Part

  1 2 |             Hát asszonyokat üdvözöljek én? – kiálta nagy haraggal
  2 3 |             jövevény szólt előbb:~– Az én nevem Kuthen vezér, kunok
  3 3 |            tartózkodás nélkül mondá:~– Én, özvegy Mike Istvánné, Szováth
  4 3 |                szereztem, azt, amíg az én földemen járnak, minden
  5 3 |               a keresztre feszítettet: én is megesküszöm reá! – mondá
  6 3 |              erősíteni a szövetséget.~„Én, Kuthen vezér, fia Thatha
  7 3 |           szólt a kun vezér – mondanék én neked egy szót. Még én soha
  8 3 |        mondanék én neked egy szót. Még én soha e világi életemben
  9 3 |               igaz székely asszony, az én megboldogult uramhoz még
 10 3 |      szomszédai kibecsültetik.~– Adnék én neked tízannyi birtokot,
 11 3 |             hogy te bálványimádó vagy, én pedig az egy igaz Istennek
 12 3 |           fiának a híve.~– Megengedném én, hogy te a keresztre feszítettnek
 13 3 |             feszítettnek az oltárát az én áldozatkövem mellé építsd.~–
 14 3 |        áldozatkövem mellé építsd.~– De én nem engedném meg, hogy te
 15 3 |         odaállítsd a te bálványodat az én Jézusom mellé.~S ezzel visszaszorítá
 16 3 |               folytatá az úrasszony –, én is mondok teneked egy szót.
 17 3 |               nagy esküvéssel, hogy az én kötésemet bizony mindenben
 18 3 |                mindenben megtartod. Az én kötésem pedig így szólt: „
 19 3 |           kötésem pedig így szólt: „Az én népemet se testében, se
 20 3 |               pedig jól tudod, hogy az én népem az új vallás híve;
 21 3 |                támasztasz, ezzel te az én népemnek a lelkét megkárosítod.
 22 3 |             mondta Kuthen –, ez nem az én dolgom, ez a papok ügye.
 23 3 |               van. Nem kényszerítelek. Én sem beszélhetek az egész
 24 4 |              nyugodtan felelt.~– Ez az én leányom: Imola.~– Mit keres
 25 4 |            erős, bátor és tiszta.~– Az én leányom bizonnyal mind a
 26 4 |              nincs, az mégis oroszlán. Én nem féltem a leányomat a
 27 4 |       bizonyságokat ő le tud tenni, az én leányom bizonnyal megcselekszi
 28 4 |            Kell azt még bizonyítani az én leányomnak?~– A törvény:
 29 4 |               útján egész Kolozsvárig. Én, a rétyi nyírnek és a Honárkának
 30 4 |            Kuthen fejedelemfival, hogy én is békében engedem őt seregestől,
 31 4 |           hagyja, meg nem háborítja az én népemnek se testét, se lelkét,
 32 4 |            nézve, nem rontják-e meg az én nemzetségemet az ő szokásaik?~–
 33 4 |            minden tehenet kifejtek, az én teheneim is mind véres tejet
 34 4 |           miatt. Az ördögökkel vannak. Én az én utamon keresztül nem
 35 4 |               ördögökkel vannak. Én az én utamon keresztül nem hagyom
 36 5 |           dacosan felhúzta a vállát.~– Én áldozár nem vagyok, nem
 37 5 |       próbáltam: egy sem segített meg. Én nem hiszek a jó istenekben,
 38 5 |         szokott tenni: adjatok belőle; én itt hagyom nektek az enyimet
 39 5 |               Sok cifra népe volt; míg én agyon nem vertem. Egész
 40 5 |              várunk, földünk bánja. Ha én hetednapra a te nyolc lovadnál
 41 5 |              isten! – Ezt a történetet én az anyámtól hallottam; tehát
 42 5 |               leányok szemében, ott az én Istenemnek megszűnt a hatalma.
 43 5 |               Káldor, a főrabonbán.~– „Én!”~– „Én!”~Egyszerre két
 44 5 |               a főrabonbán.~– „Én!”~– „Én!”~Egyszerre két szó is hangzott
 45 5 |       mosolygásra nyíltak fel ajkai.~– Én őrzöm meg a bálványt! –
 46 5 |           mindenik felkapott belőle.~– Én ezt a leányt elragadom! –
 47 5 |           elragadom! – lihegé Iszla.~– Én ezt a leányt megölöm! –
 48 5 |          megölöm! – dörmögé Zsombor.~– Én ezért a leányért meghalok! –
 49 7 |                 A halált.~– Bolond te! Én nem vagyok a halál. – Hanem
 50 7 |             Aki ebbe belép, úgy, ahogy én járok, csak a testével a
 51 7 |           egészséget hazaviszem. Ez az én nagy titkom: az élethosszítóm.~
 52 7 |                Mi a te fájdalmad?~– Ha én annak tudnám a nevét! Te
 53 7 |              Kísértsd meg. Állj fel az én lábtóimra: vedd kezedbe
 54 7 |               Szeretve akarok lenni.~– Én azt is tudom, hogy kit szeretsz.
 55 7 |              az enyém.~– Miért?~– Mert én az őshiten vagyok, ő pedig
 56 7 |          vagyok, ő pedig keresztyén. S én el nem hagyhatom apám hitét,
 57 7 |                az anyja. Ha rám bízod, én elmegyek hozzá „susogóba”.
 58 7 |                 Sára asszonyt leveszem én a lábáról, s tied lesz a
 59 7 |            vagy ne menjek?~– Eredj el. Én kérlek.~– Először csak titokban,
 60 7 |             hozta őket ide, ami téged. Én találtam meg őket itt. Én
 61 7 |              Én találtam meg őket itt. Én temettem el őket ide. Száz
 62 7 |               már ez a csörgő murva az én léptem hangját. – Siess
 63 8 |           Rapsonné asszony, nem hiszek én a balitának; hanem csak
 64 8 |            csak a magam édes eszemnek. Én tuhudun vallású kérőnek
 65 8 |                  Nem maradhat. Ismerem én jól a tuhudunok szokásait.
 66 8 |       Szilamérnak pedig két öccse van. Én a leányomat egyszerre három
 67 8 |        másvilágon pedig lélekkárhozat. Én a leányomnak se a földi
 68 8 |            valahány ház, annyi szokás. Én bizony nem tartom olyan
 69 8 |             ott van mindjárt mellette. Én azt nem találom olyan rettentőnek,
 70 8 |                a sodrából.~– De biz az én lyányom nem azért megy férjhez,
 71 8 |                korodban.~– Micsoda? Az én termetem nem volt szép! –
 72 8 |             aranyalmáért! Nem maradtam én soha özvegyen, ahogy te
 73 9 |                   Hiszen ez egészen az én hitem! – mondá magában Szilamér.
 74 9 |            minden ellenségeskedés. Így én is beállhatok a ti templomotokba,
 75 9 |          mindjárt össze is köthetsz az én szerelmesemmel ottan az
 76 9 |                fejébe.~– Micsoda? Hogy én ott szolgáljak a csatlósomnak,
 77 9 |         énnekem parancsoljon ottan? Az én hitem szerint, aki itt hős
 78 9 |               és hatalmas; ahelyett is én elvállaljam azt, hogy minden
 79 9 |            igaz, hogy amely ellenséget én vitézi csatában megölök,
 80 9 |                aki hazámra tört, s kit én lesújtottam, ott a másvilágon
 81 9 |             ott a másvilágon legyen az én uram! Hát még arról is lemondjak,
 82 10|                a székely nemzetben. Az én leányomat, Imolát, múlt
 83 10|            nyíltörésre került a dolog, én is eltörtem fölötte a nyilamat.
 84 10|                 Itt van az ellenség! S én a háborút megkezdtem vele.
 85 10|         hozzánk legjobbik angyalát, az én édes szülőmet, hogy hozza
 86 10|               baljóslatot látott.~– Az én leányom volt, a te Imola
 87 11|            velem meg nem osztod, addig én urad nem vagyok. Itt hálok
 88 11|           kardom, s egy tekintettel is én meg nem sértelek. Ha gyűlölsz,
 89 11|                bálványistenedtől.~– Az én istenemtől? – szólt búsan
 90 11|                szólt elkomorodottan:~– Én nem tudom, ki az. Én nem
 91 11|                   Én nem tudom, ki az. Én nem vagyok se bölcs, aki
 92 11|                színre látta az Istent. Én csak annyit tudok, amennyit
 93 11|            megbocsát.~– Igazán? Hát az én bűnömet is megbocsátja?
 94 11|             ifjú fejére tette.~– Akkor én azt hiszem – rebegé Szilamér –,
 95 11|               Ha ez bálványimádás, úgy én csak a mai naptól kezdek
 96 11|    bálványimádó lenni, mert te vagy az én napom, te vagy az én holdam
 97 11|                az én napom, te vagy az én holdam ezentúl, s ahol a
 98 11|             fölkel, ott van énnekem az én elérhetetlen távol világszélem.~
 99 11|          vallja, hogy valakitől.~– Óh, én az édesanyámat siratom,
100 11|             válnom.~– Hát nem leszek-e én olyan jó hozzád, mint az
101 11|           neked, mikor elaltatott? Hát én nem tudom azt? Ugye azt
102 11|        ringatott is az ölébe véve? Azt én is megteszem. S ha mégsem
103 11|                S ki esküdtetne meg? Az én papomnak, a táltosnak, a
104 11|       horkáznak semmi köze ahhoz, hogy én feleséget veszek; nem kérdi
105 11|             maradt ott?~– Azért, amért én nem maradtam ott. Mert nagyon
106 11|                asszony meg egy pap! Az én hős fiamat, akinek párja
107 11|                csináltál, azt csinálok én teneked! – Leölöm a leányodat!
108 12|              előtt felállítva.~– Ejha, én tán éppen lakodalomra érkeztem? –
109 12|              igézet lesz rajtuk.~– Azt én is úgy tudom – szólt magamegadással
110 12|           szagától. Óh, ezt mind tudom én. Ilyenkor az ifjú pár szeret
111 12|             jöttem legyen üres kézzel. Én is adok nekik egy kelengyét.
112 12|            ugyan fogát nézni, de ahogy én tudom, a Tiburc vára éppen
113 12|           tájon a te Szilamér fiad. Ha én akkor meg nem fogom, most
114 12|                sem meri őt keresni, az én kis váramban. Nesze!~Itt
115 12|               mondd azt! Hát ez nem az én munkám volt? A leányszöktetés.
116 12|            volt? A leányszöktetés. Nem én tanácsoltam azt a Szilamérnak
117 12|             gondja. Olyan fiú, mint az én Iszlám volt, nem születik,
118 12|               a másvilágon. Hanem majd én tartok a lelkéért egy füstös
119 12|             ahogy te gondolod. Nagy az én furfangom. Most csak félreteszem
120 12|               a hamu alól: akkor aztán én is ráeresztem a neveltemet
121 12|                tetejére. Hahaha! Ez az én vérbosszúm.~Rapsonné maga
122 12|            visszaeblábol. Gyakorlottam én azt!~Aztán összecsókolóztak,
123 12|               a leányát?~– Kérdeztetem én Mike Sára asszonytól, hová
124 12|               tűzve a sírja fejéhez.~– Én is eltakaríttattam Mike
125 12|              hajadonfővel.~– Amikor az én megölt fiamból legény lesz,
126 12|           innen kikergetni? Várj, majd én adok neked jobbat! – Mit
127 12|                legkedvesebbik fiam! Az én igazi képmásom. – No majd
128 12|           lehet kitudni. Várjatok, míg én nem mondom, hogy támadni
129 12|            gyásztort. Ti várjatok, míg én nem szólok.~Mike Sára asszony
130 13|                A másvilágig tart!~– Az én szerelmem is.~– Kérdezd
131 14|       legboldogabbnak.~– Tudod-e, hogy én akkor szerettelek meg, mikor
132 14| száldokfalevelet, amit akkor eldobtál, én most is a keblemen viselem?~–
133 14|                 szerelmes aranyszálam: én jobb szerettem volna, ha
134 14|       boldogságos istenanya! Nem kérek én tőled sokat: csak azért
135 14|               hogy még meg is szagold: én a tűzbe dobom! – sikoltozta
136 14|           virágot hoztak ide.~– Az ám. Én hoztam azt – csevegé Imola,
137 14|           lelke utána.~– Hogyne tudnám én azt? Nálunk is szokás az.
138 14|          kérdené, hogy „de hát mármost én ezt mivel érdemlettem légyen?”~–
139 14|               helyes. Hát akkor mondok én valamit. Tudok én itt a
140 14|               mondok én valamit. Tudok én itt a hegyek között egy
141 14|              nála ez tisztesség.~– Hát én azt gondoltam, hogy azokból
142 14|              Jók a görög hitűeknek; de én római hitű vagyok.~– Ahá!
143 14|         megállj csak! Utcu né! Találok én ki neked mindjárt valamit.
144 14|              meleg legyen nyárba!” Hát én úgy tudom, hogy a keresztyéneknek
145 14|               az; a Jézus születése.~– Én csak onnan tudom, hogy a
146 14|            Micsoda taplós ember?~– Hát én nem tudom. Én úgy találtam
147 14|             ember?~– Hát én nem tudom. Én úgy találtam a vadonban,
148 14|          Remete? A bizony meglehet. De én egy csepp remetét sem láttam
149 14|              az! Olvasó.~– Rózsafüzér! Én bizony gubicsnak néztem. –
150 14|               ha a hivatala engedi, az én keresztyén hitű cselédeimmel
151 14|          mindenféle aszalt vargánya. – Én azt ajánlottam, hogy majd
152 14|         melynek az Úr adott életet?” – Én azt feleltem rá, hogy nekem
153 14|           bolond tuhudun” vagyok. Amit én szívesen vettem tőle; mert
154 14|                a pokolra megyek. Amire én azt feleltem neki, hogy
155 14|               feleltem neki, hogy biz’ én nem megyek, mert nem tetszik! – „
156 14|              neki egy malacot, s ahogy én ismerem az ördögöt, inkább
157 14|               felé és felkiáltott: Óh, én Uram! Zebaoth isten! Ne
158 14|                a te istentelenségedet, én tízezer miatyánkot fogok
159 14|                 nem ügyelt rám többet. Én aztán idehaza kiszámítottam
160 15|            volt.~– Hogy gondolod, hogy én egy ilyen hivalkodó öltözettel
161 15|            ennem.~– Az már más. És így én hetenkint kétszer vadászás
162 15|          valaki, aki nevet kér tőlünk: én hadd válasszak azt neki,
163 15|           látom. Hát majd meggyököntöm én ezt a dolgot ennél a remeténél.
164 15|                az imádságában, hogy az én isteneim mind jó istenek. –
165 15|               mind jó istenek. – Nohát én sem mondom, hogy a tieitek
166 15|                meghívást.~– Itt van az én helyem: az akol szalmáján,
167 15|                akol szalmáján, ahol az én idvezítőm született. Nem
168 15|            atya. Tudd meg azt, hogy az én férjem kegyetlen egy pogány
169 15|        feleségem tálaiból megértettem, én bizony nem bánom, akár ma
170 15|          nyugodt lélekkel így szólt:~– Én bizony ráállok. Az én gazdagságom
171 15|                  Én bizony ráállok. Az én gazdagságom egy rengeteg
172 15|                meg a fegyverzetem. Ezt én odaadom a legszegényebbnek
173 15|                a te taplógúnyádat, azt én veszem föl; beülök a te
174 15|             szent asszony! Mert hogyha én minden kincseimről, amik
175 15|           tréfa ez a dolog, úgy nem az én tréfám – viszonzá Szilamér. –
176 15|               de nem lehet megállni az én hazámban, ahol mind a négy
177 15|                Távozz tőlem, Sátán! Az én országom nem ebből a világból,
178 15|     mennyország, amelyikért cserébe az én jó hazámat, az én Székelyországomat
179 15|           cserébe az én jó hazámat, az én Székelyországomat kellene
180 16|             igazi papjaink.~– Csakhogy én ilyen cifra papot sohse
181 16|                 A prépost?~– Nem tudom én: piritus-e?~– Ejh! Nem piritus,
182 16|               kimondani: „pré-post!”~– Én pedig jobb szeretném, hogy
183 16|       szomorúan mondá ki:~– Nem leszek én már a te Jézusodnak követője
184 16|      megkínálja vele: „Nesze, igyál az én korsómból, ha magadnak nem
185 16|              rendben ismét eltávozott. Én ott maradtam, amíg az éneklés
186 16|              kereplőt! – mondám neki – Én nem élek a ti törvényeitek
187 16|        rikácsoló hangon e szót mondá: „Én bélpoklos vagyok!”~S azzal
188 16|                nem jöhet ki hozzám, és én őhozzájuk nem mehetek. Emberi
189 16|           Miféle törvény? Miféle írás? Én is ismerem az ország minden
190 16|            ájtatos csapat zsolozsmája.~Én pedig felkacagtam!~– Nem!
191 16|          felkacagtam!~– Nem! Nem! Nem! Én annak az Istennek, akinek
192 16|             szeretet Istenéről többet! Én az ő nyomdokába nem lépek
193 16|               ne? Miért?~– Azért, mert én ezt a bélpoklost nem hagytam
194 16|                zokogott is hozzá:~– Óh én szerelmesem! Óh én drágaságom!
195 16|                  Óh én szerelmesem! Óh én drágaságom! Hisz éppen így
196 16|        kebléhez szorítá a nőt.~– Akkor én megyek vissza hozzá.~– Hol
197 16|                 Hát te nem tudod, hogy én; ha idegen férfi jön elém;
198 16|               és meleg a vize.~– Akkor én megmondhatom, hogy melyik
199 16|           terem.~– Arra a helyre pedig én vissza tudok találni. Hegyhát
200 16|              Szilamér Imolától.~– Nem. Én tavaszi ibolyák illatát
201 17|              nem ismerik. No majd adok én belőle. Hoztam én magammal
202 17|            majd adok én belőle. Hoztam én magammal eleget.~Ezalatt
203 17|              drága szép holdvilág süt; én magam is mindig éjszaka
204 17|                is megeshetnék, hogy az én kígyóm éjszaka el találna
205 17|              igen jól fog utazhatni az én gyaloghintómban; az egyik
206 17|                Jobb helye lesz neki az én ölemben! – vágott oda nagy
207 17|             mélységből kiáltok hozzád, én Uram!~Hallgasd meg az én
208 17|               én Uram!~Hallgasd meg az én szavam!…”~Rapsonné asszonyom
209 17|            erdőkre kiűzettek, s akiket én aztán egyenkint idehordogattam,
210 17|        bélpoklosokkal töltötted meg az én kastélyomat? Óh, te Isten
211 17|                ahogy te elfoglaltad az én váram. Tied lehet már ez
212 18|                   kérdé az egyiktől.~– Én semmit sem hoztam. De vinni
213 18|                te másik, mit hoztál?~– Én már csak hoztam valamit.
214 18|            katlanból, tűzhelyből?~– Az én tüzem mind itt van – felelt
215 18|             segíts, hanem nekem! Nézd, én cifrább oltárral magasztallak
216 18|               Szilamér fejére: „Látod, én nem sajnálom az én csillagaimat
217 18|              Látod, én nem sajnálom az én csillagaimat leszórni az
218 18|               szörnyen elrútítva.~– Az én bélpoklosaim!~– A pokol
219 18|             született. Eleven embertől én sem ijedek meg, de ki küzd
220 18|              ki küzd halottakkal?~– Az én bélpoklosaim! – hörgé keservesen
221 18|           tündér. Ah, miért nem voltam én ott?~– Hisz ez volt a legnagyobb
222 19|          szavamat, te Mike Andorás. Az én ifjú uram: bálványosi tuhudunok
223 19|             istennek.~– Nem áldozhatom én veletek?~– Halott van itt
224 19|                Talán.~– Bocsáss hozzá, én látni akarom őt!~Azzal félretolta
225 19|              egy kölyüfejű paraszthoz! Én a te tuhudun hitedbe bele
226 19|           lóval, komondor kutyával, de én az apósomat, az én férjem
227 19|        kutyával, de én az apósomat, az én férjem atyját megáldoztatni
228 19|                tisztes férfiak mind az én szájammal beszélnek. Ez
229 19|                   Hát mért ne lehetnék én olyan jó esperes, mint a
230 19|                 mondá az úrnő –, de ha én tinektek volnék, hát azt
231 19|             hogy ezt így elmondanám az én uramnak, a vezérnek magának
232 19|           harag pírja futotta át.~– És én azt mondom, hogy Isten úgy
233 19|             irgalmas, kegyelmes, ahogy én nem fogom azt megengedni,
234 19|                Hát mit akarsz tenni?~– Én tudom, hogyan lehet életre
235 19|               Imola szilárdul. – De az én hitem, a Krisztus vallása,
236 19|         előttem a férjemnek atyját, és én ne szóljak, ne tegyek semmit
237 19|              arra, hogy őt megmentsem. Én az én Jézus Krisztusomat
238 19|              hogy őt megmentsem. Én az én Jézus Krisztusomat követem.~
239 19|              az oroszlán. – Várj, majd én segítek!~S odament ő is
240 20|     aranyabroncsot, és vezesd a népet. Én már csak az utat mutatom,
241 20|               hogy meggyőzze a halált. Én, Damasek isten azért híved
242 20|     kibékítésére. Ő közbenjáró lesz az én népem és az ő anyjának a
243 20|              ne hagyja elpusztulni; az én horkázomat, táltosomat,
244 20|             vonva –, hogy amily igazán én neki megbocsátom két fiam
245 20|          Hallottam, mit mondtál, mikor én aludtam.~Hosszú álom volt
246 21|       megcsókolják egymás szakállát.~– Én megbocsátom neked húgom
247 21|           neked húgom elrablását.~– És én megbocsátom neked testvérem
248 21|              bánom – mondá Szilamér –, én is odahajtom a fejemet a
249 21|       Zebaothnak neveztek, hadd hívjam én azt ezután is magyarok Istenének!~
250 23|               vitatkozni a tudósok.~Az én történetem ugyan csak regény,
251 23|                gyanúba keverni, mintha én is nekiszabadítottam volna
252 23|    álomországokat, s aztán szaporítsam én is a meséket, hanem azt
253 23|          olvasó ítéletére kell bíznom. Én csak a kútforrásokat nevezem