bold = Main text
    Part                                           grey = Comment text

  1 1    |               vették: az ingyenbe ment.~De még azonkívül nagy terhük
  2 1    |         tanulmányozni. Nem várnégyszög, de vártömkeleg volt itt felállítva.
  3 1    |              Kakassarkon forgó rézvár”.~De hát mi forgatja ezt a kakassarok
  4 1    |              most építették fel Torján, de az a hegyektől nem látszik
  5 2    |           Rónaőrző, a Vérszemű csillag, de még a székelyek csillaga
  6 2    |     vendégsereget korlát közé foghassa. De nem volt ebben hiányosság.~
  7 2    |              gyalogsorban.~Emberrel ám, de asszonyemberrel. Maga is
  8 2    |            melledzője és fekete süvege, de szoknyája hozzá, bajusza
  9 3    |              ajánlatodat, vitéz csakán! De három okom van rá, hogy
 10 3    |            áldozatkövem mellé építsd.~– De én nem engedném meg, hogy
 11 3    |                szótlanul rázta a fejét; de annál hangosabban rivalltak
 12 4    |               az óriási bükkfa látszik; de már sem a kövön, sem a forrásnál
 13 4    |                grófja volna már a címe, de még mindig a régit tartják.
 14 4    |                a tanácstartó áldozatot; de ide a szentélybe csak a
 15 4    |         Kolozsvárig. Régen volt ez már. De azért, hogy Rapsonné asszony
 16 4    |                 asszony maga van hátra; de az ő késedelmét megértheti,
 17 4    |                 s a forrásnál áldoznak; de senkinek sincs kedve ezért
 18 4    |           medvétől és a mándructól sem, de mégis egy oroszlán nem kellemetes
 19 4    |            aranycsákány volt a kezében. De nemcsak egyedül jöve el;
 20 4    |             hozta. Teremtő szent Isten! De megremekeltél, mikor ezt
 21 4    |           Milyen délceg termet; karcsú, de hatalmas; minden mozdulata
 22 4    |           legtöbbet, amikor csukva van; de a két szemének a tüzét ember
 23 4    |        egyszerre Rapsonné és Kevend úr; de Rapsonné még egy szusszal
 24 4    |             akkor csak királyfi volt.~– De a tuhudunok ezt soha el
 25 4    |         törvényére az áldozatkehelyből, de Burzon rabonbán ki is kapta
 26 4    |              asszony nem iszik abból.~– De le is szúrta Borzon rabonbánt
 27 4    |           Kevend. – A törvény: törvény. De azt is apáink erősítették
 28 4    |              mondá Mike Sára asszony.~– De annak előbb bizonyságot
 29 4    |              kiáltá közbe indulatosan~– De mi nem vagyunk többé tuhudunok,
 30 4    |                 fel azokat a feje fölé. De meg sem látszott az arcán,
 31 4    |         vasvillaszemeket vetett feléje; de Szilamér egészen rajta felejté
 32 4    |              oroszlán ordított dühében; de az igaz, hogy Opour maga
 33 4    |        oroszlánomat is megigézted!~Hej, de ha még csak az oroszlánját
 34 4    |                tekintetével ez a leány; de a legnagyobbik fia is beleesett
 35 4    |       szégyenére a nemzetségének.~– No, de hátra van még a harmadik
 36 4    |           leánynak nem szükség letenni. De Rapsonnéból kitört az irigység:
 37 4    |                 neki nem volt leánya.~– De csak tartsuk meg a törvényt.
 38 4    |                 egy rövid káromkodásig, de Imola egy üdvözlégy Máriáig
 39 4    |       áldozatkondért az egész ezüsttel.~De nem égette meg.~A főrabonbán
 40 4    |            birtokomon keresztülvonulni, de ő is békében hagyja, meg
 41 4    |         nemzetségemet az ő szokásaik?~– De bizony megrontják! – rikácsolt
 42 4    |         szagáról, pedig elbújt faodúba, de kihúzták, s csak úgy kegyelmeztek
 43 4    |                 Rapsonné ellen haragra, de még az oroszlánját is ráuszította;
 44 4    |             oroszlánját is ráuszította; de amitől Rapsonné meg nem
 45 5    |                 üdvözlő szókat mondott; de mindazt felülmúlta az a
 46 5    |              nevetés az üdvözlő szóval; de még a kutyaugatás sem maradt
 47 5    |                 enyimet érette cserébe.~De erre a szóra Thatha fejedelem
 48 5    |                   A kutyák ordíthatnak; de a többiek hallgassanak! (
 49 5    |                együtt a te új hazádban. De te szerencsétlenséget fogsz
 50 5    |               beszélt csendesen remegő, de mély zengésű hangon.~– Székelyek
 51 5    |             befogatta aranyos szekérbe. De a nyolc szűz leány nem akart
 52 5    |            folyott, csak az arca égett, de egyik se mozdult. Ekkor
 53 5    |             nemcsak a hadakozáshoz ért, de még a régen múlt történeteket
 54 5    |           Kürteltót, az Ister hét ágát; de ezen az egy könnycseppen
 55 5    |                 nemcsak a székelyekben, de még a kunokban is, s erre
 56 6    |        szaporodik belőlük; nem imádják, de tisztelik.~Ebbe a rekesztékbe
 57 6    |                 kerékagyban a dorongot, de az csak füstölög, szenesedik,
 58 7    |             számára ott a hegy tetején, de annak se megy közelébe semmi
 59 7    |                a hegyek tetején tó van; de benőve sűrű ingovánnyal:
 60 7    |               megholtak sírhalmai azok. De hát ki temette el őket?
 61 7    |               Hát annak adja meg magát?~De aztán még a hangja is egész
 62 7    |                 több nyomja a vállamat; de mikor itten vagyok, nem
 63 7    |            tudom, hogy szeretve vagy.~– De ő nem lehet az enyém.~–
 64 7    |                 majd mondok neked mást, de ahhoz aztán az óriás utolsó
 65 7    |                A várba jöjj fel hozzám. De erre a helyre nálam nélkül
 66 7    |                 vedd el, akit szeretsz; de ne halj meg!~S az első dolga
 67 8    |                 az asszonya keblén. Óh, de féltette ezt az utolsó pislogó
 68 8    |                 jövetelét Torja várban; de annak az okát még senkinek
 69 8    |                  ez a vőlegény vallása; de látod ugye itt a másik oldalon
 70 8    |            idehozná is nászajándékul.~– De hiszen azért nem kell a
 71 8    |                  ej, édes öcsémasszony; de szigorún ítélsz a más házbeliek
 72 8    |               az özönvizet is megértem; de még e világi életemben olyan
 73 8    |              Sára jött ki a sodrából.~– De biz az én lyányom nem azért
 74 8    |              ártatlannak a pofácskáját. De ebből nem kap a tűzbálvány!~
 75 8    |                  kiálta fel Rapsonné.~– De bizony igaz. Tenálad is
 76 8    |                csak egy becsületed van; de énnekem van ezer! Tündér
 77 8    |            asszony abban nem bírt vele. De nem is mérkőzött vele: csak
 78 8    |        megtorlására már nem is szitkot, de csak sikongató felkiáltásokat
 79 9    |              amikben senki se hisz már, de furcsaságukért mégis hozzájok
 80 9    |              ördög már, csak füttyfene, de azért „Kokós”-nak hívják,
 81 9    |              Szemőke, Gillike, Illangó, de most már csak „cifra asszony”
 82 9    |             cifra” – „cefre” – „cufri”. De még ezek most is tudják
 83 9    |              kupával, lótejes tömlővel; de a legények vigyáznak magukra,
 84 9    |              addig „csittvásár” legyen; de hát ezt nem lehetett megtartani,
 85 9    |               volt: pater Rhadamanthus; de biz azt a székely csak „
 86 9    |                 lakás az Isten számára, de a mi száldokfa köröndünk
 87 9    |                fognak ottan uralkodni”.~De ez már sehogy sem ment a
 88 9    |             sújtott? Ez pedig már igaz! De erre rá nem állok.~De hiszen
 89 9    |             igaz! De erre rá nem állok.~De hiszen nem is ezért jött
 90 9    |               és durva erkölcs volt az, de nem tehetett róla, hogy
 91 9    |                ádáz verekedést kezdtek; de Mike Sára páncélos lovasai
 92 9    |                  kiáltozá az édesanyja, de a leány nem jött elő.~Hanem
 93 9    |                sarkán, s hanyatt esett. De nem eshetett a földre, mert
 94 10   |              oldalon kijöhettek gyalog, de lovon nem.~Mike Sára sietett
 95 10   |             mint a farkát harapó kígyó.~De még azonkívül az is tekintetbe
 96 10   |             visszafelé forogna a tájék. De jobban, mint a rabság és
 97 10   |           Bélpoklosokat fogok ápolni. – De amíg húgom meggyalázóját
 98 11   |               ám a keresztyén oltárnál, de szabad a „napnál”.~Mikor
 99 11   |               ajtó nagyságú ablakokkal; de amiknek a közléje a vastag
100 11   |                 páros galamb turbékolt. De hogy a fődolgot majd el
101 11   |            dicső a nap – mondá Imola. – De dicsőbb az Isten, a teremtő,
102 11   |                 Imola könnyre fakadt.~– De hát miért sírsz? – engesztelé
103 11   |             csókjaival is csitítgatott?~De erre Imola felszökött az
104 11   |               nézve rabság, kötelesség. De hogy a szívem szeresse azt,
105 11   |                 volna, mert ő a vőfély. De hol késik az a fiú ilyen
106 11   |              gyermeket!”~– Azt mondtam. De nem most. Majd később. Majd
107 12   |                Szent György éjszakáján. De talán magától is kitalálhatta
108 12   |               kitépte a fele szakállát. De szeretném őket látni!~–
109 12   |                 kell ugyan fogát nézni, de ahogy én tudom, a Tiburc
110 12   |                 ha tenálad kezdeném el. De hát elfogadom. Tudom, hogy
111 12   |           óriási nagy állat volt ugyan, de ahhoz az ártatlan fajtához
112 12   |             csak félreteszem a haragot. De majd ha egyszer ennek az
113 12   |                 Ez ugyan derék furfang. De hát attól nem tartasz-e,
114 12   |              majd bejövök az ablakodon; de azt nem köszönöd meg!~Azzal
115 12   |       kalitkában. Tisztelem a tanácsot; de nem félek tőle! Ez szóm
116 12   |             dobáltatni az átjáró várat. De az Opourék is készen álltak
117 12   |              várba Mikené vetőgépeiből; de azt a tuhudunok menten letakarták
118 12   |                 végig volt már repedve; de ami alatta volt, az is vas
119 12   |                 is lerohant a rabonbán, de a fiaiknak egyik sem mehetett
120 12   |             elmúlt az ősz is, a tél is, de biz a hó is elolvadt, a
121 12   |            pedig buzgó keresztyén volt, de mindezeknél mégis erősebb
122 13   |               várhoz tartozó falvakból. De nem is siet benne részt
123 13   |                 mért nincs itt?”~– Jaj, de magadra maradtál vén rabonbán
124 13   |           költögetni, életre hívogatni: de az csak nem ébredt. Utoljára
125 13   |             virányú napmezejére.~      ~De kár, hogy bölcs törvényhozóink
126 14   |               kondát legeltetnek itten, de a szántóvető mesterséget
127 14   |              volt dolga a szövőszéknek! De végszámra is készült a sok
128 14   |                 a székely népköltés is.~De szépen el tudták hegedűszó
129 14   |             hazamennek, távol őshazába. De valahányszor az itt maradt
130 14   |               patkóik tapossák az utat, de mégis eljönnek; a magyart
131 14   |                akarta őt engesztelni.~– De hát mondsza csak, kedves
132 14   |              szenvedni az urának: annak de csak egy jó neve sincs előtte;
133 14   |                  mint egy nagy tulipán, de a szirmai gömbölyűek, s
134 14   |                Valami nenufár lesz az.)~De meg is hűlt a vér Gidula
135 14   |             terem. Magam szakítottam.~– De azt rosszul tetted! Dobd
136 14   |              mindjárt, hadd égjen el.~– De már minek dobnám?~– Azért,
137 14   |              kékre-zöldre vált volna.~– De már azt nem hagyom, hogy
138 14   |             elveheti az asszonykájától; de megjárta vele; mert az felkapta
139 14   |               nehéz testet emelgetni. – De már akkor ki is volt dobva
140 14   |          hízelkedék neki. – „Nézd csak, de szép virág; ugyebár édesem?
141 14   |                büdös, a fejéhez vágják; de mégis megtartják. A kert
142 14   |              illata is valami hatalmas; de hát tudod-e te, hogy ez
143 14   |             kell lenni és kék szemének. De rendkívül, igen nagy bajokban
144 14   |              állt: „mégis érzik rajta!” De sohasem is tette azt fel
145 14   |                 szelíden kérdené, hogy „de hát mármost én ezt mivel
146 14   |             lyukon” át a Föld istennek; de hát bizonyosan félt tőle,
147 14   |              elfecsegi majd a titkát.~– De ám a keresztyéneknél a gyónástitok
148 14   |             cselekvésre állt a tenyere; de csak meggondolta a dolgot,
149 14   |            hanem hiszen hát az ürge is…~De nem mondta tovább: inkább
150 14   |                  Jók a görög hitűeknek; de én római hitű vagyok.~–
151 14   |               napra jobban beletanulok. De hát te nem mehetsz innen
152 14   |             kéne, közelben nem találsz. De megállj csak! Utcu né! Találok
153 14   |                 ez miféle csoda?~– Jaj! De nevess hát egy kicsit, mert
154 14   |                S te ezt nem ellenzed?~– De már miért ellenezném? Engemet
155 14   |              Remete? A bizony meglehet. De én egy csepp remetét sem
156 14   |                 áldozatot megtartani? – De már erre azt mondta, hogy
157 14   |               magaddal?~– Hoztam volna, de nem jött. Azt felelte a
158 14   |                füstölt vaddisznósonkát; de ő megrázta a fejét, s azt
159 14   |                csiperkést, tinórut.” – „De legalább azt engedd meg,
160 14   |            megyek, mert nem tetszik! – „De majd elvisz oda az ördög!” – „
161 14   |                 a férje, lassan-lassan, de majd csak valahogy, valamiképp
162 15   |              Szilamér várt egy darabig; de hogy nem akart az áhítatosság
163 15   |              asszony nálánál a világon; de mivel keresztyén, ő maga
164 15   |        szakálláról, és valamit mondott, de az diákul volt: Szilamér
165 15   |              gyöngyöket a disznók elé.”~De amíg a vár elé felmenének,
166 15   |         mereszté fölfelé arcát az égre, de nem mozdult odább.~– Hát
167 15   |              hisz az a nap és a hold; – de még melegít is. Ahhoz pedig,
168 15   |           tartották a karácsonyünnepet. De fel is volt az ékesítve
169 15   |                tanítottak az iskolában, de bizony maga a pásztora sem
170 15   |                a betanult zsolozsmák.~– De ezt most már békében hallgasd
171 15   |        pisztrángok lakolnak meg érte.~– De ne ungorkodj, mert akkor
172 15   |                  akit még nem ismerünk, de mégis nagyon szeretünk: –
173 15   |             szaladt a két szemöldöke.~– De ehhez nekem is hozzászólóm
174 15   |                 azt mondtad-e százszor, de ezerszer, hogy nincs olyan
175 15   |                 amit ne teljesítenél?~– De ha lehetetlent kívánnál.
176 15   |                 át a napból a holdba.~– De hát nem olyan nagyot kívánok.
177 15   |              egy kancsó méhser mellett.~De Kőrös apó nem fogadta el
178 15   |         hivalkodnom a kandalló tüzénél. De nem is adott rá szabadságot
179 15   |             hagyta bosszúsan a remetét, de még az aklot is.~Hanem Imola
180 15   |                vegye és nevessen rajta. De csak elhűlt aztán, amikor
181 15   |               fel Imola elszörnyedve.~– De bizony akarom, szent asszony!
182 15   |               apó, siessünk cserélni!~– De bizony ebből semmi sem lesz! –
183 15   |            egyik puszta őrzi a másikat; de nem lehet megállni az én
184 15   |           vállalom! Itt a kard, paripa: de még az asszony is, aki,
185 15   |       repkénykoszorút homlokodra fonja.~De Kőrös apó felháborodva felelt
186 15   |          országom nem ebből a világból, de a másvilágból való. Aki
187 16   |                 mögé, olvasót forgatni; de bizony felkötik a kardot,
188 16   |            akinek az egész megjelenése, de még inkább az ékesen szólása
189 16   |                Majd elmondom hosszan; – de ne ülj az ölembe, ne is
190 16   |           véthetett neki?~Odaült eléje, de nem a kerevetre, hanem a
191 16   |          álomlátás kísértett volna meg. De nem volt álomlátás. Valami
192 16   |                ivott, fújt utána: „Hej, de jó volt”, – de csak egy
193 16   |             utána: „Hej, de jó volt”, – de csak egy sem vitte oda a
194 16   |                 búcsúzó útra a sírjáig; de hogy egy halott gyalog menjen
195 16   |                  akit veszteni visznek. De miért hozzák ide a vadonba,
196 16   |             elmenjen vele a másvilágra. De azt nem tették. Hanem az
197 16   |             csak távol hírét hallottuk, de soha nem láttuk.~– A Szentföldön
198 16   |                 Elhiszem, hogy az volt. De hát az emberek ezért kitaszítanak
199 16   |              Rémület énrám tekinteni.~– De hát nincs rokonod, barátod,
200 16   |        Szilamérnak ragyogott az arca.~– De hát nem félsz engem megölelni
201 16   |                a cselédek tornácában.~– De hisz a cselédnép fitymálni
202 16   |              volt.~– Bizonyára az volt. De hát hová tegyem?~– Hát nem
203 16   |                neki adhatnánk:~– Igaz a De te iszonyodni fogsz a rátekintéstől.~–
204 16   |             mumust ragasztott a kórság. De ez undorító kéreg közepett
205 17   |          gyerekeit ide-amoda elhordták. De ha szabad lett volna, sem
206 17   |               maga semmit sem tudott. – De tudta az Úristen.~A bélpoklos
207 17   |            vékony és vastag hangokon a „de profundis”-t, hogy csupa
208 17   |           bélpoklossal van tele a vára.~De ő biz erre, ha gondolt is,
209 17   | szerencsétleneket, mint ahogy ő tevé, – de meg is nyerte érte a jutalmát
210 17   |           helyett a boldog révedezőket.~De egyszerre el is múlt minden
211 17   |            ellen volt szokás kimondani, de amit megtartottak a vadászemberek
212 17   |               pedig folyvást kiabálva, „de mit tesztek? mit csináltok?”
213 17   |             vissza nagy zsémbeléssel.~– De hova gondoltok? Amíg meg
214 17   |     violagyökeret. Óh, be tudatlan nép. De jó, hogy idevetődtem hozzájuk!
215 17   |                készített Imola számára; de amikkel az elfelejte élni.
216 17   |       ezeraranyos fű, ez a szívkinyitó, de csak a virágját kellett
217 17   |             megfőzni, nem a levelét is; de hol maradt a tetemtoldófű,
218 17   |         nénémasszony tovább zsémbelt:~– De ugyan hová gondoltál, hogy
219 17   |                 Huh be csúnya vagy, pih de rút vagy! – mondá Rapsonné
220 17   |             mondá Rapsonné a gyermekre; de amellett édeskésen mosolygott
221 17   |                 kisgyermekre, hogy „jaj de szép”, az megigézi: az olyan
222 17   |                van a családjában. Hejh, de nagyot ugrott a jó öreg.
223 17   |              nem szokása a kényeskedés; de a kisgyermekét féltette
224 17   |           féltette az éjszakai úttól.~– De hát most mindjárt elmenjünk
225 17   |               édes gyermekeim volnátok; de már aminek meg kell lenni,
226 17   |           mennyországhoz való igazamat.~De úgy meggyógyult erre a szóra
227 17   |              felé, hogy megengesztelje; de Rapsonné nekifogta a mankóját
228 17   |                marjanak meg a farkasok. De legjobban megmarjanak azok
229 17   |                nagyon szépen énekelnek; de nem a fülemülék, hanem a
230 18   |                 az útját a bélpoklosok; de azok odatérdepeltek szokás
231 18   |             hidegláztól vacogó állal. – De nagyon teli van a ti torkotok
232 18   |                még erre sem tágítottak; de még jobban hálálkodni kezdtek –
233 18   |                 Szent Lázár apátok. Jaj de áldott jó uraság ez a ti
234 18   |            mintha nem is tuhudun volna, de maga a köpönyegszabdaló
235 18   |            Szent Lőrinc könnyei nekünk; de a tuhudunoknak a csillaghullás
236 18   |                anyja parancsoljon neki; de magától nekiesne Bálványosvár
237 18   |                 mind aranypénzt kaptok!~De már az utolsó szavakat nem
238 18   |             legény képében” megjelenni. De elébb megvárta, hogy sós
239 18   |                   Én semmit sem hoztam. De vinni akarok. Holnap lesz
240 18   |               Azt csak nem olthatta ki.~De a garabonc észrevette, hogy
241 18   |            égjen – helyeslé a garabonc.~De el ne felejtsd uram azt
242 18   |                 Bolond nélkül is tudom. De ne bízzátok a tűzkereket
243 18   |               közt sötét este volt már, de a Hargitán túl egy hegyszakadékból
244 18   |                 Az egész vár aludt már; de a csendes éjszakának ott
245 18   |   patkónyomaiktól lett fényesebb az út! De hát mi hozta őket ismét
246 18   |                csillaghullás egy időre; de azalatt megmegvillan egyszer-egyszer
247 18   |        dicsfénnyel, mint az oltárképen.~De ez nem az égi alak volt,
248 18   |           Megölhetik, négybe vághatják; de helyéből egy darabban meg
249 18   |               jól meg kellett látszani; de csak nem támadt az elő.
250 18   |             égni kell már az új tűznek: de még mindig se füsti, se
251 18   |         vértanúi, Zsombor is bizonnyal: de csak egy pillanatig tart
252 18   |             embertől én sem ijedek meg, de ki küzd halottakkal?~– Az
253 18   |                 erő az Isten szeretete, de még nagyobb a nők szerelme!…~      ~
254 19   |             ugyan senki nem háborgatja; de a váron kívül mindentől
255 19   |            méhrajjal, akit kifüstölnek.~De még más titkos erővel is
256 19   |                rakta le az alapköveket; de aki igazlelkű ember, az
257 19   |                 ördögöknek ellenállott, de minden emberi ellenségre
258 19   |                 kezű ostrom alkalmával.~De ahol a legnagyobb a kétségbeesés,
259 19   |             lefelé fordított dárdákkal.~De nagyon megütközött rajta,
260 19   |                halottak virrasztásánál. De még fáklyák sem égtek a
261 19   |          másikba kergetve a sötétséget. De csak egy asszony sem volt
262 19   |              volt felállítva a ravatal; de olyan magasan, hogy a rajta
263 19   |                 akarta azt onnan kapni, de a ravatal körül álló férfiak
264 19   |             csak őrá bízhatja izenetét.~De mármost igazán haragba jött
265 19   |               lóval, komondor kutyával, de én az apósomat, az én férjem
266 19   |                utolsó láng csak pislog, de nem világít, nem melegít
267 19   |           mennyei üdvösséget elfogadni, de nem a vértanúság árán; hanem
268 19   |               beszéd – mondá az úrnő –, de ha én tinektek volnék, hát
269 19   |              Opour Kevend uram hallja!~…De hátha hallotta is már?~Imola
270 19   |                Gondolj magadra asszony! De gondolj gyermekedre, akit
271 19   |                szólt Imola szilárdul. – De az én hitem, a Krisztus
272 19   |              véghetetlen magasságú ég!)~De a megrémült cinkosok mind
273 19   |      locsolgatja, tenyerét dörzsölgeti. De nem bírja életre hozni.
274 19   |          veríték fénylik a nő homlokán; de még az elrejtőzött arcára
275 19(1)|                      Ez a lovag Geofroi de La Tour volt; mint a Magnum
276 20   |               támadt erre a nép között; de valamennyien mind egy szívvel
277 20   |                aranynap képe is mellén; de még az arca is, úgy állt
278 20   |              utolsó szentséget végezni.~De a hírmondó már feleúton
279 20   |           nyitva a szentek paradicsoma.~De nem köttetett meg; mert
280 20   |                  most jaj lesz nekünk.”~De Szilamér, amint meglátta
281 20   |               mintha nem emberi ajkról, de valahonnan végtelen magasból
282 20   |               pedig csókolta a kezét.~– De te nem hagyod őt az égből
283 20   |           aláeső számkivetett voltam; – de te megváltottál. Nézd ezt
284 20   |                 örök legyen és dicső. – De teneked, rossz fiú, egyetlen
285 21   |            ereszkedék alá a várkapuból; de aki előjött rajta, az nem
286 21   |          gyermekét palástja alá rejtse.~De aki a két hárs mögül eléje
287 21   |           ítéletet hozni az ő hivatala.~De amint szembejutottak egymással,
288 21   |            nyújtá két kis kláris kezét; de elfelejté Mike Sára a maga
289 21   |              szükséges volna elmondani.~De hiszen többet értettek azok
290 21   |    egybetalálkoztak, átölelték egymást, de nem hogy megbirkózzanak,
291 21   |          magyarok Istenét” tisztelve.~– De hiszen ez schisma! – szörnyülködék
292 21   |            csizma – mondá az esperes. – De azért csak igyunk belőle,
293 21   |               meg a békekötési áldomás. De már ez eltartott egy hétig.
294 22   |                 tojáshajba kerekedtek”, de minekutána ez az egész olyan
295 22   |               leomlott a tatárok előtt, de Bálványosvárt nem bírták
296 22   |              ajánlá fel Apor leányának. De Apor vajda lakodalom helyett
297 23   |           magyar mitológia korszakából. De hát van magyar mitológia?~
298 23   |               azoknak egész irodalma. – De a magyar mitológia után
299 23   |                a III. kötet 88. lapján. De ugyanezen történetnek valódiságát
300 23   |               vallásuk és szokásaikhoz, de általuk a pogány elem, a
301 23   |        felemlíti e réz bálványalakokat, de kétségbe vonja, hogy hitelesek
302 23   |                 Szent Ferenc imája. Th. de Celano olasz–latin szövege
303 23   |          confano; et nullo homo e degno de nominar te. Laudato sia
304 23   |          radiante con grando splendore: de te Signore porta significatione,