Part

  1 1 |         volt!) – A pénzverés is az ő kezükben volt: az ország
  2 1 |            a magyarok Etelének. Az ő rabnépei készítették a hihetetlen
  3 2 |            azt gondolta, hogy majd ő most a maga előhadával szépen
  4 2 |            aztán túl lesz a váron, ő állhat majd a kert felől,
  5 2 |        állhat majd a kert felől, s ő szabja meg az átkelési szövetség
  6 3 |           vezér azt hitte, hogy az ő esze még nagyobb.~– Megkapod
  7 3 |           tegye meg: apám, Thatha; ő a kun nemzet feje.~– Nem
  8 3 |      megjósolják a jövendőt. Ez az ő tudományuk.~E nagy esküvést
  9 3 |            egy igaz Istennek és az ő szent fiának a híve.~– Megengedném
 10 3 |        bele. Tudja meg, hogy ha az ő keze vas, ezé meg acél.~–
 11 4 |             amikor Rapsonné meg az ő öccse, Firéne csodaszép
 12 4 |      asszony maga van hátra; de az ő késedelmét megértheti, aki
 13 4 |            Körültájra híva vannak. Ő csak azoknak a kíséretében
 14 4 |    Bálványosvárból kell alájönnie: ő bizonnyal előbb áldomást
 15 4 |        Mindenki tudja felőle, hogy ő még az ősvallás híve, s
 16 4 |         fia igen hatalmas emberek. Ő ül a balról levő legszélső
 17 4 |       gyönyörűsége van abban, hogy ő egy oroszlánt vezethet pórázon.
 18 4 |        vezethet pórázon. Bír vele: ő annak az ura. Amerre megy,
 19 4 |        utánozza az apját; ezért is ő az igazi kedvence. A legifjabb,
 20 4 |          anyja leült a tanácskőre, ő is kihúzta azt, mint a többi
 21 4 |   tanácshalomra. Ami bizonyságokat ő le tud tenni, az én leányom
 22 4 |         ezüstben, s azalatt nem az ő arcán folyt végig a könnyű,
 23 4 |    birtokomon keresztülvonulni, de ő is békében hagyja, meg nem
 24 4 |            mi székely földünkön az ő áldozataikat végezni fogják:
 25 4 |         meg az én nemzetségemet az ő szokásaik?~– De bizony megrontják! –
 26 4 |           akkor aztán semmi gát az ő beszéde árját fel nem tarthatá
 27 4 |      Rapsonné meg nem ijedt, hanem ő is előrántá a palástja alól
 28 4 |     támadtad meg Rapsonnét, amiben ő náladnál erősebb, a nyelvpirittyel.
 29 4 |         magyarok ellen támad, csak ő vallja kárát. Székely támad:
 30 4 |  idehívassanak, s adják elő, mi az ő bálványáldozatuk! Ha nagy
 31 4 |            se háborítanak vele: az ő lelkük rajta! Gondoljátok
 32 5 |       szemérem érzetétől, s mintha ő szégyenlené legjobban magát,
 33 5 |         ölelte át, ordítozva, hogy ő nem engedi azt magától elvétetni. –
 34 5 |         hogy az a bálvány teszi az ő népét hazátlanná, földönfutóvá,
 35 6 |         nem énekel senki a dalból. Ő ott áll magában, vadászkelevézére
 36 7 |        váracskát is az építette az ő számára ott a hegy tetején,
 37 7 |           hogy szeretve vagy.~– De ő nem lehet az enyém.~– Miért?~–
 38 7 |         Mert én az őshiten vagyok, ő pedig keresztyén. S én el
 39 7 |            hagyhatom apám hitét, s ő el nem hagyja az anyja vallását.
 40 8 |        szekérszámra a háta mögött: ő maga gyaloghintóban vitette
 41 8 |    lefőzést. Ez kemény dió volt az ő fogatlan szájának.~– Hiszen
 42 8 |          tuhudun vallásra áttérni. Ő maradhat igazhitű keresztyénnek.~–
 43 8 |       fejét csókolgatta, az meg az ő arcát nyalogatta, kéthegyű
 44 8 |    naplementig, mert ha egyszer az ő darálómalma megindult, meg
 45 9 |    egyébbel meggyógyítani. Ahol az ő sátoruk van, ott telepesznek
 46 9 |          szép, óh, mily ragyogó az ő fényében! Ő a te jelképed,
 47 9 |        mily ragyogó az ő fényében! Ő a te jelképed, Uram!”~–
 48 9 |             óh mi erős és hatalmas ő! Légy áldva, óh uram, a
 49 9 |           a kárhozatos tanácsot, s ő azt megfogadta. S nem térítették
 50 9 |           szokás volt; csakhogy az ő táltosuk tisztesfűpemetét
 51 9 |            mögé meghúzta magát.~Az ő fortélya körmön volt fonva:
 52 10|     motyogott suttogó szavakat. Az ő munkája volt ez.~– Meg van
 53 10|        hanem az el van temetve. Az ő temetése után lett a leányod
 54 10|            az ellenség; mert ez az ő kiszabadulásának az ideje.~
 55 10|           Sárának az a torló, akit ő választott magának, az Andorás
 56 10|          hogy mind elfértek benne. Ő maga volt benne a pap; olvasta
 57 11|            szokás ez a tuhudunnál. Ő is így ragadta el erővel
 58 11|          Iszla fiam készül arra. – Ő csinálja majd meg a menyasszonyébresztőt,
 59 11|           Ilyen úr-e a te Istened? Ő parancsolja ezt?~– Nem!
 60 11|            ne káromold őt előttem. Ő a szeretet istene, aki senkinek
 61 11|       édesanyád volt? Hát mit tett ő veled, amiért olyan nagyon
 62 11|           voltak és büszkék, és az ő férjüknek igazi asszonyai!~
 63 11|            kötelessége volna, mert ő a vőfély. De hol késik az
 64 11|        kudarc miatt, mint az apát. Ő még betört fejet is kapott
 65 11|           fejet is kapott melléje. Ő is segít ölni! Leányt ölni.
 66 11|         mellé fonalat ereszteni.~– Ő már asszony! – dörmögé Opour
 67 12|    megbántásnak vette volna, ha az ő várát kikerüli, s másutt
 68 12|          is kitalálhatta azt, hisz ő adta a tanácsot Szilamérnak,
 69 12|           után. – Ezt a poharat az ő emlékére iszom ki. Mihelyt
 70 12|        rajta, elfeledte, hogy hisz ő is keresztyén volna.~– Ez
 71 12|            mindig azt hiszem, hogy ő jön, a gonosz boszorkány;
 72 12|           visszavenni! Hadd legyen ő a legelső, aki ezt a keserű
 73 12|           hétféle színű babbal!~Az ő saját ármányát fordíták
 74 12|      ármányát fordíták meg ellene! Ő nem mert ezen a babonaságon
 75 12|        keresztüllépni maga. Ezt az ő megcsúfolására hintették
 76 12|        magában, hogyan fordíthatná ő valamennyinek hátra a fejét,
 77 12|         legény lesz, akkor lesz az ő leányából hajadon. Nálam
 78 12|      taszítottak előre; abban volt ő maga, a Fergettyűvárból
 79 12|            a maguk „Alleluja”-ját. Ő csak az elesett fia tetemére
 80 12|            szerelmeskedjék. Oh, az ő szerelmeskedéseért már a
 81 13|          és jajgatást! – Hát ez az ő dolguk. – Könnyekkel asszonyok
 82 13|       ordítják utána az asszonyok.~Ő meg csak hallgat, és nézi
 83 13|       együtt lesznek mind a hősök! Ő már útban van arra a tájra.~
 84 13|            gyalog megy utána, csak ő maga ül lóháton: előtte
 85 13|            Kérdezd ősz apádat: hát ő elereszt-e?~Kalandó főtáltos
 86 14|        elkészíteni aztán megint az ő kötelessége volt, nem is
 87 14|       cselédjeit a gyapjúfonásnak, ő maga meg az osztovátához
 88 14|           az a fényes tejút, az az ő járásuk: Csaba királyfié
 89 14|           fog az ilyen szép példa; ő ostoba fővel azt a buta
 90 14|          nagy erdőt Imola. Nem fél ő a vadaktól: volt kelevéze,
 91 14|              mondta Gidula nénő –, ő tudja, hogy mit keres.~Egyszer
 92 14|       illatúnak fogja-e találni az ő virágát?~Nem soká váratott
 93 14|            kiengesztelte szépen, s ő is megmagyarázta neki érthetően.~–
 94 14|     meggyónnunk a lelkünk terheit, ő oldhat fel azok alól: aki
 95 14|            feltűzve egy fakereszt; ő az előtt térdelt, és egy
 96 14|          ki fia, azt felelte, hogy ő az Isten szolgája, s mikor
 97 14|        füstölt vaddisznósonkát; de ő megrázta a fejét, s azt
 98 14|  megölhetek, amennyi tetszik. Erre ő azt mondta, hogy „bolond
 99 14|       galagonyatövissel, ahogy íme ő viseli. – „Mert minden az
100 14|     valahogy, valamiképp megtér az ő pogány tévelygéseiből. Időt
101 15|          jónak találta Szilamér az ő taplóemberének a meglátogatására.~
102 15|      világon; de mivel keresztyén, ő maga azt mondja, hogy nyakig
103 15|           mert ha őrá bízta volna, ő aligha azt nem mondta volna,
104 15|       tudta azt régen jól, hogy az ő szerelmesének az orcája
105 15|  bátorkodott menni; megkérte, hogy ő is menjen be együtt a remetével
106 15|  sarkantyús csizmácskája: Fázik az ő lábacskája.” Arra azután
107 15|         Szilamérnak a fejébe, hogy ő miért ne nevessen, mikor
108 15|            elbámulva azon, hogy az ő kis felesége ilyen dolgokat
109 15|          Imolának úgy illett, hogy ő legyen mindannyi között
110 15|       utolsó; mivelhogy a világban ő mindnyájuk fölött a legelső.
111 15|     szívvel, miként térdepel le az ő drágalátosa a remete elé,
112 15|         hátralép. Csak hadd menjen ő maga oda a remetéhez, ő
113 15|            ő maga oda a remetéhez, ő maga kérje fel, hogy hágjon
114 15|            Nem egyébért hívogatott ő tégedet fel magához a kandallós
115 15|         égben lakókat. Ebben akart ő gyönyörködni bizonnyal.~–
116 15|            hát szégyenüljön meg az ő kevélysége! – mondá felgerjedten
117 15|           ki nem tudott vinni, azt ő elnyerte fenyegető szóval.
118 15|            s nem is sejtette, hogy ő mostan – böjtölt, amíg a
119 15|      leszesz, mint a legszegényebb ő közöttük.”~Szilamért ez
120 15|          ösztökéli a remetét, hogy ő is serénykedjék azon módon,
121 15| legszegényebbnek, a taplóembernek: ő viselje ezután gondodat.
122 16|          nagyjainkra, se azokat az ő mondásait ne vedd olyan
123 16|         mennybéli hatalom tenne az ő urának a megtérítésére valami
124 16|      kisebbfajta csodát; nem kíván ő azokból az igen nagyokból,
125 16|          szabad semmi halottnak az ő sírját elhagyni, hogy az
126 16|            Istenéről többet! Én az ő nyomdokába nem lépek soha!~
127 16|            Krisztus követőjévé. Az ő nyomdokaiba találtak bele
128 17|           perjelévé lett. – Amiről ő maga semmit sem tudott. –
129 17|        hírét sem hallották. Azokat ő és társai, egy körülkerített
130 17|           s azt kezdte hinni, hogy ő az adósa a lázároknak, nem
131 17|   bélpoklossal van tele a vára.~De ő biz erre, ha gondolt is,
132 17|           Rapsonnéé! Aztán meg, ha ő nem retteg ezeknek a társaságától,
133 17|            leheletük ragályától az ő Imolájának a százszor szép
134 17|           hanem pártolja tovább az ő ápoltjait; még buzgóbban,
135 17|          még buzgóbban, mint ahogy ő tette eddig.~Annál ugyan
136 17|      szerencsétleneket, mint ahogy ő tevé, – de meg is nyerte
137 17|          egészen el volt veszve az ő nézésükben. Se látott, se
138 17|           a csapóhídon: nem ügyelt ő arra. A nyitott ablakon
139 17|            ostobasággal; mert hisz ő nem saját magára példálózott,
140 17|   kisgyermek erre elkezdett sírni: ő bizonyosan meghallotta a
141 17|        Imola nem magáért aggódott: ő erős, egészséges vérű nő
142 17|           asszony nyoszolyájába, s ő megijedne tőle.~Imola máris
143 17|     Rapsonnénak teljes igaza volt: ő ezt a lakást csak addig
144 17|          módja szerint dicsérik az ő Istenüket, nem egyebek,
145 18|   belemárthat a csávába.~Elkezdett ő is kegyesen sopánkodni.~–
146 18|            nagy csapásra vannak az ő fejük fölé emelkedve igen
147 18|   asszonynak fiúgyermeke születik: ő annak az arcát a tűzfelavatáskor
148 18|      kezéből, kárhozat torkából az ő kicsiny unokáját. Azonban
149 18|      szokott hiába átkozódni. Akit ő rontó szavakkal meghagyott,
150 18|            istenek között, akik az ő népükkel együtt elmúlnak?
151 18|            próféták látásaival. És ő megértette.~– Hát nem indulnánk
152 18|            már a kandallóban is!”, ő maga oltotta ki. Látta,
153 18|         nagyon búsul, megszánta az ő tuhudun hitét. Hisz ennek
154 18|           Rég otthon vannak már az ő ükeiknél az örök napos mezőkön.
155 19|         akár egész hadinépeddel az ő népe ellen. Addig pedig
156 19|        dolga a halottat elsiratni. Ő maga, amint lefekteté kisgyermekét,
157 19|        költögetett fel. Hol érezte ő azt? Miért borzong úgy teste-lelke,
158 19|          elrángatták a tetemtől.~– Ő nem halt meg, csak el van
159 19|           ez az út. Hadúr elé csak ő mehet a nap mezejére. Damasek
160 19|           a „macellumokról”: ahhoz ő nagyon jól értene. „Minden
161 19|           hogy észre sem veszi. Az ő ősi ünnepeit átváltoztatjuk
162 19|             aki nem titkolja, hogy ő bizony kész volna a mennyei
163 19|            azok az istenek, akiket ő keres, maguk azok a fényes
164 19|        laknak, nincsenek sehol; és ő nem fog odamenni; hanem
165 19|      horkáz tartá meg nyugalmát.~– Ő hallotta hát, amit mi beszéltünk,
166 19|       útjában a végzetnek, egyedül ő. Térjen meg oda, ahova vágyott.~(
167 19|          tud!~– Ti megölitek őt!~– Ő maga önként szánta el magát
168 19|         majd én segítek!~S odament ő is a gazdájához, hogy segítsen
169 20|          szíveknek a kibékítésére. Ő közbenjáró lesz az én népem
170 20|  közbenjáró lesz az én népem és az ő anyjának a népe között.
171 20|            anyjának a népe között. Ő meg fogja hajtani a hatalmasok
172 20|         kádáromat becsüljék meg az ő szokásaik szerint, s tartsák
173 20|      megbocsátom két fiam halálát, ő is oly igazán bocsássa meg
174 21|          rend szerint még nem volt ő az urának megesküdött felesége,
175 21|       húszezreknek, s azonfölül az ő leányának, s amíg egyik
176 21|         másikkal ítéletet hozni az ő hivatala.~De amint szembejutottak
177 21|     rabonbán, Kevend óhajtja, hogy ő maga mártassék bele elöljáróképpen
178 22|       Opour Szilamér István meg az ő szép Imolája történetét,
179 22|         kibékült egymással, úgy az ő népeik is bevették az egyezséget,
180 22|       prímás, majd a nádorispán az ő régi székely szokásaik miatt,
181 23|            B. Székelyf. I. köt. U. o. Ikavára leírása.~4. [8.]
182 23| szövetséget és esküt. Ipolyi A. u. o. áldozatok rovat alatt még
183 23|           Sz. A. elvétetett tőlük, ő maga gazdag lett utána;
184 23|           s. u. M. s. u. i. gy. r. o. e. G. n. e. t. s I. z.
185 23|        Istennek felajánlásul. – U. o: a tűz feletti felavatás
186 23|     Csabaíre, pilinkó, piritus. U. o.~71. [71.] lap. Dali tánc.
187 23|      Imette = ébren virrasztva.~U. o. Pogány harcosok szokása
188 23|    Világzár virág. Saját jegyz.~U. o. Derendócia. Nagy tor. Halotti
189 23|  Elrejtőzés. Ipolyi A. M. Myth.~U. o. Az elgyöngült vezér megáldoztatja
190 23|          és egész ünnepélyesen. U. o.~145. [140.] lap. Napvágás.
191 23|       trónra lépő magyar király az ő fejét megvágta a minap,