Part

 1 5 |         áldozár nem vagyok, nem tudom megmondani, mi az igazság,
 2 7 |   Tudod-e már, hogy mi bajod?~– Tudom: szeretek.~– Kitalálod-e
 3 7 |       akarok lenni.~– Én azt is tudom, hogy kit szeretsz. Azt
 4 7 |       hogy kit szeretsz. Azt is tudom, hogy szeretve vagy.~– De
 5 7 |      álmodott kép után epednék. Tudom, hol van, s mégsem találom
 6 8 |      tuhudun hiten van.~– Ugyan tudom. Éppen ez a nagy baj. Hogy
 7 11|        elkomorodottan:~– Én nem tudom, ki az. Én nem vagyok se
 8 11|       tudok, amennyit megértek. Tudom azt, hogy akit ti Istennek
 9 11|       Fele népe odaveszett. Nem tudom, megtalálta-e az Istent.
10 11|    mikor elaltatott? Hát én nem tudom azt? Ugye azt dalolta: „
11 11|     parancsolja a vérbosszút.~– Tudom. Nem is felejtem el.~– Azt
12 12|         rajtuk.~– Azt én is úgy tudom – szólt magamegadással Rapsonné. –
13 12| holdruta szagától. Óh, ezt mind tudom én. Ilyenkor az ifjú pár
14 12|        fogát nézni, de ahogy én tudom, a Tiburc vára éppen a Pokol
15 12|  kezdeném el. De hát elfogadom. Tudom, hogy valami rossz lesz
16 14|      legyen nyárba!” Hát én úgy tudom, hogy a keresztyéneknek
17 14|      születése.~– Én csak onnan tudom, hogy a cselédségünk között
18 14|      taplós ember?~– Hát én nem tudom. Én úgy találtam a vadonban,
19 16|    főhorkáz.~– A prépost?~– Nem tudom én: piritus-e?~– Ejh! Nem
20 16|    neked el fogok beszélni, nem tudom, kiállod-e végig? Egy bölényt
21 16|       prépost – remegé Imola.~– Tudom. – Utána jött egy csoport
22 16|        temetést nem láttam. Azt tudom, hogy nálunk őshitűeknél
23 18|      szabta a ti kantusaitokat. Tudom, hogy tűzbe-vízbe mennétek
24 18|         tűz.~– Bolond nélkül is tudom. De ne bízzátok a tűzkereket
25 19|      Hát mit akarsz tenni?~– Én tudom, hogyan lehet életre hozni
26 19|  hallják meg. Isten küldi. Most tudom már igaz nevét. Az Isten