Part

 1 3 |    mondta az asszony. – Ki miben hisz, abban idvezül. Te esküdjél
 2 5 |          szónoklatával elégedve. Hisz Damasek isten dicsőségére
 3 9 |  bolondságokat, amikben senki se hisz már, de furcsaságukért mégis
 4 11|   esküszik az, aki menyegzőt ül. Hisz ez a szív dolga. Megesküdhetem
 5 12|     magától is kitalálhatta azt, hisz ő adta a tanácsot Szilamérnak,
 6 12|  kacagott rajta, elfeledte, hogy hisz ő is keresztyén volna.~–
 7 14|          hogy téged szeretlek.~– Hisz abból élet lesz, nem halál.~–
 8 14|  bucsesdi monostorból a barátot: hisz azok görög papok.~– Hát
 9 14|         ember.~– Óh, te oktondi! Hisz az nem taplós ember; hanem
10 15|          a tarsolyából Szilamér. Hisz az selyemből volt.~– Hogy
11 15| szerelmesének az orcája világít; hisz az a nap és a hold; – de
12 15|         hétnek illendőn áldozni. Hisz az a torjai barát maga is
13 16|         S amiben az ember erősen hisz, hát az be is szokott teljesülni.
14 16|   piritus-e?~– Ejh! Nem piritus, hisz az nincs a világon: az csak
15 16|   szerelmesem! Óh én drágaságom! Hisz éppen így lettél Krisztus
16 16|        cselédek tornácában.~– De hisz a cselédnép fitymálni fogja,
17 17|          nagy ostobasággal; mert hisz ő nem saját magára példálózott,
18 18|    megszánta az ő tuhudun hitét. Hisz ennek éppen olyan szívnyomás
19 18|       miért nem voltam én ott?~– Hisz ez volt a legnagyobb átok
20 19|           Imola ámult és bámult. Hisz ezek olyan szavak, amik
21 20|        vagy nem így, ahogy most: hisz az egy istennő! Tán a Furuzsina
22 20|    asszonyt megkeserítenéd!~Lám! Hisz itt még az átok is áldássá