Part

  1 1 |        Kakassarkon forgó rézvár”.~De hát mi forgatja ezt a kakassarok
  2 2 |            bajusza pedig nem volt.~– Hát asszonyokat üdvözöljek én? –
  3 2 |           fordult Kájon horkázhoz.~– Hát olyan kevés a székelyek
  4 2 |              be. – Asszony parancsol hát e várban?~– Nem asszony,
  5 3 |          Kuthen vezér a fejét rázta: hát nem jön több? Semmi áldozat,
  6 3 |         feszítettre esküsznek.~– No, hát hozzák ide azt a keresztre
  7 4 |         dobütése vetett véget.~– No, hát álljatok ki a próbára! –
  8 4 |              dörgé Opour, az öreg; – hát a leány, hogy mondja ezt?~
  9 4 |            rajta felejté a lelkét.~– Hát lássuk a másodikat! – szólt
 10 5 |               Pedig fajtád. Asszony. Hát majd mindjárt megismered:
 11 5 |             A vitéz még sírva fakad! Hát ugye, hogy nem mindenben
 12 6 |          vidéken élő híveknek. Ekkor hát fáklyafénynél végigjárják
 13 6 |              előtt Opour rabonbán. – Hát már ebben az évben nem született
 14 6 |         fiúgyermekcse is elég, hanem hát a buzgóság hanyatlik. A
 15 7 |              vadnak is útját állják, hát még az embernek. Incselkedő
 16 7 |              halom csontokról.~– No, hát lássuk a szörnyű pofádat!
 17 7 |         megholtak sírhalmai azok. De hát ki temette el őket? Ki tűzte
 18 7 |          halál férfi: miért asszony? Hát annak adja meg magát?~De
 19 7 |           nevén szólítja az ifjat.~– Hát te, Opour Szilamér, mit
 20 7 |           halál van, fent az élet.~– Hát te minek jössz ide, az ördögöt
 21 7 |            fojtja meg a nehéz lég.~– Hát minden fájdalmat meggyógyít
 22 7 |               akik nem őhozzá valók: hát akkor annak kellett valami
 23 7 |              s mégsem találom meg.~– Hát még mindig visszatér a szívedbe
 24 7 |       elveszem, akit szeretek.~– No, hát vedd el, akit szeretsz;
 25 8 |               Valamit nem hallottam. Hát egy imádságoskönyvet nem
 26 8 |         legnagyobb fiú megházasodik, hát akkor a felesége a férjének
 27 8 |              világleánya volt. Hanem hát még az ilyen sértegetést
 28 8 |               Folytatta a susogót.~– Hát biz a te leányod sem lesz
 29 8 |              gyermeke születik majd, hát akkor azt ne a szent hitű
 30 9 |            adta, aki megvette.~Pedig hát sok olyan dolog ment vásárfiaszámba,
 31 9 |             pedig ezek nem tanultak, hát csak a régi mesterségüket
 32 9 |               csittvásár” legyen; de hát ezt nem lehetett megtartani,
 33 9 |       gyávákra és nyomorultakra vár? Hát az se legyen igaz, hogy
 34 9 |        másvilágon legyen az én uram! Hát még arról is lemondjak,
 35 9 |           eszébe széttekinteni, hogy hát a leánya hová lett.~Mondták,
 36 10|          károgott közbe.~Ezért akart hát bennünket Mike Sára asszonyom
 37 10|          kérdé a székelyek grófja.~– Hát nem az-e a leggonoszabb
 38 10|           elhatározása, hogy adassék hát meg Mike Sárának az a torló,
 39 10|       paripád, újra felülhetsz rá. – Hát a becsületem! – Azt is visszavívod!~
 40 10|         nyomva gyöngéd erőszakkal.~– Hát nem tisztelem-e? Nem két
 41 11|            megöltelek volna.~– Akkor hát miért reszketsz mégis?~–
 42 11|              is megbocsát.~– Igazán? Hát az én bűnömet is megbocsátja?
 43 11|             akár napot imád. Jól van hát! – Nem vagyunk mi bálványimádók,
 44 11|               tisztelni tudunk. Mert hát minek mondjam azt az érzést,
 45 11|           Imola könnyre fakadt.~– De hát miért sírsz? – engesztelé
 46 11|           meg kellett tőle válnom.~– Hát nem leszek-e én olyan jó
 47 11|              mint az édesanyád volt? Hát mit tett ő veled, amiért
 48 11|             neked, mikor elaltatott? Hát én nem tudom azt? Ugye azt
 49 11|         késik az a fiú ilyen sokáig?~Hát egyszer az áldomásozó sokaságon
 50 11|             Sehogy sem ismert reá.~– Hát ki volnék más, mint Kájon
 51 11|           Jövök a torjai vásárból.~– Hát az Iszla fiam?~– Az Iszla?
 52 11|              Iszla? Az ott maradt.~– Hát miért maradt ott?~– Azért,
 53 12|            kifeledni a násznépből!~– Hát magunk sem tudtuk. Nem úgy
 54 12|           lyánt az anya áldásával.~– Hát csak úgy „hopp hírével”?
 55 12|             kacagott ezen a híren.~– Hát mit csináljon a fajtám?
 56 12|         körülöttünk sehol a világon, hát bizony csak azt mondjuk: „
 57 12|              tenálad kezdeném el. De hát elfogadom. Tudom, hogy valami
 58 12|     származzék.~– Ejh, ne mondd azt! Hát ez nem az én munkám volt?
 59 12|            tündérasszony, hogy egyet hát megöltek már az Opour fiúk
 60 12|              ugyan derék furfang. De hát attól nem tartasz-e, hogy
 61 12|            pitvarába a boszorkány?~– Hát megmondom neked, valóban,
 62 12|        Hahaha! – kacagott Zsombor. – Hát dongókkal meg piócákkal
 63 13|             a sírást és jajgatást! – Hát ez az ő dolguk. – Könnyekkel
 64 13|           kettőt megöltek a zsidók1, hát a harmadik hová lett, mért
 65 13|        bálványosi főtáltos leánya.~– Hát neked mivel maradt a fiam
 66 13|            is.~– Kérdezd ősz apádat: hát ő elereszt-e?~Kalandó főtáltos
 67 14|         örökké itten laknunk!~…Pedig hát a házasélet nem csupán édelgésből
 68 14|          akarta őt engesztelni.~– De hát mondsza csak, kedves galambocskám –
 69 14|           tovább is a pogány férj. – Hát szeretnéd te, ha énnekem
 70 14|     virágszál”-t akar mondani.~– No, hát ahol a virágszál terem.
 71 14|        illata is valami hatalmas; de hát tudod-e te, hogy ez a híres-nevezetes
 72 14|  híres-nevezetes bűbájos világzár?~– Hát te is selypítesz? Mért mondod „
 73 14|     válasszák, merrefelé induljanak, hát olyankor követet küldenek
 74 14|         gyónhattam meg a bűneimet.~– Hát vannak teneked bűneid?~–
 75 14|           szelíden kérdené, hogy „de hát mármost én ezt mivel érdemlettem
 76 14|              Óh, te vasfejű tuhudun! Hát te a mi gyónási szentségünket
 77 14|            elönti a vidéket árjával; hát mikor a Föld isten megrázkódik
 78 14|               át a Föld istennek; de hát bizonyosan félt tőle, hogy
 79 14|            No, ez már nagyon helyes. Hát akkor mondok én valamit.
 80 14|     horkáznak: nála ez tisztesség.~– Hát én azt gondoltam, hogy azokból
 81 14|            oláhul tud – hanem hiszen hát az ürge is…~De nem mondta
 82 14|             hisz azok görög papok.~– Hát azok nem jók?~– Jók a görög
 83 14|         napra jobban beletanulok. De hát te nem mehetsz innen sehova:
 84 14|        taplós ember!~– Taplós ember? Hát ez miféle csoda?~– Jaj!
 85 14|              csoda?~– Jaj! De nevess hát egy kicsit, mert tréfás
 86 14|       hideget: meleg legyen nyárba!” Hát én úgy tudom, hogy a keresztyéneknek
 87 14|             van, aki hozzánk hajlik. Hát ezeknek az ünnepükhöz kellene
 88 14|              Micsoda taplós ember?~– Hát én nem tudom. Én úgy találtam
 89 14|            Pénteken! Te buksi!~– No, hát pénteken – feljön ide a
 90 14|              tőle; mert igaz. – „No, hát ha élő állat húsát nem kívánod,
 91 14|             állat húsát nem kívánod, hát majd küldök neked egy füzér
 92 14|             földbe, kicsírázzék?” – „Hát, kérdezém, akkor mit szabad
 93 14|           viselésre?” – „No jól van: hát küldök egy gubát a számodra,
 94 14|             van rendeltetve?” – „No, hát küldök vászonruhát.” – Ez
 95 15|          szépen, simán Kőrös apónak.~Hát biz abban az időben a remete
 96 15|          áhítatosság tagba szakadni, hát csak megszólította a remetét.~–
 97 15|         Szilamér nagyot bámult rá:~– Hát hogy tudhassa a bölény,
 98 15|              de nem mozdult odább.~– Hát ennek mi baja, hogy nem
 99 15|             rivallták a népek utána.~Hát hiszen Szilamér tudta azt
100 15|            mikor nevethetnékje van? „Hát haragszik azért az Isten,
101 15|              újság. – Azt is elnézte hát békességes szívvel, miként
102 15|    visszamehetett Szilamérhoz.~– No, hát meggyóntad a bűneidet? – ,
103 15|           nem is mind bűn volt az? – Hát aztán miféle vezeklést szabott
104 15|            még alig van egy kupával. Hát aztán?~– Azután minden keddi
105 15|              meg a harmadikat.~– No, hát befogom a számat. Mi az
106 15|            tudod…~– Hogyne tudnám?~– Hát hogy azt keresztyén hitben
107 15|      hízelgéssel tapadt oda hozzá.~– Hát nem azt mondtad-e százszor,
108 15|              a napból a holdba.~– De hát nem olyan nagyot kívánok.
109 15|            mártva kapja meg a nevét. Hát olyan nagy, nehéz, felemelhetetlen
110 15|              leversz még a lábamról. Hát jól van, jól, no! Csak ne
111 15|             könnyező szemedet látom. Hát majd meggyököntöm én ezt
112 15|            Nem megyek a palotádba.~– Hát akkor maradsz magadnak –
113 15|      gyönyörködni bizonnyal.~– Akkor hát szégyenüljön meg az ő kevélysége! –
114 15|             mondá a remetének:~– No, hát csak eredj vissza a barlangodba,
115 16|         amiben az ember erősen hisz, hát az be is szokott teljesülni.
116 16|       szentséget elviszik előtte!”~– Hát micsoda szer ez itten, amit
117 16|           látod! Temetés.~– Temetés? Hát hol van a halott?~– Szúrd
118 16|           Elhiszem, hogy az volt. De hát az emberek ezért kitaszítanak
119 16|        Rémület énrám tekinteni.~– De hát nincs rokonod, barátod,
120 16|              ragyogott az arca.~– De hát nem félsz engem megölelni
121 16|                Bizonyára az volt. De hát hová tegyem?~– Hát nem férne
122 16|          volt. De hát hová tegyem?~– Hát nem férne el itten? Nézd,
123 16|          rátekintéstől.~– Te golyhó! Hát te nem tudod, hogy én; ha
124 17|             a százszor szép orcáját; hát akkor Rapsonné se féltse
125 17|       vetette a mosolygó verőfényét, hát abból olyan ragyogás támadt,
126 17|         veszi magát körül.~Nem csoda hát, ha csak akkor vették észre
127 17|           talál sütni, mikor alszik. Hát nincs javasasszony körülöttetek,
128 17|              ered növésnek a gyerek; hát a boldogasszony tenyere?
129 17|         szemekkel bámultak egymásra. Hát ez azért jött ide látogatóba,
130 17|              az éjszakai úttól.~– De hát most mindjárt elmenjünk
131 17| megszabadítójuknak tekinték. Azonban hát Rapsonnénak teljes igaza
132 17|        jajgatás erre az énekhangra: „Hát ez micsoda ének odakinn?
133 17|        bőréből ugrik ki ijedtében.~– Hát bizony, édes nénémasszony,
134 18|             a kandallóban~Ment volna hát már a Tiburc várából Rapsonné
135 18| köpönyegszabdaló Szent Márton volna; hát még a felesége, az igazi
136 18|     veszedelem fenyegeti őket. – No, hát tudjátok meg. Bizony nagy
137 18|        legyünk vele a tűzhalomnál.~– Hát te másik, mit hoztál?~–
138 18|             lett fényesebb az út! De hát mi hozta őket ismét vissza?~
139 18|       látásaival. És ő megértette.~– Hát nem indulnánk Bálványosvárba?
140 18|                 Ránk törték a kaput. Hát hiszen fegyver volt kezünkben,
141 18|             Opourt egy Mike Andorás! Hát a szíveteket asszonyoknál
142 18|         példájával fellelkesíteni.~– Hát az öcséim? Hát Zsombor?
143 18|     fellelkesíteni.~– Hát az öcséim? Hát Zsombor? Hát Iszla?~– Öcséid?
144 18|              az öcséim? Hát Zsombor? Hát Iszla?~– Öcséid? Jó Szilamér.
145 18|       istenek tornyával együtt.~– No hát ott találjon engem is e
146 18|           kardom csapásáról! Készülj hát az útra, asszony! Feleségem.
147 19|        vigyorgott erre a szóra.~– És hát olyan nagy baj lenne-e abból,
148 19|           észrevette a kétkedését.~– Hát látod, asszonyom, ezek a
149 19|            káposztatorzsa a hóból.~– Hát mért ne lehetnék én olyan
150 19|            de ha én tinektek volnék, hát azt tenném, hogy ezt így
151 19|              nyugalmát.~– Ő hallotta hát, amit mi beszéltünk, s húsz
152 19|          pogányok!~– Miért pogányok? Hát a nagy Megváltó nem önként
153 19|            atyját élve eltemessék!~– Hát mit akarsz tenni?~– Én tudom,
154 19|             még ezen a világon volt, hát mikor annak a lábnak a talpát
155 21|           meg Sára asszony is.~– No, hát annyival derekabb ember
156 21|            hoc est magnum schisma!~– Hát iszunk belőle „magnum áldomás”.~
157 22|          hagyták volna őket. – Hanem hát örökösen bajoskodtak velük
158 23|               arra a kérdésre, hogy „hát mi volt ez?”~Regény a magyar
159 23|            mitológia korszakából. De hát van magyar mitológia?~Könnyű