| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Bálványosvár IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
5020 18 | jött ez az izenet, mintha jeges vízzel öntötték volna végig
5021 14 | Nemere megindul, végigsöpörni jégfuvallatával az egész Székelyországot;
5022 4 | ott a pofáján a fekete jegye!~Hajh, micsoda viheder keletkezett
5023 23 | Jegyzetek~Érzem a szükségét, hogy
5024 23 | mártanak (a szkíták).~A jegyzeteknél megadott lapszámok Jókai
5025 13(1)| keresztyének neve az ősöknél: – a Jehova-tisztelet miatt.
5026 7 | vezéreknek áttért már a Jehovához. Mi is más világban élünk,
5027 21 | az öreg Istent, akit ti Jehovának, Zebaothnak neveztek, hadd
5028 19 | szenteket, Damasek istenből Jehovát, az ördögöket meghagyjuk
5029 20 | A mi ős istenünk egy a Jehovával: angyalok, – tündérek, –
5030 4 | megszólítás.~Azzal a székely gróf jeladására minden oldalról megszólaltak
5031 1 | várak őrtállójával, aki a jeleket rovásra faragja, s a várnagynak
5032 20 | sokaságban szerte: túlvilági jelenésnek látta ezt mindenki. A papi
5033 4 | csíkrákosi mezőn, maga László jelenlétében, aki még akkor csak királyfi
5034 5 | szokás szerint mindegyike a jelenlevőknek a nagy száldokfákról egy-egy
5035 18 | ívet ott az égen; ha nem jelennék-e meg őneki is abban amaz
5036 5 | állatsokaságot újra meg látták jelenni hazájukban, vagy pedig az
5037 2 | Nagy, ismeretlen madarak jelentek meg napkelet felől, amik
5038 19 | ki ezt!”~Annak pedig nagy jelentése volt! Befonatlan hajfürtöket
5039 12 | már jó hajnalban vendéget jelentett a toronyőr kürtje. Rapsonné
5040 16 | Kriste eleizon”:~Vajon mit jelenthet ez a két szó?~Másnap kora
5041 19 | elmondva. Szemre főre nézett a jelenvalók közt. Kájon horkáz észrevette
5042 13 | kísérteties zsongással. – Ez jelezte tán a halott vőlegénnyel
5043 15 | amik a tizenkét apostolokat jelezték. A jászolban pedig puha
5044 13 | csillag feljött az égre, jelezve az éjfélt, akkor következett
5045 15 | fejére üt, mint a többieknek, jelezvén a vezeklést; mely után aztán
5046 6 | emeletét: a négy éltető jelképe. Maga a rézkupola azokat
5047 9 | ragyogó az ő fényében! Ő a te jelképed, Uram!”~– Nohát, mi is éppen
5048 15 | őneki fia született?”~A jelképes játékoknak azonban immár
5049 12 | esett le a szent arany nap jelképével együtt. A keresztyén harcosok
5050 9 | galambbúgos kapuja homlokát jelmondatok ne ékesítenék a gazdája
5051 19 | márványkövet, mely azt a fülkét jelöli a falban, ahová az áldozatul
5052 9 | akkor aztán nem volt más jelszó, mint az, hogy „csak a fejét,
5053 18 | ördögfiúk acsarkodnának fel egy jelszóra: dámvadat felverő farkascsorda
5054 5 | zekéjét; s azt ezzel a székely jelszóval: „Jeddre ne!” oly ügyesen
5055 1 | alól-fölül széles, mint a tengeri jeltornyok, hanem a közepén kiöblösödő,
5056 15 | egy fakereszt volt minden jelvény. És a rézduda sem hangzott
5057 3 | rézserpenyőben. A szívesen látás jelvényei ezek.~Ekképpen kicserélve
5058 8 | megint olyan szörnyű nagy jelvényes megbántás, hogy ennek a
5059 4 | családfők, a hatalom és tisztség jelvényeül egy-egy aranycsákányt viselnek,
5060 10 | az övékét. Fújjátok meg a jerikói kürtöket Bálványosvár alatt!
5061 23 | Ipolyi A. M. M. 549. l. Jerneynél, Ammianus Marcellinus szerint.~
5062 2 | a „német lovagok”, kiket Jeruzsálemi Endre hozott ide Szíriából.
5063 12 | Ébredj isten! Te Iz isten! Te Jezid isten! Te Damasek isten!
5064 4 | őshitűeknél a felavatás; mint a Jézus-követőknél a keresztség.~Amint az öreg
5065 15 | odarakták a ködmeneiket a Jézusbáb körül, betakargatva azt
5066 3 | Istené, a keresztre feszített Jézusé. – Ha te most itt a te bálványisteneidnek
5067 15 | juhász a bundát! Takargasd be Jézuskát: Mert nincs néki bocskorkája,
5068 15 | boldogságos Szűzanya a kis Jézuskával. Ezért kiáltják a hívek
5069 16 | Nem leszek én már a te Jézusodnak követője soha.~Imola csak
5070 3 | odaállítsd a te bálványodat az én Jézusom mellé.~S ezzel visszaszorítá
5071 16 | leszek soha! Ne szólj nekem Jézusról! Ne a szeretet Istenéről
5072 3 | földünkön jártok, minden jóban részesüljetek, amit ez a
5073 23 | inkább a vezérek korszakában, jobbadán szájhagyományok gyűjteménye:
5074 19 | tudod. Mink sem vagyunk jobbak. „Adjátok meg nekünk a mi
5075 8 | billogos.~– A leánynak meg a jobbik mellét égetik meg a tüzes
5076 21 | testvérem halálát.~Azzal egymás jobbjába csaptak, s megköték a békét.~
5077 1 | váraival soha meg nem áll, jobbra elmegy, balról megint visszatér: –
5078 23 | betűkkel, miket keleti módra jobbrul balra kell olvasni. E. ka.
5079 8 | volna, hogy neki sok van a jóból.~Ezért meg már aztán Mike
5080 17 | váramat, hogy soha bele ne jöhessek többet. Égj meg benne egész
5081 10 | várunk, mint a törvény? Jöhet-e rosszabb ellenség a Székelyföldre,
5082 4 | és azoknak a felnőtt fiai jöhetnek be. Panasztevő felek, idegenek
5083 1 | Az volt az erősség! Ide jöhetnének a hadverők várharcok rendszerét
5084 12 | Egy leánycseléd miatt! Jöjjenek, ha akarnak. Bálványosvár
5085 5 | nem lehetett tudni, gyalog jön-e az, vagy szekéren? – Előtte
5086 12 | legkedvesebb rokona is. No! Ne jöttem legyen üres kézzel. Én is
5087 18 | szivárvány; olyan robaj támad jöttére odafenn, mintha ezernyi
5088 10 | cselekszik, amidőn az ellenség jöttéről tudósítást hoz. Ezért gyávasággal
5089 18 | az ismerős csillagzatok jöttét és lementét. Az egész égboltozat
5090 12 | tágasabb~Itt benn hangosabb;~Ha jöttök, lesztek;~Ha hoztok, esztek!”~
5091 4 | kezében. De nemcsak egyedül jöve el; hanem a leányát is magával
5092 5 | Amit ez asszony mondott: jövendőbe látó őrjöngő jóslással,
5093 7 | kisusogjuk szépen, hogy mit jövendöl a balitád. Hozd el ide holnap
5094 5 | vont kétkerekű talyigán a jövendőmondó horkáz, hosszú, földig érő
5095 9 | a hívei, akik fegyverrel jövének, ádáz verekedést kezdtek;
5096 8 | kengyelfutói előre hirdették a jövetelét Torja várban; de annak az
5097 2 | dombokon raktak, előre hirdetik jövetelüket. A várak ormain megszólaltak
5098 5 | megtiltott tuhudun áldozáshoz, ti jövevények ugyanazon törvény alá estek,
5099 4 | igazságot tenni, hogy a kun jövevényeknek a bálványáldozata nem háborítja-e
5100 16 | mintha kérdezgetnék az új jövevénytől, hogy mi hozta őt ide?~Az
5101 14 | tíz kupa: egy cseber. A jövő holdújságig ez azt el nem
5102 16 | hegyét hátrafelé, a hátul jövők pedig előre szegezve tarták,
5103 10 | rendkívüli esetek adtak jogot az egyes családnagyoknak.~
5104 9 | együtt, aki oly hasznos, jóízű és tiszta. Légy áldva a
5105 23 | jegyzeteknél megadott lapszámok Jókai Mór: Összes műveinek nemzeti
5106 7 | fölébrednek, fájdalma mind elmúl; jókedve visszatér; szemeinek homálya
5107 5 | olyan istenetek van, aki jókedvében jót is szokott tenni: adjatok
5108 7 | ki nem riasztják, mikor jóllakva döglik.~Szilamér ráeresztette
5109 18 | nagyon szeretitek azt a ti jóltevő gazdátokat, meg annak az
5110 15 | udvar közepére: ezt az időt jónak találta Szilamér az ő taplóemberének
5111 23 | 112.] lap. Vérrel siratás. Jornandes (49. l.) szerint. L. Ipolyi
5112 3 | jobb kezem felől Zezárma, jós és három fia, Osd, Zab,
5113 18 | egészen előtte: a szelíd jósággal mosolygó anyaalak, ölében
5114 20 | s oly hatalmas, és mégis jóságos egész tekintete. S ennek
5115 17 | főzemények álltak csoda jóságú füvekből, miket a jó Gidula
5116 5 | jövendőbe látó őrjöngő jóslással, az engem fel nem tart.
5117 5 | lelkében megrezzent annak a jóslata előtt, bárha nyelvével tagadta
5118 2 | keresztül; ennek az üvöltéséből jósolnak a papok.~Mikor ez a néptömeg
5119 4 | se lelkét, se semmiféle jószágát. Kuthen vezér ezt a kötést
5120 4 | seregestől, népestől, minden jószágostól egész birtokomon keresztülvonulni,
5121 14 | vad haricskát termett maga jószántából a Mohos partja, annak a
5122 18 | nehezült az álom.~Csendes és jótékony álom. Nem verték fel a rossz
5123 23 | Magyar Myth. Bél Mátyás Jovinville stb. kútforrások után.~117. [
5124 19 | rábólintottak.~– Ez mind igen józan beszéd – mondá az úrnő –,
5125 23 | lap. Maksai domb. Benkő József szerint a régi székely gyűlések
5126 23 | nocte: et elle e belle et jugundo, et robustissimo et forte.
5127 12 | a hegyoldalon, elhajtva juhaikat, marháikat: a bálványosiak
5128 9 | odabenn, kétszer annyi „juhajla!” felelgetett meg rá idekívül.~
5129 15 | leánykák karéneke: „Vesd le juhász a bundát! Takargasd be Jézuskát:
5130 4 | törvény: törvény. Hogy a te juhászod látott sok vén banyát, azt
5131 4 | látta őket, ott volt Darkó juhászom, azt megérezték a szagáról,
5132 2 | hosszúgyapjas, csavart szarvú juhok nyájait s a szarvaslábú
5133 3 | kétezer tulkot, tízezer juhot, arany kösöntyűt, gyöngyös
5134 10 | Istennel, édes jó gyermekem. Jusson eszedbe a kereszt előtt
5135 17 | utoljára már nevetett. Íme az a jutalma tehát már megvolt ezen a
5136 17 | de meg is nyerte érte a jutalmát az égtől; mert úgy a nyár
5137 16 | S vitézül harcoltam.~– S jutalmul a bélpoklot hoztad el magaddal?~–
5138 13 | ajazzák fel a kobzaikat: „Nem juthat el a hős a nap mezejére
5139 14 | aranyos bálványom! Hogy jutottál e „világzárhoz”?~Imola azt
5140 23 | jobbrul balra kell olvasni. E. ka. i. a. n. s. u. M. s. u.
5141 5 | láttam a kozárokat meg a kabarokat, laktam együtt görögökkel,
5142 13 | buzogányát, kinek a párducbőr kacagányát ígérte oda, ha meghal. Opour
5143 11 | ölelte magához, s a párducbőr kacagányával eltakarta fejét, hogy ne
5144 4 | mind.~Az Opourok éktelen kacagást támasztottak erre a felhívásra,
5145 4 | folyamokkal, kéklő bércfalakkal, kacagó mezőkkel. Talán ezért nevezték
5146 15 | közibe hahotázott kitörő kacajjal a szamárkardalnak, ami azonban
5147 11 | Ugye azt dalolta: „Fürdik a kácsa, fekete tóba; Készül anyjához,
5148 4 | sarja, Maka a rabonbán, Kada, Zaklató, Ozdor a Szomorú-ágból; –
5149 20 | erre a kádár – vegyétek kádári pajzsom, s hozzátok ide
5150 19 | Andorás azt felelte rá a maga kádárjával:~– Ott leszek!~Imola nem
5151 20 | horkázomat, táltosomat, gyulámat, kádáromat becsüljék meg az ő szokásaik
5152 19 | nem látja ezt a világot!~Kádon horkáz olyan csodálatosan
5153 3 | fele a farkánál fogva a Kájonéban.~„Így legyen kettévágva
5154 19 | Azzal félretolta maga elől Kájont és odasietett a ravatalhoz.
5155 16 | látta az arcot.~Mikor a kakas elsőt kukorikolt, akkor
5156 3 | gondotok legyen rá, hogy a ti kakasaitok a mi tyúkjaink közé ne keveredjenek;
5157 1 | erdőkön végig; odább már Kakasbarázdának híják, majd odább Csörsz
5158 9 | kirakták az edényeik mellé a kakasfejű „deli ördögöket”, miknek
5159 1 | fergettyű. Ez a tündérmesebeli „Kakassarkon forgó rézvár”.~De hát mi
5160 1 | De hát mi forgatja ezt a kakassarok körül? Ez a kérdések kérdése.~
5161 12 | dobatni, s az viszi a veres kakast a torjai keresztes torony
5162 12 | aki minden hírt meghoz. Az kakastojásból kelt Szent György éjszakáján.
5163 5 | magukat.~Legelöl jöttek a kakastollas garaboncok, teveháton, tele
5164 11 | ablakait, galambok nevetését, kakukkszót, sárgarigófüttyöt mímelve
5165 11 | sok rétegben összefonott kalács, amit úgy hívnak, hogy „
5166 3 | alatt ránk ne bocsássatok. Kalákába tőlünk egy karika orsót
5167 9 | állított cimborái közepett a „kalákás” táncot, timbora- és tilinkószó
5168 16 | egyszer Szilamér vadászó kalandozásaiban bukkanna rá valahogy az
5169 23 | képzeletem hyppogryphjét, hogy kalandozzon be ismeretlen álomországokat,
5170 15 | össze lehetne hozni egy kalap alá? Nektek van három, nekem
5171 9 | bolondnak, amik rézből vannak kalapálva, bajuszos emberfőt ábrázolnak,
5172 2 | a kun népnek, hogy lenne kalauzolója a Székelyföldön keresztül,
5173 12 | volt, mért nem tartotta kalitkában. Tisztelem a tanácsot; de
5174 23 | Ugyanazok megtalálhatók Kállaynál.~23. [26.] lap. Székely
5175 4 | boszorkányaik a kunoknak! Kálmán királyunk kimondta törvényben,
5176 15 | hanem amint azt a girgác kalmárok elmondják: csupa merő égi
5177 23 | az okos szász úrnak s a kálvinista Csereinek szabad volt elhinni,
5178 18 | tüzet? – kérdezé a garabonc. Kályhából, kemencéből, pestből, kandallóból,
5179 4 | széles képű, vastag ajkú kamasz; kiülő bikaszemekkel, alig
5180 17 | gondatlanság ez! Mindjárt jön a Kamor tündér a téglázóvassal,
5181 16 | csuha fedezte, aminek a kámzsája a fejére volt húzva.~Az
5182 18 | ellökje őket az útból. A fehér kámzsás csuha minden részét a testüknek
5183 6 | nép közt. (Ezt a tűzosztó kanalat nemrég megtalálták egy ókútban
5184 2 | borjas teheneket s a csikós kancákat: azoknak a tejéből készítenek,
5185 11 | volt aggatva székely mázos kancsókkal, amiknek cifrázata oly sokféle,
5186 15 | rendítette meg. Felvette a kancsót a jó méhserrel két marokra,
5187 17 | mellett.~Szilamér szaladt a kandallóhoz gyertyát gyújtani.~– Ne
5188 18 | bálványosvári tűzáldozathoz. Imola kandallójában sem lett kioltva a tűz.~
5189 18 | felesége szobájában levő kandallónak a tüze nem az övé volt,
5190 22 | ákombákot a tábláról. Batu kánnak hítták ezt a nagy szivacsot.
5191 8 | féltette ezt az utolsó pislogó kanócát az élete mécsének! Minden
5192 1 | nincs kapuja. Azt nem lehet kanócos nyilakkal felgyújtani, mert
5193 12 | Gyújts rá, Libancs! Fogd a kanócot, Kenur! Ide mellém, Barrok,
5194 16 | mi lesz ebből?~A lovamat kantáron vezetve, utánaballagtam
5195 23 | határozva, Mint a csikó kantározva, Szabadságom el van zárva.~
5196 13 | lakik. – Kájon horkáz, aki kantárszáron vezeti a holt vitéz paripáját,
5197 5 | a bűvös asszony annak a kantéros kenőcsnek, amitől még a
5198 15 | selyempalást pedig Imolának saját kantusa volt, amit az elragadtatása
5199 5 | el-elbotlott hosszú, asszonyos kantusában, ami csupa arany szövetből
5200 18 | fonta, szőtte, szabta a ti kantusaitokat. Tudom, hogy tűzbe-vízbe
5201 18 | rángatjátok az angyalok kantusát a ti hálálkodástokkal; mert
5202 5 | viselete, a papok aranyos kantusban jártak, s a fejedelem körül
5203 2 | lecsüggni a haját, aztán hosszú kantust viselt; méh, darázs a tarkóját,
5204 4 | gyönyörű háromszéki rónán, kanyargó folyamokkal, kéklő bércfalakkal,
5205 7 | kígyófejedelem fejét magasra emelve kanyarog a maguktól világító redves
5206 2 | tömegben. Egy óriás kígyó, mely kanyarogva kúszik előre: a fejét már
5207 6 | még apróbbra töri azt a kapafokkal; hanem az ősvallás követője
5208 6 | alatt a pirító tűz fölött kapálózó ártatlan kis ember, aki
5209 17 | meg. A gyermek ordított, kapálózott.~– Huh be csúnya vagy, pih
5210 18 | ha oda beleszédül, mibe kapaszkodjék?~A Bucsesd hegy mögül egy
5211 14 | a menekülés. Nincs mibe kapaszkodnia, minden süpped, oszlik alatta,
5212 2 | bivalyoknak s a beléjük kapaszkodó emberrajnak csak a fejeik
5213 18 | két szolgálója nyakába kapaszkodva.~Mikor aztán kinn volt,
5214 14 | Soha ebbe a földbe egy kapát bele nem vágtak, nemhogy
5215 19 | az áldozatjukat meg nem kapják. Miért is a kőműves elvégre
5216 2 | még egymás ellen kardra kapjanak.~Hanem a kun vezér agyafúrt
5217 17 | a kisgyermek sikongatva kapkodott feléjük parányi kezével:
5218 23 | lap. Papbojtár (népies). Káplán.~74. [73.] lap. Assisi Szent
5219 7 | világoskék légtől olyan libegést kapnak, mintha remegnének.~A sokatevő
5220 19 | dugva.~Ki akarta azt onnan kapni, de a ravatal körül álló
5221 3 | megkondult a harang a kis kápolnában, s arra a várkapun kijött
5222 14 | lehettek, emez a Szent Anna kápolnája volt. Isten imádására szentelt
5223 9 | ez a keresztyén vallás, kapom: odamegyek az espereshez,
5224 9 | székely ekevasak, kardok is kapósak voltak ez időben, s szekereiket
5225 15 | csupa mákos csíkot és csíkos káposztát főzetett; amik azonban Szilamérnak
5226 19 | Idestova úgy kimaradunk, mint a káposztatorzsa a hóból.~– Hát mért ne lehetnék
5227 20 | küzdött egymással. – S e káprázatban a bálványosvári tuhudunok
5228 6 | legyen, akinek a szeme nem káprázik tőle! Nem olyan egyforma
5229 12 | karcolások! A páncélon keresztül kaptam, meg a te forró imáid védő
5230 18 | bizonnyal őtőle mind aranypénzt kaptok!~De már az utolsó szavakat
5231 18 | büdöskővirággal behintsék előtte a kapualját s a felvonó hidat, amin
5232 6 | Hajdan imádták azt: most csak kapubálvány.~A másik bálványt a Víz
5233 19 | riadallal fogadták őt már a kapuban, s lováról egyenesen pajzsukra
5234 20 | ha egyszer köztök lesz? Kapuinkon zörget halálos ellenség:
5235 18 | magától nekiesne Bálványosvár kapujának, s betörné erővel, úgy szabadítaná
5236 19 | meredeksége miatt, éppen csak a kapunak vezető útról lehetett megtámadni,
5237 12 | kürtölésre sem jött elő valami kapusféle, a hidat leereszteni.~Csak
5238 23 | 124 l. Felirat a hátulsó kar feletti kockában régi székely
5239 19 | magát a keresztfára? Nagyobb kár-e Opour Kevendért, mint volt
5240 13 | szók lehettek.~A leányok kara odafenn a dombon rázendíté
5241 4 | szokás a ditrói egyházban a karácsonyéji szertartás alatt.)~
5242 15 | meg a keresztyének a szent karácsonyt, mivelhogy a Jézus az akolban
5243 15 | tehenek aklában tartották a karácsonyünnepet. De fel is volt az ékesítve
5244 17 | Összefogtak valami tíz kutyát a karámokból, s azoknak a farkára kötöttek
5245 4 | ellen támad, csak ő vallja kárát. Székely támad: székely
5246 3 | mezőn karéjban táncoltak, karban énekeltek; tündérszépek
5247 12 | hozzá: azt mondta: „Csak karcolások! A páncélon keresztül kaptam,
5248 6 | azzal egy félhold alakú karcolást tett a csecsemő állán. Ott
5249 18 | százszoros ormótlan ordítás kardala rivall fel, mintha pokol
5250 4 | a szándékkal irányozta a kardja hegyét az oroszlán felé,
5251 9 | táncot, összeütögetve a kardjaikat, s kiabálva hozzá: „Vasat!
5252 12 | sebben, learatva, a templomos kardjától. Dindár, Ropó zúzott aggyal
5253 9 | találni. A székely ekevasak, kardok is kapósak voltak ez időben,
5254 18 | rúdra tűzve, s ha meg a kardommal csapkodtam feléjük, az meg
5255 2 | félreértésből még egymás ellen kardra kapjanak.~Hanem a kun vezér
5256 2 | parancsoló asszony –, van kardunk, mint neked; van süvegünk,
5257 2 | kürtszóra azonnal félhold alakú karéjba tud felállni: ez a kunok
5258 15 | alul megzendült a leánykák karéneke: „Vesd le juhász a bundát!
5259 18 | ragadja ki a pogányok kezéből, kárhozat torkából az ő kicsiny unokáját.
5260 15 | más meg nem szabadítja a kárhozatból.~Ez okosan volt mondva:
5261 9 | Rapsonné adta neki ezt a kárhozatos tanácsot, s ő azt megfogadta.
5262 19 | ébreszted fel benne! Hóhérját, kárhozatra vivőjét magzatodnak.~– Elhiszem,
5263 3 | bocsássatok. Kalákába tőlünk egy karika orsót szívesen fogadjatok.~
5264 9 | tiltva van, s ott táncolta karikába állított cimborái közepett
5265 2 | ott, ahol táncoltak, egész karikában bújt ki a veres gomba a
5266 3 | születésekor ültettek, negyven karikát nevelt már.~Jól odanézett
5267 10 | Andorás kiszakítá magát anyja karjai közül, s egy pörölyt ragadva
5268 19 | ez a varázs rontotta meg karjaik erejét; a legigazságosabbak
5269 5 | férfiak szívéből a lelket, karjaikból az erőt, az asszonyoktól
5270 17 | kellett az asszonyukat a karjaikra emelni, mint ahogy a „gólya
5271 4 | véve, felemelé azokat rengő karjaival, az arca csak úgy fénylett
5272 14 | mert az felkapta a két karjánál fogva, s úgy kidobta a szobából,
5273 18 | Add ide ölembe!~Azzal a karjára véve a kisfiát, összecsókolgatá
5274 11 | Nekem is tele a pofám ilyen karmolás bélyegével: Szilamér fiamé
5275 20 | bizonnyal mind valamennyinek karó hegyében volna a helye.~–
5276 19 | most elmondtunk! – Engem karóba húzatna! – Engem ciheren
5277 10 | ideje.~Rapsonné csípősen károgott közbe.~Ezért akart hát bennünket
5278 11 | fellegecskék, mintha mennyei karok volnának, s az ég átlátszó
5279 5 | Mike Sára, leányát magához karolva. – Ebben az egyben jobb!
5280 12 | halálkiáltás, istenhívás, káromkodás összekeveredve, míg valamennyit
5281 4 | igazságszolgáltatása.~Iszla csak egy rövid káromkodásig, de Imola egy üdvözlégy
5282 14 | öntsd ki haragodat e vakmerő káromkodó fejére! – Te pedig eredj
5283 11 | parancsolja ezt?~– Nem! Nem! Óh ne káromold őt előttem. Ő a szeretet
5284 3 | féljetek; a rossz lelkeket ne káromoljátok, nem támadnak fel. A ti
5285 19 | ravatal körül, csak egy nagy karos tartóban lobogott valami
5286 11 | a magas támlájú faragott karosszék, az előtt egy cifrán esztergályozott
5287 17 | Ezalatt elhelyezkedék abban a karosszékben, amit Szilamér tolt oda
5288 17 | kurta kígyó, úgy ugrott ki a karosszékből.~– Micsoda? Te bélpoklosokkal
5289 5 | vállig meztelen, vas és ezüst karperecekkel átszorítva. Szekerének a
5290 18 | robbanással, mintha az ég kárpitja hasadt volna ketté; a hosszú
5291 5 | garaboncok elől széthúzták a kárpitokat, a dalosok, hegedűsök oldalt
5292 17 | elhelyezkedett szépen a karszékben, a cselédjei vánkosokat
5293 12 | faltörő kost elfogják, mielőtt kárt tenne.~Ahogy a vívótorony
5294 10 | fenőköveket. A visszabocsátott kas ezekkel volt tele. Az elítéltek
5295 20 | akkor a kádár előjött a kastélyból a nagy áldozatdobbal, aminek
5296 17 | bélpoklosokkal töltötted meg az én kastélyomat? Óh, te Isten nélkül való
5297 14 | könnyű volt nagy úrnak, kastélyos uraságnak lenni.~Szilamérék
5298 10 | hívják. Ott csinálták a kaszaköveket, a fenőköveket. A visszabocsátott
5299 14 | sajtkészítéshez is értett, fenyőhéj kászuba, gödölye bőrébe tömette
5300 12 | No, no! Te! Az a „sisakos Kata” hatalmas.~– Húzok a sisakjára!
5301 18 | alá a vér a felhőkből! A katalaunumi mezők harca foly odafenn,
5302 18 | kemencéből, pestből, kandallóból, katlanból, tűzhelyből?~– Az én tüzem
5303 18 | ne szálljon!~S azzal hét kavicsot felszedve a bal keze markába,
5304 1 | közé, mint a kun, besenyő, kazár, hanem szövetséget kötöttek
5305 22 | patarenusok, zsidó hitű kazarokkal egyben, civakodtak a mennyország
5306 14 | el a szerelem lángját, és kebelében hordva a lángot, nem ég
5307 6 | ma is hord elő még a föld kebléből szeszélyes emberalakokat,
5308 16 | hittel az asszony. Szilamér kebléhez szorítá a nőt.~– Akkor én
5309 14 | akkor eldobtál, én most is a keblemen viselem?~– Milyen jó volna
5310 8 | aztán elpihent az asszonya keblén. Óh, de féltette ezt az
5311 3 | kucsmagombát, a mocsárból az ehető kecskebékát; összehányták, összefőzték,
5312 4 | Intésére egy garabonc egy kecskegödölyét hozott, s azt átvette tőle
5313 15 | kibukkantál. A te vallásod kecskepásztoroknak való! Mert énnekem nem kell
5314 12(1)| A „kedd” volt az ősmagyaroknál a
5315 12 | látni!~– Majd máskor, „kis kedden”.1 Fiatal házasoknak nem
5316 15 | Hát aztán?~– Azután minden keddi és pénteki napon böjtöt
5317 14 | veszik elő, akkor se jó kedvből; úgy hívják, hogy „elrejtőzés”.
5318 7 | nem érzem a terhét. Rossz kedvem itt hagyom, búbánatomat
5319 21 | még egyet hagyjatok meg a kedvemért. Lemondok mindenféle pogány
5320 4 | apját; ezért is ő az igazi kedvence. A legifjabb, Iszla, széles
5321 14 | kívánsága, s senki azt neki a kedvére be nem tölti; van vele mit
5322 18 | hallj tőlem, ami a halálnál kedvesebb volna. Ma reggel az új tűz
5323 15 | és sokáig a mellette álló kedvesének könnylepte két szemét. Olyan
5324 12 | Tiburc vára. Nekik adom, a kedveskéimnek. Magamnak is kedves kis
5325 14 | s álnok tettetéssel jó kedvet mosolygott, s kapta a virágját
5326 14 | elrakatott kőmedencékbe. Kedvetlen napokon, ha az eső szakadt,
5327 18 | fenyegetőzik, hogy ha magunkat kegyelemre meg nem adjuk, fejünkre
5328 20 | a rossz fiút, tégy vele kegyelmet, váltsd meg majd őtet is.~
5329 4 | de kihúzták, s csak úgy kegyelmeztek meg neki, hogy megígérte,
5330 19 | elkövettek, legkedvesebb kegyencei, akiket ápolt, védelmezett,
5331 18 | csávába.~Elkezdett ő is kegyesen sopánkodni.~– Óh ti jámbor
5332 11 | visszajöttek onnan, hallám, minő kegyetlenségeket követtek el az útba eső
5333 23 | conservator. Herodot szerint a kehelybe kardot, nyilakat mártanak (
5334 23 | sumpsere. Ugyanott az áldozó kehelyről: Supremus rabonban poculi
5335 7 | úgy reszketett a kiömlő kékes lég ebben a fényben.~S nemcsak
5336 17 | Mirigy, Csoma, Dobroc, Kékkelevény, s most ez idehozza közéjök
5337 4 | rónán, kanyargó folyamokkal, kéklő bércfalakkal, kacagó mezőkkel.
5338 14 | amitől rendes érzékű ember kékre-zöldre vált volna.~– De már azt
5339 18 | harsog az égdörgés! Így kel az utolsó tuhudun az útra.
5340 19 | ismét feltámad és életre kél.~– Ezt meséld a bolondoknak!
5341 12 | kézzel. Én is adok nekik egy kelengyét. Van itt nekem közel egy
5342 7 | küldöd majd a násznagyaidat a kelengyével.~– Neki adom a lelkemet
5343 12 | kap, minden ujja hegyén kelés támad. Az inasok nagy hirtelen
5344 17 | Csakhogy az izenetnek a kelet helyét, azt nem mondta meg
5345 4 | jegye!~Hajh, micsoda viheder keletkezett erre! A négy Opour férfi
5346 18 | hasonló panaszkodó hangok keletkeznek itt-ott, hogy az ember szíve
5347 6 | az öregek telepesznek le, keletről a férfiak, nyugatról az
5348 13 | eltűntek. Csak a magasra emelt kelevéz áll még ki a sírból, mit
5349 14 | Nem fél ő a vadaktól: volt kelevéze, tudott vele bánni; a vérebei
5350 15 | énekelve: „Pásztorok, pásztorok keljetek!”, mire azok mind felugrottak,
5351 4 | de mégis egy oroszlán nem kellemetes szomszéd, ha mindjárt tejes
5352 2 | szedni az erejét, hogy ezt a kelletlen vendégsereget korlát közé
5353 17 | ilyen rögtön éjszakai útra kelni lábadozó asszonnyal, gyermekkel.
5354 13 | barátság jeléül; végre táncra keltek, a sírhalmot körültáncolták;
5355 23 | Georg Kraus. II. k. 226. l. „Kelten Sonne untergang zween brennende
5356 14 | zenebonája mellett (egy sem kelti őt fel) kiviszik a temetőbe.
5357 3 | egész vidéknek.~*~Éjszakára kelve, a mocsárban lakást megunták
5358 14 | szirmai gömbölyűek, s a kelyhe mélyén a porhon fészek olyan,
5359 15 | sem szentségtartó, sem kelyhek és medencék: egy fakereszt
5360 18 | kérdezé a garabonc. Kályhából, kemencéből, pestből, kandallóból, katlanból,
5361 13 | hogy bölcs törvényhozóink keményen eltilták ezt a dicsőséges
5362 12 | erős, bosszúálló; pedig keménykezű rabonbánné volt, pedig buzgó
5363 14 | elkészíteni: volt dolga a füstölő kéménynek. Ellenben a sajtkészítéshez
5364 7 | egészen felvidulva jött elő a kénbarlangból. Mikor széttekintett a világban,
5365 7 | kétszerte hosszabb volt a Büdös kénbarlangja, később döntötték le az
5366 14 | sok finom gyapjúszövöttes. Kendernek vagy lennek itten híre sem
5367 4 | alig serkedő bajusszal, kenderszőke hajjal, a bal arcán van
5368 14 | hogy nagy istentelenség a kendert a földből kitépni, mert
5369 4 | utat az ördög csinált oda kendnek, azt az utat megint elviszi
5370 11 | szőrű vadászeb; sávolyos kendőkkel körülaggatott ablakfülkében
5371 13 | pillangós csepesz helyett fekete kendőt a fejükön. Így sietnek fel
5372 11 | feje is be van kötve véres kendővel.~– Nos! Ki az? Mit akarsz?
5373 14 | papot, olyant, amilyen neked kéne, közelben nem találsz. De
5374 12 | a szörnyű harci bárd, s kenegette, kötözgette drágalátos jó
5375 15 | nyelve nem kereplő, se nem kenetlen talyigakerék; hanem hítták
5376 8 | tuhudun világból megszokott.~A kengyelfutói előre hirdették a jövetelét
5377 8 | csatlósoknak, kopjásoknak, kengyelfutók előtte, kukta, vászoncseléd
5378 13 | nyeregbe; hozzákötözik a kengyelhez lábainál fogva, kezét a
5379 18 | alatt nem gyújthattuk meg a kénköves aknát, hogy az ostromlók
5380 19 | elfoglalja, a meggyújtott kénkőnek a füstje úgy elbánik vele,
5381 19 | ásva, ami meg volt tömve kénkővel, ezen aztán vasrácshíd vezetett
5382 8 | Minden reggel, este százféle kenőccsel íralta be a tagjait, s misére
5383 5 | asszony annak a kantéros kenőcsnek, amitől még a legrútabb
5384 9 | alattomban mindenféle varázsló kenőcsöket, csodatevő bájitalokat árultak: „
5385 7 | arannyal versengő sárga kénvirággal. Ez az egyetlen virág itt.~
5386 14 | várában, Imolának csupa kényelem volt a dolga. Az anyjának
5387 9 | között, s mindenkinek adott a kenyérből egy falatot, a borból egy
5388 23 | története. Galambetetés, kenyérmegtörés, fonáleresztés.~96. [95.]
5389 14 | szedni, s az is jó lesz kenyérnek, abraknak. A nagy odvas
5390 8 | söprűvel boszorkányt, hamus kenyérrel veszett kutyát!~Ki tudna
5391 11 | szertartásnak a valósága: a kenyértörés, a galambok megetetése és
5392 19 | meg nekünk a mi mindennapi kenyerünket!” s mi az „Úr imájának”
5393 17 | vérű nő volt, nem szokása a kényeskedés; de a kisgyermekét féltette
5394 14 | mint afféle agg lant, csak kényeskedve selypíté el a szót, „virágszál”-
5395 16 | halott! – felelt egy kíntól kényszeredett hang a csuklya alól.~– Mit
5396 5 | hazátlanokká tesz; ez az, aki arra kényszerít, hogy országról országra
5397 12 | a falakról; a szikraözön kényszeríté mind a két félt az udvarba
5398 3 | kényszeríts!~– Jól van. Nem kényszerítelek. Én sem beszélhetek az egész
5399 1 | Miféle csáb, varázslat, kényszerítés bírja őket arra, hogy ezt
5400 6 | szétgázolja a hegynek alá kényszerített rohamában a máglyák parazsát,
5401 19 | mondád! – felelt Kájon.~– Ti kényszerítettétek őt az áldozatra!~– Ez a
5402 3 | papok ügye. Erre engemet ne kényszeríts!~– Jól van. Nem kényszerítelek.
5403 9 | között ott árulták a szent képecskéket, olvasókat és írott imádságoskönyveket,
5404 4 | látja. Csak a középső a te képed. A legnagyobbikat a Furusina
5405 14 | hirtelen tenyeret, ami ugyan a képének volt szánva ezért az otromba
5406 4 | székely ősök tanácsdombjához képest!~Egy kerek domb tetején
5407 6 | az aranynap sugárküllős képével; – támadáskor, alkonyatkor
5408 7 | sziklaodú; félredűlt gúlák képezik óriás kapuját; májszínű
5409 4 | összeborulnak, s oly mennyezetet képeznek, amin napsugár át nem tör,
5410 6 | A szittya faj nem volt képfaragó. Bálványaikat nem alkotta
5411 4 | Ez bizonyosan az anyja képmására ütött, mert az apja szegletes
5412 12 | legkedvesebbik fiam! Az én igazi képmásom. – No majd eljön az idő!”~
5413 17 | amivel a góbé egész ártatlan képpel tud elmondogatni olyan közömbösnek
5414 4 | legifjabb, Iszla, széles képű, vastag ajkú kamasz; kiülő
5415 4 | tisztességtől, hogy a törzsét itten képviselje. A másik hely szintén fiúleányra
5416 15 | ajándékozta. Az egészet maga a nép képzelete szerzette így össze: gyönyörködött
5417 23 | nekiszabadítottam volna képzeletem hyppogryphjét, hogy kalandozzon
5418 16 | meg ez a szörnyű csoma? – kérdém tőle, aminek mi itt Székelyországban
5419 1 | kakassarok körül? Ez a kérdések kérdése.~Az önmozgógép még nincs
5420 7 | félj. – Nohát, akarod-e a kérdésedre a választ megkapni?~– Akarom –
5421 1 | a kakassarok körül? Ez a kérdések kérdése.~Az önmozgógép még
5422 23 | valamit mondjak, arra a kérdésre, hogy „hát mi volt ez?”~
5423 4 | hajadon szűzleányt egy ilyen kérdéssel illetni is vétek!~A férfiak
5424 18 | ott egy ablak világít, s kérdést tett miatta.~– No igen –
5425 13 | Az én szerelmem is.~– Kérdezd ősz apádat: hát ő elereszt-e?~
5426 16 | egyszer-egyszer, mintha kérdezgetnék az új jövevénytől, hogy
5427 6 | haragszik ránk az Isten? – kérdezi Opour Kevend a gyulától. –
5428 4 | húgomasszony, ne szólj, amíg nem kérdeznek, akkor is beszélj ész szerint,
5429 14 | Isten szolgája, s mikor azt kérdeztem tőle, hogy mit csinál itt,
5430 12 | hová tetted a leányát?~– Kérdeztetem én Mike Sára asszonytól,
5431 12 | asszony, özvegy rabonbánné kérdezteti tőled, hová tetted a leányát?~–
5432 10 | könnyeink áztattak: hogy nem kérdezzük, ki az ellenség. Bátran
5433 11 | én feleséget veszek; nem kérdi azt tőlük senki, hogy megengedik-e.
5434 10 | Bátran rajtaütünk! Nem kérdjük, leszünk-e többen! Segít-e
5435 20 | dédapáig. Nagy, kiterjesztett kerecsenszárny a sisakja mellett különbözteté
5436 12 | éreztetné velük.~A tivatulus két kerecsenszárnyat viselt a sisakja mellett,
5437 16 | a kórság. De ez undorító kéreg közepett megmaradt két szép,
5438 18 | megfúvatta velök a hosszú hársfa kéregből készült, messze elrivalló
5439 14 | boldogságos istenanya! Nem kérek én tőled sokat: csak azért
5440 6 | erőszakadtáig dörzsöli a kerékagyban a dorongot, de az csak füstölög,
5441 22 | éltek haltak, tojáshajba kerekedtek”, de minekutána ez az egész
5442 5 | bíborkárpitjai voltak; rúdja és kerekei fényesen megaranyozva; a
5443 5 | lábaihoz, s a szekerének a kerekeit ölelte át, ordítozva, hogy
5444 1 | bivalyokkal, ahogy a szárazmalom kerekét, vagy éppen embererővel,
5445 4 | tuhudun főpapok) a szent tüzet kerékforgatással az oltárkövön; nem ölték
5446 6 | fából készültek. Ennek a keréknek az agyán egy hosszú kőrisfa
5447 6 | keze alatt.~– Menjetek el a keréktől! – rikácsolá Opour; – ti
5448 15 | mert a székely nyelve nem kereplő, se nem kenetlen talyigakerék;
5449 16 | megszólítanod; hanem a kezedben levő kereplővel adsz hangot, hogy észrevegyenek –
5450 11 | hogy jöjjön fel; feljön kérés nélkül: nem keresteti magát,
5451 12 | lesz neki azt mondani: „Keresd, ha megtalálod!” A Pokol
5452 14 | azért imádlak, szíveld meg kérésem: – hogy amikor mi aluszunk, –
5453 10 | szólt hozzájuk egyszerű, keresetlen szavakban.~– „Híveim! Az
5454 14 | s lélek lesz belőle, az keresi a helyét, amit elfoglaljon.~
5455 13 | leányok, mintha menyasszonyok keresnék a vőlegényeiket a csatamezőn.
5456 12 | körül senki sem meri őt keresni, az én kis váramban. Nesze!~
5457 16 | felállítani a gyógyulást kereső vendégek számára.~A bélpoklos
5458 7 | te, Opour Szilamér, mit keressz itten?~– Tégedet. A halált.~–
5459 11 | feljön kérés nélkül: nem keresteti magát, hol vagy, hová tűntél?
5460 3 | lebocsátották a dobogót a vízárkon keresztben; s akkor négy felövedzett
5461 6 | az üdvösséget; az vízzel keresztel. A kis porontyokat inkább
5462 8 | a szent hitű esperesünk keresztelje meg a Szentháromság nevében;
5463 6 | anyák a torjai espereshez keresztelni, mint a bálványosvári billogoshoz.
5464 21 | következett egy füst alatt a keresztelői radina, a lakodalom, meg
5465 21 | Végül aztán össze-vissza kereszteltek minden lelket; napestig
5466 17 | Palesztinában kinn járt keresztesvitézek valának: egy közölök Nikomédiából
5467 16 | lészen veled. Csókold meg a keresztfádat, mely sírod elé fel fog
5468 19 | Nem feszíttette-e magát a keresztfára? Nagyobb kár-e Opour Kevendért,
5469 8 | ha mindjárt a Nap isten keresztfia volna is, s valamennyi csillag
5470 17 | a szentek után –, csupán keresztneveket, ahogy szerzetesek szoktak;
5471 2 | kuckóban kuporog. Ez hozta be a keresztrefeszített hitét a Székelyföldre, s
5472 4 | mint a Jézus-követőknél a keresztség.~Amint az öreg Kevend úr,
5473 12 | fehér palástot a nagy vörös kereszttel; fején a bodon alakú sisakot,
5474 12 | A tuhudunok jajkiáltásán keresztülbömbölt Opour Kevend bőszült fájdalmának
5475 16 | csapat, ahol a forrás patakja keresztülcsergedez az úton, az a sárga csuhás
5476 6 | lábasjószága. Azokat csordánkint keresztülhajtották a tűzön. Ez megóvja azokat
5477 12 | mert ezen a babonaságon keresztüllépni maga. Ezt az ő megcsúfolására
5478 10 | fiának a holttestén már keresztülléptem. Ha torlót nem ád a tanács
5479 10 | nyúlt ki, azon a kívül levők keresztüllőttek nyíllal egy hosszú zsineget,
5480 2 | mert ami ember, állat azon keresztülmegy, a nő hímmé, s a hím nővé
5481 3 | hogy amíg a Székelyföldön keresztülmennek, bálványtisztelő áldozatokat
5482 2 | hogy a szivárványon nem jó keresztülmenni; mert ami ember, állat azon
5483 18 | hidat, amin a bélpoklosok keresztülmentek; csak azután vitette ki
5484 4 | beleordított a zajba. – Mind keresztülmentetek a szivárványhídján! Az asszonyokból
5485 12 | voltak, amik a tollas kopját keresztülröpíték a fatorony falán, s hosszú
5486 8 | hirtelen kapott egy söprűt, azt keresztültette az ajtóban. – Ekkor aztán
5487 11 | Lengyelországba?” (A leány könnyein keresztültört a mosolygás szivárványfénye.)
5488 5 | egy könnycseppen nem tudok keresztülúsztatni. Amely országban a Bábolna
5489 12 | a lélek, az égő tornyot keresztülvetett láncokkal aládönték a hegyszakadékba,
5490 9 | templomotokba, azt a kis keresztvizet a fejemre, nem bánom, töltsd
5491 10 | ószékely betűkkel, amik keresztvonásokból álltak, úgy lehetett éjjel-nappal
5492 12 | csúfondárosan dalolták a keresztyénéket bántó gúnydalt: „Elindula
5493 15 | bizony nem bánom, akár ma keresztyénné legyek.”~Hanem a remete (
5494 8 | áttérni. Ő maradhat igazhitű keresztyénnek.~– Nem maradhat. Ismerem
5495 5 | megszüntetve a féltékenység keresztyénnél és őshitűnél – s egyúttal
5496 23 | Károly, Emlékiratok a magyar keresztyénség első századából.~122. [119.]
5497 22 | mentsvára az egész székelyföldi keresztyénségnek.~És még azután is sokáig
5498 14 | nyúlánk fenyőszálak, mintegy keretbe foglalva az egészet.~A parton
5499 17 | szaladgálhatsz benne: hogy kergessen meg a bolygó lidérc, ökleljen
5500 17 | dámvadnak: Szilamér nem kergette őket; otthon ült: – azt
5501 19 | egyik szögletből a másikba kergetve a sötétséget. De csak egy
5502 3 | tűzszemeivel, gyorsított keringéssel forgott körül a tetőn, szétküldve
5503 17 | szárnyú pillangóra, mely ott keringett a szövétnek lángja körül,
5504 14 | Aztán nagy feneket kell neki kerítenem. Tudod, hogy közelget már
5505 6 | Ekkor a horkáz jelt adott a kerítésen kívül ácsorgó pásztoroknak.
5506 15 | oda a remetéhez, ő maga kérje fel, hogy hágjon fel velük
5507 5 | No, énnekem szebb lesz, kérkedék az öccse: fogadásom állja.
5508 13 | legénykedésből halálos tusára kérkedik ki egymást; nem is választja
5509 4 | erő! Tégy fogadást.~Iszla kérkedőn felvetett fejjel lépdegélt
5510 16 | ortályoskodni hallá. Reszketeg kérleléssel nyúlt a férje keze után,
5511 4 | sót csak a boszorkányok kérnek. Azzal úgy elfordították
5512 8 | tudod, édes mézem, hogy a kérő legény tuhudun hiten van.~–
5513 8 | eszemnek. Én tuhudun vallású kérőnek nem adom a lányom; ha mindjárt
5514 23 | I. k., előbbi Zsombori kertben, utóbbi Maros-Vásárhelyen. –
5515 14 | foghatók a fejedelmi üvegházak kertjei: a „rigópohár”, a „szépasszony
5516 7 | útjába hengeredett koloncokat kerülgetve, arrafelé vész el, ahol
5517 5 | hogy a bálványisten előbbre kerülhessen. Azt azonban nem hozták
5518 5 | fejedelmükkel.~Hanem azért mégsem kerülhette el a jó Kuthen fejedelem
5519 10 | út Bálványosvárhoz, nem kerülte meg a hegyet lenn a völgyben,
5520 1 | távolban megértenek. – Hogyan kerültek azok ide be? Ki hozta őket
5521 17 | rossz boszorkány! Körmömre kerültél, nesze neked!” s azzal a
5522 8 | olyan asszonnyal össze nem kerültem, aki azon panaszkodott volna,
5523 5 | hogy ez az istennő nyakába kerülve, annak az alakját hirtelen