Part

 1 1 |          maguk országában: ahol már ők ötszáz esztendeje otthon
 2 2 |            azoknak az értelmét csak ők maguk tudják.~Mikor ez a
 3 3 |           foltok szoktak maradni, s ők azokból majd megjósolják
 4 5 |        kutyák is üvöltöttek, mintha ők is tiltakoznának ez ajánlat
 5 6 |     tűzhalom, ahol apáink áldoztak, ők is oda sietnek. Minden asszony
 6 6 |             kisebbik fia, tavaly is ők lobbantották fel az új tüzet.~
 7 6 |        gyújtották; s most már aztán ők kezdték el énekelni az ispilángi
 8 8 |          törd te magadat azon! Csak ők egyszer egymáséi legyenek;
 9 11|       sikerült leányrablás hírével. Ők csak az örömhírt tudták,
10 12|           Nem is azt kívántam, hogy ők is lássanak. Nem bizony.
11 13|             hely – a virrasztásnál. Ők mosdatják meg a szent patakban
12 13|     patakban az elesett hős daliát, ők öltöztetik fel legpompásabb
13 13|         legpompásabb fegyverzetébe, ők nyújtóztatják ki a ravatalon,
14 14|           az egész ház lepihentével ők is alunni mentek, Imola
15 14|          dőlnek romba. Erős istenek ők: nem tűrik a megbántást.~
16 14|     megbántást.~Imola átlátta, hogy ok nélkül haragudott: Szilamér
17 15|           székelyek a Croesus apót. Ők ugyan ezt a nevet, amit
18 17|   egyébiránt nem henyélt ott hiába, ők mindannyian távol Palesztinában
19 17|         ruhában járhassanak mindig.~Ők foglalkoztak ellenben a
20 18| el-elakadozó szóval.~– Bizony halva ők már. S ki őket túlélte,
21 20|             délceg nőalak állt, kit ők sohse láttak: vagy nem így,