Part

 1 3 |         felvetette a vizet az ég felé, azután a görbe késével
 2 3 |          jobbját felemelte az ég felé, s tartózkodás nélkül mondá:~–
 3 4 |        kardja hegyét az oroszlán felé, hogy ha az Imolát meg találja
 4 5 |         hajító a Bábolna bálvány felé, hogy ez az istennő nyakába
 5 9 |         leánnyal a sekrestyeajtó felé. A jámbor bicebóca harangozó
 6 10|         Bálványos, a másik Torja felé nyíló; a torony falai négy
 7 10| szállingózott már a légben; vége felé közeledett ez az esztendő
 8 10|      búcsút kiabált, a keleti ég felé húzódva hosszú sorban; a
 9 11|   vágtattak sebesen Bálványosvár felé. Az átjáró váron túl nem
10 14|           a meredek hegyszakadék felé futnak. A vihar valamikor
11 14|      kiterjeszté a karjait az ég felé és felkiáltott: Óh, én Uram!
12 17|           mert úgy a nyár közepe felé egy olyan gyönyörűséges
13 17|           fejjel legyen az ablak felé asszony, gyermek. Különben
14 17|          meg.~Szilamér odalépett felé, hogy megengesztelje; de
15 18|       átjáróvár és a Bara mezeje felé.~Szilamér a vár ablakából
16 18|       alá, a világ minden sarkai felé elszórva.~Ki cselekszi ezt
17 18|     ahonnan csak a pokol tornáca felé szabad még az út.~– Kivertek
18 19|    értene. „Minden szentnek maga felé hajlik a karja.” Ezt te
19 21|     kevély lépésekkel közeledett felé: egyik kezében zöld hársfaágat,
20 21|         nevető orcával öreganyja felé nyújtá két kis kláris kezét;
21 23|         a magyar fejedelem a nap felé kardjával trónralépésekor.