Part

 1 3 |    találjátok, az egész népet érte meg ne átkozzátok; isteneiteket
 2 5 |     akkor adjátok ki, majd ha érte küldök.~Ez amilyen nagylelkű,
 3 5 | helyet találhat, amíg a kunok érte nem küldenek. Most oszoljatok
 4 6 |   jártak ebbe, s napvilág nem érte a benne őrzött ősi ereklyéket.~
 5 8 |  tornácában, milyen kár volna érte! Végre rátért a szükségesekre.
 6 9 |  annyi súlyt vető aranyat kap érte! Egyetlen leányom, Imola
 7 10|      egy könnyet sem ejtettem érte! Hibázott, bűnös volt, meg
 8 12|     világ lesz. Átkozott légy érte!~– Ugyan mit átkoznál engem
 9 12|  legény volt, nagyon nagy kár érte – mondá Rapsonné az első
10 13|     termetén. Milyen nagy kár érte!~– Mit kívánsz, szegény
11 14|     szobából, hogy a lába sem érte a földet. – Jaj, csak ne
12 14|       Szilamér szólította meg érte.~– Min mélázol olyan nagyon,
13 14|        s aztán vezeklést tart érte: akkor egész megújul a lelke
14 14|       azt el nem végzi. Akkor érte megyek, s elhozom ide magammal.
15 15|  miféle vezeklést szabott rád érte a remete?~– Többféléket –
16 15|      pisztrángok lakolnak meg érte.~– De ne ungorkodj, mert
17 17|      tevé, – de meg is nyerte érte a jutalmát az égtől; mert
18 17|   háládatlansággal fizessenek érte! Vigyetek ki innen!~Két
19 19|    nincs tanács: az égbe kell érte menni. Ez az ősi szokás.
20 19|    hanem hogy neki fizessenek érte. S azok a többiek mind rábólintottak.~–