Part

 1 1 |                  s ha valakit ottkap az öreg ördög, a Nemere, úgy eltemeti
 2 2 |             székely lovasság, akiket az öreg rabonbán, Opour vezetett,
 3 3 |               nem köti az eskü, amit az öreg tett. Az öreg békét, barátságot
 4 3 |             eskü, amit az öreg tett. Az öreg békét, barátságot esküdött,
 5 4 |                 mindig a régit tartják. Öreg ember már: három tatárjárást
 6 4 |   késedelmeskedni; mert messze lakik, s öreg asszony már. Még akkor tündérek
 7 4 | Jézus-követőknél a keresztség.~Amint az öreg Kevend úr, senkit nem üdvözölve
 8 4 |                 fiam! – dörgé Opour, az öreg; – hát a leány, hogy mondja
 9 4 |             reájuk. Legdühösebb volt az öreg Opour, aki nemcsak a három
10 4 |                 zúgás hagyta helyben az öreg szavait. Még Rapsonnét is
11 5 |          valóban nagy szüksége is volt: öreg volt már és tehetetlen;
12 5 |         megbotránkozásra méltó.~Csak az öreg fejedelem, a potrohos Thatha
13 6 |                 készítette azokat – az „Öreg isten” parancsolatjára.~
14 6 |                 Egyik szögén ülnek szép öreg emberek,~Másik szögén ülnek
15 6 |                 Másik szögén ülnek szép öreg asszonyok~Harmadikán ülnek
16 7 |                halál. – Hanem Rapsonné, öreg nénéd. S neked nem szükség
17 8 |               ez a „zászlóforma”: ez az öreg Opournak a sírja. Amint
18 8 |             megsült: ne féltsd te őtet. Öreg vagyok már no, magam megvallom –
19 10|            szólt a székelyek grófja, az öreg –, hogy teneked „volt” egy
20 11|           üdvözletes zenebona közül. Az öreg rabonbán pedig áldomást
21 17|          elkövetkezik az idő, amikor az öreg asszonyságnak a tagjait
22 17|             Hejh, de nagyot ugrott a jó öreg. Mindjárt azonnal ökröt
23 20|          székelyek! – kiálta a kádár. – Öreg rabonbánunk, jó Opour Kevend,
24 20|           hatalmas anyádnak – rebegé az öreg, Imola fejét keblére vonva –,
25 20|               égből leesni! – rebegé az öreg. Teneked erőd van! Hallottam,
26 21|           engedjétek meg nekem, hogy az öreg Istent, akit ti Jehovának,
27 22|               iharfák zúgását…~…Héj, te öreg Isten! Magyarok Istene!