Part

  1 1 |                 a szabadságért cserében aztán övé a nagy tartozás: védni
  2 1 |                a nagy munkát végezte is aztán a székely nemzet emberül.
  3 1 |                látszik ki a buckából. S aztán amerre csak szem lát, egyik
  4 1 |              háti bőrök bizonyítják.~És aztán mindezen a süppedő morotván,
  5 1 |        keresztül a berkeken, bozótokon; aztán fel a hegytetőknek a rengeteg
  6 1 |                előtt a hadak útja.~Most aztán ezt az utat őrizni a székelyek
  7 1 |           kiöblösödő, mint egy korsó, s aztán teteje is van, mint a korsónak.
  8 1 |            Kökösig, Zágontól Zalánig, s aztán be a bodzai völgybe, s a
  9 1 |              helységeire. Valamint hogy aztán ennek a toronynak az ablakaira
 10 1 |            keskeny, derékban domború, s aztán nem áll egy helyben, mindig
 11 2 |       szarvaslábú rőt sertések csordáit aztán leghátul terelik az íjász
 12 2 |                ha nem az, elpusztítják.~Aztán legeslegvégül bezárja a
 13 2 |                bástyáiról, s ha egyszer aztán túl lesz a váron, ő állhat
 14 2 |              hosszan lecsüggni a haját, aztán hosszú kantust viselt; méh,
 15 2 |             járulni a várkapuhoz.~Akkor aztán a vár kapuja is megnyílt,
 16 3 |                 határán belépnek. Akkor aztán az ifjú fejedelmet nem köti
 17 3 |            férgekkel; az ifjú fejedelem aztán kezdheti a harcot, az ellenségeskedést.
 18 3 |           feltartá hegyével az égre. És aztán elmondta a rettenetes esküt,
 19 4 |              halottat elsiratott már. S aztán minden sebhely egy emlékeztető
 20 4 |              csak úgy fénylett bele. És aztán elmondá a fogadást: „Ahogy
 21 4 |             játszani kezdett. – S mikor aztán a leány kezébe fogta a gödölyét,
 22 4 |            hanem közibe vágott, s akkor aztán semmi gát az ő beszéde árját
 23 5 |                 állatbőr takarta; hanem aztán a fegyveres lovagokon ragyogott
 24 5 |                csak kutyába sem vette.)~Aztán két karját a dárda nyelére
 25 5 |         pusztította el. A Bábolna isten aztán velünk jött: mi imádjuk.~–
 26 5 |               majd mindjárt megismered: aztán majd mondjátok meg, hasonlít-e
 27 5 |          litániájának”!~A bejárat előtt aztán megállt a sátor. A garaboncok
 28 5 |               eltakarja a kunok elől, s aztán beszélt csendesen remegő,
 29 5 |              pénzen, a vendég nem adta. Aztán ettek, ittak; víg lakozás
 30 5 |                nyolc szüzet. A hetednap aztán mind levetkőztette a szép
 31 5 |             Szilamér beszéde után.~– Ez aztán a bölcs ifjú! – monda Kájon
 32 5 |               Csupa vers, amit mond. Ez aztán a helyes beszéd; nem olyan
 33 5 |                 gyülekezetet, egyszerre aztán így szólt:~– Halljátok,
 34 5 |            valami varázsitallal, amitől aztán megszűnt átkozódni, s engedte
 35 6 |                 A küllőkből kitörő láng aztán egyszerre feloldott minden
 36 6 |            ülnek szép hajadon lyányok.”~Aztán következik a végnélküli
 37 6 |                akihez a szíve hajlik, s aztán átszöki a lobogó tüzet;
 38 6 |              kis mezítelen porontyot, s aztán az izzó tűz fölé tartva,
 39 6 |        szellemek elijesztésére. – Mikor aztán vége volt a versnek, akkor
 40 6 |            gyermekhadat, a fiúkat, azok aztán mezítláb tapossák el az
 41 6 |                az ünnepi szernek. Akkor aztán szerteszét minden halmon
 42 6 |         legények gyújtották; s most már aztán ők kezdték el énekelni az
 43 7 |                 mellette a két kutyája. Aztán mindennap ott látták. –
 44 7 |                fogait elvicsorította, s aztán többet nem mozdult.~A két
 45 7 |                  mint a buzogányütés. S aztán megszűnik minden szenvedés.
 46 7 |                annak adja meg magát?~De aztán még a hangja is egész Rapsonnéé,
 47 7 |           másikra tudtak lépni. – Mikor aztán az utolsó óriásnak a fia
 48 7 |             mondok neked mást, de ahhoz aztán az óriás utolsó fiának a
 49 8 |                kígyó azzal jóllakott, s aztán elpihent az asszonya keblén.
 50 8 |               előre a „susogó”, hogy ha aztán elmarad a „háztűznézés”,
 51 8 |            nászolók küldöznek. Rapsonné aztán elkezdte azon, amin a susogó
 52 8 |              van a jóból.~Ezért meg már aztán Mike Sára jött ki a sodrából.~–
 53 8 |     áldozattűzön, a Tűzisten nevében, s aztán a késével összesütögesse,
 54 8 |             segítene sikongatni. A füst aztán csakugyan kiűzte a szobából.~
 55 8 |            ebből a cudar fészekből. Ott aztán megint jutott valami csúfság
 56 8 |      keresztültette az ajtóban. – Ekkor aztán Rapsonné odakinn az udvaron,
 57 8 |         odadobta Rapsonné lábához.~Ezen aztán a vén tündér olyan dühbe
 58 9 |               Mike Sára asszony, aminek aztán egészen más a zengése, mint
 59 9 |                ami győzhetetlenné tesz. Aztán a hajdani papnéknak leányaik
 60 9 |         megváltó Jézus teste és vére, s aztán széttördelve a kenyeret,
 61 9 |                össze a te hajszáladdal, aztán szűnjék meg köztünk minden
 62 9 |            ottan az oltár előtt.”~Hanem aztán az esperes maga egészen
 63 9 | tisztesfűpemetét használt hozzá; s arra aztán megindult a népség, ki a
 64 9 |           lerakott fokosaikhoz; s akkor aztán nem volt más jelszó, mint
 65 10|                hátramaradt családnagyok aztán nagy tanakodásnak eredtek,
 66 10|            szokták így állítani, amikor aztán élelmet szállítottak fel
 67 10|           kezdve nem forgott többet; és aztán sohasem is forgott hírt
 68 11|                 haragszol, ide döfj.~És aztán a szemébe nézett a leánynak,
 69 11|              eldobta a háta mögé.~Ekkor aztán Szilamér még szorosabban
 70 11|               legvirágzóbb városokat, s aztán hoztak magukkal haza egy
 71 11|                 Maga is evett belőle, s aztán a szétmorzsált darabjait
 72 11|            odaszórta a galamboknak. – S aztán, mikor ez megvolt, akkor
 73 12|            párolgó meleg tejet, s ahogy aztán az úr a vendégével mártogatott
 74 12|                a tűz a hamu alól: akkor aztán én is ráeresztem a neveltemet
 75 12|             Szívesen adtam, édes öcsém. Aztán még egyet mondok. Ha majd
 76 12|     visszaeblábol. Gyakorlottam én azt!~Aztán összecsókolóztak, úgy váltak
 77 12|          rabonbán.~Ettől a naptól fogva aztán megkezdődött az ellenséges
 78 12|          kifáradtak, megálltak pihenni, aztán megint egymásra rohantak.
 79 13|              vesztettél el örökre.” – S aztán rákezdik a sírást és jajgatást! –
 80 13|                azt lenyiszálja tőben, s aztán odateszi a fia kezébe. Ez
 81 13|            zászlós kopjához erősítik, s aztán megindul a menet a búcsúztató
 82 13|                 s a leány fejére tette. Aztán a horkáz korsójából olajat
 83 13|               horkázok a sírból, s arra aztán a leányok rohantak oda,
 84 13|            tárogató második rivallására aztán egyszerre valamennyi mind
 85 13|           minden oldalról a sírba, amit aztán a férfiak elkezdtek hantokkal
 86 13|           követte a példáját, s az volt aztán az ordítás, ami ekkor támadt,
 87 13|               saját vérük hullásával, – aztán az ellenségével.~Valamennyi
 88 13|              kezdődik, derék-betörésen; aztán ökölre megy; utóbb kézbe
 89 14|         hegyoldal rengetegeibe.~Egyszer aztán elmarad az erdő, s négyezer
 90 14|               egy göcsörtös árvanyírfa, aztán megint haragoszöld növénycsoportok,
 91 14|            marháikat a pásztorok.~Mikor aztán a „Mohost” körülkerülve,
 92 14|                 ehhez a tóhoz Szilamér; aztán egy tutajon végigsikamlottak
 93 14|                 amit a birkanyáj adott. Aztán szerteszét bekalandozta
 94 14|                hántó malmot elkészíteni aztán megint az ő kötelessége
 95 14|           maradsz teljes életedben! – s aztán mérgesen törülte le a ruhája
 96 14|          napsugárba öltözött asszony, s aztán énbelőlem is olyan szent
 97 14|                megcsókolni.~Hanem amint aztán az egész ház lepihentével
 98 14|                  mint Szilamér. S mikor aztán a férj álmában feléje nyújtá
 99 14|              ujjával imára kulcsolta, s aztán így fohászkodott fel: „Óh
100 14|                 amit a cselédek hoztak, aztán maga vette a nyakába a nagy
101 14|                 hogy mit keres.~Egyszer aztán hozott haza a barangolásból
102 14|               dobva a nehéz test.~Imola aztán dúlt-fúlt! Keresett valami
103 14|           kitette az asztal közepére, s aztán várt, asszonyi ravaszsággal,
104 14|                 mehet át a lelke. Ekkor aztán az elrejtőzöttet minden
105 14|              hagyják. Hetednap alkonyán aztán felbontják a sírt, kihozzák
106 14|               világzár virágot, s akkor aztán addig dörzsölik hideg vízzel,
107 14|               igyék belőle.~Ettől fogva aztán nagyon csendesen viselte
108 14|                  ami nyomja a lelkét, s aztán vezeklést tart érte: akkor
109 14|            vágott egy kőrisfavesszőt, s aztán azt az ürgelyukba bedugta,
110 14|              azt az ürgelyukba bedugta, aztán rátartotta a lyukra a fülét,
111 14|             hallott valami neszt, akkor aztán a két tenyerét a szája köré
112 14|                  ami szívét terhelés: s aztán végre egy cövekkel bezárta
113 14|           bezárta azt a lyukat, s akkor aztán egészen helyreállt a kedve.~
114 14|             mondja el a lelke terhét, s aztán szépen kéri, hogy ne bocsássa
115 14|                 akart ővele gúnyolódni; aztán kiengesztelte szépen, s
116 14|           elhozok neked ide majd egyet. Aztán annak a fülébe megsúghatod
117 14|           kicsit, mert tréfás dolog ez. Aztán nagy feneket kell neki kerítenem.
118 14|               nem ügyelt rám többet. Én aztán idehaza kiszámítottam babszemeken,
119 14|             elhozom ide magammal. Annak aztán te is meggyónhatod a bűnödet; –
120 15|                 találja a barlangjában. Aztán ennek „papzsákja” sincsen.
121 15|              keresztet vetett magára. S aztán magasra emelte a keresztet,
122 15|             áhítattól ragyogó arcait, s aztán hosszan és sokáig a mellette
123 15|              dugta be az öklével; hanem aztán megvárta, míg a remete kiosztó
124 15|           bűneit, amiknek a kifogytával aztán a remete egy nádszállal
125 15|         jelezvén a vezeklést; mely után aztán Imola felkelhetett a térdeiről,
126 15|                 mind bűn volt az? – Hát aztán miféle vezeklést szabott
127 15|               alig van egy kupával. Hát aztán?~– Azután minden keddi és
128 15|              hadd válasszak azt neki, s aztán ne tűz fölé tartva, hanem
129 15|       taplóköntösöd meggyullad, s akkor aztán lassan izzó tűzben megégsz
130 15|                 szálkáival rajta.~Mikor aztán jóllakott Szilamér a testi
131 15|            szerint valót akarna inni, s aztán letéve az orrost a helyére,
132 15|              hogy te mit csinálsz.~Most aztán Imolán volt a sor, hogy
133 15|          nevessen rajta. De csak elhűlt aztán, amikor azt látta, hogy
134 16|                összejöhetnének, s akkor aztán majd megtudná Szilamén hogy
135 16|            völgyeken keresztül. Egyszer aztán nyomát vesztettem. Ki voltam
136 16|              alig bírták a lábai.~Végül aztán jött négy férfi, fekete
137 16|                 abban a sárga csuhában.~Aztán, amint eleresztettem a nyakát,
138 16|           földet a sárga ruhás emberre, aztán meg arra a kunyhóra, s akkor
139 16|              saját sírkeresztjét. Akkor aztán a pap előszólítá az íródeákot,
140 16|         keresztfát a kunyhó ajtaja elé.~Aztán még egy verset énekeltek,
141 16|                 is büszkén felemelte, s aztán kemény, rikácsoló hangon
142 16|                 ivott. – Lakomázás után aztán elkezdte regélni a távol
143 16|                  Imola azokba nézett, s aztán a szemektől nem látta az
144 17|      betanította azt a többieknek, akik aztán esténkint, mikor a várudvarra
145 17|          elébbrevaló, mint a Rapsonnéé! Aztán meg, ha ő nem retteg ezeknek
146 17|            odafenn az aranytrombitát. – Aztán fiú volt! – Szakasztott
147 17|              Szilamér háza táján; akkor aztán elbocsáták az ebeket, jót
148 17|                rájuk az ostorral. Amint aztán a futó kuvasz meghallotta
149 17|                a két zsindelyre írva, s aztán megint odább eresztették,
150 17|                a hírt. Így hordták azok aztán el az örömhírt hetedhét
151 17|             homályban hagyták a szobát. Aztán jött csak vissza nagy zsémbeléssel.~–
152 17|             elváltani a magáéval? Akkor aztán majd tarthatnád a kandallóban
153 17|                 sújtott a mankójával; s aztán kezébe ragadva, kitépte
154 17|             köpni. Rút gyermek vagy!~Az aztán eldugta az arcát olyan helyre,
155 17|            bogár, mint a csillag hamva. Aztán az apátok megígérte, hogy
156 17|             napja csupa boldogság volt. Aztán ilyen rögtön éjszakai útra
157 17|                 asszonnyal, gyermekkel. Aztán visszamenni Bálványos várába,
158 17|          erdőkre kiűzettek, s akiket én aztán egyenkint idehordogattam,
159 18|              nyakába kapaszkodva.~Mikor aztán kinn volt, akkor odakinn
160 18|            odahajító azt a háta mögé, s aztán a tevebőr szőnyeggel együtt
161 18|           beültették a gyaloghintóba, s aztán ketten kétfelől hajtották
162 18|       négyszögletűre volt megfaragva, s aztán mind a négy oldalára egy-egy
163 18|                   Aludjatok csendesen”.~Aztán kiment a vár lonkájára,
164 18|                  elébb csak egy szikra, aztán egy sarló hegye; majd fénylő
165 19|               volt tömve kénkővel, ezen aztán vasrácshíd vezetett keresztül,
166 19|               várudvarra.~Az ifjú vezér aztán egyszerre tudott rendet
167 19|           falnak fusson a fejével tőle.~Aztán egyszer-egyszer hátrafordítá
168 20|            hegyében volna a helye.~– És aztán majd mondd el hatalmas anyádnak –
169 21|              esett az anyja lábaihoz, s aztán Mike Sára is odatérdelt
170 21|                 itt nem lesz verekedés; aztán meg a bélpoklosok szerzete
171 21|                a fogát: nem járja ez.~– Aztán még egyet hagyjatok meg
172 21|                 is kezet adott; s ekkor aztán szent volt a szövetség,
173 21|                kell kiüríteni.~Szilamér aztán úgy követte mezítláb, ahogy
174 21|       emberkének nagy bámulatára.~Végül aztán össze-vissza kereszteltek
175 22|               egyezséget, s éltek volna aztán szép egyetértésben, ha nyugton
176 22|                Magyarországról.~Egyszer aztán az Úristen megharagudott,
177 23|             találni az egész verset.~És aztán maga a történetünk is az
178 23|            ismeretlen álomországokat, s aztán szaporítsam én is a meséket,