Part

  1 1 |                 csak mostanában kezdtek el építeni Béla király parancsára,
  2 1 |               és senkitől parancsolatot el nem fogad, még a magyar
  3 1 |   Fekete-tengerig kergették, ott fogták el seregestől. Fegyveréről,
  4 1 |                 őket ide? Hogyan látják el őket étellel, itallal? –
  5 2 |        vigyázzanak rájuk, hogy útközben el ne pusztítsák az országot.~
  6 2 |                 sebes nyári zápor vonul el a hegyek fölött, s az alkonyodó
  7 3 |       marhánkból senkit le ne vágjatok, el ne fogdossatok; víz mellett
  8 3 |              nemzet feje.~– Nem fogadom el – mondá határozottan Mike
  9 3 |              van rá, hogy megköszönjem, el ne fogadjam.~– Halljam!
 10 3 |              megkárosítod. Még nem múlt el egy emberöltő idő, hogy
 11 3 |                 csillagsereg, borította el a mezőt. A Fergettyűvár,
 12 3 |              törte ki rémületében: soha el se hagyta.~Az Olt és Feketeügy
 13 4 |                egy körültáji áldozatról el nem maradna, s a gyülekezetben
 14 4 |           felhasogatni: vérrel siratták el, nem gyáva könnyel. Kevend
 15 4 |                 De nemcsak egyedül jöve el; hanem a leányát is magával
 16 4 |                 De a tuhudunok ezt soha el nem ismerték. Tudva van,
 17 4 |                 oroszlán fejét. – Kezdd el, Iszla fiam. Mutasd meg,
 18 4 |               elé a gödölyét.~Imola még el sem sápadt. Odalépegetett
 19 4 |                keresztül jöttek, vízben el nem merültek, férfiakat
 20 4 |            nagyobb gonoszságot követtek el az Olt mellett. Egy halászlegény
 21 4 |               tanácsdombon! Kussodjanak el már ez oktalan állatok!
 22 4 |          botránkoztatással, tiltassanak el tőle; ha titokban tehetik,
 23 5 |                a kutyaugatás sem maradt el belőle, s amilyen nehéz
 24 5 |               zaj csak akkor csendesült el, mikor a főcsakán és a fejedelem
 25 5 |                 eleven bálványt árultak el benne; akinek nincsen egyéb
 26 5 |                 azt az apám pusztította el. A Bábolna isten aztán velünk
 27 5 |               tizedik kézből vették azt el: megtették a maguk istenének,
 28 5 |                 sírva nem fakadnának, s el nem dugnák az arcaikat.~
 29 5 |                 azért mégsem kerülhette el a jó Kuthen fejedelem azt
 30 5 |              istennőnek: „Eredj, takard el meztelenségedet!” S azzal
 31 5 |                 indulatát magával vinné el.~Hanem amint Imola elszórta
 32 5 |             megvigyázták, hova hullanak el azok.~Opour Kevend három
 33 5 |               ki milyen indulatát vitte el a levélhintőnek?~
 34 6 |               Ebbe a rekesztékbe hozták el a kunok Bábolna istennőjét
 35 6 |            ifjak keze alatt.~– Menjetek el a keréktől! – rikácsolá
 36 6 |               egyetlenegy asszony hozta el a csecsemőjét a karján.
 37 6 |                 aztán mezítláb tapossák el az utolsó parázsát is az
 38 6 |               most már aztán ők kezdték el énekelni az ispilángi nótát,
 39 7 |               kerülgetve, arrafelé vész el, ahol a pokol tornácának
 40 7 |                 azok. De hát ki temette el őket? Ki tűzte a fejük fölé
 41 7 |             Bálványosvárban, merre tűnt el, s tudják meg: ne várják
 42 7 |                 A pokol tornácában tűnt el.~E kürthangra azonban egyszerre
 43 7 |                  Csodálatos hőség állja el minden ízemet: más világon
 44 7 |                ő pedig keresztyén. S én el nem hagyhatom apám hitét,
 45 7 |               hagyhatom apám hitét, s ő el nem hagyja az anyja vallását.
 46 7 |                jövendöl a balitád. Hozd el ide holnap hozzám. Idefenn
 47 7 |                 vagy ne menjek?~– Eredj el. Én kérlek.~– Először csak
 48 7 |              erre a helyre nálam nélkül el ne tévedj. Tudatlannak nem
 49 7 |               meg őket itt. Én temettem el őket ide. Száz esztendő
 50 7 |                szeretek.~– No, hát vedd el, akit szeretsz; de ne halj
 51 8 |                 mennyire szerelmes: már el is akarta magát ölni a pokol
 52 8 |      boldogságát, se a lelki üdvösségét el nem adom senki gazdagságáért,
 53 8 |      vigasztalja, ápolgatja, ha a férje el talál esni, nem marad özvegyen,
 54 8 |           orcával. – Annak nem csúfítja el a tüzes késsel az orcáját
 55 8 |            eszébe, amit még nem mondott el Mike Sárának. Visszafutott
 56 8 |             cselédhad hallatára, kezdte el a szitkolódást. – Mike Sára
 57 9 |              úgy ismerték, hogy az soha el nem szakad; a székely irhabőr,
 58 9 |                 a régi elnevezéséről is el kellett már szokni. A „gólyahír-hó”,
 59 9 |                vagyon teveled” hangzott el odabenn, kétszer annyi „
 60 9 |          bicebóca harangozó ijedve bújt el előle az oltár mögé; mert,
 61 10|                a bálványosiak foglalták el egészen az átjáró tornyot.~
 62 10|                hiányoztak ezúttal. Azok el voltak zárva a torjaiak
 63 10|                volt” egy fiad, hanem az el van temetve. Az ő temetése
 64 10|            egyetlen fiam, Andorás fiam, el van temetve. Törvény által
 65 10|               vádolva; gyávaság bűneért el lett ítélve egész csapatjával
 66 10|                    szólt az ősz gróf. – El lett ítélve a Fergettyűvárba
 67 10|              egy hatalmas várúr követte el, tartozik a székelyeknek
 68 10|               édes szülőmet, hogy hozza el számunkra legnagyobb áldását,
 69 11|            tuhudunnál. Ő is így ragadta el erővel mind a három feleségét,
 70 11|                 De hogy a fődolgot majd el ne felejtsük, a terem közepén
 71 11|               királyunknak, hogy menjen el egész hadsereggel az Isten
 72 11|               kegyetlenségeket követtek el az útba eső népeken, hogy
 73 11|                csak a mai naptól kezdek el bálványimádó lenni, mert
 74 11|                  Tudom. Nem is felejtem el.~– Azt mondtad: „gyermekért
 75 11|        megparancsolta neki, hogy rejtse el magát a papok tornyában;
 76 12|           torjai vásáron hogyan rabolja el az öccse segélyével a szép
 77 12|              volna, ha tenálad kezdeném el. De hát elfogadom. Tudom,
 78 12|                adják a leányt, ragadják el együtt ketten az öccsével?~–
 79 12|            hétféle színű babot hintenek el végig hosszan. Ezen semmi
 80 12|            összecsókolóztak, úgy váltak el, mint a legjobb atyafiak.
 81 12|                 és mondásom: most hordd el az irhát!~A tivatulusnak
 82 12|             Ropó zúzott aggyal maradtak el Zsombor szekerceütései alatt.
 83 12|              Andorás meg a kardot dobta el kezéből, s hirtelen mind
 84 13|                 ilyen daliát vesztettél el örökre.” – S aztán rákezdik
 85 13|                a kobzaikat: „Nem juthat el a hős a nap mezejére addig,
 86 13|                 isten ölébe: onnan majd el is megy Nap isten országába.
 87 13|                nekem ígért. Hogy vigyen el magával.~– Hosszú lesz az
 88 13|          töltött annak a hajára.~– Vidd el az áldásom. Légy hű társa
 89 13|                  Nohát most mi sirassuk el a halottat, ahogy férfiak
 90 13|               egymást; nem is választja el őket senki: ez a régi szokás!
 91 14|             messze terjedő lapály állja el az utat, aminek láttára
 92 14|      áldozásaikat ősidőkben, ide jártak el búcsúra később.~Magát az
 93 14|            egyetlen tengerszem foglalja el; oly sima, mint egy érctükör;
 94 14|                cselédek, hová rejtőztek el a boldog emberek? Ezt a
 95 14|                Ezt a titkot nem árulják el senkinek.~Odahaza, az anyja
 96 14|                 népköltés is.~De szépen el tudták hegedűszó mellett
 97 14|            faragva, hogy a nép felejtse el őket. Inkább énekelje azok
 98 14|               meg azután Imola énekelte el a maga csengő galambturbékolásával
 99 14|              könnyei forrásával oltotta el a szerelem lángját, és kebelében
100 14|            Imola vigyázott magára, hogy el ne aludjék, mint Szilamér.
101 14|               olyan állapot következett el a fiatal asszonykára, ami
102 14|          dajkája, Gidula nénő, aki soha el nem maradt tőle; javasasszony
103 14|               csak kényeskedve selypíté el a szót, „virágszál”-t akar
104 14|         kandallóba mindjárt, hadd égjen el.~– De már minek dobnám?~–
105 14|        egyenesen a Föld istennek mondja el a lelke terhét, s aztán
106 14|             senkinek, az Istenen kívül, el nem mondja.~– No, ez már
107 14|            Igazad van! Miért nem hoztad el őt mindjárt magaddal?~–
108 14|              fonatost.” Ezt sem fogadta el. „Ki adott szabadságot halandó
109 14|                 jövő holdújságig ez azt el nem végzi. Akkor érte megyek,
110 15|             estéjén az „ihá”-t. És hidd el énnekem, hogy az a szamárkiáltás,
111 15|                 igazi szeretet.~– Mondd el ezt még egyszer: hadd tanuljam
112 15|         kiegyezhetem a remetével.~Imola el tudta titkolni a belső örömét.
113 15|                De Kőrös apó nem fogadta el a nyájas meghívást.~– Itt
114 16|                 mint a szomorúnyír ága; el se hárította onnan.~– Nagyon
115 16|            történet az, amit most neked el fogok beszélni, nem tudom,
116 16|                 szörnyű borzalom fogott el, aminőt soha életemben nem
117 16|                 voltál? Hazádat árultad el az ellenségnek? Istent sértetted
118 16|         csuklyát az arcáról.~Nem mondom el előtted, mi volt az, amit
119 16|             jutalmul a bélpoklot hoztad el magaddal?~– Isten akaratja
120 16|              birtokom, úri házam. Mégis el vagyok temetve. Nő, gyermek,
121 16|             eltiltó mozdulattal taszítá el a nő kezét magától.~– Ne
122 16|              szapora csókjaival halmozó el arcát, szemét, száját, zokogott
123 16|                 tegyem?~– Hát nem férne el itten? Nézd, mennyi helyünk
124 16|             elkábít. Ez a köszvényt űzi el.~Végre egy lapályos fennsík
125 17|       kigyógyult is közölök, nem hagyta el a társait, visszatérnie
126 17|             lett volna, sem hagyák vala el ezt a vidéket, mely ép tagjaikat,
127 17|               magvát Orbán mester hozta el Ázsiából, s azokban a falvakban
128 17|                  Így hordták azok aztán el az örömhírt hetedhét országba!
129 17|            bimbójával; Szilamér egészen el volt veszve az ő nézésükben.
130 17|               révedezőket.~De egyszerre el is múlt minden ragyogás
131 17|            ösztön borzongásával takarta el a kisfia fejét a két tenyerével;
132 17|                olyan nehezen eresztelek el benneteket innen, mintha
133 17|               hogy az én kígyóm éjszaka el találna látogatni a gyermekágyas
134 17|       zsellyémet odaadom neki, helyezze el magát benne: mintha ágyban
135 17| elkedvetlenítette az, hogy ilyen rögtön el kell neki hagyni ezt a tanyát.
136 17|         gyehennabirodalom! Így foglalja el a háládatlan veréb a fecskefészket,
137 18|                                      Az el nem oltott tűz a kandallóban~
138 18|          várából Rapsonné asszonyom, ha el nem állták volna az útját
139 18|               alamizsnát adok; vegyétek el az Isten nevében.~Azzal
140 18|                hogy a mankójának a vége el levén hasadva: ebbe a hasadékba
141 18|                ketten Imola miatt estek el a harcban, hogy ha ennek
142 18|                lenni, semmi jobb dolgot el nem követhettek, mint ha
143 18|           álljon: halálmadár rólad soha el ne szálljon!~S azzal hét
144 18|         megérezte az azt.~Alig távozott el csörtető kíséretével Tiburc
145 18|               jövevény garabonc kezdett el éles sípjával fütyölni a
146 18|                 helyeslé a garabonc.~De el ne felejtsd uram azt is
147 18|                hagyva, hogy Szilamérnak el ne fecsegjék az öccsei halálát.~
148 18|      tárogatódal, akkor az éj maga kezd el beszélgetni a virrasztó
149 18|                kevély lassúsággal repül el keletnek, s mikor éppen
150 18|                 Bálványosvár fölött súg el, ottan szertepattan, olyan
151 18|                nézve.~Szilamér nem ment el a bálványosvári tűzáldozathoz.
152 18|              esni. Nehéz nyári köd ülte el a tájat, amin keresztül
153 18|         harcolva az átjáróvár lonkáján: el is temettük, szép tuhudun
154 18|           fekszik a ravatalon!~– Harapd el nyelvedet, hogy ne mondjon
155 18|                  az, hogy két testvéred el van már temetve, az, hogy
156 19|               között vele szemben, hozd el magaddal minden fegyveredet,
157 19|                    Ő nem halt meg, csak el van rejtőzve! – lihegé Imola
158 19|                kereszt vallását, nekünk el kell enyésznünk. Fiaink,
159 19|                 Imola undorodva fordítá el az arcát ettől az istenekre
160 19|              elszörnyedve rebegés:~– Ti el akarjátok őt élve temetni!~–
161 19|                    Ő maga önként szánta el magát az áldozatra!~– Ti
162 19|          Megváltó nem önként vállalta-e el a halált? Nem feszíttette-e
163 19|                kétségbeesett dühével, s el akarták őt ráncigálni a
164 20|                  bizony vezér nélkül mi el nem lehetünk. Válasszunk
165 20|                 pedig csodatétel nélkül el nem maradhat. A keresztyéneknek
166 20|       törvényeket, az ős isteneket soha el nem hagyja: végső csepp
167 20|               csillagok járnak az égen, el nem árulja. Így tettek őseink,
168 20|                  s dermesztő fagy állta el szíveiket attól a látványtól. –
169 20|            helye.~– És aztán majd mondd el hatalmas anyádnak – rebegé
170 21|                 melléje, s úgy siratták el együtt ketten azt az örömmagzatot.
171 21|                schisma! – szörnyülködék el Rhadamantus barát.~– Persze,
172 22|                aminek tanulsága is van, el kell még mondanom, hogy
173 22|            hamuvá égetve. Ekkor veszett el Kuthen vezér is.~Hanem ez
174 23|              garázdálkodásokat követtek el, hogy IV. Béla már kénytelen
175 23|                 támad, hogy valahol még el nem oltott tűz gátolja az
176 23|                 együtt élve síroltatott el István király. – Herodot
177 23|                 kantározva, Szabadságom el van zárva.~151. [145.] lap.