Part

  1 1 |             esztendeje otthon voltak, mikor a „Hetumoger” bejött; nem
  2 1 |           pihenése a Fergettyűvárnak, mikor beborítja a felhő, mikor
  3 1 |              mikor beborítja a felhő, mikor elfekszi a tájat a köd.
  4 2 |        értelmét csak ők maguk tudják.~Mikor ez a bivalycsordán nyargaló
  5 2 |         üvöltéséből jósolnak a papok.~Mikor ez a néptömeg végighúzódik
  6 2 |            annak az emlékére viselik, mikor Felcsíknál a tatár sereget
  7 3 |         Ismerem jól a kunok szokását. Mikor a fejedelmük megvénül, a
  8 3 |            ölni. Ezt olyankor teszik, mikor egy idegen ország határán
  9 3 |             lenni és tiszta fehérnek. Mikor a gödör meg volt ásva, úgy,
 10 3 |         embert bolondság szállja meg; mikor abbul ettek, olyan bakugrásnak,
 11 4 |         vallás szent fája, a száldok, mikor virágjában van, arannyal
 12 4 |      zselyeszékben tud idáig jönni, s mikor leültetik a helyére, az
 13 4 |              asszony, hol van az már, mikor kegyelmed tündéri szépsége
 14 4 |        kotródnak előle szerteszét – s mikor leül, zsámolyul használja
 15 4 |              Isten! De megremekeltél, mikor ezt alkottad, akárkinek
 16 4 |              leány oldalán kard volt; mikor az anyja leült a tanácskőre,
 17 4 |             meg sem érzett a hangján, mikor a fogadást elmondta, hogy
 18 4 |            arca sem volt kigyulladva, mikor a lépcsőkön alászállt.~A
 19 4 |              a fülét is hátrahúzta; s mikor a leánynak a varázstevő
 20 4 |               s játszani kezdett. – S mikor aztán a leány kezébe fogta
 21 4 |           halászlegény megleste őket, mikor mint hattyúk meg vadludak
 22 4 |              kunok szép leányai után, mikor azok a vízre járnak, s ne
 23 4 |            követségeit a közeledésre. Mikor a körültájt tartották a
 24 5 |           csengő-bongó ezüstkolompok. Mikor megérkezett, hét kürtös
 25 5 |           visszaemlékezők érezhettek, mikor ezt a pogány szertartáshoz
 26 5 |             csak akkor csendesült el, mikor a főcsakán és a fejedelem
 27 5 |           csinálnak neki ülőhelyet, s mikor arra elhelyezték, kezébe
 28 5 |              saját magát vágta hátba, mikor Kuthenre akarta hajítani,
 29 5 |            útján, a Rapsonné útján, s mikor Deés alá megérkezett, ott
 30 5 |             maradt az eltávozásnál. S mikor egyedül maradtak, mind a
 31 6 |               kinn a mezőn, s reggel, mikor a Bálványosvár falain megfújják
 32 6 |       beszélni. Így kell akkor tenni, mikor az eleven parázs hideg,
 33 6 |               könny szökik a szemébe, mikor tűzhelye utolsó parazsát
 34 6 |             Isten megcsúfolása volna.~Mikor a tűzoltás áldozatának vége,
 35 6 |             melegít, ápol, világít; – mikor haragba jön, elpusztít,
 36 6 |          nevét a szép lányok ajkáról, mikor azok az áldozat tüzét átszökellik.~
 37 6 |          egyben nem látná maga előtt.~Mikor lelohad a tűzrakások lángja,
 38 6 |            szellemek elijesztésére. – Mikor aztán vége volt a versnek,
 39 7 |             mindennap ott látták. – S mikor a hullakeselyű lecsapott
 40 7 |               innen ki nem riasztják, mikor jóllakva döglik.~Szilamér
 41 7 |            hangja is egész Rapsonnéé, mikor nevén szólítja az ifjat.~–
 42 7 |            több nyomja a vállamat; de mikor itten vagyok, nem érzem
 43 7 |               másikra tudtak lépni. – Mikor aztán az utolsó óriásnak
 44 7 |           Ősszel mindig itt tanyázom, mikor a csontszaggatások, a nyilallások
 45 7 |             jött elő a kénbarlangból. Mikor széttekintett a világban,
 46 8 |                         A „Susogóban”~Mikor Rapsonné megindult a maga
 47 8 |               Rapsonné vára és Torja. Mikor más is hallotta, akkor az
 48 8 |      borzasztó kicsapongásairól; csak mikor egészen magukra maradtak,
 49 8 |              galambot meg egy kígyót, mikor az egyik csak repülni tud,
 50 8 |             legédesdedebb állapot. Ha mikor az édes ura elmegy háborúba,
 51 9 |           egészen más a zengése, mint mikor a tuhudun áldozathoz dobbal,
 52 9 |          írják a maguk hunnus betűit, mikor valami nagyobb adás-vevést
 53 9 |             be ide a megtérés végett.~Mikor széttekintett az egyházban,
 54 9 |             Imolával. Keresztyén nők, mikor Isten előtt járnak, szemeiket
 55 9 |        Összebeszélt az öccsével, hogy mikor a leány a templomból kijön,
 56 10|              az Opourok az okai. Mert mikor az ojtozi szorosút védelmére
 57 10|           volt, meg kellett lakolnia. Mikor a nyíltörésre került a dolog,
 58 10|         vigyázásra, hogy megjelentse, mikor tör be az ellenség; mert
 59 10|           forgó nagy világot, úgyhogy mikor megállt a torony, úgy tetszett
 60 10|       sziklába vágott temetőt jelent. Mikor a bezárt foglyok közül valamelyik
 61 10| titoktartásból, most is éjjel jöttek.~Mikor a fedett kast felvontatták
 62 10|        kiszenvedett: ki még akkor is, mikor halálra kínozták, ellenségeiért
 63 11|              tehát nagy volt a kedve, mikor meghallotta, hogy a dölyfös
 64 11|       oltárnál, de szabad a „napnál”.~Mikor Szilamér a várkapu elé ért,
 65 11|                hogy ne szégyenkedjék, mikor ennyi idegen arc bámul reá.~–
 66 11|            Itt mindig látják egymást.~Mikor Szilamér letette az öléből
 67 11|          minek mondjam azt az érzést, mikor látom lemenni a napot, s
 68 11|            egyszer átölelhetném; vagy mikor feljön a hold, úgy szeretnék
 69 11|              Dajkadalt énekelt neked, mikor elaltatott? Hát én nem tudom
 70 11|             köti be a felesége fejét, mikor asszonyává teszi, a leáldozó
 71 11|         másként ragyog, mint azelőtt, mikor azt a kontyán érzi. Milyen
 72 11|               galamboknak. – S aztán, mikor ez megvolt, akkor leült
 73 11|     gonosztett még a tuhudunoknál is.~Mikor benyitottak ketten a pitvarból
 74 12|           mégiscsak mindig ideszállt, mikor a várából a makrai tanácsdombra
 75 12|            mintha csodálkoznék rajta, mikor a zöld fenyőfát meglátta
 76 12|       Rapsonné. – Az volt a jó világ, mikor a durcás menyecskét az urának
 77 12|            kedves kis menedékem volt; mikor még olyan időm volt, hogy
 78 12|           rajta. Mindig így járta ez, mikor Rapsonné látogatóba jött
 79 12|     torjaiakra. Az lesz a derendócia, mikor a Mike Sára asszonyom saját
 80 12|             nyalt fel, s megjelentek, mikor a füstgomolyt félrehordta
 81 12|           egymás pajzsán, vértezetén. Mikor kifáradtak, megálltak pihenni,
 82 12|         pajzsát odatartani a fia elé, mikor a szekerce lecsapott annak
 83 13|          csapása egy emberhalál volt!~Mikor egy versszak le van énekelve,
 84 13|      üdvözölni a néma vezért. „Tudod, mikor ott harcoltunk együtt a
 85 13|               füvekből font koszorúk.~Mikor a sírverem lejáratához értek:
 86 13|                  kiálta Kájon horkáz, mikor már nem volt semmi kiosztanivaló.~–
 87 13|             előtt egész a halottig, s mikor az belépett a nyitott körbe;
 88 13|        asszonynak nem járt ki a tánc. Mikor pedig a napválasztó csillag
 89 14|         paripák is horkolni kezdenek, mikor a szélét elérik. Lábaik
 90 14|              ember teste végigborzad, mikor azt a tájt először meglátja.
 91 14|          sohasem jön ki belőle többé. Mikor már észreveszi, hogy süpped
 92 14|              a marháikat a pásztorok.~Mikor aztán a „Mohost” körülkerülve,
 93 14|   tulipánjaival és széles leveleivel. Mikor az alkonynap visszatükröződik
 94 14|             én akkor szerettelek meg, mikor a tanácsdombon elmondtad
 95 14|               dolga.~Estenden azután, mikor jól kifáradtan lepihentek
 96 14|          jelent volna meg az álmában, mikor még herceg volt; Imrét pedig
 97 14|             aludjék, mint Szilamér. S mikor aztán a férj álmában feléje
 98 14|       véletlenül akkor talál ásítani, mikor a férje is ásít. – Ilyenkor,
 99 14|              járta szörnyű vidékeken; mikor estenden hazakerült, olyan
100 14|             undorító, fejkábító, hogy mikor az ember leszakította azt
101 14|            hűlt a vér Gidula nénőben, mikor ezt a virágot meglátta az
102 14|           asszonyi ravaszsággal, hogy mikor jön meg az ura? Vajon az
103 14|            hívják, hogy „elrejtőzés”. Mikor az ősmagyarokat valami nagy
104 14|           valami nagy veszedelem éri, mikor nehéz kétségek között vannak,
105 14|         Sokszor hallottam az apámtól; mikor éjszaka rossz álmai voltak:
106 14|      rettenetesek, ha megharagusznak. Mikor a nap aszúvá perzseli a
107 14|              nem ád esőt és harmatot, mikor a vén Nemere megindul, végigsöpörni
108 14|             az egész Székelyországot; mikor a Víz isten elönti a vidéket
109 14|         elönti a vidéket árjával; hát mikor a Föld isten megrázkódik
110 14|               taplóból készült rajta; mikor megszólítottam, hogy ki
111 14|           hogy ő az Isten szolgája, s mikor azt kérdeztem tőle, hogy
112 15|            elszörnyedve hőkölt hátra, mikor Imola ajándékát kivette
113 15|      mennyországba vezető nyomokat, s mikor már azt hitte a remete,
114 15|             hogy ő miért ne nevessen, mikor nevethetnékje van? „Hát
115 15|               valakinek jó kedve van, mikor őneki fia született?”~A
116 15|             az emlékezetére történik, mikor Heródes király a betlehemi
117 15|              titkolni a belső örömét. Mikor már a székely tuhudun azt
118 15|             akadt a szálkáival rajta.~Mikor aztán jóllakott Szilamér
119 15|       lemondok, te is azok közt lész. Mikor minden gazdagságomat kiosztom
120 16|            mintha a keresztyén papok, mikor ellenség tör a hazára, elbújnának
121 16|           szemenszedett boszorkányok. Mikor odáig ért a hosszú csapat,
122 16|            Még fenntartja a tökfedőt, mikor a szentséget elviszik előtte!”~–
123 16|             testem egy lúdbőrré lesz; mikor rágondolok.~– Hol lepett
124 16|         szemektől nem látta az arcot.~Mikor a kakas elsőt kukorikolt,
125 17|     többieknek, akik aztán esténkint, mikor a várudvarra visszatérének,
126 17|      megtartottak a vadászemberek is, mikor cserkészetre indulva, legelébb
127 17|             holdvilág rá talál sütni, mikor alszik. Hát nincs javasasszony
128 17|      harapófogóval csikorgatnák. Jaj, mikor így rám jön ez a kínzás,
129 17|           várban; hogy szakadjon rád, mikor legvígabban táncolsz! Elharácsoltad
130 18|              lesi már nyugtalan, hogy mikor üssön rajtuk a bálványosvári
131 18|          pedig nagyot nevetett utána, mikor ezeket ilyen szépen szélnek
132 18|       szolgálója nyakába kapaszkodva.~Mikor aztán kinn volt, akkor odakinn
133 18|              parázs volt felhalmozva, mikor bementek vele az erdők sötétjébe,
134 18|               kiment a vár lonkájára, mikor már az egész vár álomnak
135 18|         vadonban saját neszei vannak.~Mikor az utolsó emberfújta hang
136 18|                engem szeress jobban!« Mikor harcba keverednek, úgy hívogatják
137 18|      lassúsággal repül el keletnek, s mikor éppen Bálványosvár fölött
138 18|         valami magyarázhatlan örömet, mikor azt a csillagzatot feltámadni
139 18|        kétkedésnek eloszlatója volna.~Mikor Szilamér ezt az ezüstcsónakot
140 18|            sem: csak az ébreszté föl, mikor egyszer a nevén szólító
141 18|              szorítani. – „Ma nem!”~S mikor a székely azt mondja, hogy „
142 18|             Szilamér csak leste, hogy mikor gomolyodik majd fel a nagy
143 18|             ádáz haragjuk szavától, s mikor összeölelkeztek, egymásba
144 18|             veszedelmünkbe megyünk. S mikor a kaput betörték ránk a
145 18|             öcséd még Torján elesett, mikor te feleséget hoztál, Zsombor
146 19|              e kapu őrtornya ruházva. Mikor ezt építék, egymás után
147 19|             nagyon megütközött rajta, mikor a csarnokba belépett, hogy
148 19|              borzong úgy teste-lelke, mikor újra megérzi?~Kájon horkáz,
149 19|              a sor! – mondta Kájon. – Mikor a földön nincs tanács: az
150 19|              ezen a világon volt, hát mikor annak a lábnak a talpát
151 20|         különbözteté meg a vezéreket.~Mikor a toronyőr elkiáltá a magasból: „
152 20|               Hallottam, mit mondtál, mikor én aludtam.~Hosszú álom
153 20|       fogamzik.~Ilyen csodákat tesz – mikor jó kedve van – a magyarok
154 23|                lap. Nyolcforintos tó. Mikor a tó magától kiárad s elönti
155 23|         aranyat, s egy völgy ezüstöt; mikor készen volt a most is látható
156 23|             33. [35.] lap. Kiguvadni. Mikor a fegyver magától kiugrik