Part

  1 1 |              magyar trónon: II. Endre és fia, IV. Béla. – Túros is
  2 1 |               a magyar királynak sem, és senkitől parancsolatot el
  3 1 |               háti bőrök bizonyítják.~És aztán mindezen a süppedő
  4 1 |               veszi körül, a Borosnyó és a Kurta.~A hegyorom legmeredekebb
  5 1 |          torony fából van, az oldalai és teteje rézpléhvel borítva,
  6 1 |         székelyek távírója. A nyitott és csukott ablakok tudatják
  7 1 |        mindenhez van esze. S a nyilak és kővető gépek korszakában
  8 2 |           veszett csikók, amik embert és lovat összemartak, s megint
  9 2 |             véres pallost Sepsi, Csík és Háromszékben, s kihirdették,
 10 2 |              megértették a rabonbánok és főkirálybírók, hogy a kunok
 11 2 |           legutolsónak hagyja a kunt. És méltán. Őneki van itt legrégibb
 12 2 |          hozzánőtt csőcseléket; manók és boszorkányok, a sívó-rívó
 13 2 |             kun fejedelem, a vénekkel és a bokolabrásokkal (ez volt
 14 2 |             hurcoltak: csupa férfiból és fiúból áll az. A rab nőt,
 15 2 |            egymást harapták kínjukban és rémületükben.~Ebben a kunnak
 16 2 |             volt bivalybőr melledzője és fekete süvege, de szoknyája
 17 2 |             fiág kihal, minden birtok és hatalom rászáll a leányra,
 18 2 |               egymás közt a kun vezér és a horkáz, alig értett meg
 19 2 |         szokta. Egy vízárok állt a nő és férfi vezérek között, annak
 20 3 |           asszony kenyeret, sót, bort és tüzet hozott át a kun vezérhez,
 21 3 |              kezem felől Zezárma, jós és három fia, Osd, Zab, Bod,
 22 3 |              Kívánságunk, hogy minket és népünket és minden marháinkat
 23 3 |               hogy minket és népünket és minden marháinkat a tuhudunok
 24 3 |   országunkban járó pénzt fogadjátok. És azután ti is az ország békéjét
 25 3 |                ahol táborozni fogtok; és azután gondotok legyen rá,
 26 3 |              hímneműnek kellett lenni és tiszta fehérnek. Mikor a
 27 3 |            feltartá hegyével az égre. És aztán elmondta a rettenetes
 28 3 |               ég rám szakadjon; magam és egész nemzetem fegyver miatt
 29 3 |              pogány pap, a bokolabrás és a horkáz egymás közt felosztják
 30 3 |            pedig az egy igaz Istennek és az ő szent fiának a híve.~–
 31 3 |             keze vas, ezé meg acél.~– És most már, miután egymás
 32 3 |          fellázadt népeket fegyverrel és nagy vérontással engedelmességre
 33 3 |        bizonnyal megtiltod papjaidnak és bokolabrásaidnak, hogy amíg
 34 3 |             rivalltak fel a kun papok és garaboncok e szavakra; még
 35 3 |         horkáz, Kájon is haragba jött és odakiálta:~– Még ebbe majd
 36 3 |       Jöjjetek fel a ti bölcseitekkel és papjaitokkal holnap hajnalban
 37 3 |      körültájt: a közös nemzetgyűlést és abban határozunk. Addig
 38 3 |             soha el se hagyta.~Az Olt és Feketeügy partját pedig
 39 4 |                 fölséges egy látvány; és körös-körül a hársfák között
 40 4 |          Maguk a családfők, a hatalom és tisztség jelvényeül egy-egy
 41 4 |           szentélybe csak a családfők és azoknak a felnőtt fiai jöhetnek
 42 4 |               már. Még akkor tündérek és óriások világa volt Erdélyországban,
 43 4 |       miséztet, s egész nap imádkozik és kuruzsol. Nagy tudománya
 44 4 |      gyülekezetben mindig övé az első és utolsó szó. Ékesszólásától
 45 4 |              legszélső kövön, s közte és a szomszédja közt van a
 46 4 |          szokott megijedni a medvétől és a mándructól sem, de mégis
 47 4 |               adó bosszúállásra. Neki és a fiainak három varkocsba
 48 4 |          fonva csüng a haja kétoldalt és hátul, elöl a homlok leborotválva.
 49 4 |         szemekkel: gesztenyeszín haja és szakálla. Ez bizonyosan
 50 4 |         kiálta fel egyszerre Rapsonné és Kevend úr; de Rapsonné még
 51 4 |           kihal, annak minden birtoka és hatalma szálljon a leányágra,
 52 4 |             lenni: legyen erős, bátor és tiszta.~– Az én leányom
 53 4 |    székelyekre, nincs különbség férfi és asszony között. Az oroszlán
 54 4 |               csak úgy fénylett bele. És aztán elmondá a fogadást: „
 55 4 |              Szilamér hogy az Opourok és Mikék örök ellenségek, s
 56 4 |              hogy Opour Iszla levente és Mike Imola fiúleány helyet
 57 4 |               Mike Sárához fordult.~– És most add elő, miért hívattad
 58 4 |      Kolozsvárig. Én, a rétyi nyírnek és a Honárkának örökös úrasszonya,
 59 4 |                a szétvágott kutyával. És arra kérdés támadt közöttünk,
 60 4 |           visszahőkölt előle ijedten, és se ember, se állat nem mert
 61 4 |            szájukba vett falevelekkel és cserépsípokkal utánozták
 62 5 |            aggatott magára, a gyermek és a rabszolga mezítelen szaladgált,
 63 5 |            karja vállig meztelen, vas és ezüst karperecekkel átszorítva.
 64 5 |          bíborkárpitjai voltak; rúdja és kerekei fényesen megaranyozva;
 65 5 |             szertartáshoz való ember- és állatsokaságot újra meg
 66 5 |       csendesült el, mikor a főcsakán és a fejedelem belépegetett
 67 5 |       szüksége is volt: öreg volt már és tehetetlen; nagy, potrohos
 68 5 |         eltöröltük: egyetértve nemzet és király. Újra kigyulladni
 69 5 |               haragosan kiáltott fel, és vele együtt a táltos, horkáz,
 70 5 |               azonban nagy zeneszóval és énekléssel járultak a dalosok,
 71 5 |              timboraverők, a tilinkó- és tárogatófúvók: s hangicsálták
 72 5 |              a szüzei a Bábolna isten és fertelmes kíséretének láttára
 73 5 |          derék férfi vagy, hős, vitéz és igaz ember, néped rokonom,
 74 5 |             fogsz vinni a magyaroknak és magadnak, s a te dicső fejeddel
 75 5 |        gázolni fogtok egymás vérében. És mindennek az okozója ez
 76 5 |             közül oda nem lép a kunok és a székely asszonyok közé.
 77 5 |           zengésű hangon.~– Székelyek és kunok, édes véreim! Halljátok
 78 5 |               pompa, gazdagság, bőség és hatalom lakta mind a kettőt.
 79 5 |            leányt, ahogy anya szülte, és úgy befogatta aranyos szekérbe.
 80 5 |       megcsúfolni szűz ártatlanságom! És abban a nyomban rémséges
 81 5 |              Az egész gyülekezet, kun és székely, mind mélyen meg
 82 5 |              előttem, az visszariaszt és megtántorít. Sok nagy vízen
 83 5 |           vízen átkeltem már népemmel és bálványommal együtt, átúsztattam
 84 5 |         testvéries egyetértés a kunok és székelyek között, megszüntetve
 85 5 |            féltékenység keresztyénnél és őshitűnél – s egyúttal a
 86 5 |           hegyen megölték, megégették és eltemették. Így tettek a
 87 5 |            hangzott fel. Opour Kevend és Rapsonné szóltak.~Ha valaki
 88 5 |               fogva, amidőn a Bábolna és papnői a sátor alól kibontakoztak,
 89 6 |               uralmának. S a királyok és a vajdák nem mertek arra
 90 6 |           kizavarják. Amit a királyok és vajdák nem mertek megtenni,
 91 6 |        táltosok, a gyulák, a horkázok és rabonbánok. Ez volt az óév
 92 6 |              jutott sár helyett tüzet és olvadt érceket okádni; akkor
 93 6 |          végrendeletét Csaba vezérnek és a „balita” bálványkákat,
 94 6 |               lányok kilencféle füvet és virágot. Otthon minden tüzet
 95 6 |            fiam: te fogd meg a rudat.~És Szilamér kezében egy mesemondás
 96 7 |               itthon lenni, s a sírok és romok két virága, a kövirózsa
 97 7 |          sárgán van zománcozva szikla és padmaly; mint a penész,
 98 7 |          örökké nyitott kapu reszket, és a föld maga libeg-lobog.
 99 7 |             Szilamér megállt fölöttük és elgondolkozott.~– Íme, milyen
100 7 |     végigjárhatja az egész barlangot, és se maga meg nem hal, se
101 7 |           Szilamér. Már akkor az atya és a két testvére fáklyával
102 8 |       tündérvár belőle: Rapsonné vára és Torja. Mikor más is hallotta,
103 8 |               azt telehinté tömjénnel és fenyőmaggal, s kifüstölé
104 9 | körültámogatva kifaragott angyaloktól és prófétáktól. Erről az egyházról
105 9 |         földről idesereglettek árusok és vásárosok. Lehetett itt
106 9 |      tatárokat, bolgárokat Etelközből és görögöket Rácországból.
107 9 |             külföldi gyülevész pogány és eretnek nép között könnyen
108 9 |             szívfájdalmat szép szóval és egyébbel meggyógyítani.
109 9 |               utánafutó” lesz belőle.~És annyi pogányhitből maradt
110 9 |          szent képecskéket, olvasókat és írott imádságoskönyveket,
111 9 |          ékesítenék a gazdája nevével és az építése évszámával, néha
112 9 |             kalákás” táncot, timbora- és tilinkószó mellett, éppen
113 9 |             nyelvet, s az imádságokat és az ószövetséget le is fordította,
114 9 |             ez a megváltó Jézus teste és vére, s aztán széttördelve
115 9 |          újszülöttet, s ezzel megáldá és elbocsátó az egész gyülekezetet,
116 9 |            hasonlít a tuhudunok kürt- és tilinkózenéjéhez, melyhez
117 9 |           asszonynénénkkel, a holddal és a mi húgainkkal, a csillagokkal
118 9 |             együtt, akik olyan szépek és fényesek.”~– Ezt is a számból
119 9 |        széllel együtt, aki a felhőket és a derült időt hozza! Légy
120 9 |                aki oly hasznos, jóízű és tiszta. Légy áldva a mi
121 9 |               óh mi vidám, óh mi erős és hatalmas ő! Légy áldva,
122 9 |             együtt, aki minket táplál és megtart.”~– Hiszen ez egészen
123 9 |             szerint, aki itt hős volt és vitéz, a túlvilági örök
124 9 |              napos mezőkön dicső lesz és hatalmas; ahelyett is én
125 9 |            minden dicsőség a gyávákra és nyomorultakra vár? Hát az
126 9 |             szándékából sem a festett és faragott szentképek, sem
127 9 |              után jöttek az asszonyok és leányok, minden hajadon
128 9 |            annak sikerülni. Erőszakos és durva erkölcs volt az, de
129 10|         helyőrséget tart benne a Mike és az Opour család, úgy, hogy
130 10|          engedelemmel lehet.~Szilamér és kísérői ezen az úton vágtattak
131 10|           őrséget az átjáró toronyban és lefegyverezzék, úgyhogy
132 10|          áruló módon cserbenhagyva őt és tudósítás nélkül. Ekkor
133 10|           faltörő tornyaimat! Ez szóm és mondásom. Hányjátok, vessétek
134 10|             nemzetsége fegyvert fogni és a leányrablót a várából
135 10|         ítéletének határideje letelt, és így Mike Sára választhatja
136 10|             búzát, zsiradékot, sajtot és ecetet. Azután meg tüzelőszert,
137 10|              meg tüzelőszert, szurkot és földigyantát. Ennek pedig
138 10|            fejére halál volt kimondva és becstelenség: ami mindegy.
139 10|              munka, ott ülni napestig és nézni a távolba, és hallgatni
140 10|          napestig és nézni a távolba, és hallgatni a külvilág nagy
141 10|              De jobban, mint a rabság és böjt, fájt a lelkének a
142 10|             volt, magas kőkereszttel, és szószék: akkora terem volt,
143 10|              Úr imáját, az üdvözletet és a hiszekegyet. Azok csendesen
144 10|        anyámat, gyönge kis húgámat! – És így hallgatott meg!~Az anya
145 10|            kezdve nem forgott többet; és aztán sohasem is forgott
146 11|           maradt a lonkán, gyalog jön és sánta lábon.~Opour Kevendnek
147 11|               Ha haragszol, ide döfj.~És aztán a szemébe nézett a
148 11|      asszonyféle ilyenkor rúg, körmöl és harap. Nekem is tele a pofám
149 11|           volt, beterítve medvebőrrel és tarka gyapjúszőnyeggel.
150 11|       szekrényeken arany-ezüstkelyhek és tálak pompáztak, a kandalló
151 11|         részét pompás szarvasagancsok és vadkanfők díszítették, körülaggatva
152 11|             külön él, tesz, vesz férj és feleség. – Itt mindig látják
153 11|     visszajönni onnan, három tengeren és négy sivatagon mentek keresztül.
154 11|        tarajforma ívvel, ami arannyal és gyöngyökkel hímzett patyolatfátyolt
155 11|               valamennyi Opour úrnők, és bizonyára mindannyian boldogok
156 11|           mindannyian boldogok voltak és büszkék, és az ő férjüknek
157 11|           boldogok voltak és büszkék, és az ő férjüknek igazi asszonyai!~
158 11|              a tálról a mátkakenyeret és kettétörte azt. Felét odanyújtá
159 11|    kenyértörés, a galambok megetetése és a fonáleresztés. – Ez volt
160 11|              benn a házban a szeretet és engesztelés tartott nagy
161 12|                               A „nap” és a „kereszt” harca~Másnap
162 12|              szitok: utoljára a gazda és vendége a poszpásznak felhozott
163 12|               az oroszlán pedig tejen és moslékon volt felnevelve,
164 12|              lovagolva. – Akkor fázom és izzadok a medvebőr alatt. –
165 12|                a többi mind cselfogás és nem segít semmit. Ez az,
166 12|       másrészt meg, hogy az Opourokat és a Mikéket ilyen halálos
167 12|           egyformán szolgáltatja jobb és bal kéz felől. Ennek a személye
168 12|               nem félek tőle! Ez szóm és mondásom: most hordd el
169 12|              minden órájában a napnak és éjszakának; mindenféle fegyverrel
170 12|     éjszakának; mindenféle fegyverrel és tűzzel, amíg csak a sérelem
171 12|           jártak, s a keresztes hadak és a bizánciak hadifortélyaival
172 12|            tusája a keresztyén hitnek és az ősvallásnak: két isten
173 12|               más választás, mint tűz és vas között. A „Jézus segíts!
174 12|       félrehordta a szél: a keresztes és a napos lovag.~Fegyvertársaik,
175 12|         mezején – hörgé a nap harcosa és kilehelte lelkét. Éj volt:
176 12|              félbeszakítva az esperes és a szerzetes által előénekelt
177 12|            állunk a kert felől. Imola és elrablója úgy sincsenek
178 13|          Azalatt a „hegedősök” koboz- és hegedűszó mellett énekelnek
179 13|               aztán rákezdik a sírást és jajgatást! – Hát ez az ő
180 13|        asszonyok.~Ő meg csak hallgat, és nézi a halottnak az arcát.~
181 13|            aki Bálványosvárban lakik, és áldozatokat is tesz még.~
182 13|           étkező szereit, vadászebeit és kedvenc sólyommadarát és
183 13|              és kedvenc sólyommadarát és huszonnégy paripáját, utána
184 13|              tudják meg, hogy úr volt és vezér volt.~Azzal a két
185 13|               a rajta ülő holt hőssel és menyasszonyával a sírterembe,
186 13|       diófaágakat szórva a vőlegényre és menyasszonyra: míg úgy megtelt
187 13|              a mellén, végre az arcán és homlokán hasított sebeket,
188 13|            emelkedtek a lován ülő hős és ölelő kedvese körül; már
189 13|       egyszerre megérkezni vezérükkel és menyasszonyával együtt a
190 14|               tök fehér tulipánjaival és széles leveleivel. Mikor
191 14|                s elfeledtetni magával és azzal, akit szeret, hogy
192 14|     csalitokat, kikérdezve minden fát és füvet: nem bízta-e rá valami
193 14|               mint a kenyér; tönkölyt és alakórt pedig a patakok
194 14|               vadak bőreivel a szűcs- és tímármunkát; Imola pedig
195 14|              csontvázak már a vitézek és a paripáik, mégis visszatérnek:
196 14|              járásuk: Csaba királyfié és vitézeié.~Úgy tudta ezt
197 14|               törtek össze a királyok és vajdák minden timborát,
198 14|        oltotta el a szerelem lángját, és kebelében hordva a lángot,
199 14|           pedig hagyta volna királlyá és hét gyermek neveletlen apjává
200 14|        ilyenkor megszállja a szeszély és rigolya: durcás, haragos
201 14|       aranysárgák, belül rózsaszínűek és olyan szívósak, kemények,
202 14|             fekete hajának kell lenni és kék szemének. De rendkívül,
203 14|            írral; amitől az elalszik. És akkor ezt a virágot odateszik
204 14|              elrejtőzöttet minden dob és tárogató zenebonája mellett (
205 14|           nálunk éppen olyan szentség és igen komoly dolog. A tuhudun
206 14|          mezőket, s az ég nem ád esőt és harmatot, mikor a vén Nemere
207 14|          alattunk elbúsultában, várak és templomok csak úgy dőlnek
208 14|        fakereszt; ő az előtt térdelt, és egy hosszú füzért forgatott
209 14|             mert annak gyökere van. – És így egyes-egyedül taplóból
210 14|                   Mert minden az Úré, és nekünk semmink sincsen ezen
211 14|      kiterjeszté a karjait az ég felé és felkiáltott: Óh, én Uram!
212 14|                 Te pedig eredj innen, és ne háborgass engem; azért,
213 14|           bizonyára nem szeret senkit és semmit, csak egyedül a mennyországot,
214 15|              akkor is a kereszt előtt és imádkozott. Szilamér várt
215 15|        lerázta a havat a szakálláról, és valamit mondott, de az diákul
216 15|           akiknek a tulajdona a semmi és a minden. Ezeknek világolt
217 15|         orcája világít; hisz az a nap és a hold; – de még melegít
218 15|               asszony”-nak nevezte. – És hogy őneki olyan nagy hatalma
219 15|          menjen be együtt a remetével és a hívekkel – az akolba.~–
220 15|               kiformálnak gyöngyökből és drágakövekből s „bámbinónak”
221 15|               arcait, s aztán hosszan és sokáig a mellette álló kedvesének
222 15|             ahol sok csodálatost lát, és semminek sem tudja a nevét.~
223 15|            szentségtartó, sem kelyhek és medencék: egy fakereszt
224 15|        fakereszt volt minden jelvény. És a rézduda sem hangzott a
225 15|            békében hallgasd ám végig, és szépen veszteg maradj! –
226 15|         karácsony estéjén az „ihá”-t. És hidd el énnekem, hogy az
227 15|         felesége ilyen dolgokat mond, és azután nem nevetett többet;
228 15|       kenyeret, ami mannából készült, és bort, aminek nyírfa volt
229 15|           száz miatyánkot, üdvözletet és hiszekegyet kell elmondanom.~–
230 15|          aztán?~– Azután minden keddi és pénteki napon böjtöt kell
231 15|             kell ennem.~– Az már más. És így én hetenkint kétszer
232 15|              okos dolog. Te vétkeztél és a pisztrángok lakolnak meg
233 15|             hogy az erdő fáit kivágja és tűzre rakja, amik arra rendeltettek,
234 15|            tűzben megégsz ott előtte, és kínjaid közepette megátkozod
235 15|              Imola csupa mákos csíkot és csíkos káposztát főzetett;
236 15|             körtét, somot, gesztenyét és mogyorót, amik önként lehullanak
237 15|             beszélt Szilamérnak az ó- és újszövetségből, amely történeteket
238 15|            jóllakott Szilamér a testi és lelki táplálékokkal, akkor
239 15|               hogy ezt tréfának vegye és nevessen rajta. De csak
240 15|              serénykedjék azon módon, és adja át neki a taplóruháit.~–
241 16|               prépost igazi pompával. És ugyanekkor Szilamér egész
242 16|           félelmetes volt ez az ének. És azután, amint egyre följebb
243 16|               még a lovam is horkolt, és a sörényét borzolta féltében.
244 16|              megáldunk, megszentelünk és bezárunk, hogy meg ne nyíljék
245 16|          hangot, hogy észrevegyenek – és kikerülhessenek. Íme, megszentelék
246 16|               elveszett a mély útban, és néztem ezt a magára hagyott
247 16|              magad otthon?~– Van nőm, és vannak gyermekeim. Rokonságom
248 16|            barát nem jöhet ki hozzám, és én őhozzájuk nem mehetek.
249 16|        meggyógyít, annak sós a földje és meleg a vize.~– Akkor én
250 16|            másik a Bálványos patak.~– És így, ha ketten összetesszük
251 16|           fűszerekkel. A halott evett és ivott. – Lakomázás után
252 16|               hárman: Imola, Szilamér és a bélpoklos, felkeresni
253 16|        székely asszonyoknál.~Szilamér és a bélpoklos fejszéikkel,
254 16|       kikerült; csakhogy olyan gyönge és fehér volt, akár egy leánynak
255 17|           burdét, ahol az mosakodjék.~És azután hétről hétre, mindig
256 17|            perjelnek Opour Szilamért.~És így Szilamér megérte pogány
257 17|               sem hallották. Azokat ő és társai, egy körülkerített
258 17|         mindenféle összeolvadó vékony és vastag hangokon a „de profundis”-
259 17|              itt együtt, keresztyének és tuhudunok, ebben a minden
260 17|        bizonyos ideig engedte át neki és életpárjának Rapsonné asszony,
261 17|               a hozzászegődött csúzok és zsábák, s akkor az jönni
262 17|           egészen bearanyozta az anya és gyermek orcáját: olyan volt
263 17|             Imola nyoszolyája fejénél és megszólalt. Be is volt bugyolálva
264 17|            kis porontyát látni.~Imola és Szilamér nagy szemekkel
265 17|             nem tudta, hogy meghalt). És még valami más is bántotta,
266 17|         magának szüksége nem lesz rá, és most visszakéri. Ezért is
267 17|    nekiindulnia, lábadozó feleségével és gyönge kisgyermekével a
268 17|       kisgyermekével a nyaktörő útnak és sötét erdőknek, ahol ilyenkor
269 18|            marháit a tűzön átterelni, és ami fő dolog, az újszülött
270 18|      legegyenesebb az út az átjáróvár és a Bara mezeje felé.~Szilamér
271 18|              kerek tevebőr szőnyeget, és arra állt rá.~Erről a „szigetről”,
272 18|            itt van – felelt Szilamér, és annyiban igazat mondott,
273 18|          között, s a Szent Anna taván és a mély völgyek közt sötét
274 18|           ismerős csillagzatok jöttét és lementét. Az egész égboltozat
275 18|            faóriás dőlt ki a tövéből. És folyton-folyvást hangzik
276 18|               testvérpatak, a Zsombor és Bálványos zuhatagainak éjjeli
277 18|           édes isteneid? Csak teneked és a te népednek. Nem olyan
278 18|       csillagaimat leszórni az égből, és te megtagadsz engem a veszendő
279 18|          népek atyja, az örökkön élő, és az ős istenek között, akik
280 18|             nehezült az álom.~Csendes és jótékony álom. Nem verték
281 18|          fölér a próféták látásaival. És ő megértette.~– Hát nem
282 18|          végzet lett Bálványos várára és az egész őshit vallására
283 18|              a zimankós vihar. Délről és nyugatról jöttek, tolakodtak
284 18|            kürtjei, amazok Hildebrand és a trónjei hős trombitái! –
285 18|               Árpád a honszerző, Kupa és Gyula: az utolsó hősök,
286 18|              a tuhudunoktól az Isten. És azalatt, amíg tüzünk nem
287 18|             erőnk volt velük szemben, és mégis elbuktunk; le lettünk
288 18|        elhallik egész Bálványosvárig, és azalatt felölté magára napbálványos
289 18|               követőinek szétosztott, és aközben folyvást hangzott
290 18|               tűznek.~Imola szótlanul és engedelmesen követte férjét
291 19|           Mondám, hogy „ma” halott.~– És holnap?~– Holnap is halott
292 19|              Holnap is halott lesz.~– És az örökkévalóságban?~– Talán.~–
293 19|           félretolta maga elől Kájont és odasietett a ravatalhoz.
294 19|          halott, akkor ismét feltámad és életre kél.~– Ezt meséld
295 19|            vigyorgott erre a szóra.~– És hát olyan nagy baj lenne-e
296 19|            áldoznak, csak a kevélység és a régiekre való visszaemlékezés
297 19|           harcolni többé.~Imola ámult és bámult. Hisz ezek olyan
298 19|               volnának a maguk helyén és idején elmondva. Szemre
299 19|              laknak, nincsenek sehol; és ő nem fog odamenni; hanem
300 19|          dörömbözni koporsója födelén és imádni a halált, aki lelkétől
301 19|             lett, mint az ezüst; haja és szakálla.~– Nézzetek oda! –
302 19|             harag pírja futotta át.~– És én azt mondom, hogy Isten
303 19|               Isten úgy legyen hozzám és gyermekemhez irgalmas, kegyelmes,
304 19|             annak, aki ellenem vétett és véteni fog, megbocsássak.
305 19|             véteni fog, megbocsássak. És énnekem nem szabad megváltanom
306 19|           előttem a férjemnek atyját, és én ne szóljak, ne tegyek
307 19|              volt ott más, csak Imola és a tetszhalott.~Az oroszlán
308 20|          leányok, tölgyfa koszorúkkal és sarlókkal a kezeikben.~A
309 20|            vashidat e földi várunkhoz és az arany hidat a nap mezejéig
310 20|         valamennyien mind egy szívvel és szájjal csak egy nevet kiáltának:~„
311 20|    pofaszakadásig fújták az üdvözlőt.~És ugyanakkor ott künn a külső
312 20|        futtatott Torjára, az anyjához és az espereshez. Az anyjához
313 20|              a gyóntatást, felmentést és az utolsó szentséget végezni.~
314 20|               védelmezni foga egymást és vezérét, míg nap és csillagok
315 20|           egymást és vezérét, míg nap és csillagok járnak az égen,
316 20|           királynéja, s oly hatalmas, és mégis jóságos egész tekintete.
317 20|          Kevendhez, csakhogy szakálla és haja tiszta galambfehér
318 20|            visszatért közétek. Íme él és itt marad veletek. Tőle
319 20|            fejedre az aranyabroncsot, és vezesd a népet. Én már csak
320 20|         angyalok, – tündérek, – hősök és vértanúk egymásra ismernek
321 20|        istenedül azt, ki láthatatlan. És annak a fiát, aki testet
322 20|               elé fegyvertelen kézzel és fedetlen fővel. Elöl bocsássátok,
323 20|           közbenjáró lesz az én népem és az ő anyjának a népe között.
324 20|             hegyében volna a helye.~– És aztán majd mondd el hatalmas
325 20|           égből; mert rossz, tudatlan és reá érdemetlen.~Úgy szidta
326 20|               nemzetséged örök legyen és dicső. – De teneked, rossz
327 21|               szőve a ködös erdőhátak és völgyek fölé. Az első napsugárra
328 21|       szólaltak meg a bálványosváriak és a torjaiak csatakürtjei.
329 21|               fejét fátyollal borítsa és gyermekét palástja alá rejtse.~
330 21|             illik a nemzetség fejéhez és anyához; aki ura és bírája
331 21|           fejéhez és anyához; aki ura és bírája húszezreknek, s azonfölül
332 21|            azok ebből az örömsírásból és ölelkezésből, mint minden
333 21|             úgy rohant ki a várkapun, és szemközt eléje, éppen úgy,
334 21|             neked húgom elrablását.~– És én megbocsátom neked testvérem
335 21|  ünnepélyességgel végrehajtatta magán és Imoláján, mely után a kisfiát
336 21|               ez eltartott egy hétig. És bizonyára mindezek Istennek
337 22|   szaracénokkal, izmaelitákkal: római és görög keresztyének, ariánusok
338 22|               keresztyének, ariánusok és patarenusok, zsidó hitű
339 22|           asszonyok, a két hős, Opour és Mike, meg a két vitéz őrpata
340 22|        székelyföldi keresztyénségnek.~És még azután is sokáig az
341 23|              találni az egész verset.~És aztán maga a történetünk
342 23|         történet alapmeséjét, az Apor és Mike család között előfordult
343 23|               az akkori magyar pogány és keresztyén szokásokat, fogalmakat,
344 23|            tett hitet megszegi, fejét és vagyonát veszítse a főrabonbán
345 23|       kettévágassék. – Ezen Zandirhám és Árpád közötti szövetség
346 23|          ragaszkodtak pogány vallásuk és szokásaikhoz, de általuk
347 23|         elharapózott. – (Hosszú hajat és asszonyos szoknyafélét viseltek.)~
348 23|          mellett kötöttek szövetséget és esküt. Ipolyi A. u. o. áldozatok
349 23|              27. [29.] lap. Druzsilla és Burzon rabonbán. Orbán B.
350 23|     Bálványosvár. Orbán B., Ipolyi A. és saját jegyzeteim nyomán.~
351 23|           szamárhoz, tréfás szöveggel és egész ünnepélyesen. U. o.~
352 23|               152.] lap. Orbán mester és a kerti vetemények. Orbán
353 23|           babonák. Ipolyi A. M. Myth. és saját jegyz.~166. [159.]
354 23|              Deli ifjú legény képében és hozz nekem harmincháromezer