Part

  1 2 |             közül a legöregebb neve Szilamér, a középsőé Zsombor, a legkisebbé
  2 4 |            odaáll körüle, jobbról a Szilamér, balról a Zsombor, háta
  3 4 |      Zsombor, háta mögött az Iszla.~Szilamér a legidősebb; délceg, magas
  4 4 |  vasvillaszemeket vetett feléje; de Szilamér egészen rajta felejté a
  5 4 |          varázslata alatt elfeledte Szilamér hogy az Opourok és Mikék
  6 5 |          székely asszonyok közé. Ez Szilamér volt, Opour Kevend legnagyobb
  7 5 |      meggondoltam.~– Akkor beszélj.~Szilamér két karját egymásra téve,
  8 5 |             mélyen meg volt indulva Szilamér beszéde után.~– Ez aztán
  9 5 |        leányért meghalok! – sóhajtá Szilamér.~S elvitte magával mindenik
 10 6 |            meg az Istent. Eredj oda Szilamér fiam: te fogd meg a rudat.~
 11 6 |             te fogd meg a rudat.~És Szilamér kezében egy mesemondás ideje
 12 6 |            átszökellik.~Csak az egy Szilamér nevére nem énekel senki
 13 6 |         tűzgyújtója, a szűz legény: Szilamér sehol sem volt található.
 14 7 |            vissza nem tér?~Ide jött Szilamér.~A horkázok azt verték a
 15 7 |              mikor jóllakva döglik.~Szilamér ráeresztette az ebeit. –
 16 7 |            meghallották volna, hogy Szilamér merre jár. Mindenütt a sokatevő
 17 7 |      ringatás, olyan jól elaludtak.~Szilamér megállt fölöttük és elgondolkozott.~–
 18 7 |         Halál isten”, mondá magában Szilamér; s amint az arcát meglátta,
 19 7 |           az ifjat.~– Hát te, Opour Szilamér, mit keressz itten?~– Tégedet.
 20 7 |     meggyógyít ez a hely? – kérdezé Szilamér. – Tán az enyimet is?~–
 21 7 |          megkapni?~– Akarom – mondó Szilamér s a lábtókkal bement a pokol
 22 7 |        gyógyító csodából, jöjj elő.~Szilamér egészen felvidulva jött
 23 7 |        került haza Bálványos várába Szilamér. Már akkor az atya és a
 24 7 |   szűzezüstből balitát olvasztani a Szilamér kedvese számára.~
 25 8 |            a tarsolyából Rapsonné a Szilamér balitáját.~Amint Mike Sára
 26 8 |            áttér a keresztyén hitre Szilamér. Itt van ni, megmondja a
 27 9 |            a szertartást végignézte Szilamér az egyházajtóból, egy kőcölöp
 28 9 |         éppen ezt valljuk – dörmögé Szilamér.~„Légy áldva, óh uram, a
 29 9 |           én hitem! – mondá magában Szilamér. S egy nagyot gondolt: „
 30 9 |           erre a szent helyre Opour Szilamér, hogy magát megtéríttesse;
 31 9 |    fegyvereiket. Ezt jött kitanulni Szilamér erre a szent helyre. Az
 32 9 |             vette észre egyikük sem Szilamér alakját, aki ott az ajtó
 33 9 |           legöregebb fia volt az, a Szilamér. Amint ezt az alakot megpillantá
 34 10|       kölcsönös engedelemmel lehet.~Szilamér és kísérői ezen az úton
 35 10|             lefegyverezzék, úgyhogy Szilamér bizton átnyargalhatott a
 36 10|             kijövet elragadta Opour Szilamér erőszakkal az oldalam mellől,
 37 11|         tartaniok az üldöztetéstől.~Szilamér drága terhével hátramaradt
 38 11|            szabad a „napnál”.~Mikor Szilamér a várkapu elé ért, ahol
 39 11|         mozdulattal emelte döfésre.~Szilamér széttárta a mellén a köntösét,
 40 11|            a háta mögé.~Ekkor aztán Szilamér még szorosabban ölelte magához,
 41 11|           reá.~– Derék legény vagy, Szilamér! – kiálta eléje a vár tornácáról
 42 11|              Danoljatok ti leányok.~Szilamér sietett a maga városztályába,
 43 11|          ilyen karmolás bélyegével: Szilamér fiamé is majd olyan lesz
 44 11|            nádi hegedűvel.”~Ezalatt Szilamér bevitte Imolát a maga lakába.~
 45 11|        mindig látják egymást.~Mikor Szilamér letette az öléből Imolát,
 46 11|            teremtő, aki őt alkotta.~Szilamér magába szállva szólt elkomorodottan:~–
 47 11|        Akkor én azt hiszem – rebegé Szilamér –, hogy a jó embernek jó
 48 11|     ijedtséggel tiltó vissza:~– Ah, Szilamér! Az esküvő előtt!~A tuhudun
 49 11|       avatja fel a maga asszonyává.~Szilamér erre felnyitott egy kis
 50 11|           más lesz utána egyszerre!~Szilamér gyönyörtől elragadtatva
 51 11|             már fel is állíttatta a Szilamér ajtaja elé, ősi szokás szerint.~–
 52 12|            zöld fenyőfát meglátta a Szilamér ajtaja előtt felállítva.~–
 53 12|  nénémasszony; már csak tyúkverőre. Szilamér asszonyt hozott a házhoz.~–
 54 12|          Járt már azon a tájon a te Szilamér fiad. Ha én akkor meg nem
 55 12|         fölötted! Vigyétek őt haza! Szilamér ne tudja meg, hogy halotti
 56 14|        lehozta Imolát ehhez a tóhoz Szilamér; aztán egy tutajon végigsikamlottak
 57 14|             Nincs! Megkerül minden.~Szilamér maga is jó, gondos családfő
 58 14|         napokon, ha az eső szakadt, Szilamér végezte az elejtett vadak
 59 14|         puliszka rotyogott, addig a Szilamér levette a falról a héthúrú
 60 14|              Úgy tudta ezt énekelni Szilamér, hogy még könnyekre is fakasztá
 61 14|        ilyen vasfejű pogányon, mint Szilamér, nem fog az ilyen szép példa;
 62 14|            csóknak a nyomát, amivel Szilamér ki akarta őt engesztelni.~–
 63 14|            hogy el ne aludjék, mint Szilamér. S mikor aztán a férj álmában
 64 14|            Nem soká váratott magára Szilamér. Ma császármadarakat lövöldözni
 65 14|           Szagold csak meg szépen.”~Szilamér bölcs férfiú volt; tudta,
 66 14|           többé az asztalra, nehogy Szilamér igyék belőle.~Ettől fogva
 67 14|        nagyon csendesen, hogy végre Szilamér szólította meg érte.~– Min
 68 14|         pofont is adott neki hozzá.~Szilamér egész szelíden kérdené,
 69 14|          hogy ok nélkül haragudott: Szilamér nem akart ővele gúnyolódni;
 70 14|   meggondolta a dolgot, hogy hiszen Szilamér nem rosszakaratból nevezi
 71 14|            s a két öklével ütögette Szilamér vállait, természetesen az
 72 14|           egészen meg volt elégedve Szilamér ajánlkozásával: az eddigiekből
 73 14|         embernél, mint ez a szegény Szilamér!~
 74 15|            nem háborgatta a remetét Szilamér; akkor azonban egyszerre
 75 15|           ezt az időt jónak találta Szilamér az ő taplóemberének a meglátogatására.~
 76 15|        kereszt előtt és imádkozott. Szilamér várt egy darabig; de hogy
 77 15|         mondott, de az diákul volt: Szilamér nem értette.~– Ha azonban
 78 15|     ajándékát kivette a tarsolyából Szilamér. Hisz az selyemből volt.~–
 79 15|           sem volt az egész háznál.~Szilamér belerázta a remetét a palástba,
 80 15|    Karácsony napján! Te istentelen!~Szilamér nagyot bámult rá:~– Hát
 81 15|              az Isten fia, nem más.~Szilamér egész haddal érkezett meg
 82 15|          előbbre kerülni? – kérdené Szilamér Imolától.~Imola kitalálta
 83 15|             van.~– Bálvány? – szólt Szilamér vállvonva. – Hiszen ha csak
 84 15|             népek utána.~Hát hiszen Szilamér tudta azt régen jól, hogy
 85 15|     összerakva földi gyümölcsökből! Szilamér nem a csinált képet nézte,
 86 15|          betakargatva azt jámborul.~Szilamér annyit nevetett ezalatt!
 87 15|            magát tovább türtőztetni Szilamér hanem közibe hahotázott
 88 15|    megértette az esperes beszédéből Szilamér: tehát nem volt rá nézve
 89 15|             a bűneidet? – , kérdezé Szilamér. Ugyan soká tartott. Talán
 90 15|           simogatta a lágy kezeivel Szilamér orcáját, míg azt a sok csúnya
 91 15|             asszony vagy – dohogott Szilamér. – Bizony leversz még a
 92 15|            maradsz magadnak – szólt Szilamér, s ott hagyta bosszúsan
 93 15|        magát a szalmáról, megindula Szilamér után, aki csak elbámult,
 94 15|          elnyerte fenyegető szóval. Szilamér azonban nemhogy nem ültette
 95 15|  újszövetségből, amely történeteket Szilamér fülei éppen olyan könnyedén
 96 15|        rajta.~Mikor aztán jóllakott Szilamér a testi és lelki táplálékokkal,
 97 15|              amikor azt látta, hogy Szilamér nem tréfál, hanem leszedi
 98 15|             az én tréfám – viszonzá Szilamér. – Egynek valakinek kell
 99 15|          Erre a szóra visszataszítá Szilamér hüvelyéből kiguvadt kardját,
100 16|        annyit, hogy bárcsak egyszer Szilamér vadászó kalandozásaiban
101 16|       felőle sokat – úgy esténkint. Szilamér már maga sem bánta volna,
102 16|             pompával. És ugyanekkor Szilamér egész a búzaföldekig eltévelyeghet,
103 16|            azzal a szóval tért haza Szilamér:~– Nohát, láttam már, hogy
104 16|            a mese.~– Hogyhogy?~Erre Szilamér nagy keservesen odavágta
105 16|      megijedt e szótól: hogy őt már Szilamér meg sem akarja ölelni. Vajon
106 16|             Imola, s odavetve magát Szilamér keblére; átnyalábolá annak
107 16|             erős hittel az asszony. Szilamér kebléhez szorítá a nőt.~–
108 16|    segítségével. Eredj, vezesd ide.~Szilamér felhozta magával a bélpoklost.
109 16|             mellett. Arra lefekteté Szilamér a Lázárt.~– Nem irtózol
110 16|            bűzétől? – kérdé susogva Szilamér Imolától.~– Nem. Én tavaszi
111 16|          tértek. Az álom csendjében Szilamér füleit megütötte a két idegen
112 16|    elindultak mind a hárman: Imola, Szilamér és a bélpoklos, felkeresni
113 16|             a székely asszonyoknál.~Szilamér és a bélpoklos fejszéikkel,
114 17|       átjáróház a két világ között.~Szilamér azt a bélpoklost is felvette
115 17|             Opour Szilamért.~És így Szilamér megérte pogány fővel, hogy
116 17|             szegény ember.)~Viszont Szilamér meg az egyébfajta élelmiszerekről
117 17|           Mohos kopotyúi; úgy, hogy Szilamér maga is megsokallta már,
118 17|         senki sem gondolt, még maga Szilamér sem, hogy ezt a Tiburc várát
119 17|         Akkora örömtüzeket rakatott Szilamér a dombokon, hogy a szomszéd
120 17|             milyen öröm esett Opour Szilamér háza táján; akkor aztán
121 17|         napig bölénynek, dámvadnak: Szilamér nem kergette őket; otthon
122 17|            rózsa a maga bimbójával; Szilamér egészen el volt veszve az
123 17|            neki is szárnyai voltak. Szilamér a gyermekben gyönyörködött,
124 17|            gyönyörködött, Imola meg Szilamér arcában, s amint így az
125 17|             fejét a két tenyerével; Szilamér meg pogány babonás szokásból
126 17|        asszony nyoszolyája mellett.~Szilamér szaladt a kandallóhoz gyertyát
127 17|        nélkül. Így ni! Fordítsd meg Szilamér öcsém azt az ágyat, fejjel
128 17| körülöttetek, aki erre megtanítson?~Szilamér ijedtében megtett mindent,
129 17|          abban a karosszékben, amit Szilamér tolt oda a számára.~A nénémasszony
130 17|           porontyát látni.~Imola és Szilamér nagy szemekkel bámultak
131 17|             vágott oda nagy nyersen Szilamér.~Biz’ őtet egy kissé elkedvetlenítette
132 17|        Vida-tánc rohanta volna meg.~Szilamér odalépett felé, hogy megengesztelje;
133 18|    átjáróvár és a Bara mezeje felé.~Szilamér a vár ablakából látta ezt
134 18|         tüzem mind itt van – felelt Szilamér, és annyiban igazat mondott,
135 18|          visz izzó gömböt a vállán.~Szilamér visszament a feleségéhez,
136 18|   tanították az apák a gyermekeket.~Szilamér a vár erkélylonkáján, a
137 18|          szemrehányás hullott volna Szilamér fejére: „Látod, én nem sajnálom
138 18|            felpirkadna az ég széle.~Szilamér azt érzé, ami megjön, ha
139 18|            eloszlatója volna.~Mikor Szilamér ezt az ezüstcsónakot ott
140 18|             Micsoda útra? – kérdezé Szilamér álomkábultában.~– Nem hallod
141 18|       kürtszókat Bálványos várában?~Szilamér nem hallotta, mert a gyermeke
142 18|             kiálta indulatos daccal Szilamér s úgy szorítá magához gyermekét,
143 18|             nem mozdíthatják. Opour Szilamér nem viszi a fiát tűzön fölavatni!~      ~
144 18|        egész őshit vallására nézve.~Szilamér nem ment el a bálványosvári
145 18|      riadtak Bálványosvár ormairól. Szilamér csak leste, hogy mikor gomolyodik
146 18|         mindig se füsti, se lángja.~Szilamér ott állt a vár ormán, a
147 18|         elpihenve.~Imola kitalálta, Szilamér min töprenkedik, azt súgá
148 18|             oltotta ki. Látta, hogy Szilamér nagyon búsul, megszánta
149 18|            hogy nem gyónhatott meg.~Szilamér beszélő szemei úgy meg tudták
150 18|           Mi hírt hozasz? – kérdezé Szilamér a lábairól leroskadótól.~–
151 18|           szégyentől lángoló arccal Szilamér – Kőfal mögül hajtott ki
152 18|    bélpoklosaim! – hörgé keservesen Szilamér, öklével ütve koponyáját. –
153 18|             Hát Iszla?~– Öcséid? Jó Szilamér. Rég otthon vannak már az
154 18|         Öcséim meghalva? – fuldoklá Szilamér el-elakadozó szóval.~– Bizony
155 18|            is e várban! – rikácsolá Szilamér. – Felmegyek eléje, s viszem
156 18|            rögtöni nagy átváltozást Szilamér alakján. A bősz harag, a
157 19|           megérkeztek száguldozva a Szilamér fáklyavivői. – Soha még
158 19|       lépcsősoron alászállni.~Amint Szilamér maga is megérkezett, újra
159 19|             tuhudunok vezére, Opour Szilamér híva hív tégedet, hogy holnap
160 19|            csodálkozott rajta, hogy Szilamér csak a harci készületekre
161 20|             nevet kiáltának:~„Opour Szilamér!”~– Menjetek vezérek! –
162 20|            kötve, akkor többé Opour Szilamér számára nincs nyitva a szentek
163 20|           most jaj lesz nekünk.”~De Szilamér, amint meglátta ősz apját,
164 20|        befonott haját kibontogatni, Szilamér példájára, aki maga indította
165 21|             nagyobb buzdítás: Opour Szilamér elveté a pajzsát, úgy rohant
166 21|               No, nem bánom – mondá Szilamér –, én is odahajtom a fejemet
167 21|            annak a megpecsételésére Szilamér lehúzta a csizmát a lábáról,
168 21|            magnum áldomás”.~S biz a Szilamér csizmája szépen körbejárt
169 21|            hujjában kell kiüríteni.~Szilamér aztán úgy követte mezítláb,
170 22|           végezhetném a derék Opour Szilamér István meg az ő szép Imolája