| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Bálványosvár IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
4520 21 | ha ránk köszöntik.~– Sed hoc est magnum schisma!~– Hát
4521 16 | prépost volna a mese.~– Hogyhogy?~Erre Szilamér nagy keservesen
4522 19 | Gyilkosodat ébreszted fel benne! Hóhérját, kárhozatra vivőjét magzatodnak.~–
4523 15 | Kőrös apó elszörnyedve hőkölt hátra, mikor Imola ajándékát
4524 11 | én napom, te vagy az én holdam ezentúl, s ahol a te arcod
4525 2 | társaságban az őrjöngő bolondok, a holdasok, az ördöngösök baromsokasága;
4526 3 | halászlegény, aki őket nézte, holdassá lett e látástul egész életére.~
4527 9 | a mi asszonynénénkkel, a holddal és a mi húgainkkal, a csillagokkal
4528 9 | vágyó leányok számára, „holdfüvet”, amitől minden erős zár
4529 11 | boricatáncot, énekeltek fel a teli holdhoz: „Hintsed, hintsed tele
4530 15 | neki magának kerül.~Az új holdig nem háborgatta a remetét
4531 20 | rémledeztek fel az éjszakában. A holdkaréj sápadt világa a várfokon
4532 23 | tokjából.~33. [36.] lap. A holdról való mese. Ipolyi A. M.
4533 12 | bakkecske mekegésétől, holdruta szagától. Óh, ezt mind tudom
4534 14 | kupa: egy cseber. A jövő holdújságig ez azt el nem végzi. Akkor
4535 7 | azokhoz lennék hasonló, akik a holdvilágba szerelmesek, akár egy álmodott
4536 12 | egy jóslatot. Holnap vagy holnapután itt lesz a váradban a „tivatulus”,
4537 23 | Csaba királyfi regéje. Holtak harca. (Lugossy.)~123. [
4538 11 | Boldogok voltak, jól éltek holtig. Hiába hozta meg László
4539 10 | megkezdtem vele. Egy fiának a holttestén már keresztülléptem. Ha
4540 18 | pedig felfogadta két fia holttestére, akik mind a ketten Imola
4541 12 | voltak, hogy elesett vezérük holttestét elvihessék a csatatérről.
4542 7 | jókedve visszatér; szemeinek homálya eloszlik, vére újra pezsdül,
4543 17 | táblák lévén, egyszerre homályban hagyták a szobát. Aztán
4544 18 | mint valamennyi papok égi homályokba rejtett bölcsessége.~– Add
4545 4 | kétoldalt és hátul, elöl a homlok leborotválva. Az álla közepén
4546 11 | neve, egy drágaköves arany homlokabroncs, felül összefoglaló tarajforma
4547 5 | gondolkozott, leráncolt homlokkal, s szemenként megnézte az
4548 15 | harcból, a repkénykoszorút homlokodra fonja.~De Kőrös apó felháborodva
4549 8 | gombot, kontyba való rezgőt, homlokra való galambot, aranykelyhet,
4550 23 | solo se confano; et nullo homo e degno de nominar te. Laudato
4551 3 | ciherről az ehető bogyókat, a homokból a kucsmagombát, a mocsárból
4552 2 | szélén, ahol pedig csak homokbuckák vannak, ellenben felfordított
4553 1 | süppedő morotván, e sívó homokbuckáson vonul végig a Honárka, egy
4554 1 | veszedelem. Az egy kietlen homoksivatag az erdők közepett, ahol
4555 10 | forgó vár megpihent. Minden hónapban egyszer meg szokták így
4556 9 | hátuljában naptár is volt, az új hónapnevekkel. Mivelhogy azoknak a régi
4557 1 | Fegyveréről, lováról s egy hónapra való eleségről minden ember
4558 1 | homokbuckáson vonul végig a Honárka, egy széles magas töltés,
4559 4 | Én, a rétyi nyírnek és a Honárkának örökös úrasszonya, kötést
4560 1 | meg a hét vezérrel ide be honfoglalni. – Őket még Attila ősapánk
4561 11 | Nos! Ki az? Mit akarsz? Honnan jössz?~Sehogy sem ismert
4562 18 | ősz Álmos, Nemere, Árpád a honszerző, Kupa és Gyula: az utolsó
4563 6 | Rossz bába ki ne cseréljen,~Hopciher rád ne dobbanjon,~Koldusfarkas
4564 5 | ezüstben, játszottak aranyban. „Hopcihér”, az ördög, a várúrral tartott,
4565 11 | fia házába, utána bicegett hoppogató lábbal Kájon horkáz is,
4566 6 | patak nagy áradatkor ma is hord elő még a föld kebléből
4567 13 | s még egy réteg földet hordanak föléjük. Azzal is magasabb
4568 12 | kulcsa. Most az üresen áll. Hordasd bele az új házasok poggyászát,
4569 12 | Ez szóm és mondásom: most hordd el az irhát!~A tivatulusnak
4570 2 | a levegőn keresztül egy hordónyi nagy gömb égetett anyagból,
4571 5 | elfoglalták, s meghódoltak előtte, hordozták két világrészen keresztül,
4572 2 | megvető negéddel fordult Kájon horkázhoz.~– Hát olyan kevés a székelyek
4573 19 | magatoknak a mi emberségünket, horkázokét, táltosokét, s mi olyan
4574 20 | hagyja elpusztulni; az én horkázomat, táltosomat, gyulámat, kádáromat
4575 14 | láttára még a paripák is horkolni kezdenek, mikor a szélét
4576 16 | messziről, mint az álmában horkoló óriásé. Ez a sánták gyógyforrása.~
4577 16 | elő, hogy még a lovam is horkolt, és a sörényét borzolta
4578 23 | kunok viselete, szokásai. Hormayr. Goldene Chronik 3. Münchner
4579 2 | röhögés, üvöltés, makogás, hőrögetés, nem emberi szózat; maguk
4580 13 | énekelnek végeszakadatlan hősdalokat a kimúlt erősről, aki sérthetetlen,
4581 7 | reszketsz-e még?~– Csodálatos hőség állja el minden ízemet:
4582 18 | bélpoklosaim!~– A pokol hősei lehettek bizonnyal, mert
4583 23 | lidérc. L. Bodor Lajos. Álmos hősköltemény.~175. [167.] lap. Hetevény
4584 13 | paripát a rajta ülő holt hőssel és menyasszonyával a sírterembe,
4585 10 | sziklaodúba. A folyosó egyre hosszabbodott, a záró sírkövek egyre szaporodtak.~
4586 2 | gulyákat, a szilaj méneseket, a hosszúgyapjas, csavart szarvú juhok nyájait
4587 4 | legidősebb; délceg, magas alak, hosszúkás tojásdad arccal, szép, szelíd
4588 4 | fehér, mint az ezüst, s sűrű hótiszta haja befonatlan omlik vállaira:
4589 18 | volt az, Koppánd.~– Mi hírt hozasz? – kérdezé Szilamér a lábairól
4590 6 | háznál, mert az veszedelmet hozna.~A várból az első hajnalhasadásra
4591 14 | hasonlatosságért.~– Dehogy hozod nekem ide a bucsesdi monostorból
4592 5 | megvernek. Áldozatot nem azért hozok nekik, hogy segítsenek,
4593 16 | királyok, se a rabonbánok nem hoztanak:~– A szentírás parancsolja
4594 12 | Ha jöttök, lesztek;~Ha hoztok, esztek!”~Akik a várat elfoglalták,
4595 23 | Deli ifjú legény képében és hozz nekem harmincháromezer háromszázharminchárom
4596 4 | leánynak a varázstevő keze hozzáért a fejéhez, hogy azt megsimogassa:
4597 6 | tetején, aminek három oldala hozzájárulhatatlan, mered föl a tizenkét öl
4598 19 | oldalról volt még csupán hozzájárulható a büszke Bálványosvár. Innen
4599 9 | amíg a torjai keresztyének hozzájutottak a templomajtóban lerakott
4600 13 | sírterembe, s ott a mént erősen hozzákötötték a fölállított zászlós szálfához,
4601 13 | fegyvertársai a nyeregbe; hozzákötözik a kengyelhez lábainál fogva,
4602 2 | beléjük, s viszi magával a hozzánőtt csőcseléket; manók és boszorkányok,
4603 17 | tagjait megpróbálgatják a hozzászegődött csúzok és zsábák, s akkor
4604 15 | szemöldöke.~– De ehhez nekem is hozzászólóm van.~Imola csábító hízelgéssel
4605 4 | megillető kövön helyet foglal, a hozzátartozók, a levente fiak pedig a
4606 9 | nem illet meg a beszéd. – Hozzatok lovat nekem is! Hol a kopjám?
4607 16 | Nincs olyan undok mocsárlakó hüvelvény, nincs olyan fába szorult
4608 7 | csalóka pázsit alá a vízi hüvelvények. A völgyek mélyében ráijeszt
4609 15 | szóra visszataszítá Szilamér hüvelyéből kiguvadt kardját, s odarántva
4610 15 | fogadott, s elébb csak a hüvelykujját dugta a szájába, azután
4611 9 | asszonynénénkkel, a holddal és a mi húgainkkal, a csillagokkal együtt,
4612 5 | inte Rapsonnénak.~– Nem te, húgám. Az nem neked való. A te
4613 10 | drága jó anyámat, gyönge kis húgámat! – És így hallgatott meg!~
4614 10 | bátyja áll elő torlónak a húgán ejtett gyalázatért.~Mike
4615 18 | szabadítaná ki az áldott szent húgát, meg annak az ártatlan gyermekét.
4616 10 | leányom volt, a te Imola húgod.~Erre a szóra vad kacagással
4617 21 | hogy ezt a nagy poharat egy hujjában kell kiüríteni.~Szilamér
4618 2 | amit az útfélen elmaradt hullák csalogatnak a vándor nemzet
4619 7 | ott látták. – S mikor a hullakeselyű lecsapott az ott heverőkre,
4620 13 | féken tartani, hogy a vérző hullákra ne rohanjon.~A rögök egyre
4621 19 | feltarthatatlanul alá kell hullania; egy végtelenséget, tele
4622 13 | halott felett: saját vérük hullásával, – aztán az ellenségével.~
4623 18 | megannyi súlyos szemrehányás hullott volna Szilamér fejére: „
4624 2 | borulva. Azután meg oly sűrűen hullottak alá a csillagok, mintha
4625 14 | nenufár lesz az.)~De meg is hűlt a vér Gidula nénőben, mikor
4626 23 | la quale e multe utile et humile et pretiosa et casta. Laudato
4627 23 | Decreta et Vita Regnum Hungariae című munkájára, II. k. 160
4628 9 | rovásbotokra írják a maguk hunnus betűit, mikor valami nagyobb
4629 1 | szabadon legyen tartva a hunok előtt a hadak útja.~Most
4630 23 | állát vassal sütögetik. A hunoknál minden fiúgyermeknek arca
4631 18 | ellenben haragos kék alak, tán Hunor vagy Magor: hosszú szürke
4632 4 | annak a hegedűjéről egy húr lepattan, megüti a mafláskodó
4633 2 | minden népei közül magukkal hurcoltak: csupa férfiból és fiúból
4634 17 | utaztam: akkor langyos, hűs a levegőég; a fülemilék
4635 15 | értsd a böjt alatt, hogy hús helyett halat kell ennem.~–
4636 14 | No, hát ha élő állat húsát nem kívánod, hát majd küldök
4637 8 | tied, te boglyakemence! Te húsbálvány! Te hájfejű! Te birkaszemű!
4638 3 | alvó porában is megtartom hűségemet.~– Majd elfelejtenéd azt,
4639 13 | hogy milyen igaz, milyen hűséges volt. Ne hagyd szűkölködni.
4640 19 | időben ilyen csodálatos hűségű oroszlánok, mint azé a keresztes
4641 2 | tanácsban.~– Bolond szokás! A húst vérben, a köleskását tejben
4642 19 | hát, amit mi beszéltünk, s húsz évet vénült ennek hallásától.
4643 21 | anyához; aki ura és bírája húszezreknek, s azonfölül az ő leányának,
4644 2 | nemzetségét, s az abból származott huszonegy ágát még házasság útján
4645 8 | között, kik a Székelyország huszonhat vára közül hatnak parancsoltak.
4646 10 | elmarad, s nem kell mind a huszonkét nemzetségnek egy ellen fegyverbe
4647 4 | jelenté a kürtszó, hogy a huszonkettedik „ág” is megérkezett.~A zöld
4648 10 | taposómalom, aminek a bodonjában huszonöt ember járta az örök lépcsőket,
4649 9 | egy falatot, a borból egy húzást, amit nádszálon keresztül
4650 11 | veled, amiért olyan nagyon húzasz hozzá? Dajkadalt énekelt
4651 19 | elmondtunk! – Engem karóba húzatna! – Engem ciheren égettetne
4652 15 | vétekben: terád vár, hogy húzd ki; mert más meg nem szabadítja
4653 4 | egyik szemöldöke éppen úgy húzódik lefelé, a másik meg fölfelé;
4654 12 | sisakos Kata” hatalmas.~– Húzok a sisakjára! Ha nappal jön
4655 9 | asszony, amit ezen a napon húztak meg először az Úr tiszteletére;
4656 4 | virágjában van, arannyal húzza be az egész kupolát, s illatával
4657 23 | nekiszabadítottam volna képzeletem hyppogryphjét, hogy kalandozzon be ismeretlen
4658 13 | holt vőlegény mögé. A szép Ibla átölelte Zsombor vállát
4659 13 | nevét mormogta:~– A „Kalandó Iblája”.~A bálványosi főtáltos
4660 6 | énvelem áldozatot tesznek; az ibolya mondja: ne vetekedj velem,
4661 16 | Imolától.~– Nem. Én tavaszi ibolyák illatát érzem.~Azután a
4662 4 | S csak zselyeszékben tud idáig jönni, s mikor leültetik
4663 17 | férjhez adták; gyerekeit ide-amoda elhordták. De ha szabad
4664 7 | Hozd el ide holnap hozzám. Idefenn lakom ebben a kis fészekvárban.
4665 4 | minden mozdulata csupa ideg, minden tekintete csupa
4666 2 | zápor oltalma alatt: a tegez idege ilyenkor megázik, nem lőhetnek
4667 4 | jöhetnek be. Panasztevő felek, idegenek a kör elején állanak fel,
4668 14 | ügyelt rám többet. Én aztán idehaza kiszámítottam babszemeken,
4669 4 | kívánsága szerint a kun atyafiak idehívassanak, s adják elő, mi az ő bálványáldozatuk!
4670 17 | akiket én aztán egyenkint idehordogattam, itten ápolgattam: a feleségem
4671 8 | napján lehull az égről, mind idehozná is nászajándékul.~– De hiszen
4672 17 | Kékkelevény, s most ez idehozza közéjök még a Bélpoklot
4673 19 | volnának a maguk helyén és idején elmondva. Szemre főre nézett
4674 19 | halma. A menekült előkelők idejöttek kincseikkel, marháikkal.
4675 7 | emberláb meg nem tapodott. Idejüket régen elfeledt fák egymásra
4676 21 | megköték a békét.~Az egész nép idekinn rákiáltá, ezt látva, háromszor
4677 9 | juhajla!” felelgetett meg rá idekívül.~Mert még akkor az egyházi
4678 10 | az enyém már elkészült idelent. Istent imádni itt is lehet.
4679 6 | Hanem az tavaly volt! Az idén nem megy az áldozat. A két
4680 9 | amikorra messze földről idesereglettek árusok és vásárosok. Lehetett
4681 19 | áll mind a szekérrudunk. Idestova úgy kimaradunk, mint a káposztatorzsa
4682 12 | Hanem azért mégiscsak mindig ideszállt, mikor a várából a makrai
4683 17 | tudatlan nép. De jó, hogy idevetődtem hozzájuk! Még elpusztítanák
4684 23 | bizonyítják.~Orbán hivatkozik idézeteiben Kőváry László Erdély régiségei
4685 23 | előtűnését. Két szűz fiú idézi elő a tüzet; s ehhez kilencféle
4686 17 | Régi játszótársak abból az időből, amikor még neki is szárnyai
4687 2 | tatorjángyökér, ami megint éhínséges időknek a bejelentője!~Amit a jelek
4688 4 | akik emlékeztek azokra az időkre, amikor így tisztelték az
4689 9 | írástudó volt, s legrégibb időktől fogva nem volt egy székely
4690 6 | Bálványosvár~– Arx idololatriae, ahogy Zsigmond királyunk
4691 12 | menedékem volt; mikor még olyan időm volt, hogy szerettem a világtól
4692 1 | világítótornyokhoz: csakhogy megfordított idomban; nem középen karcsú s alól-fölül
4693 6 | miket a természet keze idomított. Egyet most is látni belőlük
4694 23 | utánozza, mintha szobrász idomította volna. – Orbán B. Székelyföld,
4695 12 | tort ülünk. Majd eljön a mi időnk is! Addig hadd örüljön,
4696 18 | megszűnik a csillaghullás egy időre; de azalatt megmegvillan
4697 4 | Az ember esendő. Ilyen idős hajadonnak már sokfelé lehetett
4698 3 | barnapiros arca; nem volt még idősebb, mintha két menyasszony
4699 4 | terjedelmessé vastagodott az idővel, hogy a két fa közei csak
4700 16 | hitetlenek ellen; kik az idvezítő sírját megfertőztették.
4701 15 | akol szalmáján, ahol az én idvezítőm született. Nem is illenék
4702 3 | Ki miben hisz, abban idvezül. Te esküdjél meg a kun szokás
4703 6 | tüzet a kerék a székely ifjak keze alatt.~– Menjetek el
4704 7 | mikor nevén szólítja az ifjat.~– Hát te, Opour Szilamér,
4705 7 | izma zsongul, szívén az ifjúság lánga fut keresztül: egy
4706 1 | vagy éppen embererővel, tán igába fogott férfiak egész csoportja
4707 5 | főcsakánja, Kuthen vezér.~Igaz-e, nem-e, amit mondott? Azt
4708 17 | Azonban hát Rapsonnénak teljes igaza volt: ő ezt a lakást csak
4709 22 | miatt, a székely pedig az igazait nem hagyja. Egyébként is
4710 3 | ne fogadjam.~– Halljam! Igazak-e?~– Az egyik az, hogy mint
4711 17 | át a mennyországhoz való igazamat.~De úgy meggyógyult erre
4712 8 | vallásra áttérni. Ő maradhat igazhitű keresztyénnek.~– Nem maradhat.
4713 3 | szakadárok fellázadnak, s az igazhívőket megrémítik. A babona könnyen
4714 21 | Isten! Isten! édes fiam – igazíták őt helyre az esperes is,
4715 2 | asszony, hanem fiúleány – igazító helyre a horkáz. – Ha nálunk
4716 19 | le az alapköveket; de aki igazlelkű ember, az bizonnyal tudni
4717 4 | bejön, annak a háromban kell igaznak lenni: legyen erős, bátor
4718 10 | főkirálybíró szólt.~– Erős az igazságod. A törvény szabadságot ád
4719 23 | közerővel, osztassék fel igazságosan. 3. Az ügyek a nép egyetértésével
4720 4 | körüljáró billogosnak ez volt az igazságszolgáltatása.~Iszla csak egy rövid káromkodásig,
4721 1 | készíthette azt más, mint óriás. Igenis, az az óriás, aki egész
4722 18 | magáénak foglal, s egymásra ígérget a pártfogásukért: »engem
4723 4 | még csak az oroszlánját igézte volna meg tekintetével ez
4724 11 | új házasok ajtaja elé; az igreceseket elhelyezte az ablak alá,
4725 9 | hegedűvel zenebonázzák az „igrecet”. Szép, nagy harangot is
4726 9 | van, ott telepesznek le az igricesek, a csimpolyások, tilinkósok,
4727 16 | megkínálja vele: „Nesze, igyál az én korsómból, ha magadnak
4728 14 | asztalra, nehogy Szilamér igyék belőle.~Ettől fogva aztán
4729 12 | a társai, akiknek ugyan igyekezni kellett, hogy az égő fatoronyból
4730 23 | halmazába beleélve magamat, igyekeztem azokból egy hangulatot kitalálni,
4731 21 | esperes. – De azért csak igyunk belőle, ha ránk köszöntik.~–
4732 6 | most buján tenyészik az iharfa. Az ásó, kapa töredezett
4733 22 | hallgatom a vércsék vijjogását: iharfák zúgását…~…Héj, te öreg Isten!
4734 15 | ser folyik, mint a tenger, ihatik az ember!” Azután fenn az
4735 2 | csóválva messzire, egész apró ijafia csordájával együtt, s belebukott
4736 16 | majd előlépnek végre az íjászok, s szokás szerint annyi
4737 8 | egész serege kísérte az íjászoknak, csatlósoknak, kopjásoknak,
4738 8 | őrpaták, meg tudják vonni az íjat.~– Az nem igaz! – kiálta
4739 18 | Eleven embertől én sem ijedek meg, de ki küzd halottakkal?~–
4740 4 | aki visszahőkölt előle ijedten, és se ember, se állat nem
4741 11 | felszökött az öléből, s szemérmes ijedtséggel tiltó vissza:~– Ah, Szilamér!
4742 17 | maradjon utánam!~A nagy ijedtségtől úgy ugrált Rapsonné, s úgy
4743 9 | jámbor bicebóca harangozó ijedve bújt el előle az oltár mögé;
4744 16 | meg volt rémülve, olyan ijesztő, félelmetes volt ez az ének.
4745 18 | bele ne szeressen; világ ijesztője legyen, pogánynak maradjon.
4746 4 | testőr mellett vezérkedett Ika, Póka, az Opoulet unokája,
4747 23 | 104.] lap. Furusvize, Ikafalva leírásánál, a Furus vizének
4748 23 | Székelyf. I. köt. U. o. Ikavára leírása.~4. [8.] lap. Vízhajtotta
4749 15 | leszaladt egy-egy kövér ikrás csík, hogy fenn nem akadt
4750 23 | specialmente messer le fratre sole: il quale giorna et illumina
4751 9 | Büvellő, Szemőke, Gillike, Illangó, de most már csak „cifra
4752 16 | Nem. Én tavaszi ibolyák illatát érzem.~Azután a tűzhelyhez
4753 4 | húzza be az egész kupolát, s illatával az egész rónát betölti;
4754 14 | kedvesem? Milyen drágalátos jó illatja vagyon! Szagold csak meg
4755 14 | gyönyörrel szítta be az illatot, amitől rendes érzékű ember
4756 14 | az ura? Vajon az is rossz illatúnak fogja-e találni az ő virágát?~
4757 15 | volna módom mind a hétnek illendőn áldozni. Hisz az a torjai
4758 15 | idvezítőm született. Nem is illenék énnekem a ti pompás palotátokban
4759 23 | I. Egyedül Árpád fiágát illesse a főhatalom Pannóniában.
4760 9 | ahol asszonyembert nem illet meg a beszéd. – Hozzatok
4761 19 | szokás. A legvénebb vezért illeti ez az út. Hadúr elé csak
4762 5 | még – monda Káldor –, nem illetne meg a beszéd a tanácsban.
4763 4 | szűzleányt egy ilyen kérdéssel illetni is vétek!~A férfiak mind
4764 9 | sütteti a tüzes vassal a maga illetőségét: ha ökröt lopott, ökörfőt,
4765 23 | sole: il quale giorna et illumina nui per lui, et ello e bello
4766 23 | fratre poso, per lo quale tu illumini la nocte: et elle e belle
4767 6 | őket? Ha szép nő: Tündér Ilona; ha szakállas: Herkó Páter.
4768 16 | legjobb világi vitézek. Ilyenek a mi igazi papjaink.~– Csakhogy
4769 12 | benne a fészküket. Esztendő ilyenkorig nem követelem tőlük vissza.~–
4770 10 | alatti folyosóba, onnan az imabarlangba, ahol már valamennyi társa
4771 11 | akár keresztet, akár napot imád. Jól van hát! – Nem vagyunk
4772 14 | Anna kápolnája volt. Isten imádására szentelt kövek. – Most már
4773 19 | életének dicsősége, híre, imádata nem volt egyéb, mint bolondok
4774 5 | isten aztán velünk jött: mi imádjuk.~– Nem ismerem.~– Pedig
4775 4 | baráttal miséztet, s egész nap imádkozik és kuruzsol. Nagy tudománya
4776 14 | tízezer miatyánkot fogok imádkozni érted”, s azzal mindjárt
4777 10 | faragtam-e ki magam sziklakőből? Imádkoztam-e előtte egyébért valaha,
4778 14 | tőled sokat: csak azért imádlak, szíveld meg kérésem: –
4779 5 | nélkül, zenészek nélkül, imádók nélkül: nyakába vetett panyóka
4780 14 | hogy mennyi az a tízezer imádság? Száz babszem egy marék;
4781 10 | ez volt a mindennapi imádsága. Csoda, hogy meg nem háborodott
4782 15 | barát maga is elismerte az imádságában, hogy az én isteneim mind
4783 9 | képecskéket, olvasókat és írott imádságoskönyveket, amiknek a hátuljában naptár
4784 8 | Valamit nem hallottam. Hát egy imádságoskönyvet nem ád ajándékba? Erre mifelénk
4785 16 | egy verset énekeltek, egy imádságot elmondtak, letérdepelve;
4786 6 | kastély udvarában. Hajdan imádták azt: most csak kapubálvány.~
4787 11 | milyen hideg lett a nap! Nem imádtatja magát, hogy jöjjön fel;
4788 12 | keresztül kaptam, meg a te forró imáid védő pajzsán keresztül.”~
4789 19 | kenyerünket!” s mi az „Úr imájának” a többi részét mind ráadásba
4790 16 | azután a vezeklésül rászabott imákat még meg is szerezte egy-kettővel
4791 14 | ujját annak az öt ujjával imára kulcsolta, s aztán így fohászkodott
4792 15 | hívei mindnyájan követének. Ime az Úr csodát tett érettünk!
4793 1 | ősmagyar anyatörzsbe, mint az imitt-amott lappangó jász, palóc, avar,
4794 15 | jelképes játékoknak azonban immár vége szakadván, kezdődött
4795 19 | nyitott ablakok dacára, ami Imolában valami emléket költögetett
4796 4 | ezt utána! – szólt Opour Imolához, ismét odadobva a fenevad
4797 22 | Szilamér István meg az ő szép Imolája történetét, hogy „éltek
4798 21 | ünnepélyességgel végrehajtatta magán és Imoláján, mely után a kisfiát is
4799 17 | leheletük ragályától az ő Imolájának a százszor szép orcáját;
4800 15 | mit csinálsz.~Most aztán Imolán volt a sor, hogy ezt tréfának
4801 9 | Mike Sára asszony, a szép Imolával. Keresztyén nők, mikor Isten
4802 14 | mikor még herceg volt; Imrét pedig hagyta volna királlyá
4803 12 | ujja hegyén kelés támad. Az inasok nagy hirtelen felhozták
4804 19 | minden építkezésnél addig incselkednek, amíg az áldozatjukat meg
4805 7 | állják, hát még az embernek. Incselkedő lidérc, kóborgó lobogvány
4806 14 | a fákra felfutó „dinka” indáin liszttermő kobakok lógnak,
4807 5 | nyolc szűz leány nem akart indítni. Csak a könnye folyott,
4808 20 | Szilamér példájára, aki maga indította ezt meg.~Isten izente ezt!
4809 19 | csüggedést felváltá a harci indulat, szörnyű riadallal fogadták
4810 18 | Imola.~– Ma nem! – kiálta indulatos daccal Szilamér s úgy szorítá
4811 4 | Sándour rabonbán kiáltá közbe indulatosan~– De mi nem vagyunk többé
4812 5 | vad üvöltésével barátságos indulatukat akarják-e kifejezni a kunok
4813 14 | melyiket válasszák, merrefelé induljanak, hát olyankor követet küldenek
4814 18 | ő megértette.~– Hát nem indulnánk Bálványosvárba? Kész minden
4815 16 | vörös szoknyában, fehér ingben. Egy közölök nagy fekete
4816 14 | természet fölötti dolog a testi ingert elaltatni, a gyönyör követeléseit
4817 16 | azután fekete ruhás, fehér inges férfiak jöttek, rudakra
4818 14 | abból Imola saját magának inget fonhatott, szőhetett, az
4819 7 | tetején tó van; de benőve sűrű ingovánnyal: aki rálép, lerántják a
4820 14 | mélység. Aki ebbe a süppedő ingoványba beletéved, ember, bölény
4821 1 | vért számba se vették: az ingyenbe ment.~De még azonkívül nagy
4822 7 | felhőknek ábrázatja van: ínséget magyaráz.~Csak a lábainál
4823 15 | szépen veszteg maradj! – inté előre Imola a pogány férjét;
4824 2 | könnyen csípte, marta. Ez csak intés volt, hogy „lassan a testtel”.~
4825 5 | magától elvétetni. – Kuthen intett a kísérő vitézeinek, s azok
4826 23 | enim potuit in Pannoniam introire. (Budensis 37. stb.). Lásd
4827 4 | tisztében következik, a másikat, Ipolyt, papnak neveli, mert buzgó
4828 8 | este százféle kenőccsel íralta be a tagjait, s misére menés
4829 14 | ezen a természetrakta hídon iramlik keresztül a túlsó hegyoldal
4830 19 | horkáz, garabonc most futott, iramodott ajtón-ablakon át a felbőszült
4831 20 | tornyából, s a világ négy része irányában elhelyezték: a kolonc közepére
4832 15 | hazámban, ahol mind a négy szél irányából ellenség fenyeget, akik
4833 10 | ezek hajdanában, egyenes irányba szédítő hegygerinceken végig
4834 1 | széles magas töltés, egyenes irányban, keresztül a berkeken, bozótokon;
4835 4 | bizony azzal a szándékkal irányozta a kardja hegyét az oroszlán
4836 17 | betűkkel, másfelől székely írásjeggyel, hogy milyen öröm esett
4837 23 | művében az eredeti székely írásjegyek is közölvék. Ugyanazok megtalálhatók
4838 9 | kell, hogy a székely mindig írástudó volt, s legrégibb időktől
4839 9 | tizenkét íródiákkal folyvást íratott gyönge irhabőrre, s azokat
4840 12 | kötözgette drágalátos jó írekkel, az meg csak mosolygott
4841 19 | legyen hozzám és gyermekemhez irgalmas, kegyelmes, ahogy én nem
4842 19 | igaz nevét. Az Isten neve „irgalom”.~S azzal kezével megfogva
4843 9 | folyvást íratott gyönge irhabőrre, s azokat szétosztatta a
4844 12 | mondásom: most hordd el az irhát!~A tivatulusnak még bagolytollas
4845 7 | az enyim. – Van-e ennek írja?~– Kísértsd meg. Állj fel
4846 9 | most is hosszú rovásbotokra írják a maguk hunnus betűit, mikor
4847 7 | szeretek.~– Kitalálod-e az írját?~– Szeretve akarok lenni.~–
4848 16 | mondta fennhangon, hogy mit írjon fel a sírkereszt fekete
4849 23 | ábrázolásánál is: van azoknak egész irodalma. – De a magyar mitológia
4850 16 | aztán a pap előszólítá az íródeákot, s mondta fennhangon, hogy
4851 9 | úrnő, Mike Sára, tizenkét íródiákkal folyvást íratott gyönge
4852 23 | kötelességem, hogy azon írótársaim iránt elismerő legyek, akiknek
4853 23 | Több helyen.) Ökörbőrre írt végrendelet. Kéri Lajos
4854 22 | nem bocsátó, míg alá nem írta, hogy a koronáról lemond:
4855 10 | családból? Ámen! Ámen! Ki fogjuk irtani, mint Benjámin törzsét kiirtották! –
4856 5 | a nemzeteknek, aki miatt irtóháborúkat viseltek trákok, gepidák,
4857 16 | Szilamér a Lázárt.~– Nem irtózol a szörnyű bűzétől? – kérdé
4858 17 | mi van a két zsindelyre írva, s aztán megint odább eresztették,
4859 15 | akit nem tanítottak az iskolában, de bizony maga a pásztora
4860 16 | csodatevő forrás: régóta ismeretes a székely asszonyoknál.~
4861 18 | maga előtt talál, abban rám ismerhet, aranynappal melledző páncélingemről
4862 23 | magyarok Deus latin nevét nem ismerhették, s bejövetelük helyén van
4863 18 | Pusztuljatok dolgotokra! Nem ismeritek már az ostoromat?~Azzal
4864 11 | megismeri őt, s az emberszív ne ismerje? Az édes, a szerelmes, igazságos
4865 9 | havának hívják, s meg kell ismerkedni az új számjegyekkel is,
4866 17 | virginálnak itten?”~Ha nem ismerné az ember olyan jól Szilamért,
4867 23 | mind háromszéki, mind csíki ismerőseim is bizonyítják.~Orbán hivatkozik
4868 14 | javasasszony is volt: ez már ismerte e tárgyban a dörgést, s
4869 15 | a világon, akit még nem ismerünk, de mégis nagyon szeretünk: –
4870 13 | venni, aki oda nem tartozik; ismerve a pogány ősök szertartásainak
4871 15 | ite, missa est”, háromszor ismétlé a szamárordítást „ihá, ihá,
4872 6 | ők kezdték el énekelni az ispilángi nótát, tüzes kereket eregetve
4873 18 | maga gyújtogatta meg az istenadta tűznél a szurokfáklyákat,
4874 6 | ősvallás követője megbecsüli: istenalak volt! Ki tudja, miről használ?
4875 14 | szent szűz, boldogságos istenanya! Nem kérek én tőled sokat:
4876 5 | A Bábolna istenasszony~Mint afféle keleti pusztázó
4877 5 | dombon elhagyott Bábolna istenasszonyért vissza nem küldte a maga
4878 16 | meghalt a világban, él az Istenben”. Úgy állíták fel a keresztfát
4879 19 | csinálunk szenteket, Damasek istenből Jehovát, az ördögöket meghagyjuk
4880 15 | megszólította a remetét.~– Óh, te istendicséretben telhetetlen ember; engedj
4881 3 | vallás híve; az egy igaz Istené, a keresztre feszített Jézusé. –
4882 11 | nyavalyánál. Ilyen úr-e a te Istened? Ő parancsolja ezt?~– Nem!
4883 20 | fogadd az ég tüzét. Imádd istenedül azt, ki láthatatlan. És
4884 18 | egyedül csak a magyarok istenei vagyunk: senki más bennünket
4885 18 | Nem voltunk-e neked édes isteneid? Csak teneked és a te népednek.
4886 15 | imádságában, hogy az én isteneim mind jó istenek. – Nohát
4887 14 | valaha megbántott. Ha mi az isteneinkhez könyörgünk, az nem csúfolódás.
4888 13 | együtt a nap mezején: az isteneknek tetszik az, ha mentül több
4889 19 | fordítá el az arcát ettől az istenekre alkudozó pogánytól, aki
4890 17 | tuhudunok, ebben a minden istenektől megszállott magányban, mintha
4891 5 | leányok szemében, ott az én Istenemnek megszűnt a hatalma. Ebben
4892 11 | bálványistenedtől.~– Az én istenemtől? – szólt búsan Szilamén
4893 14 | meggyónt titkot senkinek, az Istenen kívül, el nem mondja.~–
4894 16 | Jézusról! Ne a szeretet Istenéről többet! Én az ő nyomdokába
4895 21 | lelket; napestig eltartott az istenes szertartás: arra megint
4896 5 | bántsanak. Ha tinektek olyan istenetek van, aki jókedvében jót
4897 4 | Úrhoz. Nem volt ennél szebb istenháza Salamon királynak!~Egy oldalán
4898 9 | hatalmas, szép, hegyes tornyú istenházát éppen most építteté a buzgó
4899 12 | csendülése, halálkiáltás, istenhívás, káromkodás összekeveredve,
4900 18 | lángpallosaikkal a szörnyű istenhősök egymásra sújtanak, felharsog
4901 14 | férfit is megragadja az az isteni csendje e völgynek, amelynek
4902 10 | küldettek.~Erre támadt még csak istenigazában való nagy rivallás.~– Az
4903 10 | ne jöhessen ki több ilyen istenkáromlás rajta.~Andorás reszketett
4904 16 | rettenetes arcról, melyre az istenkép fölé egy pokolbeli mumust
4905 18 | gócból eredve, mintha egy istenkéz tele marokkal hajítaná őket
4906 21 | vitte a földi életét, hogy istenné lett. Megismertem az útját,
4907 6 | bizonyos, hogy a szerelem istennője volt valaha valahol. Meg
4908 6 | hozták el a kunok Bábolna istennőjét is. Talán éppen a babiloni „
4909 5 | gondolatra, hogy a Bábolna istennőt elhagyja magától? Vagy pedig
4910 5 | panyóka zekével megcsúfolt istenszobor. Aki háborúságára született
4911 6 | Az ásó, kapa töredezett istenszobrokat vet föl a földből. Ki tudja,
4912 17 | te bélpoklos pogány; te istentagadó filiszteus! Itt maradhatsz
4913 2 | együtt, s belebukott az Istentavába, mire a tónak a partján
4914 14 | természetesen az ölében ülve – az istentelennek. – Azért nem kell nekem
4915 14 | meg azt vetette, hogy nagy istentelenség a kendert a földből kitépni,
4916 14 | Úr megbocsássa ezt a te istentelenségedet, én tízezer miatyánkot fogok
4917 10 | Imolát, múlt úrnapján, istentisztelet után, a szentegyházból kijövet
4918 9 | szentkép, akit egyre bámult.~Az istentiszteletnek vége is szakadt már; az
4919 17 | módja szerint dicsérik az ő Istenüket, nem egyebek, mint azok
4920 5 | Bajkált, a Kürteltót, az Ister hét ágát; de ezen az egy
4921 21 | megkeresztelték apjával egy névre Istvánnak (a szent királynak a nevére),
4922 3 | mondá:~– Én, özvegy Mike Istvánné, Szováth Sára, Várbérc,
4923 13 | a kösöntyűket meg ezt az iszák aranypénzt, a másvilágon
4924 17 | Szakasztott az apja!~No iszen, volt öröm a háznál! Akkora
4925 12 | gondja. Olyan fiú, mint az én Iszlám volt, nem születik, amíg
4926 12 | a poharat az ő emlékére iszom ki. Mihelyt hazamegyek,
4927 19 | nem ez az? A rémület, az iszonyat, mely tagjainak merevencsét
4928 19 | rejtőzve! – lihegé Imola iszonyattal.~– Te mondád! – felelt Kájon.~–
4929 16 | adhatnánk:~– Igaz a De te iszonyodni fogsz a rátekintéstől.~–
4930 16 | amit láttam! Asszonynak ez iszonytató képet nem szabad megismerni.
4931 21 | est magnum schisma!~– Hát iszunk belőle „magnum áldomás”.~
4932 19 | szikra tűz nélkül, étel, ital, szüleség nélkül, amit mind
4933 9 | mert aki előbb iszik az italból, mint a leánnyal megkóstoltatta
4934 16 | ételnek, másikat pedig az italnak. Könyörületes emberek azokat
4935 8 | Gyanakodott minden ételre, italra, hogy megrontják vele. Azért
4936 15 | végül e szavak helyett: „ite, missa est”, háromszor ismétlé
4937 10 | másik háborúig. Ez a bölcs ítélet, mert így a Fergettyűvárba
4938 23 | nemzetségből választott rabonbán ítélete alá essék. 6. Ki a főrabonbán
4939 5 | akart beleegyezni a fia ítéletébe. A felkapott buzogányával
4940 23 | Martinuzzi kiadatta az ordaliai ítéletek egész sorozatát, mik egészen
4941 10 | s ezzel a Mike Andorás ítéletének határideje letelt, és így
4942 23 | sikerült, azt az olvasó ítéletére kell bíznom. Én csak a kútforrásokat
4943 4 | dobütés után kimondá a tanács ítéletét, hogy Opour Iszla levente
4944 12 | megintő, akit a tanács a maga ítéletével előre küldött, hogy elébb
4945 4 | szolgált, most pedig az ítéletkimondáshoz ad jelt.~Azután rendben
4946 10 | Ámde jól tudjátok, hogy ítéletünk egyik háborútól a másikig
4947 8 | öcsémasszony; de szigorún ítélsz a más házbeliek szokásai
4948 18 | panaszkodó hangok keletkeznek itt-ott, hogy az ember szíve majd
4949 4 | fehér lovat a táltosok; nem itták meg a vérét a daliák a szent
4950 17 | ad érdemet. Most már majd itthagyom a tekegyelmednek e jámbor
4951 20 | kastély falaira; a vihar után ittmaradt erős szél el-elnyomta a
4952 23 | unum vas, ratum fecerunt iuramentum. Székely krónika, 277. l.
4953 14 | éppen úgy, mint a keresztyén ivadékoknak. Itt tartották áldozásaikat
4954 4 | emléke az őshitnek még a mai ivadékra is átszállt: az Úr kútja
4955 18 | nézte soká azt az ezüst ívet ott az égen; ha nem jelennék-e
4956 13 | az elhunyt fegyverzetén, ivóeszközein; a szolgák a marháin: „Legyen
4957 14 | edényt, megtalálta a férje ivókupáját, abba vizet töltött, beletette
4958 13 | vitték le a hős fegyvereit, ivószereit, aranycsákányát, egy cserépvedret,
4959 13 | a zászlóit, fegyvereit, ivótülkét, étkező szereit, vadászebeit
4960 11 | összefoglaló tarajforma ívvel, ami arannyal és gyöngyökkel
4961 12 | Hadúr! Ébredj isten! Te Iz isten! Te Jezid isten! Te
4962 10 | Andorás reszketett minden ízében, a láznál, a mirigynél is
4963 6 | szem meg ne verjen.~Minden ízed nagyot nőjjen,~Mint a vas,
4964 7 | Csodálatos hőség állja el minden ízemet: más világon járok.~– Tudod-e
4965 18 | Szilamérnak úgy jött ez az izenet, mintha jeges vízzel öntötték
4966 23 | hallgatják ki a Föld isten izeneteit.~135. [131.] lap. A selyem
4967 17 | asszonyom is. Csakhogy az izenetnek a kelet helyét, azt nem
4968 20 | espereshez. Az anyjához azzal az izenettel, hogy holnap a két fia közül
4969 20 | közelebb. – Halljátok mit izent?~A tuhudunok alázatos félelemmel
4970 22 | arra, amit Opour Kevendtől izentél a nap mezejéről?! – Vagy
4971 15 | azonban Szilamérnak nagyon jól ízlettek: négyszer is kiszedett belőlük
4972 7 | eloszlik, vére újra pezsdül, izma zsongul, szívén az ifjúság
4973 22 | adószedő szaracénokkal, izmaelitákkal: római és görög keresztyének,
4974 9 | annak a feje fölött négy izmos férfi emelte a bíbormennyezetet
4975 1 | panasz az adószedők ellen. – Izsmáel fiainak nevezték őket, más
4976 14 | csakhogy annál sokszorta jobb ízű; azzal zsákokat töltöttek.
4977 12 | lovagolva. – Akkor fázom és izzadok a medvebőr alatt. – Mondsza
4978 7 | erdőmélyből tűzvilágú szemek izzanak eléje, s olyan jajszó hallik,
4979 23 | Szent Péter Rómába. Erdélyi J. Magyar népdalok gyűjteménye.~
4980 17 | torkában egyszerre bedugult a jajgatás erre az énekhangra: „Hát
4981 13 | aztán rákezdik a sírást és jajgatást! – Hát ez az ő dolguk. –
4982 12 | felzivatarlott! A tuhudunok jajkiáltásán keresztülbömbölt Opour Kevend
4983 12 | Bálványosvárba, s egész éjjel jajkiáltással vegyes ének hangzott az
4984 17 | kínozott játszópajtásának a jajszavát, amit már a durva földlakók
4985 7 | szemek izzanak eléje, s olyan jajszó hallik, mintha elkárhozott
4986 13 | akik éjjel-nappal győzik a jajveszékelést, s úgy tudnak sírni, mint
4987 17 | elkezdett egyszerre nyögni, jajveszékelni; jaj ez a bal lábam, jaj
4988 15 | körül, betakargatva azt jámborul.~Szilamér annyit nevetett
4989 16 | micsoda szer ez itten, amit járás közben tartatok?– kérdezém
4990 13 | mire vége van a búcsúzó járásnak, mire lejut a gyászmenet
4991 13 | megindul a menet a búcsúztató járásra. – A nagy Bálványosvár kőfalain
4992 14 | a fényes tejút, az az ő járásuk: Csaba királyfié és vitézeié.~
4993 18 | megelevenedett előtte, mint egy járatos tartomány.~Az egész vár
4994 17 | hogy tiszta fehér ruhában járhassanak mindig.~Ők foglalkoztak
4995 15 | olajkáros, a sólyommadarász nem járhat a faluba templomozni; ellenben
4996 14 | vidék az, hogy naphosszant járhatunk benne, nyaktörő utakon,
4997 19 | emberek közt.~– No, azzal jól járnánk, ha ezt Opour Kevend hallaná,
4998 16 | elmenned. Tiltva van az úton járókat megszólítanod; hanem a kezedben
4999 7 | Büdös barlangjától.~– Mit jársz te a halál tartományában? –
5000 16 | Endre királyunkkal.~– Minek jártál a Szentföldön?~– Harcoltam
5001 20 | gonosz, vad, minden bűnben jártas fiúhoz kötöttem, aki csak
5002 3 | mondhatok. Amíg a mi földünkön jártok, minden jóban részesüljetek,
5003 20 | Nyissátok meg a kapukat, s járuljatok a ti testvéreitek elé fegyvertelen
5004 2 | lórul s békeüdvözléssel járulni a várkapuhoz.~Akkor aztán
5005 5 | zeneszóval és énekléssel járultak a dalosok, hegedűsök, a
5006 1 | az imitt-amott lappangó jász, palóc, avar, úz ivadék;
5007 15 | Jézus az akolban született, jászolba helyeztetett.~Tehát a tehenek
5008 15 | apostolokat jelezték. A jászolban pedig puha szénára fektetve
5009 14 | valami ünnepjük: valami jászollal van dolguk…~– …A Karácsony
5010 12 | hit-hívők a maguk „Alleluja”-ját. Ő csak az elesett fia tetemére
5011 15 | a szertartások. Fele is játék volt még azoknak: ahogy
5012 19 | volt egyéb, mint bolondok játéka egy vak emberrel; hogy azok
5013 15 | fia született?”~A jelképes játékoknak azonban immár vége szakadván,
5014 4 | fordult, mint a macska, s játszani kezdett. – S mikor aztán
5015 17 | meghallotta a halálra kínozott játszópajtásának a jajszavát, amit már a
5016 17 | Rájuk ismert talán? Régi játszótársak abból az időből, amikor
5017 13 | leányok arca is rémületet játszott.~Végét szakította a táncnak
5018 6 | menyasszonyának mátkatálban, s a javasasszonyok azoknak a hepehupás forradásaiból
5019 9 | árult, amik a csodatevő „jazad” fáról lettek levágva, a