Part

501 15|                Szilamér azonban nemhogy nem ültette a taplóembert a
502 15|           kiszedett belőlük a tálból, s nem is sejtette, hogy ő mostan –
503 15|            böjtölt, amíg a felesége fel nem világosította róla. A jámbor
504 15|             azonban az egész ebéd alatt nem vett magához egyebet, mint
505 15|             kövér ikrás csík, hogy fenn nem akadt a szálkáival rajta.~
506 15|         tálaiból megértettem, én bizony nem bánom, akár ma keresztyénné
507 15|                 azt mondá Szilamérnak: „Nem megy az oly könnyen! Mert
508 15|         semmiképpen a Krisztus követője nem lehetsz mindaddig, amíg
509 15|     gazdagságodat a szegények között ki nem osztod, s magad olyan szegénnyé
510 15|                 s magad olyan szegénnyé nem leszesz, mint a legszegényebb
511 15|           belőle, hogy maradt is benne, nem is: mintha életében utoljára
512 15|                azt látta, hogy Szilamér nem tréfál, hanem leszedi a
513 15|              neki a taplóruháit.~– Csak nem akarod, hogy itt előttem
514 15|                szegények között, jobbat nem tehetek, mintha tégedet,
515 15|                Ha tréfa ez a dolog, úgy nem az én tréfám – viszonzá
516 15|               puszta őrzi a másikat; de nem lehet megállni az én hazámban,
517 15|                a világról lemondani. Az nem bocsáthat meg az ellenségének,
518 15|              össze. Ha tetszik a csere, nem bánom: vállalom! Itt a kard,
519 15|            tőlem, Sátán! Az én országom nem ebből a világból, de a másvilágból
520 15|   kecskepásztoroknak való! Mert énnekem nem kell az olyan mennyország,
521 16|           szerint. A mi papjaink bizony nem hirdetik a szurtos szegénység
522 16|            fénybe, pompába öltözködnek; nem is élnek aszalt gombával,
523 16|               mert efféle ide az erdőbe nem jön.~Imola azután a vezeklésül
524 16|              valami kisebbfajta csodát; nem kíván ő azokból az igen
525 16|          egymásra bukkannának. Az pedig nem is volna valami lehetetlen.
526 16|                főhorkáz.~– A prépost?~– Nem tudom én: piritus-e?~– Ejh!
527 16|             tudom én: piritus-e?~– Ejh! Nem piritus, hisz az nincs a
528 16|             olyan szomorúan mondá ki:~– Nem leszek én már a te Jézusodnak
529 16|        véthetett neki?~Odaült eléje, de nem a kerevetre, hanem a lábához,
530 16|                neked el fogok beszélni, nem tudom, kiállod-e végig?
531 16|                 kísértett volna meg. De nem volt álomlátás. Valami távoli
532 16|               én korsómból, ha magadnak nem szabad a folyó patakból
533 16|             tekintgetett fel rám, miért nem vettem le a süveget a fejemről,
534 16|                  kérdezém a banyától.~– Nem látod! Temetés.~– Temetés?
535 16|                 Szúrd ki a szemedet, ha nem látja! Ott megy abban a
536 16|                   No még ilyen temetést nem láttam. Azt tudom, hogy
537 16|                 sárga ruhásnak, mert ez nem folyik sehová. – Azt kezdtem
538 16|               vele a másvilágra. De azt nem tették. Hanem az ének végeztével
539 16|                 visszatérned soha többé nem lesz szabad; mint nem szabad
540 16|             többé nem lesz szabad; mint nem szabad semmi halottnak az
541 16|               edény az étellel, azokhoz nem nyúlt.~Engem valami szörnyű
542 16|               el, aminőt soha életemben nem éreztem. S az a rossz természetem,
543 16|            kereplőt! – mondám neki – Én nem élek a ti törvényeitek szerint.
544 16|        felemelte a csuklyát az arcáról.~Nem mondom el előtted, mi volt
545 16|          Asszonynak ez iszonytató képet nem szabad megismerni. Nincs
546 16|                hírét hallottuk, de soha nem láttuk.~– A Szentföldön
547 16|          temetve. Nő, gyermek, jó barát nem jöhet ki hozzám, és én őhozzájuk
548 16|                 hozzám, és én őhozzájuk nem mehetek. Emberi hajlék engem
549 16|                  Emberi hajlék engem be nem fogadhat. Egyedüli helyem
550 16|               királyok, se a rabonbánok nem hoztanak:~– A szentírás
551 16|                 Én pedig felkacagtam!~– Nem! Nem! Nem! Én annak az Istennek,
552 16|               pedig felkacagtam!~– Nem! Nem! Nem! Én annak az Istennek,
553 16|                felkacagtam!~– Nem! Nem! Nem! Én annak az Istennek, akinek
554 16|           akinek ilyen a törvénye; híve nem leszek soha! Ne szólj nekem
555 16|              többet! Én az ő nyomdokába nem lépek soha!~Imola reszketve
556 16|                mert én ezt a bélpoklost nem hagytam ott az élő sírban,
557 16|             ragyogott az arca.~– De hát nem félsz engem megölelni ezután?~–
558 16|               De hát hová tegyem?~– Hát nem férne el itten? Nézd, mennyi
559 16|      rátekintéstől.~– Te golyhó! Hát te nem tudod, hogy én; ha idegen
560 16|               ha idegen férfi jön elém; nem látom meg, milyen az arca?
561 16|          lefekteté Szilamér a Lázárt.~– Nem irtózol a szörnyű bűzétől? –
562 16|            susogva Szilamér Imolától.~– Nem. Én tavaszi ibolyák illatát
563 16|                hajnalig. S a szemeit le nem vette a bélpoklos arcáról;
564 16|             nézett, s aztán a szemektől nem látta az arcot.~Mikor a
565 16|             leánynak az arca, amit soha nem lopott meg az égető napsugár.~
566 17|             hogy az élve eltemetett már nem él ezen a világon; bizonyosan
567 17|                haza a Tiburc várba, ami nem messze volt a Sósmezőhöz.~
568 17|          egészen kigyógyult is közölök, nem hagyta el a társait, visszatérnie
569 17|            bélpoklos szerzet egyébiránt nem henyélt ott hiába, ők mindannyian
570 17|                ő az adósa a lázároknak, nem azok őneki.~Volt közöttük
571 17|              Rapsonnéé! Aztán meg, ha ő nem retteg ezeknek a társaságától,
572 17|               ezeknek a társaságától, s nem félti a leheletük ragályától
573 17|              világba; míg valami faluba nem ért: ott elfogták, elolvasták,
574 17|           izenetnek a kelet helyét, azt nem mondta meg neki a komondor.~
575 17|          bölénynek, dámvadnak: Szilamér nem kergette őket; otthon ült: –
576 17|        dübörgése hangzott a csapóhídon: nem ügyelt ő arra. A nyitott
577 17|                Isten veszi magát körül.~Nem csoda hát, ha csak akkor
578 17|                hova gondoltok? Amíg meg nem újul a hold, nem szabad
579 17|               Amíg meg nem újul a hold, nem szabad meglátni a napsugárnak
580 17|    téglázóvassal, amint azt látja, hogy nem ég a gyertya a betegágyas
581 17|             ilyen fiatal házasok! Vasat nem szabad az asszony közelébe
582 17|               venni, amíg a hat hete le nem tel. Ellenben egy tikmont
583 17|                 kellett volna megfőzni, nem a levelét is; de hol maradt
584 17|           tenyere? Azt ugyan a pogányok nem ismerik. No majd adok én
585 17|               ostobasággal; mert hisz ő nem saját magára példálózott,
586 17|            durva földlakók vastag fülei nem hallanak meg. A gyermek
587 17|                 a szűrüket innen? Imola nem magáért aggódott: ő erős,
588 17|                egészséges vérű nő volt, nem szokása a kényeskedés; de
589 17|            legyen meg, mint holnap. Itt nem is volna már helyetek, mert
590 17|                 ortályoskodik vele (még nem tudta, hogy meghalt). És
591 17|            nekik, amíg magának szüksége nem lesz rá, és most visszakéri.
592 17|                kínzás, azt hiszem, hogy nem érem a reggelt! Leányok!
593 17|          barátok virginálnak itten?”~Ha nem ismerné az ember olyan jól
594 17|            ember olyan jól Szilamért, s nem tudná felőle, hogy milyen
595 17|             hihetné felőle, hogy aligha nem járult a feleletéhez vagy
596 17|                dicsérik az ő Istenüket, nem egyebek, mint azok a szerencsétlen
597 17|               Isten nélkül való pogány. Nem is telhetett ki ilyen ördöngösség
598 17|         pereputtyoddal falkástul! Engem nem lát többet ez a gyehennabirodalom!
599 17|            bélpoklosok ápolásáért, hogy nem kellett éjnek éjszakáján
600 17|             nagyon szépen énekelnek; de nem a fülemülék, hanem a farkasok.~
601 18|                                   Az el nem oltott tűz a kandallóban~
602 18|               Rapsonné asszonyom, ha el nem állták volna az útját a
603 18|             Senki pedig hozzájuk nyúlni nem mer vala, hogy ellökje őket
604 18|       szegényeknek, akiknek azt viszont nem volt szabad puszta kézzel
605 18|               pártfogó gazdátok; mintha nem is tuhudun volna, de maga
606 18|             Mike Sára asszony pedig ezt nem tudja; mert ha tudná, hogy
607 18|            Andorás megtudná ezt, bizony nem is várná, hogy az anyja
608 18|             lenni, semmi jobb dolgot el nem követhettek, mint ha most
609 18|               De már az utolsó szavakat nem hallották a lázárok, mert
610 18|     hegyoldalnak, mintha egymást űznék; nem válogatva az utat, hanem
611 18|               Az lesz a derendócia! Fel nem tartja ezt már semmi világi
612 18|               mehetett ki a várból. Ott nem maradt volna éjszakára még
613 18|          szigetről”, ahol őneki magának nem árthatnak a felköltött gonoszok,
614 18|           zsellyeszékéhez.~– Siess, míg nem jönnek! (Tudniillik azok
615 18|                Pusztuljatok dolgotokra! Nem ismeritek már az ostoromat?~
616 18|                  Bizonyára a vén tündér nem szokott hiába átkozódni.
617 18|                 levő kandallónak a tüze nem az övé volt, hanem az asszonyáé.
618 18|            hanem az asszonyáé. Azt csak nem olthatta ki.~De a garabonc
619 18|                hajnalban: mert különben nem gyullad meg az új tűz.~–
620 18|                a két öcsémre: mert azok nem gyújtják azt meg.~– Bizonyára
621 18|                  Bizonyára a tűzkereket nem gyújtja meg a te két öcséd,
622 18|               elvezettük, megtartottuk. Nem voltunk-e neked édes isteneid?
623 18|               teneked és a te népednek. Nem olyan istenek, akiket minden
624 18|              bennünket áldozataival meg nem vesztegethet. Mindig közel
625 18|             Szilamér fejére: „Látod, én nem sajnálom az én csillagaimat
626 18|              ezüst ívet ott az égen; ha nem jelennék-e meg őneki is
627 18|               Csendes és jótékony álom. Nem verték fel a rossz rémek,
628 18|               mint az oltárképen.~De ez nem az égi alak volt, hanem
629 18|              Szilamér álomkábultában.~– Nem hallod a hívogató kürtszókat
630 18|             Bálványos várában?~Szilamér nem hallotta, mert a gyermeke
631 18|                  És ő megértette.~– Hát nem indulnánk Bálványosvárba?
632 18|              útra – sürgölé Imola.~– Ma nem! – kiálta indulatos daccal
633 18|                 akarja szorítani. – „Ma nem!”~S mikor a székely azt
634 18|            székely azt mondja, hogy „ma nem!”, akkor ég föld összeszakadjon
635 18|             összeszakadjon is, az a nap nem olyan nap, amely őt engedelmesnek
636 18|               helyéből egy darabban meg nem mozdíthatják. Opour Szilamér
637 18|            mozdíthatják. Opour Szilamér nem viszi a fiát tűzön fölavatni!~      ~
638 18|               vallására nézve.~Szilamér nem ment el a bálványosvári
639 18|                régi tűzből, az új tüzet nem bírják lángra lobbantani
640 18|               kellett látszani; de csak nem támadt az elő. A nap is
641 18|                mint őneki volt az, hogy nem gyónhatott meg.~Szilamér
642 18|                volt már. Az új tűz csak nem lobbant fel Bálványosvár
643 18|                 a legények raknak, csak nem gyulladtak ki; a tűzkerekek,
644 18|        hegyoldalon aláeregetni szoktak: nem kergették egymást. Olyan
645 18|              volna. Ma reggel az új tűz nem gyulladt meg: ez volt az
646 18|                 És azalatt, amíg tüzünk nem volt, megtámadták Bálványos
647 18|              őket. A görögtűz koszorúit nem használhattuk ellenük, mert
648 18|             használhattuk ellenük, mert nem volt tüzünk, odatolhatták
649 18|           vívótornyukat. A vashíd alatt nem gyújthattuk meg a kénköves
650 18|          ostromlók odafulladjanak, mert nem volt tüzünk. – Ránk törték
651 18|                gonosz tündér. Ah, miért nem voltam én ott?~– Hisz ez
652 18|        legnagyobb átok rajtunk, hogy te nem voltál ott köztünk; hogy
653 18|                voltál ott köztünk; hogy nem volt velünk egy fiatal vezér,
654 18|             ravatalon fekszik: még mind nem a legnagyobbik átok. Annak
655 18|                a betetőzője az, hogy te nem vagy köztünk. A kevély győzelmes
656 18|                 várat, s tudva, hogy te nem vagy benne, se a feleséged,
657 18|                 magunkat kegyelemre meg nem adjuk, fejünkre rontatja
658 19|                akkor mindazok, akik fel nem vették a keresztséget, ide
659 19|               várába, aminek megvívását nem tanácsolta a vajda a királynak.
660 19|                  azért őket ugyan senki nem háborgatja; de a váron kívül
661 19|                amíg az áldozatjukat meg nem kapják. Miért is a kőműves
662 19|              saját nemzetsége ellenében nem tud olyan jól verekedni,
663 19|              azt jól, hogy az új tűz ki nem gyulladása okozta az egész
664 19|         kádárjával:~– Ott leszek!~Imola nem is csodálkozott rajta, hogy
665 19|              különös viseletekben, amik nem a rendes harcosoké.~A terem
666 19|                    Áldozunk istennek.~– Nem áldozhatom én veletek?~–
667 19|             elrángatták a tetemtől.~– Ő nem halt meg, csak el van rejtőzve! –
668 19|                 te tuhudun hitedbe bele nem szólok; nem bánom, hidd,
669 19|                hitedbe bele nem szólok; nem bánom, hidd, amit akarsz!
670 19|             férjem atyját megáldoztatni nem engedem! Abba már beleszólok.~–
671 19|                már beleszólok.~– Hiszen nem áldozzuk őt meg! Íme csak
672 19|                 fekszik, az soha többet nem látja ezt a világot!~Kádon
673 19|              Opour Kevend hét nap múlva nem látná ezt a világot? Beszéljünk
674 19|             utolsó láng csak pislog, de nem világít, nem melegít többé.
675 19|                 pislog, de nem világít, nem melegít többé. A mi fánknak
676 19|               nagy folyó, mi azt vissza nem fordíthatjuk. Íme láthatod:
677 19|                az ős istenek oltáraiért nem tud, nem akar harcolni többé.~
678 19|             istenek oltáraiért nem tud, nem akar harcolni többé.~Imola
679 19|                 alkudozó pogánytól, aki nem titkolja, hogy ő bizony
680 19|                üdvösséget elfogadni, de nem a vértanúság árán; hanem
681 19|            tetszhalott arcvonásai ugyan nem változtak, azokat kővé fagyottan
682 19|                dicsősége, híre, imádata nem volt egyéb, mint bolondok
683 19|           laknak, nincsenek sehol; és ő nem fog odamenni; hanem fog
684 19|             sötétséggel. Mi a pokol, ha nem ez az? A rémület, az iszonyat,
685 19|               tagjainak merevencsét meg nem bírta törni, megfehéríté
686 19|           pogányok? Hát a nagy Megváltó nem önként vállalta-e el a halált?
687 19|                 vállalta-e el a halált? Nem feszíttette-e magát a keresztfára?
688 19|           irgalmas, kegyelmes, ahogy én nem fogom azt megengedni, hogy
689 19|            ürítsd ki, nagyobb halálkínt nem vennél magadnak, mint ha
690 19|                életre visszahívod: mert nem rosszabb ellenség az ördög
691 19|                megbocsássak. És énnekem nem szabad megváltanom életemet,
692 19|               világ: egy pillanat múlva nem volt ott más, csak Imola
693 19|                tenyerét dörzsölgeti. De nem bírja életre hozni. Nagyon
694 19|               még az elrejtőzött arcára nem tért vissza a pír. A világzár
695 19|        panaszkodnék neki a szemeivel.~– Nem bírsz te azzal egymagadban –
696 19|              végignyalogatni, csakugyan nem állhatta tovább a halott
697 19|           Istent láttam. Szavát hallám. Nem maradok itt sokáig. Jobb
698 20|         istenhez, a nap mezejére. Ember nem tudhatja, visszabocsátják-e
699 20|               bizony vezér nélkül mi el nem lehetünk. Válasszunk új
700 20|              pedig csodatétel nélkül el nem maradhat. A keresztyéneknek
701 20|             maradhat. A keresztyéneknek nem lehet már többé visszalépni;
702 20|                lelke talál itt világot, nem más.~Mike Sára asszony is
703 20|                 az ős isteneket soha el nem hagyja: végső csepp véreig
704 20|            csillagok járnak az égen, el nem árulja. Így tettek őseink,
705 20|                 szentek paradicsoma.~De nem köttetett meg; mert mielőtt
706 20|               kit ők sohse láttak: vagy nem így, ahogy most: hisz az
707 20|             büszke, milyennek ismerték: nem oly parancsoló; alakja görnyeteg:
708 20|              asszony szólt bátran:~– Ti nem választhattok új vezért
709 20|             olyan volt a hangja, mintha nem emberi ajkról, de valahonnan
710 20|             Azok ott odafenn se egymást nem sértik, se egymás népeit
711 20|               se egymás népeit bosszúra nem küldik. A mi ős istenünk
712 20|             mint egy élő kereszt, s már nem kellett őt támogatni sem
713 20|               csókolta a kezét.~– De te nem hagyod őt az égből leesni! –
714 21|                de aki előjött rajta, az nem a bajvívó dalia volt, hanem
715 21|             Keresztyén rend szerint még nem volt ő az urának megesküdött
716 21|              minden ékesen szólásból, s nem kellett nekik ennél a példánál
717 21| egybetalálkoztak, átölelték egymást, de nem hogy megbirkózzanak, hanem
718 21|                vissza e kiáltást: talán nem is a falak, hanem a falakon
719 21|     előkullogott, amint látta, hogy itt nem lesz verekedés; aztán meg
720 21|   elöljáróképpen a szent patakba.~– No, nem bánom – mondá Szilamér –,
721 21|            barát nagyon szítta a fogát: nem járja ez.~– Aztán még egyet
722 21|               víz mellett, tűz mellett; nem tartok semmiféle bálványokat:
723 21|              föld alá, ahol senki rájuk nem talál többet; hanem azt
724 22|                székely pedig az igazait nem hagyja. Egyébként is fenekestül
725 22|               Hanem ez az egész vérözön nem volt képes Bálványos várát
726 22|                 előtt, de Bálványosvárt nem bírták megvívni. A székely
727 22|                le: Bálványosvár hatalma nem csökkent. Az Opour rabonbánok
728 22|                székében megöröködjék, s nem sajnált Budáról lefáradni
729 22|                 háztűznézőt, s addig ki nem bocsátó, míg alá nem írta,
730 22|                 ki nem bocsátó, míg alá nem írta, hogy a koronáról lemond:
731 22|         ajtótlan, ablaktalan toronyban, nem is adta ki, csak igen szép
732 22|           mondod: „Régen volt az: talán nem is igaz!”~
733 23|               megenged. Azonban ezúttal nem akarom magamat abba a gyanúba
734 23|                hogy a Mike leányt azért nem akarták a bálványosi Opourhoz
735 23|               főrabonbán áldozatára meg nem jelenik, kettévágassék. –
736 23|           osztották ki. – Ha sokáig tűz nem gerjeszthető dörzsölés által,
737 23|              támad, hogy valahol még el nem oltott tűz gátolja az elem
738 23|               magyarok Deus latin nevét nem ismerhették, s bejövetelük