Part

  1 1 |                 E kőbe vésett szövetség azt mondja, hogy a székely nemzet
  2 1 |                 bele a szarvait, s amíg azt öklelte, addig ráözönlöttek
  3 1 |          töltésének. Nem is készíthette azt más, mint óriás. Igenis,
  4 1 |           vésztűz tűnik fel a távolban, azt a Fergettyűvár azonnal tudatja
  5 1 |             betörni, mert nincs kapuja. Azt nem lehet kanócos nyilakkal
  6 1 |               rézzel van körül befedve. Azt nem lehet lábfokkal megostromolni,
  7 2 |         változás készül ezen a világon, azt már régóta mutatták a jelek.
  8 2 |          keresztül vonul be Erdélybe. – Azt pedig mindenki tudja, hogy
  9 2 |                vitézek, akiknek az ősei azt a zászlót a népeltörlő harcokból
 10 2 |                 valamit meg nem értene, azt tolmácsolná, s a szokásaikat
 11 2 |                nem vette be a tanácsot, azt mondta, mit neki ez a vakondtúrás
 12 2 |               ez a vakondtúrás itten, s azt gondolta, hogy majd ő most
 13 2 |                viselni való?~– Tudd meg azt vezér – mondó neki Kájon
 14 3 |                 a kürtjét, s megmerítve azt a sáncárok vizében, felvetette
 15 3 |              egy marok füvet vágott le, azt is a feje fölé szórta; harmadszor
 16 3 |              marok porondot vett föl, s azt a tenyerén fölemelve, szerteszét
 17 3 |                atyánkfiaival szereztem, azt, amíg az én földemen járnak,
 18 3 |         esküsznek.~– No, hát hozzák ide azt a keresztre feszítettet:
 19 3 |              Kájon horkáz. Kuthen vezér azt hitte, hogy az ő esze még
 20 3 |             békét, barátságot esküdött, azt hazaküldik az örök békességbe,
 21 3 |             székely nemzettel kötöttem, azt mindenben megtartom, amíg
 22 3 |               széttartott kutyára, hogy azt derékban kettészelte. Az
 23 3 |           máglyára vetve, meggyújtották azt alatta.~„Így égjen porrá
 24 3 |          hűségemet.~– Majd elfelejtenéd azt, ha engem megismernél!~–
 25 3 |            asszony idegenhez megy nőül, azt a birtokából a szomszédai
 26 3 |          mondtad.~– S te erre esküdtél. Azt pedig jól tudod, hogy az
 27 4 |           hagyva gyülekezési helynek, s azt is még hosszú időn át „áldozatnak”
 28 4 |         némelyek még most is így végzik azt titokban). – Ez idő szerint
 29 4 |               is csak azért csináltatta azt az utat, hogy Kolozsvárra
 30 4 |             közepén hiányzik a szakáll, azt a helyet az újszülött gyermeknél
 31 4 |              aki meglátja, hogy a keble azt a bőrpáncélt hogy feszíti
 32 4 |                tanácskőre, ő is kihúzta azt, mint a többi legények,
 33 4 |    áldozathelyen? – kiálta Kevend úr.~– Azt, amit a legényfiak. Olvastassa
 34 4 |                  A törvény: törvény. De azt is apáink erősítették meg,
 35 4 |          leányom bizonnyal megcselekszi azt mind.~Az Opourok éktelen
 36 4 |                kecskegödölyét hozott, s azt átvette tőle a rabonbán.~
 37 4 |                  s az oroszlán lenyomta azt a földre hatalmas tányértalpával.
 38 4 |            Opour maga is visszatartotta azt hatalmas karjával a szájába
 39 4 |                hozzáért a fejéhez, hogy azt megsimogassa: az oroszlán
 40 4 |         fordította neki a fejét, mintha azt mondaná: „no még itt is”;
 41 4 |                fel az úrasszony.~– Kell azt még bizonyítani az én leányomnak?~–
 42 4 |                asszony. – Nohát, hozzák azt a próbatevő üstöt! Nem féltem
 43 4 |            összeszedtek, üstbe hánytak; azt megfőzték; ördögökkel táncot
 44 4 |                ott volt Darkó juhászom, azt megérezték a szagáról, pedig
 45 4 |              ördög csinált oda kendnek, azt az utat megint elviszi az
 46 4 |             közül kettő váltott gyerek. Azt mindenki látja. Csak a középső
 47 4 |        ábrázatját, csak úgy vicsorgatta azt a harmadfél fogát reájuk.
 48 4 |               hosszú fekete kígyóját, s azt farkánál fogva kibocsátá
 49 4 |                 kanál. Nem kérdezte itt azt senki, hogy vannak-e boszorkányaik
 50 4 |         juhászod látott sok vén banyát, azt elhiszem: a kunoknak az
 51 4 |                raktak, melegedtek nála. Azt hányták üstre, amit útban
 52 4 |                a halászlegényed látott, azt nem kellett volna neki meglátni.
 53 5 |             levő mindenféle hivatalosok azt sem tudták, miféle csodapompával
 54 5 |                dárda nyelére támasztva, azt mondá Mike Sárának:~– A
 55 5 |                márványkő palotája volt: azt az apám pusztította el.
 56 5 |       bálványisten előbbre kerülhessen. Azt azonban nem hozták a szabad
 57 5 |            veres perzsiai szövöttesből; azt huszonnégy garabonc emelte
 58 5 |              lelkébe prédikál a népnek, azt egy hegedű vagy egy tárogató
 59 5 |               tán tizedik kézből vették azt el: megtették a maguk istenének,
 60 5 |           bálvány annak a népnek, amely azt magával hordja; vész, pusztulás
 61 5 |               asszonyt, csakhogy kiejté azt tehetetlen kezéből, s a
 62 5 |          tuhudunok Ividő tavának hívták azt, az új vallás követői Szent
 63 5 |           nyakából a kétujjú zekéjét; s azt ezzel a székely jelszóval: „
 64 5 |            ordítozva, hogy ő nem engedi azt magától elvétetni. – Kuthen
 65 5 |         könnyező két szeme.~Maga mondta azt a kunok főcsakánja, Kuthen
 66 5 |            Igaz-e, nem-e, amit mondott? Azt ember nem tudhatja. A szívekbe
 67 5 |                 maga is régen főzte már azt a fejében, s egészen igazat
 68 5 |                el a jó Kuthen fejedelem azt a nehéz jóslatot, mit a
 69 5 |                vérében nemsokára, ahogy azt Mike Sára megjövendölé.~
 70 5 |               szégyenli magát előtte, s azt mondja az istennőnek: „Eredj,
 71 6 |            gyámkővel, egy ember betölti azt. Föld alatti folyosón jártak
 72 6 |        Bálványos várában: onnan osztják azt szét a vidéken élő híveknek.
 73 6 |               udvarában. Hajdan imádták azt: most csak kapubálvány.~
 74 6 |            keresztyén még apróbbra töri azt a kapafokkal; hanem az ősvallás
 75 6 |          fazekaikban hozott parazsat, s azt a gyula, egy illatos füvekből
 76 6 |                parazsát kioltani látja: azt az ismerős jó szellemet,
 77 6 |           házánál!~– Hamarább meg tudná azt mondani a Bábolna bálvány –
 78 6 |                Tűzistent újra meglátni. Azt az édes áldott istent, aki
 79 6 |                szép leány. Nem is lehet azt szóval elmondani! Tündér
 80 6 |           elmondani! Tündér legyen, aki azt lefesti, s tündér legyen,
 81 6 |                hogy észre sem vették. – Azt elnyelte az erdő.~
 82 7 |          szeretője volt fiatal korában. Azt a kis váracskát is az építette
 83 7 |            pokol tornáca.~Mi leheli fel azt a haláladó léget, onnan
 84 7 |               jött Szilamér.~A horkázok azt verték a fejébe, hogy itt
 85 7 |             őket? Ki tűzte a fejük fölé azt a zászlós kopját? Odabenn
 86 7 |                amint az arcát meglátta, azt gondolá, hogy milyen nagyon
 87 7 |       Rapsonnééhez. Jobb szerette volna azt tudni, hogy a halál férfi:
 88 7 |             Szeretve akarok lenni.~– Én azt is tudom, hogy kit szeretsz.
 89 7 |               tudom, hogy kit szeretsz. Azt is tudom, hogy szeretve
 90 7 |                 lelkemet is.~– Ha pedig azt mondja Sára asszony, hogy
 91 7 |            szívedben már ezt az erőt?~– Azt érzem, mintha magam teremteném
 92 7 |        gyöngédségbe vegyülő haraggal.~– Azt, hogy vagy meghalok, vagy
 93 8 |           gyaloghintóban vitette magát, azt is kettőt vitt magával,
 94 8 |                amit eléje hoznak, előbb azt kínálja meg, ha belekóstol
 95 8 |                szelíd, ártatlan orcával azt kérdezé.~– Valamit nem hallottam.
 96 8 |                 szokás, hogy a vőlegény azt is ád a menyasszonyának.~
 97 8 |              egy férjnek édes testvére, azt a felesége „kisebbik uramnak”
 98 8 |               van mindjárt mellette. Én azt nem találom olyan rettentőnek,
 99 8 |                Fiatal korodban magad is azt követted; egyszer a Firéne
100 8 |      szerelmeskedését hányja a szemére, azt mondja: irigység beszél
101 8 |                születik majd, hát akkor azt ne a szent hitű esperesünk
102 8 |                 is mérkőzött vele: csak azt cselekedte, hogy a kandallóból
103 8 |         vaslapátnyi parazsat kimerítve, azt telehinté tömjénnel és fenyőmaggal,
104 8 |               vele a tornácba, hogy még azt is a szeme közé vágja. Hanem
105 8 |             hirtelen kapott egy söprűt, azt keresztültette az ajtóban. –
106 8 |               felelt neki szóval; hanem azt tette, hogy meghintett egy
107 8 |              szelet kenyeret hamuval, s azt odadobta Rapsonné lábához.~
108 9 |                hozott pallérok faragták azt ki mindenféle kövekből,
109 9 |               vásár lévén, minden ember azt árulta, amit akart, s annak
110 9 |                ha meg akartak dicsérni, azt mondták: olyan, mint a ráró
111 9 |             ember az évszámot a pénzen: azt pedig jó megérteni, mert
112 9 |              pater Rhadamanthus; de biz azt a székely csak „ragyabunkós”-
113 9 |             széttekintett az egyházban, azt mondá – ez bizony szép lakás
114 9 |       kiszakítok egy szálat a hajamból, azt mondom, kössük össze a te
115 9 |          beállhatok a ti templomotokba, azt a kis keresztvizet a fejemre,
116 9 |              ahelyett is én elvállaljam azt, hogy minden dicsőség a
117 9 |            istentelen gondolattal, hogy azt a leányt, akinek utána vesztette
118 9 |                kárhozatos tanácsot, s ő azt megfogadta. S nem térítették
119 9 |              hogy olyan nagyon szerette azt a leányt. Összebeszélt az
120 10|                visszahúzta a csapatját, azt hitte, hogy bölcs dolgot
121 10|                 hogy anyja vagyok, csak azt, hogy bírája vagyok.~Úgy
122 10|         leányrablás főbenjáró bűn, s ha azt egy hatalmas várúr követte
123 10|             gyalázatért.~Mike Sára csak azt várta, hogy az ítéletet
124 10|         élelmiszerekkel volt megtöltve. Azt azután odafenn kiürítették,
125 10|               közül valamelyik meghalt, azt befalazták egy ilyen sziklaodúba.
126 10|           osztott, bor helyett ecettel. Azt kaptak a sziklarepesztéshez.~
127 10|               rá. – Hát a becsületem! – Azt is visszavívod!~E szavakra
128 10|         kivonván a kardját, odafektette azt az oltár kövére.~– Most
129 10|                rohant az oltárnak, hogy azt kelle vélni, még tán feltaszítja:
130 10|            szegélyét csókolgatá, mintha azt hinné, hogy annak az érintése
131 11|                 hozta meg László király azt a törvényt, hogy a nőrablónak
132 11|        széttárta a mellén a köntösét, s azt mondá a leánynak:~– Ha haragszol,
133 11|      Hegyen-völgyön lakodalom! Fújjátok azt a lakodalmast! Danoljatok
134 11|                amennyit megértek. Tudom azt, hogy akit ti Istennek neveztek,
135 11|                 bűnömet is megbocsátja? Azt, amit ellened vétettem?~
136 11|                fejére tette.~– Akkor én azt hiszem – rebegé Szilamér –,
137 11|                  Mert hát minek mondjam azt az érzést, mikor látom lemenni
138 11|         valamitől, s szemérmetességében azt vallja, hogy valakitől.~–
139 11|            elaltatott? Hát én nem tudom azt? Ugye azt dalolta: „Fürdik
140 11|              Hát én nem tudom azt? Ugye azt dalolta: „Fürdik a kácsa,
141 11|             ringatott is az ölébe véve? Azt én is megteszem. S ha mégsem
142 11|               De hogy a szívem szeresse azt, akit megszerettem: az velem
143 11|             feleséget veszek; nem kérdi azt tőlük senki, hogy megengedik-e.
144 11|              még az első dédanyám kapta azt a nagy Tuhutum vezértől,
145 11|             ragyog, mint azelőtt, mikor azt a kontyán érzi. Milyen más
146 11|             mátkakenyeret és kettétörte azt. Felét odanyújtá Szilamérnak.
147 11|             történt az Iszla fiammal?~– Azt bizony megölték.~– Megölték!
148 11|                te nekem tort csináltál, azt csinálok én teneked! – Leölöm
149 11|            Tudom. Nem is felejtem el.~– Azt mondtad: „gyermekért gyermeket!”~–
150 11|                gyermekért gyermeket!”~– Azt mondtam. De nem most. Majd
151 12|           makrai tanácsdombra hívták, s azt Opour megint nagy megbántásnak
152 12|                 magától is kitalálhatta azt, hisz ő adta a tanácsot
153 12|                világon, hát bizony csak azt mondjuk: „ha nem adnak,
154 12|              mert igézet lesz rajtuk.~– Azt én is úgy tudom – szólt
155 12|       magamegadással Rapsonné. – Nem is azt kívántam, hogy ők is lássanak.
156 12|               akkor nagyon jó lesz neki azt mondani: „Keresd, ha megtalálod!”
157 12|          követelem tőlük vissza.~– Majd azt mondtam rá, hogy „köszönöm”,
158 12|             származzék.~– Ejh, ne mondd azt! Hát ez nem az én munkám
159 12|      leányszöktetés. Nem én tanácsoltam azt a Szilamérnak a Pokol torkánál,
160 12|                 az egész tanácsdombnak. Azt mondom annak, aki fenyeget,
161 12|               tornácban éjszaka, mindig azt hiszem, hogy ő jön, a gonosz
162 12|          visszaeblábol. Gyakorlottam én azt!~Aztán összecsókolóztak,
163 12|                bejövök az ablakodon; de azt nem köszönöd meg!~Azzal
164 12|             vára még messze volt onnan, azt gondolta, hogy megszáll
165 12|              porolt ki pálcával, az meg azt danolta, hogy:~„Ott kinn
166 12|                éjjel nem alhatott, mind azt főzte magában, hogyan fordíthatná
167 12|                 Mikené vetőgépeiből; de azt a tuhudunok menten letakarták
168 12|          palástot a válláról, s odatűzé azt lobogónak a kopja hegyére,
169 12|            elesett fia tetemére borult, azt csókolta, ölelgette, s beszélt
170 12|              meg csak mosolygott hozzá: azt mondta: „Csak karcolások!
171 13|                lelógó ősz hajfonadékát, azt lenyiszálja tőben, s aztán
172 13|           meghal. Opour Kevend mindenre azt mondta: „Legyen a tied!” –
173 13|               Itt van nálam a balitája: azt ígérte, enyim fog lenni,
174 13|            arcát, s félretartott fejjel azt mondá:~– Menj vele.~Ekkor
175 13|              odaborult Opour lábához, s azt mondá:~– Add rám áldásodat!~
176 13|            Kevend levette saját fejéről azt az aranyabroncsot, ami azt
177 13|              azt az aranyabroncsot, ami azt körülövezte, s a leány fejére
178 13|           nyilat vont ki puzdrájából, s azt tegzére fektette. A tárogató
179 13|         menyegzői táncát? – Rémség volt azt nézni! A táncoló leányok
180 14|             közepett fekvő kicsi várat. Azt az egész vidéket, belefoglalván
181 14|              napot, olyan sűrűn takarja azt a ráboruló fenyves erdők
182 14|                teste végigborzad, mikor azt a tájt először meglátja.
183 14|                a tanácsdombon elmondtad azt a regét a Szent Anna taváról?~–
184 14|                taváról?~– Tudod-e, hogy azt a száldokfalevelet, amit
185 14|             nézve nem.~Mert nem kell ám azt hinni, hogy hajdanában olyan
186 14|               dámszarvast vagy vadkant; azt azután az Imola gondja volt
187 14|              hozzá egész éjjel. – Imola azt is felfedezte, hogy a fákra
188 14|              hegedűszó mellett énekelni azt a tüneményes regét Csaba
189 14|                Imre királyfi legendája. Azt meg azután Imola énekelte
190 14|              szép példa; ő ostoba fővel azt a buta megjegyzést tette
191 14|              férje is ásít. – Ilyenkor, azt mondják, hogy egy csillag
192 14|                más a kívánsága, s senki azt neki a kedvére be nem tölti;
193 14|            szedni.~– Csak te hagyd neki azt a macskamézet enni – dünnyögé
194 14|             mikor az ember leszakította azt a csodaritkaságú szép virágot,
195 14|         jutottál e „világzárhoz”?~Imola azt hitte, hogy Gidula, mint
196 14|                 Magam szakítottam.~– De azt rosszul tetted! Dobd a kandallóba
197 14|       kékre-zöldre vált volna.~– De már azt nem hagyom, hogy még meg
198 14|               sikoltozta Gidula nénő, s azt hitte, hogy majd erővel
199 14|                 ide.~– Az ám. Én hoztam azt – csevegé Imola, s álnok
200 14|             férfiú volt; tudta, hogy ha azt mondja, hogy ez a virág
201 14|                elkezdte súrolni hamuval azt az ezüstkupát, amiben az
202 14|             rajta!” De sohasem is tette azt fel többé az asztalra, nehogy
203 14|                 Ha az ember elmondhatja azt, ami nyomja a lelkét, s
204 14|               utána.~– Hogyne tudnám én azt? Nálunk is szokás az. Sokszor
205 14|                 kőrisfavesszőt, s aztán azt az ürgelyukba bedugta, aztán
206 14|                  elmondta az ürgelyukba azt, ami szívét terhelés: s
207 14|              végre egy cövekkel bezárta azt a lyukat, s akkor aztán
208 14|               No, az is nagyon jól van. Azt biz’ az apám is helyesebben
209 14|                 ez tisztesség.~– Hát én azt gondoltam, hogy azokból
210 14|              inkább sietett megcsókolni azt a hirtelen tenyeret, ami
211 14|               többen keresztyének, akik azt az ünnepet készülnek megülni.~–
212 14|            megszólítottam, hogy ki fia, azt felelte, hogy ő az Isten
213 14|                 Isten szolgája, s mikor azt kérdeztem tőle, hogy mit
214 14|              tőle, hogy mit csinál itt, azt válaszolta, hogy az Istent
215 14|               megtartani? – De már erre azt mondta, hogy nagyon szívesen
216 14|              Hoztam volna, de nem jött. Azt felelte a hívásomra, hogy
217 14|        mindenféle aszalt vargánya. – Én azt ajánlottam, hogy majd küldök
218 14|                de ő megrázta a fejét, s azt kérdezte tőlem haragosan: „
219 14|               az Úr adott életet?” – Én azt feleltem rá, hogy nekem
220 14|                 amennyi tetszik. Erre ő azt mondta, hogy „bolond tuhudun”
221 14|              akkor mit szabad enni?” – „Azt, ami arra van rendeltetve,
222 14|                tinórut.” – „De legalább azt engedd meg, hogy valami
223 14|              egy jó birkabőr bundát.” – Azt is eltiltotta magától. „
224 14|            vászonruhát.” – Ez ellen meg azt vetette, hogy nagy istentelenség
225 14|                pokolra megyek. Amire én azt feleltem neki, hogy biz’
226 14|           cseber. A jövő holdújságig ez azt el nem végzi. Akkor érte
227 14|               meggyónhatod a bűnödet; – azt a nagy bűnödet, hogy egy
228 15|          keresztyén. – Ha pogány volna, azt mondanám, hogy nincs jobb
229 15|                mivel keresztyén, ő maga azt mondja, hogy nyakig ül a
230 15|               pengenyű vagy más afféle, azt is hozd magaddal; mert a
231 15|                 tépetik le, hanem amint azt a girgác kalmárok elmondják:
232 15|               őrá bízta volna, ő aligha azt nem mondta volna, hogy „
233 15|                 a remetét a palástba, s azt mondta neki, hogy „mármost
234 15|            vezető nyomokat, s mikor már azt hitte a remete, hogy jól
235 15|              egyszer csak megszólalt, s azt mondá:~– Holnap, ha megfagy
236 15|                 fél vállát, úgy kidönté azt a helyéből, hogy menten
237 15|               Hát hiszen Szilamér tudta azt régen jól, hogy az ő szerelmesének
238 15|           melegít is. Ahhoz pedig, hogy azt a hóbábát feldöntse, nem
239 15|               fölött. – Mármost nemcsak azt köszönte meg Szilamérnak,
240 15|               földnépe pedig megalkotta azt a természet ajándékaiból.
241 15|            Jézusbáb körül, betakargatva azt jámborul.~Szilamér annyit
242 15|                 rá nézve semmi újság. – Azt is elnézte hát békességes
243 15|                megvonnod.~– Hiszen csak azt értsd a böjt alatt, hogy
244 15|                  ami kimondható: – hogy azt, tudod, aki nincs még a
245 15|               Hogyne tudnám?~– Hát hogy azt keresztyén hitben fogom
246 15|             tapadt oda hozzá.~– Hát nem azt mondtad-e százszor, de ezerszer,
247 15|            lehetetlent kívánnál. Teszem azt, hogy ugorjam át a napból
248 15|              olyan nagyot kívánok. Csak azt, hogy ha lesz egyszer valaki,
249 15|               tőlünk: én hadd válasszak azt neki, s aztán ne tűz fölé
250 15|          kezeivel Szilamér orcáját, míg azt a sok csúnya ráncot mind
251 15|             Mikor már a székely tuhudun azt mondja, hogy kész alkudni,
252 15|                 te szent atya. Tudd meg azt, hogy az én férjem kegyetlen
253 15|      hízelkedéssel ki nem tudott vinni, azt ő elnyerte fenyegető szóval.
254 15|              lelki táplálékokkal, akkor azt mondá (a tíz ujját hozzá
255 15|                kezdte fogni a kordát, s azt mondá Szilamérnak: „Nem
256 15|               megy az oly könnyen! Mert azt mondja az írás, hogy könnyebb
257 15|             cserébe a te taplógúnyádat, azt én veszem föl; beülök a
258 15|               csak elhűlt aztán, amikor azt látta, hogy Szilamér nem
259 15|               érckebléhez szorítva őt – azt mondá a remetének:~– No,
260 16|                 világ száműzöttei~Imola azt mondá a férjének ezután:~–
261 16|             lével készíttetik a csukát. Azt pedig végképpen vesd ki
262 16|             korsó, az mind megmerítette azt a patakból, s nagyot ivott,
263 16|             merítened.” Hanem énekelni, azt tudtak: „irgalmazz nékünk”.~
264 16|             ütni dárdanyéllel a fejéről azt a süveget! Még fenntartja
265 16|              ilyen temetést nem láttam. Azt tudom, hogy nálunk őshitűeknél
266 16|               közepébe, amíg egy helyen azt láttam, hogy megállnak.
267 16|                 ez nem folyik sehová. – Azt kezdtem hinni, hogy ez valami
268 16|                 népelrettentő példának, azt ugyancsak felmagasztalják,
269 16|          elmenjen vele a másvilágra. De azt nem tették. Hanem az ének
270 16|          elhozva”. A pap marokkal hinté azt a földet a sárga ruhás emberre,
271 16|                 vele zakatolni.~– Hagyd azt a kereplőt! – mondám neki –
272 16|                a sírkereszttel, ami még azt sem mondja meg senkinek,
273 16|              valaha.~– S ki parancsolta azt, hogy ez így legyen?~– A
274 16|                 a bélpoklos, felkeresni azt a tájat, ahol a világzár
275 17|               Szilamérnak afölött, hogy azt a nyomorult bélpoklost ilyen
276 17|              második bélpoklost talált. Azt is éppen olyan áhítatos
277 17|              két világ között.~Szilamér azt a bélpoklost is felvette
278 17|              maga is megsokallta már, s azt kezdte hinni, hogy ő az
279 17|                a nyelve; ez betanította azt a többieknek, akik aztán
280 17|              két zsindelyt csörömpölni, azt gondolta, az ördögök szekere
281 17|               izenetnek a kelet helyét, azt nem mondta meg neki a komondor.~
282 17|            kergette őket; otthon ült: – azt leste, mit beszél az „ember”?~
283 17|                 rohant az ablaknak; még azt hitték, ki akar rajta repülni,
284 17|           tündér a téglázóvassal, amint azt látja, hogy nem ég a gyertya
285 17|             Fordítsd meg Szilamér öcsém azt az ágyat, fejjel legyen
286 17|                a boldogasszony tenyere? Azt ugyan a pogányok nem ismerik.
287 17|          gyermeket dicsérni; – mert aki azt mondja a kisgyermekre, hogy „
288 17|                így rám jön ez a kínzás, azt hiszem, hogy nem érem a
289 17|               lélek lakik benne, bizony azt hihetné felőle, hogy aligha
290 17|                 ápolgattam: a feleségem azt mondta, hogy ez olyan cselekedet
291 17|          kezével, mint valami dárdát, s azt a harmadfél fogát rávicsorítva,
292 17|        gyermekjátékban; nehogy a talpai azt a pallót érintsék, amit
293 18|                 a szegényeknek, akiknek azt viszont nem volt szabad
294 18|                 olyan nagyon szeretitek azt a ti jóltevő gazdátokat,
295 18|              várnak fordulva, odahajító azt a háta mögé, s aztán a tevebőr
296 18|              háromrét odafont kígyót, s azt a fejénél megfogva, nagyokat
297 18|                meghagyott, megérezte az azt.~Alig távozott el csörtető
298 18|               volt, hanem az asszonyáé. Azt csak nem olthatta ki.~De
299 18|                  De el ne felejtsd uram azt is kioltani holnap hajnalban:
300 18|                  mert azok nem gyújtják azt meg.~– Bizonyára a tűzkereket
301 18|                vele az erdők sötétjébe, azt hihette, aki látta, hogy
302 18|          égbámuló szemeibe, mintha mind azt mondanák: „Téged nézünk:
303 18|       felpirkadna az ég széle.~Szilamér azt érzé, ami megjön, ha sokáig
304 18|            magyarázhatlan örömet, mikor azt a csillagzatot feltámadni
305 18|                körül.~Nézte, nézte soká azt az ezüst ívet ott az égen;
306 18|           gyermeke mondott valami szót. Azt a szót kitalálni nagyobb
307 18|               hogy Imola megijedt tőle: azt hitte, agyon akarja szorítani. – „
308 18|                 nem!”~S mikor a székely azt mondja, hogy „ma nem!”,
309 18|               Szilamér min töprenkedik, azt súgá neki: „A tűz mind kialudt
310 19|                rosszlelkű emberek, akik azt állítják, hogy a torjai
311 19|              Miért is a kőműves elvégre azt tette, hogy a saját feleségét
312 19|             tornya”. Most is mutogatják azt a hosszú, magas márványkövet,
313 19|                magas márványkövet, mely azt a fülkét jelöli a falban,
314 19| lehetetlenséggel volt az határos. Sokan azt állítják, hogy azért ment
315 19|                 akik közelebb találtak, azt mondták, hogy az előrohanó
316 19|          legigazságosabbak pedig tudták azt jól, hogy az új tűz ki nem
317 19|               halott lesz!~Mike Andorás azt felelte rá a maga kádárjával:~–
318 19|           költögetett fel. Hol érezte ő azt? Miért borzong úgy teste-lelke,
319 19|               mint két denevérszárnyat, azt susogó neki:~– Térj vissza!~–
320 19|                 hevert egy barna tömeg, azt hitte, valami párnazsák.
321 19|       csodavirága volt dugva.~Ki akarta azt onnan kapni, de a ravatal
322 19|                Neked legjobban meg kell azt értened. Az őshit világának
323 19|                  A világ nagy folyó, mi azt vissza nem fordíthatjuk.
324 19|                 én tinektek volnék, hát azt tenném, hogy ezt így elmondanám
325 19|               pírja futotta át.~– És én azt mondom, hogy Isten úgy legyen
326 19|           kegyelmes, ahogy én nem fogom azt megengedni, hogy férjem
327 19|                az elrejtőzöttet.~– S te azt megtennéd?~– Meg fogom tenni.~–
328 19|            gyilkos gyökerekben lakik, s azt egy pohárba töltve odatennék
329 19|              hitem, a Krisztus vallása, azt parancsolja, hogy annak,
330 19|                elhajítá. (A tetszhalott azt érzé, hogy egy láthatlan
331 19|                Nagyon mélyen elaltatták azt. A veríték fénylik a nő
332 19|            fejét; a bolond oroszlán meg azt tette, hogy meleget fújt
333 19|               odafenn. Mondok egy szót. Azt hallják meg. Isten küldi.
334 20|         bondavári szövetségkehelynek, s azt megtölték borral félig.~
335 20|                 nagy munkát megkezdtek, azt tökéletességre is kell vinniök.
336 20|                 annak a térdeit, s csak azt fuldokolta: „Atyám; édes
337 20|            búgva alá.~– Magyarok Istene azt izeni nektek: nincsen harc,
338 20|               ég tüzét. Imádd istenedül azt, ki láthatatlan. És annak
339 20|                  hogy egyetlen leányát, azt a jók közt is jót, egy ilyen
340 20|          megmaradt rosszabbik kezemben, azt sújtom fejedhez: ha valaha
341 21|             kezéből, úgy kapta az ölébe azt a kis porontyot, mintha
342 21|               siratták el együtt ketten azt az örömmagzatot. Mind a
343 21|                  Mind a kettő elfeledte azt a sok szép okos beszédet,
344 21|          megszerettem: követem. – Hanem azt az egyet engedjétek meg
345 21|                neveztek, hadd hívjam én azt ezután is magyarok Istenének!~
346 21|                 nem talál többet; hanem azt az újtűzgyújtó ünnepet hagyjátok
347 21|                 meg nekünk: úgy kívánja azt a mi szívünk! Senkit sem
348 21|          lehúzta a csizmát a lábáról, s azt megtöltetve borral, ráköszönté
349 22|             csontjából. Nemhiába izente azt nekik magyarok Istene: „
350 22|                mezejéről?! – Vagy te is azt mondod: „Régen volt az:
351 23|                 csak regény, s tehetném azt, hogy arra a nagy szabadalomra
352 23|      szaporítsam én is a meséket, hanem azt tettem, hogy összegyűjtöttem
353 23|                pogány volt. Megerősítik azt a kimenetelt, hogy az összekoccanás
354 23|              Hogy ez mennyire sikerült, azt az olvasó ítéletére kell
355 23|            asszony idegenhez megy nőül, azt a birtokából a szomszédai
356 23|            monda, hogy a Dromó ördögnek azt ígérte, hogy ha neki egy
357 23|           sebekhez. Dussieux-nál ez már azt jelenti, hogy a gyermekek