Part

 1 4 |           és a mándructól sem, de mégis egy oroszlán nem kellemetes
 2 4 |            hogy sörénye nincs, az mégis oroszlán. Én nem féltem
 3 9 |       hisz már, de furcsaságukért mégis hozzájok nyúl: egyik garabonc
 4 11|         Akkor hát miért reszketsz mégis?~– Nem tőled reszketek;
 5 12|           szép Mike Imolát. Azért mégis úgy tette magát, mintha
 6 12|   keresztyén volt, de mindezeknél mégis erősebb volt – az anyai
 7 14|         lován hiányzik egyik láb, mégis elmennek; messze hazamennek,
 8 14|          a vitézek és a paripáik, mégis visszatérnek: velünk hadakoznak.
 9 14|      patkóik tapossák az utat, de mégis eljönnek; a magyart nem
10 14|       büdös, a fejéhez vágják; de mégis megtartják. A kert felől
11 14|          amiben az a virág állt: „mégis érzik rajta!” De sohasem
12 14| Hóbába-hó-bába! Se keze, se lába. Mégis ide szálla. Elolvad magába.
13 15|            mely a magasból jön, s mégis a legalsókat lepi meg legelébb;
14 15|         akit még nem ismerünk, de mégis nagyon szeretünk: – hiszen
15 16|         szép birtokom, úri házam. Mégis el vagyok temetve. Nő, gyermek,
16 16|      eleizon”. Imola aludt már, s mégis az ajkai csendesen utána
17 18|    végrehajtására előhívattanak.)~Mégis megérkeztek pedig: egy jött
18 18|      erőnk volt velük szemben, és mégis elbuktunk; le lettünk gázolva,
19 20|    királynéja, s oly hatalmas, és mégis jóságos egész tekintete.