Part

 1 2 |          építeni, hanem a szabad ég alatt gulyáikkal, méneseikkel
 2 3 |   vizében, felvetette a vizet az ég felé, azután a görbe késével
 3 3 |       tevé, jobbját felemelte az ég felé, s tartózkodás nélkül
 4 3 |     elborítson, tűz megemésszen, ég rám szakadjon; magam és
 5 5 |      azonban nem hozták a szabad ég alatt: egy nagy sátor volt
 6 10|         búcsút kiabált, a keleti ég felé húzódva hosszú sorban;
 7 11|     mennyei karok volnának, s az ég átlátszó aranyában végigrepül
 8 14|   kebelében hordva a lángot, nem ég vala annak hevétől. Mert
 9 14|         perzseli a mezőket, s az ég nem ád esőt és harmatot,
10 14|         kiterjeszté a karjait az ég felé és felkiáltott: Óh,
11 15| sudaraikat az égbe emeljék, s az ég madarainak szállást adjanak.
12 17|   megveri a ragya! S gyertya sem ég az asszony ágya mellett!
13 17|        amint azt látja, hogy nem ég a gyertya a betegágyas asszony
14 18|      Szilamén –, ott a szövétnek ég a gyermekágyat fekvő asszonyom
15 18|     olyan robbanással, mintha az ég kárpitja hasadt volna ketté;
16 18|  megmegvillan egyszer-egyszer az ég alja; mintha a lenyugodott
17 18|   másikra fordul, felpirkadna az ég széle.~Szilamér azt érzé,
18 18|             s íme előtte állt az ég csónakából alászállt tünemény;
19 18|        körülragyogva a pitymalló ég aranybíborától.~– Hajnal
20 18|    mondja, hogy „ma nem!”, akkor ég föld összeszakadjon is,
21 18|         egy kék felhő, a sápatag ég alján elpihenve.~Imola kitalálta,
22 18|         hegylánctól a másikig az ég harsonái. Ezek itten Etele
23 18|    utolsó tuhudun az útra. Ottan ég a szálfa! Égi tűz gyújtá
24 18|         nála! Viszem magammal az ég lángját Bálványos várába!
25 18|      szedett a markába, s míg az ég villámait ontá, míg a zápor
26 19|          a véghetetlen magasságú ég!)~De a megrémült cinkosok
27 20|    fáklyák lobogványát; a keleti ég alján pirkadni kezdett a
28 20|      földi tűz helyett fogadd az ég tüzét. Imádd istenedül azt,