| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Bálványosvár IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
2518 5 | engem fel nem tart. Amit eme derék ifjú beszélt, visszatekintve
2519 6 | őrzött ősi ereklyéket.~Négy emeletre volt a torony építve: azokban
2520 14 | a földet. – Jaj, csak ne emelgess! – kiabált Gidula, még akkor
2521 18 | nehéz volt, mintha hordót emelgetnék rúdra tűzve, s ha meg a
2522 14 | neked ilyen nehéz testet emelgetni. – De már akkor ki is volt
2523 5 | szólt az ifjú –, hogy szót emelhessek a gyülekezetben.~– Ifjú
2524 19 | megragadja végtelen esésében, s emeli fölfelé, hol a csillagtalan
2525 15 | hogy sudaraikat az égbe emeljék, s az ég madarainak szállást
2526 7 | kőhasadékból feljön, nem emelkedik magasabbra az ember fejénél;
2527 7 | sorban a fal mellett kőhalmok emelkednek, amiknek az ormába kopjás
2528 13 | A rögök egyre magasabbra emelkedtek a lován ülő hős és ölelő
2529 18 | csapásra vannak az ő fejük fölé emelkedve igen súlyos kezek. Holnap
2530 16 | magadat aláveted?~– Mi haszna emelném föl fejemet az Úr ellen?
2531 19 | lováról egyenesen pajzsukra emelték, úgy vitték magukkal be
2532 20 | állt ott a nép fejei fölé emelten, mint maga a Had isten.~
2533 14 | illata; ez valami olyan émelyítő, undorító, fejkábító, hogy
2534 14 | tuhudunok oltárai lehettek, emez a Szent Anna kápolnája volt.
2535 2 | Hatalmas asszonyurak neveit emlegetik hagyományaink! Majd meglátod
2536 23 | csákányt, miket régészeink hun emlékeknek tartanak; ezek 4000 arany
2537 19 | dacára, ami Imolában valami emléket költögetett fel. Hol érezte
2538 7 | megmondod. Régen, talán te még emlékezel reá, ezen a vidéken óriások
2539 22 | Isten! Magyarok Istene! Emlékezel-e még arra, amit Opour Kevendtől
2540 18 | ez a tuhudunoknál. A régi emlékezet felébredt a szívében, s
2541 15 | a szamárordítás annak az emlékezetére történik, mikor Heródes
2542 5 | a zene felkölté benne az emlékezetet. A vér újra felforrott szívében,
2543 7 | Minden emberöltő-ivadékban emlékeznek egy olyan esetről, hogy
2544 4 | még voltak számosan, akik emlékeztek azokra az időkre, amikor
2545 4 | aztán minden sebhely egy emlékeztető jel a halottnak megnyugtatást
2546 16 | szomorú hangon beszélt: „Emlékezzél reá, hogy teneked meg van
2547 13 | dusinik”-nak neveznek, az emléktort megülni rengeteg sörivással.~
2548 14 | öltözött asszony, s aztán énbelőlem is olyan szent lenne, mint
2549 13 | kürtfúvása, s a „bú-leányok” éneke rázendül: „hajnal van, piros
2550 6 | egy Szilamér nevére nem énekel senki a dalból. Ő ott áll
2551 6 | pacsirtahangon, rigóhangon énekelik az őspogány éneket:~„Tüzét
2552 14 | felejtse el őket. Inkább énekelje azok helyett az olyan kegyes
2553 12 | visszafoglalja az átjáró várat. Hadd énekeljék már abban az új hit-hívők
2554 11 | húzasz hozzá? Dajkadalt énekelt neked, mikor elaltatott?
2555 16 | kifelé fordulva. Ekkor az énekesek rákezdték a halotti dalukat;
2556 17 | bedugult a jajgatás erre az énekhangra: „Hát ez micsoda ének odakinn?
2557 11 | aluvókat.~A tizenkét szűz énekkara a távolból magasztalá a
2558 16 | Én ott maradtam, amíg az éneklés hangja elveszett a mély
2559 4 | cserépsípokkal utánozták a madarak éneklését. (Még maig is fennmaradt
2560 6 | hogy jobban lobogjon s éneklik hozzá a virágok dalát, amik
2561 13 | szakította a táncnak a torna. Enélkül sem végződhetik gyásztor
2562 10 | egymáshoz átjárni csak kölcsönös engedelemmel lehet.~Szilamér és kísérői
2563 15 | észrevette, hogy nagyon engedelmes tanítványra talált, még
2564 18 | tűznek.~Imola szótlanul és engedelmesen követte férjét e végső halálos
2565 1 | parancsol, s kik azok, akik engedelmeskednek?~A fénylő rézzöld torony
2566 18 | nem olyan nap, amely őt engedelmesnek lássa. Megölhetik, négybe
2567 3 | fegyverrel és nagy vérontással engedelmességre hajtotta; több vidékében
2568 6 | pestesben kialudni soha nem engedik. Aki a szomszédba megy kölcsön-kérni
2569 15 | istendicséretben telhetetlen ember; engedj már egy kis pihenést a mennyországnak,
2570 4 | grófjának, hogy békében engedje őket elvonulni a Honárkán,
2571 21 | követem. – Hanem azt az egyet engedjétek meg nekem, hogy az öreg
2572 5 | az eloltott tüzeket nem engedjük. Ha tehát a kunok áldozása
2573 3 | mellé építsd.~– De én nem engedném meg, hogy te odaállítsd
2574 14 | tévelygéseiből. Időt kell engedni a megtérítés munkájának,
2575 10 | csapatostól, az Opourok a hátába engedték kerülni a tatárokat, áruló
2576 11 | De hát miért sírsz? – engesztelé Szilamén – Minek ezek a
2577 11 | benn a házban a szeretet és engesztelés tartott nagy ünnepet, azalatt
2578 14 | amivel Szilamér ki akarta őt engesztelni.~– De hát mondsza csak,
2579 18 | uszályával, a sötétből kiválva, engesztelő tündér, tűzveres, vérpiros
2580 23 | Erdeel occisus est, non enim potuit in Pannoniam introire. (
2581 19 | menyecske be lett falazva. S ennélfogva ez a tornyos kapu nemcsak
2582 15 | hogy hús helyett halat kell ennem.~– Az már más. És így én
2583 11 | ne szégyenkedjék, mikor ennyi idegen arc bámul reá.~–
2584 15 | a ti isteneiteket meg az enyéimet össze lehetne hozni egy
2585 19 | vallását, nekünk el kell enyésznünk. Fiaink, leányaink lopva
2586 18 | mintha minden emberi bánatnak enyhítője, minden kétkedésnek eloszlatója
2587 17 | vala el ezt a vidéket, mely ép tagjaikat, emberi ábrázatukat
2588 7 | akár egy álmodott kép után epednék. Tudom, hol van, s mégsem
2589 14 | nevén Orchis, Cypripedium, Epipactis, Ophris) itt tartják rejtett
2590 23 | ígérte, hogy ha neki egy utat épít a várától Kolozsvárig, ád
2591 19 | őrtornya ruházva. Mikor ezt építék, egymás után háromszor összedőlt
2592 9 | a gazdája nevével és az építése évszámával, néha még versek
2593 7 | Azt a kis váracskát is az építette az ő számára ott a hegy
2594 4 | áldoznak; lenn a völgyben építik az új vallás templomát (
2595 19 | ravaszsága volt, akik minden építkezésnél addig incselkednek, amíg
2596 3 | az én áldozatkövem mellé építsd.~– De én nem engedném meg,
2597 1 | abban, amit Attila testvére építtetett a Küküllő partján, ahol
2598 2 | szörényi kútnak a vize pedig éppenséggel vérré változott, ami királyhalált
2599 15 | remete, a pogány várúr lelki épületére, aki pedig azalatt sokkal
2600 19 | vezér, Gyula támadása után épült; amikor a magyar király
2601 6 | alakultak, ahogy az omló érc szeszélye formálta. Ilyent
2602 12 | aljából pedig faltörő kos ércfeje meredt elő. Azalatt, amíg
2603 10 | hétszer ráütött a torony ércfödelére: mint egy óriási harang,
2604 15 | feleségét s vaskarjával érckebléhez szorítva őt – azt mondá
2605 18 | ezernyi kelevézt vernének ércpajzsokhoz; kevély lassúsággal repül
2606 7 | likacsok, súrlókövek fedik; ércsalak-maradványok: mogyoró-, galagonyabokor
2607 5 | Bábolna bálványt, hogy az ércszobor nagyot csendült utána.~E
2608 10 | harang, úgy zúgott bele az érctető.~Sokszor hallotta Mike Sára
2609 14 | foglalja el; oly sima, mint egy érctükör; körülötte óriási hegyhátak,
2610 23 | bejövetelükkel. Almus in patria Erdeel occisus est, non enim potuit
2611 1 | völgyeivel, folyóival, erdejeivel, falvaival, váraival soha
2612 1 | övé a nagy tartozás: védni Erdélyország határát. – Nagy kötelesség!
2613 4 | tündérek és óriások világa volt Erdélyországban, amikor Rapsonné meg az
2614 18 | kívánkoztok Isten országára érdemesek lenni, semmi jobb dolgot
2615 17 | amely a mennyországra ad érdemet. Most már majd itthagyom
2616 20 | mert rossz, tudatlan és reá érdemetlen.~Úgy szidta az előtte térdepelő
2617 14 | hát mármost én ezt mivel érdemlettem légyen?”~– Óh, te vasfejű
2618 6 | Egyet most is látni belőlük Erdő-Szent-Györgyön a Zeyk kastély udvarában.
2619 16 | látni; mert efféle ide az erdőbe nem jön.~Imola azután a
2620 7 | ebek kiverték a vadat az erdőből. A véreb nem csahol, mint
2621 21 | rózsaszínű fátyolt szőve a ködös erdőhátak és völgyek fölé. Az első
2622 7 | birodalomba!~Beletévedt azokba az erdőkbe, amiket soha emberláb meg
2623 17 | nyaktörő útnak és sötét erdőknek, ahol ilyenkor az igaz,
2624 17 | Tied lehet már ez az egész erdőm, szaladgálhatsz benne: hogy
2625 7 | állnak előtte: s a sötét erdőmélyből tűzvilágú szemek izzanak
2626 14 | a vihar csapást tört az erdőn át, halomra döntögetve a
2627 5 | hegyestől; hegy, szikla erdőstől, mind alásüllyedett, mély
2628 17 | maradt a tetemtoldófű, attól ered növésnek a gyerek; hát a
2629 23 | leírásánál, a Furus vizének mesés eredete, csodatevő hatása. Orbán
2630 20 | való tuhudun, akinek az eredetét fel kellett vinni egész
2631 9 | hanem volt neki egy olasz eredetű papbojtárja, aki maga ferencrendi
2632 18 | már az egész vár álomnak eredt, s ott járt fel s alá magában
2633 10 | aztán nagy tanakodásnak eredtek, aminek az lett az elhatározása,
2634 14 | jól van. Mindjárt beszédbe eredtem a kegyes férfiúval, s azon
2635 18 | lövellt szerte, egy gócból eredve, mintha egy istenkéz tele
2636 6 | ispilángi nótát, tüzes kereket eregetve a hegyoldalakon alá, a szeretőjük
2637 20 | saját nyilatokkal megnyitott ereitekből az áldozatvért. E vezéri
2638 4 | látszott az arcán, hogy ez erejébe került, meg sem érzett a
2639 7 | rozsdaveres sziklák, fekete erekkel. Hanem a barlangszáda körül
2640 2 | idegen származás; akinél ereklyében tartogatják Etele égből
2641 4 | oltárkőre csupán a nemzeti ereklyék vannak elhelyezve, Bálványosvárból
2642 17 | kínzás, azt hiszem, hogy nem érem a reggelt! Leányok! Leányok!
2643 7 | gyújtogatják az örömtüzeket. Eressz te is a lejtőnek egy tűzkereket
2644 2 | méneseikkel együtt tanyázni. Azért eresszék őket a székelyek szabadon,
2645 9 | az üstökét megragadják.~– Ereszd az üstököm, te boszorkány! –
2646 21 | A felvonóhíd csattogva ereszkedék alá a várkapuból; de aki
2647 7 | sárgásbarna vize fojtó gőzt ereszt ki: amott megállítja a Hammas
2648 17 | szívecskéim, bizony olyan nehezen eresztelek el benneteket innen, mintha
2649 12 | kellett verni, amíg közel eresztette magához, akkor is kitépte
2650 12 | fatorony falán, s hosszú láncot eresztettek a kőfalon alá, hogy azzal
2651 17 | írva, s aztán megint odább eresztették, hadd vigye a szomszéd faluba
2652 12 | szájadban legyen az íze! Ha nem eresztettél be az ajtódon, majd bejövök
2653 1 | körben forgó várak vannak még Eresztevénynél, az „óriások pincéje” fölött;
2654 2 | tartja a legelsőnek, azután ereszti a többit, legutolsónak hagyja
2655 20 | felszakította volna a karján az eret, egy erős női hang felcsattant
2656 5 | hagyom nektek az enyimet érette cserébe.~De erre a szóra
2657 18 | hogy tűzbe-vízbe mennétek érettük, ha megtudnátok, hogy valami
2658 15 | követének. Ime az Úr csodát tett érettünk! A pogányok bálványát leromboltatta
2659 5 | ősvallásra visszaemlékezők érezhettek, mikor ezt a pogány szertartáshoz
2660 14 | tükre felett. Talán akkor érezték magukat legboldogabbnak.~–
2661 16 | aminőt soha életemben nem éreztem. S az a rossz természetem,
2662 12 | mielőtt az erőhatalmat éreztetné velük.~A tivatulus két kerecsenszárnyat
2663 18 | mindnyájunkat a harcba. Előre éreztük, hogy veszedelmünkbe megyünk.
2664 19 | őket hozzánk. Mi magunk sem érezzük már, amit mondunk. Mi haszna
2665 10 | azt hinné, hogy annak az érintése meggyógyítja a lelkét ölő
2666 6 | a toronynak, s kezeikkel érintik a négy bálványt.~Az egyiket
2667 14 | ilyen kegyes férfiúval fog érintkezni a férje, lassan-lassan,
2668 17 | nehogy a talpai azt a pallót érintsék, amit a bélpoklosok léptei
2669 18 | gyermekeket.~Szilamér a vár erkélylonkáján, a kőpárkányra ülve nézegette
2670 5 | köröndön belül fogadta az érkezőket; keverve volt abban a nevetés
2671 12 | én tán éppen lakodalomra érkeztem? – monda a vendéglátó várúrnak.~–
2672 9 | sikerülni. Erőszakos és durva erkölcs volt az, de nem tehetett
2673 2 | se hite, se törvénye, se erkölcse, még a vallása is csak olyan,
2674 10 | székely nők tiszta, szeplőtlen erkölcsét? Van-e nekünk erősebb várunk,
2675 8 | bizony nem tartom olyan rút erkölcsnek, hogy a tuhudunoknál, ha
2676 23 | szokásokat, fogalmakat, erkölcsöket plasztice előállítani, hogy
2677 3 | mi is vigyázni fogunk az erkölcsre. Ha tetszik a kötés: esküvel
2678 23 | meg egyet e műkincsből. Az érmészek kezdetleges pénzeknek állítják
2679 2 | ökörvontatta szekereken, amik ernyővel vannak fedve, zöld gallyakkal
2680 5 | jövendőmondó horkáz, hosszú, földig érő palástban, fejére farkasfej
2681 20 | rebegé az öreg. Teneked erőd van! Hallottam, mit mondtál,
2682 1 | azonkívül nagy terhük volt az erődítmények fenntartása. Az volt az
2683 12 | álljanak elő, mielőtt az erőhatalmat éreztetné velük.~A tivatulus
2684 7 | a vidéken.~A föld alatti erők csodaműhelye ez. A mai korban
2685 1 | arra, hogy ezt a keserves erőlködést szakadatlan folytassák,
2686 15 | hagyni mármost. Nem kell erőltetni, mert akkor hátralép. Csak
2687 18 | voltunk egy ellen; nagy erőnk volt velük szemben, és mégis
2688 20 | Válasszunk új vezért, fiatalt, erőset, aki a réginek nyomdokába
2689 3 | pogány ősök meg szokták erősíteni a szövetséget.~„Én, Kuthen
2690 4 | törvény. De azt is apáink erősítették meg, hogy aki az áldozathelyre
2691 13 | csatolt zászlós kopjához erősítik, s aztán megindul a menet
2692 13 | végeszakadatlan hősdalokat a kimúlt erősről, aki sérthetetlen, sebesíthetetlen
2693 1 | fenntartása. Az volt az erősség! Ide jöhetnének a hadverők
2694 6 | áldozat. A két erős ifjú erőszakadtáig dörzsöli a kerékagyban a
2695 9 | kellett annak sikerülni. Erőszakos és durva erkölcs volt az,
2696 12 | mind ellened támadnak az erőszakoskodásért?~– Csak nem gárgyultak meg?
2697 5 | ebből, ha egy hatalmas, erőteljes hang túl nem dörgi az egész
2698 13 | Mikor a sírverem lejáratához értek: ott megálltak a halottas
2699 2 | hasonlítanak; s azoknak az értelmét csak ők maguk tudják.~Mikor
2700 14 | római hitű vagyok.~– Ahá! Értem.~– Érted a varasgyékot! –
2701 19 | Neked legjobban meg kell azt értened. Az őshit világának vége
2702 20 | örvendő, veletek gyászoló, értetek harcoló, csodákat mívelő,
2703 5 | görbedve gunnyasztott, térdéhez értetett állal, egyszerre kiegyenesedett,
2704 15 | diákul volt: Szilamér nem értette.~– Ha azonban valami áldozathoz
2705 21 | elmondani.~De hiszen többet értettek azok ebből az örömsírásból
2706 5 | áldozással. Egyiket sem értettem meg. Láttam az akacirokat,
2707 14 | ő is megmagyarázta neki érthetően.~– Látod, az minálunk nem
2708 23 | földfeletti csodák nélkül érthetővé legyen. Hogy ez mennyire
2709 14 | szedését is csak asszonyok értik, pedig drága jó eledel készül
2710 15 | megvonnod.~– Hiszen csak azt értsd a böjt alatt, hogy hús helyett
2711 4 | maksai dombra?~– Elmondom. Értsétek meg. A kun nemzet hét nemzetséggel
2712 7 | a halál! Ki ment oda be értük?~Ebben a korban még kétszerte
2713 7 | annak az ereje is kell ám. Érzed a szívedben már ezt az erőt?~–
2714 5 | csiklandani kezdte alvó érzékeit: kevés kellett volna hozzá,
2715 14 | az illatot, amitől rendes érzékű ember kékre-zöldre vált
2716 11 | hát minek mondjam azt az érzést, mikor látom lemenni a napot,
2717 7 | közepéig.~– Mondsza, mit érzesz most? – kérdené Rapsonné
2718 5 | fakadt a sértett szemérem érzetétől, s mintha ő szégyenlené
2719 20 | átok voltam; emberszívvel érző, megrugdalt kő voltam; égből
2720 3 | zwmtwkhel mic wogmvc! Isa por es chomvw wogmvc.”~Az esküvés
2721 4 | meg a törvényt. Az ember esendő. Ilyen idős hajadonnak már
2722 19 | kéz megragadja végtelen esésében, s emeli fölfelé, hol a
2723 10 | várából kiforgatni; tehát az eset megvan, a háború jelen van,
2724 10 | felhívásra, amire csak rendkívüli esetek adtak jogot az egyes családnagyoknak.~
2725 3 | rézből volt az is, s szükség esetén azzal is lehetett áldást
2726 7 | emberöltő-ivadékban emlékeznek egy olyan esetről, hogy a föld alattiakkal
2727 9 | s hanyatt esett. De nem eshetett a földre, mert az ifjú felfogta
2728 19 | összegyűjtenének, ami kígyó fejében, eskarap farkában, varangyban, pókban,
2729 11 | él, velem hal meg; minek esküdném rá? S ki esküdtetne meg?
2730 3 | ellenségeskedést. Neked kell a kutyára esküdnöd, a fejedelemfinak, akinek
2731 3 | Az öreg békét, barátságot esküdött, azt hazaküldik az örök
2732 3 | így mondtad.~– S te erre esküdtél. Azt pedig jól tudod, hogy
2733 11 | minek esküdném rá? S ki esküdtetne meg? Az én papomnak, a táltosnak,
2734 3 | nyílbemártás, ami a magyar eskühöz tartozik? Kájon felvilágosítá,
2735 20 | készültek: új vezér választásra: esküllőre.~Az udvar közepére felállíták
2736 11 | fejét rázta.~– Nálunk nem esküszik az, aki menyegzőt ül. Hisz
2737 3 | a keresztre feszítettre esküsznek.~– No, hát hozzák ide azt
2738 20 | udvar közepére felállíták az eskütétel koloncát: melléje felhordták
2739 3 | míg a bokolabrás elment az eskütételhez való ebet elhozni. Annak
2740 3 | fehér kutyát ott tarták az eskütévő előtt kinyújtóztatva; négy
2741 3 | erkölcsre. Ha tetszik a kötés: esküvel megerősítjük innen is, túl
2742 3 | por es chomvw wogmvc.”~Az esküvés is igen egyszerű volt: a
2743 16 | mintha magának is rosszul esnék, olyan szomorúan mondá ki:~–
2744 3 | a régi magyar keresztyén esperesek, gyiakónusok semmiféle idegen
2745 21 | Kájon horkáz jelenté az esperesnek, hogy a bálványosi tuhudun
2746 8 | akkor azt ne a szent hitű esperesünk keresztelje meg a Szentháromság
2747 23 | választott rabonbán ítélete alá essék. 6. Ki a főrabonbán áldozatára
2748 4 | most ember tanácskozik, ésszel, nem fegyverrel. Te, Opour
2749 17 | lenn az udvaron a szokott estéli zsolozsmája a hazatérőknek:~„
2750 17 | ilyenkor nyáron hosszú az esthajnal, drága szép holdvilág süt;
2751 6 | tűzáldozat eltartott késő estig. Már az „áldomáscsillag”
2752 5 | miatt, amint a tizenkét észbontó tündéralak elkezdett a zeneszóra
2753 3 | nálatok szokás.~– Nagy a te eszed, asszony.~– Megmondtam! –
2754 10 | édes jó gyermekem. Jusson eszedbe a kereszt előtt az, aki
2755 9 | hitű székely, s azoknak az eszelője maga az Opour gyerek, az
2756 16 | Megállj még! Valami jutott eszembe. Drága jó anyámtól hallottam,
2757 8 | hanem csak a magam édes eszemnek. Én tuhudun vallású kérőnek
2758 14 | nektek tuhudunoknak nincs eszetek. Ha az ember elmondhatja
2759 2 | Márpedig ennek az asszonynak az eszétől jobban őrizkedjél, vezér,
2760 13 | napja. Ezen a napon nem eszik senki, sem bort nem iszik;
2761 16 | bélpoklos fejszéikkel, faragó eszközeikkel nagy hirtelen összeábdáltak
2762 16 | kereplővel adsz hangot, hogy észrevegyenek – és kikerülhessenek. Íme,
2763 15 | mögött. Csak akkor lehetett észrevenni, hogy milyen emberlakta
2764 14 | belőle többé. Mikor már észreveszi, hogy süpped alatta a sömlyék,
2765 12 | jöttök, lesztek;~Ha hoztok, esztek!”~Akik a várat elfoglalták,
2766 1 | országában: ahol már ők ötszáz esztendeje otthon voltak, mikor a „
2767 4 | bizony, most már a száz esztendőn régen túl van. S csak zselyeszékben
2768 7 | lakójának érzi magát. Száz esztendőnél több nyomja a vállamat;
2769 6 | Rég túlélte az egyezer esztendőt. Még most is állnak falai.
2770 11 | karosszék, az előtt egy cifrán esztergályozott guzsaly, az egyik szögletben
2771 15 | az ember!” Azután fenn az eszterhéj alul megzendült a leánykák
2772 12 | mondá Rapsonné az első étekfogás után. – Ezt a poharat az
2773 8 | szellemektől; kiváltképpen az olyan ételektől, amiket nem maga készített;
2774 17 | már akkor üres volt, az ételes fazékban pedig a benne hagyott
2775 20 | árulja. Így tettek őseink, Etelétől kezdve, s a Hetumogerek,
2776 2 | hagyják átkelni a Honárkán, az Eteleútján; ellenben vigyázzanak rájuk,
2777 9 | Barcaságból, tatárokat, bolgárokat Etelközből és görögöket Rácországból.
2778 16 | számodra két edényt, egyet az ételnek, másikat pedig az italnak.
2779 8 | kuktáit. Gyanakodott minden ételre, italra, hogy megrontják
2780 5 | bálványommal együtt, átúsztattam az Etelt, a Bajkált, a Kürteltót,
2781 14 | az odúját, amikor semmi ételt vagy italt szájába nem vesz. –
2782 12 | minden kíséretestől, meg sem etetett Bálványos várában, hanem
2783 13 | fegyvereit, ivótülkét, étkező szereit, vadászebeit és
2784 1 | az az óriás, aki egész Európát végiglépte. Minden lépése
2785 23 | 12. [16.] lap. Őrpata, (Eurpata) magyar neve az „amazon”-
2786 6 | rabonbán. – Hát már ebben az évben nem született fiúgyermek
2787 10 | egyre szaporodtak.~Három éve múlt már, hogy Mike Andorást,
2788 4 | hársfa körbe ültetve, ötszáz éves valamennyi, a távolból olyan,
2789 19 | amit mi beszéltünk, s húsz évet vénült ennek hallásától.
2790 13 | ember, s ennek a napnak az évfordulóján ezután is mindig össze fognak
2791 9 | gazdája nevével és az építése évszámával, néha még versek is.)~A
2792 9 | nem ismeri meg az ember az évszámot a pénzen: azt pedig jó megérteni,
2793 5 | volt a kunok csakánjától. Ezáltal egyszerre helyre lett állítva
2794 3 | hogy ha az ő keze vas, ezé meg acél.~– És most már,
2795 6 | ártatlan kis ember, aki ezekből mind semmit sem értett,
2796 13 | sírni, mint a záporeső. Ezeké a legelső hely – a virrasztásnál.
2797 9 | Veszedelmesebbek voltak ezeknél a „bábák”, a hajdani napáldozat
2798 12 | megbízott „torló”, felhívja ezennel az Opourok minden ivadékát
2799 11 | napom, te vagy az én holdam ezentúl, s ahol a te arcod lenyugszik,
2800 17 | ez jó, ez sem árt, ez az ezeraranyos fű, ez a szívkinyitó, de
2801 18 | mintha tündérkezek vernének ezerhúrú hárfát, hogy legyen zenehang,
2802 15 | azt mondtad-e százszor, de ezerszer, hogy nincs olyan kívánságom,
2803 19 | lázárral kiveri a tuhudunok ezreit a megerősített várukból;
2804 4 | Abban az időben gazdag ezüstbányájuk volt a hegyekben a székelyeknek,
2805 4 | belemártotta kezét az olvadt ezüstbe.~Isten csodája-e, vagy valami
2806 6 | amik kohóban olvasztott ezüstből alakultak, ahogy az omló
2807 18 | utoljára egy égben úszó ezüstcsónak, a fogyó hold.~Minden ember
2808 18 | volna.~Mikor Szilamér ezt az ezüstcsónakot ott látta maga előtt, eszébe
2809 18 | Isten nevében.~Azzal kilenc ezüstdénárt vőn elő az oldalán függő
2810 9 | elővett egy kenyeret meg egy ezüstkancsót tele borral, hozzá aranykelyhet,
2811 5 | bivalyok nyakán csengő-bongó ezüstkolompok. Mikor megérkezett, hét
2812 12 | nagy hirtelen felhozták az ezüstkondérban a jó borsos vetrecét, vederben
2813 14 | elkezdte súrolni hamuval azt az ezüstkupát, amiben az a virág állt: „
2814 18 | hasadékba szorítá bele a vékony ezüstpénzeket, s úgy nyújtó azokat a szegényeknek,
2815 23 | akkor a tenyerébe tett egy ezüstpénzt, az ujja hegyére egy aranyat;
2816 4 | áldozatkondért az egész ezüsttel.~De nem égette meg.~A főrabonbán
2817 16 | mocsárlakó hüvelvény, nincs olyan fába szorult erdei manó, aki
2818 4 | fenekéről felhoztak, tüzet fábul csináltak, tűzön átugráltak,
2819 20 | odatekintének, s dermesztő fagy állta el szíveiket attól
2820 15 | nyakán levő gyöngyfüzért a fagyöngy ajándékozta. Az egészet
2821 19 | nem változtak, azokat kővé fagyottan tartja a gonosz vajákolás;
2822 15 | Úr senkinek, hogy az erdő fáit kivágja és tűzre rakja,
2823 13 | hívogatva a tuhudunokat. A fajbeli vezér temetése nagy ünnep
2824 7 | az enyimet is?~– Mi a te fájdalmad?~– Ha én annak tudnám a
2825 12 | keresztülbömbölt Opour Kevend bőszült fájdalmának hangja. A „nap” leesett
2826 23 | hogy szokjék hozzá korán a fájdalmas sebekhez. Dussieux-nál ez
2827 7 | voltak. Bizonyosan az a fájdalom hozta őket ide, ami téged.
2828 10 | mint a rabság és böjt, fájt a lelkének a becsületvesztés,
2829 5 | Nem ismerem.~– Pedig fajtád. Asszony. Hát majd mindjárt
2830 12 | ugyan, de ahhoz az ártatlan fajtához tartozott, amit „keszkenős
2831 11 | az útba eső népeken, hogy fajtalankodtak az idegen népek asszonyaival,
2832 12 | híren.~– Hát mit csináljon a fajtám? Kérésre nem adják a lyánt,
2833 13 | siratóasszonyok ordítása a dühöngésig fajul. – Opour Kevend ezt is csendesen
2834 7 | mely a hozzá való óriások fajzásából volna, csak mind ez új,
2835 18 | előlem! Hess utamból! Ribanc fajzat! Lidérckotlás! Patvarkisze!
2836 5 | is. – A vitéz még sírva fakad! Hát ugye, hogy nem mindenben
2837 5 | kíséretének láttára sírva nem fakadnának, s el nem dugnák az arcaikat.~
2838 14 | Szilamér, hogy még könnyekre is fakasztá vele Imolát.~Az pedig már
2839 14 | a gyökereikből kifacsart fákat, ott meg egyszerre olyan
2840 14 | abraknak. A nagy odvas fákból felgyűjtötte a lépes vadmézet,
2841 8 | özvegyen, ahogy te maradtál a faképnél! Teneked csak egy becsületed
2842 6 | akkor előhoznak egy nagy fakereket. Annak a küllői kilencféle
2843 15 | beszédre, csak egy összeábdált fakeresztet hozott ki az odújából: nem
2844 7 | sötét barlang mélyéből, egy fáklya fénye vetett erős derengést
2845 6 | élő híveknek. Ekkor hát fáklyafénynél végigjárják a vallás fejei
2846 19 | vigasztalás is. Még mielőtt a nap fáklyái jönnének, íme megérkeztek
2847 7 | se maga meg nem hal, se a fáklyája ki nem alszik. Alant a halál
2848 18 | meg. Itten van az új tűz! Fáklyákat gyújtsatok nála! Viszem
2849 12 | leventéhez illő módon, körülrakva fáklyákkal, elsiratva siratókkal; zászlós
2850 19 | megérkeztek száguldozva a Szilamér fáklyavivői. – Soha még a hajnal sugárfényét
2851 11 | álltak fiókos szekrényen a fakupák, rézejtelek, cserépfinakok,
2852 20 | árnyékát odaveté a kastély falaira; a vihar után ittmaradt
2853 6 | öl magas torony, aminek falait sem villámverés, sem földrengés
2854 7 | vetett erős derengést a sárga falakra, mint az átlátszó víz, úgy
2855 12 | elűzték a verekedőket a falakról; a szikraözön kényszeríté
2856 12 | keresztülröpíték a fatorony falán, s hosszú láncot eresztettek
2857 12 | fatoronyból az ellenséges vár falára feljussanak. Nem volt más
2858 12 | faltörő kos elkezdhette a falát döngetni; hanem ekkor egyszerre
2859 9 | mindenkinek adott a kenyérből egy falatot, a borból egy húzást, amit
2860 7 | meredek bércomladék, meredek falával, melynek tetejéről leszakadni
2861 19 | hogy a saját feleségét falaztatta be a torony kőfalába, s
2862 19 | hozott menyecske be lett falazva. S ennélfogva ez a tornyos
2863 4 | ágakon, ott szájukba vett falevelekkel és cserépsípokkal utánozták
2864 11 | erre felnyitott egy kis faliszekrényt, s annak a rejtekéből elővett
2865 14 | megnyíló völgyoldalban egész falkája legelész a dámvadaknak a
2866 17 | egész cudar pereputtyoddal falkástul! Engem nem lát többet ez
2867 1 | asszonyok is. Amely székely faluban az asszonyok fátyolos konty
2868 9 | is nevezetes egy hely: öt faluból alakult át egy várossá;
2869 1 | folyóival, erdejeivel, falvaival, váraival soha meg nem áll,
2870 17 | száz esztendő múlva, egész falvak élnek abból a Székelyföldön,
2871 17 | el Ázsiából, s azokban a falvakban nincsen szegény ember.)~
2872 13 | maradna senki a várhoz tartozó falvakból. De nem is siet benne részt
2873 19 | nem melegít többé. A mi fánknak a gyökerei elrothadtak,
2874 10 | megverekednünk, hogy a mesebeli „fanyövők”, „vasgyúrók”, „kőmorzsolók”
2875 4 | a szagáról, pedig elbújt faodúba, de kihúzták, s csak úgy
2876 3 | pásztorlegényt, ki ezt egy faodúból nézte, a láz törte ki rémületében:
2877 18 | fel a rengetegből: korhadt faóriás dőlt ki a tövéből. És folyton-folyvást
2878 6 | páncél, mezítlábra kötött fapapucs, fején bőrsüveg. Az öve
2879 15 | pólyás bábnak alkotta a fára felfutó dinkának1 testszínű
2880 23 | elismerő legyek, akiknek fáradságos búvárkodása segélyemre szolgált.~
2881 16 | nyomát vesztettem. Ki voltam fáradva; amint egy forrásra bukkantam,
2882 23 | oly kemények, hogy alig faraghatók: a nép özönfának nevezi.~
2883 1 | őrtállójával, aki a jeleket rovásra faragja, s a várnagynak átadja.
2884 16 | a bélpoklos fejszéikkel, faragó eszközeikkel nagy hirtelen
2885 18 | rováson. Maga a rabonbán faragta rá.~S ezzel átadott Szilamérnak
2886 10 | keresztre, amit kezeink faragtak, könnyeink áztattak: hogy
2887 9 | Olaszországból hozott pallérok faragták azt ki mindenféle kövekből,
2888 10 | tisztelem-e? Nem két kezemmel faragtam-e ki magam sziklakőből? Imádkoztam-e
2889 20 | amint meglátta ősz apját, fáratag fejével Imola vállára hajoltan;
2890 19 | ami kígyó fejében, eskarap farkában, varangyban, pókban, gyilkos
2891 17 | futó kuvasz meghallotta a farkához kötött két zsindelyt csörömpölni,
2892 17 | karámokból, s azoknak a farkára kötöttek két zsindelyt:
2893 23 | magyarokkal kutya- vagy farkasáldozat mellett kötöttek szövetséget
2894 13 | halotti tor. Kétnapi böjt után farkaséhséggel nyúlt minden ember a lakomához:
2895 5 | földig érő palástban, fejére farkasfej bőre van húzva, kezében
2896 2 | rémítették a pásztorokat a farkaskoldusok meg a veszett csikók, amik
2897 14 | csalitokat, kikérdezve minden fát és füvet: nem bízta-e rá
2898 3 | hozott át a kun vezérhez, fatálakon, tökkobakban, rézserpenyőben.
2899 6 | özönfának nevezik. Óriás fatörzs, ami a Fekete Ügy vizében
2900 10 | fatoronynak, amiket egy fatornácon lehetett körüljárni. Ezeket
2901 12 | Andorás előjött a maga várvívó fatornyával, amit nehéz tölgyfa hengereken
2902 10 | fogaskeréknél fogva az egész fatornyot, s furfangos mesterséggel
2903 12 | igyekezni kellett, hogy az égő fatoronyból az ellenséges vár falára
2904 10 | ablaka volt a tető alatt a fatoronynak, amiket egy fatornácon lehetett
2905 5 | jobban eltakarva özvegyi fátyolával, odafordult Kuthen vezérhez,
2906 21 | azért illett, hogy fejét fátyollal borítsa és gyermekét palástja
2907 1 | székely faluban az asszonyok fátyolos konty helyett fekete süveget
2908 21 | havasok mögül, rózsaszínű fátyolt szőve a ködös erdőhátak
2909 5 | meggyújtani. A fejeiken fazék forma sisakokat viselnek,
2910 6 | kiürítik a tűzhalomra a fazekaikban hozott parazsat, s azt a
2911 15 | sarkantyús csizmácskája: Fázik az ő lábacskája.” Arra azután
2912 7 | is meg tudnék küzdeni.~– Fázol-e, reszketsz-e még?~– Csodálatos
2913 12 | lúdon lovagolva. – Akkor fázom és izzadok a medvebőr alatt. –
2914 23 | fusio in unum vas, ratum fecerunt iuramentum. Székely krónika,
2915 18 | hogy Szilamérnak el ne fecsegjék az öccsei halálát.~Azok
2916 17 | Háládatlan veréb a fecskefészekben~Amilyen nagy volt az öröme
2917 17 | el a háládatlan veréb a fecskefészket, ahogy te elfoglaltad az
2918 6 | pemetével tiszta forrásvizet fecskendezve a tűzre, mind eloltogatja.
2919 2 | valójában be is teljesedett. A fecskeváló hóban, amikor e két hazában
2920 20 | elé fegyvertelen kézzel és fedetlen fővel. Elöl bocsássátok,
2921 10 | is éjjel jöttek.~Mikor a fedett kast felvontatták a kivilágított
2922 14 | gyapjút, ami annak a testét fedezni van rendeltetve?” – „No,
2923 16 | termetét egy hosszú sárga csuha fedezte, aminek a kámzsája a fejére
2924 7 | kiégett likacsok, súrlókövek fedik; ércsalak-maradványok: mogyoró-,
2925 2 | szekereken, amik ernyővel vannak fedve, zöld gallyakkal körültűzködve;
2926 19 | hozd el magaddal minden fegyveredet, s harcolj meg vele akár
2927 9 | egyházba nem viszik magukkal a fegyvereiket. Ezt jött kitanulni Szilamér
2928 11 | rézpajzs köré tűzködött fegyverek ékesítették: azok között
2929 12 | Zsombornak, hogy súlyosabb legyen fegyverének mennykőcsapása; Jézus Krisztus!
2930 1 | ott fogták el seregestől. Fegyveréről, lováról s egy hónapra való
2931 2 | vezér, amint megismerte a fegyveresek sima arcáról, hogy azok
2932 18 | szembetalálkoztunk, elveszett a fegyvernek az éle a kezünkben: ha a
2933 12 | keresztes és a napos lovag.~Fegyvertársaik, akik oldalaikon harcoltak,
2934 20 | járuljatok a ti testvéreitek elé fegyvertelen kézzel és fedetlen fővel.
2935 13 | viselik, amiket a csaták fegyvertusája legjobban összetépett, s
2936 12 | henteregnek a földön; nincs már fegyverük, kézzel fojtogatják, fogaikkal
2937 13 | öltöztetik fel legpompásabb fegyverzetébe, ők nyújtóztatják ki a ravatalon,
2938 15 | hanem leszedi a falról a fegyverzeteit. S maga is vetegeti le magáról
2939 15 | még egy jó paripám meg a fegyverzetem. Ezt én odaadom a legszegényebbnek
2940 13 | megosztoztak rendre az elhunyt fegyverzetén, ivóeszközein; a szolgák
2941 15 | azután jött egy angyal, fehérbe öltözött kisgyermek, aki
2942 7 | felismerni a sötét erdőben az ott fehéredő nagy halom csontokról.~–
2943 18 | sírból fölkelének: arcaik fehérek, sírok férgeitől szörnyen
2944 13 | más ruhát viselni, mint fehérítetlen vászont, festetlen gyapjúszövetet,
2945 3 | kellett lenni és tiszta fehérnek. Mikor a gödör meg volt
2946 23 | Középkor tört. IX. k. 7. fej. – A franciáknál egész zsoltárokat
2947 12 | kölcsönt, ami egynéhány bevert fejbe, nyíllal kilőtt szembe került;
2948 11 | a rejtekéből elővett egy fejdíszt, aminőt az ősmagyar asszonyok
2949 17 | ha gondolt is, kiverte a fejéből. A bélpoklosok baja elébbrevaló,
2950 20 | jobbját.~– Minden áldásom a te fejed tetézze. Egész nemzetséged
2951 16 | pedig végképpen vesd ki a fejedből, mintha a keresztyén papok,
2952 5 | és magadnak, s a te dicső fejeddel gurigázni fognak az utcán
2953 2 | hétezer lovas, akiket a fejedelemfi Kuthen vezet. Ez a dandár
2954 3 | kell a kutyára esküdnöd, a fejedelemfinak, akinek a kezében van az
2955 4 | kunok vezérével, Kuthen fejedelemfival, hogy én is békében engedem
2956 1 | székelyek nem jöttek Álmos fejedelemmel meg a hét vezérrel ide be
2957 15 | ellenség fenyeget, akik ellen fejedelmeink a négy „napvágást” teszik
2958 16 | nagyokból, aminők a pogány fejedelmeket megtérítették, csak legfeljebb
2959 3 | kunok szokását. Mikor a fejedelmük megvénül, a fia pedig férfivá
2960 5 | tettek a magyarok is Álmos fejedelmükkel.~Hanem azért mégsem kerülhette
2961 20 | rosszabbik kezemben, azt sújtom fejedhez: ha valaha éltedben ezt
2962 20 | reszketeg kezét.~– Tedd vissza fejedre az aranyabroncsot, és vezesd
2963 13 | a leányok rohantak oda, fejeikről letépett koszorúkat s diófaágakat
2964 11 | Nézd, ez volt a hitvesi fejéke tíz ősanyámnak, még az első
2965 11 | Megesküdhetem bizonnyal arra, amit a fejem, a kezem, a lábam, a szájam
2966 19 | is van borotvált pilis a fejemen, mint neki; ha felveszem
2967 9 | azt a kis keresztvizet a fejemre, nem bánom, töltsd reá:
2968 16 | nem vettem le a süveget a fejemről, s a vén banyák hangosan
2969 11 | mint az apát. Ő még betört fejet is kapott melléje. Ő is
2970 13 | elhunyt hős kedvenc paripája, fejétől körméig fekete selyemmel
2971 15(2)| története” IX. könyv 7. fejezet.
2972 14 | olyan émelyítő, undorító, fejkábító, hogy mikor az ember leszakította
2973 6 | vizében koromfekete kővé vált. Fejsze nem fogja, s szikrát ad
2974 16 | Szilamér és a bélpoklos fejszéikkel, faragó eszközeikkel nagy
2975 12 | engem! Kettőt már kaptál a fejszémtől; ne várd a harmadikat, mert
2976 4 | teheneidét. Ha véres tejet fejtek nálad, csapasd meg a gulyásaidat,
2977 18 | kegyelemre meg nem adjuk, fejünkre rontatja Bálványos várát
2978 16 | forrás, aminek a vize minden fekélyt, mirigyet meggyógyít, annak
2979 1 | szultánt, Athlen Girait a Fekete-tengerig kergették, ott fogták el
2980 1 | be a bodzai völgybe, s a Fekete-Ügy helységeire. Valamint hogy
2981 16 | fényes nappal. Utánuk egészen feketébe burkolt alakok következtek,
2982 18 | általsuhant rajtuk – a csillagos feketekék magasságból emberkiáltáshoz,
2983 2 | berzeng a kopjahegyektől, s feketéllik a süvegektől; az is haddal
2984 13 | táltosok a többi paripákat fékezték a huszonnégy kopjás rúdhoz.
2985 16 | bélpoklost. Imola addig puha fekhelyet készített a számára a pest
2986 10 | Zsákba öltözöm, hamuba fekszem, úgy vezeklek. – Elzarándoklok
2987 12 | meg nem fogom, most ott feküdnék a többiek sorában a sárga
2988 7 | hegyekről ott látták másnap feküdni a pokol tornáca szikláin,
2989 23 | lett megoldva.~A regényíró feladata volt az akkori magyar pogány
2990 23 | leghelyesebben Istennek felajánlásul. – U. o: a tűz feletti felavatás
2991 14 | kell az elrejtőzésre magát feláldozni. Ilyenkor háromnapi böjt
2992 20 | esküllőre.~Az udvar közepére felállíták az eskütétel koloncát: melléje
2993 16 | nap is szoktak nyaranta felállítani a gyógyulást kereső vendégek
2994 2 | kőhalmazokkal, s a lármafákat felállították a hegyormokon. Ezalatt a
2995 11 | várbeli népet: ott künn újra felállíttatta a diadalfát az új házasok
2996 2 | félhold alakú karéjba tud felállni: ez a kunok megszokott csatarendje.
2997 18 | tuhudun hit szerint a billogos felavassa.~Szilamérnak úgy jött ez
2998 6 | átnyújtja a billogosnak.~Ez a felavató pap. Öltözete bivalybőr
2999 18 | az újszülött fiát a tűzön felavattatni. Mert ez a gyermekcse csak
3000 1 | szakadatlan folytassák, soha félbe ne hagyják? Ki az, aki ezeknek
3001 12 | hadivást” ültek: közbe-közbe félbeszakítva az esperes és a szerzetes
3002 14 | Hetednap alkonyán aztán felbontják a sírt, kihozzák az elrejtőzöttet:
3003 19 | iramodott ajtón-ablakon át a felbőszült fenevad elől, amerre tágasabb
3004 11 | készített odakinn. A lobogókkal felcifrázott fenyőfát már fel is állíttatta
3005 9 | belseje is gyönyörűen volt felcikornyázva. Az oltáron Szent Miklós
3006 12 | egészen nekidűlt a falnak, a felcsapkodó lángok elűzték a verekedőket
3007 10 | asszony, mialatt mellvédjét felcsatolták, s a paripáját felnyergelték.~
3008 4 | Igazad legyen! – szólt felcsattanó hangon Mike Sára. – Úgy
3009 20 | eret, egy erős női hang felcsattant a tornác lonkájáról: „Hagyjatok
3010 1 | ekeszarvát karddal, kopjával felcserélt harcosok.~Ilyen körben forgó
3011 5 | a magyarnak a szívét úgy felcsiklándozzák. Hajh, idebenn Székelyországban
3012 2 | emlékére viselik, mikor Felcsíknál a tatár sereget tönkreverték,
3013 8 | asszonyok szokták kezdeni, feldicsérte a vőlegényt, annak minden
3014 15 | pedig, hogy azt a hóbábát feldöntse, nem kellett őneki semmiféle
3015 18 | tuhudunoknál. A régi emlékezet felébredt a szívében, s ellopta az
3016 16 | Felelj!~Erre a halott ember felegyenesedett ültéből úgy, hogy egy délceg
3017 3 | szózat bizonyítja: „Latiatvc feleim zwmtwkhel mic wogmvc! Isa