik majd fel
638 18|                 maga oltotta ki. Látta, hogy Szilamér nagyon búsul, megszánta
639 18|                 az, mint őneki volt az, hogy nem gyónhatott meg.~Szilamér
640 18|        taréjzattal, gömbölyű pajzsát ni hogy tolja maga előtt. A másik
641 18|        csatacsillag lecsapott a földre, hogy megrendült belé az egész
642 18|                s fényt vet a tájra. Ni, hogy omlik alá a vér a felhőkből!
643 18|       gyújthattuk meg a kénköves aknát, hogy az ostromlók odafulladjanak,
644 18|                a harcba. Előre éreztük, hogy veszedelmünkbe megyünk.
645 18|                legnagyobb átok rajtunk, hogy te nem voltál ott köztünk;
646 18|                 nem voltál ott köztünk; hogy nem volt velünk egy fiatal
647 18|                    Harapd el nyelvedet, hogy ne mondjon több ilyen átkozott
648 18|                Hátra a legrosszabb. Az, hogy tűz nélkül maradtunk (tűzhelyünk,
649 18|            tűzhelyünk, szívünk is); az, hogy megverettünk, az, hogy ellenségünk
650 18|                  hogy megverettünk, az, hogy ellenségünk bírja már a
651 18|            bírja már a külvárunkat, az, hogy két testvéred el van már
652 18|                 el van már temetve, az, hogy ősz apád is ravatalon fekszik:
653 18|                  Annak a betetőzője az, hogy te nem vagy köztünk. A kevély
654 18|               fölkéri a várat, s tudva, hogy te nem vagy benne, se a
655 18|          feleséged, azzal fenyegetőzik, hogy ha magunkat kegyelemre meg
656 19|          hegedűszóban tudtul lett adva, hogy amit a váron belül cselekesznek,
657 19|             emberek, akik azt állítják, hogy a torjai keresztyének ásták
658 19|            ostoba beszéd is hallatszik, hogy a kőművesmester rosszul
659 19|               az bizonnyal tudni fogja, hogy ez az ördögök ravaszsága
660 19|              kőműves elvégre azt tette, hogy a saját feleségét falaztatta
661 19|               ez a tornyos kapu nemcsak hogy az ördögöknek ellenállott,
662 19|            határos. Sokan azt állítják, hogy azért ment ez olyan könnyen,
663 19|         közelebb találtak, azt mondták, hogy az előrohanó bélpoklosokat
664 19| legigazságosabbak pedig tudták azt jól, hogy az új tűz ki nem gyulladása
665 19|             egész veszedelmet. Elég az, hogy megtörtént, s most már a
666 19|            lekergetett a pinceboltokba, hogy ne lábatlankodjanak ott.
667 19|      keresztyének nagy hamar megtudták, hogy a belső várban nagy változás
668 19|              Szilamér híva hív tégedet, hogy holnap hajnalban, napfeljövetelnél
669 19|             vigasztald anyádat s mondd, hogy imádkozzék: mert „egy” fia
670 19|              nem is csodálkozott rajta, hogy Szilamér csak a harci készületekre
671 19|             mikor a csarnokba belépett, hogy semmi asszonysírást sem
672 19|              ravatal; de olyan magasan, hogy a rajta fekvő alakra alig
673 19|               Valóban halott?~– Mondám, hogy „ma” halott.~– És holnap?~–
674 19|                 tuhudun népet hozzátok, hogy észre sem veszi. Az ő ősi
675 19|            pogánytól, aki nem titkolja, hogy ő bizony kész volna a mennyei
676 19|                a vértanúság árán; hanem hogy neki fizessenek érte. S
677 19|                 volnék, hát azt tenném, hogy ezt így elmondanám az én
678 19|            köttetne! – Az kellene csak, hogy ezt Opour Kevend uram hallja!~…
679 19|          rettenetességében; az a tudat, hogy egész életének dicsősége,
680 19|                játéka egy vak emberrel; hogy azok az istenek, akiket
681 19|                 át.~– És én azt mondom, hogy Isten úgy legyen hozzám
682 19|               nem fogom azt megengedni, hogy férjem atyját élve eltemessék!~–
683 19|          pohárba töltve odatennék eléd, hogy ürítsd ki, nagyobb halálkínt
684 19|                magzatodnak.~– Elhiszem, hogy úgy lesz – szólt Imola szilárdul. –
685 19|               vallása, azt parancsolja, hogy annak, aki ellenem vétett
686 19|         gyermekem életét annak az árán, hogy egy embert tudtommal, beleegyezésemmel
687 19|            beleegyezésemmel megöljenek: hogy megöljék előttem a férjemnek
688 19|                  ne tegyek semmit arra, hogy őt megmentsem. Én az én
689 19|                 A tetszhalott azt érzé, hogy egy láthatlan kéz megragadja
690 19|             rácsapva a ravatal padjára, hogy az egész összedőlt egyszerre,
691 19|                elég volt egy mordulása, hogy falnak fusson a fejével
692 19|          hátrafordítá a fejét megnézni, hogy mit mivel amaz asszony.~
693 19|              odament ő is a gazdájához, hogy segítsen őt kis gazdasszonyának
694 19|                 dolga az volt e földön, hogy reszketni kezdett, mint
695 19|                 oroszlán meg azt tette, hogy meleget fújt neki a szíve
696 20|            felállítva az udvarban; úgy, hogy a nyolcszegletű udvarnak
697 20|            anyjához azzal az izenettel, hogy holnap a két fia közül az
698 20|              esperest pedig arra kérte, hogy siessen hozzá, a gyóntatást,
699 20|       malaszttal. Erős hite volt benne, hogy Isten megsegíti őt, megakadályoztatja
700 20|   vérszövetséggel lesz megkötve a szer, hogy senki közületek az ős törvényeket,
701 20|                fiát, aki testet öltött, hogy meggyőzze a halált. Én,
702 20|            hajtani a hatalmasok szívét, hogy azokat, akik nekem híveim
703 20|            Imola fejét keblére vonva –, hogy amily igazán én neki megbocsátom
704 20|              igazán bocsássa meg nekem, hogy egyetlen leányát, azt a
705 20|                Hosszú álom volt az: ni, hogy megőszültem! Azzal a szavaddal
706 21|               elbocsátva: azért illett, hogy fejét fátyollal borítsa
707 21|               átölelték egymást, de nem hogy megbirkózzanak, hanem hogy
708 21|              hogy megbirkózzanak, hanem hogy megcsókolják egymás szakállát.~–
709 21|              előkullogott, amint látta, hogy itt nem lesz verekedés;
710 21|           horkáz jelenté az esperesnek, hogy a bálványosi tuhudun nép
711 21|               rabonbán, Kevend óhajtja, hogy ő maga mártassék bele elöljáróképpen
712 21|           annyival derekabb ember volt, hogy úgy vitte a földi életét,
713 21|               úgy vitte a földi életét, hogy istenné lett. Megismertem
714 21|             egyet engedjétek meg nekem, hogy az öreg Istent, akit ti
715 21|            Rhadamantus barát.~– Persze, hogy csizma – mondá az esperes. –
716 21|                egy sem ijedt meg attól, hogy ezt a nagy poharat egy hujjában
717 21|             atyákat, a szent forráshoz, hogy a szent keresztséget elfogadja,
718 22|                szép Imolája történetét, hogy „éltek haltak, tojáshajba
719 22|              van, el kell még mondanom, hogy mi történt továbbat Bálványos
720 22|               hatalmas lett Apor vajda, hogy a (maga jött) király, Bajor
721 22|              bocsátó, míg alá nem írta, hogy a koronáról lemond: akkor
722 23|            Jegyzetek~Érzem a szükségét, hogy e regényem bevégeztével
723 23|               mondjak, arra a kérdésre, hogy „hát mi volt ez?”~Regény
724 23|                 regény, s tehetném azt, hogy arra a nagy szabadalomra
725 23|               képzeletem hyppogryphjét, hogy kalandozzon be ismeretlen
726 23|              meséket, hanem azt tettem, hogy összegyűjtöttem mindenünnen,
727 23|            szempontból is kötelességem, hogy azon írótársaim iránt elismerő
728 23|                előbbi megegyezik abban, hogy a Mike leányt azért nem
729 23|           Megerősítik azt a kimenetelt, hogy az összekoccanás véres bonyolulata
730 23|      erkölcsöket plasztice előállítani, hogy egy ilyen korszakidomító
731 23|                nélkül érthetővé legyen. Hogy ez mennyire sikerült, azt
732 23|                 következik az országra, hogy a búza köble felmegy 8 forintra: (
733 23|          garázdálkodásokat követtek el, hogy IV. Béla már kénytelen volt
734 23|               Rapsonnéról szól a monda, hogy a Dromó ördögnek azt ígérte,
735 23|              Dromó ördögnek azt ígérte, hogy ha neki egy utat épít a
736 23|                   a tótok panaszkodtak, hogy a magyarokkal kutya- vagy
737 23|            elhelyezve.~Alig félszázada, hogy e kövek megvoltak, s a Maksán
738 23|           Ammianus Marcellinus szerint, hogy a szakállnövés meggátoltassék;
739 23|         Callimach szerint tüzes vassal, hogy szokjék hozzá korán a fájdalmas
740 23|        Dussieux-nál ez már azt jelenti, hogy a gyermekek arcai szörnyeteggé
741 23|             első szakában oly kemények, hogy alig faraghatók: a nép özönfának
742 23|           dörzsölés által, gyanú támad, hogy valahol még el nem oltott
743 23|     bálványalakokat, de kétségbe vonja, hogy hitelesek volnának.~70. [
744 23|          borbélyt hivatott, panaszolva, hogy a trónra lépő magyar király